|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:44 - |
|
Lakói: Light Yagami
Két darab emeletes ágy, kissé szűkös de jól elférhető hellyel, kellemes berendezés. |
[671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Ahogy elszakad a lány ajkaitól kíváncsi arcot vág, a kérdésre sunyi vigyor szökik ajkaira. Ahogy felül visszarántja.*
- Ha azt mondom: téged. Beleegyezel?
*Mosolyodik el, s megcsókolja a lányt hosszan, s csak ez után válaszolhat. Elszakadva tőle kíváncsi arcot vág, s várja a választ.*
|
*Ahogy a fiú megcsókolja, elmosolyodik, s visszacsókol neki. A simogatásra elmosolyodik, egyik kezét felcsúsztatja a fiú arcára, és elszakad az ajkaitól.*
- Mit kérsz reggelire? Ha másért nem, legalább enni fel kell kelni
*Kacsint rá, és felül, de még nem mászik ki az ágyból.*
|
*A szavakra eltöpreng, s elképzel egy kát dolgot, de inkább egy fejrázással el is hesegeti őket.*
- Hagyjuk is.. te nem vagy Carmen..és ennek örülök is...
*Csóválja meg a fekét, a szavakra már nyitná a száját, de lehúzzák az ágyra. Elmosolyodik, s ezzel a lendülettel megcsókolja a lányt hosszan, érzelmekkel telien. Végigsimít az arcán, majd a karján, s ismét megcsókolja. Jójó.. tegnap nem volt elég? xD*
|
*A kérdésre válaszolna, de a következő szavakra elmosolyodik, és felnéz Kippeire.*
- Ne keverj össze Carmennel. Carmen ilyen helyzetben.. *eltöpreng, majd megborzong* ..bele se merek gondolni, hogyan reagálna..
*Sietve megrázza a fejét, hogy elűzze a rossz gondolatokat. Sóhajt egyet, és már épp elmerengne, de eszébe jut a megválaszolatlan kérdés. Megvonja a vállait.*
- "Maradjunk itt és pihenünj egész nap"!
*Hunyja le a szemeit s végigdől az ágyon, magával húzva a fiút is.*
|
*A kérdésre oldalra dönti a fejét.*
- Még többet is.. szeretlek
*Mosolyodik el, s ahogy megöleli ránéz, s viszonozza. Állát a lány fejtetejének dönti, s úgy mered egy pontra, a szavakra elmosolyodik. Nem tud nagyon mit mondani.. lehunyja szemeit, s sóhajt.*
- Akkor mit csinálunk ma..?
*Sandít a lányra, amennyire csak tud, majd sóhajt.*
- Jaj, azthittem nem bocsátasz meg.. szeretlek Kokoro..
*Öleli meg szorosan, s lehunyja szemeit.*
|
*A fiú szavai alatt végig a szemeit fürkészi, és lassan elmosolyodik. Kippei mellkasán játszadoznak az ujjai.*
- Na és? Kibírod velem egy hétig?
*Néz fel kihívón Kippei szemeibe, de akármilyen választ kapott, átöleli a mellkasát, s fejét a vállára hajtja. Lehunyja a szemeit.*
- Én is szeretlek téged!
*Bújik még közelebb hozzá, és sóhajt egyet. Hát, vajszívű..akárcsak én 8)*
|
*A kérdésre kipattannak a szemei, s a lányra néz. Eltolja magától, hogy a szemeibe nézhessen, s kisimít egy tincset az arcából. A szemeibe néz, ha tud.*
- Az első nap még csak játék volt.. játszadoztam veled.. tegnap változott meg minden. Meg már az első este éreztem, hogy veled teljesen más.. veled jól éreztem magam. Akkor kezdett áttéri ez a játszadozás komoly érzelmekbe..
*Dönti oldalra a fejét, s sóhajt egyet. Töprengve fürkészi a lány arcát, végül ismét a szemeibe néz.*
|
*A fiú szavaira lehunyja a szemeit, s bár melegség járja át, még nem nyugodhat meg..míg meg nem kérdezett valamit.. de akkor is..ha most bebizonyítja, hogy ilyen könnyen megbocsájt, mi lesz a becsületéből? Hogy tisztelhetné a fiú, ha mindent elnéz?*
- Minden... csak játék volt?
*Kérdezi töprengve, de a válasznak nagy súlya van.*
|
*A kérdésekre elhúzza a száját, s sóhajt.*
- Nem várok semmit.. azt se, hogy bízz bennem.. csak bocsáss meg..
