|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.09. 17:11 - |
|
Lakói: Kippei Katakura, Ichigo Kurosaki, David Weiner
Két emeletes ágy egymás mellé tolva, de változtatható berendezéssel. Egy kis asztal négy székkel, konyha, teljes felszerelés. A szoba világos és tágas. |
[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Figyelmesen nézi a jelenetet, műsornak egész jó. Kokoro szavaira felhúzza az egyik szemöldökét*
~Azt hiszem őt kéne fenéken billenteni, és nem Kippeit.. legyen akármilyen szerelmes, hogy dobhatja el az önbecsülését ennyire? Lehet, hogy az előző esetnél túlságosan összeroppant? Én akkor sem adnám el magam ennyire.. talán.. ez az én hibám?~
*Elmereng, majd inkább sóhajt*
|
*Ahogy Yama megfogja, megáll, a szavaira lehajtja a fejét. Felnéz Kippeire, a szavaira megrándul az ajka, és elengedi Yama karját. Még mélyebbre hajtja a fejét.*
- Nem tudlak megutálni.. és ne kérj bocsánatot sem. Neked adtam a szívem, azért cserébe, hogy veled lehetek. Nem érdekel, nem számít, mit kezdesz vele, nem fontos, hogyan bánsz velem. Ha össze is töröd a szívem.. én veled lehetek.. hallhatom a hangod.. láthatom a mosolyod.. érezhetem az illatod.. lehetek a karjaidban.. én erre vágytam egész életemben. Nem érdekel, mit kezdesz velem. Nincsenek álmaim, se céljaim, az én életem csak rólad és a barátaimról szól. *felnéz Kippeire könnyes szemekkel* annyi nővel fekszel le, amennyivel jól esik, nem kérek hűséget, nem akarom, hogy feleségül vegyél, de kérlek.. kérlek, ne hagyj el! Ne fosszd meg tőlem azt, amiért élek, én.. én nem akarok újból az öngyilkosság szélére kerülni!
*Hajtja le a fejét, könnyei a padlóra potyognak. Fura, hogy ő könyörög Kippeinek egy megcsalás után :S*
|
*Kokoro kérdésére meghökken és utánuk néz. Ahogy Yama megállítja összehúzza a szemeit, a szavaira szusszan egyet.*
- Még jó, hogy nem avatkozol bele..
*Sietve Kokoro elé áll, és ránéz.*
- Megint utólag gondolkoztam.. tudom, hogy hibáztam.. az is lehet, hogy egy életre megutálsz.. megértem, de..
*Megrázza a fejét és a falhoz hátrálva nekidől. Üveges szemekkel a földre néz, majd lassan a lányra.*
|
*Baby tekintetére bólint, jójó.. oké. Elengedi, Kippei szavaira köhint egyet.*
- He?
*Megcsóválja a fejét, és összehúzza a szemeit. Kokoro szavaira ránéz, ahogy húzni kezdi elkapja a karját.*
- Nem hagyhatod ennyiben!
*Néz Kippeire, majd vissza a lányra.*
- Esküszöm nem fogok komolyabban beleavatkozni, de ezt.. akkor se hagyd ennyiben.
*Néz félre, majd egy sóhajjal elhúzza a száját. A lányt kezdi el figyelni.*
|
*Ahogy Yama elkapja, nyekken egyet, a kérdésre felnéz rá egy "Most komolyan elmondjam?!" pillantással. Kippei szavaira elhúzza a száját, Kokoroéra meghökken. Csak ennyi? Semmi pofon? Semmi hajkitépés? Kinyitja a száját, aztán be is csukja. Nem, nem ront a helyzeten inkább.. meglapul az ajtónál, tekintete a három emberke között váltakozik, végül megállapodik Kippeien*
|
*Na, mégiscsak kinyílik az az ajtó. A párost látva meghökken, tágra nyílnak a szemei, és olyan arcot vág, mint aki két szellemet lát. Csak bámul Kippeire, Yama szavait meg sem hallja, a másik fiúéra eszmél csak fel. Összerezzen, szemeiből eltűnik a csillogás, és lassan a talaj felé néz. Rendezi a gondolatait, aztán felpillant Kippeire*
- Örülök, hogy jól vagy. Otthon találkozunk, jó?
