|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:46 - |
|
Keskeny, szűkös folyosó. Egy kétfelé ágazó lépcsősor vezet fel ide, egyik oldal a fiúk szállása, másik a lányoké. Rohangálni tilos! |
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
- Fogd fel ezt egy kirándulásnak..
*Pillantana hátra, ha nem Yama feneke lenne a táj hátrafelé nézve. Egy fintorral szorít a tartáson, nem akarja, hogy öccse koponyatörést szenvedjen. Ám ekkor érzi meg a fogak bevájódását.. elfehéredve áll meg, és lehunyja szemeit.*
- Ha ennyire akarod..
*Dünnyögi, és miután kiszabadította a kezét egyszerűen ledobja válláról a fiút. Semmi gyengédséggel, kilép oldalra és hagyja lebillenni, így bizonyára puffan egy kellemeset a hátsó felére.*
- Akkor maradj.. hmm, jut eszembe
*Néz fel tettetett merengéssel a plafonra*
- Az erdőt nézem meg először..veszélyes és sötét hely, hogy egyedül menjek..de mindegy, a farkasok talán megkegyelmeznek nekem. De ha hiányozna a lábam, mire visszaérek, ne ijedj meg! Legalább jól laktak.
*Kacsint teljes nyugalommal az öccsére, és nyugodtan tovább indul. Azért még hátra int köszönés képpen,*
|
*Naru makacsságára meglepődik, de megvonja vállait.*
-Megmondtam, hogy NEM! És a nem, azt jelenti, hogy NEM!
*Makacsul ül a földön, s karbateszi kezeit.*
~Nem fogok csak azért elmenni, mert Ő azt akarja! NEM!~
*Vitatkozik még mindig magával, s ekkor fogja meg Naru a kezét, s rántja fel. Nem tud ellenkezni, olyan gyorsan történik minden, s Narun találja magát. Felkönyököl a vállára, s unott arcal bámul hátrafelé.. ahogy távolodik az egyik ajtó, a másik után.*
-Remek... Csodás... Ennyire balszerencsés is csak én lehetek...
*Ezt mind halkan mondja, inkább magának. Megcsüválja fejét, majd előre pillant Narura.*
-Meddig óhajtasz cipelni? Tudom menni a saját lábamon...
~És futni is... El innen jóóó messziirrreeee....~
*Már kis is gondolta, hogy mit fog tenni.. már vcsak néhány perc választja el a "szabadságtól"... Igen.. és egy makacs bátty...*
~Nos...~
*Újra előrenéz a bátyjára, majd mintha ördögszarvak jelennek meg a fején, persze igazából nem... szóval megfogja bátyja kezét, ha nem figyel és... beleharap!*
~Na, ha most sem enged el... akkor én... én....én...~
*Töpreng el magában.*
|
*Megütik Yama szavai, el is engedi a vállát. Megrökönyödve, hitetlenül néz rá, mikor leül, összehúzza a szemeit. Máskor biztosan letépné a fejét, de most nincs ideje erre.*
- Ó, szóval nem jössz? AKKOR VISZLEK!
*Jelenti ki ellentmondást nem tűrve, megragadja Yama kezét, és ha nem figyel felrántja, ezzel a lendülettel lehajol, és a lábait átkulcsolva a vállára emeli, úgy hogy a hasa a vállán, a felsőteste a hátánál lóg lefelé, a lábát pedig a karjaival fogja. Kicsit megroggyan a súly alatt, de makacsul elindul a folyosón.*
- Akkor is segíteni fogsz, és nem nyitok vitát! Ha kell végigcipellek..az egész Kastélyon..de most nem hagyod magára, és punktum!
*Bólint saját szavaira, és ha sikerült felkapni, akkor kitartóan lépked a lépcső felé.*
|
*Bátyja érkezésére fel is ugrik a földről. A lány nevére csak elkerekednek szemei.*
-Eltűnt??
~Hupsz... Akkor ez miattam volt? Illetve miattam ment el??? De.. ceh.. nem is érdekel..~
*Megvonja vállait, s Naru szemeibe néz.*
-Menny csak. Én itt maradok.
