|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.19. 00:23 - |
|
[42-23] [22-3] [2-1]
- Hazafelé megyünk, te hülye!
*Csóválja meg a fejét, de azért felpillant a mellette haladó Yamára. Fürkészi egy kicsit, majd lassan elmosolyodik. Ő azért.. élvezte ezt a napot a fiúval. Elvoltak.. és sok hasznos tanácsot kapott. Már csak alkalmaznia kell Kippei szülein. Jó lenne azt is közösen csinálni.. teljesen elbambul, kicsit ki is pirul, de kizárt, hogy ezt a fiú észrevegye. Megáll, és eltüsszenti magát. Szipog egyet, a homlokához nyúl, majd egy sóhajjal tovább indul, összekoccannak a fogai. Hideg van..*
|
*Igen, mentek és meg sem álltak. Már elege van.. ráadásul az ő pénzéből vettek maguknak kólát. Megcsóválja a fejét, a kamiont meglátva jobban lehúzódik az út szélére. A lány szavaira rápillant és megrázza a fejét.*
- Haza kellene már mennünk.. biztos aggódnak.
*Szigorú szemekkel fürkészi a lányt és megtorpanva elnéz mindkét irányba. Nem tudja merre van a kastély.. gyalog elég sokfele mentek el. Az ég dörrenésére felnéz, Natie ártatlan vállvonására megcsóválja a fejét és továbbindul vele. Felzákórzik mellé és néha a mellettük elhaladó autókra pillant. Már csurom vizes.. nem tudja mit fog kapni otthon, de ő azt lecserélné egy meleg fürdőre..*
|
*Lejárták a lábukat. Szó szerint xD mint egy kutya, úgy lóg a nyelve, miközben az országút mentén haladnak hazafelé. Ő elől, Yamát a bilincsnél fogva vezeti maga után. Délelőtt elindultak, és azóta csak mentek ^^ mentek, mentek, mentek mentek mendegéltek, míg tovább nem mentek.. és csak egyszer álltak meg, és Yama pénzéből vettek közösen egy üveg kólát. Szóval ő most hulla fáradt. Elhúz mellettük az a kamion, amely majd percekkel később Narumiék mellett is el fog húzni, így megtorpan, és a széllökettől kicsit megtántorodik. Sóhajt egy nagyot, felnéz az égre, abban reménykedve, hogy lát pár csillagot, de az eső csak átmossa az arcát. Yama felé fordul, és előre mutat*
- Már nem lehetünk messze!
*Harsogja túl az esőt, de ahogy a háttérben megdörren az ég, odakapja a tekintetét. Visszanéz Yamára, ártatlanul vállat von, és tovább indul. Szedi a lábait*
|
*Nem tudja, pontosan hány alkalmazott halad el körülötte, úgy 8nál abbahagyta a számlálást. Néhányan kedvesen megkérdezik, nincs-e szüksége valamire, és az udvariasság legnagyobb fokával elhesseget mindenkit. Változatlanul ül a lépcső hideg kövén, bár felfelé az vörös szőnyeggel lett beborítva, ő a szélén ül, ameddig nem nyúlik el a puha anyag. Na meg nem akar a szolgálók útjában lenni.. azta, ha kölcsönkaphatnának akár csak egyet, mennyivel könnyebb lenne otthon. Anyának nem kéne ennyit dolgoznia, talán békésebb lenne a hangulat is. De nekik nincs annyi pénzük, ami fedezné mindezt.. bezzeg Viktornak, vagy akár Yamának.. na mindegy, irigyli őket, de nem féltékeny. Sóhajt egy nagyot, és a fejét lehajtja a térdeire, karjaival pedig átkarolja azt. Behunyja a szemeit, aztán megelégelve a dolgot felnéz, és az ajtót kezdi el szugerálni*
~Nem tudok itt ülni, miközben Yama odakint van.. lehet, hogy ő nem hisz a komolyabb szálakban, de nekem.. ő a legjobb barátom.. nem tudok itthon maradni! Jobban ismerem bárkinél, meg tudom találni őket~
*És már pattan is fel. A telefonhoz siet, letép a mellette levő papírfecnikből egyet, tollat ragad, és ír egy rövid üzenetet. „Segítek Narumiéknak, ne aggódjatok! Kippei”. Kitűzi a kagylóra, majd az ajtóhoz szalad, kinyitja a kilincset, halkan kilép, óvatosan becsukja maga után, és futásnak ered. Nem sajnálja a tüdejét, vagy hogy bőrig ázik és lámpája sincs, csak szalad tovább.*
|
*A szorongatást és a simogatást nem tudja mire vélni. Néz ki a fejéből, az eső még mindig nem érdekli. A gyerekeken jár az agya és hogy merre lehetnek.. de nem tudja. A kamion hangjára felkapja a fejét és összehúzza a szemeit. A legrosszabbra gondol, de Naru hangjára ránéz és el is felejti gondolatait.*
- Rendben
*Lép el tőle, ahogy a szemébe világítanak a szeme elé tartja a kezét. A szavakra sóhajt egy nagyot.*
- Jó, ne aggódj.
