|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 21:46 - |
|
Keskeny, szűkös folyosó. Egy kétfelé ágazó lépcsősor vezet fel ide, egyik oldal a fiúk szállása, másik a lányoké. Rohangálni tilos! |
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*Kokorora néz, de fel sem tűnnek neki a könnyei. Melissára néz, majd sóhajt.*
- Akkor én mennék is..
*Fordul sarkon, s lassan elindul. Még visszanéz.*
- Sziasztok
*Von vállat, s megszaporázza lépteit. Ha akarják, még utolérhetik. A talajt fürkészve eltöpreng.*
|
*Mivel Kippei megáll, ő is megáll. Ahogy elkezd mesélni, úgy kezd el írni is, tolla serceg a papír alatt, mégis megállás nélkül Kippeit nézi. Igen, lehet úgy is jegyzetelni, hogy nem oda néz XD. Teljesen lenyűgözik a hallottak, a lapra néz, és amint befejezi felemeli a tollát. Elmosolyodva oldalra biccenti a fejét, és visszanéz a fiúra.*
- Rendes barátaid lehetnek.. további sok sikert a rajzoláshoz!
*Pislog a fiúra, ekkor lép oda Melissa. Elmúlik a varázs, a szavait hallva elhúzza a száját, kitépi a füzetből a teleírt lapot, szemeivel végigfutja, majd szájhúzva Melissának nyújtja.*
~Van egója, az biztos. Csak azért mert őt választották főnöknek, nem biztos hogy egyedül csak ő profi.~
*Felsóhajt, és megrázza a fejét. Még gondolatban sem szeret vitázni.. Kippei felé fordul, és csillogó szemekkel a mellkasához emeli a kezeit.*
- Köszönjük az interjút, további szép napot!
*Biccenti oldalra a fejét fülig érő mosollyal.*
|
*Amint Kokoro belekotynyeleskedik összehúzza szemeit.*
~Neki CSAK és KIZÁRÓLAG jegyzetelnie kell!!! ÉN vagyok az újságíró főnök! Nem Ő!!~
*Néz szikrázó szemekkel Kokorora, majd Kippeire. A szavait hallva a lányra néz. Remélhetőleg ír!! A fiú kérdésére odakapja a fejét. Leengedi a hangfelvevőt és kikapcsolja.*
- Igen. Egyenlőre.. most meg kell írni az újságcikket és mehet is a suliújságba!
*Mosolyodik el, s Kokoro felé fordul.*
- Megkapom a jegyzeteket? Innentől már hagyd a profikra! Vagyis rám!
*Húzza ki magát, s várakozón a jegyzetekre néz.*
|
*A további kérdésekre összevonja szemöldökét, Kokoro kérdésére sóhajt.*
- Szeretek rajzolni, de nem bírom, ha folyton erről kérdezősködnek.. de ez titeket miért érdekel? Ti, újságírók mindenbe beleütitek az orrotokat
*Csóválja meg a fejét, s megáll. Nincs mit tenni, válaszolni kell, vagy sohasem szállnak le róla.. a plafonra néz. Most jönne jól egy haver, aki kimenti.. xD Visszafordul a lányok felé.*
- Azt szeretem benne, hogy azt rajzolom le, amit látni szeretnék.. az én elképteléseimet, a fantáziámat is használhatom, senkisem szabja sem. Örömömet lelem benne. A barátaim is szeretnek rajzolni, legalábbis a többsége.. így nem cikiznek vele, meg semmi. Örülnek a sikeremnek.
*Dönti oldalra a fejét, majd vállat von. Ismét visszatér a morcossága.*
- Végeztünk? Dolgom lenne..
