|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.21. 12:21 - |
|
A lovaglások során könnyű megsérülni, ezért a Kastély egyik kis zugába egy orvosi szoba épült. Az ápolónő kedves és mosolygós, de a komolyabb esetekkel már a kórház foglalkozik... |
[339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Yama szavaira oldalra néz egy mosollyal.*
- Nem is kell, hogy olyan legyél mint amilyen én vagyok. Te úgy vagy jó, ahogy vagy.. ilyen.. Yamásan.
*Figyeli öccsét, ahogy a falnak dől, hosszan, töprengve, majd feleszmélve a gondolataiból Carmenhez lépked, ha hagyja megfogja a kezét és segít neki felállni. Még Bobby pórázát is a kezébe nyomja.*
- Hercegnő, hoznál nekünk egy pohár kávét?
*Szabad kezével zsebébe nyúl, kivesz egy kis pénz és Carmen tenyerébe teszi, majd az ajtó felé noszogatja. Ha kiment, visszamegy Yamához és elé állva egyik kezét csípőre teszi, a másikkal megtámaszkodik öccse feje mellett. A szemeit kezdi el fürkészni komor, töprengő, szigorú arckifejezéssel, majd egy laza mozdulattal vállat von.*
- Én nem látok benned semmi "más"t. Ugyanolyan vagy, mint bármely másik ember. Vagy várj csak!
*Kerekednek el szemei, állát két ujja közé fogva hajol hátra, tetőtől talpig végigméri Yamát, majd bólogat.*
- Igen, az átlagosnál jobb a kiállásod.. hiába, olyan helyes vagy mint én
*Vigyorodik el, de most nem borzolja össze a haját. De csak azért, mert megsérült ;) ismét megtámaszkodik a feje mellett, másik kezét pedig a vállára teszi.*
- Akkor se kívánnék más öccsöt, ha lehetne.. minden ember más, és nem baj, ha különleges vagy. Bár minden ember különleges a maga módján..
*Von vállat, és az ágyhoz ballag. Menet közben zsebre dugja a kezeit.*
|
*Bátyja szavaira sóhajtva a földre néz.*
- Nem én akartam így.. és én is örülök, hogy te vagy a bátyám.. nem tudnék mást elképzelni.. bár olyan lehetnék, mint amilyen te..
*Húzza el a száját, s leveszi kezét bátyja válláról.*
- De nem leszek.. nem tudok olyan lenni.. próbáltam, de nem sikerült..
*Halgat el, s mély levegőt vesz. A plafonra néz, de még véletlenül se bátyjára.*
- Miért vagyok ennyire más?
*Fordul oda végül Naruhoz, s lehajtja a fejét. Megfordul és a falhoz dönti hátát, majd a fejét is hátrahajtja.. Kicsit maga alatt van, ha lehet így fogalmazni.*
|
*Aggódva oldalra dönti a fejét, és hallja, hogy Yama feláll. Már mozdulna, de inkább visszaül, hisz ha Naru nem tesz semmit akkor ő minek pampogjon? Lehajtja a fejét, kutyája nyüsszögve mászik elé, egyik mancsát a térdére pakolja, s elkezdi nyalogatni a kezét. Ettől máris elmosolyodik.. hallgatja Naru szavait és elfordítja fejét a hang irányába, de nem szól közbe.*
~ Ez most akkor is meleg helyzet volt.. elsülhetett volna rosszabbul is..bár..ez nem eléggé rossz?~
*Sóhajt, visszaerőlteti magára a mosolyt, és némán simogatja tovább a kutyust*
|
*Ahogy öccse megpróbál felállni, nem csinál semmit.. nem csinál semmit??? Nem csinál semmit.. (*userke megtapogatja a homlokát, de nincs láza*). Megfogja a vállán lévő kezet pár pillanatra, majd az ablak felé fordulva karba teszi kezeit. Sóhajt egyet és megcsóválja a fejét.*
~Ezt viszont már nem ússza meg szárazon..~
*Arcvonásai nem tükrözik gondolatait, teljesen nyugodtan, higgadtan néz ki a fejéből. Hátranéz Carmenre, majd a kutyákra, végül öccsére, és megereszt egy mosolyt.*
- Tudod, örülök neki, hogy te vagy az öcsém.. de az ilyen eseteket nem kell túlzásba vinni. Tudom, hogy tudsz vigyázni magamra, de nekem meg kötelességem vigyázni rád..
