|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.21. 12:21 - |
|
A lovaglások során könnyű megsérülni, ezért a Kastély egyik kis zugába egy orvosi szoba épült. Az ápolónő kedves és mosolygós, de a komolyabb esetekkel már a kórház foglalkozik... |
[339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Testvérére néz, s elmosolyodik.*
- Oké, nem törődök másokkal, de egy valamit meg kell ígérned. *elkomolyodik* Ne oktass, amíg a nővérke azt nem mondja neked!
*Bólint, s mikor menni készül felül.*
- Reggel remélem bejössz.
*Elmosolyodik, majd visszafekszik, s bátyja után néz egy sóhajjal.*
- Jó éjt.
*Lehajtja fejét, behunyja szemeit. Amint a bátty kilép elé áll a nővérke komoly arckifejezéssel. Hátrébb lép egyet, s vár, hogy ő is ezt tegye. Yama meg közben elalszik.*
- Maga Yamakasi Speak bátyja? Beszédem van magával.
*Néz Narumira, s az egyik szobára bök a fejével. Ha követi, akkor becsukja mauk után az ajtót, s egy sóhajjal nekikezd.*
- Nem tudom mi lehet a baja Yamakasi úrfinak, de egyre romlik az állapota. Ha pár napon belül nem javul, akkor kórházba kell szállítanunk. Holnap átesik még egy vizsgálaton, így csak dél körül lehet látogatni.
*Sóhajt, majd kinyizja az ajtót, ha nincs semmi kérdés, óhaj, sóhaj, panasz, satöbbi. Kimegy, s eltűnik a folyosón.*
|
- Úgy látszik ma mindenki aggódik érted. De ugye milyen idegesítő?
*Nevetve néz öccsére, de a szavaira gyorsan megkomolyodik. Már csak mosolyog, oldalra döntött fejjel, mikor visszafekszik szépen betakargatja.*
- Te csak magaddal törődj. Te fekszel itt, úgyhogy ne miattam aggódj *kiszélesedő mosoly, majd sóhajtva folytatja* nyugodj meg, kezdem kiismerni a testem határait. Belefér még az oktatás
*Yamára kacsint, körbenéz a szobában, tekintete végül megállapodik testvérén. Töprengve nézi egy darabig, mielőtt halkabban megszólalna.*
- Próbálj meg nyugodt maradni. Biztos csak valami ostoba vírust szedtél össze. Sitty sutty meg fogsz gyógyulni, ha nem téped folyton az aggodalom miatt a hajad. Vedd lazán, de ne ess át azért a ló másik oldalára. Így is elég lesz nekem Carment összevakargatni *sóhaj* ezek a mai fiatalok.. sosem bírtok magatokra vigyázni
*Na igen, pont ő beszél XD hát de ő már nem' mai fiatal :P megpaskolja öccse térdét, és lassan feláll.*
- Na, hagylak pihenni. Az ápolónő egy fokkal jobb mint az én nővérkém, de seprűje neki is van...
|
*Megpillantja testvérét, oldalra biccenti a fejét.*
- Szia.
*Mikor lehuppan az ágyra, elhúzza a lábát. A kijelentésre mosolyt erőltet magára. A kérdésre szemforgatva sóhajt, s visszafekszik.*
- Ma mindenki ezt kérdezi... *sóhajt* A válaszom ugyan az. A gyógyszerek hatására jobban vagyok egy fokkal.
*Felül, s közelebb csusszan bátyjához. Lehajtja a fejét.*
- Az a legrosszabb, hogy a nővérke sem tudja mi bajom... és a szavai is megijesztenek...
*Mély levegőt vesz, s felemeli a fejét.*
- Most jut eszembe. Beszélni szerettem volna veled. Az edzéseidről... szerintem nem lenne jó ötlet ilyen állapotban megtartanod őket. Ki tudja, lehet, hogy pont akkor lesz megint valami bajod... és azt nem akarom.
