|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.01. 18:43 - |
|
A kert egynegyed részén egy távol eső sarokban virágok lettek ültetve katonasorrendben, szebbnél szebb színvilágban. A virágsorok közepén egy széles és kipárnázott hintaágy áll, az ösvény hozzá kitaposott, más úton (a virágokat átugrálva) közlekedni tilos! Tökéletes hely romantikázásra, beszélgetésekre, vagy egyedüllétre. |
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
- Ohh, bocsánat..
*Engedi el azonnal Thomas gipszét, és egy vigyort ereszt meg felé. Yamakasi felé fordul, és helyeslőn bólogat.*
- Bizony bizony, menjünk! Egy üdítő közben tudtok nekem mesélni a múltról. Hol ismertétek meg egymást, és mikor, ki tudja, talán még szaftos információkat is megtudok Yamáról gyerekként
*Kacsint Alexára, hisz lehet, hogy gyerekkori barátok. Vaagy..hmm mi lehet még. Az azért nem kerüli el a pillantását (sőt!) hogy Thomas Alexa kezét fogja. Kaján vigyor csúszik ajkaira. Rövidre fogja Bobby pórázát, és vidáman a párosra mosolyog.*
- És ti..? Mióta vagytok együtt?
*Na igen, ha egyszer túl sok filmet néz..*
|
*Carmen Thomas gipsze után nyúl, megcsóválja a fejét, s elhúzza a száját.*
~Már megint nem azt csinálja, amit kéne... na mindegy...~
*Megcsóválja a fejét, a lány ötletére sóhajt.*
~Nem kéne... nagyon nem.~
*Elengedi a lányt, majd karbateszi kezeit. A kérdésre elkerekednek a szemei.*
- Mit ugye?
*Megcsóválja a fejét, majd bólint.*
- Értem... oké... hívjuk...
*Alexára néz, majd félrefordítja a fejét.*
~Csak egy... De miről fogunk beszélni??~
*Carmenre néz.*
~Áh, majd ő elintézi... ahoy ismerem... cehh...~
*Megcsóválja a fejét, s leguggol Sakurához, megsimogatja, majd rácsatolja a pórázt, s felyegyenesedik.*
- Mennyünk...
|
*Mikor Yamakasi is menni készül megkönnyebbülten sóhajt. Thomas megfogja a kezét, így visszafordul, s értetlenül néz rá. Megcsóválja a fejét, s ha tud hátrébb lép egyet.*
- Nem szeretnék itt maradni...
*Carmen ötletére méginkább tiltakozik, s mivel tőle vár választ lehajtja a fejét.*
- Jó, de csak egy üditő... aztán megyünk...
*Thomasra néz, s remélhetőleg bólint rá.*
~Nem jó ötletnek tartom, hogy beszélgessünk... de majd meglátjuk mi sül ki belőle...~
*Sóhajt, s mikor elengedi a fiú a kezét felnéz az égre.*
|
- Menni?
*Értetlen pillantással oldalra dönti a fejét. Yamakasira néz, majd Alexára, szemeit lassan összehúzza*
~Nem hiszem hogy olyan jó emlékeik lehetnek egymásról, ha nem akarnak beszélgetni.~
*Mire feleszmél, Alexa már el is indult. Elkerekedett szemekkel szökken utána, és ha tudja megfogja a kezét. Nem a csuklóját, a kezét.*
- Várj..
*Folytatni nem tudja, mivel Carmen hátulról belecsimpaszkodik a gipszébe, mint egy kötélbe. Nyekken egyet, hófehér bőre egy árnyalatot szürkül, szemei fennakadnak, fogait összeszorítva, lassított felvételként fordul meg, és idétlen vigyorral a lány kezére mered.*
- E..e..e..
*Nem tudja kinyögni kérdését, így remélhetőleg Yamakasi nem ráncigálja el Carment, mert akkor viszik őt is.. amint a lány végre elengedi, feleszmélve lehámozza ujjait Alexa eddig fogott kezéről is, ha sikerült megfogni, és körbetapogatja a gipsz körül könyökét.*
- Azt hiszem.. eltört minden..ép csontom..
