|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:51 - |
|
Lakói: Carmen Callaway, Alexis Callaway, Kokoro Tokunaga és Bobby
Egy emeletes ágy és két sima ágy található meg itt. Ez sokkal tágasabb, mint a fiúk szobája, ám kisebb a felszereltség és vékonyabbak a falak.
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*A lány szavaira elhúzza a száját, majd vesz egy mély levegőt. Ahogy befejezi, felnéz és felállva odalépked mellé. A kérdést figyelembe se veszi xD.*
- Épp ezért kell megpróbálni.. ha sose próbáltál még mással boldog lenni, honnan tudod, hogy nem sikerülne? He? :P
*Von vállat egy félmosollyal és átkarolja a lány vállait.*
- Nem engedlek vissza hozzá, ezzel jobb, ha tisztában vagy
*Bólint makacsul, de folytatja is.*
- Olyan vagy nekem, mint ha a húgom lennél.. és nem szeretném, ha végül teljesen összetörnél egy nagyképű, nőmániás fazon miatt.. -.-
*Hajtja a lány vállára a fejét, majd el is lép tőle és sóhajt.*
|
*Yamára néz, a szavaira maga elé. Nem szól közbe, figyelmesen hallgatja, közben a kezüket figyeli. Ahogy elengedi, a gyűrűre néz, majd egy halvány mosollyal a fiúra*
- Tudom, hogy nem érdemli meg. De mégis szeretem..
*Halkan sóhajt, és lassan feláll az ágyról. Visszaballag a konyhába, levesz egy másik poharat, és tölt bele vizet, majd meghúzza. Amint kiitta az utolsó cseppig, a fiú felé fordul*
- Tisztában vagyok vele, hogy nem szeret.. de akkor sem hiszem, hogy másba bele tudnék szeretni, és boldogan tudnék élni..
*Pillant a földre, majd visszafordul a pult felé*
- Kérsz inni valamit?
|
*Megrázza a fejét, a kérdésre vesz egy mély levegőt.*
- Hé, ő már választott.. és nem te vagy az. Neked pedig felejtened kell. Erre a legjobb megoldás, ha nem rá gondolsz, ergo; megismersz egy sokkal normálisabb pasast, mint Kippei
*Ül le a lány mellé és vállatvon. Sejti, hogy nem lesz könnyű meggyőzni, de.. próba; szerencse.*
- Tudom, hogy neked csak Kippei kell, de el kell végre fogadnod, hogy neki nem te kellesz.. ha mellette maradsz, csak még több szenvedést fogsz kapni. Nézd meg.. *fogja meg a lány gyűrűs kezét* Hűséget ígért, eh? És mit csinált? *megcsóválja a fejét* Nem érdemli meg, hogy szeresd
*Engedi el lassan a kezét.*
|
*Kíváncsian pislog, és egyre jobban meglepődik, ahogy a szvakat hallja. Végiggondolja, amit Yama mond, gondolatban megpróbálja kiegészíteni, majd megrázza a fejét*
- Nekem csak Kippeire van szükségem..
*Egy étteremben? Megpróbálja összerakni a képet, a hiányzó kockákat kipótolja saját agyszüleménnyel, de így is nagyjából leszűri a dolgokat. Összehúzza a szemeit, majd halványan elmosolyodik*
- Arra kérsz, hogy mivel Kippei megcsalt, csaljam meg én is?
*Tudja: nem kérés, kijelentés ;) töri a fejét. Yama és Viktor tényleg beszerveztek neki egy randit? xD Anno fogadást kötöttek Kippeiel, ő fél, hogy mi fog a mostaniból kisűlni..xD*
|
*A szavakra nyekken egyet. Jóó, okéé >.< akkor majd elmennek vásárolgatni.. ennyi. Kész. Nincs kifogás :P. Hagyja, hogy lehúzza a kezét, a kérdésre elvigyorodik, majd fütyörészve félrenéz. Hát.. xD egy sóhajjal Kokorora pillant.*
- Mondtam, egy barátnak.. jó, Viktor barátjának. Édes mindegy. Magányos lélek, ahogy te is, neki szüksége van valakire, ahogy neked is szükséged van valakire.. *igen, megint az értelmes mondatok xD* Őőhizé.. nem fontos. Délután találka egy étteremben
*Bólint egy aprót. Ez nem kérdés, kérés, ez.. kijelentés volt xD.*
|
*Yamára néz érdeklődve, a tincsimítás jól esik neki. Nincs jobb érzés annál, minthogy Yama törődik vele ^^ A szavakra gyanakvón összehúzza a szemeit, majd leteszi maga mellé a szatyrot és a fiú felé fordul*
- Oké. Kettőnk közül azt hiszem, én vagyok jártasabb a divatvilágban, meg a frizurákban
*Fogja meg Yama kezét a hajánál, és két kézbe fogva leengedi az ölébe. Kíváncsian mered a fiúra*
- Kinek akarsz bemutatni? Remélem nem egy Callaway-féle partyra akarsz elvinni, mert az nem az én világom
*Pillant a szatyrokra, de nem engedi el Yama kezét*
|
*Figyeli a lányt, a szavaira megrázza a fejét, a kérdésre koppan. Jesszus.. xD megnézegeti azért a körmeit.*
- Hát, furcsán néznék ki rózsaszín körömlakkal.. -.- nem gondolod?
