|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 22:01 - |
|
Itt zajlik a reggeli, az ebéd, és a vacsora. Asztalcsoportok rengetege, a kaja ingyen van, de az étellel játszani tilos! A konyhásnéni árgus szemekkel figyeli a huligánokat is.. |
[199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*A szavakra elhúzza a száját, s sóhajt.*
- Sejtem.. holnaptól megint riválisok leszünk.. nem is vártam mást
*Von vállat, s leugrik az asztalról. A szavakra bólint.*
- Megleszek. Menj csak
*Mikor vállbaveregetik ránéz, s sóhajt.*
- Nincs mit
*Elnéz az ajtó felé, majd a földre.*
- Én is megyek.. semmi kedvem sincs semmihez..
|
*Hallgatja Yama szavait, és egy sóhajjal vállat von.*
- Lehet, hogy holnap már nem fogok így hozzáállni.. de ki kell használni, amíg ilyen vagyok.
*Megcsóválja a fejét és lekászálódik az asztalról.*
- Azt hiszem megyek, még van pár dolog amit el kell intéznem. Megleszel nélkülem?
*Dönti oldalra a fejét egy vigyorral, és ha tudja gyengéden vállba veri Yamát*
- Kössz az italt meg a beszélgetést
|
*Érzi Luke tekintetét magán, de meg se mukkan. Mély maga elé mered, mélyen gondolkozik, s meglepődik, mikor Luke magához rántja.*
~Mit akar? Cimbi?!?!~
*Vág értetlen arcot, s a szavakra szusszan egyet egy mosollyal.*
- Áh, értem.. szóval tanítani akartál
*Bólint egyet gondolkozva, de mikor Luke a fejét az övéhez húzza nagyot pislog, s a keze nyomát is követi ahogy végighúzza a horizonton. A kérdésre összehúzza szemeit, a kijelentésre se köpni, se nyelni nem tud. Mikor eltolja magától ránéz, egészen érdekes grimaszt vág, majd lassan elmosolyodik.*
- Igen.. igazad van. Haver..
*Teszi hozzá kicsit bátortalanul, s oldalra dönti a fejét. A plafonra néz, majd hátul megtámasztja magát a két kezével.*
- Most minden összejön.. remélem, hogy ez nem csak pillanatnyi állás
*Húzza el a száját, s a térdeire dől. A padlót kezdi el fürkészni.*
|
*A szavakat hallva oldalra néz, és elkezdi nézni Yamát. Nem mondd semmit, csak hosszú, óráknak tűnő percekig nézi. Pislogás nélkül, határozottan, vizslatón mégis titokzatosan. Csak nézi és nézi... majd egy vigyor kúszik az arcára és hevesen átkarolja a fiú nyakát, még közelebb is rántja magához.*
- Jól van cimbi! Ó csak azért szekáltalak Carmenékkel hogy megtanuld kezelni az ilyen eseteket. Régebben mindig a szeretteimmel zsaroltak, így eldöntöttem hogy megtanítok rá másokat, hogyan védjék ki.
*Legyint, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nem engedi el Yamát, a fejét odahúzza az övéhez és az asztalon ülve mélyen előre néz, még végig is húzza a tenyerét a horizontod.*
- Látod amit én? Ez egy remek haverság kezdete!
*Bólogat komolyan és Yamára néz, de azonnal el is tolja magától.*
- Oké, azért ennyire közel nem kell..
*Megigazítja a ruháját, és körbenéz. Sóhajt egyet.*
|
*Az asztalra csapásra felhúzza szemöldökét, majd sóhajt.*
- Értem
*Hajtja le a fejét, s oldalra dönti a fejét. A szavakra elhúzza a száját.. erre már tényleg nem tud mit mondani.. semmit.. A kérdésre bólint egyet.*
- Értem.. hogyne érteném..
