|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:54 - |
|
A tágas társalgó helyiség tele van kényelmes fotelekkel, egy nagy kanapéval, és mindennel ami szükséges egy jó társalgáshoz. Az esti órákban gyertyafény árasztja el a meghitt kis helyiséget.. |
[372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
*Biccent és Sora után pillant, majd a szőnyegre.*
- Hűh... túlpörgött
*Bólint és odalépegetve megigazítja, majd rohan is zenelejtászót szerezni.. amit a konyhából meg is szerez. Mindenki onnan veszi el, tehát biztos megszokták már.. kézbeveszi a lejátszót és elindul felfelé a lépcsőn, a szobájuk felé.*
~Fura.. régen láttuk egymást és mégsincs feszengés. Sőt.. bulit szervezünk. Tökjóóó lesz ^^~
*Mosolyogva oldalra dönti a fejét, felcaplat a lépcsőn, ráfordul a lányok folyosójára és megszaporázza a lépteit. Kopog kettőt, majd belép a szobába. Csak azért kopog, hátha Sora öltözik, de látva, hogy pakol, elmosolyodik.*
- Itt is van a lejátszó.. cd-m meg van, bizonyára neked is.. ^^ A pizza mikorra ér ide?
*Csukja be sietve az ajtót, leteszi a lejátszót és segít pakolászni.*
|
*Kagome pörgésére ő maga is felnevet, és bólint egy nagyot az ötletre*
- Oké, de először intézzük el a cuccokat, aztán öltözzünk át. 15 perc múlva találkozzunk a szobánkban!
*Feszíti hátra a hüvelykujját, és a bőröndjéhez siet. Két kézbe fogja a fogókáját, eltökélt arccal a lépcsőre mered, lendületet vesz, de akkorát, ahogy amikor nekiered, felgyűrődik a szőnyeg és csak por marad utána. Így sikeresen fel tudja cipelni, ledobja az ágyára és pördül egy vidámat a szobában. De régen járt itt! Na, de siet is vissza a társalgóba, a telefonhoz sietve tárcsáz, rendel egy óriáspizzát és kér rá minden földi jót, aztán visszasiet a szobába, fürgén kipakol, majd nekilát összehangolni a szobát. Fények, díszek, egyebek* |
*Bólogat, terveket gyárt, megint bólogat.*
- Igen! És hajnalig beszélgetünk!
*Bólint még párat, majd átkarolja Sora vállait és elmosolyodik.*
- Akkor menjünk, öltözzünk át, rendelj pizzát, addig szerzek zenét. Mit szólsz?
*Szakad el tőle vidáman és megpördül a tengelye körül. Ha a válasz igen, akkor elindul az ajtó felé.* |
*Kagome lelkesedésére ő maga is feláll, a kérdésre azonnal beindulnak az agytekervényei*
- Átöltözünk pizsibe, rendelünk pizzát és bedőlünk a koleszos ágyainkba, beszélgetünk, zenét hallgatunk vagy ami éppen jön *-*
*Elmereng, a plafonra pillant az állán dobolva, majd legyint*
- De a buli is jó ötlet, mivel alig járnak erre a szünet miatt, akár a társalgóban is lehet. Hmmm
*Elkezd gondolkozni a legapróbb részleteken, amiknek most még jelentőségük sincs xD* |
*Wow :O. Nagyon kíváncsi lett!! :O El fog menni az előadásra, akkor is, ha a középkorban kéne lennie. Meg kell néznie, hogy szerepel a barátnője *-* Mosolyog, a kérdésre lefagy arcáról és megrázza a fejét.*
- Nem, sehol sem láttam. Én is alig tartózkodtam a kollégiumban, szóval..
*Zavart mosoly, a további szavakra sóhajt, a kérdésre felkapja a fejét.*
- Ez remek ötlet! Egy jó kis csajbuli
*Von vállat és feláll, eltökélt arckifejezéssel.*
- Kellene egy hely, ahol a bulit tartjuk.. vagy.. te mire gondoltál? ^^"
*Tér vissza a valóságba és Sorára néz kíváncsian.*
 
|
*Wáá tiszta honvágya van *-* egy percét sem felejtette el a velük töltött kalandoknak, és bár volt néhányszor halálfélelme, és Inuyasha is elég bunkó, nagyon szívesen visszamenne. Bár az is igaz, hogy megvan a saját világa, nem tartozik oda ^^" a kérdésre fellelkesül*
- Fűű, nagyon csúcs lesz! Sok akció, effektek, tűz, eső, Mia tett bele szerelmet, Kenék pedig új trapézokon dolgoznak és mindenki keményen edz *-*
*Eszébe jut valami, amin eltöpreng. Elpislog jobbra, majd balra*
- Francoval nem találkoztál véletlenül?
