|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:54 - |
|
A tágas társalgó helyiség tele van kényelmes fotelekkel, egy nagy kanapéval, és mindennel ami szükséges egy jó társalgáshoz. Az esti órákban gyertyafény árasztja el a meghitt kis helyiséget.. |
[372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
-Ööö...azt hiszem igen. Csak odakeveredünk vhogy. Láttam egy takarosan kinéző faajtajú kis szobácskát, sztem az lesz az.-*Felállt, kis táskáját hátára vette, és elindultak.*-Viszlát!-*köszönt még oda a tanárnőnek.*
|
- Persze, megyek! *Mondta Zsaklinnak. Felált, és felvette a táskáját a hátára, indulásra készen.*
- Tudod, hogy merre kell menni? *Kérdezte barátnőjét.*
|
*még mindig mosolygott, amennyire tudott, azaz nem nagyon.*-De. Szívesen. Mért is ne? Gyere, nézd meg te is az új lovam. Még nem barátkoztam össze vele, de biztos jól megértjük majd egymást. Viszolt kétlem h olyan jó ló lesz, mint Alma.-*sóhajt...*~Alma...Milyen kár, hogy meghaltál Alma...~*Felnéz, és eszébejut, hogy a táskájában ott lapul egy pulcsi, mivel hideg volt, és elromlott a fűtés ebben a szobában. Gyorsan felvette, és hátradőlt a fotelben*-Bár szerintem előtte én elmegyek a szállásomra kipakolni a ruháimat, meg egyebeket. Nem jössz te is? Vagy inkább olvasol?
|
*Megmutatja Zsaklinnak a könyv borítóját, hogy elolvashassa a címét. Majd eszébe jut valami.*
- Zsaklin... egy hete kaptam egy lovat. Esetleg megnézhetnéd, ha akarod. *Mondta barátnőjének. Mosolygott. Zsaklin volt mindig is az egyetlen, aki kedves volt hozzá, ezért próbált ő is az lenni.*
|
*mosolyog, bár nagyot igazán nem tud.*-Kösz, jól. És te? Mit olvasol?-~Azt hiszem...Valami nyomja a szívét... Én legalábbis akkor olvasok ilyen sötét borítójú könyvet!~*Leül a Julia melletti fotelra, és várja a választ. Közben elmereng a régi lován...*
|
*Valaki eltolta előle a könyvét.* ~Hogy az a...~ *Gondolja felháborodva, de ekkor megpillantja régi barátnőjét, Zsaklint. Egy halvány mosoly fut át az arcán.*
- Szia. Rég nem láttalak. *Mondta neki. Majd megnézte az oldalszámot, és elrakta a könyvét. Gondolkozott egy kicsit, mit mondjon Zsaklinnak.* - Hogy vagy? *Kérdezte végül. Egy kicsit rosszul érezte magát, amiért csak ennyit sikerült kinyögnie.*
|
*új itt, szégyenlősen lép be a társalgóba, hátha ott találja Julia-t, a barátnőjét.*~Ezt a pechet! Nincs itt senki!~*gondolja, aztán észreveszi az egyik eldugott kis sarkot, ahol Julia ül, a másik végen meg egy tanár*-Jó napot!-*köszön, majd odasétál Juliához, és mosolyogva eltolja a könyvet, és Julia szeme előtt integetni kezd.*-Szia July!-*Örül, hogy ismét láthatja barátnőjét*
|
~Végre pihenhetek egy kicsit. Már nagyon elegem van ezekből az órákból.~ *Gondolta magában July. Haját kisöpörte szebéből, és lenyomta a kilincset. Belépett a társalgóba, becsukta maga mögött az ajtót. Észrevette, hogy az egyik tanár is a szobában van.*
-Jó napot! *Köszönt közöbösen. Aztán nem foglalkozva a nővel, leült egy vörös fotelbe. Kibámult az ablakon, próbálta egy kicsit lenyugtatni háborgó elméjét. Behunyta a szemét. De pár másodperc múlva kénytelen volt kinyitni, mert amikor már éppen megnyugodhatott volna, rögtön rémképek kezdték gyötörni. Összeráncolta a homlokát.* ~A francba.~ *Gondolta. Sóhajtott egy mélyet. Majd elővette a táskájából a könyvét, amit ma reggel kapott meg postán, a volt dajkájától. A címe Hadd mondjam el..., és Laurie Halse Anderson írta. Elkezdett olvasni.*
|
*Annak a reményében, h. itt talán megtalálja akit keres belép a társalgóba.*
-Jaj ne, üres.