*Emelgeti meg alkarját, bár annyira azért nem komoly a helyzet. Kicsit fáj, de most hogy nem markolják, már nem olyan vészes. Megcsóválja a fejét, az ötletre sóhajt egyet, és Alexára néz. Ő engedelmesen, kiskutyaként követi ha akar iszogatni, ha nem.*
|
*Pillantása ide-oda cikázik a páros között. Szusszan egyet, és a pórázt rácsatolja Bobbyra, mielőtt még elkényeztettetné magát :P. Maga mellé húzza, mikor Alexáék menni készülnek, és Yamakasi is húzná magával, Thomas keze után kap, és ha eléri a gipszébe csimpaszkodik bele.*
- Ne ne ne menjetek még!! Meghívlak titeket egy pohár üdítőre, és ott beszélgethetnénk.
*Pislog angyalian, de nem ereszti el Thomas gipszét, így ha Yama húzná elfele, az neki fog fájni :P persze nem direkt. Ha meggyőződött róla, hogy senki sem akar elmenni, csak akkor fonja le ujjait a fiú kezéről, és bájvigyorral összekulcsolja háta mögött.*
~Látom hogy valami nem stimmel itt, ezért lenne jó, ha ketten beszélgethetnének. Talán valami múltbéli vita, amit még nem zártak le.. na de majd én segítek rajtuk!~
*Büszkén kihúzza magát, és úgy csimpaszkodik bele most Yamakasi karjába.*
- Ugye ugye ugye? Mondd hogy igazam van!
*Pislog rá először kérlelőn, aztán már szemrehányón.*
|
*Már válaszolna Carmennek, mikor Alexa megteszi helyette. Helyeslőn bólogat.*
- Ja, ismerjük egymást.
~Régebbről is... cehh..~
*Megcsóválja a fejét, mikor Alexa menni készól elhúzza kicsit a száját, de nem törődik vele. Carmenhez lép, s átkarolja, ha hagyja.*
- Mi is mehetünk, ha gondolod. A kutyák már kijátszották magukat.
*Elmosolyodik, majd Thomasékra néz, s vissza a lányra.*
- Majd elmesélem mi volt, ha érdekel.
*Oldalra biccenti a fejét, majd elhúzza a lányt a másik irányba.*
|
*Megsimogatja Sakurát, a kérdésre összerezzen. Félrefordítja a fejét.*
- Igen... túkságosan is... azthiszem...
*Lehajtja a fejét, majd leguggol, s megsimogatja Bobbyt is.*
- De nem lényeg... rég volt, elmúlt...
*Néz fel Yamára, majd Carmenre. Feláll, s Thomas mellé áll, s elbök a fejével.*
- Nem megyünk?
*Elhúzza a száját, majd sóhajt.*
- Nem kéne itt lennünk... vagyis nekem nem...
*Megrázza a fejét, majd elindul a Kastély felé, vagy Thomassal, vagy egyedül.*
|
- Ne aggódj, kutya bajom.. ha illik ilyet mondani.
*Mosolyog Alexára, és megfogná a kezét, hogy felálljon, de Bobby egyből vissza is nyomja. Elneveti magát, és megvakargatja a füle tövét.*
- Jól van, oké, lehetünk barátok..
*Tiltakozik a fejét rázva, ekkor érkezik oda a gazdája. Megkönnyebbült sóhaj tör fel belőle, amint végre ismét kap levegőt. Felül, és nadrágját leporolva feláll.*
- Nem történt semmi.. aranyos kutya..
*Sakurára néz, majd Alexára, és a másik kutya gazdájára. Töprengve összevonja a szemöldökét, de a lány már fel is teszi a nyelvén levő kérdést. Leporolja a gipszet is, és inkább csendben figyel. Mikor Bobby odajön hozzá, egy félmosollyal lehajol, és megdögönyözi.*
|
- Biztos vagyok benne, hogy neked meg se kottyan egy olyan edzés..
*Mosolyog Yamára, és sóhajt egyet. Bobby felnyüsszen mikor átesnek rajta, de nem a fájdalomtól, hanem a meglepettségtől. Először rámorog a fiúra, de mikor megsimogatja, oldalra dönti a fejét. Talán nem olyan rossz ember.. oké, a gazdi biztonságban, akkor dögönyözhetik még. Odatolakodik hát Thomashoz, és ha felállna, a mellkasára gyalogolva visszanyomja, és elkezdi nyalogatni az arcát.*
- Bobby!
*Sóhajtva feláll, odaballag és a nyakörvénél fogva elhúzza onnan kutyáját.*
- Miért kell mindenkit letámadnod? Ne haragudj.. *pillant Thomasra. Alexára kapja a pillantását, majd Yamára, végül Sakurára* - ti ismeritek egymást?
