|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.21. 12:17 - |
|
Egy hatalmas úszómedence található még az Akadémián. A víz mélysége mindenhol 3 m mély, ezért úszni csak egy felnőtt felügyeletével lehet. A sport szakosok járnak ide, de vasárnap nyitott mindenki számára! |
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
*Régóta álldogál már itt. Túl régóta... karba tett kezekkel egy plafonig nyújtózkodó doboz-oszlopnak támaszkodva figyeli a párost hosszú ideje. Mosolya egy pillanatig sem fagy le arcáról, szemeiben is ott lobog a mindig játékos láng. Töpreng, mint egy csendes, néma figyelő. Akkor sem mozdul, mikor Carmen az ajtó felé indul. Vagy észreveszi, vagy nem. Nem lép elő, de nem is bújik el. Csak figyel, fülel, és leszűri a történteket.*
|
*A fiú szavaira elkerekednek a szemei, zavarba jön, majd mérgesen szusszan egyet.*
- Már megint magas lovon ülsz!! Attól, hogy közel kerültél hozzám még nem vagyok szerelmes! Nem és kész! Nem voltam, nem vagyok, és nem is leszek szerelmes soha!
*Förmed rá, haját válla mögé söpri, belelép a papucsába és köntöse övét megkötve a kijárat felé indul. Azért utólag le is esik neki a kérdés, megáll, de nem fordul vissza, merengve néz le a földre.*
- Hogyne. Nem látom akadályát az úszás és zongoraleckéknek. Még mindig hálás vagyok érte.
*Néz fel a plafonra, és egy sóhajjal tovább indul.*
- A szobámban leszek, amit remélhetőleg Bobby még nem szedett apró darabokra..
*Dünnyögi hátra, ujjaival közben a köntös alá nyúlva előhalássza nyakláncát, s lepillantva rá elkezdi nézegetni.*
~Én meg a szerelem? Az ki van csukva..~
|
*Carmen szavaira elkerekednek szemei, s el is engedi a lányt, azelőtt, hogy eltolná magától. Nyel egyet, majd sóhajtva a lány után néz.*
~De mit láthatott bennem, ami megfogta? Bunkóskodtam vele, mint minden lánnyal... erre ő... jajj... neee!! NEM!~
*Megrázza a fejét, majd ő is a padhoz megy, de kerüli a lány pillantását. Magára tekeri a törölközőjét, s leül a padra. Előre hajol, s a lábára támaszkodik. Mereng egy darabig a lány szavain, s rá is néz, de nem szól semmit, csak megcsóválja a fejét. Maga elé néz, majd vissza a lányra.*
-De attól az úszás és a zongora leckékre eljössz.. igaz? Remélem nem hiába fáradtam.. illetve.. nem fáradtam, de jó lenne befejezni azt, amit elkezdtem...
*Mondja zavartan. Még lány így nem mondta ki amit iránta érzett.. na jó, talán egy.. illetve kettő.. ő a harmadik. Elmerül gonmdolataiban, s közben hajából dörzsöli ki a vizet, majd egy sóhajjal leteszi maga mellé. Észreveszi a medált is. Eszébe jut, amit akkor Carmen mondott neki.*
~"Barátságunk jelképeként" Ceh..~
*Kérdőn a lányra néz, majd összehúzza szemeit.*
-Akkor a medál nem is a barátságunk jelképe... hisz ez több annál..
*Mondja egy sóhajjal, majd mellkasához emeli. Visszaakasztja végül a nyakába.*
|
*Igencsak elvörösödik, mikor a fiú visszahúzza, és szorosan tartva nem ereszti. Félrefordított fejjel bámul lefelé, fejében megfelelő kifogás után kutatva.*
- Ööö.. nem úgy.. nem azért.. áhh
~Meddig fog ez így menni? Néha egy csók, de aztán tagadjuk, néha egy gyengéd pillanat, de aztán elfelejtjük. Ebből elegem van!~
*Arcvonásai megkeményednek, felpillant, mélyen a fiú szemeibe nézve. Győzködi még magát egy ideig, majd határozott hangon megszólal.*
- Azért, mert amióta megismertelek, azóta túlságosan közel kerültél hozzám! A szívemben olyan részeket jártál be, ahova Naru még sosem jutott el. Tetszik vagy sem, ez az igazság. Nem várok tőled semmit, ne aggódj, nem terhellek az érzéseimmel, tisztán tudom hogy csak Egy vagyok neked a Sok lány közül. Ígérem máskor visszafogom magam..
