|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 22:41 - |
|
Az oktató karámban folynak a lovagló órák. Osztályban, vagy futószáron, ez a lovastól függ. Hamar repkednek a kimerítő órák, és csak utólag lehet érezni, milyen jó is volt a nyeregben szenvedni. A nagy nyitott karám mellett található e hely.. |
[50-31] [30-11] [10-1]
*Mire az utolsó kör végére érnek, bizony érezhetően lefárad. Mélyre horgasztott fejjel fújtat, s testéről is habokban folyik az izzadság. Nincs ő hozzászokva ennyi, sokféle lovashoz és lovagláshoz. Josh érezheti is ezt a nyakpaskolásnál. Ha Sora odajön hozzá, s ez nagyon valószínű, akkor kedveskedve odanyomja puha nóziját a lány hasához, és fúj egy nagyot. Kicsit lótaknyos lesz a pólója, de ez a szeretet jele, majd engedelmesen hagyja magát elvezettetni, hogy végre visszatérhessen a szabadba..*
|
*Mikor Yamada lába kicsúszik a kengyelből vágta közben, egy pillanatra megáll benne az ütő, de látva hogy sikeresen helytáll, s egyben ér földet, elismerő mosollyal veszi át Fantomot.* Hát gyerekek, ez remek volt! Le a kalappal előttetek! Mindannyiótok, ha lehet így mondani, sikeresen kiállta Fantom "próbáit". Ez igen, sok szerencsét a közeljövőben is! Ez ugyan csak kis ízelítő volt, az igazi lovaglóórák majd ezután jönnek. Örülök hogy eljöttetek, de most siessetek vissza a Kastélyba, drága igazgatónk így is le fogja szedni a fejemet, amiért eddig nyúztalak titeket. Remélem ha egy kicsit is, de tanultatok ma valamit. És Fantom köszöni az edzést! *Mosolyogva megveregeti a ló nyakát, de vár még. Csak akkor fog visszaindulni az istállókhoz, hogy lenyergeljen, ha a többiek is elindultak. Még a végén valaki elkeveredik, és kint marad éjjelre.. tehát ha minden rendben, visszaviszi lenyergelni Fantomot, hogy aztán kiengedhesse a szabadba.*
|
*Mikor Kagome elsétált mellette rámosolygott. Aztán újra a Fantomra nézett és nyelt egyet.*
~Akkor lássuk a medvét...~
*Odasétál a ló bal oldalára, megfogja a kantát, lábát belehelyezi a kengyelbe és nagylendülettel a nyeregbe huppan.*
~Idáig megvolnánk.~
*Elindul lépésben ki a karám széléhez, hogy tegyen egy szép nagy kört. De egyensúlyát elvesztve majdnem a földe zuhan amikor Fantom vágtába ugrik. Lába kicsúszik a kengyelből.*
~Csak ezt ne!!! Mért történik megint ez? Nem lehet!!!~
*Behunyja a szemét vesz egy mély lélegzetet és visszateszi lábát a kengyelbe. Meghúzza a kantárt ezel ügetésre fogja Fantomot. Igencsak meglepődik saját erején.*
~Ez biztos, hogy én voltam?~
*Lépésben visszamegy a karám közepére majd megállítja a lovat és leszáll a nyeregből. Mikor újra biztos talajt érez a lába alatt újra visszanyeri teljes leki nyugalmát.*
~Na ezt többet nem ismétlem meg az tuti.~
*Visszasétál a karám kerítéséhez és leül. Mikor elmegy Kagome elött rákacsint és mosolyog.*
|
*A karám kerítésére leül és eltöpreng azon, hogy milyen lesz a nyetegben Yamada. Közben a szíve mélyén félti is, mert, talán mást is érez iránta nem csak holmi barátságot. Az a gondolat kering a fejében, hogy Yamadának tetszik-e ő, vagy talán Sora...? Gondolkodásából felrázza magát, feláll és nézi, ahogyan Yamada és Fantom milyenek együtt. Reméli semmi baj nem lesz.* ~Vigyázz magadra!!!~
|
*Elkerekednek a szemei, mikor Fantom megáll. Az ő büszkesége tud ilyen is lenni? Töprengéséből a kerítésről lemászó Yamada szökkenti ki. Elmosolyodva figyeli őt*
- Ne izgulj, én tudom, hogy neked menni fog!
