|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.21. 12:21 - |
|
A lovaglások során könnyű megsérülni, ezért a Kastély egyik kis zugába egy orvosi szoba épült. Az ápolónő kedves és mosolygós, de a komolyabb esetekkel már a kórház foglalkozik... |
[339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*A szavakra felül, s úgy hallgatja.*
- Igen. Nem kell aggódnod! És.. nem felejtem el..
*Hajtja le a fejét és mély levegőt vesz.*
- Szia..
*Néz fel, s ledől az ágyra. Behunyja szemeit, s kitárja a karjait oldalra.*
- Anya.. olyan jó lenne, ha mellettem lennél.. vagy csak látnálak egy pillanatra..
*Egy hirtelen mozdulattal felül, s mély levegőt vesz. Sakura felugrik mellé, s őt kezdi el simogatni.*
|
- A doki csak ne hagyjon hidegen!
*Teszi csípőre a kezeit, és sóhajt egyet. Hamar folytatja.*
- De mivel Naruval leszel, nem aggódom. Ne aggódj, szólok neki.
*Mosolyodik el. Bobby feltápászkodik és odamászik hozzá. Kitapogatja a pórázt, a csuklója köré tekeri, és egy sóhajjal hagyja hogy Bobby az ajtó felé húzza. Megfogja a kilincset, de meg is torpan.*
- Várj, Bobby..
*Kutyája engedelmesen leül mellette, ő pedig megfordul.*
- Azért ne felejtsd el, amit édesanyád emlékéről mondtam... én is beszélni fogok apával. Jó mulatást nektek.. szia! Mehetünk..
*Dönti oldalra a fejét egy mosollyal, de az utolsó szót már kutyájának intézi aki feláll. Kinyitja az ajtót, kilépeget Bobby után, és behúzva maguk után elindul a folyosón.*
|
*Elengedi a lányt, s ekkor mászik oda hozzá Bobby. Megsimogatja, majd mély levegőt vesz. Mikor feláll a lány felnéz rá, s ő is feltápászkodik. Leporolgatja a ruháját.*
- Már ma sem maradok bent. Minél több időt akarok Naruval tölteni, A doki meg.. hidegen hagy
*Von válalt, s az ágyjoz sprintel, összeszedi cuccait, s leül az ágyra.*
- Ha találkozol Naruval, mond meg neki, hogy jöhet értem
*Mosolyodik el, s megsimogatja Sakura fejét.*
|
- Hencegő..
*Mosolyog a fiú felcsattanásán, de inkább nem firtatja tovább a dolgot. Sóhajt egyet, Bobby nézi őket egy darabig, majd odamászik Yamához, leheveredik mellé és a fejét az ölébe fekteti.. Eszébe jut valami, amitől lassan elengedi Yamát.*
- Szegény Narut jól elzavartam.. azt hiszem megkeresem és szólok neki, hogy jöhet a váltás. Bobbynak úgyis szüksége van egy sétára.. még benézek hozzád, rendben?
*Áll fel, ha nincs ellenvetés*
|
*Hallgatja a szavakat némán, mozdulatlanul, de az utolsó mondatra felkapja a fejét.*
- Nem sírok!
*Tör fel belőle nem szépen, de az ölelésre felenged. Átkarolja ő is, jó szorosan. Nem mond semmit, csak átöleli.*
|
*Némán, de figyelmesen hallgatja Yama szavait. Elmosolyodik néhány résznél, de ahogy a végére ér ez már le is fagy az arcáról. Mély levegőt vesz.*
- Rendjén van, ha hiányzik.. mert ez mutatja hogy nagyon szeretted. Nem is kell elfelejtened! Senki sem kérheti, hogy felejts el egy számodra fontos egyént. Csak.. *vállat von és mosolyogva sóhajt* ..el kell feledned a rossz emlékeket. Emlékezz inkább a szépre.. az együtt töltött, boldog időkre.. és mosolyogj, ha rá gondolsz. Volt egy idő, amikor csak elég volt rá gondolnom, és akárhol is voltam, kitört belőlem a sírás.. aztán ezt szép lassan elengedtem, és elkezdtem mosolyogva visszaemlékezni rá. Mostmár boldog vagyok, ha rá gondolok, és mindig megnyugszom az emlékeitől.. Egyszer neked is eljön az az időszak, amikor a könnyek mosollyá változnak. De hagyj időt magadnak, és ne szégyeld, ha sírsz..