*Húzza ki magát és mély levegőt vesz.*
|
*Naru szavaira elmosolyodik, s Carmenre néz, majd vissza rá. Sóhajt egyet, s a plafonra néz. Nézi, ahogy bátyja az ablakhoz ballag, s a szavaira mély levegőt vesz.*
- Kö.. köszönöm..
*Néz Narura, s ekkor fogja meg Carmen a kezét. Ránéz, de el is húzza.*
- Jól vagyok
*Jelenti ki, s felül. Összeszorítja szemeit, de hamar el is múlik a fájdalom. Lelógatja lábait az ágyról, s megtámaszkodik az ágy szélében, s úgy néz le a földre. Sakura Bobby után néz és megcsóválja a farkát, de ltáva, hogy a játéknak vége, gazdája elé vánszorog. Leül elé, hátracsapja füleit, s úgy pislog gazdájára. Hol jobbra, hol balra dönti a fejét. Yama megsimogatja a fejét, s egy sóhajjal feláll.*
- Nem tudok nyugton maradni.. nem érdekel..
*Von vállat, s ha valaki megpróbálná visszanyomni az ágyra, háát, azt szépen kiosztja.. az ablak felé lépked, s Naru mellé áll. Kinéz az ablakon, s egyik kezét a sebére szorítja, másikat Naru vállára teszi, de nem mond semmit. Megrázza a fejét és lenéz a földre. Sóhajt egyet.*
|
*Yama, apjára tett megjegyzésére, csípőre teszi a kezeit és felháborodott arcot vág, majd egy sóhajjal megrázza a fejét. Mindegy.. Naru marasztalására elmosolyodik, ám a doktornőre tett megjegyzésre egy mérges grimasszal tűntetőleg félrefordítja a fejét, s karba teszi a kezeit. Csinos, cehh.. Bobby ugyan lekerül Sakuráról, de aztán pattan is fel, és véget vetve a játszadozásnak Naruhoz üget. Lihegve odadörgöli térdéhez a fejét, majd gazdájához ballag, és engedelmesen leül mellette. Yama szavaira durcás arcvonásai aggódássá formálódnak át. Sóhajt egyet, és kikeresgéli a fiú kezét, hogy megfoghassa.*
- Pihenj.. attól jobban leszel, hidd el!
|
*Már épp menne, de öccse elkapja a kezét. Értetlenül fordul vissza, a kérésére elhúzza a száját.*
- Öcskös, hidd el hogy maradnék, de szólít a kötelesség.. és neked amúgy is pihenned kell! Ne akard hogy visszajöjjön a doki.. *néz körbe, majd elvigyorodva hozzáteszi* ..bár nagyon csinos, azt meg kell hagyni!
*Veregeti vállon öccsét gyengéden, de eszébe jut Carmen, így egy köhintéssel behúzza a nyakát.*
- Bocsi..
*Az órájára néz egy sóhajjal, majd az ablakhoz sétál, és a párkánynak dőlve néz vissza öccsére.*
- Jól van, 10 perc még belefér. Szerintem amint visszajön a doki, kérj tőle egy erősebb fájdalomcsillapítót
*Von vállat, és a kutyákra néz. Tényleg ki lett közösítve :(((*
|
*Naru fekvőtámaszozására összehúzza szemeit.*
~Erre inkább nem mondok semmit.. de ha baja lesz, kinyúvasztom.. abban biztos lehet..~
*Bólint egyet, s a plafonra néz. A telefoncsörrenésére felkapja a fejét, a szavakra elhúzza a száját.*
- Na persze.. Callaway úrrúl nem hiszem el, hogy ilyeneket mondana rólam, meg nekem.. ehh.. jó vicc..
