|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.02. 13:28 - |
|
Gyászos, egyhangú hely. A temető közepén egy templom áll, délben mindig harangszó járja át a környéket. Rengeteg sír fekszik itt, némelyik ápolt és mindig hever rajta virág vagy mécses, némelyik viszont elhanyagolt, gazok által benőtt, porosan áll. Nem gyakori erre a jókedv és a mulatozás, de hogy ne tűnjön annyira élettelennek, fákat ültettek el néhány sír mellett. |
[51-32] [31-12] [11-1]
*A válaszra elhúzza a száját, s vállat von.*
- Remek.. Szia..
*Zsebredugja kezeit, s elindul a kastély felé. Lehajtott fejjel a talajt kezdi el fürkészni.*
~Meglepi.. milyen meglepi..? Meg én rendes? Áh..~
*Csóválja meg a fejét, s megszaporázza lépteit. Körbenéz, majd kihúzza egyik kezét a zsebéből, kinyitja a kaput, s belépve sóhajt egyet. Behúzza maga után, s tovább indul. A kastély bejáratánál szépen eltűnik.*
|
*Yama kérdésére elmosolyodik és finoman befékez, majd felé fordul.*
- Aki kíváncsi, az hamar megöregszik.. ez amolyan.. *töpreng el, majd vállat von* ..meglepi. Köszi, de megoldom egyedül is. Te inkább látogasd meg a barátnőd
*Kacsint Yamára, követi a tekintetével ahogy kiszáll, és addig nyújtózik egyet. Megcsóválja a fejét.*
- Rendes srác vagy, de ez csak egy apróság. Még találkozunk
*Néz fel rá, és ha nincs ellenvetés akkor felengedi a féket és hátrafordulva kitolat, majd egy teljes fordulattal gázt ad, és kifarol az útra.*
|
*A kastélyt meglátva sóhajt, a szavakra Narura néz, s összehúzza szemeit, majd előre. A továbbiakra ismét Narura.*
- Mit bízott rád..? Érdekelne.. segíthetnék is.. úgy se tudok mit csinálni.
*Húzza el a száját, s ha megálltak a kocsival akkor kikapcsolja a bizonságiövet és kinyitja egy sóhajjal az ajtót. Narura nézve kiszáll, becsukja maga után, s nyújtózik egyet. Mondana valamit, de lenyeli. A kastélyre néz szájhúzva, majd egy fejcsóválással bátyjára.*
- Na, akkor segíthetek?
*Dönti oldalra a fejét, s kíváncsian bátyját kezdi el fürkészni, majd az eget.*
|
*Öccse válaszára biccent, a kijelentésére bólogat. Sóhajt egyet, és némi gázt ad. Lassan fel is tűnik a Kastély.. sóhajtva Yamára néz, majd előre, leveszi a napszemüvegét és öccsén áthajolva a kesztyűtartóba csúsztatja. Két kezét ráfekteti a kormányra, és kinéz az ablakon. Eszébe jut valami így az órára néz, majd elhúzza a száját.*
- Kate meg fog ölni..
*Dünnyögi az orra alatt, majd mintha mit sem mondott volna, Yamára néz.*
- Kiteszlek az Akadémián, aztán tovább kell mennem. El kell intéznem pár dolgot.. *felnéz az égre és megrázza a fejét *..minél előbb. De ne aggódj, estére visszaérek
*Kacsint az öccsére, és lelassítva bekanyarodik az Akadémia parkolójába.*
|
*A biccentésre értelmes arcot vág, majd a kocsira néz. (köcc a bizalmat.. xD csakazértis megteszi!!) Összehúzza szemeit, s az autó mellé lépkedve megtámaszkodik, s egy mozdulattal beugrik. Elmosolyodik, majd beköti a biztonsági övét. Bólint.*
- Igen..
*Naru napszemüvegét kezdi el fürkészni, majd egy sóhajjal előre néz. Hátradől, s még visszanéz a temető felé, végül előre. A kérdésre bátyjára néz.*
- Hát.. *eltöpreng, majd megvonja vállait* Igen
*Néz ki a kocsiból, s az ajtóra fekteti karját, ahogy bátyja, s kilógatja kezét. Ahogy a szél belekap a hajába lehunyja szemeit, majd egy sóhajjal visszadől a kényelmes ülésbe.*
- Jó volt, hogy eljöttünk..