*Hangja érzelemmentes, mint ahogy arckifejezése is, csak szemei csillognak továbbra is ugyanolyan ragyogóan. Nekifeszül, két tenyerét a fiú mellkasára helyezve próbálja meg eltolni magától, és ha elengedi, megszaporázva lépteit a padhoz siet, hol első dolgaként rögtön belebugyolálja magát köntösébe. Ha nem engedi, akkor továbbra is állja a pillantását. Nincs mit szégyelnie az érzésein..*
|
*A lány nem válaszol, de arra, hogy majd holnap folytatják bólint.*
-Rendben...
~De tudnom kell, hogy miért csinálta és..~
*A lány után néz, majd elkapja a kezét, s magához húzza. Mélyen a szemébe néz.*
-Nem engedlek el, amíg meg nem mondod, hogy miért csináltad ezt!
*Ugyan félrefordítja egy pillanatra a fejét, de Carment szorosan fogja, így ha ki akar szabadulni, az fájni fog neki...*
~Talán.. ha.. én is... de mi a fenének?!?!?!?! Nem szeretem, az biztos! Csak egy lány a sok közül. Kész!~
*Megvonja vállait gondoltaira, majd a lányra néz, s egy arcizma sem rendül. Carmen szemébe néz, s nem egedi el.. csak válasz ellnében.*
|
*A fiúhoz hasonlóan ő is ujjait ajkaihoz emeli, mintha csak azt tapogatná, hogy tényleg igazi volt-e? A kérdésre feleszmél, elvörösödve fordul el, tenyerét arcára szorítva.*
~Jézusom, mi a fenét csináltam?!?! Ebből hogy vágom ki magam?? A legjobb, ha meg sem hallom a kérdést. Túlságosan idegesítőek ezek a hormonok.. de jézusom.. én.. tényleg..~
- Örülök, hogy sikerült!
*Fordul vissza egy eléggé gyengére sikerült erőltetett mosollyal, és megindul a part felé.*
- Ömm.. akkor mára ennyi elég is, fejlődtem, hála Neked.. holnap folytatjuk..
*Bólogat kerülve a fiú pillantását, és ha hagyja, kimászik a partra, s karjait összefonva mellkasa előtt, tenyereit vállaira csúsztatva indul meg a pad felé.*
|
*Mikor a lány lebukik csak figyeli. Mikor feltűnik csak bólint.*
-Rendben. Próbáld meg mégegyszer.
*Bólint, s nézi, ahogy ismét lemerül. Furcsálja, hogy ilyen sokáig bírja, majd mikor elnéz az egyik irányba feltűnik előtte Carmen. Nyel egyet, s bólint.*
-Sikerült... ügyes vagy.
*Mikor a lány arca közel kerül az övéhez csak zavartan elfordítja a fejét, majd vissza. Ekkor kapja a bizonytalan csókot, s rögtön ellép tőle. Kezét szája elé emeli, majd bizonytalanul a lányra néz, de nem szól semmit... illetve..*
-Ezt miért csináltad?
*Kíváncsian a lányra mered, majd hátrébb lép.*
|
- Köszönöm szépen
*Mosolyog Yamakasira, és utána megy. Mély levegőt vesz, és a medált fogva a vízre fintorog. A fiú szavaira bólint, mély levegőt vesz, és lebukik. Nem bírja sokáig, veszélyezi a levegőhiány, és a víz is nyomja felfelé. Levegőért kapkodva megtörli az arcát.*
~Nem megy.. félek..feszélyez a levegő hiánya.. tekintve hogy kétszer is ki kellett húzni onnan.. de.. muszáj.. ha nem sikerül, Yama is le fog nézni.. és Naru kezdeti bíztatásai is feleslegessé válnak.. muszáj lesz..muszáj..~
- Mégegyszer!
*Kiált fel, és ismét a víz alá bukik. Egészen a medence aljáig le tud úszni, és lent is marad, a víz akármennyire is nyomná fel. A nagy kűzdelemben fel sem tűnik neki az idő pörgése, csak arra eszmél fel, hogy torkát vasmarokként fojtogatja a levegő hiány. Lábaival fellöki magát, közvetlenül a fiú előtt bukik fel, hiába, célozni még nem tud. Mellkasa a fiúénak nyomódik, ahogy kisimítja szemei elől a haját, és felnéz, szinte orra is súrolja Yamáét, hacsak nem húzódik hátrébb. Zavartan elpirul, és félrenéz, de ő nem lép hátra..*
- Sikerült..?
