|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:51 - |
|
Lakói: Carmen Callaway, Alexis Callaway, Kokoro Tokunaga és Bobby
Egy emeletes ágy és két sima ágy található meg itt. Ez sokkal tágasabb, mint a fiúk szobája, ám kisebb a felszereltség és vékonyabbak a falak.
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*Hanyagul lerúgja magáról a cipőit, s azok a földön landolnak. Ahogy Kippei benyúl a blúza alá visszafojtja a lélegzetét, a fiú érintése feltüzeli minden porcikáját. A csókot behunyt szemmel viszonozza, s kissé megemeli a felsőtestét, hogy segítsen lesimogatni magáról a felsőt. Ha lekerült akkor kikapcsolja a melltartóját is, és a pántjaiból kibújva azt is az ágy mellé hajítja. Félig ülve átkarolja Kippei nyakát, s úgy dől vissza vele. Az ajkaihoz hajolva megcsókolja, s miközben végigsimít a fiú hátán a saját nadrágjához nyúl. Türelmetlenül kibontja az övet, majd sietősen kibújik belőle, és lesöpri az ágyból. Már csak egy fehérnemű található rajta, de azon rész kiszabadítását már Kippeire bízza. Megemeli kissé a csipőjét, miközben újabb csókot lop.*
|
*Ahogy a lány keze lejjebb csúszik elszakad az ajkaitól és megtámaszkodik mellette. Lehúzza magáról a nadrágot, s a cipőit is ledobja az ágy mellé. Visszatér a lányhoz, s lassan benyúl a blúra alá. Odahajol hozzá, s megcsókolja. Közben végigsimít a lány mellkasán. Ha tudja, akkor leveszi róla a blúzt, persze ehhez segítség is kell.*
|
*A válasszal bizony nagyon meg van elégedve, s elmosolyodva viszonozza Kippei csókját. Ahogy az ágyra borulnak meglepve pislog, haja előreomlik, kezével megtámaszkodik a fiú feje mellett, majd mosolyogva lassan a hátára dől, s úgy viszonozza Kippei csókját. Csukott szemmel simít végig a fiú felsőtestén, s kezét lecsúsztatja a nadrágjához. Megpróbálkozik lehámozni a fiúról.*
|
*Ő is lenéz a felsőjére, majd a lányra. Eltöpreng, majd odalép a lány elé és a választ úgy adja meg a kérdésére, hogy hevesen megcsókolja. Lassacskán elindul az ágy felé, bár kicsit elszámította magát, mivel az ágy mellett álltak, így szépen az ágyra borul, de mosolyog közben. Húzza magával a lányt is, s lehúzva magához ismét megcsókolja.*
|
*A fiú szavaira elmosolyodik, és bólint egyet, hogy igenis helyes lenne. Ahogy megemelik, nevetve megkapaszkodik Kippei karjaiban. Régen nevetett már utoljára.. lehunyt szemekkel könnyebbül meg kicsit, mikor végre ismét talajt fog. A csókot azonnal viszonozza, átkarolva Kippeit bújik oda hozzá. Elszakad az ajkaitól, és végigmérve a fiút, mosolyogva megemeli az egyik szemöldökét, majd megköszörüli a torkát. Kippeit ugyanis már megszabadította a felsőjétől, és az ő felsője is kigombolva szétnyílik rajta.. körbenéz a talajon, s Kippei ruháját meglátva kíváncsian ismét felnéz a fiúra.*
|
*A szavakra kissé elmosolyodik, az ölelést rögvesd viszonozza. Ahogy elszakad tőle utána megy és megűll az ágy mellett. A füzetet meglátva összehúzza szemeit, s kézbeveszi. A lányra néz kíváncsian, majd a füzetre. Fellapozza, a feliratot látva oldalra dönti a fejét. Felnéz a lányra. Végül ismét a naplóra. Eltöpreng és tovább lapoz, ahogy szembetalálkozik saját magával értelmesen néz, majd Kokorora. A szavakat figyelmesen hallgatja. Néha elhúzza a száját, néha sóhajt, néha pedig félrenéz. Megcsóválja a fejét, a további szavakra meglepetten a lányra néz.*
- De.. Kokoro.. ezek a te titkaid.. nem lenne helyes, ha odaadnád nekem..
