|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.01. 18:43 - |
|
A kert egynegyed részén egy távol eső sarokban virágok lettek ültetve katonasorrendben, szebbnél szebb színvilágban. A virágsorok közepén egy széles és kipárnázott hintaágy áll, az ösvény hozzá kitaposott, más úton (a virágokat átugrálva) közlekedni tilos! Tökéletes hely romantikázásra, beszélgetésekre, vagy egyedüllétre. |
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
- Musu, nem hiszem hogy jó ötlet fényes nappal erre mászkálni..
*Kukucskál ki az egyik fa törzsének takarásából, s félénken körbepislog. Egy sóhajjal nyugtázza, hogy a táj teljesen üres. A hintaágyhoz baktat, és lerogy rá, félretűrve egy rakoncátlanul szemébe lógó tincset.*
- Nem tudom meddig fogom még ezt bírni..
*Megrázza a fejét, feláll, zsebre pakolja kezeit és egy követ rugdosva maga előtt sétálni indul. A földet pásztázza, így teljesen meglepődik, mikor egy lány hangját hallja meg nem is olyan messze tőle. Nem is olyan messze??*
- Musuu!
*Kerekednek el szemei a felé süvítő kutya láttán, elkezd hátrálni, kezeit maga elé kapva ereszt meg egy bájvigyort*
- Szép kutya, jó kutya, okos kuty..auhh
*Egy gyökérben sikeresen hátraesik, és a fenekére puffanva mered Bobbyra. Összeszorítja szemeit, s karjait arcához emeli védekezés képpen*
|
*Elneveti magát Yama válaszára, de nem feszíti tovább a témát. Az ajtóhoz érve mosolyogva biccent, és kilép. Hát Bobby nem hajlandó maga elé engedni egy beképzelt ostoba szuk... gazdája gyilkos pillantását látva mielőtt bevágna elé, torpan meg, ínyét kimutatja, de végülis megvárja míg Sakura kitessékeli magát. Utána ő is kivonul, és egyből a lányhoz szegődik.*
- Ügyi vagy..
*Megpaskolja a kutya fejét, aki erre máris jobban érzi magát. Megcsóválja a farkát, és egy hirtelen vakkantással futásnak ered.*
- Ó ne, már megint kezdi.. Bobby!!
*Carmen is utána ered, és egy sóhajjal igyekszik beérni vígan süvítő kutyáját.*
|
*Öhm.. Naru nyaklevese kicsit váratlanul éri, de befogja a száját. Mikor a gyengélkedőhöz érnek, elengedi Narut, mivel egyedül akar menni, de végig mellette lesz. Carmen szavait hallva csak bólint, nem néz rá. Sakura meg csak nagyokat pislog Yamára, hisz nem tudja, hogy mit tegyen.*
-Marad itt! Várj!
*Megfogja a pórázt, s az egyik oszlophoz húzza, leguggol, kiköti, majd megpaskolja a fejét.*
-Maradj itt!
*Felegyenesedik, s rögtön Naru mellé szegődik, kinyitja a gyengélkedő ajtaját, s előre engedi.*
-Menny csak!
|
~"Majd találkozunk, _kedves_"~
*Szerencsére szíve már nem tud reccsenni, hisz a csókjelenetnél kettétört. Szomorkásan lenéz a földre, csak Yama szavai rántják vissza a valóságba. Összehúzza a szemeit*
- Te csak..
*Nem tudja folytatni, mivel kap ő is a nyaklevesből. Egy pillanatra lehunyja a szemeit, majd egy sóhajjal elhallgat. A földet kezdi bámulni, s Naru érezheti, hogy közelebb bújik hozzá. A Kastélyt elérve önként vállalkozik az ajtó kinyitására. Már visszalépne Naruhoz, de nem igényli a segítséget. Bólint, hisz ha ráerőlteti, csak újabb nyaklevest kap :P beáll mögé, mivel gondolja Yamakasi öccs lévén mellette akar menni. Hisz ki ő Narunak? Senkije.. ujjait tördelve bámulja a földet, de ott van szorosan Naru árnyékában, és nyitogatja nekik az ajtókat. Szándékosan nem néz Yamára.. Bobbyra pillantva megereszt egy savanyú mosolyt, és a gyengélkedőhöz érve megáll az ajtóban, majd a falnak dől.*
- Én nem megyek be..
