|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.04. 20:47 - |
Egy jól felszerelt kórház modern gépekkel és különleges orvosokkal. A komoly balesetek elszenvedői ellátogathatnak ide néhányszor. Az építmény hatalmas, nagy benne a nyüzsgés, de minden nap megmentenek néhány életet..egyszer talán a Tiéd.
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Látva, hogy Narumi felébred, elmosolyodik. A poénjaira sóhajtva lehajtja a fejét, majd inkább megcsóválja, és felegyenesedik. Mosolyogva Narumira pillant*
- Tanárúr, ön..
*Inkább nem fejezi be, mosolyogva megrázza a fejét, jelezve hogy mindegy. Viktor mellé lép, és amíg kifejezik az aggódásukat, körbenéz. A szekrényen heverő kórlapot meglátva összehúzza a szemeit. Talán nem néhány papírról kéne megtudnia.. odalépkedve megigazítja a szekrényen levő virágot, és a dosszié felé nyúl*
|
*Ahogy Naru magához tér, felcsillannak a szemei, a szavaira kuncogva a szájához emeli a kezét. Felegyenesedik, majd ezzel a lendülettel sikkantva ugrik is egyet.*
- Jóóól vagy! De megijesztettél.. utállak!
*Vágja be a durcát, és karba tett kezekkel elfordul. Felhúzott orral, összepréselt ajkakkal tűntetőleg mered egy pontra, így ki is szúr egy tálca kaját. Odaszökdécsel, kézbeveszi, és az ágyhoz ballag vele. Felméri a tartalmát, de semmi guszta, így meghagyja Narunak.. összehúzott szemekkel ránéz, majd okoskodón bólint*
- Most az egyszer megbocsátok. Szükséged van az energiára, bár szerintem így is erős vagy, de enned kell! Sokat! Most!
*Csüccsen le vígan Naru ágyának a szélére, és mosolyogva félrebiccenti a fejét.*
|
*Cornelia válaszára bólint egy mosollyal, Carmen sikítására inkább nem mond semmit. Furcsa lány, és ő sohasem fogja megérteni. A szobába érve odalép az ágyhoz és a férfit kezdi el figyelni. Ahogy megébred mély levegőt véve elmosolyodik. A poénkodásra szusszan egyet, a további szavakra bólint. Hát igen.. Felegyenesedik és a háta mögött összefűzi ujjait. Viktorékra nézve oldalra dönti a fejét és visszanéz Narumira.*
- Mindenki aggódik érted.. az egész tanári kar, a diákok. Szerintem az osztályod többi tagja is ideér nemsokára.
*Mosolyodik el, majd megcsóválja a fejét. Egyetért Viktorral, de inkább nem mond többet. Mosolyogva fürkészi a férfit, majd inkább félrenéz.*
|
*A sikításra mély levegőt vesz. Nem fog beszólni, nem fog, nem fog, nem fog!!! Csakazértse! Karbateszi kezeit, majd leengedi őket a lábaihoz. Belépked Yama után és sietve az ágyhoz totyog. Narut meglátva elmosolyodik és föléhajol kissé. Kíváncsian fürkészi, és közben pislog is párat. Kerek szemek, érdekes látvány lehet Narunak xD. Ahogy kinyitja a szemeit még szélesebben mosolyog. A kérdésre felnevet, a további szavakra összehúzza szemeit. Naná, hogy őt tolják el xD. Dünnyög valamit, miközben az arcán támaszkodnak, és felegyenesedik. Látva, hogy Naru el van foglalva a sebével oldalra dönti a fejét.*
- Örülünk, hogy úrja köztünk van! ^^
*Mosolyodik el és mély levegőt vesz. Az ágyra inkább nem ül le. Körbenéz. Észreveszi, hogy Yama távolabb van, így elkapja a karját és közelebb húzza.*
- Yama addógott a legjobban! De remélem mostmár ő is megnyugszik..
*Teszi hozzá egy fokkal halkabban, Yamára nézve. Fürkészi, majd visszanéz Narura.*
|
*Lillát meglátva biccent neki egyet, Carmen sikítására megcsóválja a fejét. Oké, örüljön, de csendben xD. Beballag ő is a szobába és végigméri Narut. Egy sóhajjal ő is fölé hajol, fürkészi, ahogy megébred hátrébb lép. A ponénkodásra halványan elmosolyodik és oldalra dönti a fejét. Igen, megmarad. A szavakra szusszan egyet és fontolgatja, hogy most elmegy egy kicsit. De inkább nem.. eddig mindig elfutott a bajok elől, de ez most nem kifejezetten baj, vagyis.. is-is.. megcsóválja a fejét és összefonja maga előtt a karjait. Látja Narun, hogy elgondolkodik, mi a fene van most, így inkább félrenéz.*
|
*Áú, a.. a.. hé, nem is tudja mire fáj jobban. Halk suttogásra ébred, először csak mm résnyire nyílnak fel szemei, de vissza is csukódnak, aztán pár pillanat múlva kicsit nagyobbra, újból vissza, s végül lassan, megfontoltan felnéz. A sok arcot meglátva kishíján újból szívrohamot kap, egy vízcsepp végig is folyik a fején.*
- Srácok.. már a menyországban sem lehet nyugtom nélkületek..?
