|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.21. 12:21 - |
|
A lovaglások során könnyű megsérülni, ezért a Kastély egyik kis zugába egy orvosi szoba épült. Az ápolónő kedves és mosolygós, de a komolyabb esetekkel már a kórház foglalkozik... |
[339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*A kacsintást egy mosollyal viszonozza, és sóhajtva az ablakhoz ballag. Kinéz rajta, pár percig némán mereng, majd Carmenhez ballag.*
- Na gyere Carmen, hagyjuk pihenni a szerelmed, mert különben sosem épül fel, és a doktornő még belőlünk is gyógyszert csinál..
*Fogja meg a kezét és felhúzza, s bár tudja hogy Bobby pórázát is megtalálná, de fürgén azt is a kezébe nyomja, és öccse elé ballagva leguggol.*
- Pihenj, legyél jó, fogadj szót, és nyugodtan gondolkozz!
*Paskolja meg öccse térdét, és felegyenesedik. Az órájára nézve sóhajt egyet.*
- Ez amúgy is több volt, mint 10 perc.. mehetünk kislány?
*Néz Carmenre és türelmes várakozással zsebre dugja a kezeit.*
|
*Carmen szavaira bólint, s már nyitná a száját, hogy mondjon valamit, de ekkor lép oda Naru és fog bele egy idétlen magyarázatba.. Carmen kételkedésére összehúzza szemeit, s sóhajt.*
- De, igaz..
*Vona meg vállait, s érzi a lány kezét az arcán, s mikor odafordul egy csókot kap. Hát, viszonozza, de kicsit meglepte.. elszakadva tőle megfogja a kezét, s az ágyhoz vezeti, leülteti, majd kihúzva magát a plafonra néz. Narura néz egy mosollyal, s rákacsint. Nem mond semmit, ezzel csak azt akarja kifejezni, hogy köszöni. Hmm.. nem is olyan rossz egy vak barátnő. XD Köhm.. lenéz rájuk, majd Sakurára, aki Naru mögé kényszerült. Lehuppan a földre, s sóhajt. Yama nyel egyet, majd az ajtóra néz, végül bátyjára. Átbattyog az ágy másik oldalára, s leül. Lehajtja a fejét, felhúzza a felsőjét és megszemléli a sebét, majd vissza is húzza rá a ruhát. Elhúzza a száját.*
~Jó lenne, ha hamar rendbejönnék.. bár.. megérdemlem..~
*Rázza meg a fejét, s Narura sandít, majd Carmenre. Sakura odaszökken hozzá, s őt kezdi el simizni.*
 |
*A rántásra és a csókra teljesen meglepődik, de az összes mérge el is párolog. Legszívesebben visítva megölelné Yamát, de azt azért nem teszi meg. Yama szavaira kíváncsian felnéz, és bólogat.*
- Igen, szeretném tudni!
*Ekkor lép oda Naru, és kezd el magyarázni. Kinyitja száját, majd be is csukja, és karba teszi a kezeit.*
- Blöffölsz! *Vágja rá határozottan, de aztán el is bizonytalanodik, és visszafordul Yama felé* Vagy nem..? Áh mindegy. Foci, foci.. ahhoz tényleg nincs sok közöm.
*Mosolyodik el, ha Yama hagyja akkor megkeresi az arcát, egy simítással betájolja, majd lábujjhegyre emelkedve megcsókolja a fiút. *
|
*Carmen felcsattanására teljes hidegvérrel kortyol bele ismét a kávéjába. Most mit kell túldramatizálni? :P Yama úgyis mindjárt kézbeveszi a... dolgokat. Még gondolatban sem tudja befejezni, mert öccse már lép is. Elvigyorodik, s mivel nem tudja leolvasztani magáról, inkább egy szuszra felhajtja a kávéját. Öccse kijelentésére felnyitja egyik szemét, és amikor hátrasandít gyengéden megrázza a fejét, hogy kifejtse a véleményét. Sakurára néz, és elmosolyodva végigsimít a hátán, megpaskolja az oldalát, majd sóhajtva feláll és kidobja a poharat.*
- Majd én elmesélem.
