|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.04. 20:47 - |
Egy jól felszerelt kórház modern gépekkel és különleges orvosokkal. A komoly balesetek elszenvedői ellátogathatnak ide néhányszor. Az építmény hatalmas, nagy benne a nyüzsgés, de minden nap megmentenek néhány életet..egyszer talán a Tiéd.
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Bobby -hálája jeléül- kedvesen megnyalogatja Yama kezét, és kényelmesen megpihen a térdén. Carmen addig visszanyújtja a mobilt, a kérdésre zavartan elmosolyodik.*
- Igen, és mindenki bejön.. akit nem értem el, vagy nem volt meg a száma, azoknak is szólnak. Mindenki aggódik Naru miatt
*Néz el az ajtó felé, és sóhajt egyet. Tényleg órákat kell várniuk..? Ő most nem képes itt ücsörögni. Bobbyra néz, és mivel úgyse kószál el, lecsatolja róla a pórázt, összetekeri, és a mellettük levő székre ejti. Összefonja a karjait és elgondolkozik egy kicsit. Yamára néz*
- Szerinted.. meg fogja szokni? Biztos furcsa lesz neki, hogy más szíve dobog benne..
*Néz el az ajtó felé bizonytalanul. Lejjebb csusszan, felhúzza a térdeit, és átkarolja őket. Elhúzza a száját*
- Viszont.. ha sikerül a műtét, soha többé nem kell kórházba jönnünk, és.. aggódnunk sem kell a szíve miatt.. normális életet élhet ő is, és ez ünneplésre ad okot, de.. nem tudom..
*Ingatja a fejét, majd kérdőn Yamára pillant*
|
*Hallgatja, ahogy felhívja a fél sulit, majd mély levegőt véve a plafonra néz. Bízik Naruban.. rendbe fog jönni! Rendbe kell, hogy jöjjön! Vita nincs! Ahogy Bobby odajön hozzá lepillant rá. Fürkészi egy kicsit, majd megpaskolja a fejét, megsimogatja az oldalát. A nyüszülésre sóhajt egyet és halványan elmosolyodik. Felnéz, majd el arra, amerre a doktornő ment. Elhúzza a száját, és hátradőlve visszahúzza egyik kezét Bobbytól. A fején megpihenteti a másikat. Sóhajt egyet, majd Carmenre néz. Ha befejezte a telefonálást, visszaveszi a mobilt és a zsebébe süllyeszti. Kíváncsian Carmenre néz.*
- Mindenkit elértél? Bejön esetleg valaki?
*Hangja most teljesen nyugodt. A választ kapott bólint és Bobbyra nézve megsimogatja ismét.*
|
*Hosszan a doktornő után néz, Bobby viszont a padokhoz húzza. Lepillant rá, majd leül Yama mellé, kutyája a térdére fekteti a fejét. Megsimizi egy halvány mosollyal, de szerelme hangjára felnéz. Elszomorodva visszapillant maga elé, de inkább nem válaszol. Nem tudja.. még a műtét is hátra van.. nem szabad előre gondolkozniuk.. a telefont látva meglepődik kicsit és a fiút kezid el fürkészni, aztán sietve rábólint.*
- Oh, jó!
*Átveszi és hosszan elnézegeti a gombokat. Kit hívjon először? Rámarkol kicsit a mobilra, majd vesz egy mély levegőt. A tanárnő, Corniék, Kokoro, Kippei, csak telefonál és telefonál Yama egyenlegéről, nem bonyolódik sehol sem részletekbe, de legalább a fél iskolát végigriasztja xD Bobby addig nyüszülve Yamához sompolyog, és a térdére csúsztatja a fejét. Szomorú szemekkel, nyüszülve néz fel rá, és még közelebb csúszik hozzá*
|
*Kicsit megremeg a keze, ahogy aláírja ott, ahol kell. Nyel egyet és átnyújtja a kórlapot a doktornőnek. A szavakra nem mond semmit, üveges tekintettel a padokhoz ballag és leülve a lábaira dől. Arcát a kezeibe temeit és mély levegőt vesz. Ha Carmen leült ránéz, majd maga elé.*
- Remélem jól döntöttem.. kicsit félek Naru haragjától..
