|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.10. 18:50 - |
|
Sötét és fákkal sűrűn nőtt erdő, tele homokbuckákkal, szakadékokkal és meredek domboldalakkal. Eltévedni igen könnyű, tereplovaglásra viszont alkalmas terep. Vezető nélkül viszont veszélyes erre jönni.. kisebb állatok is élnek erre. |
[51-32] [31-12] [11-1]
-Ohh...szóval eltévedtetek-*Próbál eggyüttérzést kimutatni, de nemn agyon megy neki, és egy kis neveté is kitör rajta. Aztán megembereli magát és komoly arcal szól a lánynak*-Nah gyertek utánam, mielött még engem köptök be, hogy ithagytalak titeket az erdőben-*Elindul arra felé ahonnan jött. figyelmesen nézi a fákat sé próbál visszemlékezni az idefele útra. Mikr már elértek félutig megszólal.*A nevem Gars, ti kik vagytok és mért jártok erre ilyen későn...vagyis inkább éjjel xD?-*Kérdezi viccesen, és egy bokor mögött jobbra kanyarodik*-Itt már csak egyenesen kell menni, de inkább elkisérlek titeket, hátha még egy egyenes úton is eltévedtek...Mellesleg járt felétek egy lovas...ő mért nem kisért ki titeket, egy tanárnak látszott-*Teszi hozzá és ismét várja a temérdeknyi választ:).*
|
- Én nem félek, és a barátnőm sem. Csak eltévedtünk. Ennyi. -*Mondta a fiúnak, aki most érkezett. Zsaklinra pillantott. Nem tudta, hogy bízhat-e az idegen fiúban.* - Hogy hívnak? -*kérdezte.*
|
*Gars halkan baktat a hatalmas erdőben. Magányát az egyre hangosodó patadobogs töri meg. Bebújik egy bokor mögé és onnan nézi a tvozó lovast. Látszik rajta, hogy egy tanár és ő inkább nem áll le vele haverkodni, Miután elhaladt a lovas kisétál a bokor mögül és indul, vagyis indulna, ha nem látna meg maga elött két kétségbeesett lányt. Végigméri ket, aztán közelebblép*-Hello-*Mondja komoran. Felnéz a teliholdra, aztán vissza a lányokra*-Ilyen későn idekinn? Nem féltek, hogy megtámadnak a farkasok, vagy más éjjeli lények...Habár ti tudjátok...-*Mondja szemrehányóan és a feje melett lévő faággat birizgálja. Lassan odasétál egy fához. Rátámasztja a hátát, kzét zsebébe rakja...*-Nah mi van még ma kapok választ vagy meg kell várnom a hajnalt?-*Mondja viccesen és türelmetlenül vár...*
|
*Nagyon sokáig nem jött válasz, és a paták zaja lassan halkult, majd megszűnt. Az erdőben ismét síri csend lett.*
- Talán nem hallott meg... Na mindegy. Akkor új terv kell. Nem akarok sokáig itt maradni! -*mondta Zsaklinnak. Nem igazán szeretett olyan helyen lenni, amit nem ismer.* -Van ötleted?
|
*Látta a jelet, és követte barátnőjét*~Vajon jó ötlet ez? hiába...July már csak ilyen. Mindegy, csak szabaduljunk már ki innen!!!~*Halk léptekkel követte barátnőjét, és ő is visszakérdezett*-Az Akadémiáról jöttél?-*kételkedett benne, hogy a tegezés jó ötlet, de nem jutott más az eszébe. Csak el akart innen menni. Jó messzire!*
|
*Julynak remegett a lába. Nem tudta, vajon válaszoljon-e. Ki tudja, talán segítenek majd nekik kijutni innen... vagy nem.*
- Ki az? - *kérdezett vissza. Elindult a hang irányába, és intett Zsaklinnak, hogy kövesse. Remélte, hogy jól döntött.*
|
*Vágtából ügetésre vált, hisz a sötétben nem tud gyors tempóban kacskaringózni a fák között. Már nem a nyomokat követte, csak a lámpával világítva, körbe-körbe nézelődve a fákat fürkészte. Végül egy sóhajjal lépésre lassít, feláll a kengyelben, és úgy néz körbe. Elengedi a szárakat, és felszabadult kezével tölcsért formál ajkaihoz.*
- Van itt valaki? *kiált fel hangosan, válasz után fülelve. Ha nem kapott, visszaül a nyeregbe.* - Hahóó!?
