|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:54 - |
|
A tágas társalgó helyiség tele van kényelmes fotelekkel, egy nagy kanapéval, és mindennel ami szükséges egy jó társalgáshoz. Az esti órákban gyertyafény árasztja el a meghitt kis helyiséget.. |
[372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
*Sóhajt egyet.*
-Azthiszem én, a gyengélkedőre megyek. Marhára elkezdett fájni megint a bokám...-
*Nehez feláll, s afalnak támaszkodva néz Sorára.*
-Aú.. Akkor most menny aludni. Én elkecmergek a dokihoz.. :S-
*Lassan elindul a lépcső felé, s ha a lány nem követi, elindul lefelé, s szép lassan eltűnik...*
|
*Egy vigyorral bólint*
- Éreztem, hogy Spanyol!
*Hangja kicsit büszke, legalább már meg tudja állapítani egy emberről ezt. A kérésre felsóhajt, nem igazán szereti emlegetni a múltat.. de a fiú kedvéért, legyen.*
- Én Japánban születtem, a gyermekkoromra nem igazán emlékszem. A szüleim korán meghaltak, így a barátai vettek magukhoz. Nagyon szerettem őket is, és ők is engem, de az igazi szüleimet nem tudták pótolni. 14 évesen Amerikába jöttem. Még sohasem voltam szerelmes.. mindegyik fiúra csak barátra tekintettem, a csók pedig..ezért volt az a pofont, tényleg nem volt szándékos..
*Azt nem meri kimondani, hogy önmagától a csókolózástól is fél. Nem akarja, hogy a fiú rosszat gondoljon. Mély sóhajjal folytatja*
- Csatlakozni akartam egy Cirkuszhoz, de...
*kis szünetet tart, rendezve gondolatait bólint.*
- Itt lyukadtam ki.
*Rövid, és tömör történet, de ennyire emlékszik, és ennyiről szeretne mesélni.. a fiúra néz, majd a karórájára, és kezét visszarántva feláll.*
- De elrohant az idő! Már régen a saját szállásunkon kéne lennünk!
|
*Nem zavarja, hogy megfogja a lány, a kezét. Vagy talán, egy kicsit... Pont most, ilyen helyzetbe.. Hát jó..*
-Sharpay? Persze. Legkedvesebb és egyedüli unokatestvérem. Vele mindent meg tudok beszélni, s ő is velem. Ezért örültünk ennyire egymásnak. Havonta egyszer láttuk egymást, mert ő Spanyolországban maradt családjával. Így elszakadtunk egymástól. Kiskorunkat együtt töltöttük.. Na, de elég. Most te mesélj magadról! Kérlek!-
*Néz rá nagyon halvány mosollyal, fejét biccentve.*
-Érdekelne a te életed is..-
*Hajtja le fejét, s egy pontot néz.. Közbe hallgatja a lányt, ha elkezdte mondani.*
|
*Figyelmesen hallgatja a fiút, látszik rajta hogy tényleg figyel. A szerelmes részre felfigyel, de nem szól közbe. Elmosolyodva megfogja a fiú kezét, ha engedi, csak olyan "nem vagy egyedül" jelzésként. Ő is a plafonra néz, mintha valami nagyon érdekes lenne ott.*
- Ez szomorú.. nekem nem volt még ilyen szerelmi bánatom.