*Yama felé fordul teljesen, és bizonytalanul megöleli oldalról.*
|
*Nézi, ahogy leül mellé a lány, a szavaira félrefordítja a fejét. Sóhajt egyet, a kérdésre a lányra néz, majd maga elé. Behunyja szemeit, s fejét a falnak dönti.*
- Anya.. gyönyőrű volt.. nála szebb asszonyt még nem láttam.. a süteményei egyszerűen mesések voltak.. egyszer *elmosolyodik, s a lányra néz* a borsmentát, amivel a kezét ápolta a nappali szőnyeégre öntöttem véletlenül, de nem haragudott érte.. ezitán álandóan azon a szőnyegen feküdtem, s a borsmentát illatoztam.. nagyon szerettem, ahogy ő engem..
*Oldalra dönti a fejét, s felhúzza a másik lábát is.*
- Sok időt töltöttünk együtt, s én is segítettem neki, amiben csak kellett.. mint Naru. Őt követtem végig.. 12 éves voltam, amikor meghalt valami betegségben.. az utolsó szavaira sajnos már nem emlékszem.. de a lényege az volt, hogy legyek erős.. eddig nem értettem, hogy mire érti.. *eltökélt arcot vág, majd oldalra dönti a fejét, de most nem néz a lányra* ..de mostmár értem. Nem a fizikai erőmre gondolt, hanem, hogy érzelmileg legyek az.. azt akarta, hogy legyek boldog.. de ezt nem csak rám értette.. hanem Narura is. *teszi hozzá halkan, s mély levegőt vesz* ..de.. nem bírom elfelejteni.. annyi ideig volt velem.. és.. hiányzik..
*Hajtja le a fejét, s megdörzsöli szemeit. Nem. Nem sír egy férfi mások előtt! Nyel egyet, s mély levegőt vesz.*
 |
*A szavakra megnyugodva bólint. Hallja, hogy kattan a zár, Bobby a hangot hallva fel is áll, s odacipeli a pórázt gazdájának. Megpaskolja a fejét, kitapogatja a nyakörvet, és gyakorlott mozdulattal rácsatolja a pórázt. Már épp a kilincsre fonná ujjait, mikor meghallja Yama szavait. Meglepve fordul a hang felé, a pórázt lazán Bobby hátára dobja és lassan odasétál Yamához. Kinyújtja a kezét, így megérzi hogy egy fal van ott, leguggol, megérinti Yama térdét, s miután betájolta hogy mi hol van, leül mellé.*
- Édesanyád biztosan csodás nő volt. Az enyémnek aranyszőke, derékig érő haja volt, akárcsak nekem, és mindig nagyon sokat nevetett.. ő tanított minket zongorázni.. néha még most is emlékszem a süteményei illatára..
*Csukott szemmel dől neki a falnak. Felhúzza mindkét térdét. Yama felé fordul*
- Neked milyen emlékeid vannak édesanyádról?
|
*Mikor elszakad tőle a lány meglepődik, s mély levegőt vesz. Már mondana vagy csinálna valamit, mikor a lány átfonj kezeivel a mellkasát. A kérdésre először megeleppet néz, majd egy sóhajjal elmosolyodik. Átöleli a lányt.*
- Mindig együtt maradunk.. sohasem foglak elhagyni!
*Vág eltökélt arcot, s a hangjén is érezhető a határozottság. Szorosabban magához öleli.*
- Mindig vele maradok.. akármi is történjen..
*Egy mosollyal elszakad tőle, s a kulcsért nyúl, majd a zárba helyezi, kinyitja, s benne hagyja a kulcsot.*
- Ha akarsz, akkor mostmár mehetsz
*Fordul vissza a lányhoz, s a falhoz hátrál, majd nekidönti a hátát és a fejét. Behunyja szemeit, s mély levegőt vesz. Mellkasához emeli egyik kezét, s ismét mély levegőt vesz. Halkan szólal meg, de Carmen talán értheti is.*
- Anya.. úgy hizányzol..