*Pillant a lányra, majd a fejét megcsóválva előre néz. Előhúzza a telefonját a zsebéből, fürkészi a kijelzőt, majd a lánynak nyújtja.*
- Értesítsd azokat, akiket jónak látsz.. de ne sikítással, kérlek...
*Fürkészi szájhúzva és ha átvette, akkor a homlokát a két kezének dönti. Sóhajt egyet.*
|
*Nézi a párost, Yama határozott kijelentésére az arcát kezdi el fürkészni. A-a.. inkább nem mondja el a műtét kockázatait. Nincs idő még egy elbizonytalanodásra.. Yama elé lép, és rámutat a papíron levő adott vonalakra. Ha aláírta, visszaveszi a tollát, kiveszi a kezéből a kórlapot és tesz egy lépést előre, de meg is áll. Hátrapillant a válla felett*
- A helyzetet nézve ez volt a lehető legjobb döntés.. értesíthettek további hozzátartozókat a telefonnál, csak arra kérlek titeket, hogy maradjatok itt kint a folyosón
*Nem vár beleegyezést, menetirányba fordul, és a kórlapot böngészve elsiet. Lekanyarodik, majd eltűnik*
|
*Elkerekednek a szemei, és lassan lehajtja a fejét. Oké.. érti.. a földet fürkészi, Yama kérdésére még reménykedve felnéz, de aztán vissza is hajtja a fejét. Igaza van, csak.. nemmmmm! Erőteljesen megrázza a fejét, és kiűzi a fejéből az összes "csak" "de" "talán" "mégis"sel kezdődő mondatot. Optimistán! Yama mellé lép, és a vállára támaszkodik. Nincs más dolguk, csak jól felfogni ezt a helyzetet!*
- Nem lesz több szívroham, se fájdalom.. aggodalom nélkül futhat velünk tesin, és csinálhatja, amihez kedve van. Erre ő is rá fog jönni..
*Bólogat, és nagyon mélyen reménykedik benne, hogy így lesz. Ááá ide Corni kell, hogy nyugtassa meg Yamát, ha ő maga is tiszta paraaa?? Vesz egy mély levegőt, lehunyja a szemeit, és a fejét Yama vállának dönti.*
|
*Carmen hisztijére ránéz, majd félre. Nincs más választása! Értse meg! De.. aztán el is bizonytalanodik. A doktornő szavaira hol rá, hol a földre néz. Így nem tud jó döntést hozni! Hátrébb lép és lehajtja a fejét.*
~Pár órája van hátra, ha nem írom alá a papírokat... miért? Miért rám hárul az ilyen feladat??~
*Néz fel a plafonra, választ várva, majd Susanra néz. Az usolsó szót hallva összeszorul a szíve. Megrázza a fejét, majd felszegi az állát*
- A következményeken ráérek utána gondolkodni.. hol kell aláírni?
*Néz le a papírokra, majd Carmenre egy "sajnálom" pillantással és visszanéz Susanra. Végigméri, majd a papírokra nézve sóhajt egyet.*
~Tudom Naru, hogy nem örülsz ennek a döntésnek, de nem hagyom, hogy elmenj..~
|
*Carmen lassú felfogására csak újabbat sóhajt. No comment.. hagyja Yamát gondolkozni, a végleges döntésére összehúzza a szemeit, és határozottan bólint egyet. Carmen hisztijére pislog kettőt, és lassan elhúzza a száját. Kis terpeszben állva az ajtót kezdi el fürkészni, hisz ha ismeri is személyesen Narut, most orvosként van jelen, tehát ebbe nem szólhat bele.. a szőke loboncot és a két közeli szempárt meglátva majdnem ő is szívrohamot kap. Kezeit a lány vállára csúsztatja, és méltatlankodva odébb tolja*
- Azt hiszem nem fogod fel a helyzet komolyságát.. a szívroham nem játék! Az első sem volt az, ő meg legalább a nyolcadikat éli meg, a szíve ezt már nem bírja.
