|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:46 - |
|
Keskeny, szűkös folyosó. Egy kétfelé ágazó lépcsősor vezet fel ide, egyik oldal a fiúk szállása, másik a lányoké. Rohangálni tilos! |
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
~Ez egy verés.. isteni átok.. ha nem tér vissza hamar az emlékezete, én verem bele!! Bár.. ez egész jó.. hmm, így végre tudok hajtani egy csomó dolgot.. hmm.. nem rossz nem rossz.. ez egész, igeen! Áldás.. isteni áldás..~
*Töpreng, mikor meghall egy kérdést. Megtorpan, elkerekedett szemekkel hátranéz a válla felett, és úgy fürkészi öccse arcát.*
- Na ne..
*Csúszik ki száján, arcát tenyerébe temetve rázza meg a fejét.*
~Átok.. isteni átok..~
- Menj csak, Sakura.. mosd ki a gazdád fejét, én meg addig iszok egy kávét
*Nyújtózik egyet egy mosollyal, hátranéz Yamára, majd tovább indul.*
~Méghogy az én fejem üres.. kölykök, cehh...~
|
*Mikor testvére belép elé, és minden egyes szónál megböki felhúzza a szemét.*
- He? Senkisem csinált velem semmit. *szemforgat* Az én kutyám?? Na persze... mi?? A kiscsaj meg én? Ez egyre jobb!! *elneveti magát* Üres fejemmel? Kettőnk közül neked üres a fejed, nem nekem. Te beszélsz össze vissza és nem én.
*Bólint határozottan, Sakura pedig rögtön Naru mellé szegődik, s csillogó szemekkel visszanéz Yamára.*
~Sakura? Az én kutyám? Röhejes... sosem szerettem az állatokat.~
*Megcsóválja a fejét, s ekkor észrevesz valamit a nyakában lógni. Megfogja, leakarsztja nyakából.*
- Egy félszív? Mit keres ez nálam?
*Bevillannak emlékek, végül megint fájdalom hasít fejébe, odakap.*
- Ssszz... még ez is...
*Megrázza a fejét, behunyja szemét, majd egy sóhajjal felnéz.*
- Sakura! Hova mész?
*Ceh... emlékszik mindenre? :P Igen. XD*
|
*Öccse bunkóskodására összehúzza a szemeit, de ha nem hát nem.. visszahúzza a kezét, összeráncolt homlokkal figyelve, ahogy benyit.*
~Olyan mintha..~
- Te is a legjobbkor vagy amnéziás!
*Csattan fel fejcsóválva, mikor Sakura odamenekül hozzá, lehajol és megsimogatja. Luke után nagyon nincs türelme.. nincs.. de lenyeli.. lenyeli.. le kell nyelnie..*
- A fene egyen meg!
*Morran fel, végigsimít még a kutya fején, majd felegyenesedik, és öccse elé lép. Ha tudja, akkor mutatóujjával minden szónál megböki a mellkasát.*
- Nem tudom ki mit csinált veled, de elment az a maradék eszed is, úgy látszik. Először is, Sakura a TE kutyád, másodszor pedig Carmennel egy-pár-vagytok! Cehhh
*Kihúzza magát, és sértődötten karba teszi a kezeit.*
- Magadra hagylak az üres fejeddel. És kerüld el Lukeot, ahogy ismerem biztosan telebeszéli a fejed hülyeségekkel.. mivel látom nagyon szimpatizálsz a kutyáddal, talán jobb lenne ha pár napig nálam maradna. Sakura?
*Néz le az állatra, és elindul a folyosón maga után hívva. Azért megvárja, hogy jön-e*
|
*A köszönésre összerezzen, s felkapja a fejét.*
- Ó, hát téged is látni, drágalátos bátyám?
*Fintorog egyet, s mikor a vállára akrja tenni a kezét, arrébb lép. Carmen neve hallatára szemforgatva sóhajt.*
- Ceh... már megint a védenc. Nem volt még elég belőle? És ki az a Sakura??