*Fordítja félre a fejét, s várakozón körbenéz a folyosón.*
|
*Ahogy Kippei elindul felkapja a fejét, de ahogy Melissa is, kis híján áthúzza a füzetet egy szép vonallal, de még időben felemeli tolla hegyét a papírról. Utánuk siet, a dolgozatokat menet közben leteszi az ablak párkányára, és felzárkózik. Befarol Melissa mellé, a válaszokra teljesen meglepődik, és együttérző arccal, hosszan a fiúra néz. (kép).*
~Nem látszik rajta, hogy élvezné a versenyeket. Pedig általában az emberek többsége izgatott, ha versenyre juthat, és vagy büszke magára, vagy csalódott az eredményeiben. De őt teljesen hidegen hagyja.. még engem is lázba hoz egy amatőr íjászverseny is, de ő úgy beszél erről a rajzversenyről, mintha a szorzótáblából feleltették volna.~
*Ismét bebambul, csak akkor eszmél fel, mikor Melissa kirántja a kezéből a füzetet. Nagyokat pislog, majd szigorú arccal csípőre teszi a kezeit.*
- De.. *kíváncsian veszi vissza a füzetet, beleolvas* ...de... *értetlenül összevonja a szemöldökét, és felnéz* de...
*Ám látja, hogy ismét lemaradt, így kocogva felzárkózik. A füzetet az alkarjára fektetve jegyzi fel Melissa kérdéseit, de nem bírja befogni a száját.. mielőtt Kippei válaszolhatna, oldalra döntött fejjel, mellette állva felnéz rá.*
- A barátaid támogatnak az ilyen versenyben, vagy cikinek tartják hogy ilyen ódivatú hülyeségekre jársz? Nekem sokat jelent az, ha mások előtt megmutathatom a tudásom, akkor is ha ez a többieknek stréberség, vagy "gázos dolog". Én élvezem amit csinálok, szeretek rajzolni, és boldogsággal tölt el ha elismerik a rajzomat, de abból amit mondtál én azt szűröm le, hogy te csak szükségből rajzolsz, nem élvezetből. Igazam van?
*Jó, kicsit sokat beszél XD Jézusom, és kezd olyan "beleütjükazorrunkat" Melissás lenni. Dehát, ezt így gondolja és kész.*
|
*Amint elindul Kippei mérgesen néz (kép). Gyorsan utána megy, s a választ hallva felenged. Végre belekezd.. értelmes arcot vág, de a választ meghallva megrázza a fejét.*
~Nem ilyen választ vártam..~
*Húzza el a száját, majd felcsillannak szemei, de el is veti az ötletet. Kokorora néz, s kikapja a kezéből a jegyzetfüzetet gyors végigfutja, majd elkapja a tollat is, s néhány részt átír. A 'Nem sokat készültem rá' helyett 'Rengeteget készültem rá', az 'abból állt, hogy kint voltam a haverokkal..' helyett 'abból állt, hogy kint voltam a haverokkal és a tájat rajzoltam.' és így tovább.. átír mindent, úgy, ahogy annak lennie kell, majd visszaadja Kokoronak.*
- Így!
*Fut Kippei elé, s ismét odatartja a hangfelvevőt, de eltöpreng.*
- Hmm.. és miért köt le a grafika? A rajzolás? Mit szeretsz benne?
*Teszi fel a következő kérdést, s hátrálva, de halad.*
|
*Melissa hangját meghallva odanéz, de a lány már előtte is terem. A kérdéseket hallva szemforgatva sóhajt, s hátrébb lép.*
- Ez csak egy verseny! Nem kell nagy felhajtás..
*Fordítja félre a fejét, s el is indul. Valószínűleg utána jön a két jómadár, így belekezd a válaszadásba.*
- Olyan érzés, mint minden mást megnyerni.. sőt, nem is érzek semmit. Talán, hogy kiemelkedem a többiek közül ezen a téren. Nem sokat készültem rá, úgy emlékszem, hogy a felkészülésem abból állt, hogy kint voltam a haverokkal.. *húzza össze szemeit, s sóhajt* Senkisem segített... egy tanár mondta, hogy lesz verseny, beneveztem és nyertem.. Ezen nincs mit firtatni.
*Néz Melissára, majd Kokorora, s lehajtja a fejét.*
|
*A nevét meghallva felkapja a fejét, ajkai szétnyílnak, csillogó szemekkel mered Kippeire.*
~Tudja a nevem!~
*Pár pillanatig csak pislog a fiúra, de a papírokat meglátva sietve átveszi tőle, és a mellkasához öleli.*
- Kokoro Tokunaga, igen! Köszönöm..
