|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.01. 18:43 - |
|
A kert egynegyed részén egy távol eső sarokban virágok lettek ültetve katonasorrendben, szebbnél szebb színvilágban. A virágsorok közepén egy széles és kipárnázott hintaágy áll, az ösvény hozzá kitaposott, más úton (a virágokat átugrálva) közlekedni tilos! Tökéletes hely romantikázásra, beszélgetésekre, vagy egyedüllétre. |
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
- Híjjá!! Nem menekülsz! Híjjá!!
*Esik neki egy bokornak, és elkezdi csapkodni az ágait. Hamar rájön, hogy ő nem Yama, így hátrakapja a fejét.*
~Gyanús ez a csend..~
- Hééé!
*Kiált fel amint leesik neki, lehúzza fejéről a kendőt és megszaporázva a lépteit a páros után szökken, befordul Yama elé, és meglendíti az öklét.*
|
*A lány szavaiból kiveszi, hogy Luke valami rosszat tett, így a lány mellé lép, ha tud. A kihívásra csak ökölbeszorulnak kezei.*
-Nem hiszem, hogy te leszel a kendős mester!
*Mondja félhangosan, a kérdésre, miszerint hol van, összehőzza szemeit.*
~Nem talál.. EZ még jól is jöhet..~
*Hátrébb lép Carmen mellől, s megfogja a vállát, majd hátrébb húzza. Halkan a füléhez hajol.*
-Mennyünk innen!
*Ha a lány nem ellnkezik, akkor megpróbál a Kastély felé menni, persze, ez nem biztos, hogy sikerül.. XD Hisz nem lát!!*
|
- Azért vettem le, mert nekem kedvezményem van és kész
*Mosolyog karba tett kezekkel, de érezhetően, illetve hallhatóan csak viccel.Mikor Luke kezét megérzi fenekén, meghökken, majd mérgesen összehúzza a szemeit.*
- Luke..
*Szól először fenyegetően, és ha ez sem használ, akkor megpördülve szép nagy csattanóst kever le felé.*
- Még egy ilyen, és letöröm az ujjaidat egyesével!!
*Kiáltja le a fejét, mintha tényleg égbekiáltó bűnt követett volna el. Bár..ez tényleg az számára. A személyes távolságot meg kell tartania mindenkinek!, és kész! Kivéve Yamának..vagy Narunak..vagy Bobbynak..mindegy. Luke ökörködésére szemforgatva sóhajt. Na igen, most ő lát, így neki kell átvennie a "vezető nagylány" szerepét. Bobby természetesen nyelvét kidugva élvezi a simogatást, ám a karatézó fiú láttán fedezékbe vonul Carmen mögé, és onnan kukucskál ki.*
- Ebből nem fog jó kisülni. Olyan szépeket fogtok esni..
*Csóválja meg a fejét. Tudja, hisz ő is ilyen volt. Csípőre tett kezekkel várja, mit szól a "kihíváshoz" Yama, de ha elfajulna a helyzet, azonnal közbelép.*
 |
*Bobby fogkimutatására fintorogva ránéz.*
- Jól van, csigavér.
*Carmen szavaira egy félmosollyal meghajol előtte, Yamáéra viszont egyből kihúzza magát.*
- Nocsak, de lovagias lett valaki..
*Gúnyolódik vigyorogva, a kendőt látva azonban összehúzza a szemeit. Nézi jóideig, majd bizonytalanul átveszi.*
- Ne hidd, hogy nem merem..
*Morogja, s beköti vele szemeit. Elvigyorodva lépeget arra, amerre Carmen állt, és ha nem mozdult, megfogja a fenekét.*
- Hehe, bocsánat, ez nem a kezed igaz? Hmm..
*Igen, ha nem csapnak rá akkor körbetapogatja ahol csak éri, a "kezét keresve". De valószínűleg kap valakitől egy nyaklevest, így el is húzódik.*
- Híjjá, én leszek a kendős mester!!
