|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.01. 18:54 - |
|
Valaha működő kút, mostmár a csiga is berozsdásodott, és a vödröt is ellopták. Nem lett lerombolva, de a felnőttek nem szeretik, ha a gyerekek ott lábatlankodnak - könnyű beleesni. Nem látni le az aljáig, a kísértetsztorik miatt senki sem tudja, van -e egyáltalán alja. Állítólag a kút egy átjáró egy másik világba, ezen át közlekedik az Őrző is... |
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
*Szorosan tartja a lányt, és a füléhez hajol. Akármennyire is hülyének nézi, halkan belesuttog egy ismerősnek tűnhető dalt.*
- Nem csak íj kell hozzá.. hogy a hunt legyőzd.. *felfelé húzza az alkarját* ..éles ész és hűség, teszi ám a HŐSt! Nem lesz tétlenség, se lazítás.. jegyezd meg itt *megszorongatja, és megemeli a hangját* a tiszt az úr! *A csuklójánál fogva meghúzza a karját, de a felsőtestét nem ereszti* Ez a kéz kölykökből férfit gyúr!
*A rúgás meglepi, elengedi a lányt hogy hátrébb lépjen, de az már rántja is maga felé. Szabadon maradt kezével elkapja a térdét, és meglöki, de ha a lány ügyes, és még fogta a karját, ránthatja magával.*
- Férfi kell a harchoz! Ami vár, miránk.. kívül hűvös hó légy.. belül tűz és vágy!
*Elmosolyodik* erős légy! Úgy küzdj a harcban mint zúgó orkán! Mint büszke sziklafal őrt úgy állj! És legyél vad mint a dúló tűzvész, de rejtelmes mint a holdon túli váááágy...
*Közben megpróbálja leszorítani a lány kezeit a csuklójánál a feje fölé, a földre. Mélyen a szemeibe néz, mély levegőt vesz*
- Célba ér a végén, aki kűzd és tűr.. állni kell a próbát, vagy a hun legyűr!
*Komótosan feltápászkodik, persze elengedi, és leporolgatva a ruháját hátrébb lép.*
- Neked nem való a háború.. így hát jobb ha tovább állsz! Katonás férfivá sose váálsz!
*Megcsóválja a fejét, megfordul és a Kastély felé indul. Őt is így tanították, és nála bevált ;) kíváncsi hogy a lánynál be fog-e*
|
*A szállásáról jött egy kis friss levegőt szívni, Carmen meglepije előtt. :) Meglát egy lányt, nem tudja pontosan, hogy ki, csak azt, hogy az igazgatónő lánya. Odalépked, majd a kút szélébe támaszkodva lenéz a mélybe.*
- Szia.
*Néz a lányra egy pillanatra, majd sóhajtva megfordul, s a kőtnak dőlve, felül rá. Felnéz az égre, s némán merengni kezd.*
|
*A szállásáról jött egy kis friss levegőt szívni, Carmen meglepije előtt. :) Meglát egy lányt, nem tudja pontosan, hogy ki, csak azt, hogy az igazgatónő lánya. Odalépked, majd a kút szélébe támaszkodva lenéz a mélybe.*
- Szia.
*Néz a lányra egy pillanatra, majd sóhajtva megfordul, s a kőtnak dőlve, felül rá. Felnéz az égre, s némán merengni kezd.*
|
*A szállásáról jött egy kis friss levegőt szívni, Carmen meglepije előtt. :) Meglát egy lányt, nem tudja pontosan, hogy ki, csak azt, hogy az igazgatónő lánya. Odalépked, majd a kút szélébe támaszkodva lenéz a mélybe.*
- Szia.
*Néz a lányra egy pillanatra, majd sóhajtva megfordul, s a kőtnak dőlve, felül rá. Felnéz az égre, s némán merengni kezd.*
|
*A szállásáról jött egy kis friss levegőt szívni, Carmen meglepije előtt. :) Meglát egy lányt, nem tudja pontosan, hogy ki, csak azt, hogy az igazgatónő lánya. Odalépked, majd a kút szélébe támaszkodva lenéz a mélybe.*
- Szia.
*Néz a lányra egy pillanatra, majd sóhajtva megfordul, s a kőtnak dőlve, felül rá. Felnéz az égre, s némán merengni kezd.*
|
*A szállásáról jött egy kis friss levegőt szívni, Carmen meglepije előtt. :) Meglát egy lányt, nem tudja pontosan, hogy ki, csak azt, hogy az igazgatónő lánya. Odalépked, majd a kút szélébe támaszkodva lenéz a mélybe.*
- Szia.
