|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.01. 18:43 - |
|
A kert egynegyed részén egy távol eső sarokban virágok lettek ültetve katonasorrendben, szebbnél szebb színvilágban. A virágsorok közepén egy széles és kipárnázott hintaágy áll, az ösvény hozzá kitaposott, más úton (a virágokat átugrálva) közlekedni tilos! Tökéletes hely romantikázásra, beszélgetésekre, vagy egyedüllétre. |
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
*Mosolyogva hallgatja Davidet, és ahogy a könyvtáros rész végére ér, mosolya kiszélesedik.*
~Tényleg olyan, mint én.. annyira jó érzés egy rokonlélekkel ismerkedni! Persze, azért nagyon sajnálom.. nekem legalább voltak szeretteim..~
*Hajtja le a fejét, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felkapja a fejét, és Davidre néz.*
- Hát, ha akarod, nálad hagyhatom néhányszor Bobbyt. Lehet, hogy eszetlen kis lüke, de nagyon ragaszkodó, és könnyű összhangban lenni vele.. érzi, mikor kell megkomolyodni, és akkor nagyon nagy segítség.. persze nem azt mondom, hogy most nincs rá szükségem, mert nagyon szeretem, de hátha tud neked segíteni, és a végén talán megváltozna a vezetőkutyákról alkotott véleményed.
*Simít végig ismét Bobby fején, aki megcsóválja a farkát, majd visszahajtja a fejét szaglászódni. Sietve megérinti David karját.*
- De nem erőltetek semmit! Te érzed, hogy mi a jó neked.. egy lépcső felfelé!
*Emeli meg kicsit a hangsúlyát, és lelassít a lépcsőnél, ha David fellépett akkor pedig kinyitja a Kastélyba vezető ajtót.*
|
*Elindul a lány mellett, a kérdésre elhúzza a száját.*
- De, már gondolkodtam.. de mégis amellett döntöttem, hogy megállok a saját lábamon. Meg nem bírnám ki, ha őt is elveszíteném..
*Félrefordítja a fejét, majd az ég felé. A kérdésekre eltöpreng.*
- Leginkább idekint ücsörgök, vagy a könyvtárban.. ugyan nem tudok olvasni, de nekem már az is elég, ha a könyvek közt lehetek. Valahogy az megnyugtat..
~Hééé!! STOP! Mióta szoktam ennyi kinyílni? Nane! Mostantól tartom a szám.~
*Csóválja meg a fejét, s tovább lépeget.*
|
*A válaszra elmosolyodik, és Davidbe karol. Bobby pórázát a másik csuklója köré tekeri sietve.*
- Nem gondolkoztál még egy vakvezető kutyán? Bobby számomra óriási segítség volt. Bár, sokat kellett sétálgatnom itt, mire megismertem a helyet, de egy kutya nagyon sokat segít.. és remek barát..
*Simogatja meg Bobby fejét, és ráérősen, de nem túl lassan lépked a Kastély felé. Megszokás.. Davidre néz, majd a földre.*
- És mit szoktál csinálni? Van valami kedvenc helyed itt?
*Néz kíváncsian a fiúra, majd maga elé*
|
*A torokköszörülésre felkapja a fejét, s elindul utána. Áh, ez a sötétség.. még mindig nem tudta megszokni, pedig már 5 éve nem lát. A szavakra, vagyis a kérdésre a lány felé fordítja a fejét.*
- Ömm, nem igénylem más segítségét, de ha most nem hagyom, akkor estére sem érünk be.. és még nem is ismerem annyira itt a járást.. ha segítenél, megköszönném.
*Elhúzza a száját, s magára erőltet egy gyenge mosolykát.*
|
*A fiú szavaira megcsóválja a fejét, és lenéz Bobbyra egy széles mosollyal.*
- Tisztára én, férfiban..
*Néz Davidre, és ahogy feláll odalép hozzá. A keze felé nyúl, de aztán meg is dermed.*
~Én is gyűlöltem, ha pátyolgatni akartak..~
*Összekulcsolja a saját háta mögött a kezeit, és megköszörüli a torkát.*
- Akkor menjünk..
