|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:54 - |
|
A tágas társalgó helyiség tele van kényelmes fotelekkel, egy nagy kanapéval, és mindennel ami szükséges egy jó társalgáshoz. Az esti órákban gyertyafény árasztja el a meghitt kis helyiséget.. |
[372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
*Ahogy Thomas bejön, igencsak meglepődve pislog fel rá, de a lényeg hogy Luke elkotródott. Egy sóhajjal leengedi a kezeit és Thomast kezdi el fürkészni, ekkor karolja át valaki hátulról. Felcsillannak a szemei.*
- Kippei!
*Néz a fiúra széles mosollyal. A kérdésre álmodozva felsóhajt.*
- Jó lenne.. de nem illik
*Húzza el a száját, ekkor látja meg Carment. Szegény Kippei XD barátnőjére nézve pislog párat, majd elmosolyodik.*
- Szia Carmen..
*A vigyorra kissé zavarba jön, de hagyja Kippeit beszélni. Körbenéz, mikor odarántja magához Carmen. Értetlenül pislog rá, ám a szavait hallva nyakig elvörösödik. Zavartan félrenéz.*
- Hát.. hát.. igen..
*Felpislog Kippeire, majd zavartan a talajra, és elkezd egyik lábáról a másikra billegni. Az az éjszaka.. sietve megrázza a fejét, és az ajtóra néz reménykedve*
- Yamakasi? Nem mész el elé? Lehet, hogy nem is tud a buliról..
*Vet jelentőségteljes pillantást Carmenre.* |
*Sora után lép be rögtön, és még látja Kippeiék átkarolós jelenetét. Hát, fülig érő vigyorra húzza a száját.. másfél óráig készülődött, de Yama úgyse jegyzi meg :P mikor legutóbb rittyentette ki magát, akkor se vették észre..az még mindig benne van..de most nem is a fiúk miatt csinosította ki magát, hanem.. csak úgy. Kippei mögé osonva tiszta erőből hátbavágja.*
- Sziasztok! Na milyen volt a rajzverseny? És miiizuuujs?
*Vigyorog Kokorora, majd Kippeire sunyin. Mivel Yama még nincs itt, rajtuk fog lógni xDD. Elkapja Kokoro karját, és odarántja magához.*
- Múltkor át akartam menni hozzád, éjszaka, de nem voltál otthon..
*Vigyorog még mindig, és Kippeire kacsint.*
|
*Sebes léptekkel siet a társalgó felé. Hát, ha majd elpunnyad a buli, akkor mutat néhány trükköt.. kis helyen is meg tudja oldani, ez nem gond. Inkább azon töri jobban a fejét, hogy pontosan ki is az az Alyssa XD szegény lány.. ő sem szereti a nagy felhajtásokat. Zihálva megáll, Kippei után kicsivel fordul be ő is az ajtón.*
- Halihó!
*Néz körbe széles vigyorral. Gyűlnek-gyűlnek.. csendesen az egyik fotelhoz ballag, és pihenésképp lehuppan rá.* |
*Zsebredugott kezekkel, unottan lépked a társalgó felé.*
- Nem tudom nekem miért kell itt lennem.. nem is ismerem ezt a lányt.. Alyssa.. mit mond nekem ez a név? Semmit
*Csóválja meg a fejét, a társalgóhoz érve lenyomja a kilincset, s belépve körbenéz.*
- Sziasztok.. Kokoro
*Siklik tekintete a lányra, s odalépked mögé, majd átkarolja, de el is szakad tőle. Karbateszi kezeit, s mellé lépkedve félrenéz.*
- Semmi kedvem ehez az egészhez.. nem megyünk el valahova ketten?
*Vigyorodik el, s a lányra néz, de tudja, hogy mi a válasz. Nem. Elhúzza a száját, s eltöpreng.*
~Legalább Viktorék is jöttek volna.. mondjuk nem is jöhettek volna, másik suliba jár.. á.. hozzájuk is be kell majd nézni.~ |
*Ahogy Luke leteszi elhúzza a száját, de nem szól semmit. Nézi, ahogy Kokorohoz megy, mikor bejön Thomas érdeklődve felemeli a fejét. Ahogy összetalálkozik a pillantásuk, elfintorodik.*
~Az a Rutherford fiú, akiről írtak a lapok..~
*Fintorog egy darabig, de Luke visszaszólására odakapja a pillantását. Tekintetében szikra pattan.*
- Luke!