*Szavaihoz még bólogat is, bár nem olyan biztos benne, hogy így sikerült megnyugtatnia a fiút. Mindenesetre kíváncsian, már-már feszült figyelemmel figyeli a lovaglását, közben lábait lógicálja, akárcsak egy kisgyermek. Az biztos, hogy benne lelkes nézőre találhatnak..*
|
*Újabb kör, s végre megállnak. Lépkedne tovább, hisz hiányolja már a vizet, ám szeme sarkából még észreveszi a fiút. Irónikus sóhajjal horgasztja le fejét, s azon töpreng, hogyan makacsolja meg magát. Volt már ágaskodás, megállás.. ha Yamada nyeregbe került, füleit hátra fordítja lovasa felé, és vár a jelekre, amikre nincs is szükség. Magától indul el, s mikor már azt hihetik, kisangyal, megszaporázva lépteit, mint az ágyúgolyó kilő vágtába. Igencsak erős marok kell ahhoz, hogy visszafogják, de persze nem lehetetlen. Ha sikerül, fújtatva hagyja magát, ha nem sikerül, fél kör vágta után visszatér lépésbe. Elfáradt..*
|
- Szép volt, Kagome! Micsoda tehetségekre bukkanok. Legyél mindig határozott a lóval, mert nem mindegyik ilyen jóindulatú! Igaz, te ördög? *Fogja ismét kézbe Fantom kantárszárát. Dícsérően megpaskolgatja a nyakát, és int Yamadanak, hogy jöhet.* Végül, de nem utolsó sorban.. mutasd meg ki a férfi! *Veregeti óvatosan hátba a fiút, ha odajött, és természetesen segít a nyeregbe szállásnál, ha szükség van rá. Ha nincs, akkor átadja a szárakat, és félrehúzódik utat engedve lónak és lovasának.*
|
*Lábai még jobban remegnek hiszen tudja mi fog most következni. Leugrik a kerítésről, kiveszi szájából a főszálat és eldobja. Mély levegőt vesz és várja, hogy sorra kerüljön.*
~Csak nyugalom... semmi pánik.... Ez a ló teljesen más, mint akiket ismerek ill. ismertem....~
*Sorára pillant és a lány nyugodt arcát látva eszébe jut, hogy nem csak rossz dolgok történhetnek.*
~El kell felejtenem mindent mait mondtak és csak arra kell koncentrálnom, hogy jól sikerüljön az egész.~
*Megint Sorára néz aztán a lóra és egyre türelmetlenebbül vár.*
-Jöjjön aminek jönni kel...-*motyogja.* |
*Meggfoglya a kantárt megpróbál felülni Fantomra. Sikerül neki és már fent is van. Elkezd vele ügetni, de egyszer csak, Fantom megáll.* ~Vajon miért álltál meg??~ *Újra elindul. Kagome szíve hevesen ver, hogy mi lehetett a baja Fantomnak. Ügetnek együtt, aztán meg vágtáznak egyet. A vágtánál Fantom felágaskodik, Kagome megijed, de tudja, hogy Fantom okos ló. Szép lassan megállnak és Kagome leszáll a lóról. A kántárat odaadja Joshnak.*
|
*Josh szavaira bólogat. Talán tényleg a fejében kéne rendezni először a dolgokat. Elmosolyodva bólint, és fájó szívvel, de átadja a helyét Kagomenek. Kiballag a karám széléhez. Egyik kezét a kavargó gyomrán pihenteti ugyan, a hányinger mégis elenyésző a remegő térdéhez és a falfehér arcához képest. Helyet foglal Yamada mellett, és a fűszálakat tépkedve figyeli a most következő lovaglást.*
- Csodálatos ló..
