|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:46 - |
|
Keskeny, szűkös folyosó. Egy kétfelé ágazó lépcsősor vezet fel ide, egyik oldal a fiúk szállása, másik a lányoké. Rohangálni tilos! |
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*Még sosem sikerült évek óta olyan sokáig nevetnie, mint most.* ~Ó Zsaklin. Köszönöm! Te vagy a legjobb barátnőm...~ *Gondolta magában. De ekkor abbahagyta a nevetést, mert a táska megint mocorogni kezdett, és... kiugrott a kezéből.*
|
*Ijedten kapott a táska után, de nem tudta elvenni*-Úgysem mered kinyitni!-*Julia szemébe nézett, és szugerálni kezdte*-Nem mered kinyitniiii...Félsz hogy kiugrik belőle valamiiiii...Vissza adooood...-*Nem bírta sokáig, röhögnie kellett a saját, titokzatos hangján.*-Ne tedd! Add vissza!-*Mondja két röhögés között, de alig bírta visszatartani a könnyeit, majd mind a 2-et röhögésben törtek ki.*
|
*Nem hagyta, hogy barátnője csak úgy elterelje a szót. Gonoszkás mosoly jelent meg az arcán.*
- Zsaklin, mi van abban a táskában? *Kérdezte. De meg sem várva a választ, kikapta barátnője kezéből.*
- Ha nem mondod meg, kénytelen leszek én kinyitni... * Mondta.*
|
*Zavarban volt, és arcán zavarodott mosoly volt. Illetve nem volt mosolygásnak mondható, csak az akart lenni.*-Ez nem azzz...aminek látszik-*hebegte, de megpróbálta elterelni a szót a táskájáról*-És merre próbáljuk megkeresni a szállást?-*Nem hitte, hogy elterelte erről az izgi témáról a szót.*
|
- Nem voltam ott, csak az ajtót láttam... *Mondta, de ekkor észrevette, hogy Zsaklin táskája MOZOG. Eddig kifejezéstelen arcán most a hatalmas megdöbbenés látszott.* ~Te jó ég...~ *Gondolta.*
- Zs-Zsaklin...
|
*Kilépnek a társalgóból, és bolyongani kezdenek a hatalmas folyosón.*~Erre láttam... Vagy épp a másik irányba volt? Nem! Erre kell lennie!~-Ööö... Julia, te már voltál a lányok szállásán, vagy te is a társalgóban voltál elősször?-*Nem látja sehol a szállásukat. Ám akkor elkezd mozgolódni valami a táskájában.*~Jaj! Csak nem?~
|
~Sietnem kell... nemsokára lesz a buli is és én még nem tartok sehooolll!!~
*Elveszti a fejét az izgalomtól, ám hamar el is szomorodik, s megtorpan a folyosón.*
~Van értelme elmennem? Senkivel sem tudok..~
*Megrázza fejét.*
~Na jó.. elmegyek, de csak azért, mert Sora is ott lesz..~
*Felfut a lányok szállására, s átöltözik gyorsan, s éjfél lesz.*
-Na széépp... elkéstem.
*Látja az órát, s a lábai "szét csúsznak" s a földre rogy.*
-Jajj..
*Sóhajtva fésülgeti a haját, s megszárítja gyorsan, majd felkapja a szendvicset, amit készített estére, s az ajtó felé rohanva kiabálni kezd.*
-Soraa!!
*Kiált minden fele, s remélhetőleg meg is találja...*
|
*Megcsóválja a fejét, s miszerint maradjon közöttük, elfordítja a fejét, de nem válaszol.*
~Nem marad közöttünk... Az öccsének csak elmondom.. bár ahogy elnéztem őket, nem szívlelik egymást... de egyedül mégsem mehet oda..~
-De ne menny oda! A sebed felszakadhat.
*Makacsul áll elé, s csípőre teszi a kezeit.*
-Azt akarod, hogy kórházba kerülj?
*Makacsul áll továbbra is, majd a következő szavakra leengedi kezeit, s sóhajt.*
-Rendben.
~Akkor pont van időm elrohanni az öccséhez.~
*Ránéz az órájára.*
~Oké... még van pár óra éjfélig, addig csak megtalálom.~
*Megvonja vállait, majd Arisa rá"mosolyog" Narumira, s megnyalja kezét, ha tudja. Gazdájához rohan, majd elkezd fel ugrálni rá. Felveszi ölébe, majd sóhajtva elnéz az egyik irányba.*
~Merre?~
*Töpreng, majd Narumira néz.*
-Akkor még ma találkozunk... *halkan hozzáteszi* éjfélkor...