*Kérlelő arctekintettel ránéz, angyalian pislog, de máris homlokához kell kapnia.*
- Ssszz... már megint...
*Megrázza a fejét, majd lefekszik vissza. Bátyján hagyja a tekintetét, leengedi a kezét.*
|
- Hali!
*Először a fejét dugja be az ajtón, körbenéz, s miután meggyőződött róla hogy nővérke mentes a terület, egy sóhajjal belép és becsukja maga után az ajtót. Öccsére mosolyog, és lehuppan az ágya szélére, ha hagyja.*
- Hey öcskös. Úgy látszik ez már nálunk családi hagyomány
*Kacsint rá, kezét felemeli, hogy összeborzolja a haját, de meg is akad a levegőben. Elhúzza a száját, oldalra billenti a fejét, majd egy szusszanással inkább a tenyerét a homlokához nyomja, ha hagyja.*
- Hogy érzed magad?
|
*A pihenésből felkapja a fejét.*
- Gyere be..
*Nem tudja, hogy ki, de várja, hogy belépjen. A nővérke is ott terem mellette, s csípőre teszi a kezeit.*
- Nem sokáig fecseghet! Aludnia kell!
- Jó, jó, rendben..
*Eltűnik. Felül az ágyon, s maga elé néz egy sóhajjal.*
|
*Hallotta, hogy szükség van rá, hát jött. Mély sóhajjal, céltudatosan baktat végig a folyosón. A földet figyeli, de ismeri már eléggé az utat. A gyengélkedőhöz leérve mély levegőt vesz, megáll az ajtó előtt, és bekopog. A falnak dől, kezei szokásosan zsebeiben pihennek, s így várja a választ. Töprengve, merengve, kissé unottan mégis összehúzott szemekkel, komolyan, félig mosolyogva félig bosszúsan. A válaszig nem lép be*
|
*Carmen kijövetelekor, megpróbál beosonni gazdájához, de nem sikerül. Hátrahajtott fülekkel néz fel a lányra, majd szomorúan megindul mellette. Most még Bobbyhoz sincs kedve... ha civakodni akar, hagyja ki belőle. 2 lépés távolságot megtart Carmentől és a kutyától is. Ha felértek beszökken a szobába, s a kis vackába bújik. Lábaira hajtja a fejét, s úgy néz maga elé, majd a lányra. Mostmár mehetnek... :P Behunyja szemeit, s gazdájára gondolva elalszik.*
|
*Elmosolyodva átveszi a kulcsot, és megbiccenti a fejét.*
- Természetesen, bízd csak rám. Ránk
*Mosolyog le Bobbyra, aki engedelmesen, türelmesen ücsörög a lábánál. Visszanéz Yamára*
- Te most csak ne törődj a bajoddal. Pihengess, és mihamarabb gyógyulj meg!
*A fiúra mosolyog, mikor nyílik az ajtó meghajol az ápolónő felé, és combját megpaskolva kiballag, nem kell őt tologatni :P Kiérve halkan behúzza maga után az ajtót, és sóhajt egyet.*
~Szólnom kell Narunak.. rendben, miután felvittem Sakurát.~
- Sakura! *Mosolyog a kutyára kedves hangon, s megpaskolja combját* Gyere!
~Csak nem szedi szét a szobát.. majd benézek rá, attól függően mikor engedik ki Yamát.~
*Ha a kutya jött, akkor végigsimít a fején, másik kezével Bobby fején, és úgy ballag a fiúk szállása felé.*
|
*Meglátja a lányt, s rögtön felül az ágyon.*
- A gyógyszerek hatására már jobban.
*Elmosolyodik, s vissza is fekszik.*
- Szólj majd Narunak, hogy jöjjön be. Beszélni szeretnék vele.
*Mondja a lánynak, s közben lehunyja szemeit. Még ébren van.*
- És, ha megkérhetlek még valamire, Sakurát felviszed a szobámba? Itt a kulcs.
*Veszi el az éjjeliszekrényről, s odanyújtja.*
- Sokat segítenél vele.
