|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.01. 18:43 - |
|
A kert egynegyed részén egy távol eső sarokban virágok lettek ültetve katonasorrendben, szebbnél szebb színvilágban. A virágsorok közepén egy széles és kipárnázott hintaágy áll, az ösvény hozzá kitaposott, más úton (a virágokat átugrálva) közlekedni tilos! Tökéletes hely romantikázásra, beszélgetésekre, vagy egyedüllétre. |
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
*Büszke vigyorral húzza ki magát, az sem keseríti el, hogy a vidámpark még nem biztos. Elrakja a jegyeket, és legyint.*
- Akkor szólsz amikor csak akarsz. Nem erőszak..
*Melissára csak ráfintorog, de mikor Carmen elfordul, körbenéz, a mellettük levő rózsabokorhoz lép, sitty sutty leszakít egy szálat, a háta mögé rejti, majd visszalép s mintha mit sem csinált volna, vigyorog tovább. A kutya pacsijához lehajol, értetlen grimasszal fogja meg a mancsát, majd engedi el.*
~Szőrgolyó.. de ha vele is muszáj jóban lennem..~
*Felegyenesedve látja, hogy a kiscsaj nagyon töpreng valamin. Elnéz Yamakasi felé, aki Melissával van, és rögtön leesik neki minden. Elnyomva vigyorát megértő arckifejezést varázsol magának, és szorosan a lány elé lépve a vállára teszi az egyik kezét.*
- Hé, minden rendben? Ha annyira szörnyű az a medve, visszaadhatod
*Vonja meg a vállait viccelődve, s egy mély pillantással kettejük közé emeli a rózsát.*
- Ilyenkor azt szokták mondani, hogy virágot, a virágnak, de szerintem ez már nagyon lejárt duma. Legyen inkább az, hogy.. hm.. *körbenéz hogy egyik bandatag sem mászkál-e erre, majd féltérdre ereszkedik Carmen előtt. Odanyújtja neki a rózsát, miközben tenyerét szívére szorítja, s elmélyíti hangját* Széép vagy, mint egy rózsaszál! Ó! Te kedves királylány!
*Ha Carmen hagyja, még lovagiasan kezet is csókol neki, majd a blökire kacsintva, rendületlenül nyújtja neki a rózsát addig, amíg el nem veszi.*
|
*Enyhén szólva megijed, mellkasához kapva nyel le egy sikítást, mikor a "legváratlanabb" személy ugrik be elé. Szemforgatva sóhajt egyet.*
- Szia Luke..
*Már felkészül a nyomulós szövegre, így teljesen meglepi az ajándékarzenál az orra előtt. Ledöbbenve néz hol a jegyekre, hol a macira, Bobby addig szemtelenül elveszi a csontot és lefekve játszadozni kezd vele.*
- L..Luke.. ezeket nem fogadhatom el.. nem kellett volna rám költened..
*Rázza meg a fejét tagadólag, a macit látva nem bír elfojtani egy mosolyt*
~Naru kivételével senki sem szokott nekem ajándékokat venni. Yama s..ELÉG! Őt úgy szeretem, ahogy van, nem is várom el, hogy rám költse a pénzét. Jajj, miért pont akkor kell felbukkannia a figyelmes, törődő Lukenak amikor figyelmességre és törődésre van szükségem? Most mit csináljak?~
*Lenéz Bobbyra, hátra Yamára, majd vissza Lukera. Egy apró mosollyal átveszi a macit, és a mellkasához öleli.*
~Yamát szeretem tiszta szívemből, ha ő nem így van már vele, akkor is. De Luke is megérdemel egy esélyt.. persze a szerelmem sose lesz, de barátok még simán lehetünk. De.. ezzel lehet hogy megbántom Yama érzéseit.. ~
- Köszönöm Luke. Nagyon kedves tőled *mosolyog a fiúra* de a hétvégét még nem tudom biztosra megígérni.. átgondolom és megpróbálom szabaddá tenni magam, rendben? Őszintén szólva megleptél.. hirtelen jött...
*Elpirulva néz a macira, majd egy mosollyal Bobbyra, aki remekül elvan a játékával. Meglepve kerekednek el a szemei*
- Mikor vetted el...? És köszönni ki fog?!
