|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.04. 20:47 - |
Egy jól felszerelt kórház modern gépekkel és különleges orvosokkal. A komoly balesetek elszenvedői ellátogathatnak ide néhányszor. Az építmény hatalmas, nagy benne a nyüzsgés, de minden nap megmentenek néhány életet..egyszer talán a Tiéd.
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*A visszakérdezésre inkább nem válaszol. Figyeli a fiút és ahogy próbálkozik, majd félrenéz. Megcsóválja a fejét, a kérdésre a nagyobb Kippei felé pillant, majd rá. Fürkészi egy ideig, majd odalép és kiveszi az egyik kezéből a mankót.*
- Inkább segítek, jó?
*Pillant rá és ha nincs ellenvetés, átkarolja a derekát. Barátjára pillant lassan és elgondolkozik.*
- Szerintem visszajöhetnétek hozzánk.. apa vagy Narumi pedig hazavisz majd titeket.. valamikor. Bár tényleg pihenned kellene
*Néz a plafonra, majd inkább félrefordítja a fejét.*
|
*Zsebredugja a kezeit és elpillant Kokoro felé. Megtorpan, fia kérdésére ránéz és eltöpreng.*
- Pihenned kell, célszerű lenne hazamenni.. de még eldöntjük. Kokoro?
*Fordul a lány felé és odalépked hozzá.*
- Szerinted mi legyen?
*Dönti oldalra a fejét, majd félrenéz és egy fokkal halkabban szólal meg.*
- Jó lenne azért nekünk is beszélni..
*Húzza el a száját, majd elnéz a fia felé.*
|
- Meglesz, köszönöm
*Dől a bal lábára, és sóhajt. Kézbeveszi a mankókat, bár elég furcsa a fogásuk, és áthelyezi rájuk a testsúlyát. Az ajtó felé pillant, majd Yamára, és elindul utána. néhányszor elveszti az egyensúlyát. Nem is olyan könnyű három lábon lépkedni ^^" mire megtanul csak egy mankóval járni :| kilépked, vagy mit csinál.. ugrál, Yama kérdésére elmosolyodik*
- Klasszul. Szerinted ezt el lehet rejteni valahogy? *néz le a gipszre* nem akarom, hogy Natalie telefirkálja *vigyorog zavartan, mikor bevillan neki kisCorni és megtorpan. Lehajtott fejjel elmereng, anyja kérdésére feleszmél, és sietve mosolyt erőltet magára* Nem, köszi. Ne aggódjatok, megvagyok
*Néz körbe, majd tovább lépked. Yamát meglátva megáll, és őt kezdi el figyelni. Felrémlik neki a beszélgetés, de sietve eltereli a gondolatait, és felnéz az apjára*
- Hazamegyünk, vagy vissza Yamáékhoz?
*Pislog barátjára, és próbálgatja kicsit a mankókat. Előbb az egyikre, majd a másikra dől, de a legfárasztóbb talán a jobb lábára nem lépni xD*
|
*Ahogy kisKippei elesik, felkapja a fejét és feláll. A trió mellé lépked, de inkább nem mond semmit. A csuklójára csúsztatja a kezét, és kilépked fia mögött. Odébb húzódik az ablakhoz, a nap első sugarai bekúsznak már a folyosóra, és a szél is kicsit eléri a haját a bukóra nyitott ablakból. Félretűri a kósza hajtincseket*
- Nem vagy éhes? Szomjas?
*Biccenti félre a fejét, és a gipszre pillant*
|
*Kippei hangjára megtorpan és visszafordul. Biccent neki, hogy jó és sóhajt egyet. Ám ahogy elesik elhúzza a száját és letérdel elé. Mondana valamit, de Kippei az apját hívja. Felpislog rá, majd lassan talpraáll és félrenéz. Minek maradt itt? Ment volna ki. Kippei lehetne egy kicsit a szüleivel is... vagy nem is tudja. Elhúzza a száját, és kiballag előttük, majd megfordul és kitér oldalra, hogy ne legyen útban.*
- Hogy érzed magad?
*Biccenti félre a fejét és végigméri a fiút, majd a két mankót.*
|
*Elengedi Kokoro kezét és az ajtófélfának dől. Eltöpreng, és fiát kezdi el figyelni. Yama kijelentésére rápillant, majd kisKippeire néz. Közelebb lép, majd elhúzza a száját. A kérdésre bólint és a mankókat megofgva odanyújtja neki. De mielőtt megfogná, el is húzza tőle és segít neki felállni.*
- Vigyázz magadra, jó?