*Szól Narunak, mivel Yamát bizonyára nem érdekli. Leül a kőre, és magához vonja Bobbyt, majd Sakurára pillant.*
- Maradj te is, a doktornéni harap, ha állatot visznek a fertőtlenített szobájába. *oldalra biccenti a fejét*
|
*Egy félmosollyal biccent Melissának, hálás pillantással. Mikor Yama Carmenhez szól, összehúzza a szemeit, s mivel beszélni nem tud, de a keze ott van, egy aprócskát lekever neki hátulról. Amolyan bátyós nyakleves.. de ha Carmen visszaszól, ő sem ússza meg. Beszélni nem beszélhet, de ez nem volt megtiltva :P szúrós és igen csúnya pillantása cikázik a páros között.*
~Én kibírom, de ti fogtok az agyamra menni.. sssz, a fájdalom csitul, de nem eléggé.. nem szokott ilyen erősen feltörni..~
*Felérnek a Kastélyhoz végre, ha valaki kinyitotta az ajtót, akkor bedöcög rajta, és lassan elengedi a párost.*
- Innentől menni fog..egyedül is..
*A falnak dől, és úgy indul tovább, míg el nem érik a gyengélkedőt.*
|
*Ceh.. Carmen szépen félrelöki, de nem számít. Felemeli két kezét.*
-Oké-oké, értem.. fölösleges vagyok.. megérem..
*Leengedi kezeit, majd ha Naru hagyja, végigsimít az arcán.*
-De azért gyógyulj meg!
*Yamára néz, majd bólint. A szállás felé fut, s nem néz vissza.*
~Megértem.. Naru is azt akarja, hogy ketten együtt legyenek.. azthiszem..~
|
*Oks. Naru viselkedésére oldalra biccenti a fejét és összehúzza szemeit. Melissára néz, majd a szállás felé bök.*
-Majd találkozunk, kedves.
*Narura néz, de Carmen szavai cseppet sem érdeklik. Megvonja vállait, de mikor bátyja beszélni próbál, a szájára teszi a kezét.*
-Ne beszélj! Mennyünk!
~Majd utána úgyis kapod egy szép fejmosást, nem kell még most is. Bár, nem nagyon fog érdekelni.. Az a lényeg, hogy jól legyen.~
*Carmen könnyei láttán felhúzza homlokát.*
-Te meg ne sírj már, azzal nem oldasz meg semmit!
*Rivall rá, s visszanéz a kutyára, aki szorosan mögötte van, engedelmesen lépked. Sóhajt egyet, majd a Kastély felé néz.*
-Mindjárt ott leszünk. Bírd ki!
*Néz aggódva Narura, s remélhetőleg beérnek végre. XD*
|
*Mikor Yama félrelöki, megszeppenve borul a földre, Bobby felpattan és hozzá sietve arcon nyalogatja. Alkartámaszban, döbbenten nézi Yamát, majd összehúzza a szemeit. Más esetben biztosan világgá szaladna, de..*
~A fenébe is! Naru nem csak Yamakasié, nem sajátíthat ki egy embert! Hát jó, ha durván játszunk, akkor durván játszunk, te akartad~
- Gondolhatnál magadon kívül néha másra is..
*Morogja neki, miközben feltápászkodik. Hallani hallotta, hogy figyel-e rá, az finoman szólva le van szarva. Naru mellé tolakodik, igen, olyat sose szokott, de ha kell oda tolakodik, átkarolja a derekát és másik karját a nyaka köré fonja. Felszáradt könnypatakjai újra útnak indulnak a fájdalmai láttán. Bobby engedelmesen követi őket.*
- Ne beszélj, kérlek.. átmoshatod a fejem esküszöm, nem szólok vissza, csak most fogd be!
*Rivall rá a sírással küszködve. Nem sietteti a járást, de mégis igyekszik..*
- Én már láttam régebben is, hogy fájt a mellkasod.. bólints, ha így van.
*Biccenti oldalra a fejét, hol Narura, hol a Kastélyra nézve*
|
- Hercegnő.. hercegnő.. sssss.. neked kéne..levegő.. nem nekem..