*Tör fel belőle akaratlanul is, de hogy ezt magának, vagy a fiúnak mondta-e, az még számára is rejtély..*
|
*Igen, a lovaglás többi része alatt már engedelmes. A vágtánál ugyan érezhetően siet, de nem rosszindulatból. Mikor a lány leszáll a nyergéből, fáradt sóhajjal belefúj az őt fogó Josh arcába. Nem merült el, csak unalmas. Nem is sejti, hogy akik rajta ülnek,azoknak viszont mekkora izgalom.. és most egy számára idegen "áldozat" következik. Kíváncsian odadugná hozzá a fejét, hogy megszimatolja mint egy kiskutya, de Josh biztos azért áll ott, hogy ezt ne hagyja. Ha Kagome nyeregbe került, és elindulnak a pálya szélén, egyetlen egyszer áll csak meg, de ha kitartóan hajtják tovább, nem lehet vele több panasz..*
|
*Az ágaskodásra maga is meglepődik. Bizony már ugrott volna oda, hogy elkapja a lefelé szálló lányt, de szerencsére nyeregben maradt. Szemeit egy pillanatra sem vette le a párosról, felmérte a mozgásukat, a lendületet, az arckifejezést, és átrágcsálta a kisebb hibákat. Rendben, Sora miatt nem kell aggódnia, persze még csiszolásra vár, de legalább képes nyeregben maradni. Mikor Fantommal bekanyarodnak középre, félreál az útból.* Szép volt, bár láttam hogy kicsit féltél. Nem kell aggódnod, Fantom gonoszkodó, de sosem bántana senkit.. És most nézzük a következő cowboyt! *Fogja meg a ló szárait, és Kagomere pillant, jelezve, hogy ő jön. Ha szükséges, segít neki nyeregbe szállni, ha megy egyedül is, akkor csak figyel.*
|
*Unottan rágcsálja a fűszálat és nézi Sorát. Azt hiszi ez is csak valami kis laza körbe-körbe lovaglás lesz, mint amit már látott, de nem. Mikor a ló két lábra ágaskodik megijed.*
~Úristen...~
*Eddigi izgatottsága elhalványul, helyette félelem keríti hatalmába. Mikor látja, hogy a ló megint 4 lábbal áll a talajon kicsit megnyugszik.*
~Én biztos leestem volna...~
*Becsukja a szemét és megpróbál urrá lenni félelmén. Mikor újra kinyitja a szemét Sora már a kör közepén áll. Úgy tűnik befejezte. Most Kagome jön utána pedig ő. Lábai remegni kezdenek a gondolatra, hogy hamarosan ő fog ott ülni ahol az elöbb Sora.* |
*Sorát látva elrettent a lovaglástól. Megijedt és el szeretett volna futni.* ~Jaj! Most mit tegyek? Megnyugszom és nem futok el a bajok elől..~ *A lány lassan lépked és leül. Gondolkodni kezd, hogy ő hogyfog lovagolni. Elszúrja-e vagy sem. Rémítő egy kérdés. De már nem érdekli, csak az, hogy ő jól érezze magát. Oda sétál a karámhoz és nézi tovább Sorát, ahogyan lovagol.*
|
*Lámpalázas..lámpalázas..lámpalázas.. és azt említettem, hogy nagyon lámpalázas? A kísérlete, miszerint Fantommal a karám szélén nagy körben mennek, kudarcba fullad, ugyanis meglepetésére a csődör felágaskodik.Megtanulta, hogy tilos a szárba kapaszkodni, hisz így a ló száját tépi, ezért fél kézzel megragadja a kápát. Láthatóan elfehéredik.*
~Próbára teszed a türelmem?~