*Összerezzen és sietve lepillant maga elé*
- Nem mintha érdekelne, csak az előadáson találkoztam vele utoljára, de biztos neki is megvan a maga élete és tanul, meg a családjával van
*Zavartan felnevet, és hogy leplezze a zavarát, elnéz a lépcsők felé*
- Hé, miért nem ünnepeljük meg a találkozást? |
*Lecsüccsen a fotelba és Sora felé fordul. Érdeklődéssel hallgatja a lányt, a Yumés részre elmosolyodik és félrebiccenti a fejét.*
- Szóval megy nálatok is az élet.. őhm, igen, nálunk is.. *eltöpreng, majd hátradől* végülis semmi különös nem történt. Körülbelül még mindig ott tartunk, ahol eddig. Narakut még mindig nem sikerült elkapni, Miroku csajozik... szóval keressük az ékkőszilánkokat. *Inuyashát szándékosan nem említi meg xD. Elmosolyodik* És ti milyen előadást terveztek?
|
*Bólint, de a bőröndjét már ott is hagyja, nem vesződik vele sokat. Lecsüccsen a kanapéra és úgy fordul barátnője felé*
- A téli szünetben hazautaztam Japánba, képzeld, született egy kishúgom ^^ én neveztem el, Yuménak hívják, elég sokáig otthon maradtam. A színpadon egy új előadást tervezünk, úgyhogy ott is folynak a gyakorlások
*Eltöpreng egy kicsit és felidézi azokat a "gyakorlásokat" (1. kép). Egy zavart mosollyal felemeli mindkét kezét*
- De semmi komoly.. ^^" és veled? Veletek? Mi van Inuyashával? És Sangoékkal? És hogy mennek nálatok a dolgok?
*Most rajta a sor, hogy kíváncsian fürkésszen* |
*Ahogy beesik valaki az ajtón odakapja a pillantását, az ismerős alakot felfedezve először meglepődik, de utána már teszi is le az italát.*
- Soraa!
*Pattan ő is fel és átöleli barátnőjét.*
- Olyan rég láttalak!
*Szakad el tőle, ha jól kiölelgették magukat és egy mosollyal végigpillant Során, majd a bőröndre néz, végül vissza rá.*
- Szóval most érkeztél vissza ^^ mi történt veled? Mesééélj!
*Kulcsolja össze maga előtt az ujjait és úgy fürkészi Sorát.*
|
- Jháááááá
*Puff. Nem hiszi el, hogy a kétbalkezét nem sikerült elhagynia a téliszünet alatt. Jó, ehhez az is hozzájárul, hogy az új előadás okozta edzések kiszívják minden erejét, de tanulnia is kell, elvégre nemsokára ő is végzős lesz, ami egyenlő a vizsgákkal, és.. előreszaladt. Inkább leguggol, összeszedegeti kiborult bőröndje tartalmát, visszagyűri, és a táskára térdelve bezipzározza - aztán tovább vontatja a társalgó felé.*
~Csak pár hónap telt el, és végre otthon is jártam, de azt hiszem, lesz mit bepótolnom.. vajon Kagoméék meg..vannak..a...a..közép..kor... megintberagaaaaadt~
*Nekifeszül két kézzel a bőrőndjének és úgy próbálja meghúzni. Az hirtelen enged, aminek következtében egy hátrabukfenc kíséretével beborul szó szerint az ajtón. Néhány percig csillagokat lát, de az ismerős, fejjel lefeli alakot felfedezve azonnal felül és a lányra mered. Pislog kettőt, de annyira elérzékenyül, hogy a szemei könnyekkel is megtelnek*
- Kagomeee
*Pattan fel és már ugrik is a nyakába*
|
*Hosszú idő után újra belép a társalgóba. Régen járt már itt, túlságosan lefoglalta a tanulás, a másik világ, a lova.. sőt, néha az edzéseket is hanyagolnia kellett. Éshát.. valljuk be, Sorát is eléggé elhanyagolta. Alig látták egymást, pár mondat erejéig találkoztak, ha egyáltalán összehozta őket a sors. Talán ma vele is találkozik. Ledobja magát a fotelbe a kis szívószálas italával és maga elé mered elmélkedve. Iszik pár kortyot, majd egy fáradt sóhajjal leteszi az asztalra.*
~Huh, végre szünet. Néhány nap, amikor pihenhetek... legalábbis bízom benne, hogy Inuyasha nem jön ide és ráncigál magával a középkorba.. fárasztó ide-oda ugrálni a két világ között.. uhm, Sora vajon hogy halad a színpadnál?~
*Terelődnek gondolatai barátnőjére és kézbevéve az italát felpillant a plafonra.*
|
*Töprengve hagyja, hogy bábként mozgassák a karját, de már nem érez fájdalmat. Kicsit érzékeny ugyan, de nem fáj.. a kijelentésre elmosolyodik, és valamivel vidámabban bólint, de a hajborzolásra elég idétlen arcot vág. Felpislog és megigazgatja összekócolódott tincseit, majd észbekapva a tanár után néz.*
- Köszönöm, viszlát!
