|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:51 - |
|
Lakói: Carmen Callaway, Alexis Callaway, Kokoro Tokunaga és Bobby
Egy emeletes ágy és két sima ágy található meg itt. Ez sokkal tágasabb, mint a fiúk szobája, ám kisebb a felszereltség és vékonyabbak a falak.
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*Időközben elalszik, de a lány mocorgására és hangjára megébred. Lassan felnéz. Talán a pillantásuk is összeakad, így sietve elengedi a kezét és félrenéz.*
- Örülök, hogy jobban vagy..
*Néz vissza rá, majd mély levegőt véve ismét félre.*
- Hozzak neked valamit..? Enni, inni? Vagy valami?
*Néz vissza egy pillanatra, majd ismét egy pontot kezd el fürkészni.*
|
*Néhány óra után megrándul a szemhéja, szétnyílnak az ajkai, majd egy sóhajjal felnyílnak szemei.*
- Öh.. sajog mindenem
*Dünnyög nagyokat pislogva, akkor érzékeli, hogy Kippei még mindig ott van. A kezükre néz, majd rá.*
|
*Ahogy elszakad tőle ránéz, látja rajta, hogy nem stimmel valami. A tátogásból nem nagyon vesz ki semmit, már csak arra eszmél fel, hogy a lány elalszik. Lefekteti maga mellé, s betakargatva végigméri.*
~Csak ne legyen semmi baja..~
*Csóválja meg a fejét, fürkészi még egy jó ideig, majd észbekapva megfordul és nekilát összeszedegetni a szilánkokat, majd ki is dobja. Meglátja a véres kést, megogja, s elhúzva a száját a mosogatóhoz megy, s lemossa róla a vért.*
~Eldobta volna az életét.. de mégsem tette.. ennek örülök. Szeretem.. de nem tudom, hogy ő is így van-e vele.. remélem, hogy igen.. de.. mégis..~
*Sóhajt, s egy fejrázással elterelgeti gondolatait. Elzárja a csapot, s a gyógyszereket is összeszedegeti, majd kidobja. Ezt már nem használná senki.. xD Elpakolászik, majd az ágyhoz lépegetve letérdel, s az ágyra hajtja a fejét nézi egy ideig a lányt, majd körbenéz. Végül megfogja a kezét, s kissé megszorítva hajtja vissza a fejét az ágy szélére, s néhány szót suttogva lehunyja szemeit.*
- Szeretlek Kokoro..
*Néz fel egy pillanatra, majd vissza le is hunyja szemeit.*
|
*A fiú ölelésére alábbhagy a reszketése, és lassacskán teljesen megnyugszik. Elszakad Kippeitől egy kicsit, és kábán rápislog (kép). Elmosódik szemei előtt az arca, majd kettő lesz belőle, végül elmosódva, de visszaáll eggyé, majd ismét ketté osztódik.*
- Én..
*Ajkai formálják a "szeretlek" szót, de torkán egy hang sem jön ki. Fennakad a szeme, majd lecsukódnak a pillái, és elveszti az eszméletét. Ilyen ájulásos alvás veszi az uralma alá, ami fél doboz nyugtató után azért nem meglepetés.*
|
*Ahogy elkapják a kezét és lehúzzák meglepődik, s kíváncsian néz a lányra. Ahogy átöleli lenéz rá, majd ő is átöleli. A szavaira elhúzza a száját és félrenéz. A továbbiakra ismét Kokorora néz. Az utolsó kijelentésre meglepődik. Ezek után még mindig...? Ugyan nem mondott el semmit, de mástól már biztosan értesült arról, hogy mit tett.. szorosan ő is magához öleli, s végigsimít a hátán. Most nem nagyon hisz abban, hogy a szavai igazak, hisz tele van nyugtatóval, meg még talán a lázcsillapító is rátesz.*
- Nem kell félned.. itt vagyok veled.