*Bobby Alexára néz, és morran egyet, azt remélve, hogy így tőle is kap simogatást. Ha nem jön össze, megy Thomashoz kunyerálni.*
|
*Carmen kérdésére bólint, majd elmosolyodik. MIkor leül mellé sóhajt.*
- Igen, ma kezdtem el... eléggé kifárasztott... és holnap is ilyen edzés lesz...
*Megcsóválja a fejét, s mikor egy fiú esik át Bobbyn felkapja a fejét.*
- Segítsek?
*Látva, hogy semmi baja és hogy jól van, Carmen felé fordul egy mosollyal. Meghallja a saját nevét, így kíváncsian megfordul. A lányt látva elkerekednek szemei.*
- Te? Itt? Alexa?! Öhm... oké...
~Miért ver a sors??? Mindig egyhelyre jövünk... kész csapás... és ilyenkor maradjak nyugodt... jó vicc...~
*Megrázza a fejét, majd Sakurára néz, aki oldalra biccentett fejjel ballag Alexához, de gazdája megfogja a nyakörvét.*
- Nem szabad!
*Kicsusszan kezei közül, így a kutya odaballag Alexához, megnyaldossa a kezét, majd körbenéz és visszasétál gazdijához.*
~Sakura jól kijön vele...~
|
*Thomas mellett sétál, néha ránéz, de inkább a földet szemléli. Sóhajtva felkapja a fejét, s magára erőltet egy mosolyt.*
- Igen, szép időnk van...
*Oldalra biccenti a fejét, s sóhajt.*
- Én is egyedül vagyok a szobában, de nekem ez így jó.
*Megint elfogja a szomorúság, ekkor esik át Thomas a kutyán. Szájához kapja két kezét, majd letérdel mellé.*
- Ugye jól..
*Nem fejezi be a kérdést, meglát egy túl ismerős arcot..*
- Yamakasi?
*Szemeibe könnyek szöknek, amit rögtön le is töröl, s Thomas felé fordul, a kezét nyújtja, majd feláll, s ha tudja őt is felhúzza. Némán félrefordítja a fejét, majd Carment is észreveszi.*
~Már barátnője is van...~
*Megcsóválja a fejét, majd szomorkásan lenéz a földre, s Thomas gipszes karjára néz.*
- Minden... rendben?
|
*Csak egy pillanatra merül el a karján levő gipszben, gondolatai mégis hosszú némaságba lökik.*
~Már csak egy hét, és levehetik végre.. újra írhatok.. újra gitározhatok.. hmm, született a fejemben egy csomó dalszöveg. Mint az az Ébredj fel, kiscsillag..~
*Összerezzenve eszmél fel töprengéséből, és oldalra néz. Alexára mosolyog, majd ismét a földre pillant.*
~Hosszú idő telt el a verekedésünk óta.. Luke vajon mit csinálhat? Bár jellemző..csak nekem maradt maradandó..~
*Mellkasához emeli begipszelt alkarját, és másik kezével megkopogtatja. Sóhajt egyet, megereszt egy halvány mosolyt, majd felnéz az égre.*
- Szép idő van. Lassan beköszönt a nyár.. csak ne lenne annyi zivatar.. eléggé lehangoló, főleg hogy nekem nincs lakótársam. Éjszaka a viharokat átvészelhetem egyedül.
*Megcsóválja a fejét, egy oldalpillantás a lányra, majd az égre. Nem veszi, pontosabban későn veszi észre a fűben fekvő Bobbyt. Csak arra eszmél fel, hogy megbillen előre, és ügyesen átesik a kutyán. Alkarjával felfogja az esést, amibe belerándul a szeme, s fogai is összeszorulnak, de hamar lenyeli a szúró fájdalmat. Még mindig döbbenten, nem tudva mi történt néz a kutyára, s lassan elmosolyodik.*
- Minden ok? *megpaskolja a fejét, ha hagyja, és a földön ülve felnéz a lányra. Megvonja a vállait, jelezve hogy van ilyen és újból Bobbyra mosolyog.*
|
*Nagy nehezen sikerül letolni magáról a kutyát. Bobby hátracsapott fülekkel figyeli a bot repülését, s mikor kettétörik, felemeli fejét mancsairól. Feláll, Carmen ránéz, majd a botra, s elkerekedő szemekkel felül. Még sikerül elkapnia a kutya nyakörvét, aki elfutni készült.*
- Nem kell megmutatnod!!! Tudom hogy te is képes vagy ilyenre, ne mutasd meg!
