|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.04. 20:47 - |
Egy jól felszerelt kórház modern gépekkel és különleges orvosokkal. A komoly balesetek elszenvedői ellátogathatnak ide néhányszor. Az építmény hatalmas, nagy benne a nyüzsgés, de minden nap megmentenek néhány életet..egyszer talán a Tiéd.
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Az átkarolásra és a barackra nem szól semmit. xD A szavakra elmosolyodik és biccent. Ha ő mondja.. bebilleg Narumival, a csapatot meglátva megvonja vállait. Hát ez van.. Naru szavaira nagyokat pislogva ránéz, majd megcsóválja a fejét.*
- Jahj, Naru..
*Jobb, ha nem mond semmit. Ám ahogy fejbetalálja egy párna nagyokat pislog. Mit vétett?? :O Dörzsölgeti a fejét, erre még egy párna fejbe találja.*
- Héé!! Azért nem kellene!!
*Csóválja meg a fejét, majd mély levegőt vesz. Cornitól a sok bocsánatot egy biccentéssel lerendezi. Semmi gond. Carmenhez ballagva leül mellé és végigsimít a hátán.*
- Nyugodj meg.. kérlek
*Figyeli a lányt kíváncsian, majd mély levegőt véve Narura emeli a tekintetét. Lehet, hogy haniuk kellene pihenni. Elgondolkozik, majd lenéz a földre.*
|
*Mivel Narumi maradásra utasította, Carmenbe próbál lelket önteni, de barátnője szerinte nem is hallja, mit mond a bőgéstől.. sóhajt egy nagyot, már kezdene kifogyni az ötletekből, mikor kinyílik az ajtó. A kioktatásszerű beszédre méltatlankodva eltátja a száját, és hogy ő is kifejezze a véleményét, felkap egy másik párnát, és azt hajítja el az ajtó felé. Ha ez is Yamát találná el, a szája elé kapja a kezét legalább négyszázhetvennyolc "bocsánat!"ot dünnyögve. Sóhajt egyet, és amíg Carmen hisztériázik, lemászik az ágyról. A homlokát ráncolva Naruhoz lépked, megáll előtte, végigméregeti, majd szép érzelmes ölelésben részesíti, persze ehhez lábujjhegyre kell állnia. Nem olyan gyerek-felnőtt ölelés, megsimizi Naru haját mintha az öccse vagy Viktor lenne, jó alaposan megropogtatja a bordáit, de mielőtt Viktorban felcsap a féltékenység a saját ofője iránt, sietve el is szakad tőle, és felveszi a két párnát*
|
*Vígasztalás ide vagy oda, ő még akkor is pityereg, mikor a testvérpár beborul az ajtón. Felkapja a fejét, és könnyes szemekkel néz el Naru felé, a letolására pislog kettőt, majd felkap egy párnát és erőből az ajtó felé hajítja.*
- Utáállaaaak!!
*Mivel Naru lebukik, a párna valószínűleg Yamát nyalja képen. Hupszi ^^" szipogva felhúzza a lábait az ágyra, és durcásan elfordul az ajtótól. Kézfejével megtörli a szemeit, és a könnyeit nyelve tovább szipog*
|
*Öccse hisztijére szemforgatva sóhajt. Mint Carmen, egek.. a hajaaam, a sminkeeem, a ruciiiiim. Figurázgat magában a plafont nézve, átkarolja öccse nyakát, és mikor már rendberakta a tincseit, nyom a fejére egy barackot.*
- Csini vagy, nyugi!