*Jegyzi meg halkan, de nem vár semmilyen választ sem.*
|
*Hát, ő magában lerendezi a köszönést. Összeszedi a gondolatait, majd megbiccenti a fejét, és elindul vissza a kocsi felé. Ahogy öccse belekarol lenéz rá, a szavait hallva elmosolyodik, és újból előre néz. Megrázza a fejét.*
- Semmi baj.. az én hibám, hogy még mindig kötődök hozzá.
*Vesz egy mély levegőt, és ahogy öccse kikarol belőle, zsebre dugja a kezét. A kocsit meglátva megnyomja a slusszkulcsot, a zárak csippanva felengednek. Az ajtóhoz ballagva megtámaszkodik az ajtóban, és a jól ismert mozdulattal beugrik. Yamára nézve biccent neki, hogy próbálja meg ő is (júj, most elképzeltem ahogy megpróbálja és beborul XDXDXDXD köhm..) Ha valamilyen úton módon, de bent van, akkor bekapcsolja a biztonságiövet és beindítja a motort. Előkeresi a napszemüvegét, és szépen felveszi.*
- Akkor irány vissza
*Farol ki a parkolóból, vált, majd gázt ad. Egyik kezét lazán az ajtóra fektetve kilógatja, a másikkal a kormányt fogja. Int egy szembe jövő autósnak, majd Yamára néz egy pillanatra.*
- Minden oké?
*Az utat kezdi fürkészni, és kicsikét lassít. Hunyorogva élvezi, ahogy a szél cibálja a haját. Sóhajt egyet*
|
*Ahogy átkarolja ránéz, s biccent.*
- Rendben..
*Az égre néz egy sóhajjal, majd a sírra. Ahogy elengedik Narura néz, a kérdésre a sírra. Nem mond semmit, csak a sírra néz egy mosollyal.*
- Legyél jó, anya.. majd még jövünk!
*Mosolyodik el, Narura néz, majd belekarol, ha hagyja. Elhúzza a száját, s ha ő is elköszönt, akkor lassan elindul. Felpislog rá.*
- Figyelj.. megint meggondolatlanul mondtam ki dolgokat.. tudom, hogy neked fontos apa is.. sajnálom
*Néz félre, majd le a földre, s elszakad Narutól. Zsebredugja kezeit, s megszaporázza lépteit.*
|
*Yama szavaira elsötétül a tekintete, de nem szól semmit. Megfogja a vállán levő kezet, és ahogy öccse a fejét is odahajtja ránéz, majd vissza a talajra.*
~De nekem.. sokat jelent..~
*Felpislog az égre, majd egy sóhajjal Yamára néz, és átkarolja a vállait.*
- Na, menjünk, öcskös.. anyának pihenni is kell azért. Süttetni a hasát, meg egyebek.
*Pislog fel az égre, majd a sírra, és egy sóhajjal elengedi Yamát. Oldalra dönti a fejét egy mosollyal*
- Elbúcsúzol? Mielőtt megsértődik a szemtelen fiain
*Dugja zsebre a kezeit, és az eget kezdi el fürkészni, majd elnéz a kocsi felé.*
|
*A halk szavakra összehúzott szemekkel néz fel Narura, s feláll. Összefonja maga előtt karjait, s megvonja vállait.*
- Apának semmit sem számít a család.. nem is kell, hogy itt legyen. Mi hárman vagyunk egy család.. te, anya és én.
*Mosolyodik el, s Naru vállára teszi a kezét, majd a fejét is ráhajtja.*
- Nem kell nekünk más..
*Mosolyodik el, s Narura sandít, majd ellépve tőle körbenéz, majd ismét a sírra. Lassan menni kellene, de nem akar..*
|
*Elmosolyodva néz öccsére, az ölelést hosszan viszonozza, és egy sóhajjal ő is a sírra néz. Megcsóválja a fejét, körbenéz a temetőben, és lassan feláll. Zsebre dugná a kezeit, de rájön hogy most azért nem illik, így inkább csak összefonja a karjait a mellkasa előtt.*
- Apa nem jött el..