*Szorítja össze szemeit, s ezzel a lendülettel le is ül a földre. Kinyújtja egyik lábát, másikat pedig átkarolja egyik kezével.*
|
*Meglepődik a hirtelen helyzetváltástól, de nem szól semmit. A csókra elmosolyodik, karjait a fiú nyaka köré fonja, s ugyanolyan szenvedéllyel csókol neki vissza. Jóleső érzés járja át minden porcikáját, kezeit tétován lecsúsztatja a fiú vállaira, onnan végigsimít a mellkasán, de meg is akad. Elszakad a fiú ajkaitól hogy levegőt vehessen, és egy széles mosollyal befúrja a fejét Yama álla alá, mint egy kiscica, karjaival pedig a mellkasát fonja át*
- Ugye mostmár mindig együtt maradunk, akármennyit is vitázunk még a közeljövőben?
|
*Mikor megfogja a kezét oldalra dönti a fejét. A szavakra bólint egyet.*
- Csak ezt akartam hallani! És adok még.. amennyit csak akarsz!
*Magához húzza alányt, átkarolja, majd átforítja, hogy ő legyen az ajtónál, és ő pedig nem. Az ajótohz nyomja, s lassan odahajol hozzá, majd hosszan, szenvedélyesen megcsókolja. Nem engedi el, kezei a lány vállára, majd derekára csúsznak, s átkarolja végül. De aztán egyik kezét feljebb csúsztatja, végigsimít a lány karján, majd az arcán, de a csókot még most sem hagyja abba.*
|
- Hé
*Tör fel belőle teljesen meglepetten, mikor Yama az orrára bök. Bizonytalan arcot vág, az ölelésre elmosolyodik és lehunyja a szemeit.*
- Hidd el hogy ha velem vagy, akkor nagyon boldog vagyok.. és tudod mit?
*Töpreng el, Yama keze után nyúl, és ha megtalálja megfogja. Bólint egyet.*
- Beszélni fogok apával! De nem most.. ha már úgyis sülve főve Naruval akarsz lógni az elkövetkezendő napokban, akkor kérek még!
*Bök parancsolón az ajkaira, és lehunyja a szemeit. Ez elég Carmenes?*
|
*A kérdésre teljesen nyugodt hangon válaszol.*
- Nem. De ez már akkor is Carmenesebb volt.. azt akarom, hogy olyan legyél, mint régen..
*A szavakat hallva mély levegőt vesz. Mikor lábujjhegyre áll előtte elmosolyodik.*
- Ha ki tudsz állni az igazadért, akkor miért nem mondod meg az apádnak a véleményed a dologról?
*Bök egy ujjal a lány orrára, s akár akarja, akár nem, átöleli egy pillanatra, majd el is engedi.*
- Azt akarom, hogy boldog legyél.. és ne szenvedj annyit, amennyit én
*Hajtja le a fejét, s mély levegőt vesz.*
|
*Meglepve ütközik neki valaminek, s értetlenül körbetapogatja Yama felsőtestét, ami talán néhol csikis is lehet. Miután sikerült felvázolnia a helyzetet, sóhajtva csípőre teszi a kezeit. Ám a szavakat meghallva teljességgel felháborodik.*
- Szóval szerinted én hisztis és lobbanékony vagyok?!?!?!?!
*Teszi karba a kezeit, és sértődötten félrefordítja a fejét. Bobby oldalra dönti a fejét, majd visszaugrik az ágyra, leteszi a pórázt és leheveredik mellé. Így már mindjárt más.. Hallgatja, hogy Yama mit csinál, és kénytelen belátni, hogy akkor marad. A fiú elé áll és szende arccal felemeli a fejét.*
- Jól van, némileg igazad van.. részben.. talán.. valamennyire.. de én ki tudok állni az igazamért!!
*Áll lábujjhegyre, s emeli meg a hangját. Bizony most leharapja Yama orrát :P*
|
*Carmen szavaira felkapja a fejét. Hát, izé.. nem épp erre számított, de ez végre Carmenes volt.. XD Lehajtja a fejét, s mikor elindul a lány az ajtó felé, felkapja a fejét, s egy hirtelen mozdulattal az ajtónál terem. Kitárja karjait, s nem engedi, hogy elmenjen a lány. Hát, utána nem menne, de a visszatartásról egy szó sem esett!*
- Carmen. Nem mész te innen sehova!