*Az arcpaskolásra nem mond semmit. Biccent neki és megfordulva elindul. A zsebébe nyúlva kihúzza a zseblámpát és bekapcsolja. Körbevilágít vele, majd megszaporázza lépteit és eltűnik a főút mentén.*
|
*Ugyan a fiú nem ért valami jól a megnyugtatáshoz, mellé lép, de a karját nem engedi el. Tovább ballag a földet figyelve, a kérdésre lenéz a földre, és megvonja az egyik vállát.*
- Nagy élettapasztalattal rendelkezik, ha valaki, hát ő biztosan tud tanácsot adni nekünk.
*Bólint nagyon komolyan, majd elmosolyodik, és felnéz az égre. A szél belekap a hajába és az arcába fújja azt, így sietve félretűri, és vesz egy mély levegőt*
- Biztos jó érzés lehet bölcsnek és okosnak lenni. Én is szeretnék egy nap az lenni, mielőtt meghalok. És erős is, nagyon erős
*Bólint rá a tervére, és hátrapillant a válla felett. Hiányzik neki a kardja :( beletörődő sóhajjal elengedi Yama karját, és odébb lépked, amennyire a bilincs engedi. Lassan már feltűnik egy út, amely egyenesen a városba visz*
|
*A lány ellenkezésére megcsóválja a fejét. Nők.. sose fogja őket megérteni. Nem is akarja. A válaszra viszont meglepődik, véleményét halkan, de ki is mondja.*
- El tudom képzelni, milyen barát lehet...
*Pislog a lányra, majd megszaporázza a lépteit. Felnéz az égre gondolkodva, ahogy beáll mögé megáll. A kérdésre és a szavakra unott arcot vág.*
- Nem is tudom, ki miatt vagyunk összebilincselve.. amúgy ne aggódj, semmi és senki nem fog megtámadni minket.
*Hátrapillant a lányra, és ha mellé lépett, akkor továbbindul. Néha ránéz, aztán maga elé és a cipője orrát kezdi el fürkészni.*
- És.. miből gondolod, hogy a barátod tud segíteni nekünk?
|
*A fiú szavaira durcásan pukedlizik egyet, és a képen látható módon néz fel Yamára. Ahogy tovább akarja húzni, belemélyeszti a sarkait a talajba.*
- Ha nincs nálam a kardom, úgy érzem magam, mintha meztelen lennék!! Tudod te milyen meztelenül sétálni a főúton?!
*Durcázik összeszorított szemekkel, elkapja a bilincs láncát, és elkezdi visszafelé húzni a fiút. A másik kérdésre viszont elfeledkezik erről a tervéről, és töprengve két ujja közé fogja az állát.*
- Nem tudom, a piacon szokott tanyát verni, meg kell keresnünk, valahol a környéken lesz
*Von vállat, de a szabad karjával eltakarja a melleit. Félénken elpislog az autók felé és úgy indul tovább, ahogy elzúg mellettük egy kamion, Yama válla mögé lép, és megfogja a karját.*
- Mi van, ha megtámad minket valami? Nem tudunk mágiát használni, és össze is vagyunk bilincselve.. teljesen védtelenek vagyunk..
