|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.01. 18:43 - |
|
A kert egynegyed részén egy távol eső sarokban virágok lettek ültetve katonasorrendben, szebbnél szebb színvilágban. A virágsorok közepén egy széles és kipárnázott hintaágy áll, az ösvény hozzá kitaposott, más úton (a virágokat átugrálva) közlekedni tilos! Tökéletes hely romantikázásra, beszélgetésekre, vagy egyedüllétre. |
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
*A lány nem fejez be egy mondatot, de nem teszi szóvá. Ha nem, hát nem. ;) Carmen kérdésére, majd kijelentésére megcsóválja a fejét.*
-Carmen... *sóhajt* Nem tudom, de majd kinézünk valami jó helyet. Öhm.. *Bobbyra néz* Bobby is jön? Illetve jöjjön? Mert akkor olyan helyet keresek, ahova lehet hozni kutyát is.
*Elmosolyodik, majd körbenéz a kerten.*
-Lassan be kéne mennünk. Későre jár. *órájára pillant* Már hat óra van.
*Elmosolyodva néz Carmenre, s ha beleegyezett, akkor megvárja, míg ő áll fel, majd ő is követi a példáját. Belekarol, s megindulnak a Kastély felé. A lányok szállására.*
|
*Elmosolyodik a "sosem adod fel" kérdésre, de nem válaszol. Lelkes ragyogás ül ki arcára, amint óvatosan, kissé félve megérinti a fiú arcát. Először az állán siklik végig a keze, onnan végigcirógatja a torkát, ami talán kicsit csikis lehet. Majd felfelé indul, a tarkó mentén végig a loboncán felfelé, s kilyukad a szemeinél. Ujjaival körbetapogatja az arcélét, a száját, hüvelykujja végigsiklik az ajkain is, az orrát, óvatosan a szemeit, a füleit, majd egybevéve az egészet, minden apró pontot a homlokon, fájdalommentesen :P széles mosollyal húzza vissza a kezeit.*
- Köszönöm..
*Az ölelés meglepi, de odabújik arra a pillanatra a fiúhoz. A kérdésre elneveti magát, hevesen megrázza a fejét.*
- Nem mindig.. de ezt muszáj volt. Nem akarom, hogy az legyen mint ami vol.. mindegy
*Elharapja a mondat végét és félrefordított fejjel eltöpreng. A szemeit is lehunyja, még gondolatként sem akarja folytatni az elkezdett kijelentést, mert annak elgyengülés lenne a vége. Sírni pedig jóideig nem szeretne. A javaslatra meglepve fordítja vissza a fejét, Bobby lefoglalja magát, ha már kitúrták :P*
- Remek ötlet! És mire gondoltál? Beülhetünk mozizni is
*Vonja meg a vállait, s bár nem mosolyog, érezhető, hogy csak viccel ;)*
|
*A lány szavaira elmosolyodik.*
-Nem vagy ostoba.
*Szögezi le, ám mikor Carmen feláll, furcsán ránéz, hogy mit szeretne. Engedi, hogy az ölébe üljön, s a kérdésre elhúzza a száját.*
-Sosem adod fel? Legyen...
*Mosolyodik el, s hagyja, hogy a lány tegye a dolgát.*
~Makacs egy lány, az biztos. Amit egyszer a fejébe fesz, azt mindig megcsinálja..~
*Sóhajt, s ha befejezte, akkor magához öleli egy pillanatra.*
-Te mindig véghez viszed a célod. Igaz?
*Elvigyorodik, majd szemforgatva sóhajt.*
-Öhm... arra gondoltam, hogy... a piknik után elmehetnénk ketten valahova. Mit szólsz? Nem most akartam megkérdezni, de most találtam a legjobb időpontnak.
*Felnevet egy fél pillanatra, majd Carmen arcát fürkészi, hogy mi a válasza.*
|
~Hajajj, hát ha nem volt rá szüksége, akkor most sincs... hmm, na majd meglátjuk~
*Oldalra biccentett fejjel eltöpreng, a kérdésre meglepve hagyják abba ujjai táncukat a medálokon. Elmosolyodva megrázza a fejét.*
- Fogalmam sincs.. megnyugtató érzés.. így nincs akkora sötétség, mert folyamatosan jönnek az emlékek. Sokkal meghittebb minden.
*Hunyja le szemeit, mosolya kiszélesedik, megköszörüli a torkát.*
- Tudom, hogy ostobának tartasz, de akkor is így van.