*Húzza össze a szemeit, mire kutyája sóhajt egyet, lassan feltápászkodik és Luke elé ülve egy pacsit ad neki. Kezdi bírni.. de ne igyon előre a medve bőrére! Ezt egy morranással jelzi, mielőtt visszamenne játszani. Melissa hangjára összerezzenve ránéz, és egy félmosollyal biccent neki*
- Szia..
*Követi pillantásával a lányt, és a földre néz.*
~Megbántani Yama érzéseit? Ostoba vagyok... megfogadtam, hogy nem futok utána. Ha akar tőlem valamit, akkor harcoljon meg értem. Ne higyje azt, hogy engem bármikor megkaphat, amikor csak kedve tartja, aztán el is dobhat. Nem vagyok olyan könnyűvérű nőcske. Sírtam utána eleget, most ő jön. Ha nem vagyok fontos neki, akkor ne erőltessük.. de ha igen.. *sóhajtva megrázza a fejét* ..biztosan nem fog lépni. Nem fog csinálni semmit, mert megint azt hiszi ő a vesztes harcos, és nyugodtan átenged Lukenak. Soha az életben nem fogja megerőltetni magát értem.. csodák.. *a macira néz, szelíd mosollyal végigsimít az arcán* ..nincsenek~
*Feleszmél a gondolataiból, és mosolyt erőltetve magára visszanéz Lukera.*
|
*Vígan sétál a kertben, virágokat szed, ám meglátja Yamát. Rögtön kiesik a kezéből minden szál, amit idáig szedett.*
~Yama..~
*Sóhajtva indul el felé, s meglátja Carment és a jól ismert Lukeot is.. együtt?? Hát jó. Ledöbbenve néz rájuk.*
-Öhm... sziasztok...
~Hm? Szakítottak, megint?? Hülyék.. de legalább akkor enyém lehet Yama.. ha ő is akarja, persze.. egyszer megpróbáltam segíteni nekik, nem engedték. Többször nem csinálok hülyét magamból.~
*Bólint határozottan, s Yama elé lép, egy vigyorral.*
-Mizujs? *lefagy arcáról a mosoly* Valami baj van? Segíthetek?
*Néz rá aggódóan, s meglátja a kis' Sakurát.*
-Milyen aranyos.. a tiéd? Gondolom igen.
*Leguggol hozzá, s ha a kutya engedi megsimogatja a fejét, s elolvassa a bilétáját.*
-Sakura. Hm. Szép neved van, kutyus!
*Megpaskolja a fejét, majd felegyenesedik. A fiú vállára teszi a kezét.*
-Ha bármiben segíthetek.. szólj bátran.
*Oldalra biccenti a fejét, s egy bíztató mosolyt küld a fiú felé.*
|
*Sakura Bobby morgására csak sóhajt, de már nem támad, gazdája miatt. Carmen viselkedésére lehajtja a fejét, de nem szól semmit.*
~Oks. Nem akar látni.. megértem..~
*Nyel egyet, s jópofát erőltetne magára, mikor meghallja az ismerős hangot elkerekednek szemei, majd mégis megejt egy mosolyt, s úgy fordul feléjük.*
-Cső, haver..
~Szupi.. most a normális oldalamat mutatom, mikor semmi kedvem nincs hozzá..~
*Meghúzza Sakura pórázát, s a Kastély felé néz. Luke jópofizására elkerekednek szemei, majd ledöbben teljesen. Diámpark jegy? Maci? Gumicsont Bobbynak? Ez már sok.. de már nem tehet smemit. Vége van mindennek.. Állkapcsa megfeszül egy pillanatra, meg ökölbeszorulnak kezei, s lehunyja egy pillanatra a szemeit.*
~Nyugi. Már nem hozzám tartozik.. elrontottam.. elrontottuk.. kész.. átengedem.. Lukenak..~
*Sóhajt egyet, majd ismét a Kastély felé néz, azon töprengve, hogy mennyen-e vagy sem.. mi lenne a helyes? Ha itt hagyná őket egyedül? Vagy hogy lekoptassa a lányról Lukeot?? Mii??*
|
*Egy jó időzítéssel szökken be Carmen elé, kezeit farzsebébe csúsztatva, lazán kicipzározott pulcsiban, tökre vagányan vigyorog rá.*
- Szia szivi! Akarommondani..öhm.. *köhint* Szia Carmen! Mizujs veled?
