|
Témaindító hozzászólás
|
2008.04.06. 18:27 - |
Valaha még üzemelt, de a karbantartók eladósodtak, így a hely is tulaj nélkül maradt, majd kihalt. A berendezések még működnek benne, de már a kutya se jár erre. Egy több emeletes épületet összeépítettek egy hatalmas tartállyal, amiben egykor víz volt, mostmár kezd kiszáradni, s a vízszint csak bokáig ér. Egy ajtó vezet ide be, alul kis rácsok vannak amin át beömlik a víz, valamint a teteje is le van rácsozva. Az épületben sötétség honol, de a lift és a lámpák működnek, a megfigyelőkamerák ki vannak kapcsolva, de aki bejut a vezérlőbe, könnyen uralma alá veheti az egész helyet: a liftet, a kamerákat, a vizet, és az elektromos ajtókat. |
[49-30] [29-10] [9-1]
*Elgondolkozva figyeli testvérét, az esőre fel sem eszmél. Ahogy Luke erővel felhúzza ránéz, a szavaira erőteljesen megrázza a fejét.*
- Nem késtünk el!
*Néz rá már-már szikrázó szemekkel.*
- A bátyám nem dől ki ennyitől! Ismerhetnéd! Nem fogja itt hagyni az..
*Térdel vissza bátyja mellé és megfogja az egyik kezét, miközben beszél.*
- ..öccsét és a hercegnőjét! Ugye, Naru?? Nem hagyhatsz itt, ezt te is tudod!
*Hunyja le szemeit, de a hitét már szinte teljesen elvesztette. Elengedi lassan bátyja kezét és felnéz az égre. Végre reagál az esőre is, így mély levegőt vesz. Kisöpör egy tincset az arcából és a mellkasához emeli az egyik kezét, majd ökölbeszorítja azt.*
|
*Amíg Yama izél, addig ő helyreállítja a légzését. A telefont meglátva utána néz, majd látva hogy a fiú ránéz, megrázza a fejét.*
- Nem, én nem hajítom el!
*Szögezi le egyből, a szavakra szusszan egyet, és félrenéz. Inkább nem fáradozik visszaszólással.. előássa a mobilját, amely szerencsére megóvtatott a víztől. Tárcsáz, majd telefonál, bár hallja a meglepettséget a másik oldalról, mikor a helyszínt diktálja. Biccent egyet, hogy leviszik valahogy, majd elteszi a mobilját. Narumira siklik a tekintete. Végigméri, majd borzongva elhúzza a száját. Hamar összeszedi magát és Yamára nézve feláll. Odalép hozzá, elkapja a vállainál a ruhát, és ha kell erővel húzza talpra, s odébb vonszolja.*
- Elkéstünk.. már nem tehetsz érte semmit.. *néz félre, majd vissza Yamára, és lassan elengedi a ruháját* csurom víz vagy, Maki..
|
*Kint van, huh.. kicsit kihűlt a vízben, de ez önmagában nem vészes. Kezei ugyan jéghidegek, és eléggé merev, de végülis mit várnak tőle? A szívmasszásra nem reagál, ugyanolyan nyugodtan, már-már élettelenül fekszik tovább. Se egy apró mimika, se egy ujjrándulás, haját megcirógatja kicsit a szél, s az eső gyengén elkezd szemerkélni a csapat felett.*
|
*Hát igen, nem könnyití meg a dolgát.. Luke szavait alig hallja, de ha nem lenne víz alatt, tuti visszaszülna neki. Ceh.. de ahogy elkapja kishíján kicsúszik kezei közül Naru. Valami kapaszkodót keresve rásegít a kihúzásra. A felszínre érve előbb Narut fekteti le, majd kidől mellé. A mellkasára tezsi a kezét és próbál levegőhöz jutni rövid ideig, majd felül. Megvizsgálva Narut elkerekednek a szemei.*
- Naru..