*Ő akkor sem tudja tegezni.. neki az nem megy. Sóhajt egyet, és a haját igazgatva visszaballag a gitárjához.*
|
*Zsebredugott kezekkel ballag le a lépcsőn, ahogy Thomas megjelenik előtte kíváncsian lenéz rá. A szavait kifejezéstelen arccal hallgatja, ahogy elhallgat lassan elmosolyodik, s egy sóhajjal előhúzza a kezeit.*
- Na mutasd..
*Nyúl a fiú kezéért, és ha hagyja megfogja azt az alkarját, ami el volt törve. Megnyomogatja a csuklóját és megmozgatja a kezét, majd bólint egyet, és visszaengedi a karját.*
- Jól van, jöhetsz..de rajtad tartom a szemem! Ha Luke cseszeget, inkább szólj nekem, majd én lerendezem..
*Húzza ki magát kicsit szigorú tekintettel, de hamar fel is enyhül, és vigyorogva összeborzolja Thomas haját, ha tudja, majd kikerülve az ajtó felé indul.*
- Akkor, majd a busznál találkozunk! Szia!
*Int hátra, és becsukja maga után az ajtót.*
|
*A gitárját pengeti unalmas, szabad perceiben, mikor lépteket hall. Felkapja a fejét, Narumit meglátva sietősen leteszi maga mellé a gitárt, és felpattan és elé siet.*
- Tanárúr!
*Fékez be előtte, s kicsit kihúzza magát, majd mély levegőt vesz. Lepillant a földre.*
- Hallottam a kirándulásról, és szeretnék én is menni.. már van jelentkezési lapom, és ki is töltöttem, csak..
*Fordítja félre a fejét, és a földet kezdi el fürkészni. Ezt most hogyan fejtse ki?*
|
*A szavakra szusszan egyet és sóhajt.*
- Nem ígérek semmit, mert nem tudom mire érted..
*Siet bátyja után, majd beérve lehajtja a fejét és a földet kezdi el figyelni, némán. Ahogy a fejére teszi a kezét értelmesen néz, majd sóhajt egyet. A szavakra megcsóválja a fejét, legalábbis amennyire tudja.*
- Talán megértem..
*Néz fel rá, ekkor éri a hajborzolás. Összehúzza szemeit, ahogy elengedi megigazítja a haját és előre néz. A telefont meglátva odanéz kíváncsian, aogy elhúzza előle, előre néz. Igaz... nem rá tartozik. Bátyját nézi szemei sarkából, amint belép elé megáll és zsebredugja kezeit. A szavakra értelmesen oldalra dönti a fejét. Sunyin elmosolyodik.*
- Wó, szóval..
*Inkább nem fejezi be. Bólint, hogy oké, érti. Lassan lefagy arcáról a mosoly. Tovább ballag mellette, majd az ajtókat kezdi el figyelgetni.* |
- Viszont egyik nap kimehetnénk hozzá a temetőbe..
*Egészíti ki öccse szavait egy cinkos mosollyal. A visszakérdezésre elvigyorodik de ő nem áll meg, zsebre dugja a másik kezét is, és kis séta után hátrasandít öccsére*
- Gyere, vagy itthagylak
*Kacsint rá, és előre fordulva tovább indul. Ha mellé ért akkor kezét a fejére teszi, és kényelmesen rajta könyökölve ballag tovább. Rásandít, de aztán gyorsan előre is, és sóhajt.*
- Egyszer majd megérted, hidd el.
*Borzolja össze a haját, és mielőtt megszólná le is dől róla, és visszadugja a zsebébe a kezét. Előveszi a mobilját, és felnyitva elkezdi nézegetni a neveket. Yamára sandít, és ha belekukucskálna, irigyen eltakarja, és félrelépve, sunyin nézegeti tovább. Megáll egy névnél, majd tovább lép, végül összecsukva befordul öccse elé, és kifejezéstelen arcot vág.*
- Ha egy félmeztelen nőt látsz nálam, ne értsd félre!
*Hadarja el egy levegővel, de remélhetőleg Yama még érti. Ugyanolyan kifejezéstelen arccal fordul vissza mellé, és gépies léptekkel tovább indul.*
|
*A tarkón vágásra felszisszenve odakap.*
- Naaa!!
*Durcásan ránéz, a további szavakra sunyin elmosolyodik és bólogat.*
- Aha-aha.. jójójó! Akkor megyek!