*Néz a lányra egy pillanatra, majd sóhajtva megfordul, s a kőtnak dőlve, felül rá. Felnéz az égre, s némán merengni kezd.*
|
*A szállásáról jött egy kis friss levegőt szívni, Carmen meglepije előtt. :) Meglát egy lányt, nem tudja pontosan, hogy ki, csak azt, hogy az igazgatónő lánya. Odalépked, majd a kút szélébe támaszkodva lenéz a mélybe.*
- Szia.
*Néz a lányra egy pillanatra, majd sóhajtva megfordul, s a kőtnak dőlve, felül rá. Felnéz az égre, s némán merengni kezd.*
|
*A dícséretre büszkén megemeli fejét, ám a kijavításokra összehúzza a szemeit. Háromszor is kis híján feldől a lökésektől, karjaival kalimpálva sikerül csak visszaszereznie az egyensúlyát. Mikor Narumi feláll, mérgesen szusszan egyet, és szinte kiabálva szólal meg.*
- A technikámban nem volt semmi hiba!!
*Ahogy a vállára teszi a kezeit, mérgesen karba pakolja sajátjait, és félrefordított fejjel, szemforgatva sóhajt.*
- Persze, tanárúr.. *szemet szúr neki, ahogy Narumi a mellkasához nyúl. Egy pillanatra aggódva összeszűkülnek a szemei, de inkább nem kérdez semmit.*
~Talán ő az egyetlen olyan férfi, akit el tudok viselni.. remélem nincs baja..~
*Nézi egy ideig a sötétséget, ahol eltűnt, majd vállait megrántva leül a kút szélére, s a mélybe mered.*
|
*Teljesen ledöbben, mikor Narumi elkezd énekelni. Értetlen fintorral mered rá, ahogy a szorítás fokozódik, feltör belőle egy nyögés. Szerencsére sikerült a támadása, így szabadul, ám a férfi lökésére elveszti az egyensúlyát. Hátraesik, de rántja magával őt is. A dalszöveget hallgatva értetlenül fintorog továbbra is.*
~Ez most Mulánt játszik velem??~
*A kezeit is leszorítják, mérgesen összepréselt ajkakkal hallgatja a férfi szavait. Mikor feláll, elkerekedett szemekkel ül fel. Lehajtja a fejét, keze ökölbe szorul.*
~Játszani akar?! Játszunk!~
- Én nem akarok olyan szánalmas lény lenni, mint amilyen a férfi!
*Kiált fel, felpattan és Narumi után fut, aki ha megfordul, már guggol is le. Kezeivel megtámaszkodik a földön, és megpróbálja kirúgni a lábait. Megpördülve tengelye körül áll fel, és ha Narumi a földre került, akkor lábával a mellkasára lépve visszanyomja. Nem erősen csak hogy ne tudjon felülni, miközben csípőre teszi a kezeit.*
- Úgyhogy ne hasonlítson a férfiakhoz, tanárúr!
*Hangja tele van gúnnyal, s úgy mered Narumira.*
|
*Meglepődik, mikor két kéz megtartja. Amikor a férfi szembefordítja magával, meglepve néz rá.*
- Tanárúr?
~Mi a francot keres itt?!~
*A szavakra megvonja a vállait, a kérdésre értetlenül összehúzza a szemeit. Nem válaszol, csak bólint. Amikor Narumi elengedi, leporolja vállait, mintha valami kosz is rákerült volna. Az ösztönzésre ledöbbenve megdermed*
~Üssem.. üssem meg az önvédelemtanárom?? *szemeit még összébb húzza, vállait megemeli* most megmutatom neki..~
- A tanárúr akarta!
*Szegi fel a fejét, és lendületesen Naru felé lép, s ökölbe szorítva kezét üt felé. Teljesen meglepődik, mikor elkapják a csuklóját, és a férfi térdére fektetik. Felszisszen a tolástól, és összeszorítja a fogait.*
~Számítanom kellett volna arra, hogy önvédelmet tanít, így nem lesz kispiskóta..~
*Felrántja az egyik lábát, és Narumi sípcsontja felé rúg. Ha talált a figyelemelterelés, akkor a nyakához feszülő alkart megragadja, átbújik alatta, szembepördül a férfival, az alkarjánál fogva maga felé rántja, és lábszárával becélozza az övön aluli részt..*
|
*Szokásosan zsebre dugott kezekkel, kigombolt inggel, egy egyszerű farmerben, halkan lép a lány mögé. Egy ideig töprengve, oldalra billentett fejjel figyeli, a kiáltásra elkerekednek szemei, s mikor össze akar rogyni, gyengéden összeszűkülnek. Mögé lép, és elkapja a vállait. Megtartja.*
- Hát illik ilyet kiáltozni?
*Szelíd mosollyal néz rá, és szembefordítja magával. Nézi egy darabig, majd sóhajt egyet.*
- Alyssa.. ~látom hogy nem vígasz kell neki, pedig azt szívesebben adnék~ ..dühös vagy?