*Simít végig mégegyszer a hátán, de nem engedi el, ha csak ő nem akarja.*
|
*Ahogy a fiú végigsimít a karján hátranéz rá, de ahogy felállna sietve a keze után kap. Ha sikerült elkapni akkor lehúzza az ágyra, s hagyva, hogy a takarója lecsússzon, felül. Néz egy darabig Kippeire, majd odacsusszanva hozzá átöleli a hasát. Befészkeli magát mellé, s úgy öleli. Nem sír, csak reszket.*
- Én.. el akartam dobni az életem.. tényleg megtettem volna..
*Öleli át szorosabban a fiú magát, hisz lassan kezd ráébredni, mekkora ostobaságra készült. És ez megijeszti.. nagyon..*
- Képes lettem volna rá.. én.. hogy lökhettem magam idáig? És egy kislány is él velünk.. én.. *húzza előre bal kezét, s a csuklójára néz, majd lehunyja a szemeit* ..félek.. nem bírom ki így.. én csak téged akarlak!
*Borul vissza a fiú mellkasára, és újból szorosan megöleli. Mondana még párszáz dolgot, de még vár.*
|
*Visszaveszi a poharat, s a pulthoz lépkedve leteszi. Letéve a pult fölé görnyed egy kicsit, gondolkodik, majd egy sóhajjal visszamegy a lányhoz. Letérdel az ágy mellé, s úgy kezdi el fürkészni. Ahogy megfogja a kezét ránéz, hagyja, hogy a homlokára csúsztassa. Elhúzza a száját.*
~Hathatna gyorsabban is ez a gyógyszer...~
*Töpreng el, de ahogy a lány bekönnyezik és elfordul visszahúzza a kezét.*
~Most mit csináljak?~
*Méri végig a lányt, s oldalra döntve a fejét mély levegőt vesz. Körbenéz, majd feláll. Végigsimít a lány karján, így takarón keresztül.*
- Pihenj.. addig rendet rakok..
*Fordul meg, s a szilánkokhoz érve leguggol, majd letérdel, s elkezdi összeszedegetni.*
|
*Hagyja magát leültetni, és amíg Kippei elmegy, hátát a falnak dönti. Sóhajt egyet, s élvezi a hideget. A poharat meglátva felnéz, és átveszi.*
- Köszönöm..
*Felhajtja, de amint lenyelte a gyógyszert felköhögi a maradék vizet. Visszanyújtja a poharat és köhögve megtörli a száját, majd végigfekszik az ágyon, de nem takarózik be. A hasára fordulva belemarkol a párnába, és Kippei néz. Fürkészi egy darabig, majd egy sóhajjal átfordul a hátára. A plafont nézve tapogatja körbe az arcát, és laposakat pislogva ismét Kippeire néz. Megfogja a kezét, és ha hagyja a homlokára húzza. Mondjuk ez érdekes, mert bár a teste tűzforró, a kezei jéghidegek (velem is ez volt - magánvélemény). Lehunyja a szemeit ha Kippei keze a homlokára került, de nem engedi el. Most jó így.. kinyitja a szemeit, de a csuklóján levő vágást meglátva újból bekönnyezik, behúzza a nyakát, és nyakig betakarózva háttal fordul Kippeinek, a fal felé.*
|
*A szavakra elhúzza a száját, de a továbbiakra összeszorítja fogait. Mély levegő és megnyugszik.*
- Ez most nem tartozik ide!
*Vág vissza, de ahogy hallja a további szavakat megcsóválja a fejét. Elkapja, s elnéz a fiókok felé. Najó.. az ágy felé támogatja, s leülteti, ha hagyja. Átmászik a bogyók felett meg a szilánkok felett, s végre eljut a fiókig. Kihúzza és elkezd benne kutatni.*
~Jójójó.. és most melyik?!~
*Kutat egy jódarabig, mire rátalál a lázcsillapítóra. Kiveszi a dobozkát, körbenéz, majda fürdőbe rohanva elkap egy poharat, megtölti vízzel és elzárva a csapot visszamegy a lányhoz. Kivesz 1 db gyógyszert, s odanyújtja a pohárral együtt Kokoronak..*
|
*Nem ellenkezik sokat, hagyja hogy elkapják a csuklóját és kiszedjé a kezéből a kést. Egy része talán megkönnyebbül ettől.. kettős ellenvélemény van benne, remek. Sóhajt egyet, majd megrázza a fejét és összeszorítja a szemeit.*
- Hagyj békén!