*Szögezi le vigyorogva. Bobby szinte elolvad Yama kezei közt, ezt kifejezi azzal is, hogy mancsát követelődzőn Carmen térdére helyezi. Mééég. Gazdája pedig némi helyezkedés után csatlakozik a simogatáshoz fél kézzel. Hirtelen az eszébe jut valami, elhúzza a száját.*
~ Neem, teljesen ostobának fog tartani.. de muszáj.. az ő arca az, amit soha sem akarok elfelejteni..~
- Ömm.. Bobby, egy kicsit..
*Eltolja kutyáját onnan, feláll, és ügyelve hogy ne boruljanak fel a hintaággyal Yama ölébe ül.*
- Tudom, hogy már láttam az arcod, de sokat segítene.. szabad?
*Biccenti oldalra a fejét, mellkasához emelve kezeit. Ujjaival dobol kicsit a levegőbe, ezzel célozva arra, mit szeretne.*
|
*Carmen kérdésére megcsóválja a fejét, s egy sóhaj után válaszol.*
-Nem volt szükségem rá. Megvolt a magam baja, meg társasága. *megvonja vállait* A haverjaimmal lógtam nap mint nap, így nem szorultam egy kutya társaságára. Bár, anya még amikor kicsi voltam, mindig megkérdezte, hogy szeretnénk-e Naruval, de én mindig nem-et mondtam, így nem lett.
*Egy sóhajjal be is fejezi. Carmen nyakláncbirizgálására odapillant, majd összehúzott szemekkel kérdez rá.*
-Miért birizgálod a nyakláncod?
*Közben Bobbyra néz, aki a térdére tette a fejét, s egy mosollyal elkezdi dögönyözni. Megcsóválja a fejét, majd az égre mered.*
~Jajj... olyan jó lenne, ha elmehetnénk ketten valahova... Hm... majd a piknik után felhozom a témát.~
*Bólint határozottan a gondolataira, majd a lány felé fordul, még az előbbi kérdésre a választ várva. Oldalra biccenti a fejét, s várakozón nézi.*
|
*Nevetése csak akkor csitul, mikor Yama segít neki felállni. Egy sóhajjal hagyja magát leültetni, gyengéden a fiúnak dől, s fejét a vállának dönti. Elmosolyodva szusszan egyet.*
- Óó, meg van ő nevelve, csak érzi hogy kinél mennyit engedhet meg.. amikor olyan hangulatom van, nálam is vasfegyelmezett, de mikor érzi hogy jól vagyok, tologatja a határokat. Narunál kitapasztalta, hogy bármit megtehet.. a bátyád elkényeszteti.. *megcsóválja a fejét* és mivel te elég sokat vagy velem, úgy véli hogy veled is szórakozhat. Szóval meg van ő nevelve, csak nagyon sunyi..
*Sóhajt. Bobby farkcsóválva sompolyog Yamához, és a fejét a térdeire hajtva néz fel rá nagy, őzike szemekkel.*
- Te sose szerettél volna kutyát?
*Fordítja fejét Yamakasi felé, kíváncsian várva a választ. Egy pillanatra elmereng, amint eszébe jut valami, majd egy mosollyal elkezdi birizgálni a nyakláncait.*
|
*A lány után megy, s a kérdésre összehúzza szemeit, majd szemforgatva sóhajt.*
-Emlékszem...
*Mondja fejcsóválva, s Carmen elé áll. Mikor elneveti magát, ő is elmosolyodik.*
-Na igen... te nem adtad fel.
*Mosolyog egyet, s ekkor érkezik Bobby. Rámordul a kutyára.*
-Bobby!
*De már későn. Fellöki Carment, így a földre pottyan. Megcsóválja a fejét, s rögtön letérdel a lány mellé, s megfogja, illetve megfogná a kezét, de Bobby letámadja a nyáladagjával.*
-Héé!! Hagyd abba! Ül!
*Határozottan a kutyára mered, majd végül segít Carmennek felállni, ha engedi. Sóhajtva ül le a hintaágyra, s Carment is odahúzza, leülteti maga mellé. Megrázza a fejét, majd egy sóhajjal a lányra néz.*
-Meg kéne nevelned. Nem gondolod? Persze csak azért, hogy másokat ne támadjon le így senkit.
*Mosolyodik el, majd Bobbyra néz. Megpaskolja térdeit, s odahívja magához. Ha odajött, akkot megveregeti a fejét, s megsimogatja.*
|
*Bobby ágyugolyóként lő ki a bot után, és félúton a levegőbe szökkenve elkapja, majd a földre teríti és bírkózni kezd vele. Carmen a hintaágy felé indul, legalábbis a megérzéseit követke arra, amerre az irányt véli. Ha egyben odaér, leül a hintaágyra és mosolyogva összefűzi ujjait a hasánál.*
- Emlékszel az első találkozásunkra?
