|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 22:01 - |
|
Itt zajlik a reggeli, az ebéd, és a vacsora. Asztalcsoportok rengetege, a kaja ingyen van, de az étellel játszani tilos! A konyhásnéni árgus szemekkel figyeli a huligánokat is.. |
[199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Ránéz a lányra, s látja rajta az aggódottságot.*
-Ne... Jó. Mennyünk.-
*Nem akarja, hogy a lány rosszul érezze magát emiatt, így beleegyezik, hogy lemennyenek a dokihoz.*
-De csak egy feltétellel!-
*Nevet rá huncutan*
-Ha te is kivizsgáltatod magad és ágyba fekszel! Aludni és pihenni!-
*Feláll, s ha Sora is beleegyezik, akkor elindulnak az orvoshoz. Kedvesen a lányra pillant.*
-Kösz, hogy ennyit aggódsz értem. Hisz még alig ismersz..-
*Fejezi be halkan..*
|
*Enyhén szólva ledöbben, mikor a fiú ajka tényleg az övéhez ér, pedig Baby már rég kiment. Franco jól sejti, nyakig elvörösödik, tekintve, hogy még sohasem csókolózott életében. Keze meglendül, de félúton meg is áll, annyira magával ragadja az érzés. Mikor a fiú elszakad tőle, még sokáig csukva tartja a szemeit, kicsit szégyenli magát, amiért a "tapasztalt" fiú mellett ő még alig tud valamit.. *
- Semmi..baj..
*Böki ki nagy nehezen, ám látva Franco fájdalmát elszáll minden rózsaszín köd, megfeledkezve minden egyébről odasiet hozzá, és letérdel a szék mellé.*
- Nagyon fáj, igaz? Hagyd a teát, elkísérlek az orvoshoz!
*Kivételesen se nem kéri, se nem parancsolja. Csupán aggódik, ami kiüt a hangjából, és az arckifejezéséből is.*
|
*Nem bánja, mikor a lány odalép hozzá. A barnahajúra pillant, s távozni készül. Nem mond semmit neki, inkább tényleg megcsókolja Sorát. Ettől a lány biztosan zavarban érzi majd magát, de nem baj. XD Majd elengedi a lányt.*
-Ezt muszály volt megtennem.. Bocsáss meg.-
*Néz a lány szemeibe zavartan, aztán elfordul tőle, s eszébe jut fájós lába. Belehasít a fájdalom, s két szisszesnés között leül a székre.*
|
*Sértődötten kihúzza magát, tűntető hallgatásba merülve próbál kitalálni valami visszaszólást. Csak nem jön semmi.. ráadásul mikor Sora is odabújik a fiúhoz..*
- Ceh, nincs kedvem végignézni ahogy itt enyelegtek.
*Még nézi egy kicsit, ahogy Sora lábujjhegyre emelkedik, ám sietősen elfordul, s egy fintor kíséretében, durcásan kitépi az ajtót, bevágja maga mögött, és eltűnik a folyosón. Még lehet hallani hisztijét egy kis ideig..*
|
- Hogy miket csinálnak?
*Nagyot néz ismét. Csók, kézfogás, ölelkezés... érzi, ahogy ismét vörösödik egy árnyalatot, szerencsére Franconak van mentőötlete. Ő csak bólogat, fürgén, néha bizonytalanul. Sosem volt jó az ilyesmiben.. A drágámra összerezzen, széles mosollyal néz a fiúra.*
- Igaz, kicsim.
*Beharapva ajkát áll fel, bizonytalanságát egy mély levegővel űzi el. Francohoz lép, s a nyakát szorosan átkarolva néz fel a szemeibe - majd egy oldalpillantás Baby felé.*
- Nem mennél ki? Bár nekem mindegy..
*Lassított felvételként emelkedik lábujjhegyre, és Franco szájához hajol. Ha a lány kiment, hátrébb lépve sóhajt egy hatalmasat.*
- Ez meleg volt..
*Ha nem megy ki..mentőötletet!! :S*
|
*Nevet fel, hisz erre is tudja a választ. Belenéz a lány szemébe, majd választ ad neki.*
-Hát, aranyos azért, mert tudod mi nem olyan típusúak vagyunk, mint egyesek. Mi nem szeretjük annyira kimutatni, azt, ami csak ránk tartozik. *ránéz Sorára* Igazam van, drágám?-
*Látja a düht a barnahajún, de ez cseppet sem érdekli. Éppenséggel fel akarja húzni, ami sikerülni is fog.*
-Nos? ELtakarodsz végre innen, vagy nézed, ahogy enyelgünk egyet?-
*Nevet fel, hisz ezt csak viccből mondta. Viszont, ha a lány itt marad, akkor nem tudja mit csinál. Áhá, igen. Kitalál egy nyomós indokot, amiért nem fognak enyelegni. Sora beteg. Hm. Ez elég, nem?*
|
*Minek hagyná békén Francot, ha Sora mondta, hogy még randizni is elhívhatja? A kijelentés viszont meglepi, ajka megrándul, keze egy pillanatra ökölbe szorul. Ha most lenne a kezében valami kemény és hegyes.. sajnos Franco elvett tőle minden fegyvert. Visszaerőlteti magára a nyugalmat, közönbös hangon vonja meg vállait.*
- Azt mondjátok meg nekem, ha olyan régóta jártok, hogy hogy nem láttam semmi jelét?