*Rivall rá Kippeire. Ahogy a fiú megnézi a homlokát, eltolja onnan egyből a kezét.*
- Ne segíts..már lejárt a fogadás hete.. nem kell itt lenned..
*Rázza meg ismét a fejét, de ő maga sem tudja, miket beszél. Van nagyobb baja is a fogadásnál.. ismét sóhajt, kezeivel a levegőt kezdi el legyezni maga körül. Fogai összekoccannak.*
- Nehezen kapok.. levegőt..
*A magas láz miatt lehet. Megszédül és elkapja Kippei karját, de az istenért se kérne segítséget..ááh..túl büszke ahhoz. Ez a hátránya annak, ha Carmennel lógsz. A gyógyszeres fiókra mutat, ahova úgy lehet csak eljutni, ha átlép a sárga bogyók és üvegszilánkok felett.*
|
*Ahogy eltolják a kezét néz pár pillanatig a lányra, majd sóhajt egyet.*
~Ez így nem lesz jó.. ha nem viszem lejjebb a lázát, ki tudja mi lesz?~
*A kérdésre bólint egyet, feláll, a törölközőre nézve elhúzza a száját és leteszi az ágyra. Sietve a fürdőszobába megy, s enged egy pohár vizet, miközben jár az agya. A csörömpölésre odakapja a fejét, s a pohár kicsúszik a kezéből, szilánkokra törik, de nem érdekli. A víz isott csopog, s kisiet a fürdőből. Kokorot meglátva elkerekednek a szemei, s megrökönyödve nézi, majd körbenéz, hogy hogyan tudná megállítani. Kokoro elé siet, s elkapja a csuklóját.*
- Ezt nem teheted!
*Néz rá aggódva és egyben szigorúan is, majd megfogja a lány másik csuklóját is, de enyhébben, hisz ott vágta meg magát.*
- Nem tudsz gondolkodni.. le kell vinnem a lázad... és..
*Néz körbe, ekkor látja meg a gyógyszereket. Elkerekednek a szemei, s a lányra néz.*
- Mi ütött beléd, Kokoro?
*Méri végig a lányt, s körbenézve azon kezd el gondolkodni, hogy mit tehetne.. egyedül nem hagyhatja a lányt, mégis kell segítséget hívnia. Telefonja nincs itt, Kokoroét az életben nem találja meg a szobában, kimenni nem mehet.. végülis, egy megoldás van. Viszi magával Kokorot.. hm, egyből a kórházba. Néz vissza a lányra, majd fejrázva elveti az ötletet. Elnéz a fürdő felé, majd a lány homlokához nyúlva elhúzza a száját.*
- Egyre feljebb megya lázad..
*Jegyzi meg halkan, majd töprengve elnéz ismét a fürdő felé.*
|
*Huh, hát jön egy rövid időkiesése. A fiú karjaiból hirtelen vág a kép, és már az ágyban találja magát. Kifújja, a levegőt, kézfejével kisimít egy izzadt hajtincset a homlokából, de a csuklóját meglátva fel is nyög. Elnéz a földre a tabletták felé, majd a késre. Kinyújtja felé a kezét, majd erőtlenül az ágyra hanyatlik. Ahogy Kippei visszaér a mosdóból a törölközőre néz, majd rá. Fullasztóan melege van..és rázza a testét a hideg. Mégsem jó így.. elkapja a fiú kezét, és eltolja magától a törölközővel együtt.*
- Nem akarok.. nem akarok ittmaradni..
*Ül fel lassan, egy sóhajjal megtörli az arcát, és elnéz a fürdőszoba felé.*
- Víz..hoznál vizet..?