*A szavakra megcsóválja a fejét, s felül a fiú mellé. Ha még jóba is lennének, akkor át is karolná, de inkább ezzel nem próbálkozik.. XD*
- Tudod, azt megértem, hogy a lányok miért vernek.. mivel nem voltál velük kedves.. csak játszadoztál velük.. és a gyengeponthoz visszatérve részben igazad van.. velük, ha úgy van. tudnak zsarolni.. ahogy te is megtetted már velem..
*Húzza el a száját, s maga elé mered.*
- Az érzéseidet pedig csak te magad zárod el, vagy hogy mondjam.. igen, visszafolytod.
*Néz Lukera egy pillanatra, majd a földre.*
~Nem tudom, hogy mi fog ebből kisülni.. most úgy érzem, hogy el lehet vele beszélgetni, de lehet, hogy már holnap megint, csak be fog szólogatni..~
|
*A fiú szavaira ököllel az asztalra ver, de csak hogy bemutassa mennyire elszánt.*
- Nem is fogom hagyni! Próbálja csak meg bárki is bántani őket! *vág nagyon eltökélt arcot, de pár pillanat múlva legyint is* bár Lyss megvédi magát, a nagyimnak meg ott van a botja..
*Szájhúzva megdörzsölgeti a fejét, ezzel mutatva hogy bizony nagyokat tud ütni. Sóhajt egyet, és inkább visszatér az előző kijelentésre.*
- Tévedsz, Yamakasi. Csak voltam valaki.. voltam egy ember, érzésekkel, de mára már nem tudom ki vagyok. Semmit sem tudok.. olyan mintha teljesen lekopott volna a papírról a tinta. Üres, használatlan, és átlagos. Már mások bosszantása sem okoz annyi örömöt.. és vernek is érte
*Nyúl megint a fejéhez egy értetlen fintorral. Lenéz Yamára*
- Érted te ezt? Eddig én vertem mindenkit, most meg már engem vernek.. és csak lányok!! Áhh.. ezért mondom hogy ha vannak szeretteid, máris van gyengepontod
*Könyököl fel a térdeire, s töprengve maga elé néz.*
|
*A kérdésekre megrázza a fejét.*
- Nem. Nincs ezen semmi szégellni való
*Vonja meg vállait, a történetre néha elmosolyodik, majd sóhajt. A további szavakra összehúzza szemeit. Bólogatni kezd.*
- Alyssa! De, ismerem.. egyszer összetűzésbe keveredtünk..
*Fejezi is be, mivel most nem ő mesél. ;) Elhúzza a száját.*
- De vagy valaki. Egy ember, érzésekkel..
*Jó, oké.. befogta.. nem fog neki itt tanácsokat, meg beszédet tartani.. utána néz, majd utána is megy. Látva, hogy az asztalra ült elhúzza a száját. Mély levegőt vesz, s felnéz a fiúra.*
- Ha csak ők vannak neked, akkor pedigőket becsüld meg. És ne engedd, hogy elvegyék tőled
*Mosolyodik el, de inkább lefagyasztja magáról. Félrefordítja a fejét, s elkezd gondolkozni.*
|
- He? Nem is röhögsz?
*Vonja fel a szemöldökeit, miközben a tejeskávét kortyolgatja. Sóhajt egyet, és az italt kezdi figyelni.*
- Igazából, a nagyim már eléggé idős.. mindig ellátogatok hozzá amikor van időm, és órákat tudunk mesélni egymásnak.. ő megért és szeret, deeee nem igazán tudja, hogy miket művelek itt.. *húzza el a száját* nem bírná el a szíve, ha a szent unokájáról kiderülne, hogy nem is annyira szent..
*Rázza meg a fejét, és sóhajtva nagyot kortyol az italából.*
- A másik lány Lyss.. öhm, mit is mondana ez neked.. *legyint sietve* a diri lánya, Hudson csemete.. Alyssa. Eleinte marha nagy riválisom volt, még verekedtünk is párszor. Aztán kiderült, hogy nagyon jól ismeri a nagyimat.. azóta a markában tart.