*Von vállat durcásan, s felül az ágyon. Ekkor kap egy puszit a homlokára. Felnéz bátyjára, s mielőtt elmehetne, megfogja a karját.*
- Muszáj menned? Maradj itt..
*Néz rá gyermekiártatlansággal, majd el is engedi a karját, mert fájdalom hasít a gyomrába. Összeszorított szemekkel dől vissza az ágyra és szorítja egyik kezét a sebére.*
- A fenébe.. csak egy kicsit múlna el.. de neem..
*Mérgelődik halkan, s felnéz Narura, végül Carmenre. Sakura megszeppen, mikor a hátrő fertájánál kezd el szomatolni Bobby, de szerencsére ez nem tart sokáig. Megfordul, s épp ekkor tehénkedik rá a kutya. Remek.. a földön fekve nyüsszent egyet, majd megharapja Bobby nyakörvét és úgy taszítja le magáról, s ő kerül felülre.. na, hát, hiába.. vadkutya volt. Neki meg kellett védenie magát. ;)*
 |
- Hmm, hát szerintem Bobby inkább játszik Sakurával, mint hogy Naru játsszon vele.. de ez csak egy gondolat.
*Mosolyogva felhúzza a lábait és ledől Yama mellé ha hagyja. Szorosan hozzábújik, fejét mellkasára hajtja, kezével átkarolja a mellkasát ügyelve arra hogy a sebet ne érintse. Bobby hagyja magát átfordítani, s tűri hogy felhúzzák. Kiszökken Sakura felé és játékosan felé kap, majd szalad egy kört körülötte végül megáll a hátsó fertájánál, és azt kezdi el szimatolgatni. Naru mehetnékjére nyüsszentve odadörgölődzik a lábához, majd visszaszalad Sakurához és megpróbál rátehénkedni.*
- Apa is igazán régen beszélt velem.. *sóhajt fel, feljebb csusszanva arcát Yama nyakába fúrja. Naru puszijára felül és ő is ad neki egyet, majd visszadől ismét.*
- Rendben, siess vissza. Szia!
|
*Már épp elérné Sakurát, mikor Bobby a hátára ugrik. Kezei szétcsúsznak és lefejeli a földet. Az orrát dörzsölgetve emeli fel a fejét, öccse szavaira csalódott arcot vág.*
- Úgy gondolod?
*Szipog egyet, elkapja Bobby farkát és meghúzza ha tudja, de mivel Sakura már teperi is le, inkább hagyja őket. Felkönyököl a földön, úgy néz rájuk, majd egy sóhajjal fellöki magát karjaival, és fekvőtámaszokat kezd csinálni. Nyakláncai előbillennek felsője alól, karkötője is lecsúszik kézfejére. Az orrán vett levegőt a száján fújja ki, és szépen el-erősítget ő ott.. megcsörren a mobilja, egyik kezével a zsebébe nyúl, és fél kézzel fekvőtámaszozik tovább. Neki ez gyerekjáték ;) a telefont lenyomja és füléhez emeli.*
- Speak, mondd. Nem, nem zavar..uram.. *nyög fel, amint kinyújtja könyökét, majd ismét behajlítja* hogy én? Semmit uram, erősítek.. várjon, kézcsere..
*Fellöki magát, keze elszakad a talajtól, átdobja másik kézbe a telefont és folytatja a fekvőtámaszokat. Jobb karral könnyebben hasal le, s nyomja fel magát.*
- Itt vagyok, hogyne. Mondja csak. Akar beszélni Carmennel? Őőő megvan igen.. *felnéz az ágyra, s amint megvolt a 20 hajlítás zihálva leül. Egyik térdét felhúzza, s ráfekteti karját.*
- Hogy én? Rendben, megyek. Semmi, az öcsémmel történt egy..baleset. Igen túléli. Köszönöm, szerintem is kemény legény.. áh uram, zavarba hoz, néha úgy érzem Yama keményebb mint én. Jól van jól van, ha ön mondja.. most azonnal? De..hogyne. Ott leszek. Visszhall!