*Fordítja félre a fejét, de jó.. gondoljuk végig újból. Gondterhelt arccal mered az ajtóra, majd behunyja a szemeit. Vesz egy mély levegőt, s ráncokkal ékesített arccal, erősen gondolkozik. Lehajtja a fejét, és felnyitja a szemeit a földet nézve.*
- Tényleg erős, de.. ha fel is épülne a saját szívével, örök életére ágyhoz lenne kötözve.. alaptevékenységekre sem lenne képes, és folyamatos gyógyszerre szorulna. A szívátültetés ha sikerrel jár, akkor nagy eséllyel tovább taníthat, sportolhat, és nem kell többé aggódnia a szívrohamok miatt. Én is tudom, hogy ha magánál lenne, nemet mondana, de nincs magánál.. *néz Yamára összehúzott, komor szemekkel* ..haldoklik!
 |
*Pislog kettőt, és Yama válla felett a papírra kukucskál. Hm? Mi? Nem érti ^^ ám Yama halk suttogására kipattannak a szemei, térdei elgyengülnek, és kezében megremeg a póráz.*
- Naru meg fog halni?!
*Sikkant fel, s kezét szája elé kapja. Gyors a felfogóképessége, igaz? Megrökönyödve bámul maga elé, azt sem érzékeli, hogy Bobby együttérzőn megbökdösi a tenyerét. Yama kijelentését már viszonylag megérti, s kis fáziskéséssel, de Carmenes-erővel elkezdi püfölni a vállát.*
- Nem nem nem, nem szabad! Nem írhatod alá! *mutat rá vádlón, némi Alexises beütéssel* Naru határozottan nem akar új szívet! Nem egyezhetsz bele! De..
*Bizonytalanodik el, és a mellkasához húzza a kezét. Az ujját kezdi el tördelni bizonytalanul, a padlót figyelve, majd felkapja a fejét és Susanra néz.*
- Biztos van más megoldás! Ez most vészvészvészhelyzet, ki lehet találni mást is, ugye ugye ugye? Ő fel tud épülni ebből is, mert ő Naru!! >.<
*Mászik a doktornő arcába, majd egy morcos szusszanással visszaereszkedik a talpára. Igen, Naru bármiből fel tud gyógyulni, és punktum. Biztos azért csinálja csak ezt a nagy hűhót, hogy megijessze őket. Hát őt nem sikerül!! >.< Ő ennek nem dől be!! Nem! Naru meg fog gyógyulni!*
|
*Szedi a lábait hol Carmen mellett, hol pedig mögötte. Néha szegény Bobbyra néz, de nem fűz hozzá semmit. Megcsóválja a fejét és meggyorsítja a lépteit. Az ismerős alakot meglátva behúzza a vészféket, de így is majdnem elesik. Susan doktornő előtt érkezik meg, a lábaira dől, majd felegyenesedik. A kórlapot megfogva ránéz, az adatokat meglátva összehúzza szemeit.*
- Hm?
*A szerződéses részre nagyokat pislog, a szavakra felkapja a fejét. Hitetlenkedve megrázza a fejét.*
- Az.. az nem lehet... nem halhat meg..
