|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.11. 13:25 - |
| Egy kisebb terem két zongorával, és nézőközönséggel. Itt szoktak lenni a kisebb bemutatók, de ha nincs gyakorlás, teljesen üres. A ritkás berendezés ellenére nem visszhangzik, de gyakran van áramszünet, mivel a kábelek beköttetése eléggé nehézkés a terem elhelyezkedése miatt. |
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
*Nehézkesen, de megtalálja a zongorát mégpedig úgy, hogy nekiütközik a háromlábú széknek, amiben kis híján orra bukik. Egy sóhajjal leül rá, felnyitja a tetőt, rögzíti, és mutatóujját végighúzza a billentyűkön. Bobby leheveredik a lábaihoz. Hallja, hogy Yama odaér. Elmosolyodva felnéz rá.*
- Ülj le mellém, kérlek..
*Billenti oldalra a fejét, és ha a fiú így tett, visszafordul a zongorához. Megmozgatja mind a tíz ujját, és mosolyogva a fiúra néz.*
- Azt hiszem menni fog, de segítenél elkezdeni? Úgy, mint régen..
*Húzódik közelebb a fiúhoz, hogy át tudja karolni, és az ujjait egy-egy szerinte megfelelő billentyűre teszi, várva a kezdést. Lehunyja a szemeit.*
|
*A zongora teremhez érve sóhajt, a szavakra bólint.*
- Igen
*Ahogy felé fordul a lány ránéz, majd nézi, ahogy a zongorához indul. Körbenéz, s nekidől az ajtófélfának. Beugrik néhány emlékkép.. Amikor legutóbb tanította a lányt zongorázni, aztán jött Luke..végül Naru.. megrázza a fejét, s sóhajt.*
~Remélem most másképp sül el.. és semmi sem fogja megzavarni az oktatást.. nem mintha én lennék a zomgora-oktató..~
*Elhúzza a száját, s a lány mellé lépked. Ránéz, majd sóhajtva a zongorára. Elhúzza a száját.*
|
*Bobby előtte lépeget engedelmesen, így a pórázon érzi, hogy a lépcsőhöz érkeztek. A korlátot fogva sétál le, de mivel Yama nem beszél, ő sem szólal meg. A zongorateremhez érve Bobby megáll, a póráz ellazul, így ő is megáll.*
- Gyorsan ideértünk..
*Dönti oldalra a fejét és Yama felé fordul. Sóhajtva lehajtja a fejét.*
~Nem tudom mihez kezdjek.. annyira szeretnék vele lenni, de nem akarom hogy tényleg azt higyje, nekem ennyi elég.. mert elég.~
*Csóválja meg a fejét, és a gondolatait elűzve belépked a terembe. Lekapcsolja a pórázt a kutyájáról, és a hely legutóbbi képét felidézve magában az egyik zongora felé indul lassan.*
|
*Félénken végig néz a termen,majd megakad a szeme a zongorán*
~De jó!Végre hosszú idő után tudom folytatni azt a darabot,amit írok.~
*Nagy mosolyal az arcán megnézi a zongorát,felnyitja,kipróbálja a hangokat,majd lecsukja,és az ajtó felé veszi az irányt.*
-Egy tökéletes zongora,tökéletes darabokhoz.*Fordult vissza,maj folytatta útját vissza a kastélyba.* |
*Tsuzuki leül egy zongozához és előadja csak úgy szórakozásból kedvenc dalait. ~Milyen jó dolog is zongorázni. Olyan megnyugtató.~ Egyszercsak eszébejut, hogy még nem vette meg az új darabjának akottáját. Kimegy a teremből és az egész épületből.* |
*Bobbyt kérni sem kell, amint megfogja Yama a pórázt, elkezd körülötte szaladgálni, így ha nem figyel a póráz hamar rácsavarodhat a lábaira. Izgatottan vakkant, és kilő a fiúk szállása felé, mint egy puskagolyó.*
~Nem akarok Yamakasin kívül máshoz hozzámenni.... de apának se akarok csalódást okozni..~
*Elhúzza a száját és apjába karol.*
~Ha az a David tényleg olyan jófej, beszélek vele... biztosan megérti.. ha meg nem, akkor tényleg olyan leszek, mint Júlia. Hogy is mondják mindig? Ha az övé nem lehetek, másé sem leszek! Na jó, ezt azért n..~
- Hol van Bobby?