*Néz a lányra, majd megrázza a fejét és a lányhoz lépve félresimít egy tincset az arcából.*
- Csinosan kell kinézned.. be akarlak mutatni valakinek ^^
*Biccent egy aprót és tovább igazgatja a lány tincseit.*
|
*Kíváncsian a szatyorra néz, majd Yamára, és engedelmesen utána ballag. Leül az ágyra, egy ideig csak szemezget a szatyorral, majd belekukucskál. Felvonja a szemöldökét, és a fiúra néz*
- Carmen megkínzott az éjszaka..? Apropó, maradtak itt ruhái, majd szólj neki
*Mutat a lány szekrényére, majd kiemel egy rúzst a szatyorból, és megforgatja a kezei közt. Értetlenül megrázza a fejét és visszateszi*
- Nem értem. Ugye nem fested a körmöd?
*Emel ki egy halvány mosollyal most egy körömlakkot*
|
- Halihóó ^^
*Mosolyodik el, ahogy meglátja a lányt. A kérdésre nyitja a száját, de mielőtt válaszolna, belépked. Lepakolja a szatyrot és Kokorora néz.*
- Hoztam a meglepi első felét :P gyere csak
*Veszi vissza a szatyrot a földről és elkapja Kokoro kezét. Az ágyakhoz húzza és leülteti, majd az ölébe adja a szatyrot.*
- Tessék.. nézd csak meg :)
*Ha Kokoro megnézi, akkor csinos ruhákat, kenceficéket, meg ilyen lányos dolgokat talál xD. Kokoroból egy dögős lányt kell faragni 8)*
|
*A kopogásra érdeklődve felpillant. Csak nem Kippei? A mosdóba sietve kimossa a száját, elteszi a fogkefét, majd kiszalad az ajtóhoz. Kikukucskál a kukucskálón, és egy megkönnyebbült sóhajjal ajtót nyit.*
- Szia..
*Néz Yamára egy halvány mosollyal. A szatyrot érdeklődve végigméri, majd félreáll az útból, hogy a fiú bejöhessen. Ha megtette, becsukja utána az ajtót*
- Mi szél hozott?
*Lépked át a konyhába, és levesz egy poharat, hogy keressen valamit, amivel megkínálja a fiút. Elmerül a hűtőben*
|
*Nna, ő tegnap még intézkedet.. xD Viktorral lebeszélt egy találkát, majd eljön ő is a kollégumhoz, Kokorohoz. Yama pedig egy szatyorral ballag felfelé a lépcsőn. Izé.. ez a helyzet kicsit hülyén fog kijönni, de szeretné, ha Kokoro végleg elfelejtené Kippeit és új életet kezdene. Persze a fiával együtt.. minden bizonnyal kisKippei sem maradna nagy örömmel az apjával. Egy sóhajjal megáll Kokoroék ajtaja előtt és bekopog.*
|
*Ahogy ígértem, mereng a múlton, a "mi lett volna, ha.."-n, Yamán, Kippeien, Babyn, és önmagán. Úgy mindenen. Miután Yama elment, kipakolta a szatyor tartalmát a két perc alatt üzembe helyezett hűtőbe, aztán elment zuhanyozni, majd, ruha híján, a régi, iskolai egyenruhájába bújt bele, és ledőlt az ágyba, majd álomba ringatta magát. Kicsit későn ébred, kikászálódik az ágyból, kimegy a konyhába inni egy kortyot, majd elmegy mosakodni. Legközelebb csak a fogkefével a szájában jön ki, és miközben fogat most, szabad kezével összeállítja az aznapi ruházatát. Lehet, hogy mindig is a háttérbe olvadt, de attól még szeret csinosan öltözködni. És ez a sok régi ruha.. kicsit irónikus, hogy még nem nőtte ki őket. Menet közben megdermed egy picit, és Carmen bevetett, üres ágyán felejti a tekintetét, majd folytatja a készülődést. Körbejárja az épületet, ha már itt van. Persze csak amint felöltözött, és megmosta a fogát végre..*
|
*Yama szavaira bólint egyet, és lassan tovább indul. A szavait figyelmesen hallgatja, és töprengve fürkészi őt, de a vállvonásra mély levegőt vesz. Töprengve maga elé néz.*
- Rendben.. vannak olyan sebek, amik nem gyógyulnak az idővel.
