|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:47 - |
|
A könyvek birodalma. A vaskos polcok mögött jól el lehet bújni, tökéletes hely a kikapcsolódásra. Béke és nyugalom, melyet őriz a szigorú könyvtárosnő. |
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
| - Helló! Már azt hittem, hogy teljesen kiűrült a kastély! |
- Helló Saya!
* Leül a lány mellé és megnézi, hogy mit olvas* |
| *Saya belép a könyvtárba. Unatkozik és mivel nem talál senkit egy érdekes könyvet keres.* |
| *Tessa belép a könyvtárba. Valami egyszerü, romantikus könyvet keres.Természetesen nincs senki akivel beszélni tudna, jellemzően.Kivesz 1 könyvet és belemélyed.- |
*Hallgatja a lányt, majd biccent a japán beszédre, de érti... volt japánban is.*
-Rendben. Szia!
*Elköszön, majd feláll. Betolja maga után a széket, felveszi kezébe a könyvet, amit olvasott. Visszatesui gyorsan a helyére, s az ajtó felé kezd el futni. Még visszanéz a könyvtárosnőre, s elköszön tőle is.*
-Viszont látásra!
*Int a kezével, s már az ajtó csukódik is be utána.*
~Sietnem kell... Nem tudom mi van vele, valami biztosan van... Sebesült volt...~
*Rázza meg fejét a futás közben, s meg is botlik, s a földre kerül. Megcsóválja a fejét, majd magabiztosan feláll, s tovább fut, amerre kell neki...*
|
*Halgatja Melissát.~Ha nem akkor nem...~-Hát ebben az évben kedztem...Menj csak,nehogy elkéss!-Szól hozzá kedvesen,majd elköszön.-//Szia(Konichiwa!)//~Biztos fontos a dolga nagyon...~Gondolta,majd visszamerült a könyvbe.*
|
*Megrázza fejét, mikor a lány japánul beszél, majd elmosolyodik.*
-Hm. Nem hiányzik, kicsit sem... Talán a szüleim, de... velük már nem találkozhatok úgy sem... Az nem fontos, hogy kit keresek, az az én dolgom. Tudom, hogy merre ment, csak követnem kell.
*Oldalra biccenti a fejét, majd lehajtja.*
-És mióta vagy az akadémián?
*Kérdezi, közben ránéz a lányra, s halkan hozzáteszi.*
-Ha válaszoltál mennem kell...
|
//=Japán beszéd
*Halgatta Melissát,majd válaszolt.-Én Japánból jöttem...ott születtem,és hát,nem szoktam újságot olvasni...Franciaország szép lehet.Nekem kissé Japán hiányzik.//Az segít ha beszélek egy kicsit így!//Neked nem hiányzik a hazád?És kit kell keresned?-Beszél,feltéve újabb két kérdést.*
|
*A kérdésáradatra kíváncsian fülel, majd szép lassan válaszolgat.*
-16 éves vagyok, Franciaországból jöttem, s ott is születtem és az Íjászakadémiáról jöttem, ami most csatlakozott ehez az Akadlmiához. Nem olvastad az újságot? AZ akadémia mostmár vegye Akadémia lett!
*Mosolyog a lányra, s mikor a cukrot nyújtja neki, biccent a fejével, s elveszi.*
-Köszönöm.
*Bekapja, majd elszopogatja.*
-És te, honnan jöttél?
*Ránéz az órájára, majd vissza a lányra.*
-Lassan mennem kell. Meg kell keresnem valakit.
*Oldakra biccenti a fejét, s a lány válaszát várja.*
|
*Nem nagyon figyel Melissára,de mikor belép csak felnéz egy pillanatra.Neki édes mindegy hova ül,de csak Rio előtt foglal helyet.Mikor köszön,felkapja fejét.-Ó,szia!Nem tudtam hogy te vagy az új...én Rio Ayame vagyok.17 éves...te hány éves vagy?És honnan jöttél..?Hogy kerültél ide...?-Kérdezősködik.Persze egy barátságos mosollyal kisérve.Zsebéből kettő cukrot vesz elő,egyiket bekapja,másikat Melissának nyújtja.-Kérsz?-Kérdi.*
|
*Belép a könyvtár ajtaján, s felemelve kezét int a könyvtáros nőnek, majd köszön.*
-Szép napot, kívánok!