*Néz rá barátságos mosollyal és leborolgatja ruháját. A kezeibe adja a mankót és ha stabilan áll, elengedi. Kokorora néz, és elhúzza kicsit a száját, majd fiára emeli tekintetét és kiballag utánuk.*
|
*Szülei összefont kezét kezdi el figyelni, majd ahogy az anyja odajön, rápillant. A gombjaira néz, majd fel kíváncsian az apjára. Yama kijelentésére felkapja a fejét, és már pattan is fel.*
- Én is megyek! Köszi anya
*Szól vissza sietve, és már lép is ki. Elfelejtette ^^" ahogy ráhelyezi a súlyt a gipszes lábára, végigcsap az egész testén a fájdalom, még jó, hogy nem szokott sikítozni. Összeszorítja a fogait és behunyja az egyik szemét, de még úgy fordul, hogy a fenekére csüccsenjen, és ne képelje fel a talajt.*
- Áh, tisztára kiment a fejemből..
*Fonja ujjait a gipszre, de attól még a fájdalom nem csitul. Az ágynak támasztott mankók felé néz, és kinyújtja a kezét.*
- Apa, megkérhetlek?
*Pillant fel az apjára, és ha megkapta a két mankót, akkor azokba kapaszkodva megpróbál felállni.*
|
*Beljebb húzzák, hát beljebb megy. KisYamára néz, majd elengedi Kippei kezét, és fia elé ballagva leguggol.*
- Várj, segítek
*Átbújtatja a karját, igazít a felsőjén, majd összehúzza rajta, és nekilát begombolgatni a gombos részét. KisYama kijelentésére odapillant, majd kíváncsian a fiára néz, végül felpillant Kippeire és elgondolkozik*
|
- Szia
*A gipszet meglátva összehúzza a szemeit, a kommentre érdekesen pislog, majd egy szusszannással megcsóválja a fejét.*
- Néztél már ki jobban is, de attól még nem rossz.. őh
*Félreáll az útból és felnéz a két szülőre. Nyel egyet, majd barátjára pillant.*
- Najó, kint megvárlak.
*Int egyet és ha nincs ellenvetés, akkor eloldalaz Kokoro mellett. Visszaballag Naruékhoz, majd leül melléjük. Eltöpreng és visszanéz a szoba ajtajára.*
|
*Ahogy megfogja a kezét biccent. Bár hogy nem is engedi el, meglepődik. Mindegy.. egy alig látható vállvonás és belép az ajtón. KisKippeit meglátva félrebiccenti a fejét, és sóhajt egy nagyot. Beljebb lép, és húzza magával Kokorot is. Mondana valamit, de feltűnik neki kisYama. Ránéz, majd fiára és kettejük között váltakozik a tekintete, végül Kokorora nézve elgondolkozik.*
|
*Kippeiék után néz, ahogy az ölelés szorosabb lesz elmosolyodik és Narura néz. Mondana valamit, de eszébe jut más, így elnéz kisYama felé, illetve hült helyére. Eltöpreng, majd sóhajt egy nagyot.*
- Biztos bement hozzá..