*Megint okoskodva félrefordítja fejét, szemeit lehunyva kezd el magyarázni.*
- A szerelmesek, vagyis akik járnak folyton egymás kezét fogják, egymást átkarolva járnak, és abba se hagyják a csókolózást. Én nálatok egyiket se láttam!
*Nyitja ki szemeit szúrósan Sorára, majd Francora szegezve pillantását. Belül reménykedik, hogy az egész csak egy vicc..bár ha igaz, az sem tántorítja el, csak..úgy sokkal nehezebb lesz.*
|
- Hogy mi mit csinálunk?
*Kerekednek el a szemei, figyeli a magabiztos Francot, és még mindig csak tátog, mint egy hal. Gyors gondolatváltás után bizonytalanul bólint.*
- Igen, miii.. járunk!
*Bólint még egyet, bár láthatóan vörösebb egy árnyalattal.. nem is tudja, hogy ha kettesben maradnak, leszidja vagy megköszönje?*
- Köszönöm a teát..szívem.
*Mosolyodik el, végülis fel lehet fogni ezt egy kis viccként. Igen, viccelnek, és ebből még hasznuk is lehet, ha Baby felszívódik. Visszaül a székre, úgy várva a lány reakcióját.*
|
*Ránéz gúnyosan Babyre, aki ismét beleavatkozik mindenbe. Most úgy lehordaná mindennek, hogy az csak na. De a finomabbik változatot fogja használni. Az asztalra csap, majd feláll. Most elfelejtette fájós lábát, így egyszerűbb is lesz neki.*
-Kiscsillag! Most haggy minket békén! Én mondtam, hogy megcsinálom a teát, tehát ne avatkozz bele! Sorát pedig hagyd békén! *rápillant a lányra, s rákacsint* Tudod, mi már régóta járunk! Szóval kopj le! Rendben? Áhá, gondolom most nem hiszel nekem. Pedig így van. A fájós lábamról is kopj le! Aranyom. Keress magadnak mást, akit piszkálhatsz!-
*Elindul a barnahajú lány felé, kiveszi kezeiből a hozzávalókat, amit már elővett, s ő maga készíti el a teát, amit megígért Sorának.*
|
- Milyen megható..
*Csendül fel gúnnyal teli hangja az ajtóból, természetesen nem öltözött át, a magassarkút cserélte csak le egy még divatosabb papucsra. Mintha a strandon lenne. Az ajtófélfának dőlve áll, ebből következtethető, hogy mindent hallott.*
- Jajj, ne sajnáltasd már itt magad.. lefárasztod szegényt a hülyeségeiddel. Ráadásul nem látod, hogy fáj a lába?! Ő ugráljon neked teáért?
*Csóválja meg a fejét, ellökve magát az ajtófélfától becsukja az ebédlő ajtaját, és karba tett kezekkel körbenéz.*
- Majd én csinálok neked teát, pihenj csak
*Ereszt meg egy bájos mosolyt Franco felé, miközben szemeivel hozzávalók után kutat..*
|
*A fiú kérdésére eszmél csak fel emlékeiből, szaporán megrázza a fejét és egy vigyort erőltet magára*
- Semmi semmi, jól vagyok!
*Követi a fiút az asztalhoz, és leül a vele szemben levő székre. Felkönyököl, és a berendezést figyelve felsóhajt.*
- Csak előjöttek a régi emlékek, nem is tudom, mitől. Emlékszem, mikor anya 8 évesen főzni tanított. Mindenhova került a hozzávalókból, csak az edénybe nem.. *elmosolyodik, merengő szemekkel néz ki az ablakon* ..anya mégsem lett mérges, egy kendőt kötött a fejemre, egy kötényt a derekamra.. a földet súrolta, olyan nagy volt rám..gumikesztyűt is kaptam a kezemre, és kitakarítottuk az egész házat. Mire apa hazaért, semmi nyoma nem maradt. Sokáig nem értette, miért kacsintunk néha egymásra..
*Szinte látja maga előtt a gyerekkori képet, amely régen volt, mégis tisztán az emlékeiben ér. Keserű sóhajjal feláll a székről, és az ablakhoz sétál.*
- A nevelőszüleimmel is főztünk sokszor, de az már nem volt olyan..
