|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.01. 18:46 - |
|
Egy valaha itt álló kisépület maradványai. Nem kell félni attól, hogy összedől, az istállómesterek stabilra építették. Bújócskának, mászókának, vagy a világ előli elbújásnak kiváló hely, valamint a vörös cica szokta a frászt hozni az erre járókra. Ha a macsekot keresed, ide nézz be először! |
[180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
*A kijelentésre ökölbeszorítja a kezét, miszerint meg fog próbálni bántani a bátyját. Olyan gyorsan történik minden, hogy Luke a háta mögé kerül, s érzi, ahogy a fegyvert hozzá szorítja. Lassan, óvatosan megfordul.*
-Rendben. Lőjj le! Úgy sincs értelme élnem. Mindenki életét tönkre tettem... Előtte lenne egy kérésem... *lehajtja fejét* A bátyámat és a védencét NE bántsd! Kérlek... Csak ennyi a kérésem...
*Felnéz a fiúra, majd kitárja két kezét, s összeszorítja szemeit.*
~Bátyám...~
|
- Óhó, pedig meg fogom próbálni.
*Nevet fel, de már érkezik is a "támadás". Pördül egyet a tengelye körül, és megpróbál a fiú mögött kilyukadni, közben előrántja a fegyvert és a csövét a hátának nyomja.*
- Én nem hősködnék a helyedben. A fegyver nálam marad, és kész..
*Lép hátra párat, de nem ereszti le a kezét. Amúgy is rossz kedvében van..*
- Tudod, hogy most lelőhetnélek?
*Vigyorodik el cseppet sem kedvesen.*
|
-Ha megpróbálod bántani...
*Ökölbe szorul a keze, s úgy lép közelebb.*
-Őt hagyd. Itt vagyok én.
*Néz Luke szemeibe, s közelebb is megy, hogy elvegye a fegyvert, de tudja, hogy ebből nem fog jó kisülni. Kinyújtja a kezét, s megpdóbálja kihúzni Luke övéből.*
~Csak sikerüljön...~
|
- Ehh, csak nem akarsz parancsolgatni? Nekem?
*Neveti el magát, ám el is komorodik, kihívó pillantást vetve a fiúra lép hátrébb. Enyhe terpeszbe áll, s megszorítja az övet, mely a fegyvert tartja.*
- Tényleg le kellett volna lőnöm a bátyád, amikor megvolt rá a lehetőségem.. de ha ennyire nagyfiúnak hiszed magad, akkor gyere!
*Elvigyorodik, szemeire sötét árnyék vetül, egyik kezét ökölbe szorítja, a másikkal int.*
- Vedd el..
|
*Luke szavaira csak lenéz a földre, majd vissza rá.*
-Eddig én is azt hittem, hogy hidegen hagy a bátyám sorsa... de tévedtem. Mégis csak a saját vérem! Nem hagyom, hogy bárki is bántsa... Tudom, én is megtettem, de az tényleg baleset volt...
*Néz el oldalra, majd a fegyverrel farkasszemet néz, ahogy egyenesen rá szegezi Luke. Hátrébb lép egyet, s megkönnyebbülten látja, hogy le is rakja a fegyvert. Ám nem hagyja ennyiben.*
-Azt mondtam, add vissza a fegyvert! Nem a tiéd! A bátyámé! Most rögtön add vissza!
*Mondja, sőt parancsolja, hogy adja vissza.*
|
*Yamakasi szavaira élénken megcsillannak a szemei. Ellöki magát a faltól, aminek eddig támaszkodott.*
- Á, szevasz. Nem, szerintem a lehető legjobb kezekben van..
*Csap rá az oldalán csüngő fegyverre egy vigyor kíséretében. Komolyságot erőltet magára.*
- Azt csicseregték a madarak, hogy jól ráijesztettél a kiscsajra.. szép volt, látom, hogy helyed van a buliban, csak amit utána csináltál, az nem tetszett.
*Húzza össze szemeit, ölbe tett kezekkel, szúrósan nézve a fiút.*
- Azt hittem hidegen hagy a bátyád, és nem azt, hogy egy anyámasszonykatonája vagy.. de persze változik a világ. Ezt viszont.. *húzza elő a kibiztosított fegyvert kezeiben forgatva, majd a csövet a fiúra szegezi.*
- Megtartom.
*Arca holtkomoly, ám hamar fel is röhög, és az ég felé emeli a csövet.*
- Csak vicceltem..
|
*Maga sem tudja, hogy miért, de a romokhoz sétál. Meglátja Luket, mikor épp leugrik, s ökölbe szorítja kezét, mert meglátja a fegyvert. Közelebb megy hozzá, majd összehúzza szemeit.*
-Jobb lenne, ha azt visszaadnád! Nem gondolod, hogy rossz kezekben van az a fegyver?