*Nevet fel gyengén, de ismét mellkasához kap. Mikor Yama odaérkezik, és félrelöki Carment megfogja a csuklóját, és mondana valamit, ha jönne ki hang a torkán.. amikor felállítják, átkarolja Yama vállát ugyan, de neki fájdalmai vannak, és nem hajlandó a két idióta hisztijével foglalkozni :P mikor Melissa lép oda hozzá, nem mozdítja másik karját, megvárja, hogy Carmen másszon oda. Mert oda fog.. összehúzza a szemeit, és addig nem indul, amíg Carmen a másik oldalról nem támogatja. Akkor lassan elindul velük. Csakazértis kapnak egy kis fejmosást!*
- Már megint.. egy kicsit..félre nézek és..
*Nem bírja folytatni, sőt, meg is kell állnia, hogy a mellkasához tudjon kapni. Elnéz a távolinak tűnő Kastély felé, majd vissza a párosra, és mély levegőt vesz. Megereszt egy mosolyt, s egy kis idő után egyre több súlyt helyez saját lábaira. Mintha a szorítás enyhülne.. de azt ne várják meg, mert amint jobban lesz, lekever mindkettőjüknek egy nyaklevest, az tuti :P *
|
*A fiú eltolja magától, ezen meglepődik, de rögtön látja az okát.*
-Naru?
~Persze, a bátyja!~
*Rögtön megy segíteni, s a kérésre egyből mozdul. Naru másik kezét az ő nyaka köré tekeri, ha senkisem állítja meg. Nem mond semmit.. ha minden jól megy a gyengélkedőre mennek..*
-Mitől lehet ez??
*Kérdezi saját magától, végül ő is Narura néz.*
-Mély levegő! Próbáld meg!
|
*Melissa szavaira elmosolyodik, s mikor hozzábújik magához öleli. Felfigyel Narura is, s rögtön elszakad a lánytól. Odarohan hozzá.*
-Naru!!!!!
*Kiált, s már Carmen ott is van. De kit érdekel? Letérdel bátyjához, _félrelöki_ Carment, s megfogja Naru kezét.*
-Naruu!! Mi történt?!?! Mondj valamit! vegyél mély levegőt!
*A bátyjára néz aggódva, majd egy sóhajjal felnéz, már mondana is valamit, de Carmen megelőzi.*
-Igen! Hívjatok orvost! Vagy..
*Megpróbálja felállítani Narut, s nyaka köré tekeri az egyik kezét, majd Melire néz.*
-Gyere! Kérlek segíts!
*Remélhetőleg segít neki.*
-Vigyük a gyengélkedőre!
*Carment smemibe nézi, szóval akármit mond, nem hallja meg! :P Ha minden jól megy, a gyengélkedő felé veszik az irányt, közben Narura néz párszot.*
-Tarts ki! Vegyél mély levegőt! Nyugi!
|
*A többi csókot nem erőlteti, bőven elég neki, hogy nem kapott nyaklevest. Végigsimít száján egy elégedett vigyorral, s ő is elnéz Yamáék felé. Már épp mondana valamit, mikor felfigyel Narura. Carmen kiborulására összehúzza a szemeit, csak nézi a fiút, a felszólításra, miszerint hívjanak orvost szemforgatva sóhajt.*
~Ez is a legjobbkor kap itt szívrohamot..~
- Megyek már!
*Ereszt meg egy mosolyt, és futva megindul a Kastély felé.*
|
*A rántáson meglepődik, mikor Luke mellkasának esik, két kezét mellkasának támasztja.*
- Nem akarok..
*Nem tudja befejezni, mert a fiú megcsókolja. Teljesen megdöbben, két kézzel próbálja meg eltolni magától, sikertelenül. Aztán a hiábavaló próbálkozás lassan csitul.. hagyja, de nem viszonozza a csókot, s mikor elszakadnak levegőért, el is lép a fiútól. Nyakig vörösödik, de nem üt, megrökönyödve néz el Yamáék felé, akik... szinte hallja, ahogy szíve kettőt reccsen, mellkasához nyúl, de ez másmilyen fájdalom. Ez.. ekkor hall meg egy elfojtott hangot, odakapja pillantását, Naru látványa szíven üti. Kezét szája elé kapja.*
- Istenem, Naru!