*Lassan elengedi a kutyáját, s feltápászkodva leporolja ruhájáról a füvet. Nézi Bobbyt, ahogy kifekszik egy árnyékos részre a fűben, az oldalára dől, és lehunyja a szemeit. Mosolyogva leül a hintaágyba.*
- Maradt még nekem hely?
*Oldalra biccenti a fejét, és egy sóhajjal az égre néz, majd Yamára. Rámosolyog.*
- És te? Elkezdtél kézilabdázni?
|
*Szemforgatva sóhajt, mikor nem kap értelmes választ...*ˇ
~Ha nem, hát nem...~
*A lányra néz, majd Bobbyra. Elhúzza a száját, de mosolyogva nézi, ahogy játszanak egyet. Ő is nevet velük, de nem neki való az ilyesfajta "kikapcsolódás" ő teljesen más világ. Mikor a bot a kutya lábához pattog kíváncsian felnéz, majd feláll, oldalra dönti a fejét, majd a szájába veszi a botot, de inkább le is rakja. Nem akar vitát Bobbyval... eh... Felszökken Yama mellé, s simizést kunyerál, amit meg is kap.*
- Nem jöttök ki... mi?
*Megcsóválja a fejét, majd egy mosollyal feláll. Lehajol a botért, majd Sakurának meglengeti.*
- Na? El szaladsz érte?
*A kutya vakkant egyet, majd leszökken, s a botot figyelve mégegyszer vakkant. A bot elrepül szép nagy ívben, ő pedig csak fut, tekintete a boton marad, majd a levegőbe felugrik, s elkapja, de a bot szét is törik... köhm... Oldalra biccentett fejjel köpi ki a maradékot... hát mit tegyen? Vad volt, nem tud még annyira finom lenni a harapása mint kellene... XD*
- Tyű, te aztán erős vagy...
*Meglepetten hajol le a kutyához, majd megpaskolja a fejét.*
- Okos kutya.
*Egy sóhajjal a lányra néz és Bobbyra, majd visszaül a hintaágyra, magához intve Sakurát.*
|
*Mosolyogva nézi Yamát, ám amikor befordul elé, meghúzza Bobby pórázát és felnéz rá. A kérdésre lefagy arcáról a mosoly, szemei elkerekednek, egy fa mosolykával, merev arccal néz le Bobbyra. Mint egy bábú, ha látható lenne, feje mellett szép kis vízcsepp jelenne meg.*
- Hátöö. Hogy én? Hátöö. Nem tudom
*Vágja rá egyszerűen, s ugyanazzal a fa-arccal lenéz Bobbyra, aki épp egy kiürült kólásüveggel játszik. Hálát ad az égnek, és gyorsan lehajol hozzá.*
- Nem szabad!
*Kiveszi a szájából a dobozt, és mintha ez lenne a legfontosabb dolog, amit el kell intéznie, a kukához ballag, és szépen kidobja. Bobby elszomorodik, hisz elvették a játékát, s nyüsszögve leül gazdája előtt.*
- Jól van, jól van.. *felvesz a földről egy botot, mély levegőt vesz, lehajtja a fejét, majd hirtelen felkapja, terpeszbe áll, és zsutty elhajítja. A bot szép nagy ívben, igencsak messzire kerül. A póráz már kapcsolódik is le a nyakörvről, Bobby pedig kilő utána. Mint egy puskagolyó, süvít el egy virágágyás mellett, és már a levegőbe felszökkenve elkapja a földet érés előtt a botot. Ellesz vele egy darabig.. Carmen elmosolyodik, mikor Yama az ölébe húzza, s átkarolja a nyakát.*
- Én is nagyon örülök, hogy újra veled lehetek..
*Mélyen a szemeibe néz, ekkor hallja meg a sebes kutyalépteket. Hátranéz, és elhúzza a száját.*
- Eggggy pillanat..
*Feláll, leporolgatja a szoknyáját, és tisztes távolságba lépve a hintaágyról terpeszbe áll, miközben kissé előre hajolva térdeire támaszkodik. Bobby pedig feltűnik, a bottala szájában fénysebességgel lő ki gazdája felé, és egy szép lendülettel felugrik rá. Carmen erre nem számított, így sikítva puffannak egyet a fűben, aminek nevetés lesz a vége.*
- Héé, kis cseles! Na, na, naaaa
*Nevetve próbálja eltolni magától Bobby fejét, aki lelkesen nyalogatja az arcát, és gazdája hasán fekve csóválja a farkát. A bot pedig Sakura lábaihoz pattog.*
|
*Töprengve hallgatja a lány szavait.*
~Hmm... akkor... értem... nagyjából... de még mindig nem tudom mit adhatnék neki... ő már adta a medált... de én semmit... *felvillanyozódik* Megvan!~
*Elmosolyodik ötletén, de Carmen kérdése kihúzza gondolataiból. Elkerekednek szemei, majd oldalra dönti a fejét.*
- Háát... öö... *eltöpreng, majd az ég felé néz* Nem tudom...