*Mutat a fürdőszobára és ismét megtörli a homlokát. Ha Kippei elment feláll és a pulthoz támolyog, lehajol a késért de kidől oldalra, s ahogy megkapaszkodik a konyhapultban szépen le is söpör két poharat. Mekkora kupi.. hátát a pultnak dönti, a levegőért kapkodva néz a késre. Csak az jár a fejében, hogy elmenni..minél messzebbre.. a csuklójához emeli a kést.*
|
*A hisztire nem figyel nagyon, de ahogy megérzi a lányon, hogy egyre melegebb elhúzza a száját. A szobához érve lenyomja a könyökével a kilincset és besietve az ágyra teszi, s ha elengedte a ruháját, akkor végigsimít az arcán.*
- Nyugodj meg..
*Néz körbe, az ajtóhoz sietve becsukja és a fürdőbe futva a kezébe vesz egy törölközőt, nem lényeg, hogy kié, bevizezi és a lányhoz sietve letérdel az ágya mellé és a homlokára borítva a törcsit rányomja.*
~Nem tudom mi lehet veled..~
*Fürkészi aggódva a lányt, s az ágyra hajtja a fejét tovább hűti. Már amennyire le tudja a vizes törölközővel.*
|
*Ahogy nekiütközik Kippeinek kis híján hátraesik. Az egyensúlyérzéke se a régi.. meglepve néz fel Kippeire, először kettőt lát az arcából, aztán lassan összemegy egybe. Elkerekednek a szemei és elkapja a fiú mellkasánál a ruhát. Hisztérikusan megcibálja.*
- Nem akarok!!
*Rázza meg a fejét sírva, de nem sokat ellenkezik, átöleli a fiú mellkasát, és szipogva belefúrja az arcát a ruhájába. Vállai rázkódnak a sírástól, testét a hideg rázza a láztól, és térdei össze-összecsuklanak, de Kippeinek hála meg tud állni a lábain. Ahogy a karjaiba veszi, nem engedi el a ruháját, és fel sem néz. A feje elkezd zsongni..talán még meg is fázott a legyengült szervezete miatt. Mindenesetre a nyugtató mennyisége hiába ártó, a minősége miatt lassacskán kezdi átvenni a melankólikus állapot a feldúltság helyét, láza viszont egyre emelkedik.*
|
*Töprengve lépked a lányok szállásán, de maga sem tudja miért. Még nem találta ki, hogy hogyan mondja el a dolgokat.. pedig egyszer muszáj lesz. Ekkor fut bele Kokoroba. Elkapja, s nagyokat pislogva ránéz.*
- Kokoro..?
*Néz végig rajta, de a csuklója szemet szúr neki. Megfogja és felemeli, majd fejcsóválva a lányra néz.*
~Mi üthetett belé? Mit csinált és miért??~
*Ijed meg egy kicsit, s érzi, hogy a lány teste kissé meleg is.*
~Lázas is...~
*Megrázza a fejét, majd magához ölelve a lányt mély levegőt vesz.*
- Kokoro..
*Töpreng el azon, hogy mit tegyen. Ránéz, majd a karjaiba véve elnéz a folyosó felé.*
- Merre is van a szobátok..?
*Kérdezi inkább saját magától, s elindul arra, amerről Kokoro jött.*
|
*Amíg a taxit várja, a hideg elől zsebre dugja a kezeit. Lehellete meglátszik a fagyos levegőben, hol már lehet érezni a tél előízét. Fázósan megremeg, fogai össze-összekoccannak, de a hideg az, ami most a legkevésbé érdekli. A taxi behajt, int neki, s amint megállt bepattan. A sofőr, egy idősödő férfi, kedves mosollyal fordul hátra hozzá.*
- Hová lesz a fuvar, szép hölgy?