*Beszéd közben el is indul, hogy a fiú tudja követni, de ajj..túl sokat lóg a csajokkal. Davidre néz.*
- Beléd karolhatok, vagy ne segítsek?
*Próbál kedves hangon beszélni, hisz nem akarja megbántani a fiút*
|
*A szavakra nem vág semmilyen arcot, csak figyelmesen hallgatja. Az orvosos részre elhúzza a száját.*
- Hát.. sajnos még pénzünk sincs semmilyen műtétre.. köszönöm, nem kell az orvosod elérhetősége.. meg már eleget reménykedtem. Már nem érdekel.. ha így kell, akkor így fogom leélni az életemet..
*Von vállat egy fancsali arcal, majd sóhajt. A kérdésre eltöpreng.*
- Rendben.. ha akarod.
*Eh... xD Az előbb ecsetelte, hogy nincs pénzük, erre már majdnem kijelentette, hogy ő fizet.. sóhajt, s a hintaágy széléhez nyúlva feláll, s nyújtózik egyet.*
~Najó.. és most merre is kellene mennem? Áh, egyszzer úgyis sikerül elsőre visszatlálni.. de az még messzebb van..~
|
*David szavaira bólint, és Bobbyra nézve nyújtózik egyet, majd tovább simogatja.*
- Igen, megértem. Csak, ha ez most fordított helyzet lenne, én szívesen beszélgetnék veled, mert már túl vagy rajta.. mondjuk érdekes.. *kuncog fel, sietve a szája elé kapja a kezét*..néha hiányzik kicsit a régi világom. Reggel, álmosan, kómás fejjel ösztönösen betalálok a fürdőszobába.. de van, amikor nem tudok elbújni a bajok elől.
*Néz fel az égre, gondolatai Yama körül forognak. Észbekap, és sietve tovább simogatja Bobbyt.*
- Hát, azért ne add fel.. biztos sokszor elszáll a hited, de tarts ki, és akkor rendbejön minden! Ha akarod, megadhatom az orvosom elérhetőségeit.
*Dönti oldalra a fejét és megpaskolja Bobby hátát. Kutyája felemeli a fejét és a földre mászik, így fel tud tápászkodni. David felé fordul.*
- Esetleg meghívhatlak egy italra, hogy közelebbről is megismerhessük egymást?
~Furcsa, de magabiztosnak érzem magam.. még Lukenak is képes lennék beolvasni!~
*Húzza ki magát kissé, és széles mosollyal várja a választ.*
|
*A szavakat kíváncsian hallgatja, s oldalra dönti a fejét.*
- Figyelek..
*A szavakra elhúzza a száját, s sóhajt.*
- Inkább nem nagyon beszélgetek senkivel.. a magamfajtákat sokszor kiközösítik, így meg sem adom nekik a lehetőséget, hogy ezt megtegyék..
*Von vállat, s ahogy megérzi Bobby fejét megsimogatja.*
- Örülök, hogy ennyire kedves vagy velem.. alig ismersz.. mondjuk ezt nem mondanám.. ha voltál a helyemben, akkor szinte mindent tudsz rólam..
*Sóhajt, s visszahúzza a kezét.*
- Visszatérve.. mi is sokat utaztunk.. épp egy ilyen utazás tette tönkre az életemet..
*Húzza el a száját, s félrefordítja a fejét. Régi emlékek, blőe..*
|
*A válaszra elmosolyodik. Na végre.. a kérdésre Davidre néz, majd egy sóhajjal maga elé.*
- Mi elég sokat utaztunk.. egyik helyet se mondhattam igazán otthonnak, így erre nem tudok pontos választ adni. Figyelj..
*Néz vissza a fiúra, de megakad, így Bobbyt kezdi el fürkészni, aki nagyokat, álmosakat pislog. Elmosolyodik.*
- ..tényleg megértelek, bár 3 perc ismertség után nem hiszem, hogy ez érdekel. De.. ha beszélgetni szeretnél, velem nyugodtan beszélgethetsz. Voltam már a te helyedben, és szerintem egy kis társaság sosem árt. Bobby is megkedvelt
*Vigyorodik el, megfogja David kezét, és ha hagyja Bobby fejére húzza.*
|
*A sikításra befogja a füleit, s behúzza a nyakát.*
- Ajj.. nők
*Csóválja meg a fejét, ahogy leül mellé vissza a lány felé fordulva mély levegőt vesz. A szavait figyelmesen hallgatja. Eltöpreng, a kérdésre vállat von.*
- New York.. de nem sokat voltunk ott... te?