*Elrakja a mobilt és feltápászkodik. Megsimogatja a kutyákat és az ágyhoz lép.*
- Apád csókol, neked meg jobbulást kíván.
*Néz Carmenre, majd Yamára, csinál egy vállkörzést és felkapja a dzsekijét.*
- Nekem most mennem kell, valami gond van a cégnél és utána kell járnom. Legyetek jók, amint tudok jövök vissza..
*Ad egy puszit Carmen majd öccse homlokára, és az ajtó felé indul. Ha nem állítják meg akkor visszanéz, biccentve int egyet és eltűnik mögötte.*
|
*Carmen szavaira sóhajt, a kérdésre elmosolyodik.*
- Persze, hogy bent maradtam volna.. de az akkor is más. Egy lánynak nem kellemes látvány egy ilyen..
*Megvonja vállait, s felnéz a plafonra.*
- Semmi kedvem itt maradni..
*Jelenti ki egyszerűen. Sakura meglepettem figyeli, ahogy Naru közeledik felé, így feláll, hátrálni kezd. Mikor Bobby leteperi a férfit, sóhajtva leül. De a hím kutya is felé tart, így feláll ismét, hátrál, de nem sok sikerrel. A kutya elkapja a grabancát, így a földre kerül. Megpróbálja Bobbyt a hátára fektetni, úgy, hogy átfordul, s felé kerül. Rámorran játékosan, majd a nyakörvéhez kap, hátrál, így felhúza Bobbyt állásba.*
- Hé, Bobby játszik Sakurával! Mi történt?
*Yama Carmenre néz egy mosollyal, s vissza a párosra. Végül Narura.*
- Naru, azthiszem kiközösítettek
*Elmosolyodik, s úgy figyeli őket tovább.*
|
- Oh tényleg.. elfelejtettem..
*Mosolyogva visszafordul, a csókra meglepődik, majd egy széles mosollyal visszacsókol, és megtámaszkodik az ágyon. A kérdésre lehajtja a fejét.*
- Mert nem akartalak magadra hagyni.. és még most sem akarlak! Nekem megérte... mert melletted lehettem.. kint ácsorogni és várni csak rosszabb lett volna.. ennek így kellett lennie. Te is bent maradtál volna, nem?
*Vonja meg vállait kíváncsian oldalra döntve a fejét. Bobbyt sikerül a földre teperni, morogva harap bele Naru hajába ezzel próbálva meg leszedni magáról, de mikor feláll ő is elengedi. Pihen egy kicsit, mikor Sakura felé mászik morranva feláll és lendületet szerezve a hátára ugrik, ezáltal lehet hogy a földre hasal, de az sem zavarja, a hátáról leszökkenve érkezik meg Sakura elé, és a nyaka felé kap hogy a földre tudja teperni, de csak játékból.. nem átharapni akarja a torkát, csak elkapni a grabancát :P*
|
- Hé hé hé hé pajtás azt úgy.. héééé!
*Tör fel belőle mikor Bobby elkezdi a felsőjénél fogva húzni. Mikor elengedi letörli nyakáról a kutyanyálat, és vicsorogva négykézlábra fordul.*
- Na jól van, te akartad! Széééttéplek..morr..morr..wáóooorghh, gyere csak, gyere!
*Mászik oda hozzá, és megpróbálja elkapni a nyakörvét, melyre rá is harap.. igen, Naru négykézláb állva, kutyaszerű morgással harapja Bobby nyakörvét, és ha tudja rátehénkedve a földre nyomja, majd elkezdi köpködni a kutyaszőrt.*
- Fhuúájj... azt hiszem lenyeltem az egyik bolhád..