*Ostoba kérdés, de ha választ kapott, bólint. Elengedi, és elhátrál pár lépést, kezeit ökölbe szorítva felemeli, oldalterpeszbe áll. Elmosolyodik, s egyik kezével, ujjait behajlítgatva int a lánynak.*
- Gyere csak. Vezesd le rajtam.. ereszd ki a haragod.. hagy lássam, mit tudsz.
*Sejtelmes mosolykája ottmarad szájszegletében. Szemei megcsillannak. Ha a lány felé lép és ütne, akkor fürgén félrelép előre, egyik kézzel megragadja a csuklóját és lerántja, míg másik alkarját a nyakához nyomva térdére fekteti Alyssa felsőtestét, és tol rajta egyet. Ha rúgni akarna, akkor igyekszik elkapni a lábát, és kirántani*
|
*A Kertajtó kicsapódik, s a szél táncra kél vele: nem csukják be gondoskodó kezek. Egy árny suhan végig a sövény mentén, elkerülve az esti órákban sétáló diákokat és minden mozgó élőlényt. Sebes léptei a kúthoz hozzák, szinte nekizuhan a permének, kissé nagyobb lendület és talán bele is bukfencezik. Zihálva dől rá a fa lapra, vöröses tincsei arcába omlanak, zihálva, de nem csak a nagy rohanástól, néz le a sejtelmes mélységbe. Kezei ökölbe szorulnak, körmei félhold alakban tenyerébe vájódnak.*
~Hogy lehet ilyen?! Tudja, mennyire fontos nekem ez.. tudja mennyire vágyom rá!!! Erre bulit rendez.. egy ostoba összejövetelt.. és még vágjak hozzá jó pofát..~
- Dögölj meg!!!!
*Kiált fel, szabadjára engedve minden dühét és elkeseredettségét. Persze itt nem anyjára céloz.. dögöljön meg ez az egész helyzet. Összeszorítja szemeit, és a kút mellé roskad*
|
| ~Hát megint ittvagyok ennél az átkozott kútnál! Itt van a vödör és egy jobb kötél. Leeresztette vízért a vödröt. Belemártotta a kezét és egész hidegnek érezte. Megborzongott. Néhány korty vizet ivott. ~Minőségi víz~ próbálta felvidítani önmagát. Egy fürdőruha még hiányzott neki, de most már nem volt visszaút. Megcsúszott egy kövön és fejjel lefelé zuhant a mélységbe.* |
| *A kút mellett áldogálll. Nem tudja, hogy igazak-e a kísértetsztorik és megpróbálja nyugtatgatni magát. ~ Nyugi Saya! Ezt csak azért mondogatják, hogy elijesszenek innen. Öh... és nem lesz semmi bajom, ha zozok egy vödröt és iszok a vízből.~ Már e gondolatra is remegett. ~ És most kimegyek a konyhára....~ |
*A kúthoz érve még körbenéz, majd a szélére támaszkodik.*
~Huh.. elég rég voltam itt... túl rég..~
*Összeszorítja szemeit, majd egy mozdulattal beleugrik a kútba, s átmegy a másik világba...*
|
-Pedig te?
~Pedig te nem csináltál semmit, igaz? Na persze!~
*Az elfutó Kagome után néz, de nem megy utána, mégegyszer nem.*
~Fuss csak, ebbe úgyis olyan jó vagy. Nem érdekel, többet nem megyek utánad, nem lesz többé semmi. Nincs semmi ami hozzád kötne..... még az érzéseim sem.~
*Sóhajt egyet és visszaindul a kastélyba, de elöbb még benéz az ebédlőbe valami harapnivalóért.*
-Ettől az egésztől megéheztem. Talán a többike hagytak valami ehetőt nekem is.
*Maga elött is próbálja leplezni amit belül érez. Ebben már úgyis olyan jó, megtanította neki az élet, h. ha bármi bántja nem szabad kimutatnia, mert azzal csak gyengeségét mutatná....*
-.... az pedig nem vall egy igazi férfira.
*Eltűnik a fák mögött és már csak pár pillanat választja el attól, h. megint találkozzon Kagomeval amiről ő semmit sem sejt... még.*
|
*Leveszi szemét a fiúról, s szavaira összeszorul a szíve. Letörli könnyeit, s sóhajt.*
-Ha ennyi, akkor ennyi... Pedig... én...
*Legyint a kezével, hogy már ez úgy sem fontos.*
~Nem hiszem el... Elrontottam az egészet!!!~
*Vádolja saját magát, s hátrébb lép egyet. Szeméből eltűnnek a könnyek, csak az esőcseppek gurulnak végig arcán.*
-Akkor... viszlát... Talán... még látjuk egymást...
*Megcsóválja a fejét, s mégegyet hátralép. Elfordítja fejét, s ha a fiú nem állítja meg, futásnak ered, s ekkor erednek el könnyei. Ruha ujját szája elé emeli, hogy arra csepegjenek könnyei.*
-Neeee.....
