|
Témaindító hozzászólás
|
2007.10.02. 06:05 - |
| >>Ideiglenes<< Tantermek sokaságát nyomorították be az első emeletre. Szünet a folyosókon töltendő, az órák általában 7:10kor kezdődnek. |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
*Viktor sikkantására odanéz, de látva hogy csak Carmen tehénkedik rajta, vissza is fordul Yamához, és komoly arcot vág.*
- Tudod mire való egy példakép? Motivál. Akit példaképednek választasz, az elérhetetlen számodra. Sohasem leszel olyan, mint ő.. gondolj csak bele, ha túlszárnyalnád, elérnéd az álmod, mi lenne veled? Mi hajtana előre? De attól, hogy nem érheted el, nem azt jelenti, hogy te nem vagy így is ugyanolyan értékes. Jó emberismerő vagyok, akárcsak Carmen.. csak én nem teszem olyan magasra a mércét
*Teszi hozzá sietve. Elmosolyodva figyeli Yamát, majd a hasát fogva feltápászkodik, letérdel a fiú elé, és két kézbe fogja az arcát. Töprengő arcot vág.*
- Hmm... nem is tudom.. nincs bennetek semmi hasonlóság? Szerintem van. Naruminak van egy orra..áá neked is! *nyomja meg Yama orrát, majd hümmögve tovább fürkészi az arcát* és ez a frizura.. *igazgat meg néhány tincset, szemei felcsillannak* Naruminak is ilyesmi van! És ez a kéz.. *fogja meg Yama tenyerét, és elkezdi vizsgálgatni* Titeket összeköt a múlt.. testvérek vagytok, és szerintem van közös témátok..mint ahogy sokban hasonlítotok is. Na de sokban különböztök, ettől lesztek mindketten egyediek, és utánozhatatlanok. Én amúgy is, úgy ismertelek meg, mint Yamakasi, a tanárurat pedig mint Yamakasi bátyja..
*Von vállat, visszavánszorog a helyére, és a térdeire könyököl.*
- Az ellentétek vonzzák egymást, fizika, általános iskola 5. osztály év vége!! Ne más álmait akard kergetni. Ahogy hallottam dolgokat, Narumiból sosem lesz szakács, de te attól még lehetsz főzővilágbajnok.. de persze ezt csak te tudhatod. De ha feladod most, akkor mi értelme van ennek az egésznek?
*Pislog a fiúra, majd vissza Viktorra.*
|
*Elkerekednek a szemei Carmen akciójára, de inkább célba veszi a labdát, ami most Kokoronál van. Amint Viktort megltája elvigyorodik, s ha sikerült az akciója, akkor a labdát elkapva pattogtatni kezdi, s a lány palánk felé fut vele. Ha nem állítja meg senki, akkor megpróbál beledobni, de nem sikerül..*
|
*A labdára néz, s már megindulna felé, mikor Carmen hadat üzenve rohan felé. Meglepetten pislog párat, de már húzzák is a földre. Picit felsikkan, majd a lányra nézve összehúzza szemeit.*
- Hé hé hé!! Ezt nem így keeell!!
*Próbál meg felállni, s letolni magáról a lányt, ha sikerül, akkor felpattan, s segít Kippeinek, vagyis utána fut, majd Kokorora nézve megekerüli, s mellé érkezve megpróbálja kiverni a kezéből a labdát Kippei felé, ha sikerült a fiúra néz, majd a labdára bök.*
|
*Corni szavaira felkapja a fejét, s megvonja vállait.*
- Az igazat megvallva én már nem is akarom megismerni az apámat.. nekem Naru volt a példaképem és az is lesz.. de sehogysem sikerül olyannak lenni, amilyen ő..