- Fekete Gyémánt kollégium
*Szól odanézés nélkül, bekapcsolja a biztonságiövet és kinéz az ablakon. A sofőr veszi a célzást, miszerint nem az a beszélgetős fajta, s a rádiót bekapcsolva elindul. Szép csendesen mereng, esze ágában sincs most bájcsevegni.. felidézi Viktor, majd Yama szavait, s egy sóhajjal lehunyja a szemeit. Nem tudja, kinek higgyen.. miben higgyen? Kippei tényleg szereti, és ő a rossz, amiért nem bízik meg benne? Vagy ismét naívul átvágatja magát azzal, hogy még lát egy kis szikrát a jó irány felé..*
- Kisasszony..? *rázza ki gondolataiból egy hang, kíváncsian felnéz* Annyira sápadt..jól érzi magát?
- Semmi baj, csak keveset aludtam és nem ettem ma még semmit.. *sóhajt, és az ablakra néz, a sofőr a kesztyűtartóba nyúl, majd hátranyújt egy banánt. Elmosolyodva megrázza a fejét, és ismét kinéz az ablakon.*
- Itt vagyunk..
*Szólal meg 5 perc után a sofőr. Kiszáll, gyomra erős görcsbe ugrik, a hideg miatt ismét összekoccannak a fogai. A zsebébe nyúl, majd felszisszen.*
- A fenébe..
*Nyúl mélyebbre, de nem találja meg a pénztárcáját. Ennél rosszabb úgysem lehet.. a férfi nézi egy ideig a szerencsétlenkedését, majd biccent.*
- Vegye úgy, hogy a vendégem volt. Siessen fel, mielőtt megfagy!
- Köszönöm szépen
*Hajol meg, és sarkon fordulva felrohan. Szabályosan belöki a szobájuk ajtaját, s igencsak örül, mikor nem találkozik szembe Alexis utálatos szemeivel. Sóhajtva az ajtónak dől, lehunyja a szemeit, majd megrázza a fejét. Az ágyához ballagva leborul rá, és arcát a párnába fúrva bekapcsolja a rádiót.*
- "Azt mondják hogy neked annyit ér egy lány..hogy megszerzed és mehet! Vége, nincs tovább! Miért csak játszol, többnek látszol?! (..) Azt mondják a szíved jégből van talán.. de ártatlan a szemed! Én látom csupán?!?!"
*Unott sóhajjal átnyomja egy másik adóra*
- "..elvész így lesz szabad, valóság lesz az álmunk nézd, minket senki el nem választ! Jöjj, kövess, vár a sötét, hol a kétség elér!"
*Morranva továbbteker, és kidől az ágyon.*
- "..torz volt, a világ. Becsapott, a te hibád!! Egy rossz, rossz álom..mostmár bánom! Már bánom! Mostmár bánohoom!"
*Könnyes szemekkel taszítja le az éjjeliszekrényről a rádiót, minek következményében annak zsinórja kicsúszik a konektorból, s elhallgat. Kiül az ágy szélére, s a fejét fogva a térdeire könyököl. Nosztalgiázik, mereng.. a kórházon, Viktor szavain, Yama szavain, a bulin, Kippeien, az emlékeiken, Kippei szavain. Könnyei végiggurulnak az arcán.*
~Utálom ezt az egész helyzetet!!~
*Szorítja össze a szemeit, szaggatottan kapkodva a levegőt feláll, és a csaphoz megy. Kippei mellett beugranak egyéb emlékképek is.. az édesanyja, az édesapja.. a családja, ő maga kislányként, gyerekkori álmok, az általános iskola, Corniék, Carmenék.*
~Felesleges vagyok.. csak a nyakukon lógok..apa is ezért adott be kollégiumba.. nem érek semmit.. mindenki boldog..Carmen is..Cornelia is..csak én rontom a levegőt..nincs rám szükség.. Kippei sem szakad el így a régi életmódjától.. észre se fogják venni..nem hiányzom senkinek..Yamakasi életét sem akarom tönkretenni azzal, hogy rá támaszkodok..anya..anya, most olyan jól jönne a tanácsod!~