*Ha July és Zsaklin nem válaszol gyorsan, akkor hallhatják, hogy a paták zaja lassan távolodik.* ~Talán csak tévedtem..~
|
-Hmm... Ne aggódj. Nem lesz baj, csak maradjunk csöndben. - Suttogta Zsaklinnak. A patadobogás irányába nézett, figyelt minden apró rezdülésre.
- Zsaklin! Lehet hogy valaki az Akadémiáról. Hiszen loval van...! - Mondta barátnőjének, és egy kicsit közelebb ment a hang irányába. Egy ponton azonban megállt. A szíve a torkában dobogott, de igyekezett nem mutatni félelmét. Várt.
|
*Hallja a patadobogást, és fülét megcsapja egy kanca nyerítése.*-Ju...Ju...July... T-t-te iss ha-ha-hallod?-*félelmében egy kicsit (:P) dadogott. A közvetlenül July mellett helyezkedő fának dőlve, összekulcsolt kezekkel idegeskedett*~lehet, hogy gyerekes vagyok, de hiszek a mesékben. És a sötét erdőkben élő szellemlovasokban is. Áhá! Bárcsak ne lennék olyan kiváncsi!!!~*Becsukta szemét, és elképzelte magát egy napos, virágos réten. Csak ő, a jegyzetfüzete, az ihlet, meg a ceruza.*-Félek...-*suttogta halkan*
|
*Messzi patadobogás, mely egyre inkább közeledik. Végül elhal, s helyét egy mély férfihang váltja fel.* - Hőő, Kislány! *Egy halk puffanás, a lányok közelében egy picike kis pont világít.. talán elemlámpa..vagy szentjánosbogár?* - Igen, én is látom.. erre kell lennie a rókacsapdának. Csak kerüljön a kezem közé, aki ezzel szórakozik.. *Morcos hang, mely fel is enyhül amint a kanca odadugja fejét az oldalának. Elneveti magát, megpaskolja a marját, majd megdöbbenve lehajol. Az elemlámpa fénye a földre összpontosul* - Friss emberi lábnyomok.. valaki erre kószálna? *Felegyenesedik, visszalendül a nyeregbe, s Kislány patáinak dübörgése ismét felveri a tájat.*
|
| -Zsaklin! *Mondta megkönnyebbülve a lány. Megfogta barátnője kezét, hogy ne veszítse el.* -Hát nem tudom hol vagyunk. Egy erdőben... *Tudta, hogy elég hülyén hangzott amit mondott, de nem érdekelte. Nem gondolt ilyen apróságokra. Szemével a macskát kereste. Meglátott valamit a földön. Elengedte Zsaklin kezét, és odalépett, hogy megnézhesse közelebbről. Egy mobiltelefon volt. Megpróbálta bekapcsolni, de nem sikerült. Csalódottan mondta barátnőjének:* -Azt hiszem, meg kell várnunk a reggelt. Fényben csak hazatalálunk... *Majd leült, és nekidőlt egy fának.* |
*Ez Zsaklin volt... Ő is szereti a sötétet, de ő sem rettenthetetlen... Sikítani kezdett attól a valakitől aki nekiment a hátának.*-Ááá! Julyy!-*megfordult, és meglátta barátnőjét*-Ju..Ju...July!-*Félve hozzábújt, és megölelte, mintha sírna*-July!!! olyan sötét van, és nem tudom hol vagyunk! Te tudod?-*Elengedte July-t, de mostmár mellette maradt.*~Hol vagyunk? Hol a cica? Mi ez a hely? Félek... És NEM a sötéttől... De akkor mitől? talán attól, hogy eltévedtünk?~*Hunyorított ő is, hátha legalább a cicát látja. De nem... Eltűnt...*~Hol vagyunk?~
|
-Zsaklin? *Kérdezte. Körülötte minden sötét volt. Még szerencse, hogy July nem fél a sötétben. Inkább szerette. Viszont még így is félt, a tudattól, hogy nem tudja hol van. Egy ágreccsenést hallott. Szemével hunyorított, de nem látott jobban. Megint hallott valamit. A háta mögül. Ezen a ponton megdermedt. Megint hallotta a hangot. Elállt a lélegzete... Majd érezte, hogy valami nekiment a hátának. Fülsiketítően sikítani kezdett.* -ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
|
*Bátyja szavaira bekapcsolja az övet.S már az indulás is elég rossz... Narura néz közben, ahogy lazán korményoz, közben meg a másik keze kint lóg.*
~Ceh.... nem jó ötlet vele kocsiba ülni... úgylátom..~
*Megrázza a fejét, s az árkezés is rosszul sül el... az igazgatónp autója mellett... mikor leáll a motor, rögtön kiugrik az autóból, amilyen gyorsan csak tud, majd Narura mered.*
-Te, most őszintán! Normális vagy???
