|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.20. 22:01 - |
|
Itt zajlik a reggeli, az ebéd, és a vacsora. Asztalcsoportok rengetege, a kaja ingyen van, de az étellel játszani tilos! A konyhásnéni árgus szemekkel figyeli a huligánokat is.. |
[199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Ránéz Sorára, ahogy beszél.*
-De, megtanítalak. Ha már Sharpay felajállotta, megteszem.-
*Mosolyog a lányra. Majd feláll.*
-Igen, a magnót vissza visszük. Majd megbeszélem a dokival, hogy néha kölcsönkapjuk..-
*Neveti el magát rajta, bár nem tudja miért. Olyan érzése van, hogy rossz dolog fog történni, akárhova is mennek...*
~Hm. Rossz érzésem van.~
*Elindul az ajtó felé, s a lány kezét megfogja, hogy jöjjön.*
|
~Valamiért úgy érzem, nem vagyok neki szimpatikus..~
*Töpreng el Sharpayen, mikor rázúdítja a szóáradatát. Tiltakozva megrázza a fejét, még a kezeit is felemeli.*
- Nem nem, jól vagyok, csak estem egyet.
*Vigyora lefagy, amikor a lány felajánlja, hogy Franco megtaníthatja táncolni. Az igaz, hogy sok dolgot megtanult már, de nem biztos, hogy olyan jó ötlet pont a fiú előtt bénáznia.. Sharpay után fordul miközben feláll, és a széket gyorsan visszatolja.*
- Szia Sharpay!
*Zavartan fordul vissza Francohoz, aki a magnót fogja épp.*
- Nem muszáj ám megtanítanod, kicsit nehéz eset vagyok. Bár a magnót tényleg vissza kéne
*Mosolyodik el, zavartan birizgálva a szék hátát.*
|
*Furcsán néz Sharpayra, mikor felajállja, hogy ő majd megtanítja.*
~Kösz Sharpay..kösz..~
-Öö.. Persze.. Megtanítalak, Sora.-
*Látja, hogy Sharpay menni készül, de nem zavarja, vagy talán.. egy kicsit. Majd gondolataiba merül, s csak akor eszmél fel, mikor a lány elköszön.*
-Jó. Persze. Menny csak. Szia!-
*Rázza meg a fejét, majd leül az egyik székre, a magnóval a kezében.*
-Ezt visszakéne vinni..-
|
*Zavarba jön Sorától..*
-Sora! Nem kéne... A magnót is visszakell vinnie Franconak. Nem. Most már nem fogunk semmit mutatni. Bocs. Majd holnap.. Talán..-
~Ceh. Furcsa egy lány...~
*Meglátja, hogy a derekát fogja.*
-Mi történt veled? Fáj a derekad?-
*Néz picikét aggódottan a lánykára. Eszébe jut valami.*
-Hm. Ha nem tudsz énekelne, se táncolni, Franco megtaníthat rá.-
*Ránéz Francora.*
-Igaz, Franco?-
*Nevet közbe, s mosolyog. Kicsit kedveli csak a lilahajút, de biztos jól kijönnek majd egymással.*
-Legalábbis a táncra meg tud tanítani. Én meg, talán az éneklésre.-
*Ránéz az órájára.*
-De most mennem kell. Majd még összefutunk, biztosan!-
*Elindul az ajtófelé, s még visszapillant a párosra, s int nekik.*
-Sziasztok!-
*S kilép az ajtón...*
|
*Figyelmesen hallgatja a történetet, még mindig a derekát támasztva egyik kezével. Pillantása Franco és Sharpay között cikázik, mikor ki beszél. A végén összecsapja két tenyerét, amitől roppan egyet a gerince, de egy arcrándulással elintézi.*
- Ez remek! Mármint nem az, hogy egyre ritkábbak, hanem hogy.. egy saját banda, ez nagyon szuper! Nekem olyan a hangom, mint egy repedt fazéknak, és táncolni sem tudok
*Legyintget zavartan dörzsölva a tarkóját, majd komolyságot erőltetve magára odaránt magához egy széket és leül rá.*
- Mutassatok méég valamiit! Kérleek! Csak egy picit..!