*Eltöpreng, hogy meséljen-e, végül arra jut, hogy ma nem. Ajkaira mosoly szökik ahogy Francora néz.*
- És Sharpay, az unokatestvéred? Nagyon aranyosnak tűnik, reggel elcsípem és mindenképpen leülök vele beszélgetni. Talán nem haragszik rám annyira
|
*Kivételesen elmosolyodik újra, ahogy leül mellé a lány. Bár nem tudja miért, hisz épp menni készült.*
-Áh, semmi baja a bokámnak. Semmi.. A bokámnak semmi........-
*Gondolkozik egy kicsit, majd rádöbben, hogy a lány iránt érez valamit. Szemei csillogni kezdenek, s Sora szemébe néz, majd válaszol kérdéseire. Halványan nevetni kezd.*
-Hát. Elég különös életem volt. Spanyolországban születtem. Apám angol volt, anyám spanyol. Így mindkét nyelvet tudtam. Illetve, az apámat sohasem ismertem, de el kellett költöznünk Angliába, így rákényszerültem volna így is, őgy is, hogy megtanulham az angolt... Kiskoromban fociztam, meg kézilabdáztam. Nagyon jó gyermekkorom volt. Hm. 15éves koromban, pont egy éve, volt egy lány. Hasonlított rád, s belé voltam esve, de ő sajnos mást szeretett.. Öszzetört ekkor a szíves, s megfogadtam nem leszek többett szerelmes...de ez nem így lett..-
*Fejezi be halkan, fejét felemeli, s a plafont nézi egy darabig.*
|
*Oldalra billentett fejjel figyeli a fiút, amint leül a földre egy pillanatra hevesebben kezd verni a szíve. Gondol egyet, és leül mellé törökülésben. Franco bokájára néz*
- Jobb lenne, ha pihentetnéd. Szerintem simán történhet még bármi rossz
*Neveti el magát, bár nem tudja min..csak úgy..jól esik.. kényelmesen elhelyezkedik, nem zavartatva magát, hogy a folyosón ücsörögnek..még nincs takarodó, ráérnek bőven.*
- Spanyolországban születtél, vagy Angliában? Csak hogy ismered mindkét nyelvet. Mesélj kicsit magadról, érdekelne az életed!
*Néz kérlelőn a fiúra, egy mosoly kíséretében.*
|
*Levegőt véve, sóhajtva, nevetve fel, majd legyint kezével, közben halvány mosollyal.*
-Áh, semmi.-
*Megrázza fejét utána. A lány szemébe néz. Megfájdul a bokája megint, s lehuppan a földre. Majd halkan így szól.*
-Ennél rosszabb már úgy sem történhet velem. Ennél már nem...-
*Bokáját fogva ül a földön, nem tesz semmit, csak ül és néz maga elé. Majd sóhajt egyet, s Sorára néz.*
|
*Mosolyogva lépeget, az a nagy világosodás mégis elhomályosodik.. megáll, hátrafordul, töprengő arckifejezéssel figyelve Francot.*
- Ezzel mit akartál mondani?
~Lehet, hogy én értek megint félre valamit..ezt tisztázni kell.. muszáj biztosra tudnom mindent, mielőtt Kagoméval beszélek.~
*Nem lép semerre, csak áll, félig megfordulva, a fiút nézve, és a megoldáson töprengve.*
|
*Meghökken Sora szavain. Nem tud mit mondani erre. Megrázza fejét, majd újra a lányra néz, de nem. Ez mind igaz, nem csak álom. Lenéz a földre, majd sóhajt egyet.*
~Most szúrtam el mindent...~
-De..-
*Nem fejezi be inkább, mert ő erőltette ezt az egészet. Szóhoz sem jut, csak néz maga elé, s töpreng, vajon mit rontott el, ebben az egészben. Talán túl gyorsan akarta csinálni? Vagy mi? Ő maga sem tudja. Megrázza fejét, s még mindig azt az egy pontot nézi a földön.*
|
*Nem lepődik meg túlságosan azon, hogy kit hoz erre a szél.. nem tiltakozik, mikor megfogják a kezét. A szavakra nagyra nyílnak a szemei, mintha a sötétségben valaki gyertyát gyújtott volna.*
~Hát persze.. becsaptam önmagam..~
- De buta vagyok
*Mosolyodik el, és igen, ez már őszinte mosoly.*
~Saját magam húztam kelepcébe. Igaza van, csak egy csók volt. Miért borultam ki ennyire? Nincs köztünk semmi, nem ismerjük egymást. Ez nem szerelem..Yamada és Kagome jól ismerik egymást, sokáig beszélgettek, én pedig egy napot voltam csak vele.~
- Milyen könnyen becsaptam saját magam..
*Néz fel merengve a plafonra. Igen, így már sokkal jobb. Sosem volt igazán szerelmes, és beteg is, csak ettől volt ez az egész hiszti. Szemeibe visszatér a csillogás, mosolyogva megveregeti Franco vállát, immáron sokkal vidámabban.*
- Teljesen igazad van, köszönöm, hogy ráébresztettél.