*Kérdezi, de nem vár választ. Egyből a szobája felé megy, még noszogatni sem kell. Lözben dünnyög valamit.*
-Vele sem ülök tübbé kocsiba... az tuti... kész öngyilkosság...
*Megrázza a fejét, s sóhajtva beér a szobájába.*
|
- Carmen is ezt mondta.. érdekesek vagytok
*Csóválja meg a fejét, és amint öccse beszállt, megkerülve a kocsit átmegy a másik oldalra. Az ajtó kinyitása nélkül, egy laza mozdulattal ugrik be, és egyből be is köti magát. Yama szavaira sóhajt*
- Persze persze.. kösdd be magad!
*Ha Yama nem teszi, ő fogja bánni ;) behúzza a kéziféket, és a gázra tapos, ezáltal az autó egy 180 fokos fordulatot vesz. Felengedi a féket, és tövig nyomja a gázt. Ügyesen kacskaringózik az erdei úton, azaz jobbra-ballra rángatja a kormányt fél kézzel, a másikat az ablakon lógatja kifelé.*
- Csak biztonságban akarlak tudni titeket, hogy azon belül mit csináltok ugyan nem hagy hidegen, de ha megint a régi helyzetre fáj a fogad, akkor teljesen hidegen hagy. Így jó?
*Néz rá napszemüvege alól kifürkészhetetlen szemeivel egy pillanatra, majd vissza az útra. Amint kiérnek a Kastély felé vezető útra, méginkább gyorsít. 100, 110, 115.. zavartalanul, nyugodtan vezet meredek kanyarokkal és gyomorugrálós buktatókkal. Az Akadémia parkolójánál viszont felengedi a gázt, rátapos a fékre, még a kéziféket is behúzza, és egy szép farolással, 90 fokos kanyarral beérkezik az igazgatónő autója mellé. Hajszálpontosan.. félmosollyal Yamára pillant.*
- Megjöttünk.
*Leállítja a motort, és a kulcsot a zsebébe rakva, az ajtóba kapaszkodva felrántja térdeit, átemeli az ajtó felett, és a földre szökkenve leporolja a nadrágját. Fejével a Kastély felé bök, jelezve, hogy irány felfelé. Bizony, a szobájáig kíséri öccsét, és ha szükséges az ajtót is rázárja.*
|
*Mikor a bátyja megfogja a karjánál elfodrítja a fejét.*
-Most meg mi a bajod? Haggy engem békén..
*A kocsira pillant, majd Narura.*
-Ceh... régebben nem vol.. mindegy.. na igen.. te vagy.. *elmosolyodik* csak azt tudnám, hogy miért... maradj vele és velem ne törődj.. neki nagyobb szüksége van rád, mint nekem. És kész.
*Vonja meg vűllait, majd a kocsiba dobja a táskáját, s beül...*
-Ha ennyire akarod... de nincs sok szükség rá..
~Úgy se maradok sokáig az Akadémián..~
-Milyen megértésre?!?! Nem kell megérteni... törődjön mindenki a saját gondjéval.
