|
Témaindító hozzászólás
|
2008.06.22. 15:29 - |
Ez az első, ami száraz.. a homok nagyon meleg, hiszen a nap nagyon erősen süt. Homokbuckák jellemzik, és feljebb haladva az erdőbe lehet jutni. Azért néhány pálma fa is található itt, amire remekül lehet függőágyat készíteni ^^. Ugyan nem Hawaii, de egy ideig el lehet itt lenni.. |
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*Ahogy mindenki eloszol, helyeslően bólint. Felnéz Joshra és Zirára, lassan összehúzza a szemeit, majd visszahajtja a fejét. Legalább ha tudna telefonos segítséget kérni.. Satsukira pillant*
- Szorítsd ezt ide, kérlek!
*Emeli le a kezét a rongyról, és ha fogja, akkor kinyitja az elsősegélydobozt. Előkeresi a fertőtlenítőszert, és szépen kikészít mindent. Csipeszt, kötszert, tűt, cérnát. A törölközőket meglátva bólint, és mély levegőt vesz.*
- Először is sterilizáljuk a környezet.. David, kérlek vedd át Satsuki helyét, te tűzd le mindkét fáklyát a homokba!
*Pillant Gidára, és ha megjött a melegvíz, akkor a térdeire fektet egy törölközőt. Leönti a kezeit ferőtlenítőszerrel, majd vesz egy mély levegőt, és Satsuki kezeire pakolja a sajátját.*
- Átveszem, ti most menjetek odébb! Te segítesz nekem, ugye?
*Pillant Davidre, és ha helyeslő választ kapott, vesz egy mély levegőt. Lehunyja a szemeit és végiggondolja a dolgokat, majd lassan leveszi Gida felsőjét a sebről, és félreteszi. Belemárt egy törölközőt, majd elhúzza a száját. Áh, elfelejtette.. előhúzza a dobozból a ruhavágó ollót, és szemrebbenés nélkül szétvágja Filip felsőjét. Így.. most körbemossa a seb körül a testét, hogy tiszta legyen. Vesz egy mély levegőt, kézfejével megtörli a homlokát, és csipeszt fog a kezébe. A sebet kezdi el fürkészni, és rosszallón felmorran.*
- Nem látok semmit.. fogalmam sincs hol lehet a golyó.. ugye nem vagy ájulós fajta?
*Néz Davidre, de mást nem tud megkérni xD Satsuki beájulna, Gidát meg nem akarja megkérni, hogy matasson az öccsében. Filipre néz, majd vesz egy mély levegőt, és becsúsztatja két ujját a sebbe. Nagyon guszta látvány, ahogy az egyik mutatóujja egyre inkább eltűnik a kisfiúban.. levegőt sem vesz, és lassan kihúzza az egyik mutatóujját, majd a másikra néz.*
- A golyó pont az ujjamnál van, közvetlenül a gyomorfala mellett. Ha kihúzom az ujjam, akkor elvérzik. Le kell szorítanom az egyik eret, hogy ne pattanjon el, amikor kihúzzuk.. úgyhogy Te fogod kiszedni a golyót!
*Fogja meg a csipeszt, és Davidnek nyújtja. Kicsikét túl van most parázva, szóval inkább engedelmeskedjen, mert ő ájul el elsőként xD*
|
*Ahogy a fegyver elsül Joshra néz, majd a földre rogyó Filipre. Leengedi a fegyverét és megcsóválja a fejét. Ahogy Gida odaszalad követi tekintetével, a szavaira elhúzza a száját.*
- Te nem hittél nekünk..sajnálom.
*Von ártatlanul vállat és egy sóhajjal a jelenetet kezdi el figyelni. Lassan elhúzza a száját. Jó.. tényleg nem volt szép dolog tőle, hogy egy gyereket lőtt le.. illetve Josh, de az ő parancsára. Megcsóválja a fejét és Josh mellé lépkedve a vállára teszi a kezét.*
- Ma már nem jutunk itt sokra.. mostmár tudják, nem tréfálunk. Holnap minden eldől..