*Suttogja inkább csak magának. Most nagy teher nehezedett a vállára, az biztos.. neki kell döntenie a báttya sorsáról. Egyik kezét az arcára csusztatja, majd beletúr a hajába és mély levegőt vesz. Mondjuk azt a kijelentést, miszerint ő az egyetlen nagykorú rokona, meg tudná száfolni, ha nem aggódna ennyire.. eh, most gondolkozni sem tud nagyon. Carmenre néz, majd a doktornőre.*
~Naru.. nem akart soha.. szívátültetést.. de... én nem hagyom, hogy.. nem hagyom, hogy most hagyj itt!!~
*Vág kissé eltökélrt arcot, és mivel úgyis az ő véleménye számít, rábólint. Mély levegőt vesz.*
- Nincs más választásam..
|
*Egy ajtó előtt áll, és egy kórlapra ráfektetett papírt böngészget a gondolataiba merülve, ám a három közeledő hangjára kíváncsian oldalra néz. Carmen művészi megérkezésére sóhajtva lehunyja a szemeit, de jelen helyzetben inkább nem fűz hozzá semmit.. ha Yamakasi is ép csontokkal, sikeresen megállt, akkor összefonja a karjait.*
- Épp időben.. nincs sok időnk, ezt fusd át kérlek
*Nyomja át a kórlapot, melyet a papír takar. A papíron néhány név található fontosabb adatokkal mint kor, nem, vércsoport, meg néhány orvosi jelentés, a legalján pedig szerződéshez hasonló rész.*
- A bátyádnak szívátültetésre van szüksége, ha engedélyezed, kiválasztjuk a fentiek közül a legalkalmasabbat, a műtét kockáztatát bizonyára ismeritek, viszont ha nem írod alá, Narumi biztosan meghal
*Húzza össze a szemeit és Carmenre sandít. Hupsz, egy hisztérikának talán nem kéne ilyen komoly dolgokat mondania *-) mindegy. Sóhajtva lehunyja a szemeit*
- Kellett eddig halogatni.. *dünnyögi halkan, és Yamára néz sürgetőn* A bátyádnak leállt a szíve, gépek tartják életben, ebben az állapotban pár óráig húzza csak. Te vagy az egyetlen nagykorú rokona
*Néz a papírra, majd vissza Yamára. Hát, jóreggelt *
|
*A gyengébb mosolyra inkább szájhúzva félrenéz. Gondolkozva fürkészi a tájat, ahogy az autó megáll kinyitja az ajtót, kutyája elindul kifelé, és a póráz által húzza őt is. Amíg Yama is kiszáll, végigméri a hatalmas épületet. Nem fűzik ide jó emlékek.. de ismét itt. Makacsul összehúzza a szemeit, és bólint egyet.*
- Rrrendben, várj meg minket, Naru.. jövüüünk!
*Kapja el Yama kezét, és máris futásnak ered. Ha tesin így tudna xD besüvít a kórház ajtaján, nem törődve a "de hölgyem!" megszólítással, mivel a lift foglalt ezért a lépcső felé húzza a párost, hármasával szedve a fokokat felsprintel, csak úgy porzik utánuk az út. Páratlan atlétikai gyakorlatokat mutat be a zsúfolt folyosó akadályai ellen, szegény Bobby csak úgy repül utána. A folyosó végén ismerős alakot szúr ki, így vészféket nyom, kutyája hátsóját a földrenyomva előrecsúszik néhány métert, remélhetőleg Yama nem repül nagyot*
|
*Az ölelésre elmosolyodik, és amennyire tudja, viszonozza. Kihasználja az alkalmat, hogy öccse lent van, és jól összeborzolja a haját. Vigyorogva felnéz rá, az intésére sunyin összehúzza a szemeit.*
- Hát szoktam én olyat? ^^
*Integet neki, majd amint becsukódik az ajtó, visszahanyatlik a feje a párnára. Elment.. összeszorítja a fogait, majd a szemeit is, és a mellkasára csúsztatja a kezét. Hallgatja szíve heves dobogását, majd felszisszenve hátrahajtja a fejét, teste megfeszül a fájdalomtól. Csak a szuri mellékhatásai ^^ izgi éjszaka elé néz*
|
*A kérdésre ránéz, majd elhúzza a száját. Egy mosolyt erőltet magára.*
- Valahogy biztos megleszünk.. és ahogy téged ismerlek, nem is hagyod, hogy sokáig élvezzük a hiányod.