*Néz hol ide, hol oda, először nem tudja mit csináljon. Lukera néz, majd vissza Narura. Összehúzza szemeit és eszébe jut valami. Remélhetőleg nem ront majd a helyzeten *-) Testvére fölé hajolva két kezét a mellkasára illeszti és nyom' rajta párat. Remélem érthető xD Nos, akár segített, akár nem, elszakad tőle és a zsebéhez nyúlva előkeresi a telefonját, majd ezzel a lendülettel félre is dobja.*
- Remek.. elázott.. így nem veszem sok hasznát..
*Morog egy sort, majd Lukera néz gyanakvón, kérdőn, majd kíváncsian.*
- Nem tudom miért sodortad veszélybe a bátyám, sem azt, hogy utána miért segítettél... de ha már ennyire jótétlélek vagy ma, és itt van nálad a telefon, hívd már fel a mentőket!
*Ez nem kérdés, inkább parancs xD Ha ellenszegül, akkor majd elveszti tőle a telefonját, ennyi. Visszanéz Narumira, majd körbe, végül le. Őh, hát ez is egy érdekes menet lesz.. levinni a testvérét..*
|
*Nem könnyíti meg Yama dolgát, hisz nincs eszméleténél XD de egy eszméletlen férfihoz képest nagyon ügyesen nem csinál semmit. Viszont nem is ellenkezik.. hagyja magát kihúzni, ha Yama lefekteti a földre, akkor sem változtat a helyzetén. Mozdulatlanul, csurom vizesen fekszik. A hajából és ruhájából a tartály tetejére csöpög a víz. Olyan békés az arca, mintha aludna.. de ha Yama megvizsgálja (a szájához hajol fülelni, vagy odaemeli a kezét, vagy megnézi a pulzusát) akkor érezheti, hogy nem lélegzik, és hogy a szíve is gyengén, alig ver. Ez már ciki*
|
*Nézi, ahogy Yama lemerül. Bekukucskál rá, és türelmetlenül elkezd ácsorogni. Vár, vár, vár, majd lenéz.*
- Mit szerencsétlenkedsz már?! Nem érek rá egész nap!
*Hajol be, bedugja a karját a vízbe, és amint Yama odaért, elkapja a grabancánál a ruhát. Elkezdi felfelé húzni, de aztán össze is szorítja a fogait.*
- Mi.. van.. a ruhád.. alatt..? Köveket cipelsz a zsebedben?!?!
*Morogja le a fejét, de már kezd megszakadni, így remélhetőleg Yama rásegít a kihúzásra. Ha kijött, akkor elengedi, és a hátára borulva elkezd levegőért kapkodni. Hát, megmentette az életét 8) király 8) ő a császár 8) a mellkasára teszi a kezét, majd felül.*
|
*Lukeot meglátva ránéz, majd vissza a zárra. Ahogy kinyílik mély levegőt vesz. Hála az égnek.. felnyitja az ajtót, de elnéz Luke felé. Bízzon benne egyáltalán?? Nem fogja esetleg lezárni az ajtót, miután lement? Megrázza a fejét, biztonsági intézkedésként kiveszi a kulcsot a zából és azzal együtt bukik le a víz alá. Még visszajön a felszínre. Ez hideg.. vesz egy mély levegőt és lebukik a víz alá. Narut kezdi el keresni, s meg is találja. De látva, hogy lefelé süllyed elkezd felé úszni. Úgy úszik, ahogy csak tud.. eléri Naru karját, (persze ha nem csavarod meg annyira, hogy ne érje el XD) és feljebb húzva magához fél karral átöleli a mellkasát és elkezd felfelé úszni. Ez már nehezebb.. a súly húzza visszafelé.*
|
*Leúszik a legaljára, ami azért sok levegőt felemészt. Megpróbálja kilökni az ajtót, de nem igazán sikerül, így visszalöki magát a tetejére, és megkapaszkodik a rácsban. Lát két elmosódott alakot, de kezd betompulni az agya.. Luke hisztijét sem hallja, csak a kulcs csörgésére eszmél fel. Kábán felnéz Yamára. Hogy lepereg-e az élete a szemei előtt? Talán.. nem tudja, mennyi idő telt el, és alapvetően kitartó figura, de plusz levegőt a semmiből nem tud keresni. Tátog egy kicsit, de csak kékséget lát mindenfelé. Hát, ennyi volt.. lecsúsznak ujjai a rácsról, és elkezd lefelé süllyedni. Ámen, a kulcs talált, a rács zárja kinyílik.*
|
- Na nem.. ennyire nem hülyültem meg.. nem..
