|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.22. 13:38 - |
Gyönyörű, sűrű erdők, csillámló patakok, kellemes tisztások, hűs tavak. Minden, amit el tudsz képzelni! Távol a civilizációtól, egy félig érintetlen terület. Üdvözlünk a földi paradicsomban! |
[146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
*Mikor csuklójára egy kéz fonódik, s homlokához egy fegyver simul ledöbben, de megkönnyebbül, mikor el is engedik.*
-Hupsz..
*Jelenti ki, mikor Naru odahívja magához. Na igen, kitép a sátorból, s a tábortűz helye körül futkároznak. Néha hátra néz a válla felett.*
-Hehe! Úgy sem kapsz el!
*Na, oké... feladja. Felemeli kezeit, s úgy fordul meg.*
-Oké..oké.. feladom!
*Lehajtja a fejét, s Naru valószínűleg ezt használja ki ahoz, hogy a hajborzolási szándékát véghez vigye. Yama nehezen, de eltűri, majd elneveti magát.*
-Na? Ugye milyen rossz, ha valakit egy síppal ébresztenek?
*Mutat a kezében lévő sípra, amit zsebre is tesz. Nem adja ám egy könnyen!! XD Végignéz a társaságon, majd csípőre teszi kezeit, úgy néz bátyjára.*
-Öhm. Ha szabad megtudnom, miért szundikálsz még ilyenkor is? Mi már rég fent vagyunk, igaz? *Carmen felé fordul* Hm? Jut eszembe.. Carmen el szeretne mondani valamit, ha nem tévedek.
*Vált teljesen komolyra, majd egy sóhajjal abba is hagyja. Felemeli kezeit, majd le is engedi.*
-Mára befejeztem... nem lesz több 'csíny' vagy ilyesmi..
*Lehajtja a fejét, mint a jó kisfiúk, majd a kutyájához caplat. Leguggol hozzá, majd leül a fűbe mellé. A kutya meg ráugrik, így mindketten a földre kerülnek.*
-Jól van! Már te is ellenem vagy?
*Nevet a kutyára, majd mindketten lenyugodnak. Felhúzza a lábát, mad rádől, kifújja magát. Sakura meg szorosan mellé húzódik, s megnyaldossa, majd Bobbyhoz szalad, s megpróbálkozik megint egy játékkal...*
 
|
*Édesdeden alszik, mint egy baba. Az arcsimire felrántja a vállát, és nyüsszen egyet, jelezve hogy hagyják békén. A sípra kipattannak szemei, reflexei mozdítják meg kómás testét, ujjai a menni készülő Yama csuklójára fonódnak, a fegyver kattanva kibiztosítódik, a csöve pedig a fiú homlokához nyomul.. csak egy pillanat az egész, még Naru sem ébredt fel. Szusszan egyet, és álmosan oldalra billenti a fejét.*
- Őrmester..?
*Lassan kitisztul a kép, elkerekedett szemekkel rántja el a fegyvert, és öccsét is elengedi.*
- Yamakasi... azt a leborult szivarvégét... gyere csak ide!!!!
*Na, most kezdhet el futni, mert Naru ugyan leteszi a fegyvert, de mezítláb, egy szál boxerben ugrik talpra. Ha öccse kirohan, akkor utána, és addig fogócskázik vele, amíg el nem kapja hogy a nyakát átkarolva véghezvihesse szörnyű hajborzolós gesztusát..*
|
*Bobby nem kenődik el, jól esik neki csillogni, és ez a lényeg. Carmen pedig nagy nehezen, de kicibálja a mázsás táskát a sátor elé. Yama ötletére összehúzza a szemeit.*
- Héhó, engem hagyj ki belőle. Narunál fegyver van, gyerekes, és fiú, ez a három indok bőven elég, hogy szüneteltessem nála a tréfákat.
*Fejcsóválva néz Yama után, és sóhajt egyet. Bobbyra sandít, majd leül az egyik fatönkre. Az eget figyeli, azt hallgatva, mikor nyúzzák meg. A sípra elfintorodik, és mély levegőt vesz.*
- Három.. kettő.. egy..