*Dönti oldalra a fejét, majd töprengve a naplóra néz és becsukja. Egy sóhajjal a lányra néz és halványan elmosolyodik.*
- De ha ezzel neked valamilyen szinten örömet szerzek, akkor elfogadom..
*Leteszi az ágyra a naplót és a lányhoz lépkedve megöleli, ha tudja. Lepislog rá, majd a karjaiba véve felemeli, hű.. hogy írjam le..? Szóval úgy emeli fel, hogy a derekát fogja. Remélem el lehet képzelni.. felnéz rá mosolyogva, majd lassan leteszi a földre és odahajolva hozzá hosszan megcsókolja.*
|
*Lassan felcsúsztatja kezét Kippei arcán nyugvó kezére, s elszakad az ajkaitól. Felpislog rá, és lassan megérinti másik kezével is a másik kezét.*
- Én.. *kezd bele halkan, behunyja a szemeit* ..bízom benned..
*Öleli át a fiú mellkasát, majd hátrébb lépve megfogja a kezét, és húzza magával, ha jön. Az ágyához ballagva letérdel, majd a sarkaira ül, és az ágy alá nyúlva kihúz egy kis dobozkát. Felnyitja, és a sok lim-lom közül kiemel egy kicsi, bőr kötéses könyvet. Megforgatja a kezei közt, majd bólintva visszatolja a kis dobozkát, és felállva Kippei elé ballag, majd neki nyújtja a könyvet. Bíztatóan biccent neki, hogy nyissa csak ki. Ha megtette, akkor az első oldalon fekete fehér tusos szöveget láthat, amelyeket tussal berajzolt fenyőágak vesznek körül: Kokoro Tokunaga. A könyvre néz, majd a fiúra érdeklődve, és ha tovább lapoz, akkor szembetalálkozhat életnagyságban Kippei önmagával. Ugyan a fotó a felnagyított osztályképből lett kivágva..*
- A naplóm. Azóta vezetem, amióta megismertelek. Ez a legféltettebb kincsem.. benne van minden gondolatom, érzésem, szinte majdnem minden a szeretteimről, és néhány szaftos sztori rólam. *vonja meg a vállait, és a farzsebeibe csúsztatja a kezeit* ..szeretném, hogyha nálad lenne, Kippei.
*Néz fel a fiúra csillogó szemekkel. Mély levegőt vesz, és lehajtja a fejét.*
- Ez a könyv tele van rossz emlékekkel, borúval, fájdalommal és csupa reménytelen vágyakozással.. viszont amióta észrevettél, már egyáltalán nem olyan szomorú az életem.. te fényt hoztál a hétköznapjaimba, és a szívembe is egyaránt. Már nem tudnék bele fájdalomról írni, mert ha veled vagyok, boldogan ver a szívem.. majd veszek egy új naplót, ahova a pozitív dolgok is kerülnek.
*Von vállat ismét egy halvány mosollyal, és Kippei arcát kezdi el fürkészni, majd sietve hozzá teszi.*
- Szeretném, ha elfogadnád.. a szívemmel együtt.