*Ugrik egy karateugrással Yamakasi felé, illetve el mellette két és fél lépéssel. Körbenéz, és fülelve megdermed.*
- Hol vagy?! Megtalállak!
*Kezd el tapogatni maga körül, remélhetőleg Carmen már nem lesz "rossz helyen":*
|
*Meghallja az ismerős hangot, s rögtön ellép Carmentől. Megcsóválja a fejét, de nem szól semmit.*
~Hülye.. mindig minket piszkál..~
*Mikor a lányhoz szól, összerezzen.*
~Ceh...~
*De nem bírja magában tartani a szót.*
-Hagyd békén és kész! Menny mást piszkálni!
*A kérdésre összehúzza szemeit a kendő alatt, s hátrébb lép. Már épp levenné a kendőt, mikor meghallja Carmen szavait, s megfogja a kezét.*
-De Carmen... akkor te miért vetted le? Mert gondolom levetted...
*Egy sóhajjal leengedi a kezét, majd karbateszi.*
-Rendben... de csak miattad.
*Megvonja vállait, s leguggol. Magához hívja Bobbyt, s ha odajött, akkot megsimogatja a fejét.*
|
*Mosolyogva dönti a fejét Yama vállára egészen addig, míg meg nem hallja a túlságosan ismerős hangot. Egy sóhajjal kihúzza magát, és egyből megfogja Bobby nyakörvét.*
- Szia Luke..
*Csóválja meg a fejét, kutyája bizony heves morgásban is tör ki, de amint Luke eltolat, le is csitul.*
- Szerintem te kendő nélkül is elég vak vagy
*Rázza meg a fejét, és az ég felé fordítva arcát lehúzza fejéről a kendőt. Hunyorog kicsit az erős fénytől, de ha Yamakasi is levenné, megfogja a kezét.*
- Ne felejtsd el, hogy én sem tudtam régebben "levenni a kendőt". Bírd ki..
*Luke felé fordul ismét, a bemutatásra összehúzza szemeit. Lenéz Bobbyra egy félmosollyal.*
- Te is mutathatnál neki valamit, nem?
*Bobby kíváncsian biccenti oldalra a fejét, fogalma sincs mire akar gazdája kilyukadni, de azért kivillantja éles fogait. Eszébe jut valami, és a kendőt Luke felé nyújtja*
- Tessék. Ha neked jobban menne, akkor mutasd meg..
|
*A hintaágyat firkálgatja éppen egy fekete alkoholos filccel, mikor felfigyel a felé tartó párosra, meg az ebre. Odanéz, és egyből meg is hökken. Kitör belőle a röhögés, és a hasát fogva kezd el vihogni.*
- Nézzenek oda! Ez az új divat?? Én is beszerzek akkor egyet!
*Röhögve lekászálódik a hintaágyról és a páros elé megy. Yamakasiról elfeledkezve léP Carmen elé, és meglengeti csak a szokás kedvéért a kendő előtt a tenyerét.*
- Szia szivi. Hmm, az én kezemet bezzeg sose fogod meg *vihog fel ismét, majd gyorsan elkomorodik* beszerzek egy kendőt én is, és jöhetsz velem is. Jé, a blökinek hogyhogy nincs?
*Vigyorog le Bobbyra, de mielőtt rámorog, el is lép tőle, és megbökdösve Yama vállát igyekszik hátrébb ugrani.*
- Hát ez marha jó! Hányat mutatok?
*Nyomja oda középső ujját a fiú szemei elé.*
|
*Sóhajtva engedi, hogy a lány a vállait megmaszírozza.*
-De neked akkor is könnyebb..
*Elmosolyodik, mikor a lány azt mondja, hogy vegye játéknak..*
~Könnyű mondani.~
*Carmen visszalép mellé, s megfogja a kezét. A kérdésre odafordítja a fejét.*
-Öhm.. hát.. volt már más is, ami jobban tetszett... és ja.. hát.. nehéz.. nagyon..