*Húzza el a száját, ekkor fogja meg a lány a kezét. Nagyokat pislog, majd a lányra néz, végül a hasára. Kissé elmosolyodik, majd oldalra dönti a fejét.*
- Hmm.. nem tudom. Lehet, valaki már megszokta ezt a helyzetet, de nekem nem felel meg így.. Naru csak azért van velem, mert a tesvérem. Másképp már rég eltávolodtunk volna egymástól.. ebben biztos vagyok.. *Cornira néz, s lassan elhúzza a kezét* Mondjuk néha az az érzésem, hogy nem is vagyunk igazán testvérek.. semmi közös sincs bennünk..
*Oldalra fordítja a fejét, s felhúzza mindkét lábát. Átkarolja, s a földet kezdi el fürkészni.*
- Mindenki csak úgy ismer, hogy Narumi öccse.. nem kellemes érzés.. és mindenki hozzá hasonlít..
*Egy pillanatra a lányra néz, majd ismét egy pontra mered.*
- Eléggé rossz érzés..
*Egy sóhajjal lehunyja szemeit, majd szorosabban öleli át a két lábát.*
 |
*Résen van, kissé lehajol, és amint a labda a magasba emelkedik, felszökken és leüti. Már utána lépne, de Carmen rávetődik Viktorra.. itt értelmesen néz, majd észbekapva Kippeire sandít, és sietve a labda felé szalad. Ha sikerült megszerezni, akkor azt pattogtatva, egy szép ívben a fiúk palánkja felé szalad, ha már Kippeinél lenne, akkor a nyomába szegődve igyekszik csellel megszerezni a labdát.*
|
*Próbál a játékra összpontosítani, és nem hátranézni. Ahogy a labda a magasba emelkedik, egy csatakiáltással futásnak ered- Viktor felé. Amint elég közel ért, a fiú felé vetődik, ha tudja átöleli a derekát és lerántja a földre még mindig csatakiáltással. Labdaszerzési módszer. Hát, vele senki sem ismertette a szabályokat XD*
|
*Yamára néz, majd ismét előre, és Viktort figyelve hátradől a padon. Két kezét a hasára teszi.*
- Sosem lehet tudni, mit hoz az élet.. mindenesetre egy anya dolga, hogy megtegyen mindent a gyerekének, mégis, szükség van egy apára is. Tudom, *hangsúlyozza ki a szót*, milyen érzés apa nélkül felnőni. És hogy milyen érzés csalódni egy bálványozott személyben. És azt hiszem, valamilyen szinten átérzem a helyzeted.. hisz nekem is van egy öcsém, mégis néha úgy érzem, hogy ő gondoskodik rólam, és nem fordítva. Talpraesett kissrác
*Mosolyog, Yamára sandít, és teljesen nyugodtan megfogja a fiú kezét, és a saját hasára húzza.*
- De azért vannak olyan dolgok, amik mindig előre löknek. Ő itt a kislány.. *húzza Yama kezét kissé jobb oldalra, töprengve a plafonra néz* ..a kisfiú pediiiig.. áh igen, itt bújkál
*Húzza most Yama kezét a hasa közepére. A fiúra néz, de nem engedi el a mancsát.*
- Nehéz lehet folyton a bátyád után rohanni, pláne hogy ismert, sikeres személy. De attól, hogy valakit nem vesznek észre, még lehet nagyon, nagyon értékes
*Néz Yama hasán levő kezére, és elengedi, ha vissza akarná húzni.*
|
*Ahogy mindenki elhelyezkedik, a labdára néz, és a sípját a szájához emeli.*
- Akkor, aki kapja, marja!