*Suttogja halkan, miközben hol az egyik, hol a másik irányba néz el*
|
*A szavakat nem kommentálja. Elgondolkozik, és sóhajt egy nagyot.*
- Ha te unatkozol, miért engem rángatsz bele ilyenekbe..?
*Kérdezi elég halkan, de nem vár választ. Jobb, ha meg sem szólal. Ahogy megáll felé fordul egy "mi van már megint?" pillantással, a szavaira koppan egyet. Ám már húzzák is, így benyomja a kéziféket és visszarántja, ha tudja.*
- Nem fogsz egy karddal rohangálni a városban!
*Vág szigorú arcot és sarkon fordulva továbbindul. Megpróbálja maga után húzni őt is. Ha jön ránéz, aztán előre.*
- Merre lakik az a barátod..?
|
*A szavakra nagy sóhajjal lehajtja a fejét. A homlokára csap*
- Ez a srác gyengébb felfogású, mint hittem
*Csóválja meg a fejét, és felegyenesedik, de ő nem megy tovább. Megemeli kicsit a mutatóujját, és szigorú arcot vág*
- Figyelj, ha az kavar be nekik, aki miatt eleve balhé van, naná, hogy nem jön rendbe semmi! De ha ráeszmélnének végre, mennyire idiótán viselkednek, és hogy ez mennyire rossz az egyszem fiúknak, talán észhez térnek. Ha nem, akkor tudjuk, hogy rábeszéléssel semmit sem érünk el. Ebben az ügyben csak nyerni lehet
*Von vállat, és szép lassan tovább indul. A fákat figyeli, néha elzúg mellettük egy autó. Biztos megvan a vélemény xD most szabadultak. De akkor ő akar lenni a nyomozólány, aki kíséri a szökött bűnözőt (H) kicsit elkalandozik a fantáziája, majd sóhajt egyet.*
- De végülis nekem mindegy, mi lesz a sorsa, viszont unatkozom, és ez remek elfoglaltságnak ígérkezik. Szóval menjünk csak tovább
*Vonja meg a vállait, és rákapcsol kicsit. Eszébe jut valami, így megtorpan és felkapja a fejét*
- Te jó ég, a kardom otthon maradt! :| Bármikor megtámadhatnak minket.. visszamegyünk!
*Jelenti ki, sarkon fordul, és futásnak ered. Cibálja maga után persze Yamát is*
|
*A választ figyelmesen hallgatja, de.. van benne egy hajlam, hogy egyrészt visszaszóljon, másrészt meglendüljön a keze. A továbbiakra sóhajt egy jó nagyot.*
- Te rángattál bele..
*Dünnyögi alig hallhatóan. Morog, de ez természetes nála xD. Ahogy megáll, megtorpan. A lányra néz, majd szemforgatva sóhajt.*
- Jó, de siess
*Von vállat, ahogy felnéz rá, ő lepillant rá. A kérdésre összehúzza a szemeit. Sóhajt egy nagyot és megcsóválja a fejét, végül félrenéz.*
- Egyrészt mert nem rám tartozik, akkor is, ha Kippei a barátom.. másrészt apa már számtalanszor próbálta helyrehozni, nem sikerült. Miből gondolod, hogy pont nekünk fog..?
*Ha befejezte a cipőkötést már rántja is tovább. Mérgesen félrefordítja a fejét. Ez a lány kiforgatja a szavait.. és ez nagyon nem tetszik neki.*
|
*Céltudatosan lépked a város felé. Tudja, merre kell menni, hisz arról jött.. a kérdésre Yamára néz, majd összehúzza a szemeit. Megadóan sóhajt egyet, gyengén megvonja az egyik vállát, és félrenéz*
- Istenem, micsoda zsugori alak.. mint mondtam, perverzkém, ő a csappatársam, még szép, hogy segítek neki. Te magad mondtad, hogy a szülei az apád miatt ilyenek, szóval ez nem csak tegnap kezdődött. Nem tudják megoldani, túl bénák ahhoz, és senki se segít nekik, itt az ideje közbelépni. Ha nem tudják meg, nem fáj, és mivel téged a barátjának tart, ez a kötelesség rád hárul. Hozzád vagyok láncolva, ezáltal rám is, érted?