*Torpan meg körbetapogatva a levegőt maga körül. Sóhajt egyet, és megrázza a fejét.*
- Biztos Naruhoz ment.. meghívhatlak esetleg egy teára?
- Sajnálom bogaram, most mennem kell *néz a férfi a karórájára* de később ígérem beugrok
- Persze..
*Egy gyors puszi, és Carmen gondolataiba süllyedve, egyedül indul meg Naru szállása felé.*
|
*George úr zsavaira összehúzza szemeit, majd feléjük forul. ökölbeszorított kezekkel hajtja le a fejét, majd vissza leguggol Bobbyhoz. Megcsóválja a fejét, s ekkor hallja meg Carmen szavait. Lehunyja szemeit, majd egy sóhajjal feláll, s Carmen után néz.*
-Légy boldog...
*Keserű szívvel néz utána, s ekkor kezdi el huzibálni Bobby a nadrágját. Csak sóhajt egyet, majd megfogja a pórázát.*
-Szerintem most nem fogsz hiáynozni nekik... eljössz velem? Ígérem, visszajövünk.
*Mosolyog a kutyára, s óvatosan elmutat az egyik irányba. A szállása felé.*
-Talán még Naruval is összefutunk.. játszhatsz vele.. szerintem.
*Kacsint Bobbyra, majd ha ő is úgy akarja, elindulnak a fiúk szállására..*
|
- Csak úgy közlöm veled, hogy hallottam a Rómeó és Júliáról, és ha kell, én is megölöm magam!
*Szegi fel dacosan a fejét, mire apja sóhajtva átkarolja a vállát. Elhúzódik, de nem túlságosan. Észreveszi hogy Bobby nincs vele, de nem aggódik miatta.*
- Miért tiltakozol ennyire? David sikeres ügyvéd, jófej és felelősségteljes, okos és gazdag, mellette a legjobb orvosokat kapnád a szemedhez.. és az a.. öhm..Yamakasi? Lehet hogy melletted van, de nézz magadra! Gyönyörű vagy, de vak. Egy fiatal suhanc mi másért maradhatna veled? Pénz pénz és pénz..
*Carmen lehajtja a fejét, és bár egy pillanatra sem hiszi el a szavakat, apja vasakaratával nem szállhat szembe. Sóhajt egyet, és a földet nézve bólint.*
- De ne várd, hogy boldog legyek..
*Lép el tőle, és megindul az ellentétes irányba. Apja elégedett mosollyal megindul mellette.*
- Forrófejű kamaszlány vagy még, de mellette majd benő a fejed lágya. Keressük meg Narumit, beszédem van vele is. A zongorázást meg remélem nem szeretnéd folytatni.. keresek neked olyan munkát, ami illik hozzád. Valahol a pénzügyben... a festészetnek sincs semmi értelme, pénzkidobás.
- Igen..
*Sóhajt fel keserűen félrefordított fejjel, de beletörődve. Bobby ugyan válaszolni nem tud, de nyelvét kidugva ad egy pacsit Yamának. Látja, hogy gazdája elindult, de nem megy utánuk, inkább Yama lábához bújik és meghuzigálja a nadrágját játékos morgással.*
|
*A lány szavaira visszanéz, de nem megy vissza. Inkább megy tovább.. még hallja a párbeszédet, s George úr szavaira ökölbeszorul keze.*
~Ennél a? Minél?? Cehh...~
*Nem néz vissza, s ekkor érkezik Bobby. Lenéz rá, majd leguggol. Megsimogatja a fejét, majd vissznéz Carmenre.*
-Vigyázz rá! Rendben?
*Megsimogatja a fejét, majd a vitára megint Carmenék felé fordítja a fejét. Megcsóválja a fejét, majd Bobbyra néz. Megvakargatja a fületövét, majd egy sóhajjal feláll.*
|
- De..de..én alig beszéltem 16 év alatt kétszer Daviddel!
- Hát épp ezért, lesz mit bepótolnotok..
*Kiszakad apja öleléséből, és már épp visszavágna valamit, mikor Yama megszólal. Elkerekedett szemekkel fordul felé, letörten hallgatva a szavait.*
- Yama..
*Sóhajt fel, a szavaira elkezdi rázni a fejét, és mikor elindul, kilép utána, de apja elkapja a csuklóját.*
- Várj!
*Kiált utána, de nem megy tovább, mivel apuci visszahúzza, hátul összekulcsolt kezekkel lehajtja a fejét.*
- Rossz hatással van rád, ha már nem tudod, hol a helyed..