*Mondja igen kedves hangon, s lassan elmosolyodik a helyzeten.*
- Ezt akartam kihozni belőled. Ez már Carmenes
*Dönti oldalra a fejét, de ha a lány menne, nem engedi! Az egyik kezével a kulcshoz nyúl, bezárja a szobaajtót, s elteszi a kulcsot, egy titkos helyre.. XD Ellép az ajtó elől. Megtörölgeti kezeit, s a lány felé fordul.*
|
*Yama szavait hallva megtorpan és lehajtja a fejét.*
~Van benne valami... hisz a lánya vagyok, az én érzéseim is fontosak.. de ő is mindent csak azért tett, hogy nekem jó legyen.. többnyire.~
*Ám a fiú utolsó, hideg kijelentésére felkapja a fejét, szemei tágra nyílnak, mint ahogy a száját is eltátja. Hosszú ideig némán emészti a hallottakat, majd összeszorítja a fogait és lehunyja a szemeit.*
- Igazad van. Nem vagyunk egymáshoz valók..
*Nem vár se puszit, se pát, futólépésben az ajtó felé indul, feltépi a kilincset és kirobog, ha Yama nem siet el akkor becsapja maga után az ajtót. Bobby felkapja a fejét gazdája mehetnékjére, sietve a szájába veszi a pórázt és leugrik a földre. Őt meg itthagyják?? :(*
|
*Érzi, ahogy a lány átöleli, ettől felenged egy kicsit, de a szavakra újból szikrázni kezdenek szemei. Összeszorítja fogait, s úgy hallgatja.*
- Pedig ellenezned kellene. Ha szeret, akkor megértené és azt tenné, ami igazából helyes..
*Halkítja le hangját, s megrázza a fejét. Ezekszerint az ő apjuk se szerette igazán őket? Áh, egy fejrázással elhesegeti a rossz gondolatokat, s tovább hallgatja a lányt. Nem néz rá, csak hallgatja.*
- Eh.. méghogy nem volt könnyű
*Fordul meg, s a falnak dönti a hátát, s a földre néz.*
- Ne akard bebeszélni nekem, hogy nem volt könnyű élete.. jó, amikor az anyád meg Matt elment, akkor elhiszem, hogy nem volt könnyű, de utána.. gondolom egyből elhanyagolt téged is, és csak a munka..munka..munka..
*Rázza meg a fejét, s mély levegőt vesz. Sakura örömmel veszi a játékot, de látva a két embert, felnyüsszent, s felül. Megnyaldossa mancsát, letörli pofiját, s leszökken az ágyról. Yama lábához megy, aki most egyáltalán nem foglalkozik vele.*
- De nem kell elfogadnod.. Naru ezt tenne, amikor elment apa. Én meg nem is simertem.. rossz döntés volt..
*Fordítja félre a fejét, s mély levegőt véve visszanéz a lányra. Mikor az ágy felé indul nézi, de a szavakra ökölbeszorul a keze. Szusszan egyet, lehűti magát belülről, s a lányra néz. Összehúzott, gúnyos szemekkel.*
- Na persze. Te csak ezt tudod! Beleötrődni! De a saját igazadért sohasem állnál ki! Igazam van?
*Lép a lány mögé, de nem fogja meg. Elhalad mellette, további szavakat mondva.*
- Ha nem vagy képes kiállni az igazadért, ami neked jobb.. akkor nem egymáshoz valók vagyunk
*Érzelemmentes a hangja. Megáll, de nem fordul meg. Szíve mélyén nem akarta ezt kimondani, de remélhetőleg Carment ez észhez fogja téríteni.. Lehet, hogy egyből két embert fog elveszíteni?*
|
*Meglepődik Yama hevességén, de akárhányszor mondana valamit, a fiú folytatja. Sóhajt egyet, hát akkor végighallgatja.. meglepődik, ahogy a falhoz megy, Yama szavai megindítanak benne valamit.. de ezt ki is rázza a fejéből, a fiú mögé lépeget, és bizonytalanul de átöleli hátulról a mellkasát, fejét pedig a hátára dönti.*
- Nem szeretném, hogy belekeveredj.. te és Naru most törődjetek egymással.. igazából apa megkérdezte, hogy mit gondolok erről. Persze tudom hogy ha ellenezném, akkor ugyanaz lenne mint amikor engem akart férjhez adni: törődjek bele. De én.. nem elleneztem..