*Néz fel a lányra, ekkor rogy le az ágyra. Ránéz, a megkezdett mondantra figyel, s ahogy átöleli meglepődik. Viszonozza az ölelést, s sóhajt egyet.*
- Kokoro.. szeretlek..
*Mosolyodik el egy picit, s szorosan átöleli a lányt, s nem is kívánja elengedi jó ideig..*
|
*Ahogy a fiú elkapja a kezét, ránéz. A szavait hallva maga elé néz, majd lehunyja a szemeit.*
- Mit vársz tőlem..? Hogy kérheted, hogy bízzak benned..?
*Visszarogy az ágyra, és lehunyja a szemeit. Szipog egyet, majd félrefordítja a fejét. Visszanéz Kippeire, majd maga elé*
- Én..
*Kezd bele halkan, majd megrázza a fejét, és Kippei karjaiba borulva átöleli a mellkasát. Szorosan öleli, és el sem akarja engedni..*
|
*A sírós hangra elhúzza a száját, s hagyja, hogy befejezze a szavait. De amint menni készül a keze után nyúl, s felnéz rá.*
- Engem már nem érdekel a fogadás!! Veled akarok lenni! Kérlek.. Kokoro..
*Néz rá, s lassan elengedi a kezét.*
- Talán jogom sincs itt tartani téged.. nem értem egyáltalán miért mentem bele ebbe.. nem kellett volna..
*Dünnyögi az orra alatt, s elhúzza a száját. Megcsóválja a fejét, s Kokorora néz. Látszik rajta, hogy megbánta a dolgot, és érzései most teljesen őszinték..*
|
*Ahogy Kippei tanakodik, aggódva felé fordul.*
- Megijesztesz..
*Csóválja meg a fejét, de amint belekezd, elhallgat. Az elején elmosolyodik, hisz azért feltűnt neki, hogy a fiú nem igazán fogta fel az érzéseit.. ám a történet végére teljesen lefagy az arcáról a mosoly. Megrökönyödve, hitetlenül, kétségbeesetten néz Kippeire (kép). Amikor elhallgat, lehajtja a fejét és behunyja a szemeit. Ezt.. nem tudja ennyi idő alatt feldolgozni. Mereng egy kicsit, és sírós hangon szólal meg, de nem látni a könnyeit.*
- Szóval hazugság volt az egész..
*Jelenti ki egyszerűen. Lassan, erőtlenül megrázza a fejét, és egy apró mosollyal felnéz.*
- Minden.. a hirtelen kedvesség iskola után, a randira hívások, a csókjaid, az érintéseid.. lehet, hogy idő közben megváltozott a véleményed, de úgy indult, hogy szemrebbenés nélkül az arcomba hazudtál volna. Egy fogadás..
*Hunyja le a szemeit, s csak most lehet látni,a hogy a pillái alól vékony könnypatak indul útnak, s gurul végig az utcán. Mély levegőt vesz, de nem tudja megkeményíteni a hangját. Sietve megtörli a szemeit.*
- Ne haragudj.. sajnálom, hogy miattam fogod elveszíteni a fogadást.. de azt hiszem én most megyek.. nincs jogom itt ülni.. mondd meg nyugodtan a fiúknak, hogy az én hibám.. te mindent megtettél..
*Mászik ki az ágy szélére, de nem néz Kippeire. A bugyija után nyúl, felveszi, majd a melltartóját kezdi bekapcsolni magán.*
|
*Kokorora néz, majd egy sóhajjal maga elé.*
- Hol is kezdjem..?
*Néz a lányra, s eltöpreng. Még itt a visszaút.. be lehet állítani ezt a "beszélnünk kell"t valami mássá.. mondjuk, hogy fogdtatok, nem tudsz főzni!! xD Na.. jójó.. sóhajtva Kokoro felé fordul, s oldalra dönti a fejét. Fürkészi egy jó darabig, majd lehunyja egy pillanatra a szemeit, de fel is nyitja. Erőt vett magán.. jesszus.. xD Férfi vagy! xD*
- Szóval.. áh, ezt nem lehet jól elmondani.. *csóválja meg a fejét, majd eszébe jut valami, a lányra néz* Tudod, nem kedveltelek nagyon, nem tudom miért.. rájöttem, hogy te érzel irántam valamit, ami nem csak barátság, hanem több annál.. *félrenéz, majd vissza rá* Én nem vettem észre, vagy nem is akartam.. *elhúzza a száját* De az nem lényeg.. *Kokoro szemeit kezdi el fürkészni, miközben tovább beszél* ..a fiúkkal fogadtunk valamiben.. *megáll, s sóhajt.. ezt nem lehet normálisabban elmondani, az biztos* Hogy nem bírok ki veled egy hetet.. hé! *felemeli a kezeit, s még mielőtt megszólalhatna a lány, folytatja* Azt tudnod kell, hogy nem akartam ezt az egészet.. és úgy volt, hogy amint letelik az egy hét, doblak.. de! *ismlt felemeli a kezét, hogy ne szóljon közbe, ha esetleg akarna.. xD* De elég volt nekem 2 nap, hogy megismerjelek és belédszeressek.. tudom, ez nem éppen kielégítő vallómás.. meg megértem, ha ezentúl meg fogsz vetni..