*Dünnyögi hangos gondolatként, majd visszahajtja a fejét Naru vállára. Lehunyja a szemeit, majd kinyitja azokat és maga elé meredve elgondolkodik. Végignéz magán, majd ásít egyet.*
|
*Felkapja a fejét, és kíváncsian az ajtóra néz. Épp az egyik karját bújtatja bele a felsőjébe. Pislog párat Yamát meglátva, aztán elvigyorodik*
- Hé, szia *felemeli a gipszes lábát, és megkopogtatja azt* jó, mi? Szuri helyett kaptam
*Engedi vissza óvatosan a talajra, és folytatja az öltözködést. A nadrágban segített a nővérke, már csak a felsője van hátra. Belebújtatja a másik karját is, majd kíváncsian az ajtó felé néz, ahol a szülei is felbukkannak. Megakad rajtuk a tekintete*
|
*Elmosolyodik öccsén, majd Kippeire pillant. Kezével megdorgálja a fiú fejét, majd visszaengedi lazán lógni. Ő elvan.. néha Yama, néha Kippei hajába simít bele, töpreng és pihen. A doki hangjára felkapja a fejét, így megelőzi az újabb fejelést. Megveregeti Kippei hátát, és hagyja felállni, szabad karját így öccse köré fonja, és méginkább magához öleli vele. A csapat után nézve sóhajt egyet*
|
*Ráhagyja a választ kisYamára. Kiszélesedik a mosolya, majd lassan le is olvad, és Kippeiéket kezdi el fürkészni. Elgondolkozik a maradék időben, bár a végefelé a feje már kezd le-lebillenni a térdére, majdnem el is nyomja az álom, amikor a doktorúr felbukkan. Felemeli a fejét, szeméből kiröppen az álom, és a dokit nézve hallgattja annak szavait. Egy része megkönnyebbül, behunyja a szemeit. Hála az égnek.. meglepve felnéz a kézre, majd a tulajdonosára. Elgondolkozva nézi egy kicsit Kippeit, majd megfogja a kezét, és feláll. Utána sem engedi el, a fiú kezét fogva átveszi az orvostól a papírt, és megbiccenti a fejét.*
- Köszönjük szépen!
*Végigfutja a leírtakat, majd zsebreteszi, és ha Kippei is jön, az ajtó felé indul. Eszébe jut valami, így megáll, és hátranéz Yamára kíváncsian. Mivel a fiúk nem jönnek, ezért belép az ajtón, de egyből meg is áll*
|
*A válaszra elhúzza a száját és félrepillant, majd le a földre. Hümmög egy sort, ahogy a lány ránéz felkapja a fejét. Mi az? Mit csinált? :O A szavakra viszont nagyokat pislog. Na persze.. ő meg a figyelmesséf, ch XD jó vicc, grat. Bólintva félrenéz és megrázza a fejét.*
- Nincs mit megköszönni.. nem csináltam semmit, csak megkérdeztem, nincs-e esetleg baj..
*Elpillant Kippeiék felé, majd homlokát a felhúzott térdeire dönti. Elgondolkozik, majd lassan felnéz. Kokorot kezdi el fürkészni a szeme sarkából, végül egy szusszanással elnéz az ellenkező irányba. Áh, ha bekavar, csak rosszabb lesz. A doki épp ekkor ér ide. Felkapja a fejét és fel is áll. A kérdésre rávágja egyből:*
- Igen, mi! Csak mondja már! Mi van vele?!
*Jó, kicsit indulatos xD. Az egyik kezét is ökölbeszorítja. A válaszra viszont sóhajt egy jó nagyot. Olyan megkönnyebbültet. Biccent, és elnéz az ajtó felé. Amíg Kippei Kokorot várja, ő nem habozik.. odasiet, majd halkan belöki az ajtót és belép. Szemeivel rögtön barátját keresi.*
|
*Mélyen mereng. Elpillant néha Yamáék felé. Olyan.. megnyugtató látvány.. összehúzza a szemeit és maga elé pillant. A lépteket meghallva felnéz, ám már karolják is át. Az összefejelécsre felszisszen és odanyúl.*
- Hé.. őh..
*Pillant Narumira, majd Yamára, végül félre. Jó, inkább nem mond semmit. Fejét Naru vállának dönti és csak néz ki a fejéből. Ő nem alszik, mint Yama. A hangokat hallva lassan elnéz abba az irányba, a dokit meglátva azonnal feláll - már ha Naru nem rántja vissza xD. A kérdésre bólint egyet.*
- Igen.. hogy van..?