*Remélhetőleg az utolsó szavát nem halotta Narumi.. :P A kiskutyával a karjaiban elindul az egyik irányba, majd vissznéz.*
-Szia!
*Elköszön, majd futásnak ered. Ránéz Arisára.*
-Szerinted merre lehet kicsim? Esetleg... a kertbe? Ahol tegnap voltunk.. igen! Oda kell mennünk!
*Fut, de már nem néz hátra. Célbavette a virágoskertet.*
|
*Hallgatja Ayumi szavait, de nem néz rá, el van foglalva azzal hogy felsőjét felhúzva lehámozza oldaláról az oda rögzített kötést. Figyel a lányra, de amíg mesél bőszen dolgozik.*
- Ehh.. nem kell különcnek lenned ahhoz, hogy tudd, Luke nem normális.
*Rázza meg a fejét, és miután sikeresen kitépte a varratokat, amik a kötszert rögzítették, óvatosan leemeli sebéről. Felszisszen.*
~A fenébe, igaza van.. nem gyógyult be, és az ütés nem tett jót neki. Könnyen felszakadhat..~
*Visszaszorítja rá a kötést és lehúzza a felsőjét. Ayumira néz, és makacsul megrázza a fejét.*
- Odamegyek, és kész. Önvédelmet tanítok, nem fog ki rajtam.. *vonja meg vállait, és komolyan a lányra mered* ez maradjon közöttünk, jó?
*Nem várja meg a választ, odalép hozzá és megsimogatja Arisa fejét, ha hagyja*
- Bátor kutyus vagy..
*Mosolyog, a kérdésre megrázza a fejét és visszaül a földre.*
- Maradj csak. Bár biztos van jobb dolgod, mint velem csinálni a semmit.. nem vagyok ma jó társaság.
*Sóhajt fel, pillantását a plafonra szegezi.*
|
*Mikor Luke eltalálja Narumit megretten.*
-Narumi!
*Felkiált, majd Lukera néz. Arisa már nem tudja kivédeni az ütést, így felnyüsszen egy kicsit, majd ugyan úgy stabilan áll. Ayumi mindig is azt tanította neki, hogy nem szabad kimutatni a fájdalmát, így nem is teszi.*
-Mit művelsz?!
*Néz Lukera, majd a kijelentésre összerezzen, s átkarolja Narumi vállát.*
-Ne tedd... És a sebed is... nem tudok róla sokat, de látszik rajtad, hogy eléggé fáj..
*Elengedi a fiút, majd elgondolkodik.*
~Szólnom kell az öccsének... Igen... szólok is.~
*Ránéz a fiúra, majd a kiskutyára. Luke elmegy, s mellkasához emeli a kezét.*
-Túlságosan erősnek és vakmerőnek tűnik... kinéz... *megrázza fejét* öhm... igen.. kinézek belőle mindent.. még ölni is képes lenne.. ez a szempár.. *behunyja szemeit, s visszaemlékszik, ahogy ránézett, s lassan vissza ki is nyitja* .. csak gonoszságot látok benne... *elkezdi vakargatni a fejét, majd zavartan elkezdi rugdosni lábával a semmit.* lehet hülyeségnek tűnik, de én mindenben látok valamit és... hiszek is különböző dolgokban.
*Sóhajtva a fiú elé áll, majd a szemébe néz.*
-Ne menny oda.. veszélyes..
~Túl veszélyes... nem féltem, de jó fejnek tűnik.. "kár" lenne érte..~
*Elmosolyodik saját gondolatain, majd lehajol Arisához, aki örömében Narumihoz akar felugrani kevés sikerrel. Végül gazdája lábánál megáll, s vérja, hogy felvegye.*
-Arisa.. ne csinálj ilyet többet! Rendben?
*Nevet a kutyára, majd felveszi a kutyust, s felegyenesedik.*
-Magadra hagyjalak?
|
*Na igen, a sebére mért ütés váratlanul éri, előbb megtántorodik, s csak aztán kap oda, szemeit összeszorítja, majd fogait is, végül nagy nehezen felegyenesedik.*
- A sebem nem akadályoz semmiben..