*Jegyzi meg halkan a régebbi mécseseket figyelve, de nem vár választ. Egy sóhajjal félrefordítja a fejét, majd ismét felnéz az égre. Olyan jó itt állni.. mintha otthon lennének. Ami érdekes, tekintve, hogy ez egy temető..*
|
*Naru hangjára odakapja a fejét, s szipogva felé fordul. Oldalra dönti a fejét, s próbál a szavaira figyelni. Megtörli a szemeit, s bólint, de nem mond semmit. A mellkasára teszi a kezét, s úgy pislog bátyjára. Követi az utasításokat, s lehunyja szemeit. Elképzeli magukat és anyjukat, már amennyire emlékszik rá. Ahogy végigsimítanak az arcán nagyot dobban a szíve, s végiggurul egy szép, csillogó könnycsepp az arcán. Elmosolyodik. A kérdésre biccent, ahogy elengedi Naru a kezét felnyitja szemeit, s bátyjára néz. Letörli könnyeit, majd odahajolva hozzá átöleli egy hosszú pillanatra, majd elszakadva tőle a sírra néz. Elmosolyodva végigsimít mégegyszer rajta, majd a virágot is szépen elhelyezi, hogy szép legyen. Mély levegőt véve az égre néz, majd ismét a sírra.*
|
*Öccse szavaira elhúzza a szájáz. Nem akar elérzékenyülni.. annyira nem.. mély levegőt véve a sírra néz, majd Yamára. Félrebiccenti a fejét, és megereszt egy mosolyt.*
- Láttam valamit a tvben. Próbáljuk ki.. kell hozzá erős képzelőerő, és sok sok szeretet
*Megfogja Yama kezét, a másikat pedig a saját mellkasára teszi. Biccent Yamának, hogy tegyen így ő is. Lehunyja a szemeit.*
- Nem fontos, mennyire emlékszel, szedj össze minden gondolatot anyáról.. minden apró részlet fontos. Hunyd be a szemed, és képzeld el magad. Képzeld el, ahogy ott ülünk vele, ahogy sokat nevetünk, ahogy megérinti az arcod, és végigsimít rajta.. *leveszi a mellkasáról a kezét, és finoman végigsimít Yama arcán* ..ha nagyon belemerülsz, talán még a hangját is hallhatod. Ahogy reggel próbál ébresztgetni, vagy ahogy szigorúbbra fogja a dolgot.. hallod a nevetését?
*Húzza el a kezét Yama arcától, lopva felnyitja az egyik szemét, majd le is hunyja.*
- Anya mindig velünk van.. ha testileg már nem is, de valamilyen más úton biztosan.
*Vesz egy mély levegőt, és elengedi Yama kezét.*
|
*Ahogy Naru magához üleli felpislog rá, s csak nehezen bírja visszafolytani könnyeit. A szavakra görcsönen megöleli, s a ruhájába furja arcát. Ahogy eltolja magától letörli könnyeit.*
- Úgy hiányzik.. vele minden más lenne.. annyira jó lenne, ha itt lenne.. ismét.. akárcsak egy percre is..
*Temeti tenyereibe az arcát, majd ruhája ujjával letörli könnyiet. A sírra nézve szipog párat.*
|
*Yama szavaira meglepve lenéz rá, majd maga elé. Lassan letérdel, és ha Yama hagyja, magához öleli.*
- Nem fogod elfelejteni.. lehet, hogy a lelki szemeid előtt elmosódik a képe, de a szívedben, benned, örökké tovább él.. ne arra emlékezz, milyen illata volt, vagy hogyan nézett ki. Emlékezz arra, milyen érzés volt vele lenni
*Simítgatja öccse fejét, és lassan eltolja magától. A sírra néz komor, ködös tekintettel, majd ismét az égre, és sóhajt egyet. Ökölbe szorul az egyik keze.*
|
*Lassan felkel, s mégegyszer végigsimít a sírkövön, majd felnéz Narura. Vélgül ismét a sírkőre.*
- Már.. már alig emlékszek anyára.. *szorítja össze szemeit, s kicsordulnak könnyei* Nem akarom elfelejteni..