*Néz a papírokra, és lassan feltápászkodik. A kérdésre már nyitja a száját, de egy hang belefojtja a szót. Kíváncsian hátranéz a válla felett, Melissát meglátva összeszorítja a fogait.*
~A legjobbkor.... már tudta a nevem!!!!!~
*Morcoskodik magában, és úgy nézi szikrázó szemekkel ahogy Melissa Kippei arcába mászik. A parancsra kap csak észbe, elkerekednek a szemei, meglepve körbenéz és bólint.*
- Oh, jó!
*A zsebébe nyúlva előráncigálja az apró jegyzetfüzetét és a hozzá csatolt tollat, helyezkedik a dogakupaccal a kezében, majd a papírokat átveszi az egyik karjába, Melissa mellé áll, a jegyzetfüzetét a lány vállának támasztja, és úgy kezdi el felírni a kérdéseket. Miután végzett kíváncsian felemeli a fejét, és Kippeien felejtve a pillantását várja a válaszát.*
|
*Vígan falolászva érkezik, kezében egy hangfelvevő és papírfecnik a jegyzeteléshez, ha Kokoro nem hozna. Mosolyogva szökdécsel, s meglátva a keresett személyt megtorpan, majd felcsillannak szemei. Már messziről integet.*
- Szia Kippei!!! Kokoroo!!
*Néz a lányra, majd gyorsan megrohamozza a fiút, s elé tolakodva a hangfelvevőt odatartja, s még mindig örömkitőréstől szenvedve' mosolyog.*
- Milyen érzés megnyerni egy veresnyt? Sokat készültél rá? Ki segített felkészülni?
*Bombázza meg kérdésekkel Kippeit, maj csillogó szemekkel vár. Kokorora sandít, s összehúzza szemeit.*
- Jegyzetelj!
*Bólint egyet, s visszafordul a fiú felé.*
|
*Amint beleütközik valaki összehúzott szemekkel fordul meg, a lányt meglátva sóhajt.*
- Szia.. amint te is tapasztaltad, megtaláltál. Élek és virulok..
*Teszi karba kezeit, s meglátva a dolgozatkupacot értelmes arcot vág. Segít felszedi a papírokat, s át is nyújtja a lánynak.*
- Kokoro, igaz?
*Néz végig az említetten, majd sóhajt egyet.*
- Nos, miért kerestél?
*Sóhajt szemforgatva, s várakozón karbaetszi kezeit.*
|
*Sietősen lépked a folyosón, egy kisebb adag papírkupacot cipel. Láthatóan igencsak siet, lopva mindig hátrasandít a válla felett.*
~Jajj, tanárnő, miért nekem kell dolgozatokat cipelnem? Még meg kell keresnem Kippeit az interjú miatt, és leckém is van, és és és..~
*Előre pislog, de már későn, behúzza a vészféket de nem valószínű hogy ki tudja kerülni a frontális karambolt a keresett személlyel. Kippeinek ütközik, a dolgozatok pedig a földre borulva beterítik a fél folyosót. Kissé megtántorodik, de aztán visszanyeri az egyensúlyát. Már felháborodna, mikor meglátja hogy kibe ütközött bele. Elvörösödve a tarkójához nyúl.*
- Kippei, szia! Pont téged kerestelek, mert izé..
*Sandít oldalra, és ekkor látja, hogy a fél folyosó úszik a dolgozatokban. Észbekapva a homlokára csap, leguggol és elkezdi összeszedegetni, de zavarában mindig leejti amit felvesz.*
|
*Ráerősen lépked, nem kell sietni. Minek? Áh, a kedv sem a régi.. morgós hangulat.. Bal lábbal kelt fel és még a rajzversenyen elért eredménye sem érdekli. Megvonja vállait, s lehajtja a fejét. Elhúzza a száját, s a talajt kezdi el fürkészni.*
~Jöhetne már a szünet.. kezd elegem lenni ebből a helyből..~
*Néz fel, s az ajtókat kezdi el nézegetni.*
|
*A választ hallva sóhajt, s bólintva elmosolyodik.*
- Én bármeddig várok rád..