*Pillant Yamára, bár nem tudja, ki indította el ezt az egész láncreakciót xD felpislog az égre, majd a cipőfűzőjére pillant, ami ide-oda szökdécsel minden lépésnél. Egy sóhajjal megáll*
- Cipőkötés
*Jelenti ki, és már guggol is le. Nekilát helyrerakni a meglazult fűzőt, közben felpillant a fiúra*
- Miért, te miért nem akarsz segíteni nekik?
|
*A szavakra ránéz, majd szemforgatva maga elé.*
~Túlbonyolítja az egészet..~
*Csóválja meg a fejét, majd kilép a kastélyból. A széllel nem nagyon foglalkozik, nem érdekli. A lány szavaira rápillant, és bólint.*
- Oké, akkor siessünk..
*Megszaporázza a lépteit és kilép a kapun is. Egy sóhajjal a bilincses csuklójához nyúl és megtapogatja, majd visszaengedi a kezét. Eltöpreng és Natiera néz, majd ismét maga elé.*
- Miért akarsz ennyire segíteni nekik..? Alig ismered Kippeit.. mellesleg semmi közöd hozzájuk..
*Von vállat és felpillant az égre. Szívesebben csinálna mást.. semmi kedve a lánnyal csavarogni egész nap, olyan ügyben, amihez neki sincs semmi köze. Esetleg annyi, hogy Kippei barátja.. de akkor sincs joga beleszólni a szülei éltetébe.*
|
*Elmosolyodik az üdvözlésre, bár rögtön talál is kivetnivalót benne. Nem barátok, már család ^^ viszonozza ezt egy biccentéssel, ám ahogy mindkét Yama hozzá menekül, értetlenül pislog. KisYama kézfogására elmosolyodik. Milyen cuki *-* egy fekete-fehér pingvinruhás öregúr lépked eléjük, és meghajol.*
- Kisasszony..
- Nyáá, papuus!
*Ugrik bele egyből a nyakába, ami az öregúrtól megilletődöttséget vált ki, de azért viszonozza.*
- Az édesapjától hallottam, hogy sikerült a műtétje, ennek nagyon örülök. Szívből gratulálok!
*Kuncogva elszakad az öregtől, és belekarol Yamába. Újból megfogja a fia kezét is közben*
- Nélküle és Naru nélkül nem sikerült volna!
*Biccenti félre a fejét, és már nyitja a száját, hogy kérdezzen valamit, de az öreg megelőzi.*
- A szobája önre és a kedves férjére vár, Narumi úrfi szobáját is rendbetettük, és berendeztük az egyik vendégszobát az ifjúnak, ahogy kérte *pillant kisYamára, majd vissza* a vacsora egy fél órán belül tálalva.
- Szupi! A csomagjainkat vigyék fel a szobába, és rendezzenek be még egy vendégszobát, egy cuki kislány jön hozzánk vendégségbe. Apu nem üzent valamit?
- Narumi úrfi szobájába tettem a levelét.