*Naru sátrára néz, ahol valószínűleg valami furcsa zaj fog kiszűrődni.*
|
-Butaság? Hm..
*Eltöpreng, majd pakolászni kezd. Összeszedi a cuccát, begyömöszöl mindent a táskába, majd Carmenre néz, aki szintén pakol. Oldalra biccenti a fejét, majd tovább pakol. Egy sóhajjal hátára veszi a kistáskát, majd Sakurára néz, aki csak értetlenül bámul Bobbyra. Nem tartja nagyra, csak furcsálja, hogy a "háziebek" milyenek. XD Egy sóhajjal kimegy, majd gazdája is utána. A táskát az egyik fantönkre teszi, majd visszasétál a sátorhoz. Csípőre teszi kezeit, majd összedörzsöli két tenyerét.*
-Akkor most, ha már semmi sincs odabent, ezt is szétszedjük. Mi leszünk az elsők! *Naru sátrára néz, majd eltöpreng* Hmm.... Van egy ötletem, hogyan adhatnánk vissza a múltkori kis ébresztő akcióját.. benne vagy?
*Carmenre néz, s akár igent mondott, akár nemet, ő megcsinálja. A táskájához rohan, letérdel, majd elkezd benne kutatni. A legis legmélyebb zugából előhúzza a... sípot. Felemeli, az ég felé tartja, mintha egy becses tárgy lenne, majd feláll, s Carmenhez rohan. Oldalra bicccenti a fejét, majd Naru sátrához oson, felhúzza óvatosan a cibzárt, nehogy felkeljen, s ha ez sikerült, Naru mellé oson, letérdel mellé, majd egy mosollyal végigsimít az arcán.*
-Ébresztő. A hasadra süt a nap.. illetve nem egészen..
*Valószínűleg nem kelt fel, így szájához emeli a sípot, majd belefúj.*
-ÉBRESZTŐ! Egy kettő!
*Kiált rá Narura, s mielőtt élve megnyúzzák kirphan a sátorból, s Carmen mögé bújik, persze csak akkor, ha bátyja hajlandó volt felkelni. ;) Sakura meg a fatönk mellett ücsörög végig.*
|
*Az ölelés teljesen meglepi. Megtorpan, és csak áll, mikor Yama maga felé fordítja, meglepve néz fel rá.*
~Mégcsak nem is mérges.. más.. más reagálást vártam tőle..~
*Lassan elmosolyodik, lehunyja a szemeit, és oldalra biccentett fejjel viszonozza szorosan az ölelést. A kérdésre, miszerint miért nem mondja el, kinyitja a szemeit, és elkenődött arccal elnéz a válla felett, majd egy mosolyt erőltetve magára ellép tőle.*
- Ez egy hosszú történet. Butaság..
*Naru sátrára néz, és sóhajt egyet*
- Amikor mi aludnánk, képes 5kor talpon lenni, most pedig alig akar felkelni.. na nem baj, hagy pihenjen..
*Mosolyog Yamára, nyelvével csettint Bobbynak, és bemászik a sátorba. Gyomra megkordul, de nem foglalkozik vele, sietősen elkezd pakolászni.*
~Majd az Akadémián megebédelek..~
*Egy bólintással lezárja a témát. Mély levegőt vesz, és amelyik táska elkészült, azt kigyűri a sátor elé. Néha mosolyogva hátrasandít Yamára és Sakurára. Eszébe jut valami, és magához vonva Bobbyt a fülébe suttog.*
- Most te is csilloghatsz.. mutasd meg Sakurának a táskás számunkat..
*Kutyájára kacsint, és ahogy a megérkezésnél, a mellső mancsain átdugja a legkönyebb táska pántját, átemeli a feje felett rá a hátára, és megpaskolja a farát. Bobby pedig büszkén kihúzza magát, és a táskával a hátán, peckesen kiléptet a sátor elé. Ott fejét mélyen lehajtja mancsairól, fenekét az ég felé tolja, így a cucc átbukfencezik feje felett. Kiszökken a vállpántjaiból, és megrázva magát, lelkes farkcsóválással visszamászik gazdájához.*
- Jó kutya..
