|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:51 - |
|
Lakói: Carmen Callaway, Alexis Callaway, Kokoro Tokunaga és Bobby
Egy emeletes ágy és két sima ágy található meg itt. Ez sokkal tágasabb, mint a fiúk szobája, ám kisebb a felszereltség és vékonyabbak a falak.
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*Hallva hogy mindjárt kész a süti lemászik a pultról, és összecsapja a két tenyerét. Yama ötletére néz rá egy ideig meredten, majd elkerekednek a szemei, és félrebiccenti a fejét.*
- Ó, értem! *rövid kacaj* Kis hamis..
*Siet oda hozzá és a vállaiba kapaszodva egy gyors csókot nyom az ajkaira, majd elszakadva tőle az ágyához szalad. Felkapja a kis rózsaszín szivecskés hálóingjét, a babakék nyuszis papucsát, és az ajtóhoz sietve hátrapördül, aranyszőke haja csak úgy táncol utána.*
- Sietek!
*Nem vár választ, befordul az ajtón és el is tűnik mögötte. Dúdolgatva a tükörhöz lépked, nézegeti magát benne egy darabig, majd levetkőzik, beáll a zuhany alá, és megnyitja a vizet. Jó alaposan átmossa magát illatos cuccokkal, majd hajat mos illatos samponnal. Amint elkészül kimászik, megtörölközik, majd a törölközőt a dereka köré csavarva kifésüli a haját. Miután ezzel végzett combig lelógó haja megszárításába kezd. Hát, eltart egy darabig, mire kiér..*
|
*Látja Carmenen, hogy nem tetszik neki valami, de ha már elkezdte, nem hagyja ott. A szavakra a lányra néz, majd sóhajtva megcsóválja a fejét. A kérdésre meglepetten Carmenre néz és végigméri. Talán valami baj van? Nézi egy ideig értelmes arckifejezéssel, majd egy sóhajjal visszafordul a mosogatóhoz.*
- Őm, nem kell hozzá sok ész..
*Sandít el rá, majd elzárja a csapot. Megtörli kezeit és megfordulva a pultnak dől. Carment kezdi el fürkészni, végül maga elé néz merengve. A tűzhelyhez baktatva lehajol, s benéz a sütire, majd bólint.*
- Rögtön kész van
*Egyenesedik fel és zsebredugja kezeit.*
- Nem mész el zuhanyozni? Mire készen vagy, a süti is kész
*Von vállat és végigméri a lányt.*
|
*A fiú szigorúságára megszeppen, majd méltatlankodva csípőre teszi a kezeit. Pukedlizve nézi egy darabig, de aztán kifújja a levegőt. Ha ez minden vágya... a szavakra elmosolyodik, és megcsóválja a fejét.*
- Szerintem ez egy remek tulajdonság.. nézz meg engem. Elméletileg hercegnő vagyok, mégsem tudom hogyan kell mosogatni.. sosem volt még vízhólyagos a tenyerem.. mindent megcsináltak helyettem.
*Csóválja meg a fejét és a tenyereire néz, majd töprengve Yamára. Nehézkesen, de felül mellé a pultra, és azt kezdi el nézni, ahogy mosogat. Elgondolkozik, s oldalra dönti a fejét.*
- Megtanítasz mosogatni?
|
*A kérdésre nem válaszol, ahogy megfogja a kezét ránéz. A szavakra megcsóválja a fejét és lehunyja szemeit.*
- Nem tudom miért vagy úgy oda.. hagyd, megcsinálom!
*Söpri félre ő a lány kezét és szigorúan ránéz, majd a tányérra, amit épp mosogat. Folytatja a mosogatást és mélyen elmereng. Hosszú idő után megszólal.*
- Otthon is mindig segítettem.. szeretem csinálni. Sokan mondták már, hogy lányos vagyok, dehát.. ez van
*Von vállat és fürkészi egy ideig a lányt, majd sóhajt.*
|
*Amíg Yama süt, lehuppan az ágyra, és csendesen őt kezdi el figyelni. Előveszi a félszív medálját ami a nyakában lóg és megforgatja az ujjai közt, majd mosolyogva a hátára dől. Yama szavait hallva felül, és mosolyogva bólint.*
- Szuper! De te mit csinálsz?
*Dönti oldalra a fejét kíváncsian. Sietve feláll és Yama mellé szaladva megfogja a kezét. Szigorúan néz rá.*
- Nehogy nekiállj még mosogatni is! Majd én! Bőven elég, hogy sütsz nekem még ilyenkor is..
*Csóválja meg a fejét, és ha a fiú hagyja magát, félretessékeli, majd hercegnősen beáll a mosogató elé, feltűri a felsője ujjait könyékig, és folytatja a mosogatást.*
|
*A szavakra elégedetten bólint. Remek. Belépked az ajtón, ahogy Bobby Carmenhez megy sóhajt. Leveszi a kabátját és felakasztja az akasztóra. A szavakra bólint, s el is indulna, de Bobby megállítja. Lenéz rá összehúzott szemekkel, majd leguggol hozzá és megfogja a mancsát, majd megpaskolja a fejét és felegyenesedve nyújtózik eggyet.*
- Akkor csak süti és semmi más?