|
*Nevetve nézi a két lányt, majd zavarba jön, mikor Sora elkezdi őket dícsérni.*
-Jajj Sora... Ja, igen.. a magnó. Vissza akartam vinni..-
*Ránéz Sharpayra, s hagyja, hogy ő mondjon el mindent. De azért közbe vág, s egy valamit elmond.*
-Nah, régen ugye sülve főve együtt voltunk, s ekkor jött az ötlet, hogy alapítsunk egy bandát. Így is tettünk. Sharpay lett a főénekes, így a banda neve is az lett, hogy Sharpay és bandája. Igen, nem annyira találó név, de hát ez van. Aztán sok fellépésünk volt és egyre jobbak lettünk. Havonta egyszer-kétszer próbálunk, mikor találkozunk, s néha elhívnak minket fellépésekre, de ez már ritka..-
*Fejezi be halkan, s elkenődve.*
|
*Csípőre teszi kezeit, s válaszol Sorának.*
-Ehh. Még van képed bocsánatot kéri? Ceh. Nevezséges.-
*A lány kezét nyújtja felé, s köszön, bemutatkozik, meg minden. Sharpay sóhajt egyet.*
-Hát jó.-
*Kezet nyújt neki ő is.*
-Én Sharpay Evans vagyok, amint már említettem. Én is örülök, hogy végre itt vagyok. *néz Francora* de legfőképpen annak örülök, hogy végre látom rég nem látott unokatesómat.-
*Mosolyodik el, majd visszahúzza kezeit. Elpirul egy kicsit, mikor a lány dícsérni kezdi őket.*
-Oh, ugyan már... Kicsi korunk óta csináljuk, de tényleg...-
*Fejezi be lassan, majd Francora néz.*
|
*Sharpay szavait csendben hallgatja, tegnap talán elrohant volna, de nem.. szembe kell néznie az ilyenekkel.*
- Sziasztok, nem akartam zavarni.
*Sharpayra néz halvány mosoly kíséretében.*
- Ne haragudj a tegnapiért, de ha jól emlékszem tegnap is bocsánatot kértem, kétszer.. kicsit ki voltam borulva, nem találtál a legjobb formámban, mégegyszer sajnálom. Kezdjük újra..
*Lépeget be, és a kezét nyújtja a lány felé. Mosolya kiszélesedik*
- Sora vagyok, örülök, hogy az akadémia még egy taggal bővült!
*Ha a lány kezet fog vele, ha nem, visszahúzza a kezét.*
- Igazán lenyűgöztetek az előbb..a tánccal is, meg az énekkel is. Jut eszembe, a doktornő azt mondta, kéri vissza a magnóját, ha végeztetek.
*Próbál szemrehányóan nézni Francora, de egy jókedvű vigyor lesz a vége.*
|
*Belép Sora, s Sharpay lassan befejezi az éneket, táncot. Franconak sincs mit csinálnia, befejezik együtt. Mikor Sharpay köszön Sorának, hátrafordul, s üdvözli.*
-Jó reggelt Sora!-
*Sharpay szavain kicsit meghökken, majd visszatartja.*
-Hé Sharpay! Nem így ismertelek!-
*Nevet fel, majd magához öleli a lányt, majd Sorára pillant.*
-Nincs semmi baj.-
|
*Táncolnak, énekelnek, s belép Sora. Sharpay egy kis idő múlva veszi csak észre, s lassan befejezi az éneklést, s lassan a táncot is. Épp a végén tartottak, így nem jött roszkor a lány. A lilahajúra néz.*
-Szia...-
*Köszön neki, kicsit lenézően a tegnapi miatt.*
-Hát te? Úgy tudtam nem alkalmas az idő... *karjait összefonja, s folytatja* vagy mostmár igen?-
*Szemrehányó tekintettel közelebb sétál a lányhoz, de a vállára eg kéz nehezedik...*
|
*Amint kilép az orvosi szoba ajtaján, futásnak ered. Szemeiből dörzsölve az álmosságot rohan az ebédlő felé, közben átugrik a takarítónő felmosós vödre felett, kikerül egy tankönyvei közt kutató fiút, és gyorsít. Már egész jól érzi magát, de az alvás hiába volt kellemes, ha rövid..*
- Vigyázz, gyermekem!