*Megfordul, és elindul a folyosón. Hülyét csinált magából egy kis láz miatt.. mindegy, a lényeg, hogy nem szerelmes, és a mellkasát már nem szorítja semmi. Baby és Franco? Szívből drukkol nekik.*
|
*Igen, valóban jön egy alak, aki nem más, mint Franco. Lassan lépked a lány felé, hisz ő a célja. Ha a lány akarja, ha nem, megfogja az egyik kezét, s a szemébe néz.*
-Sora! Nem magyarázkodni akarok, nehogy félre értsd. De minket nem fűz egymáshoz semmi, csak egy csók volt, semmi több. Együtt voltunk egész nap, de szinte még meg sem ismertük egymást...-
*Néz a lány szemébe, majd választ nem várva, elengedi kezét, s a falhoz támaszkodik..*
|
*A folyosón lépeget hol jobbra, hol balra nézve. Mindegyik ajtó egyforma, és mindegyiken számok vannak, név nélkül..nem nyithat be mindenhova, ez mégiscsak a _fiúk_ szálláshelye, mi van, ha valahol épp öltöznek? Így viszont sose fogja megtalálni..*
- Egyedül kell legyűrnöm
*Sóhajt fel, hátát a falnak döntve ül le egy ajtó mellett.*
~Nem támaszkodhatok Kagoméra, ezt egyedül kell megoldanom..~
*Lehunyott szemekkel sóhajt, hagyja gondolatait visszaszárnyalni egészen hajnalig..felidézve a napot, az eseményeket, a repülő órákat. Érzi, ahogy elárasztja a béke, sikerül szinte teljesen megnyugodnia. Apró mosollyal néz fel a plafonra, kezét vállára szorítja, mely a doktornő szavaihoz passzolva tényleg zsibbad. Lépteket hall a folyosó másik vége felőle, így feláll, egyik kezét lazán ökölbe szorítva nyomja mellkasához, és így vár, hogy az alak kibontakozzon a sötétből..*
|
- Ceh, harapd le a fejem!
*Dünnyögi Franco szavaira durcásan, nem mintha egy intés vissza tudná tartani.. ideje nyugovóra térnie, ez a nap számára tökéletesebb nem is lehetne. Ha a páros ki is békül, legalább jó kis móka volt. E gondolattól felkuncog, s fellépked ő is a szobájához, hogy egy zuhany után frissen átléphessen az álmok birodalmába.*
|
*Vállára egy kéz kerül, Babyé. Elhúzza Sorától.*
-Jó, akkor majd megtalálom egyedül.. *halkan hozzáteszi* kösz a semmit..-
*Baby odaszól neki, de ő ügyet sem vet rá. Odaérkezik Franco, aki elmagyarázza neki, hogy merre van a lányok szállása. Elindul arra felé, s szép lassan látótávolságon kívülre kerül. Ha lepakolta cuccát, lepihen, hogy kipihenje a hosszú utat..*
|
*Sharpay ölelését, azt követi, hogy a lány Sorához megy. Unokatestvére után megy, s ő maga húzza el Sorától.*
-Most nem alkalmas őt zavarni.-
*Elmagyarázza neki, hogy merre van, s "útjára" engedi a lányt. Ekkor megfordul, s Sorához megy, illetve menne, ha még ott lenne. Babyhez fordul ezután.*
-Baby! Kopj le az unokatestvéremről! Rendben? Kösz.-
*Ezzel Sora után lépkedett, bár nem tudta merre kell mennie. Csak ment saját feje után.*
|
*A kinyíló ajtót látva megáll. A belépő lányra néz, aki úgy tűnik Franco unokatestvére. Imádkozik, hogy ne hozzá jöjjön..és hozzá lép. Magára erőlteti mosolyát, miközben kezet nyújt.*
- Sora Naegino, nagyon örvendek! Ne haragudj, de most..nem alkalmas..
*Baby átkarolását sem hagyja, letolja válláról a karját*
- Neked is megmondtam, hogy hagyj békén! Ne haragudj..