*Davidre téved a tekintete, majd elszakad Joshtól.*
- Na gyere
*Pillanz még rá, majd megszaporázza lépteit és eltűnik a fák sűrűjében.*
|
*Az események felpörögnek. Mindenki fegyvert ránt, egy fiú hecceli Joshékat, végül eldörül egy fegyver és.. a szája táltva marad, az biztos. Filipre ugrik a tekintete és elkerekednek a szemei. Mérgesen összehúzza a szemeit. Most ki tudná osztani Carolinet.. megmondta, hogy ha nem adja fel magát, megsérül valaki!! Nem hitt neki!! Megcsóválja a fejét, ahogy mindenki a fiú körül kezd el legyeskedni odaballag ő is. Elhúzza a száját és a sebre téved a tekintete, végül Gidára. Gida eszébe juttatja régi önmagát. De leginkább az, hogy neki is van egy öccse.. átérzi, min mehet keresztül. Tekintete visszatéved a sebesültre és elhúzza a száját. Gida szavaira ránéz, figyeli egy ideig, majd Carolinera pillant. Ahogy kiadja az utasításokat bólint, Gida vállára teszi a kezét és megszorítja egy kicsit, majd elszakadva tőle elindul ő is a bőröndök felé. A fiúra pillant.*
- Rendbe fog jönni.. mindannyian segítünk.
*Próbál egy bíztató mosolyt is megejteni, majd a bőröndöknél megállva összehúzza a szemeit és eltöpreng.*
~Hát.. remélem mindenki elég segítőkész.. ha meg nem, majd.. majd kifizetem..~
*Letérdel és kinyit egy bőröndöt. Pont Gidáéké.. ezt onnan tudja, hogy néhány fénykép kiesik belőle. Filip, ahogy Gida karjaiban van, majd egy olyan kép, ahol együtt fociznak.. elmosolyodik kicsit, majd megrázza a fejét, sietve visszateszi a képeket és előhúzza a törölközőket. Itt van 3.. 3? MIért pont 3? Na mindegy.. maga mellé teszi azokat, majd kinyit egy másik bőröndöt és abból is kiveszi a törölközőket. Visszaballag tehát 5-6 törölközővel. Lepakolja Filip mellé és Carolinera néz.*
- Remélem ennyi elég lesz.. néhány nem tudom kié volt, de majd reggel szólok a csapatnak, hogy elvettem.. biztosan megértik.
*Húzza el a száját gondolkodva és letérdel a Satsuki egyik oldalára. A fiút kezdi el figyelni, majd Carolinera emeli a tekintetét.*
|
*Satsuki simogatására ránéz, majd vissza öccsére és mély levegőt vesz. Bízik benne, hogy meggyógyul.. erős, kitartó. Ez semmiség neki! Szeretné ezt hinni.. szeretné hinni, hogy minden rendbe jön, de a kilátások nem valami jók. És sír egy lány előtt.. ez.. ez nem rá vall. Caroline szavaira ránéz és elhúzza a száját. Talán mégsem fog olyan simán menni minden.. hisz csak ápoló. Aggódva Filipre néz és kisimít néhány tincset az arcából. Az utasításokat hallva nehezen, de elszakad kisöccsétől és egy bólintással feláll. Lehajtja a fejét, tincsei a szemeibe lógnak. Egyik kezét ökölbeszorítja.*
- Mindent megteszek érted, Filip..
*Pillant még le a fiúra, majd sarkon fordul és elindul. Johsékról jobb, ha nem vesz tudomást.. lehet már el is mentek. Holnap nem ússzák meg.. ha visszajönnek bosszút áll.. abban biztos lehet mindkettő. Letörli a maradék könnyét és a bőröndökhöz érve előkeres valami tálat, amiben tud vizet forralni. Még jó, hogy hoztak magukkal. Visszaballag és leteszi nem sokkal öccséék mellé, majd elmegy az erdőbe. Felszed néhány faágat, és közben mélyen elmereng. *
~Ha nem heccelem fel őket.. akkor most nincs ez.. ez tényleg az én hibám.. ok nélkül nem mondok ilyet.. Filip.. *kipillant a fák mögül, majd egy sóhajjal folytatja a faággyűjtést* ..fel kell épülnöd.~
*Felszedi az utolsó ágat is és megfordulva kisiet és egy kupacba teszi az ágakat. Kettőt kivesz belőle, ami fáklyának jó. Az egyik tartaléknak. Összefabrikál egy szerkezetet is hozzá, amivel a tálat meg lehet tartani. Elővesz a zsebéből gyufát, majd meggyújtja, végül a faágakat is. Jó kis tábortűzi hangulat.. tekintete beleveszik a tűzbe, majd feláll és a tállal együtt elballag a tengerhez. Leguggol és mer bele vizet, végül visszamegy a csapathoz és felteszi forrni. Meggyújtja a fáklyát is és megpróbál vele Filip köré világosságot varázsolni. Öccsére téved üveges tekintete és sóhajt egyet.*
|
*A szíve összeszorul a látványtól. Nem látta még Gidát sírni soha! Sőt, szomorúnak sem látta még. És most.. a hátára csúsztatja a kezét és végigsimít rajta, meg is ölelné, mikor Caroline kifakad. Gida hátát simogatva Filipre néz*
- Nyugodj meg, meg fog gyógyulni! Láttad te is, Caroline hogy rendbehozta Justin vállát. Filippel is sima dolga lesz!