*Suttogja halkan. Poénkodik = megmarad. Felsóhajt, és megpróbálja felfogni kik vannak itt. Carment meglátva elmosolyodik, ahogy a többieket is sorban kiszúrja, egy mély levegővel lehunyja a szemeit.*
- Oké.. benne vagytok a személyes teremben..
*Fogja meg Viktor arcát, és egy finom, játékos mozdulattal eltolja, ezzel egyidőben megpróbál felülni is, de a varratok hegébe a mellkasán beleszúr a fájdalom. Felszisszenve odakap és vissza is hanyatlik az ágyra. Hínnye.. ez meg? Lepillant a sebre, és erőteljesen ráncolja a homlokát. Még nem áll össze a kép, az agya csak lassan tisztul*
|
*:Ő_ mondta meg! Elmosolyodva hallgatja a doktornő szavait, és megkönnyebbülten sóhajt egyet. Ez szuper ^^ elindul Viktor mellett, bár szájhúzva Yamára néz. Beszélgetne vele, de a haverja előtt nem akarja kifaggatni az érzéseiről.. Lilla hangjára kíváncsian hátranéz, és elmosolyodva biccent. A kérdésre újból Yamára pillant, de azért válaszol.*
- Megműtötték, a szívátültetés sikeres volt, éppen hozzá indulunk. Elméletileg még alszik, de..
*Ahogy Carmen sikítva elrohan mellettük, ledöbben. Pár pillanatig olyan arcot vág, mint aki citromba harapott, majd tenyere lassan végigszánt az arcán. E-gek.. nem.. inkább nem mond semmit.. a szobához érve meglepő módon nyitva találja az ajtót, így csendesen belép, és körbenéz. Az ágyat és Carment meglátva elmosolyodik, és barátnője mellé lépked. Átkarolja a derekát*
- Carmen, ez egy kórház..
*Suttogja neki halkan, és ő maga is az ágy fölé hajol*
|
*A doktornő jöttére felkapja a fejét. Felcsillannak a szemei, és felragyog az egész arca. Felemeli a fejét a térdeiről, a szobaszámot meghallva felpattan, majdnem átgyalogol szegény Bobbyn. Kitárja oldalra a karjait.*
- Naaaruuuuuuu-u-u-uuuuuu
*Sikít fel olyan iszonyatos hangerővel, hogy az egyik szobából csörömpölés is kiszűrődik. Persze nem tétlenkedik a sikítás alatt, hanem rögvest futásnak ered, és amíg a sikítás tart, el is ér a szobához. Izgatottan egyhelyben kezd futni, hol az egyik lábára, hol a másikra dől, a kilincshez ér, majd visszahúzza a kezét, végül belöki az ajtót és sunyin körbenéz.*
- Naru..?
*A férfit kiszúrva felderül ismét az arca, és mielőtt valaki lefogná, kitárt karokkal az ágyhoz "fut". A térdeire dől, és Naru arca fölé hajol*
|
*Épp egy délutáni edzést tartott, mikor a Callaway lány felhívta. A hírt megkapva rögtön összepakolt, mondta a diákoknak, hogy máskor bepótolják, most sürgősen el kell mennie. Buszra szállt, de balszerencséjére belekerült egy dugóba. Így csak most ért ide. A kórházba érve a lifthez ballag, ami ott is van. Beszáll, második emelet és itt is van. Épp elcsípi Yamáékat. Nem kiabál inkább, hanem utánuk fut.*
- Várjatok! Várjatok..
*Áll meg mögöttük, de mivel nem akarja, hogy miatta álljanak meg, tovább is megy mellettük. Körbenéz kíváncsian, végül Cornin állapodik meg a tekintete. Yama túl letörtnek látszik, még így is.. őt nem nyaggatja.*
- Van valami fejlemény? Jól van?
*Fürkészi aggódva és mély levegőt vesz.*
|
*Kedvese beszédére csak bólogatni tud. Felállva mellé áll és átkarolja a derekát.*
- Helyesen szóltál!