*Jelenti ki ellentmondást nem tűrve, sóhajt egyet és Yama mellé állva karba teszi a kezeit.*
- Ki akarom vinni öcsköst az egyik focimeccsre. A németek játszanak az angolok ellen, nem vagyok nagy szakértő benne.. kettesben akartunk menni, aztán úgy terveztem hogy betérünk egy kocsmába és holt részegre isszuk magunkat.
*Bólint teljesen természetes arcot vágva, és visszaül az ágyra.*
|
*Naru szavaira bólint egyet, s mély levegőt vesz. Carmen felcsattanására behúzza a nyakát, s összeszorítja szemeit.*
~Ilyen hülyeégsen kiborulni.. oké, itt van, tudomásul vettük.. cehh..~
*A lány után néz, majd feláll, s utána robog. Megfogja a karját és magához rántja, s valószínűleg ezzel e lendülettel olyan közel kerül hozzá, hogy egy csókot tud nyomni ajkaira. Ha sikerült, akkor a karjaiba zárja egy pillanatra, majd elengedi.*
- Ne kapd már fel a vizet ilyen hülyeségeken!!
*Ellép a lánytól, s karbateszi kezeit.*
- Amiről beszéltünk, az tényleg nem tartozik rád..
*Fordítja félre a fejét, s lehalkítja hangját.*
- De..
~Nincs de! Ehh.. Oké, akkor van de..~
- De, ha akarod, akkor elmondom.. bár nem hiszem, hogy tudni akarod..
*Lenéz a lányra, s hátrasandít Narura. Sakura addig hozzászalad, s felugrik az ágyra, majd Naru mellé szökkenve leül, majd lefekszik mellé.*
|
*Yama szavaira igencsak felháborodik, Naruéra meg méginkább. Bobby farkcsóválva odaüget Naruhoz, és felváltva néz a két fiúra. Carmen mély levegőt vesz, de mivel ez sem segít, felcsattan.*
- Hahó, a szememmel van a baj, nem a fülemmel! Vagy én már itt se vagyok?! Hozzak kávét, és onnantól megszűnök létezni?! Köszönöm..
*Teszi karba a kezeit, és az ablakhoz robog. Nekidől a párkánynak, és lehunyja a szemeit.*
~Az orrom előtt beszélik meg, hogy ne mondjanak el senkinek semmit a beszélgetésükről, mert másra nem tartozik.. ezt a pofátlanságot!!~
|
*Amint betoppan Carmen, megnyugodva bólint egyet, és elmosolyodva átveszi a kávét.*
- Köszönöm..
*Yama szavait hallva ránéz, és az italát fújkálva bólint párszor. Belekortyol a kávéba, és elmosolyodik.*
- Természetesen.. de szerintem akkor is ideje előre nézni. De mint mondtam, ezt rád kell bíznom
*Sóhajt fel, és a térdeire csap egy mosollyal, hogy magához hívja Bobbyt. Aprót kortyol közben a kávéból, és ha a kutya odajött, megdögönyözi az oldalát.*
- Szevasz pajti.. *Sakurára néz, majd felegyenesedik és a kávéjába merül.*
|
*Mikor Naru mögé lép ésmegfogja a vállát felkapja a fejét. A szavait hallva bólint egyet.*
- Köszönöm..
*Hajtja le a fejét, s Naruval együtt visszalépked az ágyjoz. Le isül, s a földre néz.*
- Tudom, hogy megtörtént.. de nem így kellett volna lennie..
*Szorítja össze szemeit, ekkor lép be Carmen. Felkapja a fejét, s sóhajt egyet. Elveszi a kávét és sóhajt egyet.*
- Kösz..