*Mondja, majd elcsendesedik. Biccent a fejével, majd levesz egy könyvet a polcról, aminek a címe: "Rejtélyek".*
~Épp nekem való!~
*Gondolja magában, s a könyvel együtt leül egy asztalhoz, ahol egy másik lány is van. Elkezdi olvasni a könyvet, s elragadja magával a világa.*
~Hm. Szedhetnék innen ötleteket is...~
*Mindig a legrosszabb gondolatok járnak a fejében, de ő már csak ilyen.. újságíró. Felemeli fejét, s kikukkant a könyv mögül. Biccent a fejével, majd megszólítja az idegen lányt.*
-Szia! Melissa Langford vagyok. Lehet már hallottál rólam... én vagyok az újságszerkesztő.
*Mosolyog a lányra, s csak remélni tudja, hogy nem csupa-csupa rossz dolgot hallott róla, majd végigméri a szemével.*
~Barátságos lánynak tűnik, na, de majd meglátjuk!~
|
*Belép,és köszön a könyvtárosnak.-Jónapot...-Hangzott halkan.Odament egy sorhoz,és ott nézelődött.-A fejetlen lovas...nem..A Sátán kutyája..ez sem jó...valami izgalmas kell,de nem szeretnék most horrort.Valami izgalmas kéne,nem baj ha kissé misztikus...áhh,A vadon szava!Lássuk csak...-Suttogta halkan.Megfogta a könyvet,és a tartalmát kezdte olvasni.~Buckot,a kutyát elrabolják otthonából......szánhúzónak megveszik...ez érdekes lehet,de szép ez a kutya itt a borítón...~Kinyitotta könyvet,és elkezdte halkan olvasni,leülve egy asztalhoz.Nem nagyon figyelt erra-arra,csak könyvére,aminek már az első fejezete kissé magával ragadta...*
|
*Franco szavaira bólint, amint a fiú megáll és rámosolyog, kábán viszonozza.*
- Jóéjt neked is! Akkor holnap...
*Mély levegőt vesz, pár percig még gondolatai közt szárnalva igyekszik feldolgozni az este eseményeit, ám látva a könyvtárosnéni sürgető pillantását, talpra állva megindul ő is az ajtó felé.*
- Viszontlátásra!
*Köszön el, s a folyosóra kanyarodva megindul arra, amerre nemrég Franco ment. Csoszogását még sokáig őrzi a folyosó, mielőtt kísérteties csendbe fordulna..*
|
*Megvonja vállait.*
-Először is most elmész pihenni. Holnap pedig beszélünk. Rendben?-
*Feláll, elveszi a könyvet az asztalról, s elindul az ajtó felé. Visszafordul, rámosolyog Sorára.*
-Jóéjt! Holnap találkozunk..-
*Ezzel kilép az ajtón, s könyvel a kezében megy a fiúk szállása felé.*
~Lezuhanyzok és lefekszem. Olvasok egy kicsit és azthiszem, alszok is..~
*Gondolataiba merülve lépked..*
|
*Megtorpan, amint a fiú beáll elé. Mosoly, kacsintás...áhh, ha tudna, elolvadna. Vigyorogva bámul fel Francora, nagy nehezen jutnak csak el hozzá a szavak.*
~Ülj már le, Sora!~
- Köszönöm..
*Nagy nehezen visszakényszeríti magát a székre, úgy figyelve, ahogy a fiú ügyköd. Egészen belefeledkezne a látványba, ha nem jönne máris vissza. A könyvre pillant, kíváncsian maga felé fordítja csak addig, hogy el tudja olvasni a feliratot.*
~Fantasynight legendája..hmm, Fantasy night? Majd megkérdezem a többieket..~
- Holnap?
*Kapja fel fejét, nem nagyon érti a kérdést, hisz sosem volt még fiúkkal nem haverkodás céljából. Mit szeretne holnap? Randi? Nem, biztosan nem.*
- Háát, be kell hoznom a lemaradásomat lovaglás terén, aztán segítek Joshnak az istállóépítés körül, tanulnom is kell, és illene olvasnom is, aztán pedig..