*Kérdezi félhangosan, ha a fiú ott van, akkor tőle, ha nincs akkor csak magában elmélkedik. Még halkabban folytatja.*
- Csak arra emlékszem, hogy gyűlöltél engem, én pedig teljes gőzzel nyomultam, így minden második percben kitört egy vita
*Elneveti magát, ekkor érkezik meg Bobby is a bottal, és egy laza mozdulattal felszökken a hintaágy szélére, amitől az hátrabillen, gazdája pedig kipottyan belőle a fűbe. Ha Yama leült, valószínűleg ő is a földön köt ki.*
- Bobbbbyyy!
*Morran rá a lány, de csakhamar kitör belőle a nevetés, a kutya pedig megrohamozza Yamakasit a nyáladag-leadás alanyára kijelölve.*
|
*Amikor a lány elengedi utána néz. Mosolyogva nézi, ahogy eldobja a botot Bobbynak. A kérdésre összerezzen.*
-Miért lenne szomorú? Nem. Biztos vagyok benne, hogy meg fogja érteni.
*Mikor Bobby fut feléjük, és a bottal ráugrál elvigyorodva megsimogatja a kutya fejét, s kiveszi szájából a botot, majd eldobja neki ismét.*
-Hozd vissza!
*Ezután rögtön a lányra néz.*
|
*A fiú bíztató szavaira elmosolyodik, lehunyt szemmel élvezi az ölelést. Mikor tovább indulnak, mellette lépeget, a kijelentésre, miszerint észrevette, elneveti magát ő is, de inkább nem válaszol. Előre meredve' sétál, egészen míg lába bele nem rúg egy botba. Megtorpan.*
- Egy pillanat..
*Mosolyogva elengedi a fiút, lehajol, kitapogatva Bobby nyakörvét lecsatolja róla a pórázt, és a botot felkapva elhajítja messzire.*
- Hozd vissza!
*Bobby persze egyből utána ered. Sóhajtva hallgatja a lépteit.*
- Hmm, és mi a helyzet Melissával? Nem lesz szomorú, hogy mi újra...?
*Nem fejezi be, Yama úgyis érti mire gondol. Elvégre, ha jobban belegondol, az a lány segíteni akart nekik hogy újra összejöjjenek.. hmm.. viszonozni kéne a szívességét.. de hogyan.. annyira elmereng, hogy csak akkor eszmél fel, mikor Bobby feléjük rohan bottal a szájában, és Yamakasira ugrálva nyújtogatja neki, hogy most ő dobja el.*
|
*Mikor Carmen a fejéhez nyúl, elhúzza a száját.*
~Megint fáj neki.~
*A kérdésre bólint, majd egy sóhajjal beáll elé.*
-Persze, hogy van esély! Remény van rá! És a remény hal meg utoljára.
*Mosolyodik el, s átöleli egy pillanatra a lányt, megnyugtatás képpen. Arra, hogy néha csodálja elvigyorodik, s hallgatja, hogy miért. Oldalra biccneti a fejét, majd mellé áll, s belekarol. Úgy sétálnak tovább.*
-Az, hogy sosem mutatom ki, csak részben igaz.. *elmosolyodik* Igen.. azt észrevettem.
*Neveti el magát, persze nem Carmenen.*
-Az orvos csak annyit mondott, hogy ha elmúlik a fejfájásod, akkor meg lehet próbálni a műtétet.
*Nem fordítja felé a fejét, csak sétál tovább mellette.*
|
*A lány szavaira ssehúzza szemeit, de megkönnyebbül, mikor azt mondja, hogy nem róluk.. Bólintva átkarolja Carmen derekát, s megindulnak a Kastély felé. Néha a lányra néz, majd töprengve az égre. Végül a Katélyba érnek, s megáll. A lányra tekint.*
-Szerintem a szálláson lesz.
*Bólint határozottan, s ismét átkarolja Carment, majd a fiúk szállására igyekeznek. Megszaporázza lépteit, s egy idő után felérnek..*
|
- De, be kéne
*Néz el ő is a Kastély felé oldalra biccentett fejjel, majd egy széles mosollyal felegyenesedik.*
- Keressük meg Narut! Elújságolnék neki pár dolgot.
*Vigyorodik el, majd Yamába karolva gyorsan hozzáteszi.*
- Nem kettőnket.. rólunk már úgyis tud, ahogy ismerem
*Legyint jókedvűen, s Bobbynak füttyentve a kastély felé indul. Töprengve az égre néz.*
~Vajon fel mer engem vállalni a többiek előtt is, vagy csak négyszemközt ilyen..?~
|
*A szavakra elmosolyodik. Mikor Bobby befurakodik közéjük, elhúzza a száját. Elengedi a lányt, s karbatett kezekkel lenéz rájuk. A kérdésre bólint.*
-Elég volt... az biztos...