*Megcsóválja a fejét, majd megsimogatja a kutya fejét, lecsatolja róla a pórázt, s hagyja, hogy hagy legyen szabadon. Eszébe jut egy kérdés, s rögtön befordul Carmen elé, két kezét két vállára teszi, s a szemébe néz egy mosollyal.*
- Most jut eszembe. Elfelejtettél valamit elmondani. *az égre néz, majd vissza rá* Miért is nem mondtad el, hogy újra látsz a pikniken?
*Kíváncsian nézi, majd mellé áll, átfogja a derekát, s hallgatja a választ, ha kap egyáltalán. :P A hintaágyhoz érnek, Sakura már javában játszik a fűben, majd egy sóhajjal a hintaágyhoz szökken, s leül. Gazdája is mellé, majd Carment az ölébe húzza, ha hagyja. Oldalra dönti a fejét, majd úgy néz a szemeibe boldogan.*
- Jó újra veled...
*Sakura vakkant egyet, s megpróbálja kitúrni Carment, de gazdija szépen az orrára csap, így nyüsszentve leszökken, s lefekszik.*
|
*A kérdésre felfigyel, majd megrázza a fejét.*
- Nem... most... van először ilyen...
*Lehajtja a fejét, majd a gyengélkedőhöz érve ismét a homlokához kap összeszorított szemekkel.*
- Ssszz... bejössz... vagy kint... maradsz?
*Néz fel a lányra, majd az ajtóhoz lépked.*
- Talán... csak... napszúrás... remélem...
*Töpreng, de közben Carment nézi.*
|
- Nem hiszem el!
*Csattan fel makacsul, kissé talán durcásan is, miközben visszarántja kezeit. Szerencsére a fiúnak hamar megjön az esze, amit egy "naazért" bólintással díjaz. Oldalra biccenti a fejét, elmosolyodik, és átkarolja Yama derekát.*
- Persze hogy elkísérlek.. most kezdődött ez a rosszullét, vagy máskor is volt ilyen?
*Néz a fiúra, miközben a gyengélkedő felé lépked. Bobby felfelé pislogva halad mellettük, néha lemarad de aztán kocogva felzárkózik, tesz egy kört körülöttük, majd gazdája lábához szegődik, aztán kezdi előről ezt a folyamatot.*
|
*A lány szavaira megrázza a fejét, s letörli homlokát.*
- Neem... mondom... jól vagyok!
*Megfogja a lány kezét, majd rámosolyog.*
- Hidd el...
*Megcsóválja a fejét, s elindul Carmen mellett... ismét megtorpan, s a homlokához kap.*
- Talán... mégis jobb... lenne...
*Magára erőltet egy mosolyt, de nem jön össze.*
- Elkísérsz... ugye?
*Zihál, s belekarol Carmenbe.*
~Nem tudom mi bajom... lehet...~
*Sakura póráza is kicsúszott a kezei közül, de mellette lépked engedelmesen.*
|
*Megvonja a vállait a fiú csökönyösségére :P. Mikor megtorpan, aggódva néz rá, de nem szól semmit, csak figyeli félig nyitott szájjal. A magyarázatra becsukja ajkait, és összehúzott szemekkel bólint egyet. Az ajtóhoz érve biccent, s már épp válaszolna a kérdésre, mikor Yama a homlokához kap. Összehúzza a szemeit, és kézen fogja.*
- Fogalmam sincs hogy hol lehet, de te tudom hol leszel.
*Bök el fejével a gyengélkedő irányába. Nem mosolyog, arca komoly, némi aggódás is vegyül bele. Ha a fiú makacskodna, sóhajt*
- Felír valami gyógyszert, aztán jobban is leszel. Ha szurit adna, majd lefogom és te elszöksz, ha meg bent akar tartani, éjszaka kiszöktetlek.
*Kacsint rá egy halvány mosollyal, miközben körbenéz.*
- Naru megvár.
|
[360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