*Pár pillanatig néz ki az ablakon, majd széles mosollyal megfordul.*
- Szóval, hol van az a tea? Ragaszkodtál ahhoz, hogy te csináld.
|
*Megrázza kicsit a fejét, de nem ellenkezi a lánnyal. Beérnek az ebédlőbe. Ránéz Sorára, s látja, hogy valami nincs rendben.*
-Sora? Minden rendben? Mi a baj? Olyan szomorúnak létszol.-
*A szemébe néz egyenesen, majd ha a lány válaszolt, az asztalhoz indul, odavánszorog, s leül.*
-Huh, mindjárt sokkal jobb.-
*Mosolyodik el, mint a vadalma. Nem tudja miért, de álandóan mosolyog a lány közelében.*
|
*Nem vitatkozik a fiúval, ha annyira akar teát főzni, akkor nem veszi el tőle a kedvét ;). Mikor megbotlik, aggódva leguggol mellé*
- Jól vagy? Nagyon fáj? Mégis csak jobb lesz, ha az orvos is látja
*Jelenti ki határozottan, látszik rajta, hogy nincs ellenkezésnek helye. Mikor a fiú elindul, immár egyedül, töprengve követi. Szorosan a közelében marad, hogyha ismét esni készülne, megpróbálja elkapni, vagy ha támaszkodni akarna, ott legyen. Az ebédlőhöz érve belöki az ajtót és hagyja, hogy előre menjen.*
- Itt is vagyunk
*Az ismerős környezet hatására felugranak benne az emlékek. Csak úgy pörögnek benne, megállíthatatlanul, súlyosan.. mosolya egyre lejjebb görbül, arca is egy pillanat alatt változik át szomorkássá.*
|
*Belép az ebédlő ajtaján, majd gondolkozóba esik.*
-Most milyen reggelit csináljak?-
*Csúszik ki a száján hangosan. A hűtőhöz rohan, kinyitja. Összedob valami kis ételt, majd egy tálcára helyezi. Két tányérral, két pohárral, s néhány szendviccsel. A reggelivel elindul az ajtó felé, s a fiúk szállását veszi célba. Ekkor már 8:30 volt.*
~Jól meglepődik majd!~
*Mosolyogva indul a fiúhoz, akit annyira szeret...*
|
*Nincs túl sok ereje ellenkezni, mikor végre szék kerül popsija alá, engedelmesen ül le. Egy mély sóhajjal igyekszik megnyugodni. Inuyasha szavaira megrázza a fejét*
- A könyv szerint 201 éves vagy.
*Bólogat szaktudóan, bár valószínüleg ezzel csak újabb vitát fog megszülni. Még egy ismeretlen név, ami mégis olyan ismerős.. Sango nevén töpreng, egészen Kagome felkiáltásáig. Itt észbekapva összerezzen, heves bólogatásba fog.*
- Vörös cica? Jajj, persze! Köve..
*Nem tudja befejezni, mert a lány már rántja is fel a székből, és megindulnak az ajtó felé.*
- Jövök, jövök! Nézzünk el a kertbe, a romokhoz
*Sóhajt fel ismét, közben vet egy felenyhült oldalpillantást a félszellemre.. mosolyogni még nincs ereje. Kíváncsi, mi lesz azzal a macsekkel, akit eddig teljesen normálisnak hitt...*
|
*Lassan Inura néz. Majd Sorára. Várja, hogy megnyugodjanak. Most ő az egyetlen, aki normális..*
-Sora! Inuyasha! Ismerkedjetek össze! Szóljatok, ha megismertétek egymást!-
*Amikor Inuyasha közli vele, hogy Sango eltűnt, akkor ahogy Inuyasha selytette, mérges lett Kagome...*
-Erre csak ennyit mondok: Fekszik!!! Miért nem szóltál eddig, hogy Sango eltűnt??? Már akkor mentünk is volna megkeresni és ha Sora mert volna, akkor ő is jöhetett volna. De akkor most kell indulnunk. Sora, velünk tartasz a másik világba? Nyugi, megvédünk!-
*Mosolyog egyet Sorára, majd kíváncsian várja a választ.*
~Remélem megtaláljuk. Hm. Várjunk csak, mi van, ha itt vagy az akadémián, csak nem vettük észre!?~
-Várjatok csak!! Sora, te tudod, a vörös cica legendáját?! A cica állítólag alakváltoztató és Shade a neve, de hallgat Sangora is, meg még egy csomó névre. Először őt kéne megtalálnunk!! Oké? Na nyomás!-
*Megfogja Sora és Inuyasha kezét, majd az ajtó felé ráncigűlja őket, persze nem durván...*
|
*Hátrál egy kicsit a lány viselkedésétól.*
-Kezdek félni tőle...-
*Amikor Sora behozza a füzetet és az orra alá nyomja, nem tudja elolvasni. Kagomére néz, hogy mi lelte a lányt. Oda megy Sorához, kiveszi a kezéből a füzetet, majd egy határozott mozdulattal leülteti egy székre.*
-Sora, te túl pörögtél... De ez engem nem zavar.-
~Jajj, remélem még időben visszajutok Kagoméval a középkori japánba.~
*Most fogja fel, hogy a lány legendákat mondott.*
-Legendák? Rólam?? Ez meg hogy lehetséges? Tudom 200 éves vagyok, de még sosem jártam itt.. Hm. Vagy mégis!?-
*Tanácstalanul áll, majd eszébe jut még valami.*
-Sango eltűnt. Nem találjuk sehol. Ezért jöttem ide.-
*Tudja, hogy most Kagome megint mérges lesz rá, de ez már nem lepi meg. Lassan megpróbál el osonni, de nem sikerül...Már a földön is van...*
|
*Mérgesen pukedlizik egyet, így teljesen olyan mint egy vörös pulyka*
- Meg tudom magam védeni!