*Mosolyodik el és a lányra néz, majd le is olvasztja magáról. Héka, mióta lett ennyire vidám fiú? XD Eltöpreng, majd sietve a konyha felé veszi az irányt. A csapnál megmossa sietve a kezét és töprengve a hűtőhöz megy. Kiveszi a hozzávalókat, majd a szekrényhez lépkedve kinyitja és onnan is előveszi a hozzávalókat. Már csak egy könyv kellene ^^''. Bár ezt tudja fejből. Elővesz egy tálat, belerakja a hozzávalókat és összekeveri, majd eltöpreng.*
~Éjfél elmúlt én meg itt főzőcskézek.. okos vagyok. Na sebaj..~
*Elsandít Carmen felé, majd sóhajt. Kiönti kis formákba a tésztát, majd beteszi a sütőbe és beállítja. Carmenre néz kíváncsian, majd a mosogatóhoz ballag.*
- 20 perc és kész..
*Szól hátra, s nekilát elmosogatni.*
|
*A szobához érve megáll és bekopog, majd a fülét az ajtóra tapasztja. Sikkantva hátraugrik, de sietve a szájára is tapasztja a kezét. Halkan, halkan... Yama felé fordul izgatottan.*
- Megnyugodhatsz, a rajongód nincs itt!
*Mosolyog rá, sietve kinyitja az ajtót és besiet. Ha Yama is bejött, becsukja az ajtót. Bobby azonnal feláll és gazdájához rohan. Megpaskolja a fejét és megölelgeti, majd Yamára néz, és a konyhára mutat.*
- Arra.. érezd magad otthon. Mi nem használjuk túl sokat..
*Bobby Yamához siet, és leülve mellé a mancsát emelgeti, hogy pacsit tudjon adni.*
|
*Elmosolyodva figyeli a lányt, ahogy elszakad tőle utána néz. Amint visszatér hozzá lepislog rá. A kérdésre bólint egy mosollyal.*
- Rendben
*A lány után lépkedve kinyitja az ajtót, majd előre engedi és kilép utána. Az ajtó kulcsrazárását rá bízza, ha megtörtént megfogja a kezét és elindul a szállása felé.*
|
*A röpke csókra lehunyja, majd felnyitja a szemeit. Kippei kijelentésére bólintva körbenéz, de az arcsimításra felvillan ajkai egy aprócska mosoly. Megfogja a fiú arcán levő kezét és hosszan a szemeibe néz, majd sietve elszakad tőle, és felöltözik teljesen. A pulthoz lépkedve elővesz egy kis cetlit és egy tollat, ír egy rövid üzenetet, majd magára vesz egy pulcsit is. Visszasiet Kippeihez, és átkarolja a derekát*
- Nem viszek semmit, jó?
*Pislog fel rá kíváncsian, s fejét nekidönti a fiú mellkasának. Lehunyja a szemeit és mély levegőt vesz, majd elszakadva tőle az ajtó felé lépked.*
|
*Az ölelésre lenéz, majd átöleli a lányt szorosan. A szavaira a lányra néz, majd elmosolyodik.*
- Én is örülök, hogy velem vagy..
*Hajzja fejét a lány vállára, majd elszakadva ránéz egy mosollyal. Odahajol hozzá és egy röpke csókot nyom ajkaira, majd megfogja mindkét kezét.*
- Ideje menni..
*Néz el az ajtó felé, majd vissza a lányra töprengve. Elengedi az egyik kezét és a lány arcához emelve kisimít egy hajtincset az arcából, majd végigsimít rajta.*
|
*Mint egy puzzle, úgy keresi meg egyenként a ruhadarabjait. Nehézkesen, de felöltözik, s a felsőjével a kezében lépked oda Kippeihez. A kijelentésére elmosolyodik, majd ezzel a kanyarral le is olvad az arcáról. A szemeit kezdi el fürkészni, végül egy sóhajjal elé áll, s megöleli. Behunyja a szemeit, és mély levegőt vesz.*
- Jó, hogy itt vagy..
*Öleli át jó szorosan, és nem is hajlandó elengedni.*
|
*A szavakra bólint, ahogy elszakad tőle utána néz. A kérdésre elmosolyodik.*
- Persze, hogy tudok adni..
*Feláll és összeszedegeti a ruháit, majd visszamegy az ágyhoz. Lassan elkezd felöltözködni, néha Kokorora néz, majd inkább a ruháira. Sikerül felöltöznie, így a cipőihez nyúlva felhúzza a lábaira és a lányra néz. Ha végzett, akkor feláll és nyújtózik egyet.*
- Akkor lassan mehetünk is.. nem akarok összefutni a szobatársaiddal
*Von vállat egy apró mosollyal, majd sóhajt egyet.*
|
*Kippei válaszára elmosolyodik, és lehunyja egy pillanatra a szemeit, majd felnéz.*
- Reggel iskola előtt majd visszajövök a könyveimért.. bár, úgyis tesivel kezdünk.