*Dobja fel a magasba a labdát, és ezzel egy időben bele is fúj a sípba, s közben elhátrál, hogy őt ne tarolják le. Öccse felé pislog, majd vissza a játékra.*
|
*Követi Narumit, s sóhajtva Viktorra néz, majd biccent neki. Carmenre néz, végül el Yamakasi felé, s sóhajtva Narura, várva, hogy kezdődjön a kosárlabda.*
|
*Amint mindenki szétoszil elhúzza a száját. Yamáék után néz, s lép egyet, majd egy fejrázással inkább a pályára megy. Inkább Cornira bízza a dolgokat. Beáll Kippei mellé, s Narura néz, majd a fiúra.*
- Akkor kezdőthet is a játék
*Erőltet magára egy mosolyt, s támadóállásba áll. Carment kezdi el figyelni.*
|
*Naru halk szavaira félrenéz, Carmenére meg nem is figyel oda. Ahogy Corni leül mellé ránéz, majd sóhajt egyet. A szavaira nem mond semmit, inkább elmereng.*
|
*Hát, ahogy mindenki odagyűl, elengedi Carment, de ő inkább nem szól bele. A földet fürkészve indul Carmen után, de aztán meg is torpan, és aggódva hátranéz Yamára.*
~Hogy tudnék segíteni neki..?~
*Látja, hogy Corni leül mellé, így egy sóhajjal ő is a pályára baktat. Carmen szavaira magára erőltet egy mosolyt.*
~Nem hiszem, hogy Yamakasi hallgatna a tanácsaimra. A fiúkra és Liára bízom, nekem itt van most Carmen.~
*Gondolatait összegezve bólint, és elhátrál az ellenfél palánkja felé, majd felemeli a kezeit, jelezve Carmennek.*
|
*Nem zavarja hogy ketten is lefogják, és hogy a fiúk is beállnak elé. Yama válaszára összeszorítja a fogait, és ha elengedték megigazítja a felsőjét. Naru után néz, majd keserűen Yamára, végül a földre.*
- Fáj látnom, hogy elvesztetted önmagad ilyen önző dolgok hatására.
*Néz a földre, de nem vár választ, Naruhoz ballag, és egy sóhajjal Kokorora néz.*
- Én labdát szerzek, te bezsákolsz
*Hunyja le az egyik szemét, kidugja a nyelvét a szájából, terpeszbe áll, és a labdára fókuszál.*
|
*Ő is átkarolja a lány derekát, miközben fogja a másik karját. Ahogy Carmen megnyugszik, elengedi, és mikor Naru szétoszlatja a csapatot, az oktató után néz, majd töprengve Yamára. A felszólításra int, hogy érti, megereszt egy kedves mosolyt, és oldalra biccentve a fejét leül Yamakasi mellé.*
- Szia
*Pislog rá mosolyogva, majd elnéz a pályára. Mély levegőt vesz. Megvonja a vállait*
- Hát, érdekes egy nap.
|
*A vitára nagyokat pislog, főleg mikor ketten is lefogják Carment. A szavakra fellazulnak az arcvonásai, öccse válaszára hosszan bámul egy pontot a földön, majd egy sóhajjal a csapathoz ballag. Felveszi a labdát, és öccsére néz, de halkan szólal csak meg.*
- Magadban kell keresned a válaszokat.
*Mintha nem is hozzá beszélne, megfordul, és a kosárlabdával a pályára lép.*
- Na, 2:2 csapatokkal játszunk egy gyorsat. Kokoro, Carmen - Kippei, Viktor, én leszek a sípolós bácsi. Cornelia marad!
*Mutat a lányra szigorúan, és a pálya közepére ballag merengve.*
|
*Ajjajj.. a vitára felkapja a fejét, s Viktort követve beáll a két pár közé, s tekintete kettőjük között cikázik. Megcsóválja a fejét, s Yamakasira néz, majd ő is Narumira. Talán csak ő tudja megoldani a problémát, vagy senkise..?*
|
*Carmen hevességét meglátva felkapja a fejét, s sietve Yama mellé áll, s úgy néz Carmenre és Yamakasira felváltva.*
- Hé hé hé hé!
*Tárja ki karjait a páros között, majd fejcsóválva Yamakasira néz, s ismét Carmenre.*
- Ömm.. nem tudom mi a vita tárgya, csak sejtem. De ezt akkor sem így kellene megoldani..