*Lenyomja a kilincset, és mint akik a sárgaföldig leitták magukat, úgy billen be öccsét karolva. Terpeszbe állva kitámasztja magát, elengedi a testvérét, és csípőre teszi a kezeit. A földön heverő kajára néz, majd méltatlankodva elhúzza a száját.*
- Hínnye... ÖT percre megyek ki, és ti szétbarmoljátok a kajám?! Micsoda trehány banda.. szükségem van az energiára, BETEG vagyok! *mutat magára okoskodón bólogatva. Szerencséje van, ha párnával akarják leütni kemény és hegyes tárgyak helyett, de ha érkezne valami veszélyes azonosítatlan repülő tárgy, lebukik*
|
*Báttya szavaira szusszan egyet és elszakad tőle.*
- Okés, holnap folytatjuk
*Mosolyodik el, de ez a hajborzolásra le is fagy arcáról. Najó.. inkább nem mond semmit. Talán jobb is így.. az átkarolásra nyekken egyet, a dorgálásra lehunyja szemeit.*
- Jójó, menjünk.. csak.. a hajam..
*Nyúl a hajához és elkezdi kiigazgatni. Sóhajt egyet.*
- Most nézd meg.. így menjek be? Csodálatosan nézek ki, mondhatom..
*Csóválja meg a fejét, de látva, hogy Naru elgondolkozik, inkább csendben marad. Mellé szegődik, miközben tovább igazgatja a haját. Nyitja a száját és fivérére pillant, majd becsukja és oldalra néz. Nem tudja mit kellene mondani.. elgondolkozva a plafonra néz és egy sóhajjal lehajtja a fejét.*
- Ha.. bármiben segíthetek, csak szólj.
*Nem néz Narumira, inkább az ajtóhoz lépked. Kinyitja és előreengedi. Körbenéz, majd belép és becsukja maguk után.*
|
*Öccse kijelentésére elmosolyodik, a vallomásra elhúzza a száját. Lassan felnéz és fürkészi kicsit a falat, majd szusszanva elmosolyodik.*
- Öcskös.. na jó, új szív, érzelgős nap, de már vége! Semmi nyálzás!
*Veregeti meg Yama hátát, és lassan elszakad tőle. Szívesen szorongatná még, de mint említette, egy napra ennyi érzelgősködés bőven elég. Finoman megpaskolja Yama arcát, majd egy sóhajjal összeborzolja a haját, átkarolja a nyakát, és még egyszer utoljára magához húzva megdorgálja kicsit.*
- Teeeeeeee! Na menjünk vissza
*Engedi el öccsét, miután a lehető legalaposabban összekócolta a haját, és elindul a szobája felé. Menet közben a mellkasára csúsztatja a kezét, és eléggé elgondolkozik*
|
*A visszakérdezésre bólogat.*
- Igen, Alyssa! Miért? Mást mondtam volna?
*Pillant Narumira egészen komoly arcot vágva, majd előre néz. A tarkón sózásra felszisszen és odakap. A szavakra elhúzza a száját. Jóh, tudja tudja.. félrefordítja a fejét, de ahogy belép elé megáll. Kíváncsian felnéz rá, a puszira meglepődik, de elmosolyodik. Az ölelésre sóhajt egyet és viszonozza is. A vállára hajtja a fejét, a szavakra elmosolyodik, majd le is fagy az arcáról.*
- Inkább nekem kellene hálásnak lennem, hogy Te itt vagy.
*Néz ki a fejéből, majd lehunyja szemeit és szorosan átöleli Naru mellkasát.*
- Bevallom, odabent megijedtem.. de szerintem nem csak engem ijesztettél meg..
*Néz a báttyára, akár elengedte már, akár nem.*
|
*Ahogy öccse mellé szegődik, még mindig nem néz rá, a szavait hallva megáll. Felháborodva, mérgesen Yamára villan a tekintete, és csak annyi akadályozza meg attól, hogy leossza a fejt, hogy öccse folytatja. Lassan felenyhül, az utolsó kijelentésre meg elneveti magát. Nem tehet róla.. megrázza a fejét*
- Alyssa, mi?
*Mosolyodik el Yamára nézve, behunyja az egyik szemét és ha öccse nem figyel, szépen tarkón sózza. Rákacsint hümmentve*
- Ezt azért kaptad, mert az engedélyem nélkül kicserélted az egyik szervem!