*Elfordítja a fejét, majd karbatett kezekkel elmereng.*
|
- Ó, a levél.. az egy félreértés..
*Legyint, öccse szavaira azonban összehúzza a szemeit. Türelmesen végighallgatja, majd egy sóhajjal feláll, és előkeresi a napszemüvegét.*
- Azt hittem összeborulva ki tudod sírni magad a vállamon, de látom erre ma nem vagy vevő. Akkor jön a másik módszer, ha ennyire vágysz rá.
*Dörmögi színtelen hangon, felveszi a napszemüvegét, megigazgatja az orrán és megfogja Yama karját, akár akarja, akár nem. Megindul a kocsija felé.*
- Remek, járd a saját utad, felőlem is oda mész ahova akarsz fiatalúr.... amint betöltötted a 18. életéved. Addig én vagyok a hűdebunkó piszokkegyetlen zsarnok bátty, ha nem tetszik menj árvaházba. De mivel gondolom nem vágysz rá, befelé!
*Lök testvérén egyet, és a kocsija felé mutat.*
- Ha neked erre van szükséged, és nem a megértésre, akkor tessék. Amúgy pedig lehet, hogy az akartam, de mint látom félreítéltelek titeket. Nem szerettek, ezért van nagy szükség rám.
*Vigyorodik el egy pillanatra, majd elkomolyodva ismét a kocsijára bök.*
|
*Meghallja a bátyja szavait, s felkapja a fejét.*
-Te meg, hogy, hogy itt?? Nem New York-ban vagy? A levélben azt írtad... *elhalkulnak szavai* ...amúgy nekem teljesen mindegy, hogy hol vagy.
*Megvonja vállait, s mikor leül mellé, ő feláll. A kérdésre összehúzza szemeit, s karbateszi kezeit.*
-Gondolom a kiscsaj már elmesélte.. de ha nem, akkor elmodom. Szakítottunk. Végleg, én meg a saját utamat fogom járni... felesleges itt maradnom. Vagy van értelme?
*Lenéz bátyjára, majd egy sóhajjal felkapja a táskáját.*
-Te is menny a saját utadon. Úgyis rendőr akartál lenni... itt a lehetőség.
*Mondja közömbös hangon, s sóhajtva az égre mered.*
|
~Hmm, ha az ő helyébe lennék, én mit csinálnék? Nem, abba inkább ne menjünk bele.. de ha az ő helyében vagyok, mit csinálok? Hát persze hogy a legveszélyesebb, legsötétebb, legnehezebb terepű erdő legközepe.. nna, hát ő futkosson csak, én nem vagyok hajlandó. Jé, milyen jól gondoltam!~
*Karba tett kezekkel néz a fatörzsnél ülő fiúra, napszemüvegben, földig nyújtozkodó bőrdzsekiben, a háttérben igen messze egy Jaguár motorja duruzsol.*
- Szökünk, szökünk öcskös?
*Mosolyog rá, s leemeli napszemüvegét. Elpakolja az egyik zsebébe, és a fejét csóválva megindul Yama felé. Ha nem mozdul, lehuppan mellé.*
- Legalább választottál volna másik útvonalat. A fenébe is, hogy a gonosz bátyó mindenhol megtalál
*Kacsint rá játékosan, és ha hagyja, átkarolja a vállát és úgy húzza magához.*
- Na, ki vele! Mi bánt, ami erre a "szökésre" késztetett?
|
*A Kastély kapuján is kifut egyhamar, s még visszanéz egyszer, majd egy sóhajjal az erdő felé rohan. Közben könnyes lesz a szeme, de betudja annak, hogy a szél teszi ezt. Lehajtott fejjel rohan, néha nekimegy valaminek, de ez sem zavarja. A táskája isbeakad, visszfordul, kiszabadítja, majd tovább fut. Mikor már eléggé bent van az erdőben, megáll, s zihálva a térdeire támaszkodik. Gondolatai még mindig a lány körül forognak, de elhesegeti őket. Egy fatörzsnek ől, majd lerogy elé. Táskáját maga mellé teszi, s felhúzza lábait, majd rádől.*
|
[51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