*Elmosolyodva felül, majd a homlokához kap, s visszafekszik.*
- Az a legrosszabb, hogy a nővérke sem tudja mi bajom...
*Sóhajt egyet, s ekkor nyílik az ajtó.*
- Jobb lesz, ha mész.
- Bizony! Most rögtön! Kisasszony! A betegnek pihennie kell!
*Csípőre teszi kezeit, kilökdösi a lányt, majd a beteghez fordul.*
- Már jobban van?
- Igen... nagyjából.
- Akkor most aludjon! Reggel jövök és meglátjuk mi lesz magával.
~Hogy mi lesz velem?? Kezdek... megijedni...~
*A nővérke kimegy a szobából.*
~Jobb lesz, ha kialszom magam...~
*Oldalra fordul, feje alá teszi egyik kezét, s lehunyja szemeit, s lassan elalszik.*
|
*Elmélyült töprengéssel hallgatja az ápolónéni szavait, s mikor ránéz, összerezzen.*
- Hogy én? Mi? Oh persze persze..
~Ennyit az ecc peccről. Egyszerűbb lett volna kint maradni és..~
*Becsukódik mögötte az ajtó, de már dől is neki, szaktudott mozdulattal nyomja neki a fülét.*
~...hallgatózni~
*Csak hangfoszlányok jutnak el hozzá, néhányat össze tud rakni, néhányat nem. Vírus.. éjszaka.. megfigyelés.. öt perc? Mint riadt madár, úgy löki el magát az ajtótól, ami pont akkor nyílik ki. Hátul összekulcsolt kezekkel, a falak látványában elmerülve forog felsőtestével, a szavakra bólint egyet, majd sóhajt.*
~Csudaklassz.. alig került ki Naru, most vissza is kerül Yama. Testvérek...~
*Kopog, majd belépeget az ajtón, és együttérző mosolykával oldalra biccenti a fejét.*
- Hogy érzed magad?
|
*Elmosolyodva figyeli a lányt, s mikor előre tessékeli, megrázza a fejét.*
- Jó napot...
- Á, fiatal úr! Miben segíthetek?
*Támadja is le a nővére, no nem az, aki Narut ápolta.. jól néznénk ki.. XD*
- Na, egy szót se! Üljön az ágyra! Maga pedig kisasszony? Nem tűnik betegnek. Na, fáradjon az úrfi mellé, ha akar, de ne zavarjon!
*Néz rá szúrós arctekintettel, miközben Yama az ágyhoz lépked, majd leül. A homlokához kap megint.*
- Á, értem. Valószínűleg napszúrást kapott..
*Közelebb megy a fiúhoz, elveszi kezét a homlokáról, s ő teszi oda a kezét. Elhúzza a száját.*
- Nem, tévedtem. *megcsóválja a fejét* ez valami más... de nem tudom, hogy mi. *Carmenre néz* Fáradjon ki kérem!
*Remélhetőleg távoz, ha nem, akkor kikergeti!! :P Yama döbbenten hallgatja az orvos szavait.*
- De.. akkor mi bajom van?
*Lehajtja a fejét.*
- Valami vírus... de nem átlagos, ahogy elnézem... vetkőzzön le felülről! Megvizsgálom!
*Le is vetkőzik, megvizsgálja a nővérke, majd visszaöltözik. Ismét a homlokához kap, egy "sszz" kíséretében. A nővér egy gyógyszeres üveget nyom a kezébe és az egyik ágy felé mutat.*
- Itt kell maradnia ma éjszakára. Megfigyelés alá. Amíg ki nem derítjük mi a maga igazi baja.
*Unottan elindul az ágy felé, majd visszafordul.*
- Szólna Carmennek, hogy jöjjön be?
- Hogy ide?? Nem!
- Kérem..
- 5 percet. Aztán ágyba lássam!!
*Egy sóhajjal lefekszik az ágyra, a nővérke meg kimegy az ajtón. A kishölgyet keresi szemével, de maga mögött be is csukja az ajtót.*
- 5 percet kap, pihenésre van szüksége.