*Öccse elé lép, megfogja az állát és nyom egy hosszú puszit a homlokára, majd finoman, de jó szorosan magához öleli. A falat nézi, aztán behunyja a szemeit.*
- Ezt meg azért, mert itt vagy nekem..
*Nem mond többet, de nem is engedi el Yamát. Most úgy.. jó*
|
*Báttya szavaira őt kezdi el figyelni, majd hitetlenkedve megrázza a fejét. Naru nem szokott ilyen lenni.. egyáltalán nem. Meg kell még szoknia a gondolatot, az új szivet és akkor minden rendbe jön! Ugye..? Bizonytalanodik el és sóhajt. Ahogy feláll felnéz rá és ő is feláll. A szavakra félrenéz. Ez nem lehet igaz.. hogy lehet ennyire.. negatív? Naru mellé szegődik és ránéz, majd maga elé.*
- Nem értelek.. de akármi is jár most a fejedben, minden rendbe fog jönni. Idővel.. meg kell szoknod a gondolatot és ezt a helyzetet.. minden rendbe jön.
*Ismétli el másodjára, majd maga elé néz. Halványan elmosolyodik és szusszan egyet.*
- Rengeteg ember van, akinek nagyon sokat számítasz.. vedd példának az osztályt. Mindenki szeret, még Alyssa sem tagadhatja le, hogy valamilyen szinten kedvel..
*Von vállat, de le is fagy arcáról a mosoly. Nem tud mit mondani és azt sem tudja, hogy ezt miért mondta.. Narura néz, majd inkább el a másik irányba.*
|
*Öccse válaszára megrándul az arca, és enyhén szétnyílnak az ajkai mintha mondani akarna valamit, de inkább nem teszi. Ahogy öccse átöleli, félrefordítja a fejét. Nem mozdul. Az ajtót fürkészi, ahonnan kijött, majd a kezére néz. Ökölbe szorítja, és behunyja a szemeit.*
- Én kész voltam meghalni.. nem akartam még egy esélyt.. nem érzek magamban erőt a folytatásra.. minden.. *szétnyitja a tenyerét, és rápillant* ..minden, ami pár órája fontos volt, most nem motivál.. megdermedtem odabent..
*Fürkészi a tenyerét, de nem biztos benne, hogy öccse érti. Hisz ő maga se érti.. nem jó ez így. Lehunyja a szemeit, és lassan feláll.*
- Sajnálom, de ez nem megy..
*Nem néz öccsére, a folyosó vége felé fordul és elindul. Nem a szobája felé, csak.. előre*
|
*A visszakérdezésre és a szavakra nagyokat pislog. Mi..? Az előbb még ki volt akadva, most meg megköszöni... nem tud kiigazodni a testvérén. A fényeket látva sóhajt egyet és ismét könnyek gyűlnek a szemei. Ahogy Naru odajön hozzá felnéz rá, majd sóhajtva előre. A halk szavakra maga elé néz és elhúzza a száját, majd szusszanva ránéz.*
- Még mindig Narumi Speak vagy! A humorod is megvan.. a doktornő szerint, ha teljesen jól leszel, mindenhez visszatérhetsz.. tanítás, sport.. minden.. Naru..
*Néz rá már ködös tekintettel, majd átöleli, ha hagyja.*
- Féltem.. de ezek után már nem kell..
*Hunyja le szemeit, majd el is szakad tőle és kezeit a lábaira fekteti. Előrébb dől a lábaira és megcsóválja a fejét. Az még mindig nem fér a fejébe, hogy Naru az előbb.. olyan dühös és ijesztő volt.. letörli a könnyeit és báttyára tekint.*
|
*Megáll az ajtó túloldalán, és öccsét kezdi el fürkészni. A szavait hallva behunyja a szemeit, és szusszan egyet.*
- Miket beszélsz? Megmentetted az életem..