*Mondja halkan, majd tovább lépkednek kézenfogva.. de ki tudja merre?*
|
*Kezét Bobby fejére helyezi, aki a kérdést hallva elnéz a virágoskert felé. Egy mosollyal felegyenesedik, azért dícsérően megpaskolja kutyáját, amikor a fiú belekarol felé fordítja a fejét.*
- Ne felejtsd el, hogy én az életem 3/4 részét így éltem le, neked viszont gondolom most van először kendő a szemeden. Lazíts! Ne ilyen görcsösen..
*Elengedi a fiút, és végigtapogatva a felkarját mögé lép, gyengéden megmasszírozgatva a vállait.*
- Vedd ezt játéknak, ne olyan küldetésnek, amin az életed múlik.
*Veregeti hátba, ha hagyja, s visszalépve a fiú mellé kézenfogja. Puskájának köszönhetően céltudatosan indul el a virágoskert felé.*
- Vezetlek is, csak gyere. Na és hogy tetszik? Nehéz, igaz?
*Fordítja felé ismét a fejét, miközben lassan halad. Bobby mögöttük lépked, de ha egy fa felé tartanának, gyengéden megtolja Yamát oldalra.*
|
*A kérdésre bólogat.*
-Igen! Úgy jobb lenne..
*Mikor a lány kucogva hátrébb lép utána nyúl, de csak a levegőt kapja el.. XD Körbefordul, mikor a lány körbeszaladja.*
-Hé, Carmen!! EZ nem vicces!!
*Mondja morcosan, mégis nevetve. A halk szavakra csak ledermed.*
~Méghogy előny?!~
*Zavartan megvakarja a fejét.*
-Miért lenne ez neked előny? Halljam csak!
*Áll makacsul, karbatett kezekkel. A lány odaoson elé, de nem veszi észre. A puszit viszont igen. Viszonozná is, de el is ugrik előle..*
~Na jól van...~
*A kijelentésre, hogy mennyenek, bólint. Viszont az 'ööö're összehúzza szemeit a kendő alatt.*
-Szóval nem tudod, hogy merre?
*Elneveti magát, s hallja a kérdést, ami nem hozzá szól.*
-Öhm... Szóvala virágoskertbe megyünk. Rendben.. vezess!
*A lány felé fordítja a fejét, s ha feláll, akkor belékerol.*
|
//Julyéktól távol//
*Yama szavaira ravasz mosoly kúszik arcára. Elengedve a fiút bepördül elé, és a mellkasának dől.*
- Áhhá, szóval egyenlő esélyeket akarsz?
*Kuncogva hátrébb szökken, és fürgén szalad egy kört a fiú körül, miközben halkan beszél hozzá.*
- Merész döntés.. nekem a bekötött szem csak előny.
*Az utolsó szót a fülébe súgja, de ha el akarja kapni, hátrébb szökken.*
- Hát jó..
*Szoknyája zsebéből előkeresi selyemkendőjét, de fél szemét Yamakasin tartja. Odaoson elé, lélegzetvisszafojtva, lábujjhegyen, és ha nem veszi észre, egy puszit nyomva az ajkaira hátraugrik, közben felköti szemeire a kendőt. Meghúzza a csomót, mostmár kicsit bizonytalanabbul, de ugyanolyan játékossággal igyekszik a fiú mögé kerülni, és megfújni a nyakát.*
- Kész vagyok. Akkor menjünk, öö..
*Zavartan körbefordítja fejét, a sok ugrándozástól teljesen elvesztette koncentrációját. Tanácstalanul guggol le, és a térdeit megpaskolva magához inti Bobbyt.*
- Merre van a virágoskert?