*Hallja a hangot, de csak akkor fogja fel, mikor a felmosott padlóra érve szétcsúsznak lábai. Hasra vágódik, a lendülettől továbbcsúszik, csak az ebédlő fala fogja fel. Nyekkenve nyúl a hátához, a takarítónő megcsóválja a fejét, látva hogy a lány már ugrik is fel.*
- Elnézést kérek!
*Kiált hátra, fájós derekát támasztva sántikál be az ebédlőbe. Teljesen meglepi a tánc és az ének, olyan lenyűgöző, és aranyos, olyan jól mozognak együtt.. Annyira belefeledkezik a páros nézésébe, hogy azt se veszi észre, elpirult.*
|
*Mikor belép az ajtón, látja Sharpayt, aki épp megindul felé.*
-Jó reggelt.. *zavartan folytatja* Hát, igen. Azt szeretném.-
*Elveszi a lány a magnót, s beindítja. Ekkor látja, hogy a lány beleegyezett. A lány megfogja a kezét, s énekelni kezdenek, meg táncolni. Felidézik a régi szép időket, a gyermekkorukat.*
-Milyen jó volt együtt, kicsinek! Egész nap együtt voltunk..-
*Tánc közben beszélgetnek is, de aztán énekelnek. S jó sokáig csak énekelnek.. együtt.*
|
*Belépett az ebédlőbe, de nem talált ott senkit. Álmos fejjel készített magának egy reggeli kakaót, s leült az asztalhoz. Kavargatta, s csak nézett maga elé. Túl korán kelt, de hát ez van. Egy kis idő múlva már teljesen jól van. Felébredt! Megrázza fejét, s belekortyol a kakaóba. Ekkor nyílik az ajtó, s Franco lép be, egy magnóval a kezében. Sharpay elmosolyodik, amjd feláll, s odasétál hozzá.*
-Jó reggelt. Most azt akarod csinálni, amit már oly rég nem tetünk meg?-
*Nevet rá a fiúra, majd ő kezdeményezi ezt az egészet. (persze nem azt!! unokatesók!) Elveszi a fiú kezéből a magnót, s az ebédlőasztalra teszi. Beindítja, s megfogja a fiú kezét. Énekelni kezdenek együtt, s táncolni...*
|
- Az lehet, de ez nem volt jogos.
*Mosolyog még mindig, bár azt mondta, siessenek, nem siet. Mondhat akármit a fiú, nemrég fájt a bokája, ha el is múlt, újra fájhat, ezért ráérnek. Maximum felrázza éjjel Kagomét egy beszélgetésre. Már látja az orvosi szoba ajtaját, hisz tegnap is itt járt, mielőtt beült a könyvtárba. Tényleg, azok a keserű gyógyszerek..fújj.*
- Ez lenne az.
*Áll meg az ajtó előtt, óvatosan elengedi a fiút.*
- Menj csak be, megvárlak kint.
~Hisz minek menjek be? Nem vagyok a hozzátartozója, csak zavarnám. Megvárom itt ~
|
*Átkarolja ő is a lányt, ha engedi.*
-Nem, egy cseppet sem fájt. Kaptam én már elég pofont nőtől, úgyhogy nem zavar, s időközben megszoktam.-
~Jajj, mit művelek én? Kitárom itt a lelkem ennek a lánynak? Vagy talán kezdek érezni iránta valamit? Nem, az nem lehet. Vagy mégis?~
*Megrázza kicsit a fejét, s gondolatait elhesegeti.*
-Már nem fáj a bokám, nem kell...-
~...pátyolgatni.. Vagy mégis?~
*Ránéz a lányra, ahogy mennek, s szótlan marad.*
|
- Sajnálom, véletlen volt!
*Tiltakozik gyorsan, eléggé hihetetlen kijelentés, de tényleg véletlen volt.. olyan.. reflexszerű.. hagyja, hogy megfogják a kezét, zavarát mégjobban fokozzák Franco bókoló szavai. Fülig vörösödve mosolyodik el.*
- Köszönöm, de túlzol..