*Von vállat, s próbálja elhesegetni a gondolatait.. Naru felé fordul.*
- Naru.. ez a beszélgetés maradjon köztünk.. *maga elé néz, s bólint* ..jó? Ez nem tartozik másra..
*Sóhajt egyet, s leteszi a kávét a kis asztalra, ami az ágy mellett helyezkedik el. Sakura kimászik az ágy alól, kirázza bundáját és gazdéja elé telepszik le. Felpislog rá, mire megsimogatja.*
- Jól van, Sakura.. te se áruld el senkinek.. oké?
*Kérdezi, mintha érteni a kutya, hogy mit beszél, de azért vakkant rá egyet. Yama bólint, s mély levegőt vesz.*
|
*Bobby mellett lépeget mosolyogva, és két kávét fogva. Bár forró, és már ég a tenyere, de tűri ;) Bobby vakkant, jelezve hogy megérkeztek, és hátsó két lábára állva mancsával lenyomja a kilincset. Gazdája belép, és miután a kutya is bejött, lábával betolja a helyére az ajtót.*
- Megjöttünk! Kicsit hosszú volt a sor.
*Lépeget oda az ágyhoz, és kinyújtja maga elé a két kávét. Nem tudja ki merre van, így majd odajönnek és elveszik ;) ha ez megtörtént kirázza a kezét, és lehajol megpaskolni Bobby fejét.*
- Ügyes voltál kicsim..
*Felegyenesedik, és eltöpreng.*
~Olyan mintha egy temetőbe léptem volna be..remélem nem vitatkoztak~
|
*Nézi öccsét, ahogy az ablakhoz megy. Mély levegőt vesz és a földre néz, pár pillanatig hallgat, végül lassan utána megy. Egyik kezét a vállára teszi.*
- Elhiszem, hogy nehéz. De én itt vagyok veled.. segítek cipelni ezt a terhet..
*Az ajtó felé néz, mivel Carmen gyanúsan sokáig marad, de inkább visszafordul öccséhez. Lassan az ágyhoz hátrál, és leül rá.*
- Hidd el, hogy ez.. mindenkinek egyformán nehéz.. de az már megtörtént, és tovább kell lépned! Nem rághatod magad ezen, mert közben elmegy feletted az idő! Muszáj élned.. még pedig boldogan. Hisz mindannyian ezt próbáljuk, akármik is történtek.
*Sóhajt fel, és hátradől az ágyon.*
|
*Mikor szeldíten magához öleli Naru meglepődik, de viszonozza az ölelést. A szavakra elhúzza a száját és összeszorítja szemeit.*
- Jajj, Naru.. erre már nem tudom, hogy mit mondjak..
*Áá, szóhoz sem jut.. nem tud mit mondani erre.. azt sem, hogy rendben, azt sem, hogy nem oké semmi.. inkább csöndben marad. Ekkor engedik el, így sóhajt egyet. Nézi, ahogy bátyja lemászik az ágyról és lehajtja a fejét.*
- Ööö.. de.. *szemforgatva sóhajt* Oké.. pihenni fogok.. eskü..
*Felnéz, s lassan feláll, majd vissza is ül. Az ajtóra néz, majd Narura.*
- Kösz, hogy végighallgattál..
*Hajtja le a fejét, s elhúzza a száját.*
- De ne mond, hogy nincs igazam..