|
*A hosszas hallgatásra méghátrébb lép és a falnak dől. A lányra néz, majd elhúzza a száját. Ahogy elé lép összehúzza szemeit, a csók váratlanul éri.. nem erre számított, az egyszer biztos. A lány arcát a tenyereibe veszi, majd visszacsókol neki hosszan és hevesen.*
|
*Figyelmesen hallgatja Kippeit, és a szavait hallva félrenéz. Hű, most van az, hogy kristálytisztán akar valamit, Viktor szavai mégis belemásznak a fejébe.. és ha csak gyenge ellenállásba ütközik is, de attól még az a "nem kéne" ott van. Valahol már sejtette ezt.. de most mit csináljon? Boruljon ki és zavarja el, hogy újabb hetet szenvedjen végig, amitől talán ismét kisodródik a határai szélére? Nem, abból nem kér.. jelen pillanatban ez az egész nem érdekli, viszont az a kis zóna benne folyton azt pumpálja belé, hogy ha ezt elmondja másoknak, akkor ott bizony kitör a világháború. Nem hiszi, hogy Carmen egy ilyen után visszaugrana Yama karjaiba, Corni meg végképp, Viktor is meggyőződne arról, hogy igaza volt, és Yama meg.. a csók után mit mondjon? De jelen pillanatban ez nem érdekli. Kippeire néz, majd elé lépve felhajol hozzá, és megcsókolja.*
|
*A gynegéd hangra lehunyja, majd felnyitja szemeit. A lány szemeit fürkészi, majd mélyen belenéz, végül sóhajt.*
- Kokoro.. tudom, követtem el hibákat.. ez is egy közölük.. *elszakad a lánytól* ..de ez most sokkal súlyosabb, mint a többi.. akkor még nem éreztem ilyen sokat irántad, mint akkor, amikor rádöbbentem mindenre.. de addig nem volt számomra megállás.. *csóválja meg a fejét, de tekintetét nem veszi le a lányról* ..rájöttem, hogy téged jobban szeretlek, mint esetleg más lányokat.. nehéz így elmondani, de mégis jobb, ha mástól tudod meg.. azon a bulin.. az a lány leitatott.. tudom, nem kellene rákennem, hisz én is akartam.. *lehunyja szemeit, majd ismét a lányra néz* ..de lefeküdtem vele.. *mély levegőt vesz, de ha a lány nem kapta fel a vizet, folytatja* ..de akkor jöttem rá mindenre. Már bánom.. te sokkal fontosabb vagy nekem, mint azt az elején hittem. *megcsóválja a fejét, majd sóhajt. A szemeiben az őszinteség csillog, bár lehet, hogy a lánynak ez nem elég..*
|
*Ahogy a fiú elszakad az ajkaitól felnéz rá töprengve, majd lassan, még mindig mosoly nélkül, de gyengéd hangon szólal meg.*
- Akkor mondd el!
*Jelenleg úgy érzi, hogy kezd helyreállni az egyensúlya, de lehet hogy mégis kiborul.. ez már Kippeitől függ, és attól, hogy hogyan adja elő. Kezét végigfuttatja a karján, fel a nyakára, majd a tarkójára, és úgy pislog kíváncsian a fiúra.*
|
*Ahogy az ágy fele húzzák felnéz és vonakodva, de jön. Valami belső hang visszatartja.. A lányt fürkészi, ahogy visszajön hozzá lenéz rá, a csókot viszonozza. Átkarolja, majd elszakadva az ajkaitól lenéz a lányra.*
- Én így.. *lesüti szemeit* ..nem tudom megtenni.. amíg el nem mondtam, addig bűntudatom lenne.. mert lehet, hogy már nem is akarnád..
*Húzza el a száját és néz a lányra, majd mély levegőt vesz.*
|
*Mélyen Kippei szemeibe néz, és bár nem mosolyog, azért látszik rajta hogy igencsak boldog. Az újabb csókra visszahunyja a szemeit, s Kippei derekát fogva az ágy felé kezdi húzni, de ha jön magától akkor el is engedi, és nekilát kigombolgatni a saját blúzát. Az anyag kis idő múlva szét is nyílik, s félbehagyva a munkát felcsúsztatja kezeit Kippei felsőtestén a mellkasáig. A maradék ruhákat rábízza.. elszakadva az ajkaitól átkarolja és a nyakára is nyom egy csókot, majd újból visszatér az ajkaihoz.*
|