*Törli meg szemeit, s a sírkövet fükrészve mély levegőt vesz.*
|
*Hallja Yamát, amitől még lejjebb hajtja a fejét. Sóhajt egyet. Még tisztán a fülében csengnek anyja utolsó szavai.. félrefordítja a fejét, még egyszer véggihúzza a kezét a sírkövön, majd talpra áll. Leporolja a nadrágját és kihúzza magát. Hosszan fürkészi a virágcsokrot, s Yamára néz, majd az égre. Tartja magát.. kinyitja a száját, de aztán be is csukja, és elnéz oldalra. Nem jön hang a torkára...*
|
*A válaszra bólint egyet.*
- Igazad van.
*Néz rá egy sóhajjal, s előre engedi Narut. Nem azért, mert nem tudja az utat, hanem azért, mert ő az idősebb. Utána sétál, s nézegeti a kezében lévő virágcsokrot. Elérnek a sírhoz, s végigméri a sírt. Elhúzza a száját, majd megcsóválja a fejét. Mély levegőt véve letérdel, s közelebb csusszan a sírhoz. Ráfekteti a virágcsokrot, s végigsimít a sírkövön. Merengve nézi a sírfeliratot, majd lehunyva szemeit sóhajt. Ahogy kinyitja csak a régi emlékek lebegnek előtte.. vagyis már csak foszlányok. Elhúzza a száját, Narura néz, majd a sírra. Rádől, mintha átölelné, s lehunyja szemeit.*
- Anya..
|
*Csendesen baktat Yama mellett, a kérdésre kihúzza magát, de nem néz rá. Töpreng egy kicsit, majd Yamára néz.*
- Az nem fontos.. a lényeg hogy most itt vagyunk.
*Áll meg egy pillanatra, körbenéz, fejben lerendezi a dolgokat, majd bólintva elkanyarodik. Igen, erre.. hagyja Yamát előre menni, persze ha nem tudja az utat, megy majd ő. Hamar elérnek a sírhoz. Egy sóhajjal megáll, zsebre dugott kezekkel, terpeszben. Végigméri a sírt, majd féltérdre ereszkedik és leporolgatja a sírkövet. Yamára sandít a szeme sarkából, majd vissza a sírkőre, és lehunyja a szemeit. A gondolatai most teljesen üresek, de pillanatokon belül elöntik az érzelmek..*
|
*Amint leparkolnak felsóhajt, s Narura nézve kikapcsolja a bizonságiövét.*
- Igen.. megjöttünk
*Néz körbe, majd kinyitja az ajtót, kiszáll, becsukja, s a hátsóüléshez ballagva kiveszi a virágot, s két kézbe fogva, elindul Naru mellett. Néha felnéz rá, majd előre. Hm, mit is mondhatna.. sok gondolat jár a fejében, de egyik sem megfelelő. Mármint arra, hogy kimondja. Eltöpreng, s a talajt kezdi el fürkészni. Megköszörüli a torkát, s Narura néz egy pillanatra, majd le a földre.*
- Te mikor voltál itt utoljára..? Mármint, anyánál..
*Húzza el a száját, s eltöpreng.*
|
*Na, ismét itt.. egy nap másodjára. Egy sóhajjal leparkol, a rossz talaj miatt behúzza a kéziféket is. Leállítja a motort, leveszi a napszemüvegét, és kikapcsolja az övet. Öccsére néz.*
- Megjöttünk
*Hátranéz a menet közben vett virágcsokorra, és egy sóhajjal kiszáll a kocsiból. A virágot öccsére bízza.. ha megvan, akkor leriasztózza a kocsit, zsebre dugja a slusszkulcsot, és Yama mellé lépked. Sóhajt egyet, majd beballag a temetőbe, és a földet figyelve elindul anyjuk sírja felé.*
|
[51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