*El is tűnik a folyosón...*
|
*Hát ismét itt. Egy sóhajjal áll meg az ajtó előtt, a kérdésre meglepve kinyitja a száját, majd töprengve be is csukja. Összeráncolja a homlokát.*
~Bemenjek, vagy ne menjek?~
- Nem tudom..
*Húzza be a nyakát zavartan, ki ecc-pecceli párszor félhangosan dünnyögve orra alatt, fejét is a ritmusra billenti jobbra-balra, majd kihúzva magát bólint egyet.*
- Bemegyek..
*Öklével kettőt kopog az ajtón, mielőtt lenyomná a kilincset. Belöki az ajtót, és előre tessékeli Yamát egy "jónapot"tal*
|
*Megcsóválja a fejét, s figyelmesen végighallgatja bátyját.*
-Az biztos... furcsa egy lány, de így szeretem...
*Sóhajt egyet, majd elmosolyodik.*
-Na igen...
*A következő kijelentésre viszont összehúzza szemeit. Megrázza a fejét, s a táskát messzeb nyújtja.*
-Majd én viszem. Az én holmim... nem?
*Elmosolyodik, majd odabújik bátyjához, ha hagyja.*
-Olyan jó, hogy... megértesz...
*He? Na ja.. eddig senkisem értette meg' XD A fiúk szállása vezető úton haladnak, néha félrefordítja a fejét, néha Narura néz, majd eltöpreng...*
-Öhm.. Naru? *lehajtja a fejét, s elszakad tőle, de nem néz fel rá* AZért kaptál szívrohamot, mert engem és Melissát láttál, meg Carment és Lukeot csókolózni? Ugye nem.. mert.. akkor nagyon sajnálom..
*Átöleli egy pillanatra, majd a választ várva tovább megy lehajtott fejjel. Felérnek a fiúk szállásához, illetve a folyosóig.*
|
- VelÜNK gyűlik meg a baja
*Kacsint öccsére, és figyelmesen hallgatja a szavait. Mikor kitér arra, hogy beszéljen vele ő, csúnyán néz rá, de aztán bólint is, mivel elvetette az ötletet. Megvárja, míg mindent elmond, míg töpreng egy kicsit, s addig mély levegőt vesz.*
- Más lánynál biztos az lenne amit te mondasz, de jegyezd meg, hogy ő Carmen... tudod..
*Mosolyog rá, majd előre néz.*
- Szerintem neki mindent háromszor a szájába kell rágni, hogy el is higyje. Nem kell újat mondanod neki, fejtsd ki azt, amit gondolsz, meg azt, amit érzel. Sajnos annyira fura néha, hogy én sem tudom, mit fog rá reagálni *megvakarja a tarkóját* de még mindig jobb, mintha levegőnek nézitek egymást. Amúgy is, előbb látnám David, mint Luke oldalán.
*Húzza össze a szemeit, szusszan egyet, majd megszorongatja fél karral gyengéden öccsét, és úgy néz rá ismét.*
- A nők.. nehéz esetek, mi? A férfiak számára örök rejtély egy nő feje... de az a jó, hogy ők is ezt gondolják rólunk
*Bökdösi oldalba testvérét egy kacsintással, és elindul a fiúk szállása felé vezető folyosón. Yama táskájára néz, és odanyújtja a kezét.*
- Majd én viszem. Én vagyok az idősebb
*Húzza ki magát, csak úgy jelezve: attól, hogy szívrohama volt és gyenge a szíve, még mindig az a kemény bátyó aki elvárja a tiszteletet ;)*
|
*Átöleli testvérét, mikor visszahúzza magához.*
-Hogy nyugodhatnék meg...
*Felnéz narura a Lukeos résznél.*
-Szerintem hagyd... már megmondtam neki, hogy velem gyűlik meg a baja, ha megteszi.