*Kérdezi magabiztosan, majd még egyet előre lép, a fiú irányába.*
|
*Egymaga társaságában szórakozgat az egyik nagyobb fal tetején ülve. A fegyvert kibiztosítva nyújtja ki, és a Kastély egyik tornyára szegezve lehunyja egyik szemét.*
- Pjíufff...
*Emeli az ég felé, majd egy sóhajjal megrázza a fejét. Egész jó kis csecse-becse. Az övébe csúsztatva ugrik le a 6-7 m magas falról, s guggolásba érkezve felegyenesedik. Leporolja a kezeit, és a falnak dőlve lomhán ásít egyet.*
|
*Panaszkodása után kipillant a fa mögül, de már nem látja ott Yamadát. Összezsorul a szíve, de nem tud mit tenni. Sóhajt egyet, majd felnéz az égre, s visszagondol a reggelre, a tegnapra... Majd a cicát leteszi az öléből, s feláll. Visszaindul a lányok szállására, hogy lepihenjen. Itt ma már nem tud semmit sem tenni. Elkezd nagyon sírni, s magát okolni, hogy mindent elrontott. De ez így is van. S sírva rohan fel a szállásra...*
|
*Mocorgást hall, visszafordítja afejét és feláll, hogy utánanézzen. A mocorgást nem sokkal késöbb sírás követi.*
-Kagome...-*mondja halkan.*
*Keze ökölbe szorul. Uralkodnia kell magán, legszívesebben odamenne, de nem teheti. Így inkább csak halkan, szinte nessztelenül elidul vissza a kastélyba.*
~Most ráérek segíteni Babynek. Feltéve ha még a szobájában van. Lehet, hogy már elindult megkeresni a fiúk szállását.~
|
*A romokhoz érve meglátja a fiút, s rögtön elbújik a fa mögé, ahol épp állt.*
~Ha most odamegyek, biztosan elkerget. Ha pedig nem, akkor elveszítem.. Ehh. Nem tudom melyik a jobb. Ígyis-úgyis vége mindennek...Az én hülyeségem miatt.ˇ~
*Lerogy a fához, s a macska felé kezd el lépkedni. Mikor odaért hozzá, megfogja, s az ölébe teszi. Sírva a cica szemébe néz, majd elpanaszkodja magát.*
|
*Úgy érzi most elég távol van mindenkitől. Bár azért nem árt az óvatosság így körülnéz hátha van még ott valaki rajta kívül.*
-Már megint te?
*A lábai elött csámpázó macskára néz. Most még leszídni sincs kedve. Leül a földre és a rom egyik darabjához támasztja a hátát. A cica látszólag nem akar tőle semmit, szépe elballag elötte majd továbbmegy a kút felé.*
-De szivesen lennék most a helyedben. Semmi gond, semmi para csak a mászkálás.... egerészés.... Bezzeg én. Az egyik hülyeségből a másikba.... Áh, hagyjuk... úgy se érted miről beszélek.
*Felemeli a fejét és az egyre sötétedő eget nézi.*
|
*Meghallja Inuyashát, hogy mit akar mondani Sorának, s odafut Inuyashához és befogja a száját..*
-Inuyasha ezt nem kell még megtudnia Sorának!!! Értetted?! Akkor még a végén visszafordul és nem jön velünk!! Ezt akarod? Hát persze, te mindig azt akarod, amit én nem! Jajj, de tőled mit is várhat az ember..-
*Kagome ölbeteszi a kezét, majd Sorához fordul és megnyugtatja.*
-Sora! Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj! Vagyis hát..-
*Megint ránéz Inuyashára, kicsit, nagyon mérgesen...*
|
*Bevárja a többieket, majd vállát megvonva Sangora néz, hogy hogy fogadta a hírt, hogy Miroku keresi. Nem érdekli, csak kíváncsi rá. Kagomét nézi egy kicsit, bár nem éppen a szép tekintetével, bár úgy még sohasem láttuk.*
-Jöttök már? Rég ott lehetnénk..De mind1! Sora, vagy ki vagy, igyekezz már!-
*Mogorván szól Sorához... Inuyasha fejében kialakult egy kép a lányról, ami azt tükrözi, hogy mindentől fél...bár ez nem teljesen igaz, mert csak tőle fél egy kicsit. :D Aztán Sorának mond valamit..*
-Sora! Ha oda érünk a kúthoz tudod mit kell csinálnunk?-
*Amikor ezt kimondja, ki tör belőle az ördögi kacaj... ]:) *
|
- Óó, persze, te sosem lepődsz meg
*Erőltet magára komolyságot, bár kuncogna. Sora kérdésére meglepődve fordul felé*
- Cicám.. *a helyzetet tekintve igen érdekes megszólítás* ..téged aztán tényleg nem világosított fel senki.