*Dönti oldalra a fejét, s elengedi a kezét, hogy kinyissa az ajtót, meg hogy ne tűnjön tolakodásnak.. előre engedi, s a szállás folyosójára érnek. Lassan odaérnek..*
- Figyelj, ezt ne vedd kihasználásnak, vagy bárminek.. csak néha én sem tudom mit kellenne tennem.. de várni fogok rád és mindetn megteszek érted, ami csak telik tőlem..
*Az utolsó szavaknál elhúzza a száját.*
~Bár nem tudom mit tudok megadni.. semmim sincs..~
*Végigméri magát, majd sóhajt egyet, s a lányra néz. A szoba ajtóhoz érve megáll, s ha a lány tovább menne a vállára teszi a kezét, s visszahúzza. Kinyitja az ajtót, ami a régi szobájához vezet, majd sóhajtva belöki az ajtót. Körbenéz, majd előre engedi a lányt.*
|
*A fiú szavait figyelmesen hallgatja, ahogy beáll elé megtorpan. Bobby engedelmesen leül, és értelmes szemekkel pislog fel rá. A szavakat hallva meglepődik, és ahogy visszaáll mellé ő is tovább indul. Ahogy Yama befejezi végre becsukja a száját, és lehajtja a fejét.*
~Érdekes egyéniség.. előbb meggyőz arról hogy nekünk sosem jön össze, aztán afelől érdeklődik hogy folytatnánk-e.. érdekes.. Jajj, igen!!~
*Harapja be az alsó ajkát, majd a száját nyitva a fiú felé fordul. Sietve észbe kap, és az egyik tenyerét a szájára tapasztja, ami érdekesnek festhet. Töprengve visszafordul a menetirányba, és összehúzott szemekkel, komor arccal mereng tovább.*
~Nem!!! Ilyet akkor sem szabad játszani, mert megégetem magam.. meddig fog ez még így menni?? Párszor kijelenti, hogy nem illünk össze, aztán 15 perc múlva már jön a kezemet fogni? Én nem vagyok ilyen lány, engem nem lehet csak úgy ide oda dobálgatni!! Ha engem akar és valóban ennyire szeret, erőltesse meg magát!! *már eléggé ijesztőnek tűnhető arcot vág, ám el is bizonytalanodik* na de.. semmi de!~
*Húzza össze ismét a szemeit, és leengedi a kezét. Bobby rá pislog nagy, boci szemekkel.*
- Tudod, a szavaid nagyon megindítottak bennem valamit.. muszáj végiggondolnom a dolgokat. Ne haragudj, de egy kis időt kérnék.
*Felemeli a fejét, és töprengve lépked tovább. Már nem mérges, de nem is bizonytalan az arckifejezése, inkább.. kifejezéstelen.*
~Mégis mit várok tőle? Hozzon virágot, vigyen el romantikus helyekre és a karjaiba zárva suttogja el, mennyire szeret? Magasra tettem a lécet, ő nem ilyen fajta herceg.. ő inkább lovag. ~
*Bólintva félrefordítja a fejét, és mély levegőt vesz.*
|
*A kérdésre felkapja a fejét, s megcsóválja a fejét.*
- Nem.. mindjárt odaérünk..
*Elhúzza a száját, egy kérdés megfogalmazódott a fejében, de nem kellene megkérzdenie.. mégis túl nagy a vágy ahoz, hogy megtegye. (Énnemtenném!!!! Ok.. győztél.) Befordul a lány elé, s megfogja a másik kezét is. Az arcát fürkészi, majd sóhajt. Nehezen, de belekezd a lérdésébe..*
- Carmen.. ha.. *megakad, majd mély levegőt vesz.* ..mindketten akarnánk, akkor újrakezdhetnénk..? Tudom, most lett vége.. de nem bírok meglenni nélküled.. ostoba kijelentés, hisz alig voltam távol negyed órát, vagy annyit se.. de, nem tehetek róla..