*Kérdezi döbbenten, de nem izgatja a válasz. Megvonja vállait, s testvérére néz.*
- Törődj a magad dolgával és menny a kiscsajhoz!
*Összehúzza szemeit, végül a hangokat hallva az ajtója felé lép. Majd benyit. A kutya rögtön szalad hozzá, felugrál rá.*
- Fejezd be, te korcs! Mit keresel a szobámban?
*Kiált rá a kutyára, aki fülét farkát behúzva szalad Naruhoz, s a lábainak dörgölőzik.*
- Talán a te dögöd?
|
*Zsebre dugott kezekkel baktat a folyosón, mikor meglát egy ismerős alakot. Elmosolyodik, és megszaporázza lépteit.*
- Szevasz öcskös!
*Köszön neki már messziről, mosolyogva megáll mellette, és ha hagyja a vállára teszi a kezét.*
- Máris elengedtek a gyengélkedőről? Jobban vagy? Jobban is festesz..
*Igyekszik megveregetni a vállát, majd körbenéz. Kíváncsian fordul vissza testvéréhez.*
- Carment hol hagytad? Ó, jut eszembe, szerintem jobb ha mielőbb bemész, elég furcsa zajokat hallottam a szobád felől, szerintem Sakura hozza a formáját
*Elneveti magát, s mély levegővel Yamára néz.*
|
*Nos, végigcaplat a folyosón, végül megáll az ajtója előtt. Egy sóhajjal hátrébb lép, s a másik falhoz dönti hátát, felhúzza egyik térdét. Lehajtja a fejét.*
~Hm... most, hogy senkisem állíthat meg. *felnéz* Eddig sem állítottak meg mondjuk... hmm... használhatnám a szert. Semmi bajom nem lesz tőle...~
*Sóhajtva lehajtja vissza a fejét, s tovább töpreng a dolgokon.*
~Az idegesítő kiscsaj is álandóan a drágalátos bátyámon lóg... ceh... ha ő nem lenne, minden jobb lenne... minden megváltozna...~
*Megrázza a fejét, s karbateszi kezeit.*
|
*Mikor Narumi a falhoz nyomja, összeszorítja a fogait, keze ökölbe szorul, de nem tud mozdulni. A szavakat hallva érzi, ahogy átjárja testét a düh, meg némi dac.. a szorítás fokozódására mégjobban összeszorítja fogait, éppen ezért alig bír kinyögni egy szót.*
- Értettem..
*Amint a fiú elengedi, mély sóhaj szakad fel tüdejéből, s kissé összegörnyed. A távozó után néz, keze ökölbe szorul, megtörli a száját, és lassan elvigyorodik.*
~Megfenyegettél? Te? Engem? Ezt nem kellett volna.... ne hidd, hogy ennyivel megúszod...~
*Felegyenesedik, s úgy nézi a sötétséget, melyben Narumi eltűnt. Kihúzza magát, másik keze is ökölbe szorul.*
- Még találkozunk, Narumi.
*Megfordul, és tovább indul a szobája felé, a felsőjét porolgatva. Eltűnik egy ajtó mögött*
|
*A szavakat hallva megereszt egy félmosolyt, a kérdésre lassan felnéz. Hirtelen fordul meg, szinte szemmel követhetetlen gyorsasággal lép ki Luke felé. Ha nem figyel, a felsője nyaki részét megragadva a falhoz nyomja a hátát, s mivel suttogva beszél, az arcához hajol, hogy jól halljon minden egyes szót.*
- Kifogásom? Igen, lenne. Attól hogy Carmen és az öcsém egymásra találtak, még ugyanúgy a védelmem alatt áll. Marha nagy mázlid van, amiért nem verhetlek meg, de Yamakasit semmi sem fogja visszatartani. Éppen ezért, jól jegyezz meg valamit, mert csak egyszer mondom el..