*Szűri fogai közt, Ayumi szavaira hátranéz rá.*
- Vele nem lehet beszélni.. én is a béke híve vagyok, de nála ez nem működik. Amúgy is, kiérdemelt már egy jókora verést azért, amit Yamakasival és Carmennel művelt..
*Arisa közbelépésére utána nyúl, de már későn, remélhetőleg a kutya van annyira fürge, hogy kivédje a rúgást. A kihívásra összehúzott szemekkel mered Lukera.*
~Ma éjfélkor a karámoknál?~
*Meglepve tátja el száját, de aztán össze is szorítja. Határozottan bólint.*
- Ott leszek.
*Nem tartóztatja fel, inkább letérdel Arisához, és ha tudja, megsimogatja.*
|
- Tyű, de nagy lett a szád. *áll meg, s kihúzza magát* Nem hiszem hogy nagyon kéne még ugrálnod..vagy tévedek?
*Húzza össze a szemeit, és egy fürge mozdulattal a fiú oldala felé csap, ahol a sebe van, majd már hátrébb is lép. Nem akar ő verekedni.. Ayumi szavaira felnevet.*
- Kislány, milyen naív vagy.. de hallgass is rá, Narumi. Nem lenne szívem visszaküldeni a kórházba. Nem akarom ilyen csapással verni az orvosokat..
*Neveti el magát, ekkor érzi meg a fogakat sípcsontjában. Felszisszenve néz le a kutyára, nem várja meg, míg elugrik onnan, másik lábával kirúg a hasa felé.*
- Milyen pattogó bolha.. de nem kötekedni jöttem.
*Fordítja el pillantását a kutyáról, s kihívó, ravasz mosollyal végigméri Narut.*
- Ma éjfélkor a karámoknál. Ha nem jössz el, úgy veszem, hogy megfutamodtál.
*Halkítja le hangját, még egyszer végignéz a csapaton, majd tovább indul a folyosón. Tartogatnia kell az erejét éjszakára, ahol rendezheti végre egyszer s minden korra a számlát..*
|
*Elfordítja a fejét Nrumitól, hisz enm szólal meg.*
-Ha nem, hát nem...én nem erőltetem, pedig segítenék..
*Megvonja vállait, ekkor hall meg egy hangot, s egyből fel áll.*
-Én Ayumi vagyok. Te pedig..
*Már mondja is a nevét, majd fintorogva elhúzza a kezét.*
-Ne nyúlj hozzám..
*Sóhajtva felnéz a plafonra.*
~Már megint igazam volt!? Miéééért... mindig ez van.~
*Megrázza a fejét, s Luke további szavaira elvörösödik arca.*
-Ne vedd a szádra Arisát!!!!!
*Kiáltja le a fejét, ekkor lép elé Narumi, s furcsán rápislog.*
~Most ugye nem akar vereked.. mi?? Fegyveeerrr??? Áááá....~
*Megrázza fejét, majd megfogja Narumi vállát.*
-Nyugalom! Erőszakkal nem lehet ilyeneket megoldani! Hagyd csak. Most nem tenne jót neked...
~Önfejű...~
*Megcsóválja a fejét, ekkor indul meg Arisa Luke lába felé, s ha nem figyel belemélyeszti a fogait.. XD Aztán el is ugrik onnan, s kihúzva magát vicsorogni, majd morogni kezd.*
-Arisa, nee!
|
*Töprengve néz Arisára, aki pajzsként használja.*
~Olyan mint Bobby, miniatűr változatban..~
*Mosolyodik el, majd Ayumira néz.*
~Ő pedig olyan mint..áh mindegy~
*Sóhajt, az aggódó kérdésre egy mosolyt erőltet magára, de nem válaszol. Azon töpreng, mit mondjon.*
~Nem terhelhetem a gondjaimmal..~
*Ekkor csendül fel a számára ismerős hang. Összehúzza a szemeit, és egyből feláll. A szavak kellő hatással vannak rá, ökölbe szorítja kezeit*
- Végre.. levezethetem rajtad a fölös energiáim..
*Ropogtatja meg ujjait, majd a nyakát, ám mikor Luke Ayumihoz lépne, az útjába áll.*
- Lassan a testtel! Előre szólok, hogy ha a fegyvert keresed, már megsemmisítettem.
