|
Témaindító hozzászólás
|
2007.10.02. 06:05 - |
| >>Ideiglenes<< Tantermek sokaságát nyomorították be az első emeletre. Szünet a folyosókon töltendő, az órák általában 7:10kor kezdődnek. |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
*3:2.. fáradt sóhajjal a talajra néz, ahogy Carmen odajön a kezére pislog, majd maga elé meredve összehúzza a szemeit.*
- Jól vagyok, már gyógyul.
*Zárja le a témát, Carmen szavaira biccentve elkapja a labdát, két kézbe fogja, és megfordulva a palánk felé néz. Carmen ellesz Viktorral.. Kippeit kezdi el fürkészni, majd lehunyt szemmel a labdára néz.*
~Most kell bizonyítanom előtte.. vagyok olyan jó sportoló, mint bárki más, attól, hogy lány vagyok.~
*Felnéz, majd futva elindul, Kippeit igyekszik az előbb használt fordulással kicselezni, ha sikerrel járt a palánktól kissé távol elrugaszkodik, dob, és.. mellé. Megrökönyödve nézi, ahogy a labda lebillen a kosár oldalán, összeszorított fogakkal felugrik érte, és még a levegőben ismét eldobja.*
- Menj be!!
*Ahogy visszaérkezik kicsúszik a lába alól a talaj és felborul. Az oldalára fordul, alkarjával megtámaszkodva néz fel, a labda a kosár szélén kör-körözik, ha Kippei nem billenti meg valahogy, akkor be is megy. Az eredménytől függetlenül fordul a hátára, kitárja az egyik karját, és lehunyja a szemeit. Ekkor szólal meg a jelző-csengő.*
|
*Amikor Kokoro megindul a labdával, Viktor mögé szalad és hátulról a nyakába ugrik, átkarolja a nyakát és átkulcsolja lábaival a fiú derekát, miközben kalimpál Kokoro felé. Persze ehhez másik kezével a fiú arcába tenyerel kapaszkodóként.*
- Vidd vidd vidd!!
*Amint a labda betalál, örömkiáltással mászik le Viktorról, és a pihit kihaszználva elpislog Yama felé. Látja, hogy már nem beszélgetnek Cornival. Elhúzza a száját, Viktor dobására nézve méginkább, na de Corni örömkitörésére szikrázó szemekkel odanéz, és egy helyben toporogva visszavisít.*
- Héé, te ki oldalán állsz?!?!?!
*Hisztizik, majd Kokoro mellé ballag. A kezére néz, majd kíváncsian az arcára, ha választ adott bólintva a fiúkra.*
- Biztosítom a terepet, még van idő kiegyenlíteni.
*Kacsint rá, és a labdát Kokorora bízva Viktor felé hátrál.*
|
- Huhúú, szép voolt!
*Kezd el ugrálni és tapsikolni, de azonnal el is ássa magát. Egyrészt, mert oké, hogy Viktor a vőlegénye, és neki szurkol, de Kokoroék meg a csajok..másrészt mert meg lett neki tiltva az ugrálás. Tehát nyakbehúzva a háttérbe húzódik, és inkább csak csendesen tapsikol.*
|
*Amint a lányok kiegyenlítenek elhúzza a száját, s követve Viktort bólint neki. Elkapja a pattanó labdát, majd visszapattintja neki, s vele együtt futva megindul a palánk felé, hogyha kell, tudjon segíteni. De azért szemet szúrt neki Kokoro keze.. a lányra néz, s megtorpan, majd egy fejrázással Viktorra néz, de úgy tűnik minden remekül megy. Amint a fiú visszafelé jön elvigyorodik.*
- Szép volt!
*Dönti oldalra a fejét, s visszaindul vele a palánkjuk felé.*
|
*Carmen szavaira megáll, s Kippeihez vonul. Odahajol hozzá.*
- Miben mesterkedhetnek?