*Mélyen a fiú szemeibe néz, szorítása erősödik, méginkább a falhoz nyomja.*
- Ha csak egyetlen egy ujjal is hozzáérsz.. vagy csak egyetlen egy gyanús mozdulatot teszel, netalántán félreérthető pillantást vetsz rá, nem fogom lefogni Yamakasit, amikor éppen le akar téged lőni. Értve vagyok, vagy le is írjam?
*Elengedi a fiút, megigazgatja a kicsit meggyűrt felsőjét, majd rákacsint, s már normális hangerővel szólal meg.*
- Nagyon örülök, hogy ezt megbeszéltük. Szia.
*Zsbere dugja a kezeit, és ha Luke nem állítja meg, ráérősen eltűnik a folyosón.*
|
*Ő is kiszúrja a felé tartó Narumit. Abbahagyja a fütyülést, de nem áll meg. Kelletlen szájhúzással nézegeti az ajtókat, amint a srác elmegy mellette, nyugodtan halad ő is tovább. Ám a szavakat hallva szintén megáll, lassú, kaján vigyor csúszik ajkaira. Nem fordul meg, csak hátranéz válla felett.*
- Jó a füled. Hát igen, nem volt nehéz dolgom..
*Megfordul, és a neki háttal álló fiúra néz. Sóhajt egyet, és úgy folytatja.*
- Gyönyörű kislány, ízletes falat. Az ex barátja is az én malmomra hajtotta a vizet, úgyhogy könnyedén le tudom venni a lábáról. Hmm, netán valami kifogásod lenne ez ügyben? *vigyor*
|
*A folyosó falának döntve hátát, egyik lábát felhúzva, karba tett kezekkel, lehajtott fejjel, lehunyt szemekkel áll. A füttyszót és a lépteket hallva lassan felnéz, ellöki magát a faltól, és megindul a hang felé. Kezeit zsebre dugja, nem siet, amint meglátja Lukeot, még magabiztosabban indul tovább. Amint elmennek egymás mellett, megtorpan, s lehunyt szemekkel, halkan szólal meg.*
- Hallom sikerült behálóznod valakit, és célratörő terveid vannak vele.
|
*Füttyszó kíséri útját. Lomhán, lazán, ráérősen lépked ezen a gyönyörű napon :P. A lépcsőn felszökdécselve ráfordul a folyosóra, lehalkítja füttyjét, és kissé megszaporázza lépteit. A szobája felé indul.*
|
*A kijelentésre, miszerint majd ő megosztja a kutyával' a reggeljiét elhúzza a száját, és megköszörüli a torkát.*
-Nem hinném.
*Megcsóválja a fejét, s hagyja, hogy Carmen belékaroljon. A kérdésre eltöprengve válaszol.*
-Egész jól.
*Oldalra biccenti a fejét, s úgy sétálnak az ebédlő felé. Amikor leérnek rögtön elengei a lányt, kinyitja az ajtót, s betessékeli.*
-Menny csak előre.
|
*Bobby a kérdést ugyan nem érti, de helyeslőn vakkant egyet. A csókra meglepődik, de elmosolyodva viszonozza, megnyújtva a pillanatot hunyja le szemeit, a kérdésre boldogan bólint.*
- Reggelizni?
*A kiegészítésre Bobby felé fordul, és hosszabb pórázat enged neki.*
- Hmm... mit gondolsz, fér belénk valami?
*Bobby ismét vakkant egyet, és besorol szorosan gazdája mellé.*
- Jól van, majd Yamakasi megfelezi veled a reggelijét
*Bólogat komoly arcot vágva, és Yamára mosolyog, aki remélhetőleg csak viccként fogja ezt fel. Ha hagyja, belekarol.*
- És hogy aludtál? Én bundaként..
*Eltöpreng egy pillanatra, majd elnyom még egy ásítást. Nyájj, ébredne már fel teljesen..*
|
*Mikor kilép az ajtón beleütkozik Carmenbe, elmosolyodva nézi, ahogy a mellkasának ütközik.*
-Semmi baj.