*Elhúzza a száját, s beáll a lány mellé, s lassan elindul..*
~Ostoba vagy Yama!! Nagyon.. azt fogja hinni, hogy nem tudom mit akarok.. ami igaz is.. de..~
- Tudod, sokmindent mondtam a kertben.. nem tudok neked sokmindent megadni, mégis.. veled vagyok csak boldog.. senkivel sem éreztem magam ennyire jól.. tudom, nem vagyok szórakoztató.. inkább kibírhatatlan.. de nem tudok másmilyen lenni..
*Néz a lányra egy pillanatra, majd egy mély levegőt véve a földre.*
|
*A némaságot ő sem nagyon akarja megtörni, de kicsit zavarban van attól, hogy a fiú a kezét fogja.*
~Szakítottunk, mégsem úgy viselkedik mint ahogy elvártam volna.. sőt, szerintem ha Naru meglát minket, fel sem tűnik neki, hogy már nem vagyunk együtt. Nem értem a mostani állapotot.. talán ha nem vagyunk egy pár, akkor kedvesebb velem, mint ha egy pár vagyunk?~
*Arcán látszik a merengés, csupán néhány számára gubancos gondolatot próbál kibogozni. Töprengve felszegi a fejét, majd makacsul bólint.*
~Helyes! Ha akar valamit, hódítson meg! *eszébe jut valami, így ismét csalódott arcot vág* áh, de hisz ő mondta ki, hogy mi nem lehetünk egy pár.. soha..~
*Hajtja le a fejét és lehunyja a szemeit.*
- Messze járunk?
*Kérdezi, de nem emeli fel a fejét, Bobby a környezetet fürkészi.*
|
*A szavakra bólint, s a földet fürkészve gondolkodik.*
~Nem tudok mit kezdeni magammal..~
*Néz a lányra, majd ismét előre.*
~Annyi időt voltunk együtt, most meg egy pillanat alatt vége? Áh, az érzéseket egy szakítás' nem tép csak úgy ki.. nem. Mindig is szeretni fogom..~
*Pillant mégegyszer a lányra, de nem szól semmit. Sóhajt egyet, s a fiúk szállására vezető ajtóhoz érve kinyitja, s előreengedi, majd kilép utána. Egyik kezét ismét zsebredugja, de a másikkal nem engedi el Carmen kezét. Végül egy sóhajjal a lányra néz, s megszólal..na.. ha tudna mit mondani. Előre néz, s lehajtja a fejét.*
|
*Ahogy Yama előre engedi elmosolyodik, bár valami nem igazán tetszik neki.. elhessegeti rossz gondolatait, és Bobby után fülel, de a kutya engedelmesen lépked mellettük. Ahogy Yama megszorítja picit a kezét, méginkább meglepődik.*
~Rossz érzésem van... remélem nem vele van baj..~
*Megrázza a fejét hogy elűzze a zavaró gondolatokat, és egy sóhajjal a kert felé indul a fiú oldalán.*
- És Naruval megvagytok?
|
*A kérésre inkább nem mond semmit, hanem félrefordítja a fejét. Az ötletre bólint, s a lányra néz.*
- Rendben.. akkor a kert
*Bólint, s megszaporázza lépteit. Az ajtóhoz érve kinyitja, előre engedi a lányt, s kilép utána. Elnéz a virágoskert felé, majd egy sóhajjal akarva-akaratlanul megszorítja picit a lány kezét, majd mély levegőt vesz.*
|
*A köszönéskor méginkább megbizonyosodik róla, hogy jó helyen jár. Szívét melegség járja át, és elmosolyodva oldalra biccenti a fejét.*
- Szia!
*Meglepi a fiú hirtelen figyelmessége, de ennek Bobby örül talán a legjobban. Amint szabadságot kapott azonnal körbeszalad a páros közül, majd jókedvű nyújtózkodással besorol Carmen mellé, és vár hogy merre is mennek. Kíváncsian fordul Yama felé, a szavait hallva bólint.*
- Rendben.. valami baj van?
*Dönti oldalra a fejét, és töprengve visszafordul előre. Mély levegőt vesz, de magán tartja a mosolyát.*
- Mehetünk a kertbe is, ha akarod.
|
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