*Nyitja ki a szemeit, elengedi Yamát és mellé lépve a falnak dönti a hátát és a fejét is.*
- Apának sem volt könnyű az élete.. a munkájába menekült, de neki is csak én maradtam.. és most hogy te itt vagy, úgy érzi, elhagytam őt. Azt hiszi egyedül maradt, és ezért ellenezte a kapcsolatunkat. Nem veled volt baja, hanem velem. Nem foszthatom meg attól, hogy ismét boldog legyen.. ő már elengedte a múltat anyával és Mattel, attól hogy nekem még nem sikerült, neki kijár a boldogság. Ha szerelmes, akkor támogatnom kell. Másfelől viszont..
*Fordul Yama felé, Bobby a fülhúzásra játékosan felmorran és elkezdi rágcsálni Sakura bundáját, néhol meg is húzogatja.*
- ...egyszerűen nehéz elfogadnom, hogy máris van egy nő, aki be akarja tölteni anya helyét. És igen, kicsit féltékeny is vagyok... itt van Bobby, itt vagy te, itt van Naru, de úgy érzem ha apa megnősül egyedül maradok.. és vagy ezen jár az agyam, vagy azon hogy mihez kezdek, ha még te is elmész.. ezért örültem annyira, amikor mondtad, hogy maradsz.
*Mély levegőt vesz, és ellöki magát a faltól. Az ágy felé indul.*
- Úgyhogy kénytelen vagyok azt csinálni, amiben már gyakorlatom van.... beletörődök.
|
*Mikor a lány felcsattan elkerekednek, majd összeszűkülnek szemei. Karbateszi kezeit, s mély levegőt vesz. Sakura örömmel veszi, hogy végre rá is fordítanak figyelmet, így kiélvezve ezt meghúzza Bobby füleit. Yama figyelmesen hallgatja a lány szavait. Az utolsó mondat megrázza, s mozdulatlanul áll néhány pillanatig, majd leguggol a lány elé. Megfogja akét kezét, s határozott hangon megszólal.*
- Hol van most az apád..? Beszélnem kell vele.. MOST!
*Tagolja, majd hansúlyozza az utolsó szót, s elengedi a lány kezeit, felegyenesedik.*
- Nem kell elfogadnod, amit az apád csinál! Rád nem gondol? Te vagy az.. *halkítja le hangját, s félrefordítja a fejét* egyetlen.. lánya..
*Megint felrémlik emlékeiben Matt, de egy fejrázással elhesegeti. Most Carmen fontosabb, mint a hülye emlékek. Visszafordul a lányhoz.*
- A te szemszögedből lefogadom, hogy nem is vizsgálta át ezt az egészet. Igaz? Nem! Ne válaszolj! *emeli fel a két, s ha a lány mondana valamit, rögtön folytatja* Egy apa a gyereke érdekeit kell, hogy figyelje! Nem a sajátját! Tapasztaltam.. apa csak saját magára gondolt.. elhagyott minket, és látod. Én meg Naru vagyunk egymásnak. Senki más, családtag.. Ha a te apád is elköveti ezt a hibát, én esküszöm, hogy nem állok jót magamért!
*Hangja mostmár sokkal erőlteljesebb, s az ablakhoz sétál, majd a falhoz oldalaz. Karjával megtámasztja magát, s homlokát is a falnak dönti.*
- Nem fogom hagyni, hogy a te életed is tönkre menjen.. nem fogom hagyni..
*Szótagolja érezhetően az utolsó mondatot, de nem fordul vissza.*
|
*Meglepődik amikor Yama megfogja a kezeit. Lehajtja a fejét és eltöpreng, ám amikor Yama feláll felpattan, s fel is csattan.*
- Igenis önmagam vagyok!!
*Igen.. XD Sóhajt egyet és visszaül az ágyra, Bobby már inkább nyüsszenve bevonul Sakurához, mielőtt kárt tesznek a testi épségében..*
- Csak tudod, mondtad hogy el akarsz menni, és ennek tetejébe még.. *sóhajt egyet, félrefordítja a fejét* ..Narunak nem meséltem róla... apa újból meg akar nősülni..
*Hunyja le a szemeit és megrázza a fejét*
|
[339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