*Pillant fel a plafonra, de mivel lassan elérik Naru szobáját, el is hallgat. Az ajtókat kezdi el figyelni, és elgondolkozik. Eszébe jut valami, így felnéz Yamára.*
- Kimehetnétek Naruval a temetőbe édesanyádhoz.. nem muszáj csak Mindenszentekkor kijárni.
*Biccenti oldalra a fejét, és hátranéz a válla felett. Bobbyt ott hagyta, Alexis remélhetőleg nem szadizza szét.*
|
*Ahogy Carmen megáll, ő is megáll. Meglepve néz rá, ahogy átöleli összehúzza szemeit. Félkézzel viszonozza az ölelést és Carmen vállára hajtja a fejét. Mély levegőt vesz, majd végigsimít a lány hátán ő is.*
- Inkább menjünk..
*Szakad el a lánytól, majd egy mosolyt erőltetve magára megfogja a kezét. Tovább indul egy sóhajjal és a földet fürkészi egy ideig, majd mély levegőt vesz.*
- Sokszor eszembe jut.. de ebből tudom, hogy nem felejtettem még el. Volt úgy, amikor nem emlékeztem már arra, hogy hogy is nézett ki..
*Néz Carmenre, majd megvonja vállait.*
- Inkább ne beszéljünk róla..
*Néz vissza előre és megcsóválja a fejét. Elengedve a lány kezét zsebredugja.*
|
*Yama kijelentésére elgondolkozva maga elé néz. Ahogy lefordulnának megáll, és remélhetőleg a fiú is. Szembefordul vele, és ha Yama hagyja, megöleli a sütire vigyázva. Nem mond semmit, csak szorosan öleli a fiút, és nem engedi el. Lehunyja a szemeit, és végigsimít Yama hátán, a másik kezét pedig a tarkóján pihenteti meg.*
|
*Az ölelésre lehunyja szemeit, a kérdésre felnéz. Nézi egy ideig a lányt, majd egy keserű sóhajjal maga elé néz.*
- Hiányzik anya..
*Nem mond többet, ez elárul mindent. Mély levegőt vesz, majd a folyosó végére érve lekanyarodik jobbra, a fiúk szállása felé. A földet fürkészi továbbra is. Carmenre sandít, majd vissza előre.*
|
*Yamát kezdi el fürkészni, de nem nehéz kitalálnia, hogy valami baj van. Töprengve lehajtja a fejét, majd egy idő után a fiúra pislog, és átöleli az egyik karját, ha tudja.*
- Mi a baj? Letörtnek tűnsz..
*Billenti oldalra a fejét, és aggódva Yama arcát kezdi el fürkészni.*
|
*Alexis szavaira biccent és Carmenre néz, majd egy sóhajjal vissza a kislányra.*
- Szia
*Zárja le ennyivel, majd kilépked az ajtón. Ahogy belekarolnak a lányra néz, majd maga elé. Elmereng.. az anyján, és azon, ahogy az apjával viselkedett a találkozásukon. Elhúzza a száját, majd egy sóhajjal a sütiket kezdi el fürkészni. Egy idő után inkább felnéz, de nem mond semmit.*
|
*Amíg Yama összekészülődik, az ajtóhoz ballag és felveszi a cipőjét. Mivel belebújós nem kell fáradoznia a bekötésével.. amint Yama visszaér felegyenesedik, mosolyogva ránéz, majd bólint egyet. Alexis szavaira odapillant és visszainteget.*
- Ne engedj be idegeneket, Lexi!
*Yamára néz, és ha ő is megvan akkor kinyitja az ajtót. Mivel nála van a tányér előre engedi, majd behúzva az ajtót maguk után belekarol, és vidáman elindul a folyosón.*
|
- Süti?
*Kapja fel a fejét, ahogy Yama odajön zavartan a sütire pislog, majd rá. Megmukkanni sem tud kedvese kedvességétől, zavartan lesüti a szemeit, és az újságot félretolva felül.*
- Köszönöm..
*Veszi kézbe az egyik sütit, és jóízűen beleharap. Élvezettel elnyammog rajta, Yama szavaira elnéz feléjük, és integet.*
- Vigyázzatok magatokra és siessetek vissza!
*Ennyivel le is zárja a köszönést, felkapja a tányért és a fotelhez szaladva vele beül, majd bekapcsolja a tvt, és egy mesét kezd el nézni, miközben jóízűen falatozik.*
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