- Te beszélsz?! Hogy adhattál férjhez úgy, hogy engem meg sem kérdeztél?! És még nagykorú sem vagyok!
*Vág vissza mérgesen, Bobby nyüsszenve szalad Yamakasi után.. őt nem állítja meg úgyse senki.*
- Semmi baj, meglesz az eljegyzés, aztán 2 év múlva összeházasodtok. Addig jól megismeritek egymást.
- És mi van akkor, ha nem?!
*Teszi karba kezeit, ám az apja szemösszehúzva megfogja a karját, és maga felé fordítja.*
- Te is tudod, nincs olyan, hogy nem.. jobbat érdemelsz ennél a, ennél a..
- A neve Yamakasi! Betűzzem? Y-a-m-a-k-a-s-i!!
*Apja keze ökölbe szorul, kis híján meg is lendül, de sikerül időben lenyugtatnia magát. Bobby pedig ha beérte Yamát, játékosan felugrál rá, nem értve mi a baj.*
|
*A férfi belép elé, de erre csak sóhajt. Carmen kifakadására, majd a párbeszédre ledöbben. És mikor meghallja, hogy feleségül fogják venni Carment... Döbbenten hátrébb lép egyet, majd a férfire néz.*
-Hát ezért akarta, hogy hagyjam el.. *sóhajt, majd lehajtja a fejét* ..már értem..
*Ökölbeszorulnak kezei, majd Carmenre, s a George úrra néz.*
-Rendben van.. ha már eljegyezték.. akkor.. kötelességem.. elengdeni.. van egy olyan mondás is.. remélem igaz. Így szól: Ha szeretsz valakit, akkor elengeded, ha visszajön, mindig a tiéd volt, ha nem jön vissza, akkor sohasem volt a tiéd. *elmosolyodik, majd Carmenre néz* Ha visszajössz hozzám, megunod azt a Davidet, akkor mindig is az enyém voltál..
*Megcsóválja a fejét, majd le is hajtja.. lefagy arcáról a mosoly, boldogság... pedig még két perce olyan boldog volt Carmennel... sóhajt egyet, majd elnéz a folyosóra.*
-Azthiszem nincs többé rám szükség...
*Behunyja egy pillanatra a szemeit, majd a lányra tekint.*
-Sajnálom..
*Elfordítja a fejét, majd elindul, ha nem állítja meg senki..*
|
*A fiú kiborulására nem csak az apuci, de a lánya is felidegesedik. Carmen kis híján kilép, hogy apja nyakának ugorjon, de Bobby még időben visszahúzza. George viszont nem hagyja annyiban, belép Yamakasi elé.*
- Pont a lányom boldogsága miatt teszem.. el kell felejtened!
- Nem kell!!!
*Morran fel Carmen, és kisiet a zongorateremből, maga után húzva a tehetetlen, és szerencsétlen kutyát.*
- Mégis hogy gondoltad?! Nem vagyok egy tárgy, amit kedvedre eladhatsz a bolhapiacon!!
*Fakad ki mérgesen, az apja csak elmosolyodva belelép a C tervbe.*
- Emlékszel Davidre?
*Carmen meglepődik, mérge egy pillanat alatt elszáll. Töpreng, majd bólint egyet.*
- David.. az az ügyvéd..
- A szüleivel már gyerekkorotokban megegyeztünk, és mivel David már nagykorú, eljött hogy teljesítse a megállapodást. Elvesz feleségül, kicsim!
*Tárja ki a karjait egy ölelésre, Carmen viszont ledöbbenve, földbe gyökerezett lábakkal, és cseppet sem boldogan áll. Még Bobby póráza is kicsusszan ujjai közül.*
|
*A férfi szavaira összehúzza a szemeit, s meglátja a vaskos pénztárcát. Mikor az ezreseket kezdi el számolgatni, rögtön felkapja a fejét. A szavakra pedig kicsikét felidegesedeik.*
-Nem. *összehúzza szemeit, s megpróbál a férfi szemébe nézni* Csak ezért jött? Miért? Miért akarja, hogy békén hagyjam Carment?? Csak a múltam miatt? Megváltoztam azóta. A lány miatt. Csak miatta. Ez sem számít?
*Egy sóhajjal lehajtja a fejét, majd hozzáteszi.*
-Nem akarom elfelejteni, ahogy ő sem engem. A lány boldogsága magának semmit sem jelent?