*Suttog a füleibe halkan, de bizonyára Yama is meghallja. Háát, ő lány, neki lehet puskája o:))*
|
*Ránéz a fiúra. Még sosem látta. De Zsaklin köszönt neki, ígyhát neki is kellett.*
- Szia. A nevem July. Te ki vagy? *Kérdezte. Majd a boldog békát nézte, ahogy távolodik.*
|
*Boldogan szalad ki a kertbe, a békát féltőn szorítja.*-Juhéé! Igazam volt! Tudja meg a világ! Juhííí! A szerencse létezik!-*pörög, és pörög, és pörög, és ááá! Zsaklin elesett, de a kis béka épségben.*-Jahj...Áu... Na engedjük el a kis békát!-*Szánja rá magát, de ekkor észreveszi Yamakasi-t.*-Szia!-*elég bénának érzi magát, amiért csak ennyit sikerül kiböknie, de a tolltartó fedelét felpöccinti, és a béka boldogan elugrál*~Ég veled Bohócka!~*July-ra néz, és elmosolyodik. Aztán Yamakasi-ra, aki láthatóan valakit vagy valamit nagyon keres*
|
*A lány szavaira visszafordul, majd elkapka a nyakláncot. Elmosolyodik, s a nyakába akasztja.*
-Köszönöm.
*Végül tényleg elindul a Kastély felé. Kezével megfogja a medált a nyakában.*
-Tényleg fontos lennél neki?
*Elengedi a nyakláncot, s egy sóhajjal körbenéz, Lukeot keresve.*
~Itt kell lennie valahol... Mindig erre felé kószál...~
|
- Nem vagyok haragtartó
*Mosolyog, mikor a fiú azonban nem tágít ötletétől, lefagy arcáról a mosoly. Bobby lopva megnyalja Yama kezét, és vakkant neki.*
- Vigyázz magadra.. várj!
*Kapja fel fejét, és a nyakláncot összefogva utána dobja. Rákacsint*
- Még szerencsét hozhat. De ha nagyon zavar, rakd zsebre.
*Nézi a fiút, ahogy eltűnik, aztán sóhajtva leguggol Bobbyhoz. Megölelgeti, és a fiú után néz.*
- Jobban féltem mint Narut.. mmmi lenne, ha arra sétálnánk, mint ő? Véletlenül.. hogyne, véletlenül! Kicsi a világ!
*Áll fel, és a pórázt a nyakörvre csatolva, a lehető legrövidebbre fogva csendre inti a kutyát, és Yamakasi után szalad.*
|
*Megejt egy félmosolyt, s viszonozza a következő ölelést, amit a lány "kezdeményez".*
-Nem esik bajom..
*A lány eltolja magától, ekkor a vállára teszi a kezeit.*
-Pont most lesz jó, hogy találkozzak vele...
~Tökéletes lesz..~
*Elmosolyodik, majd biccent a fejével.*
-Örülök, hogy bízol bennem. Pedig sok fejfájást okoztam neked...
*Mégegyszer átöleli a lányt, ha hagyja, majd Bobbyra néz. Végigsimít a fején, majd elindul a Kastély felé.. visszafordul.*
-Ne aggódj miattam! Vigyázok magamra! Ígérem, még ma jelentkezem!
*Egy mosollyal elindul, s meg sem áll, amíg meg nem találja Lukeot.*
~Meg kell találnom... mindenkép...~
|
*Meglepi a fiú érzelemváltozása, a könnyeket látva viszont ő is lép, pont ekkor ölelné meg a fiút, de az egyszerre mozdulás valószínűleg fejösszekoccanással jár. Ez esetben megdörzsöli a kobakját, és szorosan viszonozza a fiú ölelését egy mosollyal.*
- A nyakláncot annak adom oda, akiben megbízok, és akinél tudom, hogy a legjobb helyen van.
*Simogatja nyugtatólag a hátát, s lehunyt szemekkel méginkább magához öleli.*
- Én megértelek.. és átérzem az érzéseidet.. tudom, hogy rossz most neked.. ezért, hozzám bármikor fordulhatsz. Én mindig meghallgatlak, és amennyire tudok, segítek is!
*Súgja a füleibe, mikor eltolja magától, kinyitja a szemeit és melegen rámosolyog. Bobbyra pillant, aki Yama lábának dőlve, engedelmesen ücsörög. Az ötletre, illetve kijelentésre, miszerint megkeresi Lukeot, aggódva megcsillannak a szemei.*
- Ilyen felkavart lelki állapotban akarsz verekedni? Nem várhatnál holnapig?