*Megpaskolja a fejét, és a cipzárt behúzva feláll. Összedörzsöli két tenyerét, összeszorítja a szemeit, mély levegőt vesz, és nekifeszül.. felemeli a sporttáskáját ;)*
|
*Figyelmesen hallgatj a lányt, s közben Sakura fejét simogatja. Mikor a lány feláll, ő is feláll. A kijelentésre összehúzza szemeit, s csak egy idő után esik le neki. Mosolyogva Carmen mögé szökken, majd hátulról átöleli, összeszorítja szemeit, s szorosan magához öleli.*
-Ez remek!
*Öleli még egy ideig, majd elengedi, s ha hagyja, maga felé fordítja. Megfogja a vállainál.*
-De miért nem mondtad el ezt előbb?
*Megcsóválja a fejét, majd ismét átöleli.*
-Nem baj.. nem kell elmondani.. örülök, hogy úhra látsz.
*Eltolja magától, majd engedi, hogy a sátra felé mennyen. Egy sóhajjal leguggol Sakurához, aki mindig mögötte van, s átöleli egypillanatra. A kutya össszehúzza szemeit, majd megnyalja az arcát. Yama megpaskolja a fejét, majd feláll.*
-Ideje pakolni. *vissza leguggol Sakurához, tenyerébe vesz a fejét* Velem jössz?
*Néz rá angyali szemekkel, s a kutya oldalra biccentett fejjel vakkant egyet, közben csóválja a farkát.*
-Ezekszerint igen.
*Áll fel boldogan, s Carmen után megy. Neki is össze kell pakolni.. meg a sátrat is el kell pakolni.. hmm...*
|
*Összerezzen, mikor egy takarót érez a hátán. Yamára néz, hálásan rámosolyog, majd Bobbyra mered. A kérdésekre lassan megvonja a vállait.*
- Azért szaladtam el, hogy egyedül lehessek. Tudod nem mindennapi élmény, mikor egy srác rád mászik
*Húzza el a száját egy mosollyal. A fiúra néz, majd vissza a földre. Rendületlenül simogatja kutyáját, aki ezért néha hálásan megnyalja a kezét.*
- Nagyon rendes tőled, de nincs semmi baj. Néha kicsit sok lesz a világból, dehát ez a lányoknál megszokott
*Elmosolyodik, és csillogó szemekkel figyeli a napfelkeltét. Elvarázsolódva, ámulva, s amint a nap útjára indul, feláll.*
- Yama.. a múltkori műtétem.. sikerült.
*A fiúra néz, majd vissza a földre egy apró mosollyal, és a sátra felé indul. Össze kéne pakolnia, hisz lassan ideje itthagyni ezt a helyet.*
|
*Sakura a sátor előtt örködik, de az éneklésre felfigyel. Összeszorítja szemeit, majd mancsával betemeti a füleit, hogy tudjon végre aludni. De ez nem sikerül. Sóhajtva feláll, majd le is ül. Nem megy oda egy bizoyos személy miatt, aki ki nem állhatja.. :P Megrázza a fejét, visszafekszik. Ekkor nyílik a sátor, s Yama lép elő. Nézi egy darabig Carment, majd visszamászik egy takaróért, s vissza kijön. Carmen mögé oson, majd betakarja.*
-Meg ne fázz..
*Mosolyog rá, majd leül a másik fatönkre. Lábaira dől, majd sóhajtva a lány felé fordul.*
-Miért szaladtál el? És mi a baj? látom, hogy valami nyomja a lelked... ne titkolózz, kérlek. Nekem mindent elmondhatsz.
*Felnéz az égre, s épp ekkor jön fel a nap. Sóhajtva Naru sátrára néz.*
-Mindjárt felkel ő is..
