|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.04. 20:47 - |
Egy jól felszerelt kórház modern gépekkel és különleges orvosokkal. A komoly balesetek elszenvedői ellátogathatnak ide néhányszor. Az építmény hatalmas, nagy benne a nyüzsgés, de minden nap megmentenek néhány életet..egyszer talán a Tiéd.
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Ahogy Kokoro mellé jön ránéz kíváncsian, majd karbateszi a kezeit. Egy sóhajjal elnéz apja és Naru felé. Elnézegeti őket és szusszanva félrenéz. Kokorot meglátva elhúzza a száját és leül mellé. Felhúzza mindkét lábát és átkarolja a térdeit. Nekidönti az arcát és úgy pislog a lányra.*
- Valami baj van?
*Kíváncsian fürkészi, majd sóhajt egyet és elpillant apjáék felé, végül vissza rá.*
|
*Mivel Kokoro nem ül le, elhúzza a száját. Hát jó.. neki mondjuk mindegy. A plafont kezdi el fürkészni, majd elnéz Naru felé, ahogy telefonál. Majd követi útját és elnézegeti a párost. Halványan elmosolyodik, majd maga elé pillant és elmereng. A helyzeten, de leginkább a fián. Ha.. Yama nincs, akkor talán meg se találják.. elhúzza a száját, majd megcsóválja a fejét és felhúzza az egyik lábát a székre. Átkarolja és nekidönti a homlokát, majd lehunyja a szemeit.*
|
*Kokorora néz a szeme sarkából, majd el Kippei felé. Hát jó.. attól, hogy megmentette a fuát, nem hitte, hogy bármi is változik közöttük.. illetve csak reménykedett - feleslegesen, úgy tűnik. Elhúzza a száját és tekintete váltakozik kicsit Kokoro és Kippei között, majd egy fejrázással a plafonra pillant. Nem fog beleavatkozni. Ha mégis megteszi, csak vitát szül. Elhúzza a száját és lehajtja a fejét. Elgondolkozik még kisKippei szavain, de nincs sok ideje, hisz Naru leül mellé és átkarolja a nyakát. Kíváncsian felpillant rá, a szavaira halványan elmosolyodik. A hajborzolás nem nagyon zavarja. Megszokta xD. Fejét a vállára hajtja, ha hagyja.*
- Csak azt tettem, ami helyes..
*Lehunyja a szemeit, majd lassan felnéz. Tényleg kimerült. Lassan elszakad bátyjától és ásít egyet. Elpillant Kokoro felé, majd fel rá és összehúzza a szemeit.*
- Csurom vizes vagy.. remélem nem fogsz megfázni..
*Húzza el a száját és igazít egyet Naru haján.*
|
*Biccent a dokinak, és zsebre dugott kezekkel a kisfiú után néz. Vesz egy mély levegőt. Végignéz a csapaton, majd a mobiljára pillant. Megcsóválja a fejét, és odébb ballag kicsivel az ablakhoz. Rákérdez Carmenre Natalie által.. pár percig tehát elvan, telefonál, aztán azt zsebre dugva ballag vissza. Sóhajt egyet, tekintetét körbefuttatja a csapaton, aztán egy mosollyal összefonja a karjait. Öccséhez ballag, leül mellé, és átkarolja a nyakát*
- Büszke vagyok rád, öcskös. Megmentetted Kippei életét, ez egy klassz dolog
*Vigyorog rá, és megborzolja a haját*
|
*Kicsit meglepődik, dehát Narumitól nem vár mást. Az intésre utánuk ballag, bár szokása úgy szétszóródni, ezért lehet, hogy néhányszor megáll bámészkodni, de remélhetőleg tovább noszogatják. Fia után néz, majd el a székek felé. Kippei és Yama szép távolságban.. jó, köszöni. Vagy leül Kippeihez, de szeretne Yama mellett is lenni, vagy leül Yama mellé, és Kippei fogja rosszul érezni magát. Inkább le se ül.. a falhoz megy, kisYama mellé, és nekitámasztja a kezét. Elnéz arra, amerre Kippei eltűnt, és sóhajt egyet. A földet kezdi el fürkészni, majd lassan, a fal mentén leül a földre, és felhúzza a térdeit*
|
*Narumi akciójára megcsóválja a fejét. Őrült.. teljes mértékben. Egy sóhajjal elindul a csapat után, ahogy megjelennek a dokik megáll és félrehúzódik apjához. Eltöpreng, ahogy Kippei is elindul elhúzza a száját. A szavaira halványan elmosolyodik és biccent.*
- Ne aggódj már
*Vonja meg a vállát és megcsóválja a fejét. Nézi, ahogy barátja eltűnik, majd a falhoz ballagva nekidönti a hátát és elmereng. Ő nem ül inkább le.*
|
*Naru után néz, Kippei kérdésére rá. Elnéz Yamára, majd le rá.*
- Gondolom van rá engedélye..