*Kiáltja utolsó hangerejéből, egy lendülettel igyekszik kirántani a csuklóját. Ha sikerült, elhátrálva lerogy egy székre. Feltör belőle a kiskamasz, kis híja, hogy el nem bőgi magát. Igen, mostmár önmaga..*
- Ez nekem túl sok..
*Rázza meg fejét, lábait felhúzva a székre karolja át őket, homlokát térdeinek döntve nyomja el minden gondolatát. Csak egy perc..egy percnyi nyugalmat szeretne, hogy tisztázhasson magában mindent. De őrülten zakatoló szíve és egymást lökdöső gondolatai ezt nem engedik. Kagome fekszikjein már meg sem lepődik, ha Inuyasha feltápászkodik a földről, felnéz rá.*
- Szóval te félakármi vagy?
*Majd Kagomera pillant*
- Te meg ismered őt?
*Tekintete felváltva jár a páros között*
- Ti egy másik világot is ismertek, ahol démonok garázdálkodnak, és egy most meg akar minket támadni?
*Ha helyeslően bólogatnak, visszahajtja fejét a karjára, így takarva el az egész arcát.*
- Remek..
*Mormogását elnyomja a karja, olyan hirtelen kapja fel fejét, hogy a többiek talán meglepődhetnek. Kitágult szemekkel mered Inuyashára, aki ettől kicsit kényelmetlenül érezheti magát.*
- Megvan! Tudom már! Ó, én hülye liba!
*Kiabál lelkesen, lemászik a székről s az ajtó felé siet, közben megveregeti Inuyasha vállát, ha még ott áll.*
- Ne menjetek sehova! Fél perc! Maradjatok!
*Rohan ki az ajtón, hogy pár percen belül vissza is térhessen. Egy eléggé rongyos füzetben kezd lapozgatni, mint az őrült.*
- Inuyashát mondtál, igaz? Meg Tessaigat? És Sangot?
*Kérdéseire nem vár választ, addig lapozgat, ameddig rá nem bukkan a keresett oldalra. Diadalittas ujjongással nyomja Inu orra alá a lapot, ám már vissza is rántja, azt sejtve, hogy el tudta olvasni.*
- Tuddddom ki vagy te! Tudom tudom tudom! Tudtad, hogy legendák szólnak rólad? Rólatok.. igen, a tessaiga is itt lesz valahol..
*Lapoz tovább idegesen.*
- Tessaiga, tessaiga...
*Lehet, hogy mégiscsak elkél az a pszichológus? Kicsit túl van pörögve..*
|
*Inuyasha felé néz, majd ő megfogja Inuyasha kezét, hogy hagyja békén Sorát.*
-Inuyasha nem lehetsz ennyire öntelt!! Hagyd már békén Sorát! Mit ártott ő neked? Szerintem semmit!! Most meg...-
*Egy bályos mosoly után, egy kis ördög bújik ki belőle...*
-FEKSZIK!!! FEKSZIK!! FEKSZIK!!-
*Kacag egyet, majd tovább áll.*
|
-Na megállj csak!!-
*Oda rohan hozzá, megfogja az egyik kezét, vagyis a csuklóját, s megrántja. Aztán elkezd kiabálni vele.*
-Ide figyelj te..te..te...húú, nem is tudom, hogy minek nevezzelek már! Kagomét sem szerettem, de ő normálisabb nálad! Te vagy a belépzelt! Attól, hogy nem ismerem a ti világotokat, attól még jogom van itt lenni! Majd megismerem, bár..Nem tudom, hogy itt maradjak-e. Csak figyelmeztetlek téged és Kagomét, hogy egy démon garázdálkodik erre. Megvédtelek volna, sőt, azért is jöttem ide, de ezek után...Ne haragudj, de téged nem védelek meg!-
|
[199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