*Szól rá erélyesen, fejével magához inti. Ha odajött megfogja a kezét, lehúzza rá, és egy sóhajjal körbenéz.*
|
*A nevét meghallva az ajtóra néz, Thomast meglátva elvigyorodik, és elengedi Kokoro kezeit. Thomas elé állva kidülleszti a mellkasát.*
- Á, szóval befutott a hős szépfiú is.. megmentősdit játszol még mindig? Jé, hogy van a karod?
*Siklik le tekintete Thomas alkarjára, és egy fülig érő, szemtelen vigyorral utána néz.*
- Igen, emlékszem rá.. csak nem kéne félnem?
*Kerekednek el a szemei ijedten, de ez egy vigyorba fullad.*
|
- Besson! *tűnik fel az ajtóban, hátán a fekete tartóban a gitárja, hangja hideg, tekintete fagyos* Vedd le róla a kezed!
*Tolja be maga után az ajtót, de tekintetét le sem veszi Lukeról. Kokoro mellé lépkedve összehúzza a szemeit, és végigméri Lukeot.*
- Nekünk még van egy lerendezetlen ügyünk..
*Kikerüli a fiút, és az egyik székhez ballag. Leemeli hátáról a gitárt és a földre támasztja. Ledobja magát a székre és Alyssára néz. Elhúzza a száját*
~Ő az a lány akivel összehoztak az újságok... nem is hasonlít Alyssára~
*Rázza meg a fejét, és egy unott sóhajjal előveszi a gitárját, az ölébe fekteti, és elkezd pengetni néhány húrt.*
|
*A nevét meghallva megáll, ahogy Luke ott terem meglepődve tesz hátra egy lépést. A kezeire néz nagyokat pislogva, majd a fiúra. A bókra zavartan lesüti a szemeit, a kérdésekre megrázza a fejét.*
- Köszönöm, de nem iszom alkoholt.. és Kippeit várom, ne haragudj..
*Húzná vissza a kezeit, de mivel nem sikerül zavartan körbenéz.*
|
*Ahogy nyílik az ajtó odakapja a pillantását, Kokorot meglátva felcsillannak a szemei.*
- Kokoro!
*A karjaiba veszi Alyssát, feláll, leteszi a fotelbe és már Kokoro előtt is terem. Elkapja mindkét kezét, és egy-egy csókot nyom rájuk.*
- Gyönyörű vagy, mint mindig! Megtisztelnél a társaságoddal, amíg el nem kezdjük az igazi bulit? Inni valamit? Alkoholt, vagy teát?
*Hajol közel a lány arcához, de nem engedi el a kezeit.*
|
*Hát, ő az ajándékát már lopva felcsempészte Alyssa szobájába, Carmen pedig már másfél órája készülődik, így nem várt tovább.. lejött.. bizonytalanul lenyomja a kilincset, és belép. A párost meglátva elmosolyodik.*
- Sziasztok!
~Korán jöttem..~
*Húzza el a száját, és egy sóhajjal az egyik fotel felé indul.* |
*Lazán elterülve ül a fotelban, karjai Alyssa derekát ölelik körbe, s néha a kezére néz, amivel a lány szórakozgat. A szavait hallva unott sóhajjal oldalra néz (kép).*
- Ja, nekem is..
*A további hisztire elvigyorodik, egyik kezével a lány hajába túr, és belecsókol.*
- Nyugi Lyss, bájvigyorogj mindenkire, aztán csak elmegy az idő..
*Ahogy a lány a vállára hajtja a fejét, a kezét megpihenteti a csípőjén, és egy sóhajjal a fejét az övének dönti.*
|
- Már most elegem van ebből az egészből!
*Húzza el a száját, és sóhajt egyet. Luke ölében csücsül az egyik kényelmes fotelban, és a fiú kezét fogva játszadozik az ujjaival. Ránéz, majd félre, és megrázza a fejét.*
- Bulizzanak, mit bánom én, de én minek kellek ide?!?! Gyűlölöm a felhajtást..