*Dönti oldalra a fejét, az intésre közelebb megy és nem lehajol, hanem leuggol az ágy mellé. A kezet megérezve sóhajt, a szavakra bólint és kiszélesedik a mosolya. Már válaszolna, de folytatja.*
- Oké.. vigyázz magadra!
*Tétovázik, majd felegyenesedve odahajol Naruhoz és röviden megöleli. Elszakadva tőle elmosolyodik és megvakargatja zavartan a tarkóját.*
- Legyél jó, és ne vitatkozz a doktornőkkel! Szia!
*Indul el sietve az ajtó felé és ha nincs ellenvetés, akkor lenyomja a kilincset és eltűnik az ajtó mögött, az pedig bezáródik. Elindul haza.. gyalog.. ^^''*
|
*A doktornő észbekap, és kivonul. Naru öccsére néz, majd inkább félre. Látta már elégszer meztelenül XD miután úgy véli, hogy végzett, visszapillant rá, és kiszélesedik a mosolya vigyorrá.*
- Jól van.. meglesztek nélkülem?
*Mondjuk nem pótolhatatlan személyiség, de csak unalmasabb lesz a szoba, hiába él még velük Sakura xD remélhetőleg Carmen sem kap agyvérzést, hogy már megint hol üdül.. kinyújtja a fejét öccse felé, de messze van, így int neki hogy jöjjön oda és hajoljon le. Ha megtette, akkor a fejére teszi a kezét.*
- Vigyázz magadra, öcskös! Ha sütnél valamit nekem holnap estére..
*Húzza vissza a kezét, és megereszt egy angyali mosolyt. Mielőtt még öccse válaszolhatna, fejével az ajtó felé biccent.*
- Na, sipirc! Megleszek itt.. malmozok magammal..
|
*A kispárna szépen fejbetalálja, így lehunyja szemeit és megfogva a párnát elkezdi gyűrögetni. Nem szándékozik visszadobni, vagy ilyesmi. Naru szavaira összehúzza szemeit és bólint.*
- Hát igen.. mindenki szeret..
*Öleli magához a kispárnát és merengve elkezd nézni egy pontot. Ahogy a doki bejön felnéz, a ruhákat meglátva egy sóhajjal felül. A dokinőre néz várakozón és összehúzott szemekkel. Ha kiment, akkor bólint és maga elé húzza a kosarat. Kivélogatja a ruháit és maga mellé téve sóhajt. Feláll és elkezd felöltözni. Felveszi a felsőjét, a nadrágot, a két zoknit és a meleg felsőt. A kosarat megfogva átballag vele Naruhoz és leteszi mellé. Ránéz, majd a gépekre és szájhúzva visszaballag a másik ágyhoz. Gondosan megigazgatja a takarót és a párnákat. Egy sóhajjal körbenéz és a zsebeit kitapogatva lehunyja szemeit.*
- A telefon.. mindegy, úgyis elázott
*Néz fel és vállatvon. Pénze sincs.. na mindegy, majd gyalogol. Elnélz az ajtó felé.*
- Hát.. akkor én lassan megyek.
*Néz vissza Narumira elgondolkodva.*
|
*Öccse kijelentésére repülne már a párna, de az a szerencséje, hogy épp iszik. Amint befejezte, felül -amennyire a gépek engedik-, és hozzávágja a kispárnáját. Fejcsóválva dől vissza az ágyra, és vesz egy mély levegőt. A gépekre nézve elhúzza a száját, majd öccsét kezdi el fürkészni. Nézegeti egy kicsit, végül felnéz a plafonra.*
- A srácok tuti aggódni fognak
*Hunyja le a szemeit kicsit önelégült vigyorral. Hehe.. a doktornő bejön egy kosár ruhával. Szúrósan Narura néz.*
- Orvos vagyok, nem mosónő..