*Fordul még egyszer vissza Sharpay felé, majd lépteit megszaporázva, szinte futva indul meg a fiúk szállásához vezető lépcső felé.*
~Kagome..legyél ott..kérlek! Vissza akarok menni...igen, vissza, a többiekhez...menjünk el innen, és hagyjunk itt mindent egy kicsit!~
*Kezét szájához emeli, mielőtt ismét sírva fakadna. Nem számít arra, hogy bárki is megállítaná, így a lépcsőn felérve végignéz az ajtóhalmazon.*
~Melyik lehet Yamadáé?~
|
*Meglepődik, mikor betoppan egy lány. Felhúzott szemöldökkel teszi karba a kezeit.*
~Unokatestvér? A legjobbkor.. hmm, nem baj, még hasznomra válhat..sőt..hmm..~
- Sora
*Szólal meg, odalépeget a lány mellé, és lesöpri onnan Sharpay kezeit.*
- Épp a.. ~hova is? nem figyeltem..~ ... épp siettél, emlékszel? Gyere, elkísérlek, hagyd most őt..
*Karolja át Sora vállát, ha engedi, és a lépcső felé húzza. Minél tovább beszélget a két lány, annál inkább veszélybe kerül pozíciója..kezdi magát beédesgetni, ezt nem szúrhatja el. Egy fruska sem állhat be tervébe.. még nem..bár csinosnak csinos, na majd vele is jópofozik egy sort. Na, milyen jó ötlet! El is engedi Sorát, és a kezét nyújtja Sharpaynak*
- Barbara Steel vagyok, de hívj csak Babynek! Üdv itt, én megmutatom szívesen a lányok szállását!
|
*Mikor meglátja régi unokatestvérét felragyognak szemei. Elejti a bőröndjeit, s ő ir átöleli a fiút.*
-Szervusz Franco! Hát te? Itt?-
*Elengedi, s két vállánál fogva körbeszemléli a fiút. Majd mosolygósan így szól.*
-Hm. Te semmit sem változtál! Az biztos! Jajj, épp a lányok szállását keresem.-
*Körbenéz, s lát két lányt. Oda megy a lilahajúhoz, mivel ő szimpatikusabb neki, s megkérdezi.*
-Szia! Sharpay Evans vagyok. Megmutatnád nekem a lányok szállását, ha megkérlek?-
*Kedves, bályos mosollyal néz a lányra. De látja a lilahajún, hogy valami nincs rendben. Még piros az arca, a sírástól. Megfogja két vállát, mintha olyan jóba lennének és ismernék egymást, majd a szemébe néz.*
-Minden rendben?-
*Aggódva néz rá, majd vissza Francora.*
-Franco! Majd később találkozunk! Jó?-
*Visszapillant a lányra, majd csak várja a válaszokat.*
|
*Megdobban a szíve, mikor elkezd a társalgó felé közeledni. De nem csinál semmit. Direkt, akkor nyitja ki az ajtót, s dacosan kilépdel, egyenes Baby felé, vagy nem? Nem, valaki más felé. Egy gyönyőrű világoslila hajú lány felé, aki kedves, okos és minden benne van ami kell. Majd elkezd felé rohanni és...*
-Szia Sharpay! Unokatestvérem! Rég láttalak!-
*Átöleli a lányt, majd elengedi, s Sorára, majd Babyre pillant.*
|
- Ne érj hozzám!
*Kiált fel, miközben lesöpri válláról Baby kezét. Szemeiből is kitörli a könnycseppeket, már nem sír. A helyét felváltja valami más..*
~Legyengültem.. közel kerültem, és elgyengültem egy fiú miatt. Nem, nem fogom mégjobban megalázni magam. Megkeresem Kagomét, ha őt nem, talán Yamadát megtalálom a fiúk szállásán. De igenis büszkén fogok átvonulni, nem mutathatom ki a fájdalmam..nem láthat gyengének, nem kapja meg azt az örömöt!~
*Kihúzza magát, érzi,ahogy minden dühe mutatóujjába összpontosul. Felidézi a pap szavait..nem, nem törhet ki. Megriad, ettől a bizsergés elmúlik.*
~Koncentrálj..koncentrálj..~
*Kihúzza magát, utolsó könnycseppjét is lenyelve lépi át az utolsó lépcsőfokot. És elindul. Fejét magasra szedve, mégis meggyötörten, a sírás újra kihozta belőle a hőemelkedést, bár a védőoltás kábasága ezt nem engedi lázzá súlyosodni. Olyan keserves látványt nyújt, ahogy dacosan előre meredve lépeget a fiúkhoz vezető lépcső felé, mégis annyira stabil a tartása, mint egy sebzett katonának, ki a halálába készül..*
|
[372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