*Bólogat nagyon komolyan, ahogy átkarolja felpislog rá, végül előre sandít. A hajborzolásra szusszan egyet és felsandít Narura. A szavaira elmosolyodik és átkarolja.*
- Én is, Naru.. anyát nem is kell pótolni..
*Húzza el a száját, majd előre néz egy sóhajjal ésvisszahúzza kezét. A kérdésre bólint, de nem néz rá. A kérésre összehúzott szemekkel ránéz.*
- Ezt hogy érted? Valami baj van? Naru!
*Arca teljesen komollyá változik, és me is torpan. Szigorú arccal mered bátyjára, magyarázatot követelve.* |
*Kíváncsian, apró mosollyal figyeli Yamát, mintha egy kisfiút hallgatna aki a jövőjéről beszél. Olyan sejtelmes kis mosolykával, mintha ő már tudna mindent.. ám a hátsó szándékot meghallva ezzel a lendülettel tarkón csapja öccsét, ha nem figyel, és előre nézve tovább mosolyog.*
- Persze.. de a hátsó szándékod vagy otthon hagyod, vagy agyon foglak szivatni. Amúgy meg nagyon szívesen látlak..
*Karolja át Yama nyakát, de most nem engedi el, karját megpihenteti rajta. Töprengve összeszűkülnek a szemei és a falat kezdi el fürkészni, majd elmosolyodva Yamára néz, és szabad kezével összeborzolja a haját, ha tudja.*
- Szeretlek, öcskös.. nem is tudom mihez kezdenék nélküled. Bár az igaz, hogy anyát nem pótolhatom.. *vakargatja meg a tarkóját, majd sóhajtva zsebredugja a felesleges kezét, másikkal karjával még mindig öccsére nehezedik* ..de igyekszem. Kérhetek tőled valamit?
*Néz Yamára kíváncsian, és sóhajt egyet. Választól függetlenül pislog fel a plafonra, majd elmosolyodva lenéz öccsére, és oldalra billenti a fejét.*
- Ne sírj, ha fáj..
*Zárja le tömören, de hogy hogy érti, azt nem magyarázza el. Az órájára pislog, majd elgondolkozik azon hogy Lilla ébren van-e már.*
|
*Zsebredugja kezeit, ahogy Naru végigsimít a haján sóhajt, a szavaira elmosolyodik, majd bólint.*
- Ez már jobban tetszik!
*A további szavakat figyelmesen hallgatja, majd értelmesen arckifejezéssel vállatvon.*
- Én nem vettem észre.. de ha te mondod! Akkor biztos úgy van.. de amúgy meg.. neked legalább vannak poénjaid! Nekem nincsenek..
*Húzza el a száját, majd oldalra dönti a fejét. A simításra elmosolyodva Narumira sandít. A kérdésre összehúzza szemeit, majd előre néz.*
- Nem muszáj megtanítanom.. te mondtad, hogy nem vagy rá büszke, hogy én is használom. Nem erőltetem.. viszont én szeretnék önvédelemre járnI!
*Csillannak fel szemei Narura nézve és mosolyogva oldalra dönti a fejét.*
- Perszeee.. hátsószándékkal meghintve.. figyelni akarok rád és minél több időt veled tölteni!
*Bólogat komoly arcot vágva, majd egy sóhajjal előre néz ismét.* |
*Már nyitná a száját, de aztán eszébe jut valami. Meg lehet oldani úgy, hogy mindenkinek jó legyen.. ugyan nem tökéletesen, mert annyi pénzük nincs, de meg lehet.. elmosolyodva bólint egyet, majd mély levegőt vesz. Kilép Yama után, behúzza maguk után az ajtót, majd egy sóhajjal elindul mellette. Egyik keze a zsebében, a másikkal végigsimít öccse haján, s kezét megpihenteti a tarkóján.*
- Jól van.. *Yamát fürkészve elmereng, majd mosolyogva a földre néz* Tudod, pár hete még megkérdeztem volna, hogy mi a baj, mivel ennyit vigyorogsz.. de rá kell jönnöm hogy ez sokkal jobban áll neked, mint a komolyság. Nem tudom miért, de megfigyeltem hogy ha nevetsz, jobb kedvre derül körülötted mindenki.. bennem ez nincs meg, én a poénjaimmal vágódok be, nem a nevetésemmel
*Kacsint öccsére mosolyogva, majd egy sóhajjal leengedi a kezét a hátán végigsimítva, és zsebre teszi. Lehunyja a szemeit, majd felnéz és elmosolyodik. A nyakában lógó sípra pillant, majd Yamára töprengve.*
- És majd mikor szánsz rám időt, hogy megtaníts arra a humbukra?
|
[372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