*Sakura Yama mellé sétál, majd leül mellé. Bobbytól tisztes távolságba. Nincs kedve vele civakodni. :P Felemeli mancsát, megnyaldossa, majd megtörli pofiját vele. Egy sóhajjal Yama térdeire helyezi fejét, egy kis simizést kuncsorogva, amit meg is kap.*
|
*Fut, az sem érdekli hogy merre, mikor úgy érzi, elég távol ért, egy fa törzsének dőlve lerogy a gyökeréhez. Zihálva mellkasához nyúl, Bobby lassan beéri. Lefekszik mellé szorosan, és a fejét odadugja hozzá, gazdája pedig gyengéden magához öleli.*
- Ez jó.. ha ki akarnék borulni, gyorsan el kell szaladnom, és az segít
*Gyengén elneveti magát, de ez az egész egy keserű sóhajba fullad. Arcát tenyerébe temeti, ujjai továbbsiklanak, s kiigazgatnak pár szőke tincset. Halkan, lágy hangon elkezd énekelni*
- Angyal.. földi kertben.. nála.. csodás minden.. ott még az ég is.. kékebb a kéknél.. szeme tüzében.. boldogan éégnéél! Ha nála járok.. templomcsend vááár ott.. ha átölel csendben.. Eltűnt a külvilág! gond és bú nincs tovább.. minden rossz messze szálllt.. érte.. mindent megtennék! Érte! Meg is halnék! Ketrecben voltam, de megszöktem onnan! Felforr a vérem.. vadásznak rám! Igen! Minden titkom.. világgá ordítom: A szerelem nem bűn! Mártírok nem leszünk! Vonuljon el a szennyes ár! Ha szeretsz a béke megtalááál... *sóhajt, fejét hátrabillenti* Minden jelentéktelen! Még a viszály sem számít! Minden jelentéktelen! Csak ő legyen mindig itt.. remegek, úgy hiányzik! Miért bűn ez, mondd miért? Nem lehetünk egymásééééé! Húúúúúú... ha átölel csendben.. eltűnt a külvilág! Gond és bú nincs tovább.. minden rossz messze szálll.. óóóó-óóó-ó...
*Lehunyja szemeit, kutyája megnyalja a tenyerét. Összerezzen, és elmosolyodva ránéz.*
- Sajnálom.. pocsék hangom van, de ez jól esett.. valahogy el kell felejtenem, ami a sátorban történt.. és erőt kell merítenem.. miért jár ekkora akadályokkal a szerelem? Én csak.. boldog szeretnék lenni.. főleg most.. hogy látok..
*Kétségbeesett szemeket mereszt kutyájára, aki szorosan hozzásimul. Elmosolyodik.*
- Igazad van. Egy hisztis, nyafogós liba vagyok. Vehetném ezt is félvállról. De tudod.. mikor megölelt.. egyszerűen remegtem.. talán még mindig bennem bújkál egy kis riadalom. Tényleg túl nyafogós vagyok *elneveti magát, és megpuszilja Bobby fejét* köszönöm, kicsim.
*Feltápászkodik, és lassan visszaindul. Hátranéz kutyájára, és megpaskolja a combját.*
- Gyere.. menjünk vissza.. hmm, tudod mit? Holnap, ha visszaértünk, megnézzük újra a Rómeó és Júliát. Csak mi ketten.. mit szólsz? Felidézzük a dalszövegeket legalább
*Megcsóválja a fejét, és visszamegy a sátorhoz. Bekukucskál, de látja, hogy az övé teljesen üres. Bobbyra néz.*
- Nem szeretnék egyedül aludni _ebben_ a sátorban..
*Behajol a kabátjáért, és az egyik fatönköt elfekteti, és úgy ül rá. A hátára teríti kabátját, és magához vonja kutyáját. Elmerül a gondolataiban, és egészen reggelig itt ücsörög, éberen, néha fél-álomban. Legalább a napfelkeltét látja..*
- Persze, a sors rendezte így... persze, a sors rendezte így! Na de miért egy gazember lányát?! A sorssal nem nyithatsz vitát.. mikor minden nő csak rád várt! Nem nem, ó nem.. ne menj a jégre gondold át! Vállalnom kell... az életem... ő kell nekem.. más nem! Veletek lettem valaki, de senki vagyok nélküle! Senkit nem árultam el, így a bocsánat sem kell! Nincs senkim, ha Ő nincs... és nem vagyok én sem! Ha Ő nincs... és nem vagyok én sem..