*Néz rá kíváncsian, majd vállatvova a lányokra. Amint újból elindul a játék megpróbákja beérni Kokorot, de nem sikerül megszereznie a labdát, már azért sem, mert Carmen valószínűleg valahogy lefoglalja -.- .Megrázza a fejét.. 2:2*
~Hát.. na jó. Most bevetünk mindent!~
*Szegi fel a fejét, Corni integetésére odanéz, visszainteget, majd észbekapva a labdához szalad, s pattogtatva elindul, sétálva a másik palánk felé, Kippeire néz, átpasszolja, majd a palánkra bök fejével, s ha visszakapta a labdát, akkor futva megindul vele, kikerüli Kokorot, és Carment is, ha megpróbálják elvenni tőle, akkor hátatfordít nekik, s úgy siet a palánkhoz. Ott pedig felugrik, s a kosárra dob, ami talál is. 3:2 ide. Elvigyorodva körbenéz, s visszamegy a saját térfelükre. Most a lányoká a labda.*
|
*Corni szavaira ránéz, majd utána. Elhúzza a száját, s sóhajt egyet.*
- Aggódni..? Hát..
*Félrenéz, majd Narura, s merengve elkezdi figyelni. Felkönyököl a két lábára, s mély levegőt vesz.*
~Nem úgy tűnik, mintha aggódnának értem.. talán Corni.. bár.. Carmen is úgy tűnt.. de a szavai megrázók voltak.. Naru meg..~
*Sóhajt egyet, s lelógatja két lábát. A talajt kezdi el fürkészni, majd felnéz a többiekre. A játékot látva elmosolyodik, s Carment fürkészve sóhajt egyet.*
|
*Viktor elé szökken, de nem tudja megszerezni a labdát, így a fiú zsákol egyet. Elmosolyodva, elismerően biccent.*
- Szép volt..
*Sóhajt, látja hogy Carmennél van a labda, az idő kérésére kíváncsian oldalra dönti a fejét, és odaballag hozzá. A taktikai tervére bólint.*
- Nem is hangzik olyan ostobán a te szádból
*Kacsint rá és néhány méterre tőle elindul. Elkapja a pattanót, pattogtatja egy darabig, majd visszapattintja. Így adogatják egymásnak, de amint fent áll a fiúk közbeavatkozásának esélye, azaz átérnek a másik térfélre, hirtelen ahogy elkapja a visszafelé jövő labdát, futva meg is indul. Ha valaki jönne a labdáért, akkor behúzza a vészféket, és neki háttal fordul, de nem áll meg hanem tovább fordul, s ezáltal kikerülve tovább iszkol. A palánk alá érve ahogy két kézbe fogja a labját, sérült kezébe belecsíp a fájdalom. Felszisszenve lehunyja az egyik szemét, de elrugaszkodik a talajtól, és a levegőbe szökkenve bedobja a kosárba. 2:2. A talajra érkezve a hasához szorítja a kezét, de sietve elhátrál a térfelük felé.*
|
*Ahogy Viktor még egyet beletalál, hercegnőhöz nem méltón káromkodik egy gyorsat egy teljesen más nyelven, majd a labdáért siet, irigyen elkapja és magához ölelve felemeli a kezét.*
- Időt!
*Magához inti Kokorot, háttal fordul a fiúknak, és odahajol hozzá. Szúrósan hátrasandít, majd visszahajol.*
- Köztudott, hogy te jó kosaras vagy, én nem. Ez tény. Lefoglalom Viktort, rátapadok mint dögre a légy, és nem hagyom közbeavatkozni, addig te cselezd ki Kippeit, és csináld azt, amit kell.
*Vonja meg a vállait, ha Kokoro benne van, akkor felegyenesedve odapasszolja neki a labdát, és elindul ráérősen a fiúk felé, közben int barátnőjének, hogy passzolja vissza. Ha megtette, visszapattintja*
|
*A válaszra elhúzza a száját, és a meccset figyelve a térdeire dől. Elkomolyodik.*
- Tisztában vagyok vele, hogy mi még nem vagyunk olyan közeli barátok, és nem is kérem, hogy öntsd ki nekem a lelked.. de azt tudnod kell, hogy nagyon sokan vannak, akik most aggódnak érted, még ha te nem is veszed észre.. ha még beszélgetni támad kedved, gyere nyugodtan, 2 hónapig és fél hétig még a rendelkezésedre állok.