*Néz rá, de Yama majdnem kiakadására elhúzza a száját. Nem tudja mi a gond.. neki nem mondta el. A doktornőt meglátva Yamára néz, majd vissza Susanra. A szavaira elmosolyodik és lehajtja a fejét. Ő tudta hogy minden jól fog menni ^^. A szavakra bólint, hogy persze, oké, csak menjenek már.. a szobaszámot hallva sóhajt és a doki után néz. Helyes, menjen csak! Ők mennek Naruhoz! Sietve Yama után lépked, majd mellé szegődik. Hol rá, hol a földre néz.*
- Látod? Minden jól ment
*Pillant fel rá egy mosollyal, végül el Corni felé.*
|
*Corni szavaira szemforgatva sóhajt és felállva megrázza a fejét.*
- Itt nem arról van szó! Tudom, hogy rendbe jön!
*Folytatná is, de a kopogást meghallva elnéz a folyosó irányába. A doktornőt meglátva nagyot dobban a szíve. Jó hír? Rossz hír? Húzza el a száját, de a szavakat hallva nagy kő esik le a szívéről.*
~Hála az égnek..~
*Mély levegőt vesz, és összefonja maga előtt a karjait. A szavakat figyelmesen hallgatja és bólint. Bemehetnek hozzá.. ez is jó hír és jól van.. ^^ Ez volt az egyik része az aggodalmának.. a másik akkor jön, ha Naru felébred. A doki után néz.*
- Köszönjük!
*Szól még utána és a többiekre néz kíváncsian. Ha nincs ellenvetés, akkor elindul a 107-es szoba felé. Na de az merre is van? *-) Nézegeti az ajtókat, miközben mennek.*
|
*Magassarkú halk, egyenletes koppanásai rázzák fel a folyosót. Annyira gyengécske, hogy az se biztos, erről a folyosóról jön, mégis.. akinek számít valamit, az most csak ezt hallhatja. Egyre erősödő koppanások újra meg újra.. ahogy a nap besüt az ablakot, némi fény kíséretével kanyarodik rá a folyosóra, ekkor a kopogás már belevész a zsivalyba. Hóna alá csapva egy szokásos kórlap, megviselt arcán fáradt, de elégedett mosoly. Azt ugyan rosszallón látja, mennyire megnőtt a létszám.. a csapat mellett megáll, enyhe terpeszben, s összefonja a karjait. Méregeti kicsit a csapatot, majd egy szusszanós kuncogással nagyot bólint.*
- A műtét sikeresen végetért! A szervezete befogadta az új szivet, és megindult a vérkeringése is. Nem rongálódott egyik szerve sem, tud mozogni és reagálnak a reflexei. Nem szenvedett maradandó károsodást, viszont rengeteg energiára van szüksége, hogy "bejáródjon" a szive. Még az altató hatása alatt van, de ha megígéritek, hogy angyalok lesztek, talán bemehettek hozzá..
*Nézegeti meg a körmeit és hátrapillant a válla felett, majd egy sóhajjal visszanéz. A kezébe fogja a papírokat, és újból összefonja a karjait.*
- Az ilyen műtétek hiába zajlanak sikeresen, időt kell hagyni a betegnek, hogy feldolgozza ezt a hatalmas változást.. nem azt mondom, hogy bukósisakban menjetek be, de számítsatok rá, hogy ez egy hatalmas, felfoghatatlan és átérezhetetlen változás. Még neki is..
*Teszi hozzá behunyt szemekkel, és ha nincs rá szükség, akkor magára erőltetve a mosolyát megbiccenti a fejét.*
- 107es szoba
*Sarkon fordul, és elballag*
 |
*Ilyen választ.. elhúzott szájjal fürkészi Yamát, a vállára teszi a kezét, és finoman megrázogatja. Csak olyan erősen, hogy az agyában (agya helyett?) levő folyadék lötyögjön egy kicsit. Szigorú arcot vág, Viktor ráismerhet a tekintetében arra a házisárkányos tűzre, amitől otthon illik rettegni és ágybavizelni.*
- Szedjétek már össze magatokat! Azt hiszitek hogy ha Naru magához tér, mindenhol elkenődött, fancsali arcokat akar látni?! Most az életben egyszer kapjátok össze magatokat! Neki van szüksége most pátyolgatásra, nem nektek, az ő mellkasát vágják fel!