*Mintha csak egy hang szólna hozzá, összehúzza a szemeit. Ha harc hát legyen harc. Bizony nem engedi a kitörést, és a szárak folyamatos húzásával tolatásra készteti lovát, majd egy kiskör, és ha minden igaz mostmár kisangyal. Egy kör lépés után lábjelekkel és csípőjellel ügetésre vált, mélyen a nyeregbe ülve kicsit hátradől. Majd könnyű ügetés céljából elcsípi a ritmust, és már emelkedik is ki. Arcán látszik az erőlködés, és a néha megejtett hiba is. Mégis olyan hihetetlen összhangban képes mozogni Fantommal.. közel sem tökéletes, de lehet bennük valami szép, valami magával ragadó..na és a vágta.. kezeiben megremeg a szár, ahogy felemelkedik a nyeregből, s a nyakra támaszkodva felveszi a vágta hintázását. Ismeri Fantom vágtáját, és ahogy megnyújtja azt a pillanatot, amikor egyik pata sem érintkezik a földdel..mennyei.. pár kör után középre kanyarodva, kissé ügyetlenül leszáll a nyeregből, s remegő térdekkel megpaskolgatja a ló nyakát.* Ügyes voltál.. *Suttogja a lónak, s várja a következőt.*
|
*Gazdája van a nyeregben. Helyes. Nála már kitapasztalta, hol vannak a határok. Ha már "dolgoznia kell", legyen az élvezetes. Tartanak egy kis bemutatót a nézőközönségnek.. az angyal most válik démonná, Fantom ugyanis megmakacsolva magát hátsó két lábra ágaskodik. Ha Sora rajta maradt, s mellső patái visszaérkeztek a földre, megpróbál vágtába ugrani. Ha visszafogják, diadalittas horkantással, engedelmesen battyog tovább. Nem csinált ő semmit o:)...*
|
*Megvárja, míg Yamada és Kagome kisétálnak, bár ő bent marad a karám közepén, és Soráékra néz. Látja a lány zavarát, de visszafojtja a nevetését. Nem fog senkit sem megbántani.* Csak lovagolj kedvedre, mintha itt sem lennénk! Ha akarsz megpróbálkozhatsz a vágtával is, nyugodtan nyűgözz le minket. És ha úgy érzed, végeztél, akkor kanyarodj be középre, és ha a fiatalember *néz egy pillanatra Yamadara* lesz oly udvarias, hogy előre engedje a kisasszony *fordul Kagome felé* akkor már jöhet is.. *Magyarázata végén zsebre dugja a kezeit, és figyel*
|
| *Nézi ahogy Sora a nyeregbe szállással próbákozik és a második sikertelen próbálkozásnál már azon tűnődik segítsen-e a lánynak. Végül inkább visszamegy és felül a karám kertíésére. Látja a lány zavarát, de nem tesz semmit inkább hátradől és a fűből tép egy szálat. Szájában gágcsálva nézi mi lesz most.* |
*Elneveti magát Során. De aztán szép lassan abbahagyja, mert mindenki őt figyelte. A tekintetét azonban már más vette el. Fantom, a csodálatos ló. Amikor Sora lovagolt, akkor nem azt nézte hogylovagol, hanem hogy kin lovagol. Yamada a karámnál állt és ő is. Kagome szép, lassan arrébb ment. Leült a fűbe, mint egy kis nyuszi.*
|
*Látva Yamadát félreáll az útból hogy oda tudjon menni a lóhoz, s büszkén kihúzza magát. Bizony, Fantom az ő büszkesége.. az azonban meglepi, hogy lovagolni fognak. Itt és most. És..ő kezdi??*
- Hogy én?
*Néz körbe maga körül, de csak egy Sorát lát. Nincs sok kedve leégetni magát a többiek előtt.*
~Menni fog..menni fog..simán ügy!~
*Határozott bólintással totyog oda Fantom mellé, mint aki életében most készül először nyeregbe szállni. A kantárt átdobja a csődör feje felett, megragadja az első kápát, bal láb a kengyelbe, éés hopp..elsőre nem igazán megy, na de másodszorra.. végülis harmadik próbálkozásra, vörös arccal ereszkedik bele a nyeregbe, rövid szárat fog, és megadva a lábjeleket elindul ki a karám széléhez, lehetőleg lépésben.*
- És..izé..ezek után?
*Pillant segélykérően a hirtelen összement többiekre. Bizony, zavarban van..*
|
[50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