*Sóhajtva elhúzza a száját, s töprengve a lábára fekszik.*
|
*A fiú szavaira felkapja a fejét, összepréseli az ajkait, majd elfordul, és tiszta torokerőből felsikít.*
- Elegem van az egoista férfiakbóóóóóóóóóóóóóól!!!!!!!!!
*Szorítja ökölbe a kezeit, majd egy sóhajjal visszafordul, és lerogy David mellé a hintaágyba. Mély levegőt véve a földre néz, Bobby inkább a közelben marad.*
- Meglepsz.. én.. nem bírtam ki egyedül. Jó, a kutyámmal, Bobbyval könyebb helyzetem volt, és bár mindig azt mutattam, hogy semmi baj, azért vágytam egy kis társaságra. Talán ezért vagyok néha gyerekes.. szokatlan még nekem, hogy átlagosan élem az életem
*Néz fel az égre, majd hátradől. Bobby felugrik mellé, lefekszik, és a fejét az ölébe hajtja. Azt kezdi el simogatni.*
- Én az egész életemet vakon éltem le.. pár hónapja kaptam vissza végleg a látásom. Honnan jöttél?
*Fordul David felé, de Bobby fejének simogatását nem hagyja abba.*
|
*A szavakra meglepődik, de nem szól semmit.*
~Ő is vak? Vagy volt..?~
*Töpreng el, a további szavakra félrefordítja a fejét.*
- Nem igazán.. megvoltam eddig is egyedül, ezután is meg leszek.. de azért köszönöm a kedvességed..
*Sóhajtva a lány felé fordul, majd megcsóválja a fejét.*
|
*Noső, a fiú kedvességébe bele tudna kötni, melyet összehúzott szemei is kifejeznek, de aztán szusszanva lehunyja a szemeit, és felszegi az állát.*
- Érdekelnek, de úgyse fogsz mesélni róla. Én sem meséltem senkinek. És persze én sem akartam beszélni senkivel..
*Áll fel, Bobby ásítva feltápászkodik, nyújtózik egyet, majd kényelmesen odalépked a gazdájához. Így próbálkozzon meg kedveskedni az ember..cehh*
- Bizonyára nem vágysz társaságra..
~És én csak azt hittem, Yamakasinak van nagy egója! Áhh~
*Oldalra döntött fejjel nézi a fiút, közben megpaskolja Bobby fejét*
|
*A felismerésre szusszan egyet, s mély levegőt vesz.*
- Nem így születtem.. pár éve vesztettem el a látásomat..
*Von vállat, s sóhajt.*
- Érdekelnek a részletek is..?
*Fordul a lány felé egy pillanatra, majd vissza előre.*
|
*Ahogy David nem reagál a kezére, visszahúzza azt, és a fiú arcát kezdi el fürkészni.*
- Mikor..? *Bobbyra nézve belöki kicsit a hintaágyat* ..mikor vesztetted el a látásod? Vagy így születtél?
*Néz kíváncsian Davidre, majd a földre, és lassan felhúzza az egyik térdét. Elmosolyodik Bobbyn, aki elfáradva az oldalára fekszik, és pihen.*
|
*A kérdésre bólint egyet, hogy igen. Felül vissza, s egyik lábát felhúzva átöleli. A bemutatkozásra a hang irányába fordítja a fejét.*
- David Weiner..
*Fordítja vissza előre a fejét, s sóhajt egyet. Nem is tud így mit mondani.. meg nem is akar. A madarak csicsergését hallgatva sóhajt egyet, s hátradől a hintaágyban.*
|
*Amíg Bobby kuncsorog, talpra áll és leporolgatja a ruháját. A fiú szavaira megrázza a fejét.*
- Mindenkivel ezt csinálja.. szemtelen és ütődött.. de legalább számíthattam rád, igaz?