*Állapítja meg ahogy szétnéz. Újra a papírjára néz közben fáradtan leül az egyik fotelbe.*
~Végigjártam már mindent, hol a csudába lehet még? Teljesen össze vagyok zavarodva.
-A következő embertől aki belép ezen az ajtón....*mutat a társalgó ajtajára*.... megkérdezek mindent! De most pihenek egy kicsit.
*Kényelmesen hátradől, kitámassza fejét egy párnával, a papírjait az asztalra csúsztatja és becsukja szemeit. Nem alszik csupán csak pihen és gondolkodik hol kereshetné még Josht.*
|
*Teljesen meglepik a lány szavai, mosolya kicsit kiszélesedik, amint ámulva néz rá.*
- Franciaország? Komolyan? Én is ott születtem...
*Mosolyog a lányra, majd előre néz.*
>Gyönyörű hely... imádtam ott élni... micsoda véletlen egybeesés.<
*Alexára pillant, ahogy sétál mellette. Még mindig lát benne valamit, ami megragadó, lenyűgöző... nyel egyet, az ebédlőhöz érve kinyitja neki az ajtót, s elengedi, hogy zsebeibe tudjon nyúlni az aprópénzt előhalászva.*
- Mit szeretnél? Forrócsoki? Tejeskávé? Kakaó? Csak nyugodtan, bármit
*Mutat az automatára egy kedves kacsintás kíséretében.*
|
*Félénken belekarol a fiúba, s ahogy mennek a kérdésre felkapja a fejét.*
-Én? Franciaországban születtem és oda valósi vagyok... Az életemről inkább nem beszélnék, ha nem haragszol meg érte...
*Hajtja le a fejét, s a következő szavakra elmosolyodik.*
>Igen, természetesen.<
*Mosolyog rá bályosan. Elfelejtette a régi rossz időket, de ez nem tart sokáig... Sóhajtva sétál Thomassal tovább.*
|
*A lány szavaira bólintva feláll, s a karját nyújtja neki. Ha akar, belekarol, ha nem nem. Nem erőlteti.. az ajtónál udvarias férfi módjára előre engedi őt. A folyosón haladva nem bírja megállni, hogy rá ne nézzen, csak hogy megvan-e még..*
- Hova valósi vagy? Mesélhetnél kicsit magadról, egy ilyen csinos lány biztosan kellemes környezetben nőtt fel. Én pedig lelkes hallgató vagyok
*Mosolyog a plafonra nézve, és ha a lány belekezd, figyelmesen hallgatja. Ha nem, hát akkor nem erőlteti ezt sem :P.*
>Esetleg beszélsz franciául?<
*Néz hirtelen Alexára, aki vagy válaszol, vagy bambán küld egy "mi van?" pillantást.*
|
*Összerezzen a fiú szavaira, majd ránéz.*
-Hát, nem arról van szó, hogy nem tudok elszakadni tőle, hanem... muszály kiírnom magaml, vagy még szomorúbb leszek...
*A következő kérdésre picit elmosolyodik, s hajtincseit a füle mögé helyezi.*
-Rendben.. Köszönöm a meghívást.
~Miért ilyen kedves hozzám? Nem is ismerjük egymást... Huh, legalább elfelejtteti velem őt...~
*Töpreng el magában, majd feláll, s a fiúra nézve várja, hogy elinduljanak az ebédlőbe.*
|
- Szia
*Köszön vissza egy félmosollyal két szippantás után. Egy nagyobb füstfelhő mögött, zavartalanul nézi Alexát még mindig a falnak dőlve. Másik keze elővándorol zsebéből, s kiigazgatva pár tincset visszamélyed a ruha takarásába. Lassan ellöki magát a faltól, és a csikket a földre ejtve rátapos, majd felkapva kidobja a szemetesbe. Leül Alexa mellé és egy mosollyal a papírjára néz.*
- Látom nehéz elszakadnod tőle. Egy forrócsoki erejéig sem érsz rá? Láttam egy csinos automata gépet az ebédlőben, meghívlak
*Kacsint a lányra csipetnyi jókedvvel.*
|
*Hallja, ahogy Thomas pengetni kezdi a húrokat, de ő csak némán tovább ír. Ekkor belép az ajtón, s rögtön felfigyel rá. Biccent a fejével.*
-Szia..