*Elmosolyodik, majd leguggol hozzájuk. Sóhajtva elnéz az egyik irányba, majd feláll.*
-Be kéne menni... nem?
*Lenéz rá kérdőn.*
|
*Kis híján elolvad, mikor Yama magához húzza, mosolyogva néz fel a szemeibe. A szavakat hallva csak megrázza a fejét.*
- Szerintem ez így jó. Én felfogom, te meg elijeszted. Jó páros vagyunk
*Kuncogva viszonozza az ölelést, és Bobbyra pillant, aki nyüsszögve próbál befurakodni közéjük.*
- Kis féltékeny..
*Guggol le hozzá, megdajkálgatja, majd felegyenesedve elhúzza a száját.*
- Hmm, a kendőt visszaadhatta volna. Na nem baj, szerintem neked jó időre elég volt a sötétségből, igaz?
*Mosolyog Yamára, de nagyon örül, hogy sikerült a fiút kötélnek állítani ez ügyben. Ez egy jó jel ;)*
|
*Luke szavaira, majd hátrálására összehúzza szemeit.*
-Gyáva vagy!
*Utána kiált, s már menne is utána, de Carmen nem engedi. Egy sóhajjal ránéz, majd egy mosolyt erőltet arcára. A kijelenétsre, miszerint örüljön, hogy nem ő kapta elfordítja a fejét, majd vissza. A lányt magához húzza, majd megsimogatja az arcát.*
-Inkább én kaptam volna, minthogy te.
*Mosolyog rá, s ha hagyja átöleli.*
|
*Hát, igen... kellemetlen, de nem fájdalmas.. arcához nyúl, az oldalán fekve, megszeppenve néz az igencsak morcos Yamakasira.*
- Baleset volt!
*Pattan fel egyből, bár rögtön mellkasához is emeli a kezeit meghatódott sóhajjal.*
~Milyen lovagias.. milyen hősies.. milyen romantikus.. laposra akarja verni azt aki bántott.. milyen..milyen.. hmm.. milyen?~
*Töpreng el az égre nézve, Luke futását látva sietve elkapja Bobby pórázát, aki már indulna is utána egy kergetőzésre.*
- Haagyd, nem éri meg..
*Yamára néz, odasiet hozzá és a vállára teszi a kezét, ha hagyja.*
- Neked sem. Inkább versenyt fussatok, de azt az idiótát felesleges kergetni.. amúgy is, ilyen tempóval szerintem már rég a szobájánál jár.
*Kuncog a fejét rázva, megdörzsöli kicsit az állkapcsát, majd sóhajt egyet.*
- Legalább nem te kaptad
*Vonja meg vállait egy bájos mosollyal.*
|
*Mikor Carmen beáll a fiú elé, igencsak meglepődik. Yama felmérgesedésére elvigyorodik, nyakbehúzva lép egyet hátra.*
- Ééén? Báántaniii? Ugyaaan, neeeem
*Rázza a fejét hevesen tiltakozva*
~Igen.. a helyzet forró..lelépni! Ez ilyen helyzetben megengedett. Hogyne~
- Ööööö... mennem kell, vár a nagyi!
*Kiált még fel maga elé kapva kezeit, és folyamatosan hátrál.*
- Tudod, morcos lesz mert kihül a sütije..egyszer meghívlak titeket is... páá!
*Kiált fel, int is, aztán usgyi neki a Kastélynak. Meg sem áll, hátra sem néz, mintha egy kutya kergetné. Nincs ma jó formában, ő maradna alul..egy vereséget meg nem visel el és kész :P sérti az egoját.*
|
*Meghallja Luke szavait, így megszaporázza lépteit. Carmen beáll elé, meglepődik.*
-Carmen!?!? Mit csinálsz??
~Na jó.. elég! LEVESZEM!~
*Leveszi a kendőt, majd el laza mozdulattal eldobja, s Luke szemébe néz.*
-Bántani akartál?? Illetve bántani akartál minket???? AZT NEM ENGEDEM!
*Carmen félrelöki óvatosan az útjából, s Luke felé üt. DE ha Carmen elájult, akkor először elkapja, majd óvatosan a földre helyezi, azután támad.*
|
*Yama szavait hallva kuncogva szájához kapja kezeit, és bólogatva helyesel. Belekarol, és halkan megindul ő is. Luke szavaira hátranéz válla felett, látja, illetve leszűri a fiú mozdulatainak következményeit, így nem is habozik sokat.*
- Azt már nem!
*Lép be Yama elé karjait kitárva, így valószínűleg őt éri a kellemesnek nem nevezhető ütés.. minek következményében valószínűleg a földre esik egy fájdalmas nyögés kíséretében. Talán akkora nem volt, hogy elájuljon..*
|
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