*Felnéz rá, majd vissza a zongoraterem felé.*
-Azthiszem ez a beszélgetés nekem nem jó. Visszamegyek.
*Megvonja vállait, majd a férfire néz mégegyszer, s visszaindul morcosan.*
~Ceh... meg aakrt vásárolni... Naru... ha tudnád milyen szemét az, akinekte dolgozol... ehh.. majd én elmondom neked.. az biztos...~
*Ökölbeszorítja kezeit, majd belép a zongoraterembe, ha nem állította meg a férfi.*
|
- Ezaz!
*Kurjant fel örömében Yama szavait hallva, de rögtön szájához is kap, és visszahúzódik a zongoraterembe. Apja a szavakra összehúzza a szemeit, és a fiú válla után kap, hogy visszahúzza.*
- Figyelj.. *észbekap, vonásai meglazulnak, ismét magára öltve a nyájas hangot sóhajt* Figyelj, fiam.. tudom már miről van itt szó.. a lányom sokat megér, hát legyen..
*Előveszi a vastag pénztárcáját, és az ezreseket kezdi számolgatni.*
- Ne szerénykedj, mondd csak, mennyi kell ahhoz hogy el tudd felejteni? Elutazhatsz belőle külföldre, ott felszedhetsz csinos fiatalokat. Na?
*Néz várakozón a fiúra, majd egy csekket vesz elő.*
- Persze lehet így is.
*Vonja meg vállait Yamakasi arcát fürkészve.*
|
*Mikor a férfi int neki, rögtön mellé szegődik. A kérdésre felkapja a fejét.*
-Néhány napja, uram.
*Lehajtja a fejét, s mikor megtorpan ő is megáll. Felnéz a férfire, a szavaira csak összehúzza szemeit.*
-Ön nagyot téved. Összeillünk. Kibírtunk már egy-két csapást, mióta együtt vagyunk és azt mga anem tudja, hogy mit..
*Félrefordítja a fejét, majd egy sóhajjal tovább indul, ha a férfi is úgy akarja.*
|
- Ne hagyd hogy pépet csináljon belőled..
*Súgja Yama fülébe az ölelésnél. Apja szemforgatva félrenéz.*
- Sétálunk egyet, a barátod biztos szívesen körbevezet..
*Néz Yamakasira, akinek a nevét csakazért sem mondja ki :P magához inti, és ha odajött, akkor elindul kifelé a zongorateremből. Zsebre dugott kezekkel, ráérősen.*
- És.. mióta vagytok együtt a lányommal?
*Pillant a fiúra, majd a földre. Elindul a folyosón, Carmen pedig Bobby pórázát rövidre fogva, lábujjhegyen osonva utánuk.*
- A bátyád sokat mesélt rólad... nézd
*Áll meg, és szembefordul Yamával*
- Láttam, a lányom hogyan viselkedik veled, az arcára volt írva minden.. de én jó emberismerő vagyok, és hidd el, nem illetek össze. Te egy másik rétegbe tartozol, és nem... *együttérző, nyájas hangja megtorpan, töpreng, majd folytatja* ..egy neves család lányával kéne összekötnöd az életed..
*Ha ez nem válik be, van B, és C terve is ;) *
|
~Vagy úgy... George Callaway.~
*Sóhajtva elhallgat, mintha beszélt volna.. XD Ám a férfi szavai megütik. Már mondana is valamit, de visszafogja magát.. mégis csak Carmen apja..*
~Méghogy koszfészek.. ceh..~
*Néz összehúzott szemekkel a férfire, majd Carmen szavaira ledöbbenten ránéz.*
~Ezt nem kéne tudnia.. de.. oké..~
*Még közelebb is bújik hozzá, nem ellenkezik.*
-Igen.. tökéletesen megvagyunk..
~Hülye! Tőled nem is kérdezteee!!~
*Megcsóválja a fejét, majd a férfire néz.*
-Hogy beszélni? Velem?? Miért?? Minek?
*Kérdezi zavartan, majd elszakad a lánytól, az aggódásra átöleli egy pillanatra.. kit érdekel, hogy az apja is itt van? :P*
-Nyugi.. csak beszélgetünk..
~Legalábbis remélem.. hogy nem lesz semmi bonyodalom belőle..~
*Súgja oda a lánynak halkan... Ezután nyel egy széép nagyot, majd hátrateszi a kezeit.*
|
*Hallja, hogy apja nem valami barátságot, így kézbeveszi a helyzetet, és köhintve felé fordul.*
- Ő az apám, George Callaway, aki.. tényleg apu, mit keresel itt?