*Válaszol eléggé halkan suttogva, de még lehet érteni. A napot odakint felhők árnyékolják be, néha felbukkan, néha eltűnik, s a folyosó is ettől furcsa félhomályban úszik, olykor végigsiklik a falakon egy-egy fénysugár. Öccséhez lépked, és a mellkasát fogva leül mellé - aztán rájön, hogy nem fáj. Meglepődve a tenyerére mered, s amint lerendezte a gondolatait, összecsukja az ujjait ökölbe, és megtámaszkodik maga mellett a szék szélén. A föld felé néz, bár tekintete a semmiben jár. Csak néz ki a fejéből..*
- Azt mondd meg nekem, öcskös.. mit kezdjek magammal? Ki vagyok én?
*Még mindig halkan beszél, de mivel rajtuk kívül nincs senki sem a folyosón, öccse tisztán értheti*
|
*Nem sír túl sokáig, de nem is törli le a könnyeit. Az ajtó nyitódására nem néz fel. Akárki is jön, biztos megvan a véleménye.. Narura igazából nem is számít. Kissé késve, de felnéz. Fivérét meglátva kicsit megdöbben, majd megrázza a fejét és elnéz az ellenkező irányba. Most megkap egy jó letolátst, talán még ki is tagadja.. minden megfordul a fejében. Leengedi lábait a padról, de nem néz Narumira.*
- Tudom, hogy te nem akartad.. rossz döntést hoztam.. de nem tudtam.. nem tudtam gondolkodni.. és csak az járt a fejemben, hogy.. nem akarlak... elveszíteni..
*Hunyja le a szemeit, majd lassan, félve ránéz. Mély levegőt vesz, majd lehajtja a fejét.*
|
*Ahogy Yama kirohan, felpillant, a becsapódó ajtót látva mélyre hajtja a fejét. Még mindig megfeszült izmokkal, ökölbe szorított kezekkel ül, Viktor hangjára csak annyira mozdul meg a feje, hogy frufruja beárnyékolhassa szemeit. Carmen pityergését követően lassan fellazítja az ujjait, és felemeli a fejét. Szemei alatt mély árkok húzodnak, mintha egy hete nem aludt volna, tekintete is olyan üres és színtelen.. csak figyeli a szőke hajú lány szemeit elhagyó könnyek útját, és odanézés nélkül szól rá Cornira.*
- Ittmaradsz!
*Hangja most nem parancsoló, olyan erőtlenül és fáradtan cseng, mintha 4 óra fagyoskodás után húzták volna ki az Atlanti-óceánból. Mivel Carmen elfoglalja az egyik oldalt, lehúzza magáról a takarót, és a másik oldalra lógatja le a lábait. Kicsusszan az ágy szélére, majd ellöki magát és talpraáll. Térdei abban a pillanatban összecsuklanak, és térdelésbe rogy. Összeszorítja a fogait, de ha bárki fejében is megfordulna, hogy odajön segíteni, tüstént felemeli a karját, ezzel jelezve, hogy egy lépést sem tovább.*
- Én.. megyek... ki..