*Bobbyra nézve fintorog egyet, de nem nyúl hozzá. Yamát meglátva felcsillannak a szemei, bőszen kalimpál neki egy sort.*
- Cső haver!
*Ennyit erről, figyelmét vissza is fordítja Carmen felé, aki ha ütni készülne.. az orra alá dug két jegyet.*
- Gondoltam eljöhetnél velem hétvégén a vidámparkba. Kiengesztelésnek a sátorban történtek miatt, ez pedig köszönetnyilvánítás amiért ápoltál..
*Másik kezét is előkapja háta mögül, és egy halálédes, tenyér nagyságú plüssmacit nyújt oda neki. Kis selymes, pihés bundával, naagy gomb szemekkel egy kis szivecskét ölelve. Éés hogy ennyi ne legyen elég, egy kézbe fogja az ajándékokat, és előkerít egy játék gumicsontot, ami egy vörös szalaggal van átkötve. A legvégét megfogja nyújtja Bobby felé.*
- Neked is cimbi, amiért vigyázol erre a lányra.. megérdemled..
|
*Nana, hát Sakura rossz kutyánál kezd ki, Bobby ugyanis a morgást egy jó indoknak veszi, hogy végre széttéphesse azt a szukát. Hátrcsapott fülekkel mutatja ki ínyét, s bár jogos, nem tágít. A harapásra viszont felpattan, és egyből Sakura torka felé kap. Na... ha gazdája nem füttyentene egy akkorát, amitől elszédül. Megrázza a fejét, még morran egyet, majd Carmenhez sompolyog, és angyalian az elszakadt pórázra néz.*
- Rossz kutya! Nem szabad!
*Dörgöli meg a fejét, majd Yamára néz. A köszönésre összerezzen, s szájhúzva biccent.*
- Szia..
*Hangja közel sem olyan lelkes, mint a fiúé. Visszafordítja figyelmét kutyájára, aki lábához dörgölőzve hízeleg neki, s megnyaldossa a kötést a tenyerén.*
- Gyorsan gyógyul..
*Mosolyog rá végigsimítva a fején. Egy oldalpillantás Yamára, a pórázt kidobja a szemetesbe, majd egy sóhajjal megfogja kutyája nyakörvét, és úgy indul vissza a Kastély felé.*
- Ennyi séta elég is. Menjünk..
|
*Mosolyog kutyájára, s ekkor érkezik Bobby. Összehúzott szemekkel mered rá.*
-Te meg mit keresel itt? Hol hagytad a gazdád?
*Kérdezi, s eközben Sakura szemforgatva sóhajt, majd Bobbyra vicsorog, morog, hogy mennyen onnan! Az ő gazdája, nem? Ő sem engedte, hogy Carmennel haverkodjon, akkor kopjon le Yamáról!!! Összehúzott szemekkel vakkant egyet, majd ha Bobby nem tágított a füléhez kap.*
-Sakura! Elég! Azonnal fejezd be!
*Mordul rá a gazdája, s egy aprócska ütést kap az orra hegyére. Hátrébb lép egyet, majd durcásan leül. Ekkor fordítja fejét a lány irányába, majd rögtön vissza Bobbyra.*
~Remek. A gazdád is itt van. És minden rendben van. Ez jó jel. Nem sír, semmi, akkor nem kell, hogy én azt tegyem.~
*Végül egy határozott mozdulattal feláll, s ha a lány már közelebb ért, akkor integet neki.*
-Szia.
*Majd Sakurához sétál, leguggol mellé, rácsatolja a pórázt, nehogy nekimennyen Bobbynak. :P*
|
- Jól van jól van, jövök már!
*Hangzik fel a távolban a nevetés, majd póráz csattanása, végül futó léptek.*
- Boooobbyy, jössz vissza de rögtön!
*A nevetés immár fenyegető szavakká fordul, játékos vakkantás, majd fel is tűnik a kanyarban a vígan szaladó kutya. Yamát meglátva csak mégjobban fellelkesül, futás közben szökken egyet, s üdvözlő vakkanással épphogycsak le tud fékezni a fiúnál. Bebújik a lábai alá, és hátrasandít. Gazdája kocogva, és a pórázt nézve tűnik fel, végül sétára váltva meglengeti a tárgyat.*
- Ezt nem hiszem el.. elszakította.. tudom hogy megviselt volt, de akkor is.. egy rántással eltépte... *felnéz* Bobby csak kerülj a kez...