~Illetve csak akartam, nem volt rá időm, de jobb ha nem tudja, hogy a hátsó zsebemben van.~
- Nekünk még beszélnünk kell.
*Húzza ki magát kimutatva fizikai erejét és úgy néz Lukera. Nem néz hátra, csak kezével int Ayuminak.*
- Maradj ott Arisával, ezt én elintézem.
|
- Egyszerűen kidobták
*Válaszol Narumi helyett ő. Ellöki magát a faltól, honnan eddig figyelte a fiút késével játszadozva, melyet már elrakott természetesen.*
- A kiscsaj megunta a kiskutyáját, és lecserélte egy majomra. Milyen okos lány, kérhettem volna tőle még egy csókot..
*Vigyorodik el gúnyosan, majd zsebre dugva kezeit komolyságot erőltet magára. Végigméri a lányt, majd a kutyáját, végül pillantása megállapodik a fiún.*
- Nocsak, úgy látom te sosem tanulsz a hibádból. Ennyire buksz a kutyás lányokra?
*Röhögi el magát, és egy fordulattal Ayumi mellett terem, ha hagyja megfogja a kezét, és meghajolva kezet csókol neki.*
- Luke Besson, szolgálatodra. De aranyos szőrcsomó
*Fintorog Arisára.*
|
*A szállsára igyekszik éppen, mikor kicsusszan kezéből Arisa póráza.*
-Arisaaa!!!
*Kiált utána, majd el is kezd utána futni. A kutya egyenesen nekiütközik Naruminak, majd angyalian felnéz rá, s elbújik mögötte, milyest meglátja gazdáját, s onnan kukucskál ki. Ayumi felhúzza ingújját, s úgy néz Arisával farkasszemet, majd megindul felé.*
-Na meg állj csak!
*Kiált vicsorogva a kiskutyára, ám le is fagy arcáról a mosoly. Oldalra biccentett fejjel, s összehúzott szemekkel lép oda hozzá, majd letérdel mellé.*
-Narumi, minden rendben? Nem jött össze a beszélgetés... vagy mi...? Segíthetek valamiben?
*Kérdezi egy fémosollyal, ám a kiskutyára sandít, hogy jelezze, nem felejtette el. Arisa végül előjön Narumi mögül, s kíváncsian ő is oldalra biccenti a fejét, majd vakkant.*
-Nekem elmondhatod, hogy mi bánt... még nem ismerjük egymást, de bennem megbízhatsz...
*Narumi vállára teszi egyik kezét, majd sóhajtva maga elé néz.*
~Szegény... Áhh, mindig csak rossz tanácsokat adok...~
*Megrázza a fejét, majd a fiúra néz.*
-Úgy látszik minden az én hibám... én mondtam, hogy beszéljél vele... és...
*Valami különös érzés fogja el, s felnéz a plafonra.*
~Hm... Rossz előérzetem van... Jajj, már megint az égiek szórakoznak velem... Biztos vagyok benne...~
*Megrázza a fejét, majd sóhajtva elkezdi simogatni Arisát.*
~Mindegy... Biztosan megintcsak halucinálok...~
|
*Lehajtott fejjel, zsebre tett kezekkel sétál, lábai önállóan cipelik, mint aki be van rúgva, úgy szédeleg mély gondolataiba merülve, válla néha súrolja a falat.*
~Idő..idő..bele fogok őrülni a várakozásba..~
*Felnéz a plafonra, a lépcsőknél megáll, de nem megy le a társalgóba. Nekidől a falnak, a lentről felszűrődő fényt bámulja, majd leül a földre.*
~Nincs kedvem társaságba menni.. jó lenne meghúzni magam pár napig.. a szobámban biztos keresni fognak, de akkor hol..? Áhh..~
*Megrázza a fejét, hátát a falnak döntve billenti hátra fejét.*
~Ez gyerekes..elbújni a sarokba és megvárni, míg elcsitul a vihar. ~
*Körbenéz, majd egy sóhajjal a kezeire, és újból eltöpreng.*
|
~Milyen nyíltan kimondja amit érez.... Ceh... Sosem akarok olyan lenni, mint a bátyááámmm....~
*Már-már ököébe szorulnak kezei, de lenyugtatja magát, illetve megpróbálja, kevés sikerrel.*
-Muszály neked nyíltan kimondani, hogy mit gondolsz rólaam?? Kösz...