*Mondja, a lányra nézve, s mikor elkapja az alkarját, nem ellenkezik, inkább ő fogja meg, hogy ne essen el.*
-Jó reggelt neked is!
*Bobby pacsit osztogat felé, elhúzza a száját, majd leguggol mellé. Megpaskolja a kutya fejét.*
-Virgonc vagy ma reggel, mi?
*Megcsóválja a fejét, majd felegyenesedik. Ha Carmen hagyja, akkor magához húzza, majd egy reggeli csókot ad ajkára.*
-Eljössz velem reggelizni?
*Kérdezi, közben Carmenre, majd Bobbyra nézve.*
-Illetve... eljöttök velem reggelizni?
|
*Azt sem tudja, merre megy, lábai, meg egy kicsit Bobby vezetik a fiúk szállásának lépcsőjén felfelé, onnan pedig a folyosón Yamakasi szobája felé. Nem veszi észre, hogy túlhalad, de nem is baj, mert Yama pont ekkor lép ki az ajtón, és ha gyorsan nem ugrik félre, akkor..*
- Bocsánat!
*Kapja fel fejét, amint a fiú mellkasának ütközik, sietve elkapja az alkarját, ha hagyja, így kerülve el a fenékre pottyanást, ami a megtántorodással jár. Ezáltal hamar rá is jön, kit sodort el kis híján. Zavartan lehajtja a fejét.*
- Jó reggelt!
*Bobby leül gazdája mellé, és jobb mancsával pacsisorozatokat kezd osztogatni a fiú felé, remélve, hogy valamelyiket csak elkapja.*
|
*Nagyot sóhajt.*
-Óh, oké, rendben. Legyen. Ha a kert lesz ott... és ismétlem, HA, akkor elismerem, hogy a szerencse létezik, és neked volt igazad. *Mondja barátnőjének. Azzal lassan, kelletlenül lenyomja a kilincset. Aztán kinyitja az ajtót.* ~A fénébe.~ *Gondolja. Azzal kilp a gyönyörűen zöldellő...kertbe.*
|
*Gondolkozik*-Nos... Be kéne nyitnunk...Izé, ki...-*gonosz mosoly jelenik meg az arcán*~Egy pillanat... Ha a szalag megállt itt, akkor... IGAZAM VOLT! vagy lehet h nem... Bejött, amiben mindigis hittem: a puszta szerencse!~-Julia! Nem akarsz mondani valamit?-
|
*Durcás arcot vág.*
- Nem, nincs jobb ötletem. De ez se visz semmire. *Mondta Zsaklinnak. A szalagot felkapta a szél, és egyenesen lerepült a lépcsőn. July teljesen ledöbbent, de hamar összeszedte magát. Nem akarta, hogy barátnője a képébe mondja, hogy neki volt igaza. Szóval elkezdte kergetni a szalagot, sokáig bolyongtak, de ekkor észrevett egy ajtót, ami előtt megállt a szalag...*
- Nos, mi legyen? *Kérdezte Zsaklint.*
|
*kilép a lányok szállásáról. Erre mutat az útjelző. Itt nagyobb a szél, több ablak van nyitva.*~Remek! Itt nagy a szél! Végre jól tudjuk követni az útjelzőt~*Észreveszi, hogy Julia kételkedve néz rá, majd odavágja neki*-Van jobb ötleted???-*A választ meg sem várja, a szalag egyre inkább északra mutat*
|
*Jó volt a barátnőjét nevetni látni. De nem sokáig tudta élvezni, mert a táska után akartak szaladni.*-Állj! nem tehetjük! nem lehet futni a folyosón!-*ridegedett el.*-Letojom! Muszáj elkapni a táskámat!-*futott egy kicsit, és sikerült elkapnia a táskáját.*-Jéé! Ez nem a lányok szállása?-
|
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