*Néz fel a létrára, de nem is látja a tetejét. Kizárt.. ő ugyan fel nem mászik.. Yamára néz aki már fent jár, és morran egyet. Megfogja az alsó fokot, és az orra alatt dünnyögve elkezd felfelé mászni.*
- Mit csinálok? Ennyi jótékonykodás egy életre is sok.. elment az eszem.. ezt leverem rajtuk legközelebb.. itt a pénz, meg is lóghatnék.. hülye vagy Luke, hülye.. jajj anyám *öleli át az egyik fokot, és lenéz* tériszonyom van!! A nagyi életére esküszöm, többé nem vállalok ekkora hülyeséget két idióta miatt! Wahaha..
*Mászik tovább, a tetejére felérve felhúzza magát, majd zihálva kiterül. Az eget kezdi el fürkészni, majd Yamára néz.*
|
*Luke beleavatkozására egy "he?"vel reagál. Összeszűkülnek szemei, de nem tétovázik sokat. KIborog az ajtón, de meg is torpan. Na itt merre? Körbenéz, hol erre, hol arra, Lukeot meglátva értelmesen ránéz.*
- Te meg mit csi..?
*Erre nincs idő! Futva elindul abba az irányba, amerre mutatott. Az ajtónak szinte nekiesik. Sietve lenyomja a kilincset és tovább fut. A tartálynál megtorpan és körbenézve a létrát kezdi el keresni. Meglátva bólint és odafutva elkezd felmászni, miközben gondolkodik.*
~Ez már biztos beletelt vagy 2, 2 és fél percbe.. a tartály még zárva, Naru a víz alatt.. akárhogy is, de még ki kell nyitnom az ajtót.. sok a kulcs, időigényes.. és még Narut is meg kell találni.. remek..~
*Rázza meg a fejét és sietősebbre veszi a mászást. Felérve előszedi a kulcsot és megnézegetve összehúzza szemeit. Azt választja ki, amelyikre tuti utoljára gondolna. Bólint és lehunyja szemeit. Bízik benne, hogy ez lesz az.. beleilleszti a kulcsot a zárba és elfordítja.. az, hogy kinyílik-e, azt rád bízom :P*
|
*Yama kikapós manőverére nem ellenkezik a pasas, hisz nem hisz nagyon a kölyökben.. a két kopasz persze rögtön megmozdul, Luke viszont szépen elkapja a nagyobbikat, és lerántva jól beletérdel a hasába, majd a földre taszítva belerúg egy szépet.*
- Soha ne üss meg egy Bessont! He!
*Néz rá nagyon nagymenőn, a másik pasas meg már nem éri el Yamát. Luke kisiet utána és körbenéz, majd megköszörüli a torkát.*
- Hé, Maki..
*Ha ránéz, akkor elmutat az egyik folyosó felé, majd vállvonva zsebre dugja a kezeit. Ő nem csinált semmit.. csak az ujja görcsöl.. ha Yama elzúg arra akkor körbenéz, hogy tuti nem látja-e senki, és szép lassan a srác után sompolyog. A folyosó egy ajtóhoz, az ajtó meg a tartály aljához vezet. Az üvegfalon át jól látható a víz, az ajtó be van zárva, de a tartály oldalán egy létra fut felfelé. Kicsit hosszú, tériszonyosoknak nem ajánlom, de a tetején ott a rácsos tető.*
|
*Elengedi a férfit, bár meglepi, hogy nem támadják le rögtön az emberei. Elnéz a kopaszok felé, majd vissza a pasasra. A szavakra gondolkodóba esik. MIlyen igaz.. A kulcsot meglátva összehúzza szemeit, a kérdésekre egyre türelmetlenebbé válik. Megrázza a fejét. Nem időpocsékolás.. nincs ideje gondolkodni, hisz alig 3-4 perce van. A pasashoz lép hirtelen és kikapja a kezéből a kulcsot. Remélhetőleg sikerül is.*
- Ezt kölcsönveszem!