*Kérdezi, bár nem vár választ, ahogy felnéz arca megint hihetetlenül közel kerül a fiúéhoz, hacsak nem menekül el. Furcsa pillantással fúrja tekintetét a zöldessárgába, ajkát beharapva, kislányos bájjal. Lassan mozdul, félszegen lábujjhegyre emelkedik, két kézzel megtámaszkodik a mellkasában, és ha hagyja, bizonytalan csókot lehel az ajkaira. Egy aprócskát, rövidet, gyermeki ártatlansággal, s elvörösödve visszaereszkedik a talpára, kíváncsian nézve ismét a fiúra.*
 |
*Mikor a lány utána jön, s megállítja, csak egy sóhajjal elnéz egy irányba.*
-De ha nem fog menni, akkor befejezzük és kész.
*Nézi, ahogy a lány kikovog a padhoz, s visszajön. Furcsálna nézi a medálokat, s a félszivet is észreveszi.*
-Jó.. Próbáljuk... de nem látom sok értelmét.
*Egy beleegyező sóhajjal visszaúszik oda, ahol az előbb álltak, s bevárja a lányt is.*
-Remélem mostmár menni fog neked..
|
*A fiú szavaira elhúzza a száját, és mikor lebukik, egyből utána indul. Nem fogja meg, hanem elviharzik mellette.*
- Maradj itt!
*Kimászik a partra, és a padhoz kocog, kirántja nyakláncát köpenye zsebéből, és visszaszaladás közben felakasztja. Ha a fiú addigra kimászott, egy laza mozdulattal a víz felé löki, és maga is becsobban, ezúttal óvatosabban.*
- Kérlek, ne hagyjuk abba! Menni fog mostmár, hidd el!
*Fogja meg a nyakában lógó medálokat, köztük a félszivet is. Őszinte, nagy szemekkel néz Yamakasira, ha minden igaz előtte állva.*
- Koncentrálni fogok.. próbáljuk meg újra!!
|
~Na, végre nem szólt bele abba, amit mondtam és nem akadékoskodott...~
*Nézi, ahogy a lány lebukik a víz alá, de érzi is, ahogy megfogja a kezét. Egy beletörődő sóhajjal néz el egy másik irányba.*
~Ceh... Megszegett egy szabályt...~
*Mikor a lány felbukkan a víz alól rögtön odafordul. Megcsóválja a fejét a zihálásra, de nem számít igazából. A kérdésre összehúzza szemeit, s karbateszi kezeit.*
-Carmen!
*Csak ennyit mond, s érezhető a hangjából, hogy be kéne fejeznie a nyavajgást!*
-Azthiszem be kéne fejeznünk ezt a tanítást...
*Elordítja a fejét egy sóhaj kíséretében.*
-Így nem megy, ha folyton kibúvókat keresel, vagy nyavajogsz... bocs, de nem megy.
*Nem néz rá, csak egy sóhajjal elmerül a vízben, majd fel is bukkan nem messze. Visszanéz rá.*
-Majd ha képes vagy normálisan dolgozni, akkor keress meg!
|
*Angyali mosollyal bólint, jelezve hogy hallgatja a szabályokat. Ám meghallva őket már nyitja is a száját, hogy visszaszóljon, de hamar eszébe jut az első számú*
~Ő a Főnök.. szörnyű, de így van. Jobb lesz ha beletörődök, ha meg akarok tanulni úszni. Na meg.. annyira.. nem is rossz.. egész jól áll neki a fürdőgatya.. meg a vizes haj..~
*Álmodozó mosollyal biccenti oldalra a fejét, csak a kérdésre rezzen össze. Öö, mit is kéne értenie? Jaj, igen, rémlik valami halk hangfoszlány.. bukjon le a víz alá..még egyszer összerezzen, és heves bólogatásba fog.*
- Persze! Hogyne! Értettem! Rendben! Azonnal! Máris!
*Bólogat tovább, még egyszer lopva végignéz a fiún, majd egy mély levegőt véve lebukik. A szokatlan környezet hatására egyből Yamakasi keze után kap, no nem azért hogy őt is lerántsa, hanem csak meg szeretné fogni azt. Amolyan nyugtató/bíztató hatást várva, és az utolsó századmásodpercekig lent marad. Fel nem jön idő előtt, akkor se, ha megfullad. Azért mégse bírja tovább pár másodpercnél, zihálva kapja fel fejét, szőke tincsei betakarják az egész arcát.*
- Öhh.. nincs esetleg búvármaszk? Vagy valami izé.. szájon át lélegeztetés?