*A választ figyelmesen hallgatja, majd egy mosollyal biccent és a mellkasához nyúl. Hála az égnek.. elpillant ő is Kokoro felé, pont mikor Yama. Lép a lány felé egyet és kinyújtja a kezét felé. Menjenek együtt be hozzá, nem? Félrebiccenti a fejét.*
|
*Ahogy Narumi ismét magához öleli felpillant rá kíváncsian, a szavaira elmosolyodik és lehunyja a szemeit. Fél karral átkarolja és úgy pihen egy kicsit, ám már húzzák is fel. Nyekken egyet, ahogy Kippeihez mennek félrenéz.*
~Remek.. csak ez hiányzott..~
*Leül és összekoccan a feje Kippeiével. Felpillant rá, majd félre és inkább lehunyja a szemeit. Pihen. Kész. Nem is törődik Kippeiel. Naru szavaira felnéz rá, majd átkarolja a mellkasát és mint egy kisfiú, úgy bújik hozzá. Persze nem túrja ki Kippeit sem, ha meg akarja ölelni Narut, hát tessék xD. Nem akadályozza meg. Ő csendesen pihen. El is bóbiskol, de rá fél órára hangokat hall, így felkapja a fejét. Remélhetőleg nem ütközik neki Naru állának a lendülettől ^^''. Ha igen, akkor nem győz bocsánatot kérni. A doki szavait figyelmesen hallgatja, majd egy megenyhült mosollyal biccent. Neki ennyi elég. Jól van a fiú. Elnéz Kokoro felé egy bíztató mosollyal, majd Kippeire, még mindig mosolyogva, de ez le is fagy az arcáról és inkább visszabújik Naruhoz, ha nem hagyta ott xD*
|
*Naru kobakmanővere után talán egy fél óra is eltellik, így a csapat nyugodtan szusszanhat egyet. Aztán felhangzanak a léptek, és ki is jön az egyik szomszédos ajtó mögül, de az ajtó résnyire mégis nyitva marad. A csapathoz ballag, és összefont ujjakkal megáll előttük.*
- Önök Kippei hozzátartozói, igaz?
*Pislog körbe, és ha helyeslő hümmentést kap, akkor folytatja egy mosollyal*
- Enyhe agyrázkódáson kívül semmi baja, a bokája ugyan csúnyán kiment, elszakadt benne néhány szalag, ezért két hetes fekvőgipszet tettünk rá. Utána vissza kell hozni kontrollra, aztán meglátjuk, kaphat-e járógipszet, ami egészen addig lesz rajta, amíg meg nem erősödik a lába, ez általábasn 3 hét alatt be szokott következni. Utána leveheti a gipszet, egy hétig bejár tornára, amivel a lábát erősítjük meg, és utána ismét normális életet élhet. Az első két hétben szigorúan tilos a lábára állnia, mankókat adtunk neki, hogy az alap dolgokat el tudja végezni, de mindent leírtam erre a papírra..
*Húzza elő a zsebéből, de fogalma sincs, kinek nyújtsa, úgyhogy várja, hogy elvegyék xD*
- Most öltözködik, egyből haza is mehet
*Az ajtót megbillenti kicsit a huzat befelé, s a benti sötétség ellenállhatatlanul csalogató lehet kisYama számára* |
*Öccsére néz ködös tekintettel. Meghitt jelenet ^^ ahogy elszakad tőle, lassan visszahúzza a kezét, a szavaira elvigyorodik.*
- Max egy kis nátha, de majd kikúrálom magam a gyógyteámmal, ajánlom neked is
*Büszke vigyor, Yama sejtheti, milyen íze van annak a teának xD megcsóválja a fejét, karja ismét körbeöleli öccse nyakát, s a mellkasához húzza annak fejét.*
- Gyere, pihenj egyet, megérdemled..
*Elpislog Kippei, majd Kokoro felé, s öccse fejével a hóna alatt feláll. Jönnie kéne neki is xD a szőke sráchoz lépked, leül mellé, szabad karját az ő nyaka köré fonja, és magához húzza. Könnyen összefejelhet a két fiú, de nem engedi el őket xD hol az egyik, hol a másik fejre néz, majd bólint egyet*
- Jól van, srácok..
*Nekidönti az állát öccse fejének, majd inkább az arcát, és behunyja a szemeit. Ő is kimerült xD*
|
*Kippeit figyeli, és fejét a térdeinek dönti, így csak a szemei látszanak ki. Elpillant Yamáék felé, figyeli őket is kicsit, de meghallja kisYama kérdését. Ránéz a szeme sarkából, majd maga elé a földre.*
- Csak a szokásos.. a dolgok nem változnak
*Von egy finomat a vállán, majd némi töprengés után kisYama felé fordul. Mennyire hasonlít az apjára.. hihetetlen. Halvány csillogással a szemeiben fordítja felé a fejét, s úgy dönti neki a térdeinek. Kedves mosollyal pillant kisYamára*
- Nagyon figyelmes fiú vagy.. köszönöm
*Figyeli még egy kicsit, majd visszafordítja a fejét függőlegesbe, és vesz egy mély levegőt*
|
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