*Megtörli a száját és Sakurára néz, oldalra dönti a fejét, a hajába túr, megvakarja a füle tövét mintha egy bolhás kölyök lenne, majd Sakura felé kezd mászni.*
- Téged is elkaplak! El bizony!
|
*Narumi szavaira elhúzza száját. Sóhajt.*
- Ha nem adod vissza, nem fogom beszedni az én gyógyszereimet, de ha ezt akarod, felőlem...
*Megcsóválja a fejét. Nézi, ahogy játszik Bobbyval. Carmen kérdésére odanéz.*
- Játszanak... mi mást? Gyerekes, elfelejtetted?
*Sóhajtva odahúzza magához a lányt, s ha tud egy csókot nyom ajkaira.*
- Figyelj, miért maradtál bent? Talán még most is látnál...
*Megrázza a fejét. Sakura leszökken az ágyról, s leül. Nézi a párost, ahogy játszik, de ő nem csatlakozik, úgy se hagynák... csak nézi őket.*
|
*Sakura jöttére mosolyra húzza ajkait, és ha tudja megsimogatja a kutya fejét.*
- Tiszta Bobby.. csak neki kötelessége tudni az ajtók kinyitását.
*Mosolya kiszélesedik, Yama szavaira fülel, majd bólint.*
- Ha a doktornő is benne van, akkor rendben.. Bobbyt pedig nem idegesítené szerintem..
*Fordítja hátra fejét a hangokat fülelve. Bobby játékos morgással fog rá Naru felsőjének nyaki részére, felpattan, s elkezdi cibálni, húzni vonni, közben szüntelenül csóválja a farkát, majd elengedve hátrébb szalad, lehasal, fenekét az ég felé tolja és Narura vakkant bírkózásra hívva.*
- Öö.. mit csinálnak?
*Hajol közelebb Carmen Yamához értetlen arccal*
|
- Könnyű a leggyengébbet bántani.. *durcáskodik, öccse szavaira vigyor szökik ajkaira* felejtsd el! Nálam lesz! És ne aggódj, amíg te is szeded rendesen.. *szemforgatva sóhajt, a plafonon állapodik meg tekintete, elhúzza a száját* ....én is szedem rendesen..
~De csak azért, hogy ő is meggyógyuljon! Igen!~
*Sakura jöttére elmosolyodik, majd töprengve feláll és leheveredik a földre Bobby mellé. Átkarolja és az oldalát kezdi dögönyözni, ha hagyja.*
- Mi legalább tartsunk össze, nem igaz?
*Két kézbe fogja a fejét és egy csókot nyom az orrára, majd odadugva hozzá a fejét összekuporodik mellette, és úgy simizi. Áá, ő tiszta felnőtt!*
|
*Mikor Naru zsebreteszi a gyógyszeresdobozt összehúzza szemeit, s kinyújtja a kezét.*
- Azt pedig most add vissza! Nálad rossz helyen lesz! Add vissza! Most!
*Mordul rá kicsit szigorúan, majd sóhajt.*
- Hogy kitől? Szerintem a drága apánktól... de ne is emlegessük
*Megrázza a fejét, s sóhajt. Megérzi a kezén a lány kezét, s elmosolyodva ránéz.*
- Megpróbálok meggyógyulni, ígérem
*Oldalra biccenti a fejét, miközben felül.*
- Oké, majd szólok... tényleg, Sakura! Szegényt egyedül hagytam...
*Az ajtó ekkor nyílik, de nem lehet nagy alakot látni. Ha lejjebb emeljük tekintetünket, meglátunk egy kutyát. Yama mosolyogva néz le rá.*
- Szia öreg lány
*Sakura odabaktat hozzá, s egyből felugrik az ágyra, megnyaldossa gazdáját, s lefekszik.*
- Sakura... hogy kerülsz ide? Köhm... és hogy nyitottad ki az ajtót?? Na, ezt nem fogom megtudni...