*Mereng el kicsit, de nem akar még annyira messzire szaladni.. ráér az még. Sóhajt egyet, majd körbenéz a szobában, és elszakadva a fiútól lehajol a felsőjéért. Meztelenül mégsem mászkálhat a fiúk szállásán..*
- Pólót majd tudsz adni aludni?
*Néz Kippeire érdeklődve, miközben sietve belebújik a melltartója pántjaiba, és bekapcsolja a hátán, majd ráhúzza a felsőjét és elkezdi begombolgatni.*
|
*Kokoro szavaira inkább már nem mond semmit. Ahogy átöleli lenéz rá.*
- Figyelj, tudom, hogy nem vagyok valami meggyőző.. de szeretlek
*Néz le a lányra, a kérdésre eltöpreng.*
- Hm.. szerintem megoldható. A szobatársaim ma nem lesznek.. szóval igen.. jó lesz veled lenni
*Mosolyodik el és átöleli a lányt egy sóhajjal.*
|
*Kippei szavaira elmosolyodva megrázza a fejét. Megfogja a fiú kezét, és sóhajt.*
- Nem, én nem akarom hogy azt érezd, rövid pórázon tartalak.. tedd azt, ami szerinted helyes. Én elfogadom
*Néz a fiúra, és elmosolyodva a mellkasának dől. Átöleli, és lehunyja a szemeit. Eszébe jut valami, így felpislog a fiúra. Kíváncsian fürkészi, majd megköszörüli a torkát és visszahajtja a fejét.*
- Nem aludhatnék ma veled valahogy? Alexis nemsokára hazaér, Carmen sem hívott még hogy merre van.. forgalmas ez a szoba.. de én szeretnék veled lenni
*Pislog fel ismét Kippeire, és mély levegőt véve kinyújtja az egyik lábát.*
|
*A szavakra felül és megcsóválja a fejét. A lányra néz. Hagyja, hogy befejezze, majd félrenéz, végül a lányra.*
- Semmi baj.. és az én hibám.. és nincs igazad. Ha szeretlek, nem kellene más lányokkal lennem.. de megígérem, hogy hű leszek hozzád ezentúl.
*Dönti oldalra a fejét, s egy sóhajjal elmosolyodik. A lány mellé csusszan és leül mellé. A vállára teszi a kezét, majd végigsimítva a karján előre néz*
|
*A fiú kérdésére elnéz oldalra, s ahogy mellé fekszik rá. A szavaira lehunyja a szemeit, és lassan megrázza a fejét.*
- Ez nem a te hibád! Szeretlek, ebben biztos vagyok! És tudom, hogy te is így érzel.. én nem láncollak magamhoz, nem szabom meg hogy kivel feküdj le.. ha vágysz más lányokra is, de engem szeretsz, azt végülis meg lehet érteni, nem?
*Ül fel lassan, és egy sóhajjal átöleli a térdeit. Elfordul Kippeitől, és az állát a térdeire dönti. Mély levegőt véve kezdi el a paplant fürkészni.*
- Mégis, most.. kicsit megijedtem.. azt hiszem hogy ahhoz, hogy így is együtt legyünk, még kell egy kis idő.. ne haragudj..
*Hunyja le a szemeit, és megcsóválja a fejét.*
|
*A csókokra lehunyja szemeit, majd a lányra néz. Látva, hogy valami nincs rendben lefekszik mellé. A mellkasát kezdi el simogatni, miközben őt figyeli.*
- Valami baj van, igaz?
*Visszahúzza a kezét és a hátára fekve a plafonra néz.*
- Én nem kérem tőled, hogy most rötön megbocsáss a bűneimért.. tudok várni és mindent megpróbálok azért, hogy újra bízz bennem.. tisztában vagyok vele, hogy nem fog simán és zökkenőmentesen..
*Sóhajt egyet, majd lehunyja szemeit, végül Kokorora néz.*
|
*Ahogy lekerül róla minden ruha, s olyan állapotba kerül, mint mikor megszületett, kicsit megtorpan, s feszengve összefonja maga előtt a karjait. Hisz ha úgy vesszük, Kippei nemrég ugyanezt csinálta egy másik lánnyal.. hmm.. miért nem rázza meg ez őt annyira, mint kéne? Lesegíti a fiú alsógatyáját, majd a nyakát átkarolva visszacsókol az ajkainak. Egyik kezét végigcsúsztatja Kippei hátán, a másikat behúzza a mellkasához, s a felsőtestét kezdi el simogatni, hogy reagáljon valamivel a hasán tevékenykedő kézre. Elszakad Kippei ajkaitól és lehel egy csókot az arcára, majd a nyakára, végül ismét az ajkaira.*
|
*A csókokat viszonozza, majd lenéz, végül ismét a lányra. Egyik kezét levezeti Kokoro hasáig, majd lejjebb és lehúzza róla az alsóneműjét is. Magáról is leszedi, ha Kokoro nem teszi meg előbb. Visszahajol az ajkaihoz és hosszan megcsókolja, közben egyik kezével a hasán játszadozik a lánynak.*
|
[654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