*Neveti el magát, látszólag nagyon jót mulat ezen. Sóhajtva kiüríti a poharát, és kidobja. Vállat von.*
- Nekem ők a családom.. nincs se bátyám, se barátnőm, akik várnának, és életcélom sincs. Nincs semmim.. üres vagyok belülről, ezért hogy legyek valaki, újjá építettem magam.. és íme
*Mutat végig magán kissé büszkén. Az egyik asztal felé veszi az útját, s felül rá.*
|
*Hát, nem engedik előre, sebaj.. nem várt semmit sem Luketól. Belép utána, s az automatához lépked, bedobálja a pénzt, lenyomja a tejeskévát, s kiadja. Megfogja, majd Lukenak nyújtja. A szavait hallva bólint egyet.*
- Oké. Nem mondom el senkinek. Köztünk marad
*Biccent neki, s ha elvette a tejeskávét, akkor oldalra dönti a fejét. A szavait hallva elmosolyodik, s oldalra dönti a fejét.*
- Legalább te tudsz vele találkozni, ha szükséged van rá..
*Sóhajt egyet, s körbenéz, majd a fiúra.*
|
*Yamakasi mellett megy az ebédlő felé, a szavaira vállat von.*
- Szeretek mesélni, csak eddig senki sem kérdezett.
*Int egy velük szembejövő srácnak, aki visszaint. Az ebédlőhöz érve durván belöki az ajtót, majd be is lép, Yamát elfelejti előre engedni. De tényleg XD az automatához megy és miközben beszél, a tejeskávéra bök, hogy azt kér*
- De amit most fogok mondani, az nem hagyja el ezt az ebédlőt! Tényleg nagyot ütök, és ha visszahallom, te kezdhetsz el visszaszámolni!
*Néz szúrósan a fiúra, ha megkapta a tejeskávéját akkor kézbe veszi, és oldalra néz. Zavarban van, ami ritkaság nála*
- Azon a lányon kívül a másik ember, aki a legjobb barátom és aki közel áll hozzám az a... nagyim..
*Dünnyögi zavartan és a tejeskávéjába kortyol.*
|
*Belép az ebédlőbe, majd körbenéz egy sóhajjal.*
- Jó estét mindenkinek!
*Köszön a diákoknak, akik épp vacsiznak, majd elmosolyodva integet nekik, s a pulthoz lépve a konyhásnőre néz.*
- Magának is jó estét. Mi a mai menü?
- Jó estét. A mai menü, avagy vacsora, tükörtojás pirítóssal. Parancsoljon!
*Nyújtja át neki a tálcát, majd bólint.*
- Köszönöm szépen.
- Jó étvágyat!
*Elmosolyodva egy asztalhoz lép, majd leteszi a tálcát, s leül. Enni kezd, majd néha ábrándozik egy sort. Feleszmél, iszik egy kortyot, majd az utolsó falatot is lenyeli.*
~Hmm... ez finom volt.~
*Oldalra dönti a fejét, majd feláll, betolja a széket, kezébe veszi a tálcát, majd a pulthoz lépked, leteszi.*
- Nagyon finom volt. Jó éjt!
*Köszön a konyhásnőnek, majd a diákoknak.*
- Jó éjt, nektek is!
*Az ajtó felé indul, kilép, bezárja maga után, majd a szobája felé veszi az irényt.*
~Remélem azóta már kibékültek...~
|
*Háttal fordul a párosnak, és a forrócsokit lóbálva kezd el beszélni.*
- Megértem én hogy szerelem meg minden, de ebben a korban már nem divat mások előtt is romantikázni. Nem nézik jó szemmel. Az én időmben a fiatalok mindig félrevonultak, és egy privát helyen élvezték az életet kettesben. Mostmár meg minden folyosón csókolózó párokat látok. Ez nem mutat jól.. értitek, nem?
*Fordul meg, így szembetalálkozik az üres ebédlővel. Meglepve ráncolja össze a homlokát, és körbeforog tengelye körül.*
- Srácok!? Bobby!? Ezek leléptek..