*Összehúzza szemeit, s újból magához öleli. A kérsére ha tudna se válaszolna. :P Hisz meg is állítja.*
-Nem tudom.. lehet, hogy a kapcsolat nem is nekünk való... eddig senkivel sem voltam tovább 1 hónapnál... na jó, valakivel igen.. 2 lánnyal, de az megint más volt..
*Elhallgat, s elindul testvérével az ajtó felé, közben vállára hajtja a fejét.*
-Beszéljek vele? De... ő döntött így... ezt tiszteletben kell tartanom...
*Lehajtja a fejét. A kérdésre felkapja a fejét.*
-Szeretem. Háát... minden hülyeségen... bár a múltkori vitánkon ő hozta ki belőlem azt, amit mondtam... *sóhajt*
*Félrefordítja a fejét, majd szorosabban magához öleli Narut.*
-Talán ha te beszélnél... vele... *megrázza a fejét* Nem.. nekem kell megoldanom..
~Csak tudnám hogyan...~
*Narura néz egy félmosollyal.*
-Azért kösz... de nem hiszem, hogy tudnék neki újat mondani...
*Félrefordítja a fejét, s úgy megy tovább.*
|
*Na öccse végre mesélni kezd. Vagyishát.. istenem, hát kellett neki kérdezni? Teljesen ledöbben, köpni nyelni nem tud, csak bambán pislog.*
- He? He? He? *és a Lukeos résznél is egy* He?
*He? Hát mást nem tud kinyögni.. egy időre félrenéz, és tessék. Hiába engedi el a testvére, odalép hozzá és szorosan megöleli. Fejét mellkasára húzza, másik kezével a hátát paskolgatja, s azon töpreng, hogyan fejezze ki magát pontosan.*
- Hmm.. ez súlyos. *Rázza meg a fejét, persze nem _úgy_ súlyos :P súlyosan abnormális, súlyosan idióta, egyszóval..súlyos.* Hé, nyugodj meg..
*Eltolja magától, de csak annyi időre, hogy a szemeibe nézhessen, aztán már újból öleli is magához.*
- Lukeot én meg fogom fojtani. Vagyis meg akartam fojtani, de akkor az a drága nővérke engem fojtana meg.. megígértette velem, hogy nem bunyózhatok *sóhajt* ne aggódj, semmi sincs veszve. De azért majd tisztázom a sráccal, hogy ki fekszik le kivel..
*Húzza össze a szemeit, és öccsére nézve nekidönti a fejét az övének*
- Carmen meg.. elefántot csinál a bolhából, elhatároz minden hülyeséget.. beszéltél neki arról, hogy te mit gondolsz, vagy jól megsértődtetek egymásra és mindenki megy a saját feje után? Várj, ne válaszolj, azt hiszem sejtem.. *vigyorodik el, majd egy sóhajjal a plafonra néz* hogy ti miért nem tudtok soha semmit megbeszélni?
*Megrázza a fejét, hátbaveregeti öccsét, és ha hagyja, a vállát átkarolva elindul a folyosón. Persze ha összepakolt mindent.*
- Menj és beszélj vele. Mondd el, hogy szerinted amit mondott az hülyeség, mondd el, hogy te hogy látod, ha meg nem akar meghallgatni, akkor zárd rá az ajtót
*Kacsint Yamára, majd eltöpreng. Hmm.. ez neki eszébe se jutott..*
- Ha szereted, akkor ne hagyd ennyiben a dolgot. Amúgy sem az asszony dirigál. Szereted? Gondolom. Szeret? Gondolom. Akkor meg mi a fenén tudtok mindig összekapni?!
*Rázza meg a fejét az égre meredve*
|
*Carmen szavaiból kiveszi, hogy rácélzott akkor, amikor azt mondta, hogy nem csak ő van jobban. Tovább pakol, majd egyszer felnéz.*
-Szia.