*Megcsóválja a fejét, s megpaskolja a fejét.*
- Carmen, szerintem itt lesz velem Sakura. Legalább Bobbyt sem idegesíti
*Néz el a kutya felé, majd vissza a lányra, s Narura.*
|
- Hát nem tudom, én nem csak egy nagyon makacs embert ismerek..
*Vág jelentőségteljes arcot Naru felé fordulva, majd egy szeretetteljes mosollyal kitapogatja Yama kezét, és megfogja ha tudja.*
- Gyógyulj meg minél hamarabb, jó? Gyűlölöm hogy törzsvendégek vagyunk a gyengélkedőn vagy a kórházban.. és nem is szeretném, ha bármi bajod esne..
*Apró mosollyal szorítja meg az eddig fogott kezet, ha Narunak ez túl nyálas rész lenne, majd elfordul ;)*
- És ha szükséged van valamire, csak szólj nekem! Inni, enni, ruha vagy.. tényleg, Sakura miatt sem kell aggódnod, majd én gondját viselem!
*Bólint határozottan, Bobby sóhajtva a mancsaira hajtja fejét, de nem mutat ellenvetést.*
|
- Ez zsarolás!
*Csattan fel felháborodva, de arcán széles vigyor csücsül. Ahogy a doktornő elmegy az ágy mellett, elmosolyodik.*
- Valamit valamiért..
- Köszönöm hogy ön is mellettem van, kisasszony
*Vág egy gyerekes grimaszt, Carmen jöttére rámosolyog de a szavait hallva szusszan egyet, és karba teszi a kezeit.*
- Cehh, én nem vagyok mazoista! Csak nincs szükségem a gyógyszerekre, megállok a lábamon nélkülük is!
*Sértődötten félrefordítja a fejét, de a pohár víz és a gyógyszere látványára elhúzza a száját. Átveszi őket, és a tenyerébe szórva egy tablettát visszanyomja rá a tetejét, de ezzel a lendülettel zsebre is teszi. Úgy ni.. fintorogva néz a tenyerére.*
- Nincs epres kiszerelésben?
*Néz a doktornőre, de mivel pakolászik lehunyja a szemeit, befogja az orrát, a szájába veszi majd a pohárért nyúlva lenyeli. Sóhajtva engedi el az orrát, de meg kell állapítania, hogy annyira nem volt szörnyű.. leteszi a poharat az asztalra, és ha tudja összeborzolja öccse haját*
- Kitől örökölted ezt a makacsságot? Ugye nem te tanítottad neki, hercegnő?
*Néz Carmenre egyik szemöldökét felhúzva, de érezhetően viccel.*
 |
*Narumira néz egy fintorral, majd a pohárra és a gyógyszerre.*
- Cehh... minden a te szöveged? Jajj már... akkor viszont
*Elveszi a zsebéből a másik gyógszert, s felmutatja.*
- Akkor neked is be kell venned
*Néz Narura, s odanyújtja neki, majd elveszi az ő gyógyszerét.*
- Megegyeztünk?
*Néz durcásan a testvérére, majd elveszi a poharat is. Ekkor jön oda Carmen. Egy sóhajjal ránéz, majd a plafonra.*
- Csak akkor, ha ő is beveszi!
*Makacsul felszegi állát, de össze is görnyed a fádalomtól.*
- Oké, oké, beveszem..
*Néz le a sebére, majd elveszi a pohár vizet is. Bekapja a gyógyszert, lenyeli, s iszik rá vizet. De csak a felét. A poharat visszanyújtja Narunak.*
- Tessék, még van neked is...
*Ránéz, majd a gyógyszerre ami a kezében van.*
- Rajta
*Felnéz rá, majd egy sóhajjal visszadől az ágyra. Carmenre néz, s Narura. Figyeli, hogy beveszi-e vagy sem.*
|
[339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