*Dönti oldalra a fejét, majd elindul Narumiék után. Közben néha elnéz Kokoro felé, majd inkább kisKippeire. Ahogy megjelenik a doktor megáll és biccent. Óvatosan leteszi a fiát és végigsimít a fején. A doktor szavaira sóhajt.*
- Rendben és köszönjük
*Néz utánuk, majd szájhúzva félre. Megcsóválja a fejét és leül egy Yamától távolabbi székre. A térdeire támaszkodik és elgondolkozik.*
|
*A szóváltásra elmosolyodik és hol kisKippeire és kisYamára pillant. Aranyosak.. Naru lefegyverezésére eltáltja a száját, majd összehúzza a szemeit.*
~Annak a fegyvernek nem kellene már meglennie.. vagy ez már egy új fegyver?~
*Vág unott arcot, majd megcsóválja a fejét. Naru után lépked. Kézen fogja Yamát is, ha engedi. Nem akarja, hogy elkeveredjen mellőle. Az orvosokat meglátva megáll és közelebb húzza magához a fiát. Eltöpreng, majd félrenéz. Egy sóhajjal elengedi Yamát és a székekhez ballagva leül. Akkor most várnak.. addig aludhat egyet? xD Ásít és félrebiccenti a fejét.*
|
*Megmosolyogja Yama gesztusát, anyja szavaira csak rándít egyet az arcizmain. Na persze -.- Narumi után néz, ahogy egy őr elkezdi lefegyverezni, eltátja a száját. Nagyokat pislogva nézi a jelenetet, az intésre apjára pillant*
- Narumi mindig hord magánál fegyvert? Ez legális?
*Pislog rá kíváncsian, s néhány perces gyaloglás után eléjük lép egy orvos. A fülig ér a mosolya, ezt Kippei egy bizalmatlan fintorral díjazza*
- Szóval te lennél Kippei, igaz? Dr. Jackson vagyok, két nővér elkísér kivizsgálni, rendben?
*Lép elő két hölgy, és ha Kippei leteszi a fiát, akkor ők finoman megtartják a karjainál fogva, és lassan elindulnak. Még megáll, és hátrapillant*
- Ha sikolyokat hallotok, törjétek be az ajtót és mentsetek meg!
*Erőltet meg egy mosolyt, majd hagyja hogy tovább támogassák, de még mindig nem használja a jobb lábát. A doki megbiccenti a fejét*
- Kérem várakozzanak itt, amint lesz eredmény, szólunk
*Azzal sarkon fordul, és elsiet*
|
*Ez kedves, Kippei xD de végülis igaz. Meg kéne keresni az ő kedves, de legfőképpen csinos doktornőjét. Kokorora pillant, majd int*
- Maradj csak, én otthonosabb vagyok itt. Maradj a családoddal. Ti is!