- Köszönjük, Alfréd ^^ *szembefordul a családjával, és összecsapja a két tenyerét* oké, érezzétek otthon magatokat! Fél óra múlva vacsora, addig nyugodtan nézzetek körbe. Amúgy apu ellenezte, hogy egy szobában lakjunk, de ne fájjon miatta a fejed
*Legyintget Yamának, és csilingelő kacajt hallat. Ez már nekem is sok xD*
|
*A kocsija után néz, majd a két Yamára, és elvigyorodik. Bátor férfiak.. zsebredugott kezekkel elindul mögöttük, fellépked a lépcsőn, Carmen pörgésére inkább nem mond semmit. A sok alkalmazottat meglátva megtorpan egy kicsit, körbepislog, majd vesz egy mély levegőt, és odébb tolja a két Yamát az ajtóból, hogy be tudják csukni.*
- Hali, üdv
*Int egyet és biccent hozzá, majd Carmenre néz. Huh.. az órájára pillantva végigsimít a hasán. Ő már tudna enni.. de hagyja, hogy a kishölgy elnavigáljon mindent. Addig kisYama vállaira teszi a kezeit, és körbenéz. Ekkora felhajtást*
|
*A személyzetet meglátva összehúzza a szemeit, majd meglepetten sóhajt egyet. Azért ez már túlzás.. ekkora kiszolgálás. Narumi kérdésére biccent és apjára néz, ahogy mellé áll. He? xD Ő védje meg..? Pislog kettőt, majd bólint. Igaza van, inkább maradjanak együtt. Körbenéz, majd megszaporázza a lépteit. Anyja boldogsára halványan elmosolyodik, és belépked a kastélyba. A személyzet sokaságát látva meglepődik ismét. A "kisasszony" megnevezésre anyjára pillant, majd beáll a másik oldalára. Oké.. megfogja a kezét is. Körbepillant és meg se szólal. Meg van illetődve.. felnéz anyjára, majd lehajtja a fejét és sóhajt egyet*
|
*Carmen válaszára oldalra billenti a fejét és halványan elmosolyodik, majd vesz egy mély levegőt. Ahogy kijön néhány alkalmazott és átveszik a csomagokat pislog kettőt. Hátőő.. nincs hozzászokva az ilyesfajta kiszolgáláshoz.. na mindegy. Zsebredugja a kezeit és körbenéz, Naru kérdésére rápillant és bólint. Sóhajt egyet.*
- Essünk túl rajta..
*Dünnyögi alig hallhatóan és besorol fia mellé. Legalább ők ketten tartsanak össze.. ők még nem jártak itt, ellenben Carmen és Naru.. megcsóválja a fejét, majd megszaporázza a lépteit. Jó lenne nem lemaradni.. belépked az ajtón, a személyzetet meglátva megtorpan és nyel egyet. A "Carmen kisasszony"t meghallva ránéz, majd a személyzetre.*
~Ezt az életben nem szokom meg.. wáh..~
*Rázza meg a fejét, majd fia fejére teszi a kezét.*
- Menjünk beljebb..
*Néz le rá, majd Carmen mellé lépked és körbepillant, majd a személyzetre. Najó.. és akkor hogyan köszönjön? xD Töpreng egy sort, majd sóhajt.*
- Hát.. üdvötlet mindenkinek..
*Inkább lehajtja a fejét és Carmen mellé lép, közel hozzá. Már most elege van xD*
|
*Újra otthon.. nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen, így alszik. Feje Yama vállán, és halkan, egyenletesen szuszog. Keze a mellette ülő Bobby hátán, a másik az ölében. Kutyája engedelmesen nézelődik. Ahogy megáll az autó, megrándul a szemhéja, és lassan felébred. Felemeli a fejét, majd felcsillannak a szemei*
- Megjöttüüünk! Dejóóó!
*Már száll is ki gyorsan a kocsiból, kiszabadítja a kutyáját is, és körbepördül a tengelye körül. Nevet egy kicsit és felnéz a kastély tetejére, ám Yama kérdésére egyből rápillant. Elmosolyodik, majd kuncogva bólint.*
- Igen! Itt születtem, és amíg a kollégiumba nem költöztem, itt éltem Naruval. Utána ismertem meg az apud
*Teszi a kezét a fejére, aztán le is veszi onnan, és egyhelyben szökdécselve a többiek felé fordul.*
- Gyertek gyertek gyertek, vacsora előtt meg szeretnék nézni mindent!