*Nem habozik, odarohan hozzá, térdre rogy mellette és átkarolja a vállát. Látja, hogy fájdalmai vannak, szemeibe könnyek szöknek a rémülettől és az aggodalomtól is, erre rátesz egy lapáttal az előbb látott csókjelenet is.. arcán kövér könnycsepek gurulnak végig.*
- Naru, mi van veled?? Naru!! Vegyél mély levegőt! Lélegezz mélyeket!! Tarts ki!! *nem hagyja magát elráncigálni onnan, földre potyogó könnyei sem érdeklik. Lukera néz, majd Melissára* hívjatok orvost!!
|
*Zsebre dugott kezekkel sétálgat, gondolta utánanéz, kibékült-e már az a két idióta? Ahogy befordul a hintaágy felé, hát.. a látvány nem éppen kedves. Luke Carment, Yama Melissát csókolja. Megütközik, de ez annyira meglepetésként éri, hogy mellkasába nem várt szúrás mar. Kikapva kezét zsebéből kap oda, össze is görnyed. Szokott ilyet csinálni, mindjárt elmúlik.. ez viszont erősebb, mint eddig, légzése kihagy, szíve összeszorul, akaratlanul is térdre rogy. A mellette levő bokorban keres kapaszkodót, de mivel nem talál, maga elé támaszkodva méginkább összerogy.*
- Car.. men..
*Nyögi a lánynak, miközben mellkasát markolja. Összeszorítja a szemeit, s mély levegőket próbál venni, sikertelenül.*
|
*Figyeli egy ideig Carmenéket, s mikor Yama ismét megfogja a két kezét, elmosolyodik. A kérésre behunyja szemeit, bár tudja mi fog következni... A csókot meg is kapja, a szavakra elvörösödik, s arcához kap.*
-Jól van Yama... elhiszem...
~Illetve nem hiszem, de belemegyek a kis játékodba... csak ne fájna ez nekem annyira... úgyis kibékültök Carmennel...~
*Mégegy csókot kap, ezt már ő is viszonozza. Végigsimít az arcán, s mélyen a szemeibe néz.*
-Igen.. változott.. újra veled leszek.
*Hozzá bújik, ha engedi, s átkarolja a derekát. Lehunyja szemeit, s magába szippantja a fiú illatát.*
|
*Melissa szavait hallva lehajtja a fejét, s ő maga engedi el a lány kezeit.*
-Megértelek, de nem csak egy támasz lennél nekem. Nem vagyok teljesen közömbös irántad.. és..
*Elnéz Carmenék felé, s a lány épp menni készül, mikor Luke visszarántja.*
~Megcsókolta? Nem hiszem el.. ceh.. mit érdekel engem?~
*Egy mosollyal Melire néz, gyengéden megfogja a lány állát.*
-Hunyd le a szemed!
*Ha megtette, ha nem, megcsókolja, majd magához öleli.*
-Hidd el, általános suli óta te vagy az, akit igazán szeretek.
*Még egy csókot nyom ajkára, majd ellép tőle, de a két kezét nem engedi el.*
-Nos, a válasz remélem változott.
*Oldalra biccenti a fejét, majd elmosolyodik, s elvigyorodik.*
|
- Ugyanmár, a pír amúgy is jól áll neked..
*Áll fel vigyorogva, s leporolja a gatyáját. Mikor a lány megfordul, ő is arra néz, az édes jelenetet látva mosolya kiszélesedik.*
~Ez az.. az én malmomra hajtja a vizet..~
*Ám mikor Carmen megszólal, lefagy arcáról a mosoly. Elhúzza a száját.*
~Szegény lány.. nocsak.. sajnálnám?~
*Amikor futásnak ered, már nem tud gondolkozni. Nem önszántából cselekszik, ösztönei diktálnak, teste mozdul. Kilép a lány után és megragadva a csuklóját visszarántja. Durván, de nem vadul, határozottan inkább, mint erősen... szorosan magához húzza, a karjaiba zárja, ellenkezést nem tűrve lehajol hozzá, és megcsókolja. Ha a lány szabadulni próbál, nem engedi, de egy idő után érezheti, ahogy lazul a szorítás. Kezei felsiklanak, két tenyerébe fogja arcát, csókja már inkább lágy és érzéki, szenvedéllyel teli mégis heves.. nem szakad el a lánytól, csak percek múltán, levegőt véve a szemeibe néz, és ha nem kever le neki, akkor újból megcsókolja ugyanazzal a lendülettel..*
|
- Lu..Luke, mi a fenét csinálsz?!