*Mosolyog Yamára, majd feláll és a pálya széléhez megy a hasát fogva. Összehúzza a szemeit, és lenéz.*
~Nyugtalanok.. talán, csak szurkolnak az apjuknak~
*Néz fel Viktorra, és mosolyogva integet neki egy rövidet.*
|
*A kiegyenlítésre elhúzza a száját, de már megy is a labdáért, amit Viktor kezelésbe vesz. Amint a fiú a saját palánkjuk felé szalad ő is ezt teszi, s beáll mellé támadóállásba. Carment, majd Kokorot kezdi el fürkészni.*
|
*Meglepetten pislog párat Carmen dobására, majd már fut is a labdáért, amit elkap, s pattogtatva Kippeire néz, majd a palánkra.*
~Ez így nem lesz jó..~
*Futásnak ered, s kikerüli a lányokat, ha netalántán megpróbálnák elvenni a labdát, s a plaánk alá érve megáll, s felugrik, majd beledobja a labdát, ami talál is. 2:1 ide. A felpattanót már a lányokra bízza, így a fair. Inkább visszafut a saját plaánkjuk alá, s Kippeire nézve int neki, hogy segítsen.*
|
*Figyelmesen hallgatja a lány szavait, s ránéz, majd Viktorra, végül ismét a lányra. Már mondana valamit, de inkább nem teszi. Narura néz, majd Carmenre.*
- Az már megvan, hogy miért dobném el az életem.. de nem ezzel van a gond..
*Néz vissza a lányra, majd a játékot kezdi el fürkészni.*
|
*Elveszti a labdát, és Viktor be is dobja. Felszisszen.. 1:0 oda. Ám ahogy Kippei rádobna mégegyszer, sietve beugrik elé, leüti a kezéből a labdát, és eloldalaz vele. Carmen kiáltására odanéz, de nem habozik sokat. Próbálják meg mégegyszer.. teljes erőből áthajítja neki, ahogy felsikít sóhajt. Már meg is bánta.. ám ahogy a labda beesik a kosárba, nagyokat pislog. 1:1*
~Hátőő.. így is lehet, igen.. sőt..~
- Szép volt!
*Integet, majd észbekapva a labdára mutat.*
- Fogd meg, Carmen! Kapd el a lepattanót!!
*Mutogat a labdára és sietve megindul, bár valószínűleg a fiúk hamarabb odaérnek.*
|
*Na jól van, egy ideig tűri hogy átugráljanak felette, aztán megunja.. feláll, és mivel mindenki az ő palánkjuknál van, a fiúk palánkja alá siet, és elkezd integetni.*
- Most dobd, Kokoro! Tökre nagyoooot!
*Kiált át a lánynak, és ha felé repül a labda, összeszorított szemekkel a magasba emeli a kezét.. és lám, elkapja. Nagyokat pislogva néz a labdára, majd a fiúkra, ijedt sikítással összeszorítja a szemeit és egyszerűen hátradobja a kosárlabdát, kezeivel pedig eltakarja a szemeit. Őt ne bántsák!!! És bármilyen hihetetlen, ha nem is tehetséges, a szerencse mellette áll XD zsákol.*
|
*Figyelmesen hallgatja Yamakasit, az utolsó kijelentésre pislog párat, majd elmosolyodva maga elé néz.*
- A kisöcsém olyan akar lenni, mint Viktor. És ezért mindenben utánozza őt.. még ugyanúgy jár is, és vett Viktornak egy olyan sapkát, mint ami neki van. De hiába a külső, Viktor segít neki felnőni. Olyan akar lenni, mint amilyen a példaképe.. kemény, és legyőzhetetlen. De példaképnek lenni sem könnyű feladat ám. Egy pillanatra sem mutathatod ki a gyengeséged, akkor sem, ha már tudják. Nem! Le kell tagadni, a fájdalmat el kell tűrni! *Narut fürkészi, majd Yamára néz* Mindezt miattad. Azért érezheted úgy, hogy nem tartozol közéjük, mert még nem találtad meg a helyed. De ha elfordulsz a többiektől, soha sem találod meg a világban a te kis zugod.. ne várd másoktól, hogy megmutassák. Neked kell rájönnöd, mi az az egy, vagy több dolog, amiért eldobnád, vagy pont hogy nem dobnád el az életed. Én már megtaláltam mi az..