*Fordul meg az ajtó felé, de minden bizonnyal az emberkék már ott is vannak. Nem baj.. a kulcsot elteszi a zsebébe, biztonságos helyre, nehogy el lehessen venni és futva elindul az ajtó felé. Megpróbálja félrelökni a pasasokat, ha nem sikerül a félrelökés, akkor az arcukba kapnak már ütést.*
|
*Töri a fejét, bár nem tud mit csinálni. Amint teljesen felért, ráfonja ujjait a rácsra és megtolja párszor. Hiába, ennyire ő sem erős.. ahogy a vízszint teljesen utoléri lehunyja a szemeit, vesz egy jó mély levegőt, és úgy bukik le. Érzi, hogy összecsapnak a feje felett a hullámok, és azt is, hogy megáll a víz növekedése. Kezeivel a szemei előtt kavargat, valami nyílást vagy egyebet keresve.*
|
*A lehurrogásra elfintorodik. Jól van na.. a pasast váratlanul éri Yama reakciója, a szék felborul, ő meg szépen felnyalja a padlót. Az emberei máris megmozdulnak, de int, így meg is torpannak. Elvigyorodva megtörli a száját, komótosan feltápászkodik, és megnyom egy gombot, majd a képernyőre mutat. Leállította a vizet, mert a tartály már teljesen megtelt.*
- Ez fájt, nem mondom.. *törli meg ismét a száját* ..de amíg engem püfölsz, ő most szívta be utoljára a levegőt. Meddig is bírja egy átlag ember levegő nélkül? 3 percig? 4 percig?
*Néz el Luke felé, aki vállat von. Ő nem szól bele.. nem érdekli.. nem.. tűntetőleg hallgat, a pasas pedig a zsebébe nyúl, s kihúz egy madzagra erősített kulccsomót. Meglengeti, s az csilingelő hangot ad ki.*
- Ezt odaadjam? Vagy ne? Szükséged lehet a tetőt nyitó kulcsra, de nem felesleges? *néz fel megjátszott gondolkodással a plafonra* 3 perc alatt megkeresni a tartályt, feljutni a tetejére, kikeresni a megfelelő kulcsot.. szerintem tiszta időpocsékolás..
*Luke megmozdul, majd vissza is dől a falhoz. Időpocsékolás.. tényleg az. Már úgyis tök mindegy*
|
*Végighallgatja a pasast, de igazából semmit sem hisz el neki. Lehet, hogy Naru tényleg nem egy szent, de akkor is a bátyja! És a példaképe.. A kérdésre nem válaszol, a továbbiakra félrenéz.*
- Tudom milyen, ha semmibe néznek..
*Néz vissza rá, de inkább nem mond többet. Luke szavaira mérgesen ránéz.*
- Jobb lenne, ha te csendben maradnál!
*Rivall rá, a pasas szavaira visszanéz rá. Jóóó, eddig tartott.. elege van!*
- Nem fogom egy elmebeteg miatt elveszíteni a bátyám!
*Lép oda a pasashoz és elkapva a ruháját megpróbálja a földre taszítani. Akár sikerül, akár nem, meglendül ökle egyenesen az arca felé.*
|
*A pasas a kérdésre nehezen, de elszakítja a tekintetét a kameráról, és Yamára néz összehúzott szemekkel. Szusszanva megereszt egy gúnyos mosolyt. Behunyja a szemeit*
- Milyen aranyos.. te is azt hiszed, hogy a bátyád egy szent, igaz? Elárulom neked, hogy a seregben a drága testvéred nem ért többet egy darab rongynál. Ő és pár társa ráakaszkodtak a gyengékre. Az egész tábor tőlük rettegett. Mert a bátyád olyan nagymenő, igaz?
*Néz fel a kamerára, s miközben beszélt, Luke összevakarta magát a padlóról. Tanult az előbbiből, így némán nekidől a falnak, és figyel, a pasas pedig a kamerát figyelve folytatja.*
- Lehet, hogy tehetséges katona, most mégis azért vagy itt, hogy megmentsd. Kiegyenlítem a számlát.. fogalmad sincs, kölyök, milyen az, ha semmibe néznek miközben az életedért harcolsz.