*Húzza el a száját, s leengedi kezeit. Félrefordítja a fejét. Mostmár beszélhet..*
|
*Ahogy a fiú felül, aggódva pislog, majd ő is felül. Egyik kezét a mellkasához emeli, Kippei szavaira bólint.*
- Rendben.. valami baj van?
*Fürkészi Kippei arcát, de nem szólal meg. Hagyja a fiút beszélni.*
|
*A puszira Kokorora néz, majd vissza egy pontra.*
- Igazad van..
*Elmereng egy pontot figyelve, s mély levegtő vesz.*
~El kell mondanom neki.. *Kokorora sandít, majd előre* Az lenne a helyes, ha tudna róla.. igen.. nem.. áhh.. jó, elmondom neki.~
*Kokorora néz, s már nyitná a száját, de benn akad a szó. Elhúzza a száját, s félrenéz, majd erőt vesz magán, s felül. Maga elé mered néhány pillanatig, majd Kokorora sandít.*
- Figyelj.. beszélnünk kell
*Kezd bele, de meg is torpan. A lány arcát kezdi el fürkészni. Még vissza tud fordulni.. xD*
|
*A fiú szavait figyelmesen hallgatja, de a holnapi napot hallva elhúzza a száját. Töpreng egy kicsit, majd Kippeihez hajolva egy puszit nyom az arcára.*
- Még csak reggel van.. előtted egy egész nap a hétvégéből. Használd ki.. ráérsz holnap reggel keseregni ezen.
*Dől vissza, s fejét a párnára hajtja. Az éjszakájukon kezd el töprengni, s a merengés ki is ül az arcára. Egy pontra mered a plafonon.*
|
*Ahogy közelebb csusszan hozzá a lány ránéz, s elhúzza a száját, majd átkarolja. A kérdésre sóhajtva elmosolyodik.*
- Hát, ha tehetem vasárnaponként itthon maradok.. nem hiányzok senkinek se.
*Von vállat, s a plafont kezdi el fürkészni. Sóhajt.*
- Holnap suli.. megint.. semmi kedvem hozzá..
*Húzza el a száját, majd egy sóhajjal lehunyja szemeit.*
|
*Kippei válaszára elneveti magát, de inkább nem töri össze a fiú szívét azzal, hogy megkérdezze, miért olyan biztos benne hogy ez az ajánlat örökké tartani fog? Pedig tényleg.. örökké tartani fog. Ahogy Kippei végigsimít az arcán, egy sóhajjal elmosolyodik, s lehunyja a szemeit egy pillanatra.*
- Azt hiszem, mégsem olyan rossz ötlet az egész napos lustálkodás.. vasárnap van..
*Fordul át a hátára, és közelebb csusszanva a fiúhoz a plafont kezdi el nézegetni. Sóhajt egyet, majd elmosolyodva Kippeire néz a szeme sarkából, végül vissza.*
- Gyakran tartasz ilyen pihenőnapokat?
|
*A szavakra elmosolyodik, majd sóhajt.*
- Nem baj.. máskor is etethetsz
*Vág huncut arcot, a simogatásra lehunyja szemeit, s sóhajt.*
~Ez nem lehet szerelem.. de mégis olyan jó..~
*Pislog fel a lányra, majd oldalra sandít. Hm, talán a mi kis Kokoronk elcsavarta Kippei fejét? xD Talán igen.. xD Sőt! Okéoké.. szóval visszanéz a lányra, s az arcát kezdi el fürkészni, majd az ajkait, s sóhajt. Végigsimít az arcán, s elmosolyodik.*
|
*Ahogy Kippei visszarántja eléggé meglepődik, de puhára érkezik. Kényelmesen nyújtózik az ágyban, a fiú lustálkodós ötletére elmosolyodik.*
- Rendben, akkor pihenjünk.. pedig ágyba hoztam volna a reggelit, és etettelek is volna..
*Vág természetes, nem törődöm arcot, és megvonja a vállait. Kényelmesen befészkeli magát, és Kippei arcát kezdi el simogatni.*
|
[671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