*Teszi csípőre egyik kezét, morcosan szusszan egyet, majd elmosolyodva megcsóválja fejét, s kortyol egyet a pohárból*
|
*Mikor a fiú szembefordítja magával, mosolyogva pislog fel rá. A szavait hallva mosolya kiszélesedik, bólint kettőt*
- Persze, elkísérlek!
*Bobby oldalra dönti a fejét, de nem érti Naru mit tátog :P gazdájára néz, akik elindulnak, és farkát megcsóválva felzárkózik hozzájuk. Narumiról ügyet se vet, az ajtóhoz érve kinyitja azt, és rácsatolja Bobbyra a pórázt.*
- Viselkedj, rendben? A szoba Sakura területe lesz, így semmi balhé
*Néz rá szigorúan, a kutya csak eleven vakkantással húzni kezdi. Belekarol Yamába, és magával vonja őt is.*
- Sakura hogy van? Hozzászokott már az új környezethez?
|
*Carmen bedurculására sóhajt, majd a pultra teszi a poharat, a sós kávéval. :P Narura néz, aki éppenséggel duzzog, de nem baj.. A lány viselkedésére elmosolyodik, majd átkarolja.*
-Tudom. És én is.
*Lehunyja szemeit egy pillanatra, de eszébe jut valami.*
-A medál a szobámban van. Feljössz velem?
*Kérdezi, s közben maga felé fordítja Carment. Anygalian rápislog, ám látja kedves bátyját, aki kifigurázza Carment, de egy sóhajjal elintézi.*
-Na?
*Fordul vissza Carmenhez, s ha igent mondott, belekarol, s a szállás felé mennek.*
|
*Morran egyet, amint öccse elveszi tőle a kávét, és sértődötten karba teszi a kezeit. Ennyit a tökéletes kis tervéről.. brühühü.. illetve, morr. Sértődötten felszegett fejjel félrefordítja fejét, és lehunyt szemekkel átveszi a forrócsokit. Biccent egyet Carmennek, és belekortyol, a nyálas jelenetnél elfordul tőlük, és Bobbyra nézve, grimaszt vágva, nyelvét kiöltve, vinnyogós stílusban eltátogja a kérdést.*
- Szeretlek, tudod?
*Szemforgatva kortyol bele a forrócsokiba, és hátrasandít a párosra. Azért megereszt egy mosolyt, de ez le is fagy rögtön, komoly arcot erőltetve magára egy sóhajjal visszafordul.*
- Nem bírjátok megvárni, amíg elmegyek?
 |
*Vágyakozó szemeket mereszt a kávéra, ám mikor Yama elcsórja előle, durcásan karba teszi a kezeit.*
- Héé!
*Sértődötten lebiggyeszti ajkait, még akkor is, ha só van benne. Oda a nőiessége.. a büszkesége.. :PPP az automatához robog, beledobálja a pénzérméket, és megnyomja a forrócsokit gombot. Sóhajt, amint a pohár megtelik, és óvatosan Narunak nyújtja.*
- A kávé úgyis egészségtelen
*Vonja meg a vállait egy mosollyal, és Yamához szökkenve háttal beáll neki, és ha hagyja maga köré csavarva a karjait a fiú kezeit egymásra pakolja a hasán, ráteszi a saját kezeit, és hátrahajtja a fejét a fiú vállára. Lehunyja a szemeit, és mély levegőt vesz.*
- Szeretlek, tudod?
*Suttog halkan a fülébe, Naru majd elfordul :P*
|
*Carmen szökdécselésére elhúzza a száját. s mikor őt is húzná magával, kirántja kezeit.*
-Hé! Ne legyél már gyerekes!
*Mikor az ebédlőhöz érnek, bemegy, s rögtön Naru mellé áll, karbatett kezekkel. A kérdésre, ami nem hozzá szól, összehúzza szemeit. A bátyja a pulthoz megy, ő is szorosan mellette marad.*
-Köhm.. cukrot kért.