*Guggol le, mire a kutyája odalépked hozzá. Megöleli és megdögönyözi az oldalát. Sóhajt.*
- Tudom hogy furcsa neked, de ettől még maradj kezelhető, rendben?
*Csóválja meg a fejét és feláll, majd a hintaágyhoz ballag. Elmosolyodva a fiúra néz.*
- Leülhetek?
*Ha helyeslő választ kapott, akkor leül és a kutyáját kezdi el figyelni, ahogy játszik a fűszálakkal. Davidre nézve összehúzza a szemeit.*
~A tekintete..~
*Oldalra dönti a fejét, majd egy mosollyal a kezét nyújtja, de nem szól róla.*
- Carmen Callaway vagyok!
|
*A sikításra megcsóválja a fejét, s ekkor ugrik fel valami, illetve valami a hintaágyra. Ahogy az arcába műsznak prüszköl egyet.*
- Hé hé! Ki vagy..? Á, egy kutya..
*Simít végig a kutya fején, s sóhajtva le is engedi kezét. A lány hangjára arrafelé fordítja a fejét, majd oldalra dönti. Sóhajt.*
- Nem kell bocsánatot kérni.. csak játszott
*Mély levegőt véve megdörzsöli a tarkóját, majd visszadől a hintaágyra, de ha a lány le akar ülni, akkor engedi. Ahogy a kutya megnyalja a tenyerét megsimítgatja a feje búbját, majd felhúzza a kezét.*
|
*Egy sikítás rázza meg a környéket, melyet a már megszokott, ám mostanában hanyagolt kiáltás követ.*
- BOBBY, NEEE!!
*Ám kutyája hajthatatlan, és most olyan hangulata van, hogy kivételesen ez nevetéssé is fajul.*
- Egy darabig nem sétálhatsz, és mintha repülnél, igaz?
*Engedi el a pórázt és zihálva lefékez, majd a térdeire dől. Kutyája visszarohan hozzá, elevenen körbeugrálja, majd ágyúgolyóként kilő. Utána legyint.*
- Menj csak..én nem vagyok formában..
*Lassan felegyenesedik és tovább lépked, kutyája legalább négyszer lekörözi. Mellé érve felugrál rá, ám orra szagot fog.. hegyezi a fülét és a hintaágy felé néz, majd felvakkant és kilő. David reszkess ]:F. Amint odaért már ugrik is fel a hintaágyra, és ahol éri elkezdi nyalogatni a fiút. Carmen a helyzetet látva a homlokára csap, és kocogásra vált.*
- Bobby, nem szabad!! Lábhoz!
*Csap a combjaira, de a kutya rendületlenül próbál ismerkedni, majd gondol egyet, leugrik a hintaágyról és gazdájához szaladva ráugrik, így szépen a földön kötnek ki. Most a lány kap a tisztítgató nyelvből.. prüszkölve félrefordítja a fejét.*
- Én is szeretlek.. illetve.. nem! Nem szeretlek! Kérj bocsánatot!
*Vált át szigorúra, mire a kutya nyüsszenve lemászik róla, és fülét-farkát behúzva visszasompolyog Davidhez. Ha tudja megnyalogatja a tenyerét, és nyüsszögve lefekszik a hintaágy alá.*
|
*A hintaágyban fekve gondolkodik, s lökdösi közbe magát a lelógó kezével.*
~Olyan jó lenne, ha itt lennétek.. még ha nem is látnálak titeket.. legalább velem lennétek.. minden sokkal egyszerűbb lenne..~
*Csóválja meg a fejét, s a madarak csicsergését hallgatva ismét elmreneg a régi időkön.. amikor még látott, a szülei éltek és utaztak minden fele.. jaj, annyi helyen járt.. szinte mindenhol.. szép is volt, sohasem volt semmi gond..*
- Csak az az átkozott szombat délután..
*Állítja meg a hintaágyat, s felül, majd felhúzza lábait, s átkarolva sóhajt egyet.*
- Áh.. ha akkor nem akarunk Párizsba utazni.. ha nem ülünk kocsiba.. ha.. ha.. á..
*Rázza meg a fejét, s a lábaira dőlve mély levegőt vesz.*
|
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