*Rázza meg a fejét félretűrve hajzuhatagát válla mögé, és a vízre néz, majd zavartan a fiúra. Hát..hiába, ha nem megy... o:))*
|
*A lány "határozottságára" elvigyorodik, s mikor beugrik a vízbe, kezével utána nyúl, de késő.*
-Ejj... Ez nem arra való, hogy ugráljanak benne...
*Megcsóválja a fejét, majd karbatett kezekkel figyeli, ahogy a lány a felszínre tör.*
~Legalább nem fulladt meg...~
*A kérdésre, miszerint ő is be mer-e menni, eltáltja a száját, majd fel is eszmél.*
-Ceh... milyen bátor lettél hirtelen! Na de... ennyire?? Be, persze, hogy bemerek menni egy ilyen kis vízbe... még nagyobba is...
*Megcsóválja a fejét, majd lassan, normálisan bemegy a vízbe, majd megáll a lány mellett.*
-Szóval, lenne egy-két szabély, amit tisztáznunk kellene... Egy, én vagyok a "főnök", aki megtanít úszni, így maradj csöndben! Kettő, ne HISZTIZZ! Három, ne csimpaszkodj belém. Köszönöm!
*Vonja meg vállait.*
-Nos, elkezdhetjük a tanulást. Igaz? *a vízre néz* Most annyi a dolgod, hogy megtanulj a víz alatt lenni! A fejedet dug bele és kész. Próbálj lent maradni. Érted?
*Mosolyog a lányra, várakozón.*
|
*Mély levegőt vesz, amint a fiú átkarolja. Már el is felejt zavarban lenni.. amint kiérnek a partra, megkönnyebbülten sóhajt. Végre kiszabadult.. fázósan végigsimít vállain, lábait is kirántja a vízből, mintha fertőző lenne. A "megnyugtató" szavakra csak szájhúzva bólint, s a hullámzó víztükörre mered. Gondolatait hangosan ki is mondja.*
- Sajnálom, hogy ennyire nem megy..
*Szomorkás sóhajjal bámul a vízre, és lehunyja a szemeit.*
~Hogy félhetek ennyire? Csak víz, amit minden nap iszok picit nagyobb mennyiségben.~
*Yamakasi szavaira felnéz rá, és egy sóhajjal bólint. Ha pici, akkor nem gond.. hálásan rámosolyog, amikor felsegíti, és mellette baktat át a másik medencéhez. A fiú szavaira összehúzza a szemeit.*
- Bemerek..
*Két ujjal fogja be az orrát, másikkal legyezi egy kicsit maga körül a levegőt, hátralép, majd nekilendül, és csobb.. na igen, ez tényleg kicsi, mivel a csobbanás által szépen be is verte hátsóját a medence aljába. A felszínre törve mély levegőt vesz, erőteljesen megrázza a fejét és kisimít arcából egy vizes tincset. úgy vigyorog Yamára.*
- És te? Be mersz jönni?
*Na jó, kicsit eltúlozza, de.. nem fullad bele, tehát nyugodtan lehet bátor. Báár..az ő természetével még egy kacsaúsztatóból is ki kéne menteni.. türelmesen várja a fiút, addig ujjaival a víz felszinét fodrozgatja.*
|
*A kérdésre sóhajt.*
-Nem megyünk sehova!
~Milyen félős.. ceh...~
-Na végre, valami kis önbizalom!
*Kacsint rá, s nézi ahogy elkezd "úszni". Megcsóválja a fejét.*
~Ez még nem megy neki..~
*Látja, hogy elmerül, s a kiáltást is hallja. Szemforgatva odaúszik, s átkarolja a derekát, s kiviszi a medence széléhez.*
~Ezt nem is így kéne... hm...~
*Kiemelei Carment a partra, majd ő is kimászik. SÓhajtva a törölközőjéhez megy, s magára tekeri. Visszaballag a lányhoz, majd lenéz rá.*
-Nyugi, még nem fejeztük be mára! *neveti el magát, majd elkomolyodik* Átmegyünk egy kisebb medencébe, ahol nem tudsz megfulladni. Rendben? Ott megtanulsz a víz alatt lenni. Majd megmutatom, hogy hogy. Mennyünk!
*Lenéz rá, majd ha engedi, felsegíti, s elindulnak a másik medence felé.*
-Nos, be mersz menni?
*Néz a vízre, majd a lányra.*
-Nem mély.
|
- Hogy nyugodnék meg mikor itt vagyok egy feneketlen medencében?!?!?!
*Kiáltja le a fejét, de a további szavakra hevesen megrázza a fejét. Nem nem nem! Mikor eltolja magától, egyből a karja után kap, bár felesleges, mivel kihúzza. A medence szélébe csimpaszkodik, másik karjával a derekát öleli át Yamakasinak.*
- Én inkább mennék pókerezni!! Mit szólsz? Egy jó meleg forrócsokival?