*Néz szúrósan Narura, még mindig karbatett kezekkel. Kiveszi a kezéből poharat.*
-Rád nem lehet semmit se bízni?
|
- Ha nem hát nem *vonja meg vállait öccse szavaira, a jótanácsra szemforgatva sóhajt.*
- Ezt megjegyeztem..
*Csóválja meg a fejét, de azért mosolyog. Carmen szökdécselésre összevonja szemöldökét, és inkább a falhoz simul amíg Carmen elugrál. Oldalra biccenti a fejét, és lenéz Bobbyra*
- Ezt gyakran csinálja?
*Megrázza a fejét, és egy sóhajjal utána / utánuk siet. Az ebédlőhöz érve egyből az automatához lép, előhalász farzsebéből pár aprópénzt, bedobálja, és úgy hogy mindenki jól lássa, lenyomja a kávé feliratot. Türelmesen megvárja, míg az ital kijön, két kzébe fogja, és Carmenre néz.*
- Mennyi cukrot kérsz bele?
*Ha válaszolt, akkor a pulthoz lépeget, de cukor helyett a sóval teli üveget húzza maga elé, és a kért mennyiséget szépen beleszórja. Megkevergeti, majd a lány felé nyújtja egy kacsintással.*
- Csak tessék. A forrócsokim?
|
*Vigyorog Naru szavaira, és Yamába karolva a vállára hajtja a fejét, úgy indul el. A jótanácsára eltöpreng.*
- Hmm, nem ő főzi, szóval nem lehet mérgező. A saját gyártmányát nem innám meg, hidd el
*Kacsint rá egy keserű szájhúzással. Na igen, ezt a tényt is későn vonta le :P na de az már a múlt. Boldogan szökdécsel, jókedve van és végre újra kislánynak érzi magát. Kicsit idegesítő lehet Yamának, ahogy belekarolva fel-le ugrándozik, mint egy szöcske, de nem baj :P majd szól. Bobby Naru lábának dőlve, lomhán lépked mellette, néha követi csak pillantásával gazdája emelkedéseit.*
- Gyere te iis!
*Fogja meg Yama mindkét kezét, ha hagyja, és úgy ugrándozik tovább hátrafelé, húzva magával őt is. Ha nem jön, akkor megvonja a vállait, és egyedül szökdécsel tovább az ebédlőig. Az ajtó előtt bevárja a többieket, és vidáman kitárja az ajtót.*
- Szép napot!
*Köszön boldogan, és az automatához lépeget.*
|
*Viszonozza Yamakasi pillantását, és rávigyorogva biccent.*
- Majd meglátjuk.. haver.
*Utána néz, Carmen kérdésére mosolyt erőltet magára, és úgy fordul vissza hozzá. A szemeibe néz, s szemrebbenés nélkül hazudik*
- Arra gondoltam, hogy a nem használt cuccaimat felajánlom jótékony célra. Persze Yamakasi e mögött is csak a rosszat látja.. de nem érdekel a véleménye, meg fogom csinálni. Engem nem tud megállítani
*Sejtelmes mosollyal figyeli Carmen szemeit, ám csalódottan elhúzza a száját, miszerint Narumi miatt nem mennek vidámparkba. Magára ölt egy mosolyt, és bólint.*
- Persze, megértem. Most ő a legfontosabb... vigyázz magadra!
*A többiek biccentve intenek neki. Mikor főnökük visszahuppan az asztalra, aggódva merednek rá.*
- A srác komolynak és elszántnak tűnt.
- Talán hagynod kéne ezt a lányt.
- Úgyis akad még pár az akadémián.
- Én máshogy látom..
*Kihúzza magát, és egy félmosollyal az ajtóra néz, úgy folytatja*
- Yamakasi kihívott. Én elfogadom a kihívását.. majd meglátjuk ki a jobb. Ha a ficsúrnak ez kell, rajtam ne múljon.. ti meg ne szarjatok már, hát ismertek, nem?! Ez már amúgysem a lányról szól..
*Mosolyogva még egyszer az ajtóra néz, majd lemászik egy székre enni.*
|
[199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