*Elhúzza a száját, s leengedi a kezeit. Yamakasira nézve oldalra dönti a fejét, s Narumira néz.*
|
*Amint a labda repül felé felkapja a fejét, s egy hajszálon múlik, hogy nem találja fejbe. Elkapja, s ránéz, majd a lányra. A szavaira elhúzza a száját.*
- Naru árnyékában? Hát, pedig ott élek..
*Fordítja félre a fejét, s úgy hallgatja a szavait. Az kicsit szíven üti, hogy nem igazi Speak, így megrázza a fejét, s feláll.*
- Lehet, igazad van.. nem vagyok igazi Speak..
*Húzza el a száját, s az öltözők felé néz, majd vissza Carmenre. A labdát kezdi el figyelgetni a kezében. Nem jó irányba döntötték a lány szavai.. visszaül a padra, s leteszi a labdát is. Felhúzza az egyik lábát, s úgy néz Carmenre, majd inkább a semmibe.*
|
*Kíváncsian néz Yamára, aki leül a padra ahelyett, hogy odaállna hozzájuk. (kép). Figyelgeti egy darabig, de ahogy Carmen megindul, észbekap.*
- Carmen, ne!
*Rohan oda azonnal, még Corni előtt ér oda. Egyik kézzel átkarolja a derekát, a másikkal elkapja az egyik karját, és kissé hátrahúzza. Terpeszben áll, stabilan, és nem engedi el a barátnőjét. Összeszorítja a fogait, de a lány szavaira meg is lepődik, és kissé ellazul. Hol Yamára néz, hol Carmenre, majd a földre, és ahogy barátnője hátrébb lép, lazít a fogáson.*
|
*Yamára nézve nagyokat pislog, majd felhúzza az orrát, és morcos arcot vágva szélsebesen a pad felé indul, szőke haja csak úgy hullámzik utána. Kikapja Narumi kezéből a labdát, és ahogy elég közel ért Yamához, erőből felé hajítja, ha nem kapja el orrba is nyalhatja.*
- Yamakasi Speak!
*Kiált rá sziszegős hangon, jó lenne ha valaki lefogná, mielőtt nekiesik a fiúnak. Ha lefogják, az sem zavarja, nekifeszülve a fiú felé lép.*
- Azonnal szedd össze magad, és hagyd abba ezt a nyavajgást! Nekem nincs szükségem még egy Narura.. elegem van abból hogy a bátyád árnyékában akarsz élni! Persze, legyél olyan mint ő, de ha ott lógatod az orrod soha sem leszel olyan, mint Narumi!! Emeled fel a hátsód, és ha tényleg olyan akarsz lenni, mint a bátyád, akkor tegyél érte, és ne keseregj! Férfi vagy! Egyszer olyan jó zongorista leszek, mint te, és grafikában is túl fogom szárnyalni Wadet, tudod hogy?! Minden nap fogok zongorázni járni, és ha nem marad időm rajzolni, akkor az éjszakámat szentelem rá! Naru szerinted mitől lett ilyen kisportolt? Hogy ült és kesergett amiatt, hogy sosem lesz izompacsirta?? Nem, edzett, eljárt Bobbyval futni és súlyzókat emelgetett amíg aludtam vagy fürdeni voltam! Olyan akarsz lenni, mint ő? Naru sosem adja fel!! Nem vagy igazi Speak, ha nem állsz fel most rögtön és nem söpörsz le minket a pályáról! Tudom mi rejlik benned, láttam a szemeidben, te más vagy mint a többiek, de ez nem baj! Kellj fel, és mutasd meg hogy kell kosarazni, mert én is büszke akarok rád lenni!!
*Noső, igen. Határozottságból nála nincs hiány. Zihálva hátrébb lép egyet, és Yama szemeibe néz.*
|
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