*Átkarolja Bobbyt, és egy mosollyal az orrát a bundájába fúrja. Mára elég a pacsirtázásból..*
|
*Bobby morgására felfigyel, de csak dacosan felszegi a fejét. Yama mellé ballag, aki meglepetten néz Carmenre.*
-De Carmen!
*Nyúl utána, s utána is menne, de Naru nem engedi.*
-Már megint mit csináltam?
*Lenéz a földre csalódottan, majd a sátorra.*
-Azthiszem én meg veled tartok... akkor ma éjszaka már egy sátorban maradunk... ha nem baj.
*Vonja meg vállait, majd Naru után szökken, Sakurával együtt. Közben töpreng.*
~Megbántottam volna? Mi bajaa?? Tudtam, hogy valami nem stimmel vele...~
*Lenéz Sakurára, s ha Naru bement, akkor legugol hozzá, s a fülébe súgja.*
-Tartsd szemmel! Rendben?
*Mosolyog a kutyára, aki rögtön bólint, s Carmen után szegődik. Yama bemegy a sátorba, ha Naru is úgy akarja (!), majd lefekszik az előző helyére, majd lassan lehunyja szemeit, elalszik. Sakura meg követi a szagot, s ha minden igaz, akkor megpillantja őket, de elbújik egy fa mögé, hogy ne lássák meg. Ha a két személyes csapat visszaidul, ő lassan osonva követi őket, s a sátor elé lefekszik, ott fog ma alduni. ;)*
|
- Helyes
*Néz elégedetten Luke után, és az övébe tűri a fegyvert. Sakura magánakciójára elneveti magát, és Bobbyra néz.*
- Ugyan, ne legyél féltékeny..
*Mosolyog rá, Yama kérdésére csípőre teszi a kezeit.*
- A-a.. mondtam, maximum halat.
*Vigyorog rá, majd szemforgatva félrevonul amikor a páros összeborul. Carmen viselkedésére összehúzza a szemeit, utána néz, de ha Yama követné, megfogja a vállát.*
- Hagyd most a gondolataival.. nők.. visszajön ha fázik vagy ha elálmosodik.. Bobby is vele van. Pihenjünk le, még mindig az alvás ideje van
*Nyújtózik egy nagyot, és a sátrára néz. Mély levegőt vesz, és biccent öccsének*
- Én vissza is fekszek. Ha valaki keres, tentézek..
*Indul meg a sátra felé.*
|
*Bobby hevesen morog Sakura magánakciójára, akár hallja, akár nem, az agresszív vicsorgással csak azt jelzi, hogy mindenki védje a maga gazdáját. Ám mikor gazdája megöleli, felenyhülve megnyalogatja az arcát. Luke után néz, és sóhajt egyet.*
- Elment..
*Végigsimít kutyája fején, és felnéz Narura, majd Yamára. A szavait hallva lenéz a földre.*
- Én nem voltam inkább vele, mint veled. Te döntöttél úgy, hogy kint alszol.
*Az ölelésre meglepődik, egy pillanatra lehunyja szemeit, majd eltolja magától a fiút. Felegyenesedik, és elhátrál pár lépést.*
- Én.. nem.. szeretnék kicsit egyedül lenni.. ne haragudj.. nem miattad..
*Rázza meg a fejét, és Bobbyra néz, majd még egy lépést hátrálva sarkon fordul, és ha nem állítják meg beszalad a fák közé. Kutyája engedelmesen követi.*
|
*A pofonra kishíján felkiált, de nem foglalkozik vele.*
~Ha így állunk..~
*Carmen durcásságára elhúzza a száját, s mivel nem jött össze Sakura terve, ezért elfut a domboldalra ahova épp Luke tart, arra felé, megáll, felemeli a fejét, s vonyítani kezd. A többiek biztosan nem tudják, hogy miért, de vonyít. Néhány másodperc múlva megjelenik fia, meg az ő társa. Vakkant nekik, s ők pedig rögtön veszik az adást. Lukera pillantanak, majd összeduják fejüket, s megindulnak utána. Vicsorognak közben, s elé kerülnek, majd hagyják meglógni. Elégedetten baktatnak vissza Sakurához, akivel összebújnak, majd elnéznek a távolba. Sóhajtva elválnak. Yama meg csak nézi a kiskutyát.*
-Hmm.. aranyosabb, mint hittem.