*Torkán akad a szó, meg is torpan, amint észreveszi kutyája hol talált fedezéket. Lélegzetvisszafojtva mered Yamára.*
~Csak határozottan... nem futhatsz el... nem futhatsz.. *tesz hátra egy lépést* ne merészelj!! Ott a kutyád, gyerünk! De.. ott van Ő is..~
- Gyerünk!
*Csúszik ki akaratlanul száján, mire rá is vág. Zavartan, mélyre hajtott fejjel és lesütött szemekkel indul el a trió felé. Az elszakad pórázt zavartan összetekeri, miközben azért imádkozik, hogy találják fel a láthatatlanná tevő varázsigét..*
|
*Sakurával sétálgat, persze pórázon tartva a kutyát. A kerthez érve megtorpan, s rögtön körbenéz, majd sóhajt.*
-Nincs itt.
*Mély levegőt vesz, s a hintaágyhoz sétál, majd leül. Elenegedi a kutyát, aki vígan futkározik elvégzi a dolgát, majd vissza is jön. Leül gazdája lábához engedelmesen, bár még nem olyan jó "házikutya", mint egyesek, de nem baj. Egy sóhajjal megsimogatja a kutya fejét, s ismét körbenéz.*
~Mit csinálhat? Ceh.. kit érdekel? Csak azt akarom tudno, hogy hogy van, semmi több!~
*Bólint helyeslún, végül egy sóhajjal a kutyára néz, s simogatni kezdi a fejét.*
|
- Apa ilyen..ne is törődj vele!
*Legyint, mosolyogva megszorítja a fiú kezét, és helyeslően bólogat.*
- Rendben, 10 perc múlva. Igyekszem nem elkésni!
*Neveti el magát, és egy gyors csókot ad a fiúnak, ha ő is akarja. Visszacsatolja Bobbyra a pórázt, és megpaskolja a fejét.*
- 10 perc múlva!
*Mosolyog mégegyszer a fiúra, majd megfordul és kocogva a Kastély felé indul. Bobby begyorsít, de most kivételesen jóízű nevetéssel hagyja magát huzatni.*
|
-Sok rajzot? Öhm...
*A kijelentésekre lehajtja a fejét, majd a lányra néz.*
-Nem értem az apádat... velem van a baja?
*Sóhajt, s Carmenre néz, a kijelentésre bólint először, majd szemforgatva sóhajt.*
-Igen, együtt úszunk.
*Jelenti ki makacsul, s mikor a rajz a zsebébe kerül, csak nagyot néz.*
-Öhm...
~Hát... Oké... Ha így gondolja...~
*Sóhajtva feláll, s ha hagyja a lány megfogja a kezét, majd Sakurára néz, aki még mingid nagyon jól elvan. XD Meghúzza a pórázt, így feleszmél a kutya, s a lábához lép.*
-Akkor szerintem a medencénél találkozunk. 10perc múlva jó? Öltözz át.
*Bólogat szaktudóan, s ha a lánynak nincs ellenvetése, akkor elindul a szobájába átöltözni. Sakura meg majd fenn marad. Vagy majd ő is jön... ki tudja?*
~Jót fog tenni egy kis úszás... meleg van.~
|
*A fiú szavaira elvörösödik, és zavartan legyint. Ám az utolsó előtti kijelentésre makacsul megrázza a fejét*
- Nem, szeretnék rólad sok rajzot! Téged amúgy is jó rajzolni. Az arcod karakteres.. megizé.. a hajad.. a szemed.. ömmm mindegy, erre majd még visszatérünk
*Legyint az arcához nyúlva, mintha egy érintéssel el tudná varázsolni a pírt. Hát, még gyakorolni kell :P A kérdésre elkomorodik, amint Bobby odalépeget hozzá, lehajol hozzá hogy megsimogassa.*
- Egyszer, futólag, telefonon. Magyarázkodott és beszélt, de egy sajnálomot nem tudott kinyögni..