*Pillant a két Yamára, és a recepcióhoz ballag. Amikor a nő nem figyel, kilop egy rózsát az ottani vázából, és az orra alá dugja. Rákönyököl a pultra, és elkezd... flörtölni, igen. Balszerencséjére elővillan az oldalán a fegyver, így a következő pillanatban hátsó támadásként már egy biztonságiőr csavarja hátra a karját. Lányos sikkantások közepette felvilágosítja a helyzetről, s ez persze csak azután jut el az őr agyáig, miután már kellemesen átzsibbadt a karja. Egyből elengedik, ígyhát nekilát megtapogatni az épen maradt csontjait. Egy szúrós pillantás, vált pár szót az őrrel, majd int a csapatnak, hogy jöjjenek oda. Ha közelebb értek, akkor egy búcsúcsókdobás a recepciós hölgynek, és elindul az egyik folyosón*
|
*Megszűnik a kilátás egy dzseki által. Felnéz Narura, de nem kéreti magát, visszaballag vele a többiekhez. Kippeire pillant, a kijelentésére elmosolyodik*
- Nem fogsz szurit kapni, ne aggódj.. annyira nem vagy beteg
*Simít végig a fején, és beballag a többiek után. Körbenéz, de elég sok a beteg. Fogalma sincs, merre kéne menni.. kisYama kérdésére ránéz, majd a recepcióra.*
- Megkérdezem
*Elvégre ő a beteg édesanyja, neki kéne intézkednie valamit*
|
*Amint beérnek körbepillant, Kippei szavaira halványan elmosolyoidk és biccent.*
- Naná, egy Kippeit se ismerek!
*Feszíti hátra a hüvelyujját, ekkor öleli át az apja. Felpislog rá kíváncsi szemekkel, majd egy sóhajjal Kippeire pillant. Eltöpreng, majd közelebb totyog, ha kell, apjával együtt. Nyitja a száját, majd be is csukja és Narumira néz.*
- Akkor most merre? Recepció? Vagy..
*Néz körbe, hogy mit lehetne még.*
|
*Kokoro leszakadt.. megáll ő is, Yamáékkal együtt. Hátrapillant a lányra és elhúzza a száját. Ahogy ismét melléjük kerül rápillant, majd maga elé és megszaporázza a lépteit. Beérve körbenéz, fia szavaira le rá és elmosolyodik kissé, de ez le is fagy arcáról. Kokorora néz és elmereng, majd Narura. Najó.. ő jártas a kórházban, vezesse őket :3*
|
*Az átkarolásra elmosolyodik és felpillant Narumira. Fürkészi egy ideig, majd maga elé pillant.*
- Nincs mit, bátyám
*Von vállat, majd körbenéz. Kokoro.. megtorpan, de Naru már vissza is megy érte. Bólint egyet. Szeme sarkából Kippeire néz, majd az ifjabbikra, végül a kórház fele fordul és lepillant Yamára. Ha jönnek, akkor tovább indul. Beérve a kórházba leengedi az esernyőt és kiteszi száradni. Remélhetőleg ugyaott lesz, ahova leteszi, mikor visszajön. Elnéz az ifjabbik Kippeire, majd kisYamára és mögé lépkedve a vállaire teszi a kezeit, majd magához öleli. Eltöpreng kicsit és egy ásítással félredönti a fejét. Azért ő is kimerült..*
|
- Köszönöm..
*Dünnyögi el a mai nap sokadszorra, de úgy érzi, még mindig nem elégszer xD felpislog apjára, majd az esernyőre. Eszébe jut valami, így Yamára nézve kinyitja a száját, aztán be is csukja. Állj, várjunk, anyu lemaradt.*
- Anyu?
*Kukucskál vissza apu válla felett, de szerencsére Narumi kezelésbe veszi a dolgokat. Felnéz az apjára, fejét nekidönti a mellkasának, és kapaszkodik a felsőjébe. Behunyja a szemeit, de most ébren marad. Kis idő után lepillant Yamára*
- Ha be akarnak nekem adni egy szurit, akkor nem ismerünk semmiféle Kippeit, oké?
*Vigyorodik el, de ahogy beérnek a kórházba, ez le is fagy róla. Huh, oké, bátorság. Elnéz a recepció felé, de nem tudja még, hogy merre fognak menni*
|
*Kiszáll és átsiet a másik oldalra, mikor megérzi, hogy eláll az eső a feje felett. Huh? Aztán rájön, hogy egy esernyő az. Elmosolyodik, átkarolja öccse nyakát, és magához húzva megborzolja a haját*
- Köszönöm, öcskös
*Látva, hogy a beteg is megvan, szépen elindul a kórház felé. Népszámlálást tart, de.. valaki hiányzik. Összevonja a szemöldökét és hátranéz az esőben ácsorgó lányra. Sóhajt egyet, és mivel tudja, hogy Yama úgyis utána megy, elkerüli ezt, lekapja magáról a felsőt, és kilép az esernyő alól*
- Istenem, Tokunaga.. *siet vissza hozzá, hisz ha Yama megy, Kippei megint bemorcul. A lány feje fölé libbenti a dzsekit* egyszer tüdőgyulladást kapok miattad. Ne most bámészkodj, fogsz még látni szebb csillagokat is!