*Pillant a lányra, ahogy kiadja az utasításokat, visszahúzza a kezét. A sajátját hallva bólint, és ha nincs senkinek sem ellenvetése, akkor Filip fejéhez mászik. Leül a sarkai mellé, óvatosan becsúsztatja a kezeit a fiú feje alá, megemeli, és az ölébe fekteti. A frufruját kezdi el simítgatni, és lassan elmosolyodik. Ha már Gida nincs ott, halkan megszólal.*
- Legyél erős, jó? A bátyád nagyon kivan.. tarts ki! A bátyád, Yo, és az én kedvemért is!
*Hajol le a fejéhez, és Carolinera néz, majd hátra a fiúkra*
|
*Átveszi Satsukitól a ruhát, összegyűri, és félrehúzná Filip kezét, de látja hogy már nincs eszméleténél. Sietve a sebre szorítja, kézfejével megtörli a homlokát és Gidára néz, majd lehajtja a fejét.*
- A golyó még a sebében van.. ez nem fog menni! *kifakad* Ápoló vagyok, nem orvos! Beteg öregembereket kísérek ki wcre, rendelek nekik kaját és ujjongok a focimeccsen a tv előtt, nem tudok kiszedni egy golyót bicskával és konyhakésekkel úgy, hogy ne sértsem meg egyik szervét se. És ha én nem is, lehet hogy már a golyó megsértett valamit, és onnantól semmit sem tudok tenni! Talán csak a sebösszevarrás az, ami megy.. sötét is van, semmit sem látok
*Rázza meg a fejét, majd mélyre hajtja azt, tincsei eltakarják az arcát. Töpreng egy kicsit. Ha most ülnek, elvérzik.. ha megpróbálják, lehet hogy meghal, de ha nem tesznek semmit, akkor tuti. Lehet, vagy tuti? Lehet, vagy tuti?*
- David.. *kezd bele halkan, majd felnéz* keress elő törölközőket, rongyokat. Sokat! Te.. *pillant Gidára* ..gyújts tüzet, és melegíts fel vizet vele, valamint keress néhány fáklyának való ágat, amivel világítani tudsz. Te fogd a fejét!
*Néz Satsukira, majd Filipre. Joshékról már tudomást sem vesz, és Gida felsőjét sem veszi le a sebről*
|
*Caroline hangjára ránéz és leguggol, majd letérdel és lefekteti öccsét a földre. Nyel egyet, a lány szavait későn fogja fel.*
- Rongy rongy rongy.. hol van már?!
*Néz körbe, ahogy Satsu segít a problémán sietve lekapja magáról a felsőt és odanyújtja Carolinenak. Hát.. nem a legjobb hely a magamutogatásra, de ez van. Filipre néz, a mosolyt épp elcsípi. Összehúzza szemeit, majd kicsordul néhűny könnycsepp és testvérére hull. Végigsimít az arcán, remegő kézzel.*
- Az én hibám... kérlek.. bocsáss meg.. és tarts még ki egy kicsit.. kérlek... Filip..
*Hajol fölé és homlokát az övének dönti, majd felegyenesedve vesz egy mély levegőt és letörli könnyeit.*
|
*A külvilágból semmit és senkit nem érzékel igazán. Arra eszmél fel, hogy Gida a karjaiba emeli. Felpillant rá ködös szemekkel, majd összeszorítja a szemeit és felszisszen újból. Ha a földre került félrefordítja a fejét és elnéz Chiyo felé. Magára erőltet egy gyenge mosolykát és eltátog egy "nincs semmi baj"t. Aztán a fájdalom miatt visszahunyja szemeit és a sebre szorítja a kezeit. Caroline hangjára sóhajt egyet. Satsukiéra felpillant és nem bír elrejteni egy apró, de gyenge mosolyt, látva bátyját és a lányt. Végül teljesen elsötétül a világ, keze erőtlenül a földre csapódik. Eszméletét vesztve fekszik tovább.*
|
*Megdöbbentő.. pár pillanatra ő is nyitva hagyja a száját, és szinte alig bírja elhinni, amit lát. Az a férfi tényleg lelőtt egy gyereket? Elengedi húga kezét, és már szalad is közelebb, letérdel a homokba Filip lábaihoz, úgy, hogy ott legyen, de ne útban. Caroline gondolatmenetére körbenéz, majd Gida mellé mászik, és elkezdi kigombolgatni az ingjét. Ezt félúton megunja, és az egyszerű megoldást választja: széttépegeti.*
- Ezt vedd le! Ugye jó lesz?