*Megvonja vállait, s mikor magához húzza Naru, elkerekednek szemei, a kérdésre viszont elnémul. Félrefordítja a fejét, majd Narura néz.*
-Semmi... vagyis... áh... az éjjel elaludtam a széken, ahogy az előbb, odajött adott egy aprócska csókot, aztán annyit mondott csak, hogy: Ég veled.. Azt hitte alszom, de nem így volt.. *megrázza a fejét* Leül a székek mellé, odaosontam hozzá, mondtam neki, hogy szeretem.. de ő döntött.. nem folytathatjuk.. ő mondta..
*Összeszorítja szemeit, s a könnyek így is kicsordulnak szemeiből. Átöleli a bátyját, ha hagyja.*
-Naru.. mindent elrontottam..
*Sír, zokog, de elengedi a testvérét. Nyel egyet, majd letörli könnyeit.*
-És.. a legrosszabb... hogy Luke tervez is valamit.. vele.. finoman szlva fel akarja csinálni, aztán meg ott hagyni. És én nem tehetek semmit..
*Félrefordítja a fejét, s lehajtja a fejét.*
-Egyszóval vége.. mindennek..
|
*Mosolyogva megöleli öccsét*
- Én is örülök neked.. esküszöm hanyagolni fogom az ilyeneket
*Elneveti magát, s mikor Carmen lép oda, egy mosollyal őt is megöleli.*
- Hercegnő.. *a szavakra összehúzza a szemeit* ..áhh, az a nő egy hárpia!
*Meglepve kapja fel a fejét. Mindketten menni akarnak.. Carment még elengedi kutyaetetés céljából, öccse viszont ha nem figyel, akkor átkarolja a vállát és magához húzza.*
- Gyere csak ide... mesélj, mi a fene történt veletek?!
*Szavaiból és a karolás határozottságából is érezhető, hogy válaszokat akar :P most! Amúgy is.. régen beszélgettek márr, mint bátty az öccsével.*
|
*Felkapja a fejét az áu-ra, ceruzája vékony csíkot húz a papíron, amint felpattan, és hagyja a földre esni. Nem siet oda, látva, hogy most Yama rohamozza le, mikor ellép tőle, csak akkor araszol oda egy rövid ölelésre.*
- Örülök neki, hogy jobban vagy. És mint látom nem csak én
*Néz egy apró mosollyal az ajtóra, majd vissza a fiúra. Mikor Yama menni készül, megköszörüli a torkát.*
- Maradj csak, kísérd vissza Narut a szobájához. Inkább mi megyünk *mosolyog Bobbyra, aki Naruhoz sompolyogva megnyaldossa a kezeit* Bobby még nem evett. Utána benézek hozzád, jó?
*Fordul ismét a "beteg" felé, és ha hagyja újból megöleli egy puszival. Rácsatolja Bobbyra az új pórázát, beledobálja a papírokat a szatyorba, elrakja a festékes cuccot is, és a fiúk felé fordulva egy mosolyt erőltet magára.*
- Sziasztok..
*Megfordul, és tovább indul a folyosón a lányok szállása felé. Nem hazudott, Bobby tényleg éhes :P*
|
*Épp ébredezik, mikor nyílik az ajtó. Elmosolyodva rohan oda hozzá, a takaró pedig a földre esik, de nem számít.*
-Naruu!!
*Ha hagyja átkarolja egyből, s nem engedi el néhány percig.*
-Remélem minden rendben lesz ezentúl..
~Mert velem nem..~
*Sóhajtva elszakad tőle, s a szavakat hallva oldalra biccenti a fejét.*
-Akkor mennyünk fel! Ágyba veled!
*Elmosolyodik, s újból megöleli egy pillanatra.*
-Többet ne csinálj ilyet!
*Bólogat bőszen, ám észreveszi Carment is. Sóhajtva ellép Narutól. Átadja neki egy kicsit..*
-Ha nincs szükség rám, akkor.. megyek.
*Néz a párosra, akik valószínűleg ölelkeznek egy picit, s mély levegőt vesz, de nem néz a lányra.. A cuccaihoz lép, összepakolja, s belegyömöszöli abba a kis táskába, amit tegnap este hozott.*
|
[339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