*Nem várja meg a választ, megfogja Yama könyökét, és elkezdi húzni a szobája irányába.*
- Menjünk, itt nincs több dolgunk
*Mintha semmit sem látna, az arca nem fejez ki semmit, a hangja is ugyanolyan egyhangú, mint volt, csak.. a szemei nem csillognak.*
|
*Hát, az ajtó akkor kinyílik. Egy sóhajjal odalépked, mit sem sejtve, hogy kik állnak odakint. Meglátva őket meghökken. Babyra pillant, a kérdésre Yamára, a szikrázó szemeket látva félrenéz. Jójó, megérdemli, de.. de már megint Ő!! >.< Néz rá, majd összehúzott szemekkel Kokorora. Nyitja a száját, hogy mondjon valamit a mentségére, végül lehajtja a fejét.*
- Nincs mentségem és nem is akarok mentséget keresni.. nem lenne értelme.. csak rontanék a helyzeten..
*Nem néz fel, a földet kezdi el fürkészni.*
|
*Kokoro szavaira elhúzza a száját a kérdésre megrázza a fejét, de inkább nem válaszol. Már maga sem tudja mit higgyen. Sóhajt egyet, majd körbenéz. Akkor irány az utca és kereshetik egész éjszaka.. ám ahogy kinyílik az ajtó odakapja a pillantását. Babyt meglátva eltáltja a száját, majd beljebb nézve Kippeit is kiszúrja. Ahogy Baby menni készül elkapja a vállánál és ránéz, majd a fiúra.*
- Ez mit jelentsen?
*Pislant kettőt és hol Babyre, hol Kippeire néz, végül Kokorora.*
- Hát.. ez nem úgy sült el, ahogy kellett volna..
*Húzza el a száját és Kippeire néz szikrázó, baljós szemekkel.*
|
*A kopogásra felkapja a fejét, és sietve összehúzza magán a köntöst. Nem, ez nem elég jó ruha a vendégekhez.. a kérdésre megrázza a fejét, majd leesik az álla.*
- Éééén? Én egyszerre egy férfival szeretem, nem vagyok oda a csoportosért!!
*Rázza meg a fejét tiltakozva, összefogja a mellkasánál a köntöst, és a fiú mellé lépked. Az erősebb kopogásra felnéz rá várakozón, majd sóhajt egyet.*
- Lehet, hogy fontos..
*Nyúl a kilincshez, lenyomja, és szélesre tárja az ajtót. Pár pillanatnyi ledöbbenés után a képen látható folyamat meg végbe rajta, és zavartan elvigyorodik.*
- Ho-hoppá.. hát.. azt hiszem, rám itt nincs szükség.. *ingatja a fejét, int Kippeinek, és a hasát behúzva kioldalaz Yama mellett*
|
*Mivel Yama befejezi helyette a mondatot, ránéz. Lassan elmosolyodik, és bólint egyet. Igaza van. A kopogásra visszafojtja a lélegzetét, de mivel nem érkezik reagálás, lehajtja a fejét. Lecsúsznak az ujjai Yama ruhájáról.*
- Az nem lehet, hogy Kippei.. ilyenkor.. odakint.. és ha valami baja esett? Ha elütötte egy autó, vagy verekedésbe keveredett?
*Néz Yamára, de mostmár leplezni sem tudja azt, hogy totál ideges. Aggódva az ajtóra néz, majd körbe. Most.. merre?*
|
*A szavakra felül és lehajtja a fejét. Felkönyököl a térdeire*
- Hát ez az.. nem értem saját magam.
*Néz félre, majd méginkább lehajtja a fejét. Mély levegőt vesz, a kopogásra felkapja a fejét, némi ijedséggel. Babyre néz.*
- Te hívtál vendégeket? O.o
*Kerekednek el a szemei, az újabb kopogásra behúzza a nyakát. Sietve felkapja magára a maradék cuccot eligazgatja magán és a lányra néz, majd körbe. Hát.. elbújni nem tud.. megcsóválja a fejét és az ajtóhoz lépkedve elhúzza a száját. Kinyissa, ne nyissa? *-) Nem kellene.. ha nem nyitja ki, talán elmennek..*
|
*A befejezetlen mondatra ránéz és elhúzza a száját.*
- Hogyha nem veled lehetett együtt, keresett valaki mást? Nem.. ha legalább feleannyira szeret, mint amennyire féltékeny rám, akkor nem. Nem nézném ki belőle.
*Von vállat és lenéz a földre. Ahogy kirajzolódik az ajtó sóhajt és megáll. A ruhájára néz, majd Kokorora. A kérdést hallva biccent és kihúzva a kezét a zsebéből kopog kettőt.*
- Ha nincs itt, elmegyünk másmerre.. talán az utcákon lehet..
*Gondolkozik el és az ajtóra pillant, hogy nyílik-e vagy sem.. vagy mi lesz. Kopog mégegyszer, erőteljesebbet.*
|
*Kippeire néz, a szavaira elgondolkozik. Szerelem.. Kippei meg a szerelem.. vesztem "őt".. őt őt őt.. csettint*
- Áh, az a lány!