*Oldalta biccenti a fejét, s odahívja magához, de ő nem jön.*
-Vad.. sebaj.
*Megcsóválja a fejét, majd Sakura vonyít mégegyet, s elválnak útjaik. Visszabaktat Yamához, majd felugrik rá, ha hagyja.*
-Jól van, ügyes voltál.
*Megsimogatja a fejét, majd a kutyák után néz. Sóhajtva Narura pillant.*
-Még mindig nem kaptál kedvet a kutyákhoz?
*Elneveti magát, majd Carmenhez sétál. Vállára teszi a kezét.*
-Nem feltételeztem rólad... nehogy azt hidd... csak kicsit mérges voltam, hogy inkább vele vagy, mint velem...
~Öhm.. fogadok most az jön, hogy magas lovon ülök... öhm... majd visszavágok..~
*Átöleli a lányt egy pillanatra, majd a sátor felé húzza.*
-Mostmár ketten alszunk? Illetve 4-en?
*Elneveti magát, hisz itt a két kutyára céloz.*
 (Sakura fia)  (Sakura társa)
|
*A pofonra akár összejött, akár nem, elvigyorodik, de ez gyorsan le is fagy róla a közeledő Sakura láttán.*
- Hé! Hé! Maradj ott! Hé!
*Araszol vissza a sátorhoz, Bobbyt kikerülve. Mikor Carmen rájuk szól, egy sóhajjal letörli homlokáról a verejtékcseppeket. Egy vigyorral elindul felé, de mivel ismét szembetalálja magát a fegyver csövével, vissza is lép. Narumi szavait hallva nem habozik sokat, hátára kapja a cuccosait.*
- Hát, akkor..köszi a vendéglátást.. találkozunk az akadémián.. pá!
*Kezd el tolatni a fák felé, és ha nem állítják meg, sietve elhúzza a csíkot.*
|
*Elkapja a fegyvert, és kibiztosítva Lukera szegezi méregtől szikrázó szemekkel. Ha csattan valami, meglepve hátranéz, majd szemforgatva vissza. Keze mostmár nem remeg, biztosan áll, nem úgy mint múltkor testvérénél. Mikor Carmen odalép hozzá, ránéz. Töpreng egy kicsit, majd megrázza a fejét.*
- Eszem ágában sincs.. ennyivel nem ússza meg..
*Sóhajt, majd lassan leereszti a fegyvert, de ha Luke közelebb akar jönni, egyből felemeli.*
- Ajánlok valamit.. *fél kézzel átkarolja Carmen vállát, ha hagyja, fegyveres kezével elbök egy irányba* Az Akadémia arra van. Tűnés innen, és le van rendezve.
*Oldalra billenti a fejét, a választ várva, bár nem lesz sokáig ilyen engedékeny.*
|
- Hogy mi?
*Luke szavaira meghökken, keze ökölbe szorul. Ha nem ellenkezett, akkor mi a fenéért sikított?? Yama mögé lép, a kijelentésére elkerekednek a szemei. Döbbenten nézi, majd összehúzza a szemeit, és tenyere céltudatosan meglendül. Akár talál a pofon, akár nem, hátrébb lép*
- Hogy feltételezhetsz rólam ilyet?! Elhiszed ennek a hülyének minden szavát?!
*Narura néz, és odaaraszol hozzá. Ha minden igaz nála van a fegyver, így megfogja a karját.*
- Kerüljük a balhét.. kérlek.. bocsánatot fog kérni, és el van rendezve..
~Vagyis nincs, de nem akarom ezt a dolgot tovább feszíteni..~
*Sakurára néz, majd Bobbyra, és megrázza a fejét. Leguggol és a térdeire csap*
- Gyertek ide! Sakura, Bobby.. Bobby!