*Néz fel rá nagy szemekkel, és újból megöleli, ha hagyja.*
- Rám tényleg számíthatsz..akkor is, ha néha sokat beszélek, hisztis vagyok és túl érzelgős, és.. *sóhajt* már megint sokat beszélek..
*Megrázza a fejét, és elszakadva a fiútól ránéz.*
- Nem akarsz várni holnapig? Szellőztesd ki a fejed..pihenj..
|
*Carmen szavaira sóhajtva lenéz a földre.*
-Nem arról van szó, hogy nem tetszik a medál... meg nem si arról, hogy szerencsét hoz-e vagy sem... egyszerűen úgy érzem, hogy nincs jó helyen nálam... És...
*Már nem is tudja folytatni. Könnyek gyűlnek szemeibe, s a sompolygó Bobbyra néz, s Carmenre. Ha a lány hagyja magához öleli szorosan.*
-Remélem te... megértesz engem...
*Mondja halkan, s egy könnycsepp legurul arcán. Lassan eltolja magától a lányt, s megrázza fejét.*
~Erősnek kell lennem... Mégis csak az apám... de akkor sem bízom benne...~
*A lányra néz szomorú szemekkel, s eszébe jut a holnapi nap is.*
~És még Luke is hátra van... talán az lenne a jó, ha ma rendezném le vele..~
*Ökölbeszorított kézzel lehajtja fejét, majd határozottan fel néz.*
-Megkeresem Lukeot! Úgyis annyi feszültség van bennem, most nem fogom kímélni!
*A lányra néz, majd a vállára teszi a kezét.*
-Köszönöm, hogy mellettem álsz.
*Lehajtja a fejét.*
|
*Félénken figyeli a vitát, inkább meg se mukkan. Látja hogy Naruék elmennek, mikor Yama a kezét nyújtja, elmosolyodva fogja meg.*
- Ugyan, semmi baj.
*Legyint, ám mikor a fiú a kezébe nyomja a nyakláncot, szájhúzva néz le az odaszökkenő Bobbyra.*
- Ez nem vált be..
*Sóhajt, s Yamára pillant, ha hagyja másik kezével megfogja a vállát.*
- Esetleg szeretnél beszélgetni, vagy hagyjalak magadra?
*Néz rá aggódó, mégis együttérző szemekkel, majd markába zárja a medált.*
- Ha ennyire nem tetszik, nem muszáj viselni.. lehet hogy tényleg nem hoz szerencsét
*Vonja meg vállait egy apró mosollyal, és leguggol Bobbyhoz, aki jókedvűen dugja oda az orrát, arcon nyalja, majd lehajtott fejjel, behúzott fülekkel és farokkal odasompolyog Yamakasihoz, sunyin nekidörgölőzve a lábának.*
|
*Mivel Narumi beáll elé, ezért ő kapja az ütést. Meglátja Carment, ahogy elesik, majd a kutyát, aki épp felé tart. Kitér az útjából, s felemeli a kezét, hogy még véletlenül se kapja el, vagy nyalja meg. Az apjára néz.*
-Nem vagyok a fiad!
*Néz mélyen a szemébe, s a következő kijelentésre bólint.*
-Végre! Ez az első jó ötleted, amit valaha elkövettél. Menny csak! Ne fogst hiányozni!
*Néz a férdi után, s Narumi szavaira megvonja vállait.*
-Ceh.. te sem vagy külömb nála!
*Majd Carmenhez fut, s a kezét nyújtja felé. Ha megfogja, felhúzza, s közben motyog valamit.*
-Sajnálom... nem akartam azt mondani, hogy csaj... de már túl ideges voltam... Remélem megérted..
*Ha felhúzta a lányt a medálhoz kap, s leveszi, majd a lány kezébe nyomja. Semmi hozzáfűzni valója sincs.*
|
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