*Néz vissza sietve Carolinera, miközben folytatja Gida vetkőztetését, és ha lekerült róla a felsője, akkor átnyújtja a nővérnek. A sarkai közé ül és megtámaszkodik maga előtt a homokban, miközben Filip sebére pillant még mindig ledöbbenve.*
|
*Na hát ő teljesen kész van. Nem hogy megmozdulni nem mer, de annyira sokkot kap, hogy még pislog se pislog. Tekintete radarként követi Filipet, és csak nézi, ahogy Caroline is sürgölődni kezd körülötte. A szemeit lassan ellepik a könnyek és megremeg, de még mindig nem bír megmoccanni. Filip.. ő.. szaporán kapkodja a levegőt, majd lassan erőt vesz magán, és közelebb lépked. *
|
*A lövés hangjára a földbe gyökereznek a lábai, és teljesen leblokkol. Tényleg megtette. Tényleg lelőtt egy.. gyereket.. pár pillanatig meg sem tud mozdulni a félelemtől, Gida dühös hangja téríti vissza a valóságba. A sebe.. hátranéz a kislányra, aki reszket a félelemtől*
- Menj vissza a géphez, David nemsokára érted megy!
*Nem vár beleegyezést, a fiúra néz, és int neki hogy hozza a táskát. Amilyen gyorsan csak tud, odarohan, bár majdnem orrabukik néhányszor a homokban. Megáll Gida mellett, és megfogja a karját*
- Fektessük le! El kell állítani a vérzést! Kell valami törölköző, vagy rongy..
*Térdel le, ha Gida lefektette, és idegesen körbenéz. Jesszus, egy nyílt sebet kéne ellátnia egy lakatlan sziget közepén..? Ez.. komoly..?*
|
*A párbeszédet hallva elkerekednek a szemei, Satsuki szavaira nem is figyel. Filipre kapja a pillantását, először megkönnyebbül, de Josh további szavaira eltáltja a száját. A lövés hangjára kissé bepánikol, aminek élő jelét adja a térderogyó Filip.*
- Filip!!
*Szólal meg, majd elszakadva Satsukiéktól odarohan testvéréhez és letérdelve hozzá az ölébe húzza. A sebre néz, majd az arcára aggódva, végül nagyon mérgesen fel Joshra.*
- Még gyerek!! Miért őt kellett?!
*Kiált rá, majd lenéz Filipre és szemeibe könnyek szöknek. A félelem, az aggódás és a düh keveredik benne.. a karjaiba emeli a fiút és hátrál pár lépést. De le sem veszi a szemeit öccséről.*
|
*A kérdésre megpróbál teljesen nyugodt hangon válaszolni.*
- Nem.. nem félek..
*Csóválja meg egy kicsit a fejét, Zira kijelentésére odakapja a tekintetét, majd Gidára, végül Johsra. Felhúzták őket, az tuti.. ahogy a fegyver csöve a homlokához illesztődik érzi, ahogy szíve a torkába ugrik és az hevesen kezd el verni.*
~Nem.. nem fog megölni.... ugye nem...?~
*Pislog párat, ahogy a fegyver elkerül a fejétől mély levegőt vesz és leengedi a kezeit. Nyel egyet, a szavakra összeszűkülnek a szemei és már csak a lövést hallja, illetve valami éles fájdalom söpör végig a testén. A gyomrához kapva rogy térdre és felszisszen, majd összeszorítja szemeit. Elemeli egy pillanatra a kezét a hasától és saját vérére pillant, majd visszaszorítja a sebre. Nem bírja sokáig, a földre esik és úgy próbálja meg elállítani a vérzést. Mellesleg elviselhetetlenül fáj..*
|
*Ahogy Filip odajön hozzá, végigméri, és kíváncsian oldalra dönti a fejét. Elmosolyodik, de még mindig felfelé tartja a fegyvert.*
- Mondd csak.. *két ujja közé csippent egy tincset a fiú frufrujából, és helyreigazítja* ..te is félsz tőlem?