*Fordul vissza a férfi felé, aki zsebre dugott kezekkel, szájhúzva méregeti még mindig Yamát, de a kérdésre lányára néz.*
- Látni akartam ezt a koszfészket, hogy jó-e itt neked..
*A koszfészek szóra Carmen szája kinyílik, majd be is csukódik, fejét lehajtva bólint egyet.*
- Láthatod, jól vagyunk.
*Hangsúlyozza ki a többes számot, és Yamához közelebb bújva a vállára hajtja a fejét, ha hagyja. Apja először megrökönyödik, aztán vonásai megkeményednek. Felszegi a fejét*
- Vagy úgy.. Narumi ezt nem említette.. beszédem van veled, de előtte elbeszélgetnék a barátoddal, ha szabad..
*Mosolyodik el gúnyosan Yamakasira nézve, Carmen elhúzza a száját és a fiú felé fordul.*
- Ezt nem tartom jó ötletnek. Sok a dolgod, nem igaz? Apa, majd beszéltek máskor..
*Fordul vissza heves bólogatással, a férfi viszont karba teszi a kezeit. Bobby eleven mászkálással nézegeti őket.*
- Miért nem hagyod, hogy a barátod beszéljen?
- Bocsánat..
*Motyogja Carmen hátrébb húzódva, s leguggol Bobbyhoz. Arcáról le lehet olvasni az aggódást.*
~Ebből nem fog jó kisülni..~
|
*Mikor meghallja a férfi hangot, egyből feláll, s hátrébb lép. Carmen a kezét nyújtja felé, lehajtja a fejét, s félszemmel a férdire néz, majd óvatosan megfogja Carmenkezét. Már kinyitná a száját, hogy mondjon valamit, de Carmen, majd az apja is megelőzi.*
~Nem vagyok annyira kicsi.. ceh..~
*Egy sóhajjal elnéz a zongorára, majd a férfire.*
-Jó napot.. uram..
~Azthiszem így szokott köszönni Narumi.. vagy nem.. mindegy.. nem vagyok neki szimpatikus, az látszik.. báár.. nem várom el.. a múltamról biztosan tud mindent.. hupsz.. tényleg..~
*Gondolataiból Carmen halk szavai rázzák fel, majd összehúzza szemeit.*
~Most meg miért?~
*Egy sóhajjal követi Carmen "utasításait", majd ismét a férfire néz.*
|
*Elmosolyodik a fiú szavain, most nem csap rá a kezére, mikor átkarolja. Lehunyt szemekkel koncentrál, néha játékosan a fiúnak dől egy pillanatra, de aztán le is fagyasztja magáról a vigyort, és tovább koncentrál. Egészen addig, míg egy hang bele nem vág két dallam közé.*
- Carmen!
*Benyomva tart két billentyűt, a hangra viszont egyből pattan is fel kiszökkenve Yama karjaiból, és kis híján hátraesve a székben lecsukja a zongora tetejét. Remélhetőleg Yama keze nincs már ott.*
- Apa!
*Fordul az ajtó felé, hogy egy őszülő férfi áll, talpig öltönyben, hátranyalt hajjal, szemüvegben, és egy aktatáskával. Rögtön elkezd tiltakozni a zongora mellől ellépve, Bobby a férfihoz üget mélyre hajtott fejekkel.*
- Én.. én nem.. ez nem az amire gondolsz! Nem zongoráztam!!
*Rázza még mindig a fejét, apja megpaskolja Bobby fejét, majd visszazavarja a gazdájához.*
- Pedig elég félreérthető helyzet volt.
- Nem zongoráztam!
*Csattan fel ismét a lány, majd észbekapva Yamához siet, a kezét nyújtva felé. Remélhetőleg megfogja, és így nem kell keresgélnie.*
- Apu, ő Yam..
- Yamakasi Speak, igen, Naru kisöccse. Hallottam már rólad.
*Lép közelebb a férfi Yamát méregetve, de mikor elég közel ért, akkor sem nyújtja a kezét kézfogásra, csupán megöleli Carment, majd ellépve tőle, összevont szemöldökkel végignéz a pároson.*
- Húzd ki magad, mellkas ki, has be, fej magasra, bájos mosoly..
*Suttogja alig hallhatóan Yamának, miközben oldalba böki egy mosolyt ejtve apja felé.*
|
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