*Nyomja meg a térdével a hátsóját. Máshogy nem tudja tolni, mert a két kezével a felsőt tartja. Szépen benoszogatja a többiek után, kirázza a dzsekijéből a vizet, visszateríti magára, és ajtót nyit a Kippei párosnak*
|
*Az esőt figyeli, de ahogy az autó megáll, rögtön feleszmél a gondolataiból. Feljebb húzza kicsit a pulcsija ujjait, nem egészen könyökig, csak úgy alkar közepéig, és kiszáll. Az esőt megérezve először megborzong, aztán inkább elindul a csapat után. Becsukja az ajtót és felzárkózik, de nyomban meg is áll, és felnéz az égre. Kezével egy ideig tartja a haját, hogy a szél ne fújja az arcába, aztán megadja magát a viharnak. Az égen megjelenő, legfényesebb csillagot nézi, amely a felhők miatt így is alig-alig, de látszik. Nem szándékozik egyelőre tovább menni, mivel melegből szállt ki, az eső sem zavarja. Csak nézi a csillagot, és gondolkozik*
|
- Pimaszkodsz?
*Csóválja meg a fejét szigorú szemekkel, de a tekintete élettel telve csillog. Biccentve nézi, ahogy Carmen kiszalad, s még utána is sokáig fürkészi azt a pontot, ahol eltűnt. Kitárja oldalra a karjait és végigdől az ágyon. A plafonra mered, majd lehunyja a szemeit, s alkarját a homlokára csúsztatja.*
- Atya-gatya..
*Sóhajt fel, majd felnézve a plafont kezdi el fürkészni. Teljesen elmerül a gondolataiban*
|
*Naru két kezére pillant, ahogy elkezd felfelé emelkedni, még levegőt venni is elfelejt. Sok dolog végigfut a fején miközben az ajkai felé közeledik, arca pedig lángol a zavartól. Ahogy irányt vált megkönnyebbül egy kicsit, és elmosolyodva lehunyja a szemeit. Nézi, ahogy mellé ül, ám ahogy rögtön ki is tessékeli, durcásan elhúzza a száját.*
- Pihenésre, mi? Inkább egy gatyába rázásra..
*Dünnyögi halkan, menet közben azért feláll és nyújtózik egyet. Vidám kuncogással félrebiccenti a fejét, és int egyet Narunak.*
- Szia később!
*Sarkon fordul és az ajtóhoz szalad, szélesre tárja, kilibben rajta, és becsapja maga után*
|
*A heves fejrázásra pislog kettőt, ahogy leveszi a nyakláncot eltöpreng, a kijelentésére ajkai egy kósza félmosolyra kanyarodnak. Töprengve maga elé néz*
- Lillánál? Igen..
*Dünnyögi halk gondolataiként, ahogy visszakerül a nyakába a nyaklánc kicsit meglepődik, de ezt nem mutatja ki. Felnéz Carmenre, a mosolyra mosollyal felel. Kezeit kétoldalt a dereka mellé csúsztatja az ágyra, megmarkolja kicsit a takarót, és felemelkedik a lány arcához. Miközben az ajkai felé hajol, elgondolkozik*
~Szeretném elmondani neki.. hogy könnyítsek a lelkiismeretemen.. de ha elmondom neki.. azzal az ő lelkiismerete nehezül meg.. és ezáltal az enyém is még nehezebb lesz..~
*Áll meg Carmen ajkainál, végigsimít az arcán, majd feljebb emelkedve egy csókot nyom a homlokára. Visszaül mellé az ágyra, és elvigyorodva rákacsint*
- Rendicsek. Na, sipirc kifelé! Pihenésre szorulok
*Bólogat okoskodón, és halványan elmosolyodik*
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