*Pillant rá olyan barátságos mosollyal, hogy ha nem lenne fegyver a kezében, Mikulásnak is lehetne nézni. Zira kijelentésére meglepődik, de csak annyira, mintha épp valami természetes dolog történne.*
- Öljem meg?
*Ingatja a fejét, mintha nem tudná eldönteni, hogy az mit is jelent. Kibiztosítja a fegyvert, és a csövet Filip homlokához illeszti, a fiú érezheti a hideg fémet/vasat/akármit. Egy ideig guggol így, majd visszahúzza a fegyvert és felegyenesedik. Leporolja a térdét, és Filipet kezdi el nézni, majd üveges tekintettel elmosolyodik.*
- Szót kell fogadnom anyunak, vagy megbüntet
*A fegyvert Filip hasára tartja, és meghúzza a ravaszt. Valószínűleg egy kis vér mindenképp ki fog fröccsenni, s ezt látva még szélesebb mosoly húzódik az ajkaira, olyan negédes, elégedett.. s szemei is lelkesen csillognak*
|
*Ahogy Gida átkarolja, vesz egy mély levegőt, a kijelentésére elkapja az egyik hosszú hajtincsét, és felnéz rá inkább aggódva, mint dühösen.*
- Elment az eszed?! Ne húzd fel őket!
*Chiyo kijelentésére lenéz rá, a vállára teszi a kezét és visszahúzza magához. Inkább nem mond semmit.. tekintete Filip és Josh között váltakozik, és még mindig markolja Gida hajtincsét. Úgyse merik, úgyse merik, úgyse merik..*
|
*Felpislog Filipre, és kinyújtja utána a kezét, majd méginkább nővére lábához bújik. Felnéz rájuk, majd előre Filipre, Zira kijelentésére elkerekednek a szemei. A páros felé fordul nővére lábánál állva, nézi, nézi őket, próbálja értelmezni gyerekfejjel a dolgokat, majd kinyújtózik Zira felé.*
- Ne tessék őt bántani, jó kisfiú volt!
*Bólogat pár aprót, és felnéz Satsukira. Igaza van, nem?*
|
*Az eseményeket figyeli, és lassan összehúzza a szemeit. Ahogy Filip Josh elé lép, leengedi a fegyverét, Zira kijelentésére elkerekednek a szemei.*
- Nem teheti, még gyerek!
*Fakad ki Davidnek, nem olyan hangosan. Megrázza a fejét és tenne egy lépést előre, de megérzi a szoknyájába kapaszkodó kislányt. Ajh, egy gyerekkel nem mehet oda, de.. álljon itt tétlenül? Behunyja a szemeit, beharapja az alsó ajkát, és Davidre néz, majd vissza.*
~Nem fogja lelőni.. ez túl egyszerű..~
|
*Ahogy előkerül még pár fegyver leengedi a sajátját és elnéz Caroline felé, majd Joshra. Ahogy Filip odaballag elvigyorodik és mély levegőt vesz. Josht kezdi el figyelni.*
- Ott van előtted.. lődd le, ő lesz a mi jelképünk.
*Bólint egyet, majd elvigyorodik és oldalra dönti a fejét.*
|
*Ahogy egy fegyver rászegeződik megtorpan és felemeli a kezeit.*
- Hohó.. na persze..
*Megcsóválja a fejét és leengedi a kezeit. Ahogy Satsuki elkapja a csuklóját ránéz, majd vissza Zirára. Mély levegőt vesz és ha a lány elengedte, akkor átkarolja kicsit.*
- Ne félj.. úgysem lőnek le senkit.
*Suttogja neki, majd Ziráékra néz egy halvány mosollyal, amolyan "úgyse meritek" pillantással fűszerezve.*
|
*Nyel egyet, ahogy a fegyverek előkerülnek. Körbenéz, majd Gidára és megrázza a fejét. Zirára pillant és nyitja a száját, de Josh magához hívja. Nagyot dobban a szíve.*
- É-én..?
*Pislog kettőt és lassan elengedi Chiyo kezét. Hátrapillant még rá, és lassan odalépked a fiúhoz. Felnéz rá, majd összefonja maga előtt a karjait. Alig láthatóan, de remeg.*
|
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