*Duzzogva leteszi a kosarat Yama ágyára, amiben az ő és Naru száraz ruhái vannak. Válogassa ki XD*
|
*Ahogy a doktornő beront felnéz és figyeli az idevezető útját. A löttyöt meglátva elfintorodik és felül. Elveszi és beleszagolva el is nyújtja magától.*
- Szörnyű..
*Rázza meg a fejét, a szavakra bólogat, majd eltáltja a száját. Okéokéoké, dee.. mikor kap száraz ruhát?? XD Aztán a doki szavaiból rájön, hogy még suliba is mehet.. elhúzza a száját és meglötyögteti az italt a kezében. Narura néz, majd vissza az italra.*
~Ő marad megfigyelésen, én pedig mehetek vissza.. remek. Holnap azért szólok mindenkinek, hogy mi a helyzet.~
*Húzza össze szemeit és szemez az itallal, de még nem iszik belőle. Narumi hangjára odanéz és sunyin elmosolyodik.*
- Fogadok jobban örülnél annak, ha téged ápolgatna
*Pislog rá még mindig mosolyogva, majd visszanéz a zöld italra. Elhúzza a száját és lehunyja szemeit. Végülis még egy italba senkisem halt bele.. egy húzásra megissza és leteszi az ágy melletti asztalra. Letörli a száját és elnéz Narumi felé, végül az ajtóra pislog. A ruha merre van? Visszahúzza magára a takarót és visszafekszik.*
|
*Öccsére néz, de inkább nem töri össze a boldogságát XD visszapillant a plafonra, és vesz egy mély levegőt. Elmélkedik.. behunyja a szemeit, majd lassan megrázza a fejét. Hallgatja a gépek vibrálását, és a folyosón zajló élet beszűrődő neszeit. Ahogy a doktornő beront, elhúzza a száját. A doki Yamához ballag egy bögre még pezsgő, zöld itallal. Átnyújtja*
- Ezt idd meg, kihűlés ellen van. Ha megszáradtak a ruháid, haza is mehetsz, amennyiben rosszabbul érzed magad, téged is kivizsgálunk.
*Firkant valamit a kezében fogott aktára, majd lapoz egyet, és átballag Naruhoz. Lepillant rá, a férfi persze egyből angyalian elmosolyodik, mire a nő összevonja a szemöldökét, és elkezd írni a papírra.*
- Magának pár óra múlva lesz néhány kivizsgálása, éjszaka folyamatos megfigyelés alatt tartjuk, és ha minden rendben van, holnap hazamehet
*Elhúzza a száját, és a matricáját kezdi el forgatni a kezei közt. Elpillant öccse felé, és mosolyogva lehunyja a szemeit.*
- Akkor úgy néz ki, megússzátok a tesit és a bioszt. Bár, ha Lillát kapjátok, az nagyon nagyon jó lesz nektek
*Sóhajt fel álmodozva és a plafont kezdi el fürkészni, a doki pedig lassan kiballag*
|
*Naru tarkón vágására felszisszen és odakap. A szavakra szemforgatva sóhajt és megcsóválja a fejét. Morogva levetkőzik, a ruháit ledobálja az ágy szélére és még mindig morogva lefekszik. Magára húzza nyakig a takarót és mély levegőt vesz. A dokit meglátva szemforgatva sóhajt, a szárazabb takarót meglátva vállatvon. Nem magának hívta a mentőt, hanem Narunak!! Áá.. elege van és kész. Nem kell őt ápolgatni.. jól van! Semmi baja! Magára húzza azért a szárazabb takarót és elnéz Narumi felé, végül a másik irányba. Elgondolkodik, majd az oldalára fordulva bátyjára néz.*
- Ahogy nézem engem is bent fognak tartani ma..
*Sóhajt egyet és lehunyja pár pillanatra a szemeit, végül ismét felnéz.*
- Mindegy.. legalább suli törölve.
*Mosolyodik el, majd a hátára fordulva összefűzi ujjait a tarkójánál és a plafont kezdi el fürkészni.*
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
