|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:51 - |
|
Lakói: Carmen Callaway, Alexis Callaway, Kokoro Tokunaga és Bobby
Egy emeletes ágy és két sima ágy található meg itt. Ez sokkal tágasabb, mint a fiúk szobája, ám kisebb a felszereltség és vékonyabbak a falak.
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*Amint rácsapják az ajtót értelmes arcot vág.*
- Dehát..
*Amint vissza kinyílik odanéz, s karbateszi kezeit.*
- Rendben.. várok.. nem megyek sehová..
*Csóválja meg a fejét, s az órájára néz, majd az ajtóra. Ahogy kilépked a lány végignéz rajta, s elmosolyodva ránéz.*
- Szép vagy.. mehetünk
*Dönti oldalra a fejét, s ha hagyja, akkor megfogja a kezét, s úgy indul el. Rásandít, majd ismét végigméri, és egy sóhajjal előre mered.*
- Akkor maradjunk az akadémia területén, vagy menjünk a városba? Semmi érdekes nincs odakinn..
*Von vállat, s Kokorora néz.*
|
*Épp egy miniszoknyát próbál felráncigálni magára. Egyhelyben ugrándozik, majd az ágyon a hátára fekszik, de sehogyse jön fel.* Áhh.. *Leráncigálja magáról, és a ruhakupac tetejére dobja. A szekrény felé néz, de már csak egyetlen egy nadrág van, amit még nem próbált fel.. ekkor kopognak. Odakapja a pillantását, és elmosolyodik.*
~Ez Carmen lesz.. azt hittem már át sem jön..~
*Ballag oda az ajtóhoz, és egy szál fehérneműben ki is nyitja. Kippeit meglátva viszont ezzel a lendülettel be is csapja. Pár pillanatig nagyokat pislog, majd a kilincs után nyúl, résnyire nyitja, és kidugja a fejét.*
- Szia.. *mosolyog zavartan* ..még egy perc!
*Hajtja vissza az ajtót, de nem csukja be, hogy hallja Kippeit. A szekrényéhez ballag, kiveszi a farmert, belebújik, vesz rá egy egyszerű felsőt, és a pulcsiját kézbekapva az ajtóhoz siet. Kilöki, és boldogan kilép.*
- Mehetünk!
|
*Ráérősen lépked, s a talajt fürkészve töpreng.*
~Huh.. remélem megtalálom a szobáját..~
*Néz fel, s az ajtókat kezdi el fürkészni. Összehúzza szemeit, s megáll az egyik előtt, ami Kokoroé.. elvileg.. xD Sóhajt egyet, körbenéz, majd felemelve a kezét, bekopog.*
- Őő... Kippei vagyok..
*Lép el az ajtótól, s zsebredugja kezeit. Vár..*
|
*A lány válaszára összeszorítja a fogait és ökölbe szorítja a kezeit. Áll így egy kicsit, majd erőteljesen megrázza a fejét.*
- Utállak!!! Ostoba vagy!!
*Ordítja le nővére fejét, berobog a mosdóba, és bevágja maga után az ajtót úgy, hogy az beleremeg.*
|
*Ahogy Alexis odarobog, nyugisan eszeget tovább, a kérdésére természetes arcot vág, de nem néz rá.*
- Azt mondtad, nem vagy a bejárónőm. Tehát nem kell neked is főznöm.
*Eszi tovább a szendvicsét teljes hidegvérrel.*
|
*A pakolászást meghallva ismét hátrapislog, az alapanyagokat látva felpattan a kanapéról, és nyálát csorgatva lépked oda. Bociszemeket mereszt a kajára, de ahogy Carmen elpakol, tágra nyílnak a szemei. Felcsattan, és mérgesen rámutat.*
- Hééé, nekem miért nem csináltál?!?! Én is kérek!!
*Hisztizik, és makacsul dobbant.*
|
*A kislány kiegészítésére bólogat, és az asztalon levő virág szirmait kezdi el tapogatni.*
- Persze persze, elfelejtettem..
*A további morcosságra megvonja a vállait. Annyira nem veszi már fel kishúga hisztijét XD. Nem néz oda, továbbra is a virágot nézegeti.*
- Akkor éhesek maradunk.
*Rángatja meg ismét a vállait, egy sóhajjal feláll és a hűtőhöz lépked. Kiveszi a szendvicsekhez szükséges alapanyagokat, és hamar összedob egy sonkás-sajtos-sajtkrémes-ketchupos szendvicset. Ráteszi a tányérjára, elpakol, visszaül, és elkezdi eszegetni.*
|
*Ahogy nyílik az ajtó, felkapja a fejét, és hátranéz. Carment meglátva unottan sóhajt.*
- Alexis, és nem Lex!
*A kanapéban ül, felhúzott térdekkel, féloldalasan, kezében a távirányító, és egy unalmas teleshopot néz. Visszafordul a roppant izgalmas, milliós turmixgép felé, a kérdésre felcsattan.*
- Már hogy főztem volna, te buta liba?! Nem vagyok a bejárónőd!
*Könyököl fel a térdére, és morcosan a képernyőre mered. Sóhajt egyet, és az adók között kezd el kapcsolgatni.*
|
- Lex, megjöttem!