*A könnyektől már alig lát, egyfajta pánikroham kapja el, még mindig szaggatottan kapkodja a levegőt. Mint egy megállíthatatlan folyam, feltör belőle a sírás, a gyógyszeres fiókhoz ballag, kirántja, sorban szedegeti ki Carmen gyógyszereit és hanyagul ledobálja, majd amint megtalálta a nyugtatós dobozt, reszkető kezekkel felnyitja. Ez csak másodszorra sikerül. A tenyerébe önti a fél tasakot, majd azt is ledobja,a sárga kis pirulák szétszóródnak a földön. Önt magának egy pohár vizet, de már az egész teste reszket. Láz? A túl sok stressz..belázasodott. Lenyomja a torkán a tenyerében levő bogyókat, de azok fele félremegy, s a ruhájára, vagy a földre potyog. Elrág néhányat, a maradékat leöblíti a vízzel. Fúh, ez elég rendesen megüti.. jobb, mint az alkohol. Összemosódik előtte a táj, megkapaszkodik a pult szélében. Már nem tud gondolkozni..nem is akar..nem tudja mérlegelni a dolgokat. Kihúz egy másik fiókot, s kiemel belőle egy konyhakést. A hegyének nyomja az ujját, hogy megnézze mennyire éles. Sikerül el is vágnia a mutatóujja ujjbegyét. A levegőt kapkodva, s szipogva a bal csuklójához nyomja a kést. Túl zaklatott..*
~Nem... nem éri meg.. semmi sem éri meg.. nem maradhatok.. el kell mennem!!~
*Nyomja hozzá egyre erősebben a csuklójához a kést, minek következményében fel is sérti a bőrt, de nem vág mélyre. Amint kicsordul bőre alól a vér, ijedten eldobja a kést, majd két kézzel a fejéhez kap. Ismét feltör belőle a sírás, a zajok tompán jutnak csak el hozzá. Ajj, ha két bogyó helyett a fél dobozt bevette, az baj..? o:)) Megrázza erőteljesen a fejét, és hisztérikus kiáltással az ajtóhoz rohan, feltépi a kilincset, s be nem csukva maga után elkezd rohanni a folyosón. Fel se néz, csak rohan..*
|
*A visszakérdezésre eltöpreng, majd a lányra néz.*
- Úgy ahogy.. nem lesz olyan finom, mintha egy étteremben ennénk, de azért megteszi.
*Kokorot kezdi el fürkészni, majd előre néz. Gondolkozin egy kérdésen, de nem jut eszébe semmi.*
|
*A javaslatra felkapja a fejét, és kíváncsian elkezdi Kippeit fürkészni.*
- Te tudsz főzni?
*Néz nagyokat eléggé meglepetten, de aztán észhez is tér, és egy széles mosollyal bólogatni kezd.*
- Remek ötlet! Úgyis farkas éhes vagyok!
*A kezükre nézve nagyot nyel. Sóhajtva elkezdi nézegetni az ajtókat, de ha nem kérdezik, nem nagyon szólal meg.*
|
*A szavakra és a szigorú tekintetre eltöpreng.*
- Akkor a mozit ma kihagyjuk..
*A további szavakra a lányra néz, s elmosolyodva előre.*
- Egyszerű séta.. aztán majd meglátjuk hogyan alakul az este..
*Von vállat, majd eszébe jut valami.*
- Eljöhetnél hozzám vacsorára is, ha gondolod.. én főzök természetesen..
*Mosolyogva a lányra néz, majd előre.*
- A séta nem is lényeges..
*Kokorora néz kíváncsian, majd előre egy sóhajjal.*
|
*A bókra zavart biccentéssel lesüti a szemeit, és ahogy Kippei megfogja a kezét, ugyan meglepődve, de elindul mellette. A kérdésre felpislog rá, majd maga elé mered.*
- Lia szerint ilyen kiszámíthatatlan időben a mozi a legjobb dolog, de csak horrorfilmeket adnak, arra pedig nem tudsz rávenni!
*Néz fel szigorúan Kippeire, majd ismét töprengve maga elé.*
- Én beérem egy egyszerű sétával is, ez attól függ, hogy te hogy tervezted az időbeosztásod.
*Mosolyodik el és felnéz Kippeire, de ha a pillantásuk találkozna, akkor azonnal félrenéz zavarában.*
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