*Ezt Mattre érti. Megcsóválja a fejét, s feláll. Az ablakhoz ballag, a párkányra támaszkodik, majd lenéz a földre.*
- Nehéz egy ilyen teherrel leélni egy életet.. hidd el
*Mondja elég hallhatóan, hogy Naru is értse.*
|
*Öccse szavaira elmosolyodik, és a háta mögött megtámaszkodva néz rá. Ám amikor a Mattes részhez ér, lefagy arcáról a mosoly. Ugyan nem mondott semmi olyat, de azonnal feltérdel az ágyon, odamászik hozzá és akármennyire is tiltakozik, szelíden de határozottan magához öleli.*
- Honnan van ez a pesszimista hozzáállás? Ha elvesztetted a hited, akkor visszaszerezzük és kész! Valahogy csak sikerülni fog.. de nem tetszik ez a rossz, lemondó hozzáállás! Ilyenkor legszívesebben seggberúgnálak, hogy összeszedd magad.. ha a múlton rágódsz, sosem fogsz tudni tovább lépni. Ereszd el végre azt a nyavajás 17 évet, és nézz végre előre! Carmen kilométerekkel előtted jár, úgyhogy zárkózz fel hozzá, mielőtt én repítelek el odáig.
*Viccel, vagy komolyan beszél? Sajnos ez nem szűrhető le a hangjából ^^ Elengedi az öccsét, hátbaveregeti, és lemászik az ágyról.*
- Helyes, akkor ezt megbeszéltük! Kezd azzal, hogy kipihened azt a golyót.. vannak olyanok, akiknek szükségük van rád, úgyhogy itt az idő hogy felébredj végre! Igen!
*Teszi csípőre a kezeit, mint egy lelkes kiképzőtiszt, vagy őrmester*
|
*A fejbekoppintásokat tűri, kivételesen nincs kedve visszaszólni, vagy ilyesmi.*
- Akkor idióta.. nem mindegy?
*Vágja oda durcásan, s sóhajt egyet. A történetet hallva elszakad tőle és összehúzza szemeit.*
~Hamis személyi.. és még Callawaynak is vannak piszkos ügyei? Há! Lebukoott!~
*Teszi karba kezeit egy kaján mosollyal, amit le is fagyaszt magáról. Tovább hallgatja a szavakat.*
- De ennek legalább volt alapja.. de az én cselekedeteimnek semmi alapja sincs.. talán az, hogy fel akartam hívni magamra a figyelmet, hogy velem törődj.. de rájöttem valamire
*Jelenti ki és kihúzza magát.*
- Arra, hogy az első perctől alkalmazkodnom kellett volna hozzád és Carmenhez.. akkor minden más lenne.. talán még az öccse is élne..
*Húzza el a száját és tovább hallgatja bátyját. Lehajtja a fejét, lelógatja lábait és belerúg egyet a földbe.. áú..*
- Már rég elvesztettem a hitem.. már réges rég..
*Von vállat, s sóhajt egyet.*
|
*Öccse szavaira összehúzza a szemeit, és megkopogtatja a fejét persze nem túl erősen*
- Te nem bunkó, hanem idióta vagy.. 17 évet leéltél így, és? Ki mondja azt, hogy 17 év után nem lehet megváltozni? Vagy hova van leírva az, hogy nem tudsz semmit sem kezdeni magaddal? Nem, én csak azt tudom, hogy az akaraterő hiányzik belőled. És hogy idióta vagy..
*Koppintja mégegyszer fejbe ha tudja, és egy sóhajjal a plafonra néz. A kérdésre meglepve néz a vállán levő loboncra, majd szájhúzva újból felfelé.*
- Hát..én sem voltam azért annyira szent.. miután anya meghalt, hamis személyit csináltattam magamnak, hogy tudjak dolgozni. Hisz fent kellett tartanom magunkat.. és Mr. Callaway ugyan szigorúan nevelt, de neki is vannak a mai napig piszkos dolgai.. amiket valakinek el kell simítani.
*Vet egy oldalpillantást öccsére, majd egy sóhajjal az ablakra néz*
- Nem is tudom, milyen voltam.. azt hiszem befolyásolható.. és ezt ki is használták.. elhittem hogy amit tanítanak, az a jó, és ahhoz foggal körömmel ragaszkodtam. De szerencsére ott volt Carmen is, és nem hagyta hogy rossz irányba menjek.