*Két tenyerébe fogva Bobby fejét nézegeti egy ideig, majd rámosolyogva felegyenesedik.*
- Nem is baj.. ő ilyen.. nem változik.. hmm, egészen meleg van
*Néz fel az égre, majd egy vigyorral Yamára*
- Úszhatnánk egyet. Vagyis te úszol, én figyellek
*Bólogat komolyan, de egy apró mosolyt nem bír elrejteni. A rajzot összehajtogatja, majd egy határozott mozdulattal Yama zsebébe tolja. Lesz neki még úgyis bőven... :P*
|
*A lányra néz, mikor átkarolja, majd elmosolyodik. Összehúzza szemeit, s ekkor lép el tőle Carmen.*
-Hm? Én? Modellt?
*Néz értetlenül a lányra, s mikor meglátja a rajzot, elmosolyodik, majd felnéz rá.*
-Ezt te rajzoltad? Rólam? Milyen kedves...
~Kár, hogy nem főzök... szép álom...~
*Jegyzi meg magában, de attól függetlenül tetszik neki a rajz. *
-Nem tudom.. szerintem nem kellek én oda, így is nagyon jót rajzolsz.
*Kedves hangon mondja, majd visszanyújtja a rajzot, s közben eltöpreng.*
-Az apáddal beszéltél már? A múltkoriról.. tudod..
*Remélhetőleg tudja miről van szó.. :P Sóhajtva körbenéz.*
|
- Igen, apám régi állatorvos barátja kijött. Szerinte csak egy kis lelki stressz, kapott gyógyszereket, és a javulás garantált pár napon belül. Addig meg elviselem
*Emeli fel bekötött tenyerét mosolyogva, s biccent, mikor a fiú felsegíti. Átkarolja a derekát, ujjait összefűzi háta mögött, és úgy mosolyog rá. A kérdést hallva töprengve heverésző kutyájára néz.*
- Szeretném folytatni mindkettőt. Talán mostanában több időm lesz.. jut eszembe!
*Lép el a fiútól, és hátranyúlva előhúz övéből egy papírt, ami össze van hajtogatva, s kissé gyűrött, de papír. Miközben széthajtogatja, zavart magyarázásba fog.*
- Unatkoztam fent egy kicsit, és elkezdtem fantáziálgatni.. aztán azon kaptam magam, hogy firkálgatok.. és hát, gondoltam megmutatom.. bár sokkal jobban sikerülne, ha modellt ülnél egyszer
*Jegyzi meg csak úgy félvállasan, majd mosolyogva a fiú orra alá dugja remekművét. Tényleg látszik rajta, hogy csak egy kis firkálgatás, de rajznak egészen rajz..*
|
*Meghallja Carmen szavait, s rögötn fel is kapja a fejét. Bobby morgására összehúzza szemeit, s mikor oda is kap a lánynak, feláll. De végül megnyugszik a kutya, így ő is visszaül. Mikor integet neki Carmen, ő is visszainteget.*
-Sziasztok!
*Gyorsan Sakurára néz, majd odahívja magához, s rácsatolja a pórázt, elővigyázatosságból.. Bobby miatt. :P A kérdésre eltöprengve Bobbyra néz.*
-Csillogni csillog, meg villogni villog... de...
*Nem fejezi be, a következő kérdésre elmosolyodik.*
-Köszönjük, jól.
*Néz a lányra, majd sóhajt egyet.*
-Mi lelte Bobbyt? Túl agresszív lett, nem?
*Néz aggódva Carmenre, majd ha hagyja, felsegíti, majd Sakurára néz, aki el van a pórázzal. El rágcsálja, de nem megy vele sokra...*
-Voltatok már állatorvosnál? Jajj és jut eszembe..
*Elmosolyodva néz a lányra, majd sóhajt.*
-Mi lesz az úszással? Meg a zongorázással?
|
- Bobby, várj!
*Hangzik fel nem is olyan messze a kiáltást, melyet egy csattanás, majd lihegés, végül szapora léptek követnek. Bobby tűnik fel, s egy virágágyáson átszökkenve megáll, majd morogva hátranéz. Feltűnik Carmen is, futva, a bal tenyerén kötés, a másikban a póráz. Átugrik ő is a virágok felett, s guggolásba érkezve farkasszemet néz kutyájával. Mindkét kezét felemelve, zihálva állja a tekintetét.*
- Nyugodj meg.. senki sem akar bántani.. semmi baj..
*Lassan a nyakörve felé nyúl, de a kutya odakap, így visszarántja kezét. Nem mozdul, csak lassabban, újra próbálkozik. Bobby immár engedékenyen tűri, hogy felcsatolják rá újból a pórázt, s meghunyászkodva a kötést is megnyaldossa párszor.*
- Hála az égnek..