*Ugrik be neki a hoteles jelenet Kokoroval együtt. Hümmögve eltöpreng, és megfogja az állát, majd elhúzza a száját, és Kippeire néz*
- Ha szerelmes vagy, akkor a lehető legrosszabb helyen jársz, szépfiú. Én nem akarok szíveket összetörni, csupán ki akarom élvezni azt, ami jó
*Vonja meg a vállát. Végülis, ez a felfogás is helytálló. Belebújik a köntösbe, de ehhez fel is áll, és összehúzza magán.*
|
*A válaszra elhúzza a száját és oldalra dönti a fejét.*
- Ugyan.. a szerelem jó dolog, ha megbecsüli az ember..
*Dől hátra az ágyon és lehunyja a szemeit.*
- Én nem becsülöm meg eléggé, így lehet el is vesztem..
*Pillant fel a plafonra, de inkább csendben marad. Sóhajt egyet, majd egy ásítással a lányra pillant.*
|
*A kérdésre meglepődik kicsit, és megáll az öltözésben. Kippeire néz, majd szusszanva elmosolyodik, és lemondón megcsóválja a fejét.*
- Most viccelsz? Ki akarna összeállni egy olyan lánnyal, mint amilyen én vagyok? A szerelem amúgy is csak nyűg, jól megvagyok így
*Nyújtózik egyet, és a köntöséért nyúlva elkezdi kiigazgatni, közben elfojt egy ásítást*
|
*A szavakra a lányra pillant és elmosolyodva biccent neki.*
- Hálás vagyok érte.
*A ruháival együtt visszacsüccsen az ágyra és nekilát magára húzni a nadrágot.*
- Neked sosem volt rendes kapcsolatod?
*Pillant a lányra kíváncsian, majd lehajol a zokniért és magára húzza.*
|
*Az oldalára fordul, felkönyököl, és figyeli, ahogy Kippei öltözni kezd. Őt fürkészi, majd lassan elmosolyodik, és a körmeire pillant.*
- Ne aggódj, nem mondom el senkinek, ez a mi titkunk marad. És ha esetleg túl feszült, vagy lehangolt lennél, hozzám jöhetsz bármikor
*Kacsint rá, és az ágyon végigsimítva lassan felül. Körbenéz a bugyiját keresve. Átmászik négykézláb az ágyon, lehajol érte, majd lecsüccsen és beletornázza magát.*
|
*A szavakra elmosolyodik és felé fordulva őt kezdi el figyelni. Álmosan ásít egyet, majd felül és a ruháiért nyújtózkodva eltöpreng. Kezd tisztulni az agya is, szóval tudja mit csinált és ha rájönnek, a következményeket is sejti.. elhúzza a száját, visszahúzza magára a pólót, majd az alsógatyát és felállva elkezdi összeszedni a maradék cuccost.*
|
*A tempóváltozás okozza neki talán a legnagyobb örömöt. A nyakcsókra szaporábban kezdi el kapkodni a levegőt, és Kippei hátát kezdi el simogatni. Ahogy újból mozgásba lendül, hátrahajtja a fejét, körmei kicsit megkarcolják a fiú hátát, majd sikkant egyet. Nem túl hangosat, nem túl halkat.. pár pillanatig mozdulatlan marad, végül hagyja kiszakadni Kippeit a karjaiból, és maga mellé húzza őket. Megvolt.. végre teljesen megvolt.. lassan felnyitja a szemeit, a plafonra pillant, majd oldalra a fiúra. Odahajol hozzá és mutatóujját végighúzza az ajkain, miközben lopva megnyalintja az arcát.*
- Csodálatos voltál!
*Búgja halkan a fülébe, és lassan visszahúzódik a helyére. Magára húz egy takarót, és beszippantja az illatát.*
|
*A vágyakozó szemekre elmosolyodik és odahajolva megcsókolja. Igazából érzelemmentes, de mégis van benne valami vágy.. nem emelkedik feljebb, élvezi a csókokat és a harapdálást. Gyorsít kicsit a tempón, majd lassít. Mély levegőt vesz és odahajolva belecsókol a nyakába, apró csókokkal behinti, majd ismét mozgásba lendül. Hátradönti a fejét, közben végigsimít a lány karján és a mellkasán, végül teljesen leáll. Lehajtja a fejét és lassan ledől mellé. Ködös szemekkel ránéz, majd sóhajaiba temetkezve a plafont kezdi el fürkészni.*
|
[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