*Néz rá egy halvány mosollyal, majd újra előtör belőle a szomorúság. Eszlbe jutnak a régi idők, amit hátra kellene hagynia, de nem tud. Letörli könnyeit, s a papírra néz, amire épp ír.*
~Hm. Lehet felesleges leírnom, de nem baj..~
|
*Az ágyában fekszik, derékig betakarózva, izmos, de nem túlságosan kigyúrt felsőtestéhez csupaszon simul a nyaklánc. Egyik karja a tarkója alatt, a másik kezében két ujja közt csiptetve cigaretta díszeleg. Tisztában van ezzel a káros, és rossz szokásával, de nincs szobatársa, akit zavarna. Kék szemei a plafont bámulják, végül a cigit elnyomva az éjjeliszekrényen levő hamutálba, felül, s hirtelen ötlettől vezérelve ölébe kapja a gitárját. Vadul gitározni kezd, ujjai még lehunyt szemei ellenére is tökéletesen táncolnak a húrokon, hangjából is hiányzik most a szomorúság (a szám amit elküldtem ;)). A dallam még a társalgóba is lehallatszik, mielőtt beleveszne a csendbe. Levegőért kapkodva dől hátra, hagyja hasán elnyúlni a hangszert. Egyik alkarjával kisöpri homlokáról a tincseket, másikkal a cigarettáért nyúl. Ajkai közé csiptetve ül fel, s a gitárt az ágyra húzva felöltözik. Némán ballag le a lépcsőn, füleiben még ott cseng az előbb játszott zene. Alexát meglátva a falnak dől a háta mögött, s a füstöt kifújva, némán figyeli őt. Egyszer csak észre veszi..*
|
*Reggel ébredezni kezd, s rögtön az órájára néz. 10 óra múlt néhány percel. Alexa felkelt az ágyról, felöltözött, s a társalgóba vette az irányt. Belép az ajtón, de nem lát senkit, sóhajtva leül oda, ahol tegnap ült.*
-Vajon ő is itt lesz?
*Kérdezi saját magától, s elővesz egy papírkát, pont mint tegnap. XD Elkezdi tovább írni a történetét, s teljesen elmereng közben..*
|
*A lány kérdésére csak gyengéd mosollyal megrázza a fejét.*
- Lényegtelen.. jó éjt, Alexa.
*Néz a lány után, majd maga is megindul. Felballag a fiú szálláshoz vezető lépcsőn, és a szobakulcsát megkeresve bemegy a szobájába. Körbepislog, ledobja gitárját az ágyához, elmegy lezuhanyozni és boxerét magára ráncigálva ledől az ágyba. Mereng még egy kicsit, majd elnyomja az álom.*
|
*Figyelmesen végighallgatja Thomas szavait, majd bólint.*
-Rendben... Menny csak... Én is megyek.
*Mosolyodik el egy picit, majd feláll.*
-Azt hogy értetted, hogy akkor még volt kinek? Oh, bocsi... Már mész. Minegy.. Azthiszem..
~Ő is abban a helyzetben lenne, mint én??~
*Töpreng el magában, majd elindul az ajtó felé, félúton visszanéz.*
-Jó éjt.
*Elköszön, majd gyorsan a hálószobájába fut, átöltözik, s már alszik is... Majd holnap újra találkoznak.*
|
~Pedig tényleg jó..kár, hogy nem akarja közszemre kitenni. Nagy sikere lenne. Ceh..mondom én, akivel ugyanez a helyzet..~
*Elmosolyodik, a kérdésre feleszmélve gondolataiból néz fel. Erőtlenül megrántja vállait.*
- Nem is emlékszem pontosan, mikor kezdtem el.. gyerekkoromban szép lassan a kezeimhez szokott, aztán le sem tettem. Gyakran éjszakákat gitároztam át. Persze akkor volt kinek...
*Elhúzza száját, s karjáról feltűrve a ruha ujját tartja karóráját a holdfénybe. Lassan feláll.*
- Ne haragudj, de azt hiszem én megyek aludni.
*Gitárját belegyömöszöli a tartójába, s a cipzárt behúzva hátára emeli. Alexára mosolyog.*
- Biztos vagyok benne, hogy még összefutunk. Szerintem te is indulj aludni, szükség lesz holnap az energiádra.
|
[372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