*Carmen felegyenesedik, és körbenéz, merre is kergetőztek. Yamáékat meglátva elmosolyodik, lelkesen integet nekik, és mintha mi sem történt volna, kutyája mellett kocognak oda hozzájuk.*
- Sziasztok!
*Mosolyog a párosra, a póráz megfeszül, amint Bobby megáll szaglászódni, de hamar fel is zárkózik gazdája mellé, s lábainak dől, egy oldalpaskolást várva.*
- Csak úgy csillog villog, nem?
*Pillant büszkén kutyájára, lecsatolja róla a pórázt, és elégedetten csípőre teszi a kezeit.*
- No igaz, én is kaptam a bolhaírtós-kutyasamponos vízből, de én is ragyogok, nem?
*Pördül meg tengelye körül, szoknyája játékosan meglibben, ahogy letérdelve a hintaágy mellé felkönyököl Yama fejéhez, és bőszen mosolyog rá.*
- Ti hogy vagytok?
|
*Sakurával sétálgat, természetesen megpróbálkoznak a pórázzal, nem túl sok sikerrel. A kutya minden percben megpróbál szabadulni, de nem sikerül. Szorul a nyakörv, így feladja. A virágoskerthez érve, megpillantják a hintaágyat, majd oda is sétálnak, s leülnek. Sakura fel-le ugrál, majd végül a földön marad. Yama lecsatoilja a pórázt, így szaladgálhat egy kicsit.*
-Menny csak. Játsz.
*Mosolyog a kutyára, majd hátradől a hintaágyban, s tarkója alá teszi két kezét, s el is fekszik. Az eget nézi, majd néha-néha Sakurára, hogy mit csinál. Elneveti magát, mert a kutya épp egy pillangót kerget.*
-Kutyák..
*Nézi egy darabig, végül felül, s térdeir támaszkodva nézi a tájat, a virágokat, meg mindent. De azért mindig csak egy valaki jár az eszébe..*
~Vajon mit csinálhat Carmen?~
*Felnéz az égre egy sóhaj kíséretében, majd le a kutyára, aki már a lábainál heverészik. Megsimogatja, majd megpaskolja az oldalát, s megveregeti maga mellett a helyet, hogy ugorjon fel. Így is tesz, így már ketten heverésznek a hintaágyon. A kutya fejét simogatva nézi tovább a békés tájat.*
|
| *Lehuppan a szép tulipánja mellé. ~De szép lett! Jó, hogy ennyit foglalkoztam vele.~ Megszagolgatta -és nagyot sóhajtott. ~ Most már minden megvolt. Ideje az ivásnak és a lemerülésnek. |
*Sóhajt a lány kérdésére, majd elmosolyodik.*
-Semmi baj sincs, ha nem akarsz. Majd én viszlek.
*Karjaiba veszi a lányt, s úgy áll fel vele együtt. Megcsóválja a fejét, s elindulnak a Kastély felé. Bobby pedig valószínűleg csak mellettük lépked. Oldalra biccenti a fejét, s úgy néz néha a lányra.*
-Te döntsd el, hogy jöjjön-e Bobby, vagy sem. Nekem tökéletesen mindegy.
*Elmosolyodik, s a bejáratiajtóhoz érnek. Kinyitja egyik kezével, bemennek, majd becsukja maguk után. Felsétálnak a lányok szállásához, s Carmen szobájához mennek.*
|
*A kérdésre hátrafordítja a fejét, Bobby felé, aki egy fűszállal harcol.*
- Nem tudom.. figyelmes vagy, hogy megkérdezted *mosoly*. Ha nem zavar, akkor jöhet, de ha nem akarod, rábízom Narura.
*Biccenti oldalra a fejét, a javaslatra bólogat. Meglepetten hallja, hogy már hat óra. Elmosolyodik, és nyújtózik egyet.*
- Ééés mi van akkor, ha nincs kedvem felállni?
*Mosolyog Yamára bűbájosan, de ha nem hajlandó a lovagokhoz illően karbakapni, és úgy cipelni a szobájába, akkor egy kacsintással feláll, és a fiúba karolva megindul mellette a szobája felé. Menet közben Bobbyt is begyűjti, aki kifáradva, engedelmesen lépked mellettük.*
|
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