*Tologatja meg még egy kicsit Yamát, majd csípőre teszi mindkét kezét, és vesz egy mély levegőt. Lassan, bíztatóan elmosolyodik*
- Mindannyian ismerjük Narumit.. ha akarnánk se tudnánk lekoptatni magunkról ilyen könnyen. Hát akkor mennyivel nagyobb esélye van, ha még drukkolunk is neki?
|
*Bobby gyengén megdobálgatja néhányszor a farkát, de amúgy nem ad több életjelet Corni vagy Viktor érkezésére. A puszira pislog kettőt és felnéz, barátnőjét meglátva kicsit megkönnyebbül, majdhogynem meg is hatódik, és halványan elmosolyodik. A hajsimításra könnyes szemekkel bólint egyet, de ahogy a lány Yamához megy, sietve meg is törli a szemeit. Nem sírunk.. neem sí-runk! Szipogva visszadönti a fejét a térdeinek, és vár továbbra is.*
|
*Cornira nézve összehúzza szemeit. Hogy bír ilyenkor mosolyogni? :S A kérdésre hol őt, hol Yamát fürkészi. A válaszra megcsóválja a fejét. Jó, igaz.. ő sem repdesne az örömtől, de azért ennyire letörnie sem kellene. Narut nem úgy ismerte meg, hogy könnyen feladja. Ez is menni fog neki! Legalábbis ez az ő meglátása. Cornira néz, majd odalépked Yamához és leül mellé. Mit mondjon..? Sóhajtva ránéz, majd Cornira. A beszédet rá bízza xD.*
|
*Ahogy Viktor majdnem elgázolja megáll és meg is lepődik. Az órájára néz. Hogy érhetett be ilyen hamar? Kezet fog vele, a szavakra elhúzzi a száját. Mondana valamit, de Corni is megérkezik. A kérdésre mély levegőt vesz és félrenéz. Most mit mondjon? Máris bűntudata van a dolog miatt? Áh.. visszanéz a lányra és sóhajt.*
- Voltam már jobban is
*Próbál mosolyt erőltetni magára, de ez nem jön össze. Elnéz a műtő felé reménykedve, végül visszaballag a padokhoz és leülve maga elé néz.*
|
*Ő okos, és lifttel jön :P szépen megvárja. Bár késésben van.. Justin ugyan elvállalta az ikrek felügyeletét, de előtte még meg is kellett keresnie xD ugyanis ha nem a gép előtt ül, akkor igencsak ezernyi helyen lehet. A folyosóra érve kicsit gyászos hangulat üti meg. Ejnye.. pofozkodnia kell úgytűnik. Közelebb siet széles mosollyal.*
- Sziasztok..
*Halkan köszön a társaságra, hisz ez egy kórház. Körbenéz, Carmenhez lépkedve lehajol és megsimizi Bobby fejét, nyom két puszit barátnője arcára és hátrasimítja a frufruját, majd felegyenesedve Yamához lépked. Viktorra néz, majd vissza Yamára.*
- Hogy érzed magad?
*Naru állapotáról felesleges faggatnia, hisz úgyse tud semmit :P*
|
*Ahogy Yama átkarolja, elmosolyodva felnéz rá. Vesz egy mély levegőt, ahogy járkálni kezd sóhajt egyet. Bobby leheveredik a székek lábaihoz. Nézi az ide-oda mászkáló Yamát, rosszallón morran egyet és kinyitja a száját, de mivel Viktor befut, ez a torkán is akad. Félrebiccentett fejjel nézi a két fiút, és egy sóhajjal elnéz a folyosó felé. Corniék..? Állát a térdeinek dönti, töprengve nézi egy kicsit az ajtót, majd behnyja a szemeit*
|
*Nah, hát ahogy megkapta a hírt, kocsiba ült és jött. A kórházba érve nem fáradozik a lifttel, felfut a második emeletre. Majdnem belefut még Yamába is, de lefékez pár centire előrre. Zavart vigyorral felnéz rá, majd felegyenesedik és megkomolyodik. A kezét nyújtja egy kézfogásra.*
- Hallottam mi történt.. sajnálom. Biztos rendbe jön! fel a fejjel!
*Mosolyog rá bíztatón és feltűnik neki Carmen is. Egy sóhajjal körbenéz, majd vissza Yamára.*
|
*A válaszra még visszanéz és összehúzza szemeit, majd előre pillant. Úgy kellett volna kérdeznie, hogy ki nem jön be xD Biztos senkisem lenne a listán..*
~Mindenki aggódik..~
*Sóhajt egyet és halványan elmosolyodik. A kérdésre Carmenre néz és elgondolkozik. Bólint egyet.*
- Előbb-utóbb meg fogja szokni, ebben biztos vagyok..
*Nézi ahogy felhúzza a térdeit és átkarolja őket. Elhúzza a száját és közelebb csusszanva hozzá átkarolja. A szavakra gondolkodóba esik, a kérdő pillantásra sóhajt.*
- Én sem tudom.. minden ki fog derülni idővel..
*Szakad el a lánytól és végigsimít a hátán. Felállva zsebredugja a kezeit és a folyosón tesz pár lépést a műtő felé, de meg is torpan. Föl, s alá kezd el járkálni. A földet fürkészi ködös tekintettel. Mély levegőt vesz.*
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