*Fűzi össze ujjait a hasán és öccsére néz.*
- Ez a te életed, és megvannak a saját szabályaid. Hinned kell abban, hogy mindig lehet jobb! Mert ha elveszted a hited, akkor tényleg menthetetlen leszel.. szerintem.
*Teszi hozzá késve, és egy kicsit elmereng*
|
*Felnéz, s ekkor karolják át a nyakát. Figyelmesen hallgatja bátyját, s felsóhajt. Összevonja szemöldökét az egyik kijelentésre..*
- Izé.. pont te mondod? Aki mindig, minden elvárásnak meg akar felelni? Ehh..
*Néz el oldalra, s tovább hallgatja a szavakat. Megvonja vállait.*
- Az élet már ilyennek formált.. 17év alatt kialakított saját magának.. én már mindenre képes vagyok, úgy, hogy akarom, ha nem.. már nem tudok megváltozni..
*Néz vissza bátyjára, a következő szavak viszont meglepik. Sóhajt egyet, s a földre néz.*
- Fölösleges elmennem.. nem tudok semmit sem kezdeni magammal.. ezt te is tudod..
*Néz fel ismét, s mély levegőt vesz. Megrázza a fejét, s lassan magára erőltet egy mosolyt.*
- Nem foglak itthagyni titeket.. semmi pénzért
*Jelenti ki, s a földre néz.*
- De lehet, hogy tényleg jobb lenne egy-két nap pihenés, és gondolkozás..
*Von vállat, s a sebéhez kap, mivel megint oltária fáj.. :S Összeszorítja szemeit, s fogait, majd enyhül is a fájdalom. Mély levegőt vesz, s felhúzza lábait. Hátrébb csusszan az ágyon, és átkarolja két lábát és rádől.*
- Igaza van Carmennek, amikor azt mondja, hogy magas lovon ülök.. meg bunkó vagyok.. áh..
*Ehh.. nem is tudja, hogy hogyan, de eszébe jutottak ilyen emlékek, és ki is mondta.. megrázza a fejét és felnéz Narura. Közelebb csusszan hozzá és ha hagyja, akkor átkarolja a karját és a vállára fekteti a fejét.*
- Te milyen voltál, az én koromban?
|
*Figyelmesen hallgatja öccsét, és ezer dolog fut át a fején. Ahogy befejezi, közelebb csusszan hozzá, és lazán átkarolja a nyakát.*
- Lehet, hogy más vagy mint Luke, vagy más vagy mint akárki, de ez nem feltétlenül rossz. Az, hogy ilyen dolgok az eszedbe jutnak, azt bizonyítják, hogy jó ember vagy. Figyelj.. ne akarj minden elvárásnak megfelelni!
*Na jó, ez túl nagyot koppant XD pont az ő szájából.. pont ő beszél?!?!? Pont ő tanácsolja ezt? :D Jó, azért reméli hogy Yama nem fog a földön fetrengeni a röhögéstől, és tudja folytatni.*
- De te tudod, milyen akarsz lenni. Olyanná kell formálnod az életed, amilyenre szeretnéd, az élet pedig olyanná formál téged, amilyen ő maga.. de el kell fogadnod a rossz tulajdonságaidat is. Senki sem szent. Na de nem csak a saját, hanem mások rossz tulajdonságait is.
*Néz fel a plafonra, és egy sóhajjal lefonja a karját Yamáról*
- Igazából ezer tanácsot adhatnék az én meglátásomból, de ezt magadban, magaddal, magadnak kell elintézned. Talán az lenne a legjobb, ha felszívódnál pár napra.. utazz el egy távoli motelba egy, vagy két éjszakára, csak úgy minden szó vagy köszönés nélkül, egy szatornyi cuccal, és gondold végig a dolgokat! Szüless újjá! Kezdj mindent tiszta lappal! Én meg addig rendben tartom itt a dolgokat, meg Carment..