*Megcsóválja a fejét, de nem akarja lelőni a poént. Elindul a többiek után, épp hátranyúl csonttörőjéhez, mikor meghallja Inuyasha szavait. Megáll, majd zavarát leplezve gyorsan tovább is indul. Az égre nézve megrántja vállait*
- Miroku biztos kihasználja az alkalmat hogy nem vagyok ott, és minden csinos lánytól megkérdezi, lenne-e a gyermekei anyja..
*Sóhajtva megrázza fejét, hagyja hogy Inuyasha vezesse őket a kúthoz. Addig elmereng Kagome viselkedésén, ami nem kerülte el éles macskaszemei figyelmét :P*
|
- Menjünk
*Bólogat megadóan maga elé meredve. Teljesen biztos benne, hogy ennél jobban már nem tud meglepődni. Ha ezt megírná a nevelőszüleinek levélben, valószínüleg kivennék az Akadémiáról és átraknák egy elmegyógyintézetbe. Akkor kinek dicsekedjen el vele? Várjunk csak, már dicsekedni akar? Akkor kezdi úgy vélem lassan felfogni ezt a helyzetet. Megfogja Sango kezét és talpra áll, bár még mindig nehéz elhinnie ezt az egészet. Az esze egyszerűen képtelen felfogni, pedig legbelül már elfogadta.*
- Mit csinálunk a kútnál?
*Teszi fel kérdését kissé félénken. Remélhetőleg teleportálnak, vagy taxiznak, és nem kell még egy halálközeli élményt átélnie.*
|
*Meglepődik Inuyasha viselkedésén, de mosolyogva feláll, majd halkan megköszöni a segítséget..*
-Köszönöm.-
*Most aztán már tényleg belezúgott Inuba, de ezt ő még nem tudja. Nem tudja magában tisztázni az érzéseit. Amikor Inuyasha elindul, megfogná a kezét, ha lenne egy kis bátorsága, pedig van. De ilyen helyzetekbe mégsincs...*
-Akkor mennyünk..-
|
*A földön fekszik, de már észnél van. Lassan felül. Majd karbatett kézzel Sangohoz fordul.*
-Cseppet sem lepődtem meg! Nehogy azt hidd!-
*Észreveszi, hogy Kagome mellette van, de nem foglalkozik vele, szokásához híven. Feáll, Kagoménak is segít felállni...*
-Nos, Sango! Miroku már mindenhol keresett!-
*Elindul a kút felé, majd visszanéz, hogy a többiek is jönnek-e vagy sem. Karbatett kézzel várja őket...*
|
*Érzi az erőt szétáradni testében. Igen, még egy kis pihenés, és.. Inuyasha elájul. Meglepődve engedi el, mielőtt őt is lerántja a földre, egyensúlyát elvesztve kapaszkodik meg Kagoméban, majd bólint, hogy megvan. Elvigyorodva kihúzza magát.*
- Ezért megérte.. a nagy kutyadémon fiát sikerült meglepnem.
*Nagyon büszke magára, amit egyre szélesedő vigyora is mutat. A kérdésáradatra vigyora mosollyá szelidül, egy mozdulattal int, hogy egyszerre csak egyet. Féltérdre ereszkedik Inu mellett, és miközben mesél, lágyan pofozgatni kezdi*
- Ez egy átok. Mikor Naraku megtámadta a Szellemírtókat, és elvette az öcsém, akkor kaptam ezt az átkot, amit az évek folyamán sikerült megszeretnem. Az alakváltás bizony jó móka, cicaként egész jó az élet, bár a pockok igen kesernyések.. *megvonja vállait* mint láthattátok, az alakváltás sok energiámat elveszi, de megéri.
*Ha sikerült felébreszteni a félszellemet, ha nem, feláll. Egyelőre ennyi az, amennyit meg szeretne osztani a többiekkel, a részletek maradjanak meg későbbre.. elnéz Sora felé, együttérző mosollyal nyújtja neki a kezét, hogy felsegítse*
- Szólj, ha felébredtél.
*Kacsint rá sokattudóan, s vet egy oldalpillantást Kagome felé.*
~Annyira más..máshogy viselkedik Inuyashával..~
|
*Mikor a vöröske átváltozik, ledöbben. Az eddig normálisnak és édesnek vélt cica most egy furcsa külsejű lánnyá változott. Inuyasha elájulásához ő is közel áll, de inkább csak a földre térdelve markol meg némi füvet.*
- Hát..ez..csodás..
*Vihog fel ismét, mint a konyhában, fejét rázva összeszorítja szemeit, közben halkan motyog maga elé.*
- Csak egy álom..ez csak egy álom..egy álom..mindjárt felébredek, csak álmodom...
*Hunyorogva felnéz, de az alakok még mindig ott vannak. Hisztisen kifakad*
- Ez annyira nem ééér!
*Hisztérikusan csapkod és kalimpál a levegőbe. Ehhez képest az ő cirkusza egy...egy..nem is tudja mi. De legalább nem mennek még, így lesz ideje feldolgozni a mai nap eseményeit.*
|
[180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