*Amint a lány nem reagál a szavaira eltöpreng. Valami rosszatt mondott? Vagy valamit nem kellett volna? Ahogy a lány ismét az ajkaihoz hajol visszacsókol neki, de ahogy a lány keze a felsője alá csúszik meglepődve felnyílnak szemei. A lány hátához csúsztatja kezeit és benyúl alá, majd visszahúzva engedi, hogy leszedjék róla a felsőt. A lány szemeit kezdi el fürkészni, majd visszahajolva az ajkaihoz ismét megcsókolja hossza.*
|
*Ahogy elválnak ajkaik, lassan felnyitja a szemeit. Annyira hiányzott már neki ez a csók.. a fiú.. a szavait hallva nem reagál, csak lehunyja a szemeit, és ismét a fiú ajkaihoz hajol. Egy lágy csókot lehel az ajkaira, közben kezét lecsúsztatja a fiú hasához, és elkezdi felhúzni a felsőjét, hogy leszedhesse róla.*
|
*A válaszra sóhajt és egy pillanatra felnéz, majd ismét maga elé. Kihúzza egyik kezét a zsebéből, majd vissza is dugja. Meglátva Kokoro lábát összehúzza szemeit, az érintésére beleborzong, majd a lány szemeibe néz. Ahogy közelebb hajol hozzá meglepődik, a csókra még inkább. Benne van egyfajta ellenállás, de egyfajta vonzalom is. Viszonozza a csókot, s kihúzza zsebeiből a kezét, majd a lány arcára helyezve őket, először bizonytalanul, utána felbárotodva fogja két tenyerébe az arcát. Lassan magához öleli, s elszakad az ajkaitól. A szemeibe nézve sóhajt, majd lehajtja a fejét, de nem szakad el tőle. Ha tud, hozzábújik a lányhoz.*
- Kokoro.. én.. szeretlek.. megpróbálok mindent, hogy újra bízz bennem..
*Suttogja, de még hallható. A lány vállára hajtja a fejét, majd felpislog rá, de nem szakad el tőle. Persze ha a lány el akar tőle szakadni, akkor elengedi.*
|
*A válaszra töprengve bólogat és ismét a teájába kortyol, a kérdésre felemeli a fejét és a csuklójára néz, amit egy kendővel bekötött.*
- Oh, jól, köszönöm.. kezd begyógyulni, és már csak ritkán ébredek fel éjszaka
*Vonja meg a vállait és Kippeit kezdi el hosszan fürkészni, látva hogy a fiú nem nagyon néz rá. Kezdeményezni sem akar.. talán nem is baj, jobb, ha.. elment az esze?! El. Fogjuk rá a környezetre és a lakótársaira. Leteszi maga mellé a pultra a bögrét, és Kippei elé ballag. Egyik kezét az arcára helyezi, s végigsimítva rajta megpróbálja úgy fordítani, hogy a fiú szemeibe tudjon nézni. Lassan pislog párat, majd felhajolva hozzá lehunyja a szemeit, és megcsókolja a fiút.*
|
*Hosszan maga elé néz, meg semm mukkan. Ahogy a lány megszólítja lassan felnéz és sóhajt.*
- Ha úgy vesszük, minden rendben..
*Töprengve visszanéz maga elé, majd a lányra nem nézve ismét megszólal.*
- És te.. *néz fel a lányra* ..te hogy vagy? A csuklód.?
*Pillant a lány csuklójára, majd inkább a földre. Várja a választ, csak nem tud a lányra nézni. Valamiért nem.. talán a bűntudat.*
|
*Elég magas lázzal ébred. Nyögve a hátára fordul, és kitapogatja az éjjeliszekrényen levő lázmérőt. Sietve kihúzza a tokjából és a hónalja alá nyomja, s addig próbál felébredni. A plafont fürkészi, majd kiveszi a lázmérőt. A csíkot meglátva elszörnyed.*
- 39.9
*Suttogja kiszáradva, visszacsúsztatja a lázmérőt a szekrényre, és elnéz a konyhapult felé. Gyógyszer, csap.. de annyira nincs kedve felállni.. visszatakarózik hát, egy sóhajjal lehunyja a szemeit, s próbálja kitisztítani a gondolatait.*
|
*Kippei csökönyösségére elhúzza a száját és félrenéz, de ahogy lehajol hozzá, elmosolyodik. Átkarolva visszacsókol neki, s ahogy elszakad az ajkaitól, ismét elmosolyodik.*
- Én is szeretlek!
*Megfogja a kezét, s csak akkor engedi el, amikor már túl messzire került. Sóhajtva visszahúzza és az oldalára fordul, megvárja míg Kippei kimegy, majd egy mély levegővel lehunyja a szemeit.*
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