*Hebegi zavartan, hálás a fiúnak, amiért nem erőlteti a dolgot. Eszébe jut Kagome. Igen, meg kell keresnie a barátnőjét, tőle biztosan meg fogja kapni a válaszokat! El is indulna, de eszébe jut a fiú bokája. Felpofozta, és még itt is hagyja? Nem.. átkarolja a derekát, ha engedi.*
- Gyere, siessünk az orvoshoz, hogy tudj pihenni! Nagyon fájt?
*Néz fel bocsánatkérő szemekkel a fiú arcára*
|
*Meglepődik, mikor a lány keze a magasba lendül, de már nem tudja megakadélyozni. Elcsattant az a szép erős, fájdalmas pofon. Kezével odakap az arcához, majd a lányra néz.*
-Ezt miért kaptam?-
~Ez hülye kérdés volt. Hogy lehetek ennyire hülye? Ilyen egyértelű, hogy azért kaptam ezt a szép pofont, mert magamhoz húztam.. Áh én olyan egy tuskó vagyok.~
-Öö..bocsi..nem volt semmi hátsó szánmdékom, hidd el..-
*Megfogja a lány kezét, s mélyen a szemébe néz.*
-Csak megragadott a belső, s küldő szépséged. Rabul ejtetted szíved, s most nem szabadulok tőled.-
*Még mindig fogja a lány kezét, s közelebb hajol-na hozzá, de nem teszi. Nem akar még egy pofont kapni, ettől az erős kislánytól. Lassan elengedi a lilahajú kezét...*
|
~Mondani kéne valamit.. nem, ha kinyitom a szám, megint valami hülyeség jönne ki! De talán illene bocsánatot kérni..nemm, Sora, a csend megold mindent!~
- Tudod én..
*Nem tudja befejezni, mivel Franco megáll és magához húzza. Bent akad a lélegzete, nagyra tágított szemekkel néz fel a fiú szemeibe.*
~Olyan jó ahogy így tart.. vajon megint meg akar csókolni?*
*Egész testében megremeg a gondolatra, amit leginkább maga nem ért.*
~Mi? Miért? Az első csókon már túl vagyok, és nagyon is jó volt.. de akkor mi? Félek? Félnék? Nem lehet..azt a pókot is legyűrtem, félnék egy egyszerű csóktól? Nem..~
- Nem!
*Csúszik ki a gondolat száján, ha a fiú nem erőszakoskodik, ellökve magától meglendíti a kezét, és ha nem figyel, könnyen lekeverhet neki egyet. Ha a fiú nem tudta megakadályozni, a szája elé kapva a kezét rémülten tesz egy lépést hátra.*
~Jézusom, nem vagyok magamnál! Mit csináltam?!~
|
*Megvonja vállait, inkább nem szól semmit. A lány elég keményen visszavágott a kérdéssel, így úgy gondolja, hogy inkább nem firtatja a témát.*
~Makacs egy lány, az biztos. Mindig kitalál valamit..najó, nem mindig..~
*Mosolyodik el saját gondolatain, majd Sorára pillant. Megtorpan, s megfogja a lány karját, majd magához húzza...*
|
- Áll az alku!
*Mosolyodik el, segít felállni a fiúnak ha igényli a segítségét, s elindul vele az ajtó felé. Kinyitja neki, hogy ne kelljen még azzal is bajlódnia, és mint idejövet, ismét kiskutyaként halad a nyomában. A szavakat hallva felnéz a fiúra, akaratlanul is elvigyorodik.*
- Ha már itt tartunk, te is megcsókoltál. Pedig alig ismersz
*Rávág a szájára, kezét odaszorítva hallgat el. Érzi, ahogy újból elvörösödik, legszívesebben visszaszívta volna.*
~Miért kellett nekem felhozni? Elpirultam, ez nem lehet igaz!!~
*Ujjait szorosan tartja a száján, attól félve, hogy ha elveszi onnan, megint kicsúszna valami. Lenéz a földre, és makacsul hallgat.*
|
[199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