*Töprengve összefűzi az ujjait. Hmm, pihenni mikor fog?*
|
-Szívesen. Semmiség volt.-
*Széles mosollyal áll fel a helyéről, s a lány elé áll. S huncutan rákacsint.*
-De most viszont irány az ágy! Még a végén megbetegszel itt nekem.-
*Aranyosan megfogja a lányt, s elveszi tőle a könyvet.*
-Ezt pedig bízd rám. Visszateszem a helyére én. Addig ülj vissza, s pihenj.-
*Megfordul, de a fejét visszafordítja.*
-Ez nem kérés volt! Hanem kijelentés!-
*Kacsint rá, majd a könyvel a kezében megindul a polcok felé. Visszateszi a könyvet, s észrevesz egy másik, titokzatos borítójú könyvet is. Leveszi a polcról.*
-Hm. FantasyNight legendája. Érdekes lehet. Elviszem olvasgatni estére.-
*Visszamegy az asztalhoz, s visszaül a székre. Leteszi az új könyvet az asztalra, majd Sorára pillant.*
-Holnapra mi a terved?-
*Kérdezi huncut mosollyal az arcán.*
|
- Természetesen
*Nyújtja át a könyvet, az asztalra felkönyökölve nézi a fiút, ahogy olvas. Teljesen elmerül a bámulásában, mikor elkezd magyarázni, csak akkor eszmél fel. Immár két kézzel könyököl, 1 óra leforgásával többnyire Franco szája és szemei között kacsázik tekintete, persze közben figyel a történetre is. Hihetetlen, mennyi idejét spórolta meg a fiú, és mintha nem is rázná már annyira a hideg..néha azért összehúzza magán a dzsekijét, vagy mocorog egy kicsit, de ő nagyon jó hallgató. A mosolyt látva lesüti szemeit, vakon nyúl a könyve felé, remélve, hogy sikerül megfogni.*
- Köszönöm, így már világos! Nem hittem volna, hogy ennyire romantikus történet. Nem is tudom, hogy hálálhatnám meg neked..
*Mosolyodik el, miközben feláll, hogy visszavigye a könyvet. Azért egy kis kibillenéssel megkapaszkodik az asztal szélében, de makacsul dacolva lábaival megindul a polcok felé.*
|
-Hm. Rómeó és Júlia. Én nem így ismerem a címét. Rómeó és Juliette. Na sebaj. Szerintem ugyan az a két könyv. Megkaphatom a könyvet egy pillanatra? Beleolvasok, s segítek neked.-
*Mosolyodik el ismét.*
-Igen. Franco. Franco Nuevo a nevem. És igen, tényleg segítek. Új vagyok még itt az akadémián. A lovak miatt jöttem ide. Na, de most nézzük ezt a könyvet.-
*Kedvesen elveszi a könyvet a lány elől, s lapozgatni kezdi, majd halkan motyog pár szót, ami épp olvas.*
-Hm. Igen.-
*Elkezdi magyarázni a könyvet, s elrepül az idő. Ekkor ránéz órájára, s látja, hogy már 1 órája magyarázza az olvasmányt. Ránéz a lányra, s ismét rámosolyog. Bár ezt maga se tudja miért. Ő mindig, mindenkire mosolyog.*
~Nem rossz csaj, az biztos..~
*Gondolatai "kicsit" másfelé szárnyalnak...*
|
*Meglepődik, mikor a fiú a saját nyelvén szólal meg, egy pillanatig rá merné fogni a lázra.. a kacsintásra fülig vörösödik, s bár imádkozik, hogy ne látszódjon, nem sikerül jól elrejtenie. A kézcsókra méginkább, jéghideg kezeiben áramütésszerű akármi fut végig. Dadogva szólal meg*
- Szó..szólíts csak..So..Sorának
*Gépies mozdulattal követi Francot, kérni sem kell, már le is ül a székre. A kötelezőt megemlítve megrázza a fejét, észhez térve kezd el lapozgatni a könyvében.*
- Jajj, a könyv! Nem mehetek aludni, muszáj kiolvasnom! A Rómeó..és..Júlia..
*Kezd el ismét dadogni, arca ismét vörösödik egy árnyalatot.*
- Tényleg segítenél? Ööö..Franco, igaz?
|
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