- Bocsi.. *emeli fel a kezét, mire a pasas odanéz* ..ez nagyon megható volt, de miért nem dobjuk be őt is?
*Bök fejével Yamára, a pasas lassan elvigyorodik, majd ez lefagy róla, és végigméri Yamát.*
- Abban mi a móka, ha együtt halnak meg? Ülj le, kölyök, dőlj hátra, és élvezd a látványt..
*Fordul vissza a képernyő felé, és összeilleszti az ujjait.*
|
*Luke hangjára odakapja a fejét és összehúzott szemekkel fürkészi egy ideig, majd visszanéz a pasasra. A szavakra összeszűkülnek szemei és elnéz a kamera felé. Narut meglátva elkerekednek a szemei és pár pillanatig teljesen mozdulatlan. Megrázza a fejét, a szavakra ökölbeszorul egyik keze.*
- Meglátjuk, ki hal meg itt ma..
*Suttogja félhangosan, Lukera nézve vállatvon. Nem igazán érdekli, hogy mit csinálnak vele.. a széket meglátva felnéz a kopaszra.*
- Kösz nem
*A főnökre néz, majd vissza a kamerára. Cikázik tekintete egy ideig és eltöpreng.*
~Naru lassan a víz alá kerül.. sietnem kell, ha meg akarom menteni.. remélem sikerül..~
*Összehúzza szemeit és a főnökre néz.*
- Honnan ismered a bátyám? És miért akarod ennyire, hogy meghaljon?
*Próbál higgadtan beszélni, de ez nem igazán sikerül neki.*
|
- Yamakasi Speak
*Dünnyögi a falnál állva, de úgy hogy még véletlenül se néz arra. Hát ünneprontó, ez van XD a férfi Lukera néz, majd vissza Yamára, és negédes mosollyal visszanéz a kamerára.*
- Milyen heves.. a bátyád ott van, ahova való. Vess csak egy pillantást rá
*Bök az egyik kamerára a sok közül, ami a tartályt ábrázolja. A víz már majdnem a tetőnél van. Roppant széles mosollyal, élvezettel fürkészi, majd visszapillant Yamára.*
- Gondoltam, szeretnél elbúcsúzni tőle a halála előtt..
- Milyen kedves..
*Dünnyögi ismét, amire a válasz az egyik kopasz mukli öklöse. Szép ívben felnyalja a padlót, és felszisszenve az állához nyúl. Gyilkos tekintettel néz fel a pasasra, aki egy pillantásra sem méltatja. Végre csend lett. Yamára pillant, majd visszafordul székestől a kamera felé.*
- Ülj csak le!
*Tol oda a másik kopasz mukli egy széket Yamához, majd kikerülve a földön támaszkodó Lukeot visszaballag az ajtóhoz.*
|
*Nem bóknak szánta -.- A szavakra összehúzza szemeit és egyik kezét ökölbeszorítja. Nyitja is a száját, de ahogy belekezd bólint. A megjegyzésre szemforgatva sóhajt.*
- Kösz..
*Ahogy a lift megáll bólint és ahogy kilép rögtön körbenéz. Luke után megy, bár nem is érti.. miért bízza rá magát? Ehh.. csak a bajt csinálja.. töpreng el, az ajtóhoz érve a fiúra sandít, majd belép. A lökésra hátranéz rá, a pasast meglátva kihúzza magát. A szavakra és a kérdésre lenézően végigméri.*
- Az nem fontos.. hol a bátyám?
*Tér át a lényegre és lép egyet a férfi felé, de aztán eszébe jutnak Luke szavai. Jóó, csigavér.. megköszörüli a torkát és körbenéz, de még nem fedezi fel Narut a kis tvszerűségben..*
|
*Elég gyorsan megy az idő odabent.. lába már jócskán nem érinti a talajt, a víz pedig a nyakáig ér. A tartály közepe táján lebeg, frufrujából az arcára csöpögnek a vízcseppek, amik nehezítik a kilátást. Még mindig nem látszik rajta a pánik egy apró szikrája se, gondolkozva néz hol jobbra, hol balra, majd fel az egyre közelebbi rácsos tetőre.*
|
[49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