*Szusszan egyet morcosan, s fejét Luke vállára hajtva összekuporodik az ölében.*
|
*Nagyot ásítva lép be a társalgóba ami látszólag teljesen kihalt. Ledobja magát az egyik fotelba, felpakolja lábait az asztalra és hátradől. A plafont nézi egy ideig aztánbehunyja a szemét. Mos olyan éber állapotban van mégis alszik. Szóval félálomban van, magyarul szólva. Minden zajra felébredhetne bármilyen halk is az. Nem is igazán alszik, inkább csak mereng, gondolkodik. Egy szűnni nem akaró érzés kering benne ésbármerre megy csak egy képet lát maga elött. Már napok óta úgy jár mint egy holtkóros és azt várja hátha felbukkan akit keres, vagy mégsem keresi. Szimplán csak látni szeretné egy perc is elég lenne neki. Így elmerülve ül a fotelben és gondolkodik.*
|
- Most??
*Kérdezi meglepetten, majd bólint.*
- Oké, akkor most, át is öltözök hozzá... a labdateremben?
~Csak tudnám hol van... na mindegy... majd megtalálom...~
*A kérdésre bólint, s elindul a nő után, kilép az ajtón, s elindul a szobája felé.*
|
*Elhúzza a száját a fiú viselkedésére, majd sóhajt.*
~Méghogy nem tudom... én is keresztül mentem ilyeneken...~
*A kijelentésre elmosolyodik, s a kérdésre eltöpreng, majd ő is feláll.*
- Most, ha megfelel, a labdateremben. De egy jó tanács, öltözz át.
*Kacsint a fiúra, s ha nincs ellenvetés, elindul az ajtó felé, de még visszanéz.*
- Úgy, 20 perc múlva, megfelel?
*Ha kapott választ, kapott választ, akkor kilép, s elindul ő is a szobája felé, valami másik kényelmesebb ruhát átvenni.*
|
*A kopogásra felkapja a fejét, s mikor meglátja Lillát megcsóválja a fejét.*
~Jókor jön ez is...~
- Szia..
*Köszön, de nem néz rá. A kérdésre odafordul, s a medálra pillant.*
- Szerintem nincs jó helyen nálam. És neked sem kéne beleavatkozni, szerintem. Nem is ismersz, miért segítenél?! Ceh...
*A kijelentésre szemforgatva sóhajt.*
- Ceh... értem mire céloz... *megrázza a fejét* Kézilabda? Jó ötlet.
~Az biztos... levezetném a feszültséget... rajtad...~
*Elveti az ötletet, majd sóhajt.*
- Oké, járhatok az edzésekre.
*Megvonja vállait, majd feláll.*
- Mikor vannak? És hol?
*Kérdezi a nőtől, majd megcsóválja a fejét.*
|
*Kopog az ajtón, majd belép. Elmosolyodik, mikor meglátja Yamakasit.*
- Szia
*Köszön neki, majd leül a mellette lévő fotelbe. Előveszi a medált a zsebéből, s elkzedi nézegetni, közben a fiúhoz beszél.*
- Ezt biztos vissza akarod neki adni?
*Majd kíváncsian ránéz.*
- Szerintem nálad jobb helyen van.
*Elmosolyodik, s odanyújtja neki, ha nem veszi el, akkor zsebre teszi. Majd máskor újból megpróbálja :P. Sóhajtva hátradől.*
- Hmm.. az erődet nem ilyenekre kellene pazarolni, ha érted mire célzok.
*A fiúra néz, aki valószínűleg érti miről beszél.*
- Járhatnál kézilabdára. Legalább leveztnéd a feszültésget. Mit szólsz?
*Ismét ránéz, majd sóhajtva a plafonra.*
|
*Benyit az ajtón, s körbenéz. Nem talál senkit, még jobb is. Egyedül lehet egy kicsit. Leül az egyik fotelbe majd sóhajtva felnéz a plafonra.*
~Ezt azért nem hittem volna Naruról...~
*Megcsóválja a fejét, s egy sóhajjal lehajtja a fejét, majd az asztalra néz, elvesz egy újságot, s azt kezdi olvasgatni.*
~Milyen nyálas... nem nekem való.~
*Visszateszi az asztalra, s tovább töpreng.*
|
| -Hahó!!!-~Miért nincs soha senki akivel beszélgethetnék, ismerkedhetnék?!?!~*Leül az egyik kényelmes fotelbe és várja hogy valaki végre bejöjjön* |
- Igen, az az! Csak nem tudom hogyan kell odamenni. *Mondta July. Aztán még a szoba másik végébe nézett. Sóhajtott egyet.* ~Hát persze, a tanárnő...~
- Viszlát. *Köszönt el kelletlenül. Nem bírta a tanárokat. Azzal kilépett a folyosóra barátnője után.*
|
[372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