*Dadogja nyakig vörösödve, mikor a fiú letérdel elé, és a rózsát nyújtja oda. Zavartan körbenéz, és bizonytalanul átveszi a virágot, de a kézcsókot már nem hagyja.*
- Köszönöm szépen.. zavarba hozol...
*Nyúl arcához, és hátranéz Yamáékra. Látja, hogy a fiú félrehívja Melissát, fülei így is elég jók, de a kijelentését talán süketen is meghallotta volna.. a rózsa kiesik ujjai közül, ledermedve áll és meredten bámul a párosra.*
~Ha..harcolni..harcolni értem? Carmen.. te tényleg.. ostoba vagy..~
- Ne haragudj Luke..
*Szól hátra remegő hangon, majd megfordul, és futásnak ered kis híján fellökve a fiút. Melissa szavait így már nem hallja meg. Bobby felkapja a fejét, majd a csontot fogva gazdája után ered.*
|
*Mikor Yama megfogja a kezét, hatalmasat ver a szíve, s boldogan követi. A kijelentésre, hogy beszélniük kell, eltöpreng.*
~Mi? Arról?? Ne.. de.. hát.. Carmen.. de..~
*Megrázza a fejét, s mikor Yama mindkét kezét megfogja, s kimondja azt a szót, amire azóta vár, mióta szakítottak, lélegzete el áll egy pillanatra, majd sóhajt. Alsó ajkát beharapja, majd elmosolyodik.*
-Jajj.. Yama..
*Néz a fiú szemeibe, s annyia igent mondana.. de..*
-Neked nem én kellek...
*Végigsimít az arcán gyengéden.*
-Most, hogy nem vagy együtt vele, mástól vársz vígaszt. De ez nem old meg semmit.. hidd el. Szívesen lennék újra a barátnőd, de nem lenne olyan, mint régen...
*Lehajtja a fejét, s egy könnycsepp legördül arcán, amit le is töröl, miután kehúzta kezeit, Yama kezei közül. Felnéz a fiúra, majd megcsóválja a fejét, mély levegőt vesz.*
-Ha valóban szükséged lesz rám, akkor tudod, hogy számíthatsz rám.. de ez nem olyan helyzet.
*Oldalra biccenti a fejét, egy mosoly kíséretében.*
|
*Mikor Melissa ráköszön összerezzen.*
-Szia..
*A kérdésre lehajtja a fejét.*
-Semmi... Öhm... bajnak van baj, de magánügy... nem, kösz, nem kell segítség. Meg vagyok egyedül is.. illetve Sakurával.
*Elmosolyodik, s a kutya a simogatást élvezi is, amit a lánytól kap.*
-Persze, az enyém..
*A kijelentésre egy picit elmosolyodik, s bólint.*
-Rendben. Észben fogom tartani..
*Luke szavaira néha-néha odanéz, s mikor a rózsával jön.. ceh..*
~Oks. Ha ő akarja Carment.. tessék.. ő is meg fgoja unni előbb-utóbb.. Hmm.. báár, azthiszem megleszek a csaj nélkül.. itt van nekem Melissa. Ő is belém van zúgva, mint régen, és én sem vagyok teljesen közömbös iránta.. na igen...~
*Határozottan bólint, majd megfogja Melissa kezét, s arébb húzza.*
-Gyere! Beszélnem kell veled.. valami fontos dologról.. valószínűéeg tudod, hogy mi az.
*Oldalra biccenti a fejét, s pár méterrel arrébb megáll. Sakura meg csak ül, várja gazdája utasításait, bár ez nem megy.. nem bír egy helyben maradni. Rögtön Yama után szalad.. Melissa szemeibe néz, megfogja mindkét kezét, s csillogó szemekkel néz rá.*
-Emlékszel? Pár éve, együtt voltunk. Nem akarod ott folytatni, ahol abbahagytuk?
*Mosolyog rá, s azért Lukera sandít, majd vissza Melissára, az arcát fürkészve.*
-Örülnék, ha beleegyeznél.
|
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