*Lép be az ajtón vidáman, körbenéz a kislányt kutatva, majd becsukja maga után az ajtót. Ledobja a táskáját a helyére, és nagyot nyújtózva a konyha felé indul.*
- Érdekes nap volt..hulla fáradt vagyok
*Csóválja meg a fejét, leül az egyik székre, és ha felbukkant féltestvére, akkor felkönyökölve kíváncsian rápislog.*
- Főztél valamit?
|
*A szavakra sóhajtva a folyosóra néz.*
- Hát, sok sikert hozzá.. de ha kell segítség, akkor segítek
*Húzza össze szemeit, s a lányra néz. A kérdésekre és a kijelentésre sóhajt egyet.*
- Mennyire bízol bennünk.. öm, amúgy jól megvagyunk.. néha összetűzésbe kerülünk, de inkább ráhagyom.. jószívű vagyok *megvonja vállát* Meg akar tanítani egy-két dologra.. de én nem tudok neki semmit.. és ez zavar..
*Húzza el a száját, az ajtóhoz érve kinyitja, s előre engedi Carment, majd kilép utána. Sóhajt egyet, s a talajt kezdi el fürkészni.*
|
*Ahogy Yama átkarolja, lehunyja a szemeit, de a kérdésre felemeli a fejét, és sóhajt egyet.*
- Mondjuk azt, hogy még makacskodik. De két hét alatt könnyedén megtöröm, ne aggódj
*Kacsint a fiúra, az utolsó kijelentésre elhúzza a száját. Végülis, mi számít normálisnak? Legalább már nem dörgöli az orra alá, hogy utálja, és Yamánál is hajlandó tartani a távolságot. Sóhajtva kirázza magát a gondolataiból, és elmosolyodva a fiú felé fordítja az arcát.*
- És ti jól megvagytok Naruval? Ugye nincs semmi baj? Bele se merek gondolni mit csinálhattok egész nap..
*Csóválja meg a fejét mosolyogva.*
|
*Ahogy nekidől a lány elmosolyodik, a kérdésekre sóhajt.*
- Persze, jól.. de nem sokat aludtam. Csak rád gondoltam
*Néz le a lányra, majd előre. Átkarolja, s lenéz a földre.*
- Alexissel minden rendben? Hogy viselkedett?
*Húzza össze szemeit, s mély levegőt vesz.*
- Remélem normálisan viselkedett veled
*Néz ismét a lányra egy sóhajjal.*
|
*Alexis válaszára sóhajt, de inkább nem mond semmit. Kilépked Yama mellett, és jókedvűen megindul a folyosón.*
- Igen! Nagyon kíváncsi vagyok már arra a parkra
*Mosolyogva nekidönti a fejét Yama vállának, és mély levegőt vesz.*
- És veled minden rendben? Jól aludtál?
*Érdeklődik, de le lehet olvasni róla hogy ma nagyon jókedvű.*
|
*Carmen kérdésére összerezzen, felkapja a fejét, de nem néz hátra. Bólint egyet.*
- Ne aggódj
*Vágja rá egyből, és ismét a szendvicsbe harap. Yama visszaszólására int egyet hátrafelé, amint becsukódik az ajtó hagyja kiesni a kezéből a szendvicset, mely a földön landol. Lehajtja a fejét, és töprengve maga elé mered.*
|
*Alexisre néz, majd vissza Carmenre. Bobby jöttére lehajol, megpaskolja a fejét, s felegyenesedve sóhajt egyet. Ahogy Carmen belekarol elmosolyodik.*
- Rendben
*Bólint egyet, s elindul az ajtó felé. Kinyitja, előre engedi a lányt, s kilép. Még visszanéz.*
- Legyetek jók
*Céloz itt Alexisre és Bobbyra, majd becsukja az ajtót, s Carmenre néz. Megfogja a kezét, s sóhajt.*
- Végre együtt lehetünk.. akkor irány a park
*Mosolyodik el, s a földre néz, majd fel a lányra. Lassan elindul a folyosón, s előre néz.*
|
*Yama hangját meghallva hevesen kezd verni a szíve, és azonnal elmosolyodik.*
- Jó reggelt, Yama!
*Ahogy megfogja a kezét heves bólogatásba fog. Bobby feltápászkodik a helyéről, és farkcsóválva Yamához battyog.*
- Remekül aludtam. Indulhatunk! Alexis, elleszel nélkülem néhány óráig?
*Fordul a lány felé, de akár választ kapott, akár nem, leguggol Bobbyhoz és megvakargatja az állát.*
- Maradj vele, rendben?
*Nyom egy puszit a kutya orrára, aki megcsóválja ismét a farkát, és felegyenesedve Yamába karol, ha hagyja.*
- Akkor induljunk!
|
*Ahogy Yama benyit felcsillannak a szemei, és elmosolyodva integet neki, ám hamar feltűnik neki, hogy ő nem keresett személy most (kép). Pár pillanatig ül így, majd háttal fordul a párosnak, lelógatja lábát az asztalról, és némán tovább majszolja a szendvicset.*
|
*A válaszra benyit, s körbenéz. A párost meglátva elmosolyodik.*
- Sziasztok.
*Becsukja maga után az ajtót, s Carmenhez lépve megfogja a kezét.*
- Hogy aludtál? Indulhatunk?
*Dönti oldalra kíváncsian a fejét.. Alexis mintha nem is létezne.. xD A lány arcát kezdi el fürkészni.*
|
*Alexis duzzogására megcsóválja a fejét, ekkor kopognak. Kíváncsian odakapja a fejét, és lenyeli az utolsó falatot.*
~Ez ő lesz..~
- Nyitva van, gyere be!
*Sietve megigazítja magán a ruhát, és izgatottan vár.*
|
*Ahogy bekerül a szendvics a szájába, felháborodott arcot vág, a parancsra duzzogva megfogja a végét, leharapja a falatot, és némaságba burkolózva megeszi. A kopogásra odanéz, majd az asztalra felülve félrefordítja a fejét.*
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