*Megvonja vállait, s mélyen Naru szemeibe néz.*
-Hogy Ő nem akar kitúrni??? Ne nevetess!! Meg miaatm miért jönne mindig velünk? Egyre röhejesebb vagy bátyókám... Ceh...
~Remélem sosem leszek olyan mint a bátyám... ha viszont olyan lennék mint ő, akkor szééééépppp szavakat vágnék a fejéhez!!!~
*Töpreng magában, majd kilép a Kastély kapuján.*
-Biztosan ki akar túrni.. az első pertől tudtam, hogy vele csak a baj lesz... Mindegy... Megszoktam...
~Ehh... Minek megyek én vele? Csak teher lennék... :S És most ha arra gondolok, a meleg ágyamban leheték és forró teát iszogathatnék, erre itt vagyok.. nemsokéra zuhog az eső... én meg a bátyámmal keresek egy nyafogós kiscsajt... cehh... egyre jobb... Mi jöhet még??~
*Kérdezi magától, s minden amit gondolt, ki ül az arcára.. Valószínűleg Naru le tudja róla olvasni, hogy mit gondol, végül megindul az Akadémia erdeje felé.*
|
*Yama szavaira egyre inkább megy fel benne a pumpa. Megfordul, és ez látszik ökölbe szorult kezein is. Ám mikor testvére lehajtja a fejét, egy pillanat alatt felenyhül, elfelejtve minden morcosságát mely a Carmenre tett megjegyzések miatt született lép oda hozzá, és ha hagyja a nyakát átkarolva húzza magához.*
- Hülye..
*Dünnyögi nagyon kedvesen, pedig nem bántásnak szánja. Elindul a folyosón, és ha öccse nem tudott szabadulni, támogatja magával.*
- Olyan hülye vagy.. *rázza meg a fejét, de már folytatja is* Pont miattad jön mindig velünk. Nem értem miért érzed magad fölöslegesnek.. mikor tudod hogy te vagy a legfontosabb, meg az egyetlen öcskös, meg amit mindig a szádba rágok.
*Néz rá egy jelentőségteljes pillantással, és ha jön, kilöki a Kastély kapuját. Csak a szél fúj elég erősen, és csípősen, de esni talán nem fog.*
- Neked kéne a legjobban tudnod, hogy Carmen az utolsó ember, aki ki akar túrni téged a szívemből. Nna, és most, hogy ezt ilyen jól kitárgyaltuk, menjünk farkas komáékhoz vacsorára.
*Sóhajt szemforgatva, és megindul az Akadémia erdeje felé.*
|
*Mikor megáll Naru, meghökken.*
~Hm. Valószínűleg le fog tenni...~
*S mikor ezt kimondja magában... a föld felé zuhan. Puffanva érkezik, s kezével megtartja magát.*
-Ceh... Nem így képzeltem a földet érést, de legalább letett és nem kell azt A NYAFOGÓS LIBÁT keresnem!!!!
*Kiált fel Narura nézve, s mélyen a szemébe néz, ha tud. Bátyja szavaira nem nagyon figyel, ám a farkasos részre felfigyel. Majd tettetett töprengéssel feláll, s kezét állára helyezi.*
-Hm. Szóval féllábú leszel? Nem rossz...
*Megcsóválja fejét, s elvigyorodik.*
-Most azthiszed ettől veled tartok?
*Elneveti magát, majd tetsvére vállára teszi a kezét, s sóhajtva folytatja.*
-Jól van... elmegyek veled, de nehogy azt hidd, hogy a nyafogós kiscsaj miatt megyek! Ezt NE felejtsd el! Nekem mindig csak egy láyn lesz, a sok közül! Meghagyom... *eltöpreng, majd folytatja* ...neked!
*Kacsint rá a testvérére, majd belekarol, s elindul.*
~Ceh... fölösleges elmennem is... minek? Semmi értelme... Ketten el lennének nélkülem.. én me gmár őgy is sokat voltam egyedül, egy nappal több, vagy kevesed.. nem számít!~
*Töpreng, majd bátyjára néz ismét.*
-Egy valamit mondj meg. Minek mennyek én is? Fölöslegesnek érzem magam, mikor ő is velünk van...
*Lehajtja fejét, majd felnéz.*
|
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