*Akadozó hanggal áll talpra. Hát jó, egy szívműtét után eddig nem sokan akartak mászkálni ^^ amint talpon van, vesz egy mély levegőt, megtámaszkodik az ágy szélében, és az ajtóra néz. Szemez vele egy ideig, majd lehunyja a szemeit, kihúzza magát, és elengedi az ágy szélét. Az ajtóhoz megy kicsit döcögős járással, lenyomja a kilincset, kilép, és finoman belöki maga után.*
|
*Ahogy elkapják a csuklóját, meglepődik, de inkább visszahúzza a kezét, és csendesen nézi, ahogy Narumi értesül a fejleményekről. A tálca repülésére elkerekednek a szemei, a jó nagy hangzavart hallva inkább félrenéz. A halk kijelentésre lehunyja a szemeit, ahogy Yama kirohan, utána fordul. Becsukja a száját és kiszemel egy pontot a földön, de nem mond semmit. Beáll közéjük a néma csend, csak Carmen sírását lehet hallani. Behunyja a szemeit, leguggol, és segít Lillának összeszedni a lapokat. Felegyenesedve az ételekre néz, és vesz egy mély levegőt. Az ajtóhoz lépked, és a kilincsre téve a kezét lenyomja azt. Talán az lesz a legjobb, ha beszél Yamával, és hív egy takarítót..*
|
*A csapásra megszeppenve visszahúzza a kezét, és a tálca után néz. Ahogy be, illetve lecsapódik, összeszorítja a szemeit és behúzza a nyakát. Kezeit a szájához emelve, félénken néz Narura, aki most inkább ijesztő, mint dühös.*
- Na..ru..
*Suttogja halkan, ahogy az ágyra csap, összerezzenve visszahunyja a szemeit. Naru kijelentésére kipattannak a szemei, és Yama után néz. Érzi, ahogy megfagy a levegő. Könnyek gyűlnek a szemeibe, szipog párat, de nem tudja visszanyelni őket. Kövér könnypatak indul útnak, végiggurul az arcán, és az ágyra potyog. A térdeire teszi a kezeit, és lehajtott fejjel, némán potyognak a könnyei.*
|
*Mosolya rögtön lefagy arcáról, amint a földön landol a tálca. Összehúzza szemeit, a reagálására oldalra dönti a fejét. Ő most jött, csak annyit tud, hogy műtéte volt.. a szavakra eltáltja a száját, de Yama már el is tűnik. Az ajtócsapódásra odakapja a fejét, majd Narumira néz.*
- Narumi..
*Szűkülnek össze a szemei, majd megrázza a fejét. Leguggolva elkezdi összeszedegetni a dosszié lapjait. Közben rá-rápillant. Yama aláírását is meglátja. Összehúzza szemeit, felnéz a férfire, majd sietve összepakolja a lapokat és visszateszi a helyére. Mély levegőt véve lenéz a szilánkokra és az ételre, végül az ajtó felé és Narura.*
|
*Kíváncsian fürkészi a csapatot, de a csörrenés meghallva eltáltja a száját. Most mi van? Az előbb még mindenki örül, hogy Narumi jól van, mostmeg ő mérges.. nagyokat pislogva figyeli, a szavakra hátrébb lép egyet. Megcsóválja a fejét és összehúzza a szemeit. Yama után néz, majd kinyúl felé.*
- Yama..
*Visszanéz Narumira, majd fürkészi, de mivel eléggé mérges, nem szól semmit. De most.. mozdulni se tud. Meg már belerögződött.. egy tanár dühös, jobb ha csendben maradsz és nem mozdulsz xD. Végülis hasonló a szitu. Nyel egyet, majd mély levegőt vesz.*
- Én örülök, hogy.. nem halt meg..
*Jegyzi meg nem túl hangosan, de még hallhatón. Összefonja maga előtt a karjait, majd lassan félrefordítja a fejét.*
|
*Ahogy Viktor odahúzza nem néz semmiképpen sem Narumira. Nem tud.. meg sem szólal. A kiszemelt pontot kezdi el figyelni, majd kiszakad Viktor karjai közül és mély levegőt vesz. Látva, hogy Corni a dosszié felé nyúl, már sejti, hogy ez nem lesz jó. Ahogy Naru elkezdi lapozgatni, megrázza a fejét. Érzi, hogy valami leszúrást, vagy ehhez hasonlót fog kapni, de az, hogy kicsapja Carmen kezéből a tálcát.. arra nem számít. Ennyire..? Ennyire dühös lenni? :S A csörömpölésre behúzza a nyakát és mély levegőt vesz. Szíve egyre hevesebben kezd el verni. Majd kiugrik a helyéről, de nem az izgatottságtól, hanem a félelemtől. Naru szavaira megrázza a fejét, majd lehajtja. Mondana valamit, hogy mentse magát, de egy hang se jön ki a torkán. Megrázza a fejét, sarkon fordul és kifut a szobából, az ajtó pedig becsapódik utána. Szemeiben megjelenik néhány könnycsepp is. Megtorpan és a padhoz lépkedve leül rám felhúzza mindkát lábát és rádől. Nem hisz el..*
- Most utál.. gyűlöl.. jobban, mint hajdanán én..