*Jelenti ki tök nyugodtan, s vissza ül a földre, majd onnan néz fel rá.*
-Nem az én védencem, így nekem semmi közöm hozzá!
*Néz mélyen a szemeibe, majd maga elé néz, s töprengni kezd.*
~Nem érdekel... nem érdekel... nem megyek utána!!!!!!!!!!!~
*Vitázik saját magával, s nem tágít eredeti tervétől. NEM NEM ÉS NEM!*
|
*Nem is kell sokáig keresgélnie, egyenesen belefut Yamába, akitha a lendülettől hátraesne, gyorsan el is kap a földre kerülés előtt.*
- Yama.. Yama.. Carmen.. *ihálja térdeire támaszkodva, ám nem várja meg míg kifújja magát, már folytatja is.*
- Carmen..eltűnt..
*Egyenesedik fel, és öccse vállára csimpaszkodva bök hátra arra, amerről jött.*
- Meg kell keresnem.. ugye velem jössz?
*Néz ki a folyosó ablakán. Kezd besötétedni, és eléggé borús is az idő.. visszanéz testvérére kérlelő, aggódó szemekkel. Ritkán ennyire ideges, és látszik rajta, hogy bármit megtenne a lány megtalálásért.*
- Nem tudom merre lehet, azt se hogy miért ment el.. de muszáj megkeresnem! Mondd, hogy segítesz!
*Néz továbbra is kérlelőn testvérére.*
|
*A folyosón sétál, s elmereng.*
~Hm. Vajon mit fog ezek után csinálni az a lány?? Ha valami ostobaságot, az csakis miattam lehet.~
*Töprengve tovább lépked, majd megáll, s a falnak dől. Leül a földre, felhúzza lábait.*
~Meg kell keresnem... Furcsának tűnt...~
*Gondolkodik, végül dönt. Nem keresi meg, hanem inkább ott marad.*
~Mindegy.. Nem lányeg.. Engem nem izgat az a nyávogós kiscsaj.. Naru majd elintézi, ha akarja.. Engem kihagyhatnak a kis játékukból. Amúgy is, meg kell keresnem azt az újságíró kislányt... lesz egy kis elbeszélgetni valóm vele...~
*Eltér a tárgytól, de nem zavarja. Tovább mereng a semmin.. XD*
|
*A folyosón lépked dühösen. Felhúzták nagyon, az nem lényeg, hogy kik, de felhúzták.*
-Áááá... Bárcsak... bárcsak... áh, nem is tudom, hogy mi lenne!! Rossz ez a nap... Nem is kellett volna felkelnem...
*Megrázza fejét, s végül a falnak dől, s lerogy a földre. Felhúzza lábait, s rádől, majd gondolkodni kezd.*
~Hm. Vajon mit csinálhat Yama?~
*El is múlt teljesen a düh rohama, így megrázza a fejét, s feláll.*
-Miért jut mindig ő eszmbe, ilyen helyzetekben? Olyan megnyugtató tud lenni...
*Sóhajtva kezét az arcára teszi, majd leengedi.*
-Talán még mindig szeretem... Pedig nem lenne szabad. Ő már azzal a másik, szőke hajú lánnyal jár, Carmennel. Sebaj.
*Sóhajtva legyint, mintha valakinek mesélne, majd sóhajtva elindul, ki tudja merre... Talán kémkedni... XD*
~Hm. Azthiszem elmegyek Yama után. Sebesültnek látszott...~
|
*Elgondolkodva néz maga elé miközben céltalanul sétál a folyosón.*
~Kagome merre lehet? Már olyan rég láttam. Már kezd .....~
*Megrázza a fejét, megáll és nézi hova is mehetne most.*
~Könytár? Nem az túl csendes... A szobámba? Ott is nyugi van. Hova a fenébe menjek? Megnézem az istállóban hátha ott van.....~
*Még saját gondolatának sem akart hinni.*
~....valaki.~*fejezi be végül.*
-Ö... várjunk most merre is? Ja igen...
*Megfordul és a kastély bejárata felé sétál.*
|
|
Keskeny, szűkös folyosó. Egy kétfelé ágazó lépcsősor vezet fel ide, egyik oldal a fiúk szállása, másik a lányoké. Rohangálni tilos! |
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