*Mondja ki hangosan gondolatait, s amint beér a kastélyba, becsukja maga után az ajtót, s tekitámaszkodik, majd lecsusszan a talajra. Felhúzza lábait, s rádől.*
-Nem kellett volna annyira... felkapnom a vizet... de... akkor is... Követünk el hibákat...
*Egy sóhajjal letörli könnyeit, s feláll.*
-Lehet jobb is így... Viszont hiányozni fog...
*Azzal az ebédlő felé veszi az irányt... persze ez az egész nincs, ha Yamada megállítja. ;)*
|
*Nem akar Kagome szemébe nézni, de ha muszáj akkor muszáj.*
-Nem az a lényeg, h. békénhagyj vagy ne. Nem mondtam olyat, h. hagyj békén és nem is szándékozom. Én mindössze annyit mondtam, h. ami közöttünk történt az egy szép álom volt és ennyi, mert ahogy te is mondtad nem jártunk. Tényleg szép volt ez a pár nap, de ha ennyi akkor ennyi, nincs mit tenni.
*Hangja olyan közömbös amennyire csak bírja, de amint befejezte az utolsó mondatát leveszi a lányról a szemét, zsebreteszi a kezét és csak úgy vagányosan (szép magyar szó :P) nekidől a kútnak.*
~Tényleg szép volt ez a 2 nap és felőlem folytatni si lehetne, de ha mindenen felkapja a vizet akkor lehet, h. ez így mégse jó. Amúgy sem csípem ha egy lány állandóan bőg. De lesz ami lesz, én várom a végét aztán bye bye.~
*Az eső még mindig szemerkél, de ez még mindig nem zavarja ahogy láthatólag Kagomet sem.*
|
*Összeszorítja szemét, s úgy hallgatja Yamada szavait...*
-Nem.. De rajtad... nem is lehet látni, hogy ére... Mindegy akkor...
*Lassan kinyitja szemeit, s Yamadára néz. Szomorúan hallja szavait, s könnyek hullnak ki szeméből. Keze még mindig mellkasánál van, s hátrébb lép egyet.*
-Csak álom... Nem... Nee...
*Mondja keserves hangon, s mégegyet hátrébb lép. Lenéz a földre, s a könnyektől már alig lát, így le is rogy. Kezével támasztja meg magát, s ismét összeszorítja szemét. Keze ökölbe szorul.*
-De... Ya..ma..da...
*Szaggatottan beszél, s sóhajtva megrázza a fejét, kinyitja lassan a szmét, felnéz a fiúra.*
-Legalább úgy mond, hogy a szemembe nézel!!
*Feláll, de nem megy közelebb hozzá. Csak az arcát fürkészi.*
-Ha most a szemembe mondod, hogy hagyjalak békén... örökre... akkor... békén... foglak... hagyni... *lenéz a földre, s vissza a fiúra* Ígérem.
*Szívfájdítva mondja ki, de nincs mit tennie. Ha Yamada azt mondja, hogy hagyja békén, akkor sarkon fordul, s sírva elrohan... Ki tudja hova...*
-És mielőtt még kimondod, amit akarsz... Hagy mondjam el, hogy nekem csodálatos volt az a néhány nap, amit veled tölöttem... sosem fogom elfelejteni...
*Lenéz ismét a földre, majd vissza a fiúra. Kíváncsian fürkészi az arcát.*
~Yamada... Én tényleg békén foglak hagyni... de csak ha te is akarod...~
*Még mindig könnyes a szeme. Tovább nézi a fiút, s vár...*
|
*Halkan szólal csak meg, bár feltörni készülő haragját már alíg tudja visszatartani.*
-Jobban fáj, mint nekem?
*Hangja felerősödik és szinte üvölt.*
-Honnan tudod te azt, hogy ez nekem mennyire fáj?! Nem tudod, h. én mit érzek vagy mi van velem! Te csak azt látod amit te akarsz! Nem veszed észre, ha a másiknak csak egy kicsit is fáj, nem. Mért is vennéd észre? Hiszen az neked jobban fáj, mint más átlagos embernek!
*Összeszorítja a száját és próbálja lenyugtatni magát.*
~Honnan tudja ő, h. ez nekem mennyire fáj? Semmit nem tud rólam! Semmit!~
*Az eső szemerkélni kezd, de ez nem zavarja túlzottan. A lány kérdésére figyel és a földet nézi.*
-Vége? Minek? Hiszen nem is jártunk. Az a két nap álom semmi sem volt. Szóval nincs minek vége lenni.
*Közömbösen beszél pedig legszivesebben ordítana, de nem. Önuralmát megtartva válaszol, de még véletlenül se nézne a lány szemébe vagy éppen csak rá.*
|
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