*Szorítja össze szemeit és görcsösen átöleli a lábait. Megrázza a fejét, majd kitör belőle a halk sírás.*
|
*Jézus, levegőhöz azért hagyják jutni? XD Csak hallgatja a felé irányuló szavakat, hogy mindenki mennyire aggódott és Carmen mennyire utálja.. hátrahajtja a fejét, és felnevet.*
- Srácok.. én nem dőlök ki ennyitől
*Néz vissza a bandára, de valami még mindig nem jó. Igen, rosszul lett az önvédelem-különórán.. kihívták a mentőket.. emlékszik Susan szavaira is.. összehúzza a szemeit, aztán ledöbbenve belevág a felismerés. A szekrényre néz, és egy villámgyors reflexmozdulattal elkapja Cornelia csuklóját. Kihúzza alóla a kórlapot, elengedve felül, és felcsapja. Belelapozva végigfutja az ívet, s ahogy olvas, látható az arcára kiülő megdöbbenés, ami keveredik némi hitetlenkedéssel is. A szívátültetés leírása, komplikációk, minden pontos és hivatalos adat. Alul öccse aláírása. Igen, kell hozzátartozó, mert nem volt magánál.. a másik oldalon a műtét beszámolója, aztán a donor adatai, és betűzve egy fénykép. Ujjaival megmarkolja a lapokat, amik elég szépen meg is gyűrődnek. Görcsösen markolja őket, és lassan összeszorulnak a fogai is. Elaludt, és mire felébredt, már más ember szíve dobog benne.. egy élő testből kivágott szervet nyomtak bele az ő testébe! Ez.. ez felfoghatatlan.. egyáltalán ki lett ő? Önmaga? Az érzései az övék egyáltalán, vagy a donoré? Egy másik ember szíve dobog benne.. de hogy van ez? Most ki ő? Most.. mi van?? Már nem beteg mert.. csak úgy kivágták belőle.. egy másik emberhez tartozó szív dobog benne, és ez ellen semmit sem tud, a saját teste börtönébe zárták be.. lecsúszik mellé az ágyra a dosszié és elemeire csúszik, hisz a lapok nem voltak összetűzve. A mellkasához nyúlva megmarkolja a kórházi ruháját. Csak úgy elvették tőle azt, ami életben tartotta.. mintha egy ruhát cseréltek volna ki.. idegennek érzi magát a testében.. és annál inkább össze van zavarodva. Egyáltalán nem ért semmit. Összehúzza a szemeit, teste megfeszül, talán még sosem látták ennyire.. dühösnek? Érzi, hogy besüpped a matrac valaki alatt. Szikrázó tekintete rávillan Carmenre, meg se nézi, mi van a tálcán, lendületből kicsapja a lány kezéből a tálcát. Az jó messzire repül, hatalmas csörömpöléssel törik apró szilánkokra a pohár, a tányérok, az étel a földet teríti be, a tálca kicsit messzebb ugrál, egy ideig még mozog, majd elhal. A kezére néz lassan, elemzi a tenyere minden vonalát, majd ökölbe szorítja azt. Lehunyja a szemeit, és rácsap az ágyra, Carmen térde mellett*
- Hagynod kellett volna meghalni..
*Szavaiból cseng a visszafojtott indulat, de nem néz Yamára*
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