*Pislog fel rá angyalian, ám aztán rá is jön, hogy ez nem hercegnős viselkedés.. és a fiú ruházata is.. arcához kapva löki el magát tőle, és a medence szélébe csimpaszkodva hátrébb araszolva heves bólogatásba fog.*
~Miért nem lehet télikabátban és hosszúnadrágban úszni??~
- Megpróbálok.. jé, ez egész könnyen megy
*Biccenti oldalra a fejét, lábaival kavarva a vizet, persze közben csimpaszkodik tovább a szélébe..*
- Látod, megy ez nekem, tudok úszni
*Mosolyodik el büszkén, és hogy megmutassa, el is löki magát a medence szélétől, és vad kalimpálózásba fogva evez a lábaival. El is jut egy darabig, aztán megáll, s már épp integetne, hogy milyen ügyes, de ezzel a lendülettel el is merül.*
- Vigyééél kiii
*Hisztizik újra miközben a vizet csapkodja maga körül, hogy fent maradjon. Néha bukik csak le a víz alá, mivel a nagy riadalomban fel sem tűnik neki, hogy egészen alakul már az a fent-maradás..*
|
*A lány mellé zuhan, s rögtön a vállait fogja meg. Mosolyogva ránéz, a "bunkó" kifejezésre is csak sóhajt. Megcsóválja a fejét, s a fröcskölés az arcát éri. Megcsukja szemeit, majd ő maga engedi el a lányt, de már jön is vissza hozzá.*
-Nyugodj meg!
*Mordul rá, majd a kijelentésre, miszerint nem fél, megrázza a fejét.*
-Akkor engedj el! Ha mersz!
*A lányra néz, majd megfogja a két kezét, s leszedi magáról. Majd el is tolja, persze a kezeit fogja, így nem süllyed el! A medence széléhez húzza.*
-Előbb próbálj fenn maradni! Aztán meg megtanulhatsz úszni. De ha ez nem megy... elég bajosan fogsz úszni... Nekem elhiheted!
*Néz rá morcosan, összehúzott szemekkel, majd elmosolyodik.*
-Ne félj!
|
*Megszeppen, mikor a fiú megfogja a bokáit. A szavaira megrázza a fejét, ám felesleges, már rántja is be. Sikítását elnyomja a csobbanás, amint mellé zuhan be. Egyből a vállába csimpaszkodva fel is rántja magát a felszínre, és levegőért kapkodva, elkerekedett szemekkel, vacogva néz rá.*
- E..e..ee..ez..hi..hideg.. te bunkóóó!!
*Förcsköli arcon, ha nem figyel, és ellökve magát tőle a medence széléhez úszna.. ha tudna.. hamar rájön, hogy ez neki túl magas, illetve mély játék, így vissza is rántja magát Yamához, és a vállait átölelve kulcsolja lábait a dereka köré.*
- Nem nem nem nem féleek!! Vigyél kiiii!!
*Szorongatja meg, szemérmesség ide vagy oda, és hol a vízre néz, hol a fiú fülébe vacog.*
|
*A lány visszatér, már bikiniben. Nem jön zavarba, minek? Viszont a kérdésre csak sóhajt egy nagyot. Megcsóválja a fejét, majd sunyin ránéz.*
~Na, ebből nem maradsz ki! Ha te nem jössz be, akkor én hozlak be! De abban nem lesz köszönet...~
*Mosolyog sunyin, majd megfogja a lány mindkét bokáját.*
-Szóval nem jössz?
*Néz fel rá, majd egy laza mozdulattal berántja.*
|
- Igenis van miért!! Tudhatnád, hogy mi, lányok, nagyon szégyenlősek vagyunk ilyen téren. Neked amúgyis könnyű, csak egy testrészed kell befed..nna jó, ebbe ne menjünk bele..
*Takarja el az arcát kezeivel miközben nyakig vörösödik. Mély levegőt vesz, visszamegy a padhoz, és kioldja a köntöse övét. Hagyja lecsúszni vállairól, így láthatóvá válik a világoskék bikini-páros. Ahogy visszafordul, arca méginkább lángol, szégyenlősen fonja össze karjait, és úgy áll a medence szélén.*
- Öö, én inkább csak nézlek, jó? Mutasd meg hogyan kell, és én majd szurkolok!
*Bólogat fürgén, és félrefordítva arcát bámul el egy messzi pontra.*
|
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