*Sóhajt fel, de már látja is maga előtt a jelenetet, ahogy Carmen áll előtte, és céklavörös arccal robbanni készül.. "Hova ment?!?! Elengedted?!?! Egyedül?!?!?!" Sietve megrázza a fejét, és nagyot nyel*
|
*A szavakra nem mond semmit, de mikor elszakad tőle lenéz rá, s már húzzák is le. Jó, akkor leül.. de nem fekszik le!! A szavakat hallva elhúzza a száját és félrefordítja a fejét. Két kézzel az ágy szélébe kapaszkodik, s lenéz a földre. Lehajtja a fejét és mély levegőt vesz.*
- Mindentől.. *szemforgatva sóhajt* Mindenen felkapom a vizet, azon is, amin nem kéne.. Carmen kiváltságait nem tudom teljesíteni, főleg az apjáét nem.. és veled is úgy bánok néha, hogy.. áh, meg tudnám folytani saját magam.. meg néha zűrös ügyekbe keveredek, amiket akkor per/pillanat jónak gondolok, de kiderül, hogy nem az.. *sóhajt, s folytatja* ..egyszóval semmit sem csinálok úgy, ahogyan kellene.. más vagyok, mint a többi korombeli.. egészen más..
**Megrázza a fejét, s összeszorítja szemeit.*
- Én próbálok megváltozni, de egyszerűen nem megy.. nem megy..
*Halkítja le szavait, s kinyitja szemeit. Sóhajtva Narura néz, majd ismét a földre. Sakura meg az ágy alatt pihenget..*
|
*A szavakat hallva öccsére néz egy mosollyal, és megbiccenti fejét. A kijelentés örömmel, na meg némi büszkeséggel tölti el, de az ölelés meglepi. A seb miatt bizonytalanul viszonozza csak, s lehunyja szemeit.*
- Én mindig melletted fogok állni.. ha valamikor nem érzed így, az is csak azért van, mert melletted állok.
*Ha érti érti, ha nem érti nem érti :P bár azért reménykedik benne, hogy a jövőben nem lesz annyi vitájuk. Leül az ágyra, és ellentmondtást nem tűrve lehúzza maga mellé öccsét is.*
- Na gyerünk, mesélj! Mitől érzed magad másnak? Melyik tulajdonságoddal nem vagy megelégedve? Talán tudok segíteni
*Kacsint rá oldalra billentett fejjel*
|
*Nézi, ahogy bátyja Carmenhez megy, s azt is, ahogy visszajön. A földre néz, majd fel Narura. A szavaira mosolyt erőltet magára. Mikor végigmérik összehúzza szemeit, s sóhajt. A szavakra elneveti magát, de le is fagy arcáról a mosoly. A szavakra akaratlanul is elérzékenyül, s lehajtja a fejét.*
- Naru..
*Letörli a kitörni készülő könnyeket, majd felnéz. Bátyja után ballag, de esze ágában sincs lefeküdni, vagy leülni az ágyra..*
- Köszönöm, hogy mellettem állsz..
*Egy mosollyal bátyjára néz, majd a plafonra.*
- Jobb báttyt nem is kívánhatnék magamnak..
*Akárhol is van a fiú, odalép hozzá és szorosan átöleli.*
|
*Hallgatja a fiúkat, de nem nagyon tud közbeszólni. Hisz nem is hozzá beszélnek :P meglepve kapja fel a fejét amint Naru odajön, és bólintva feláll. Bobby pedig engedelmesen besorol mellé.*
- Rendben.. két pohár kávé.
*Bólogat, markába zárja a pénzt és csuklója köré tekeri Bobby pórázát. Mély levegőt vesz és az ajtó felé indul, de meg is torpan és hátrafordul.*
- Sosem fogsz leszokni erről a becenévről?
*Sóhajt, és fejcsóválva az ajtóhoz megy. Ezt már kérdezte párszor :P kitapogatja, majd lenyomja a kilincset, behúzza maga után az ajtót, és megindul a folyosón az ebédlő felé.*
|
[339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