*Sarkon fordul, és már szalad is fel a lépcsőn az ajtóig. Alig ér a kilincshez, már nyitják is ki előtte az ajtót. Kicsit furi.. amióta koleszos lett, ellazult. Jó, hogy nem látja az apja, mennyire elhagyta a hercegnős énjét :3 ígyhát meglepődik, de aztán alkalmazkodik is az új fogadtatáshoz, és ha a fiúk is jönnek, akkor egy kecses mozdulattal belibben az ajtón. Az egész személyzet szépen fel van sorakozva, közülük az egyik középen álló megemeli a szoknyáját, és meghajol.*
- Üdvözöljük itthon önt és a barátait, Carmen kisasszony
|
*Hosszú az út.. de vezetni mindig élvezet. A visszapillantó tükörből néha hátrapillant öccsére és a hercegnőre, aki valószínűleg szunyókál. Bobbyt is szemügyre veszi, majd oldalra pillant unokaöccsére. Külön kérés volt, hogy előre üljön. Unatkozna egy kutyával ^^ először rá akarta venni, hogy vezessen, de inkább visszanyelte ezt. Elég izgi lesz az, hogy hova mennek. Hogy hova... mennek.. arcára mély merengés ül ki, és egész úton meg se szólal. Bekapcsolja inkább a rádiót xD néha igazít egyet a napszemüvegén, de aztán vissza is fekteti a karját az ajtóra, és sóhajt. Nem lesz ám olyan jó visszatérni.. már most érzi a fojtogató emlékeket. Nem tudja, ki miatt aggódjon jobban. Yama, vagy Carmen? Talán nem jó ötlet magával hoznia a lányt, hisz a rengeteg régi emlék az öccséről, az anyjáról.. de Yamát sem okos dolog, hisz meghitt családi képek ezrei fognak a szemei elé tárulni. Bízik abban, hogy megállnak a lábukon, és bízik bennük is. Egy halvány félmosollyal kisYamára néz, végigsimít a fején, és ha idenéz, rákacsint. Amint elérik a kastélyt, kényelmesen beparkol Sheelával az udvarba. Kikapcsolja a biztonságiövet, és a térdeit felhúzva kiemeli magát a kocsiból. Hátraballag és kiemel néhány csomagot, sajátját a vállára kapja, a többit a kezében viszi. Leriasztja a kocsit, majd egy merengő mosollyal felnéz a kastély egyik tornyára.*
- Újra itt..
*Már siet is ki eléjük néhány cseléd. Egy vörös mellényes fiúnak átadja a kulcsot és megpaskolja a vállát, a többi jóképű fiú pedig átveszi a csomagokat. Biccent nekik*
- Egyelőre a nappaliba őket. Köszi. Mehetünk?
*Pillant a kis családra kíváncsian, a vörös mellényes pedig beül az autóba, és elhajt vele egy galambkakitól mentes helyre*
|
*Egész úton morog, hogy miért kell egy nagy és idegen kastélyba költözniük. Nem túl hangosan mondja a véleményét, de aki közel ül hozzá, az hallhatja. Talán egy véleményen van apjával.. néha rápillant, majd anyjára, végül Narumira. Karbatett kezekkel, duzzogva lejjebb csusszan az ülésben és úgy néz ki a fejéből. Felfújja a haját a szemeiből, végül felül és kinéz az ablakon. Ahogy feltűnik a kastély összehúzza a szemeit. Áh, biztos nem idejönnek. Visszahuppan az ülésbe és unott arcot vágva szusszan egyet. Ám ahogy leparkolnak elkerekednek a szemei. Tessék? O.o Idejönnek? O.o Ebbe a nagy.. kastélyba..? Pislog kettőt, ahogy leáll a motor kinyitja az ajtót és kipattan. Végigméri új otthonát kívülről.*
- Azta..
*Apjára pillant, majd körbe és ha anyja is kijött, odasétál mellé. Kíváncsian hol rá, hol a kastélyra néz.*
- Tényleg itt laktál, anya?
*Pislog kettőt értelmesen, majd karbateszi a kezeit és ez a kíváncsiság hamar lefagy az arcáról. Ch, kit érdekel.. félrenéz, majd apja mellé szökkenve segít kipakolni a csomagokat. Amint ez megtörtént ismét a kastélyra néz kíváncsian, amit ismét leolvaszt magáról. Csak ne higgyék, hogy érdekli őt.. mert így van.. xD*
|
[42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