*Dől hátra a padon, és Viktort kezdi el figyelni. Elmosolyodik*
|
*Viktorra nézve bólint, s futásnak ered mellette. Ha Kokoro nem tudta visszaszerezni a labdát, akkor amint a földre pattan elkapja, s pattogtatva megpróbál ő is beletalálni egyszer, s akár sikerült, akár nem hátrál pár lépést.*
|
*Najólvan, hagyta eddig Kippeit a középpontban lenni, mpst ő jön! Amúgy is... ő jobb tesis!! Öhm.. Kokorot beérve felugrik, s kilöki a kezéből a labdát, majd pattogtatva visszaindul a másik palánk felé, átugrik Carmen felett, s a palánk alá érve egyből felugrik, s dob, ami valószínűleg talál is.*
|
*A szavakara a lányra néz egy pillanatra, majd vissza a földre. Ekkor jelenik meg Corni a képbe. Meglepve pislog párat a szavakra elmosolyodik, majd le is fagy arcáról.*
- Közös téma..? Azt is nehezen találunk.. nem tudod milyen életünk volt..
*Húzza el a száját, s nézi, ahogy a lány visszaül mellé. Bár az utolsó kijelentésre sóhajtva lehajtja a fejét, s elmosolyodik.*
- Akkor te kivétel vagy.. te másképp ismersz. De a többség úgy, ahogy mondtam..
*Néz fel, s úgy hallgatja a további szavakat. A kérdésre elhúzza a száját, s Narut kezdi el figyelni.*
- Az az értelme, hogy belátom, sohasem leszek olyan, mint ő. Csupán ennyi..
*A lányra néz, majd a játékot kezdi el figyelni. Carment látva elhúzza a száját, s sóhajtva a földre néz.*
- Tudod, régebben is, és talán még most is lángra gyúl bennem az, hogy valamilyen szinten gyűlölöm a bátyám.. de ne értsd félre. *néz sietve Cornira, majd Narura* Mindenben ő volt a jó és ez most sincs másképp... néha úgy érzem, hogy nem tartozom ide.
*Lehajtja a fejét, s sóhajt egyet.*
 |
*Látja a szeme sarkából, hogy Viktor is felzárkózik, így behúzza a vészféket, és jobbra-ballra sandítva, egyhelyben pattogtatja a labdát. Összeszorítja a fogait, de nem tud mit tenni.*
- Carmen!!
*Hajítja hátra a labdát, a sikításra ijedt, "mi történt??" pillantással fordul meg, ám csapattársát a földön látva a homlokára csap és megcsóválja a fejét.*
- Jajj, Carmen..
*Mély levegőt vesz, de a labda valószínűleg már Kippeiéknél van. Erőt vesz magán, és a saját palánkjuk alá rohan, ahogy lepattan a labda azonnal elkapja, és a pálya szélén, nagy léptekkel vezeti az ellenfél palánkja felé. Ha Carmen még a földön van, akkor átugrik felette, és ha Kippeiék nem érték volna be, a levegőbe szökken, és kosárra dob, ami valószínűleg be is megy.*
|
*Ahogy Viktor levakarja magáról, átöleli az egyik lábát, és már készülne beleharapni, de megmenekül. A földre csap, és talpra ugorva a trió után szalad integetve.*
- Kokoro! Itt vagyok! Kokoro, erre, passzolj!
*Ugrándozik, de ha felé repülne a labda, sikítva hasravágódik a földön, és két kezét a fejére szorítja.*
|
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