*Ismétli meg erőteljesebben, mire kutyája morogva lehajtja a fejét, és gazdájához megy. Hátranéz Yamára, de csak egy pillanatra.*
~Hogy gondolhat rólam olyat, hogy..? áhh..~
|
*Naru szavaira egy kicsit enged a fegyveren, de mikor meghallja Carmen szavait, rögtön visszaemeli, s Lukera szegezi. A bátyja is ezt mondja, akkor már miért ne? Válla felett hátranéz Carmenre, s Luke kijelentése is szemet szúr neki.*
-Szóval nem ellenkeztél? Rendben.
*Leengedi a fegyvert, majd Naru felé fordul.*
-Hé, Naru!
*Ha figyel, akkor odadobja neki a fegyvert, majd hátrébb araszol, közben Carmenre nézve.*
-Ha nem ellenkeztél, akkor semmi gond. Menny csak vissza..
*Megvonja vállait, majd karbateszi kezeit. Összehúzott szemekkel néz hol a lányra, hol Lukera.*
~Szerintem Luke megint hazduik.. hmm... Talán Sakura megleckéztethetné.~
*Bólint határozottan, majd leguggol kutyájához, a fülébe súg valamit. Sakura bólint, s vicsorogni kezd, amit le is fagyaszt magáról. Bájos vigyorral megy oda Lukehoz, sétál körülötte, majd ha nem figyel, megtorpan, kihúzza magát, kimutatja foga fehérjét, majd a bokájához kap, s jó erősen megharapja, ha sikerült, ha nem, hátrébb ugrik Yama mellé.*
|
*Hát..ömm.. nem kellemes a fegyver másik oldalán lenni. Tűntető hallgatásba fog, de Carmen kikotyogja.. stratégiaváltás: menteni ami menthető. Csípőre teszi a kezeit.*
- Ceh, hogy én másztam rád?! Kislány, odabent még nem ellenkeztél..
*Teszi végül karba a kezeit, ám Narumi már meg is ragadja. Nyel egyet, és csitítólag felemeli a kezeit.*
- Héé, nyugalom! Ez csak egy félreértés, nem kell így mellre szívni..
*Vigyorog ártatlanul, legalábbis próbál. De bocsánatot kérni, azt nem fog.. jó lenne most is lelécelni, csakhát..éjjel, egy erdő közepén, ez nem megoldható.*
- Ugyan Carmen, mondd meg nekik, hogy semmiség az egész, felejtsük el, és jóéjszakát..
*Erőltet magára egy bájos mosolyt*
|
*Felbukkan Luke, na de nem engedi, hogy megkerülje.. jobb keze ökölbe szorul, és meg is lendülne, ha figyelmét nem terelné el az övéből kivándorló fegyver. Kigúbadt szemekkel néz Yamára, és már mondana valamit, de lenyeli.*
~Ez így rosszul is elsülhet.. nekem kéne a higgadt testvérnek lennem..~
- Jól van, beszéljük meg ezt emberek módjára. Tedd azt le, öcskös
*Emeli fel a kezét csitítólag, ám Carmen szavait hallva megdermed. Ledöbben, aztán ökölbe szorulnak a kezei.*
- Ne, ne tedd le. Lődd le! De előtte a saját kezeimmel ölöm meg..
*Fordul vissza Lukehoz és megindul elé. Mostmár cseppet sem higgadt bátyó. Ha tudja, megragadja a ruháját a nyakánál*
- Mi a fenét csináltál vele?! A te szádból akarom hallani!
|
*Neki mindegy hogy ki öleli meg, mert nagy kő esik le a szívéről így is, hogy mostmár biztonságban van. De nem elég nagy ahhoz, hogy tudjon beszélni.. hogy tálalja ezt ki? Ez annyira.. kínos.. Bobby Luke elindulását látva a bokája után kap, de Carmen még időben szalad oda.*
- Marad! Nem.. nem az ő hibája.. lázas.. véletlen volt.. biztosan.. felejtsük el..
*Hadarja egy levegővel, ám mikor Yama kezébe kerül a fegyver, hátrébb lépve mellkasához nyúl.*
~Ennek így nem lesz jó vége..~
*Összeszorítja a szemeit, de nem lép ki a fiúk mögül. Mély levegőt vesz, és a földet nézve, akadozva belekezd.*
- Le..lenyomott a földre.. és.. rám.. mászott..
|
[146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
(Sakura fia) 
(Sakura társa)