|
Témaindító hozzászólás
|
2008.06.12. 12:42 - |
Kissé elhagyatott ház.. a falakról már lekopott néhol a vakolat, a tetőről is leesett néhány cserép. A ház belülről mégis tisztatás uralkodik. Két emeletes. Alul van a nappali, a konyha, egy mosdó, a lépcsőfeljáró.. fent pedig négy szoba, egy Davidé, a többi meg már csak vendégszoba. És természetesen itt is található egy mosdó. A folyosón virágok díszelegnek, amiknek már elkell a víz.. ^^'' A lépcsőfeljárón is található néhol valamilyen növény, de nem igaziak, csak művirágok.. díszítés képpen. |
[179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Nem néz a lányra, így nem veszi észre, hogy könnyes lett a szeme. Caroline szavaira lassan ránéz és összehúzza a szemeit. Amint a végére ér elgondolkozik és lehajtja a fejét. Sóhajt egyet, elhúzza a száját és megcsóválja a fejét. A lány hangjára felnéz a napkorongra.*
- Igen..
*Dünnyögi alig hallhatóan, majd a lányra néz, végül lassan vissza a napra. Mélyen elmereng és lejjebb csusszan a székben, lábait pedig lelólagtja inkább. A naplementét kezdi el fürkészni. Most nem tud mit mondani.*
|
*Wááá teljesen meghatódik O.O (meg fog jönni? :S) Be is könnyezik David szavaitól, de mielőtt ez feltűnik neki, szájhúzva félrenéz. Gondolkozik valami Carolineos válaszon, de ezzel sikerült elérnie, hogy neki is elkezdjen hiányozni az öccse. Szép zsákutcába került xD Egy sóhajjal hátradől, és felnéz az égre.*
- Úgyis tudta, hogy csak kifogás.. a gyerekek hihetetlenek! Josh szinte mindig belelátott a fejembe, így a végén már nyíltan kimondtam neki, hogy nincs kedvem lepkéket kergetni. Imádtam nézni, ahogy felhúzza az ujját, kipirul a durcától, pukedlizik egy kicsit, és a lehető legnagyobb sértődöttséggel rávágja hogy nem is akarja, hogy menjek. De eddig még sosem gondoltam úgy a dolgokra, mint te.. "mennyire jó lenne, ha.."
*Megtörli a szemeit, és lejjebb csúszik kicsit a széken. Felhúzza a lábait, és a másik széknek támasztja. Belekortyol az üdítőjébe, gondolkozik, majd Davidre néz.*
- Szerintem rendben van az, ha ilyenekre gondolsz. Az a legkevesebb, ha az öcséd miatt megpróbálsz a lehető legboldogabban élni! Mert tudom, hogy minden testvér akkor boldog, ha a testvére is az. Ha bezárkóznál a szobádba, akkor minden semmivé foszlana..
*Megállapodik a tekintete egy madáron, és követi az útját. Visszapillant a napra, és elkerekednek a szemei.*
- Nahát, nézd! Mindjárt teljesen a horizonthoz ér!
|
*Carolinet figyeli a szeme sarkából, a szavaira elgondolkodik.*
- Lehet..
*Ad egy halk választ is, de inkább magában mereng. A naplementét figyelve összehúzza szemeit, majd hátradől a székben és elengedi a felhúzott lábait is.*
- A kisöcsém sokszor ki akart csalogatni ide, de mindig lekoptattam szegényt.. vagy azt mondtam, hogy tanulnom kell, vagy anyának segítettem.. mindig volt valami kifogás..nevetséges kicsit.. most arra vágyom, hogy bárcsak másként tettem volna.. kijöttem volna vele ide.. többet beszélgetünk..
*Elhúzza a száját, majd ködös tekintettel a lábaira dől ismét. Hátőő, hogy a lánynak mesélt-e, vagy csak hangosan kimondta gondolatait, az.. rejtély xD*
|
*A kijelentésre elhúzza a száját, és végigméri a fiút. Méregeti kicsit, szusszanva kuncog egyet, majd inkább félrenéz.*
- Magamtól sosem jöttem volna rá
*Hálás-mosolygós-biccentéssel libben be az ajtón, kinyitja az erkélyajtót a könyökével és azon is kilép. Elkerekednek a szemei, sietve lebiggyeszti a két üveget az asztalra, és már szalad is a korláthoz.*
- Wáá, micsoda kilátás!
*Néz először le, majd el a távolba. Figyeli egy kicsit a napot, majd visszalépked, kihúz egy széket, és illedelmesen ledől rá. A térdeire támaszkodva visszanéz a tájra, és felbontja az egyik üdítős üveget. Iszik belőle egy kortyot és kíváncsian Davidre néz. Elmosolyodik*
- Azt hiszem, hogy egész jól megleszünk
*Dünnyögi halkan, csak hangos gondolatként, ha a fiú figyel, nem is biztos, hogy érti. Megtámasztja a fejét az asztalon, és visszanéz a vörös napra*
|
*Tényleg nem az a nagy ivó xD. A szavakra összehúzza szemeit és elindul inkább a helyes irányba. Kilép az ajtón és elmutat a lépcsők felé.*
- Erre kell menni.
*A további szavakra elhúzza a száját és elnéz a másik irányba.*
- Nem vagyok már gyerek.. és egy kis széltől nem fogok megfázni.
*Néz vissza Carolinera, majd megszaporázza a lépteit. A szoba ajtajához érve kinyitja és illedelmesen előreengedi a lányt. Ha bement, bemegy utána, behúzza az ajtót és az erékyajtóhoz lépked. Kinyitja, előreengedi, kiballag utána. Az erékyel van egy kis asztal és négy szék körülötte. Ide járt ki a család sokszor, általában David nélkül xD. Ő sokszor elcsavargott.. a folytonos utazásokból sokszor elege volt. Mély levegőt vesz, a lányra pillant, majd a székekhez ballagva lehuppan az egyikre. Elnéz a nap felé, végül felhúzza mindkét lábát és átkarolva rájuk dől. Neki így kényelmes.. Carolinera pislant, majd egy sóhajjal a napra.*
|
*Zavartan kacag egyet. Alkoholt? Ő? Ááá ugyan! Milyen feltételezés ez?! Kikap két üveg Fanta narancsot, és becsukja a hűtőt. A sétálós megjegyzést inkább elengedi a füle mellett, és visszalépked a fiú mellé.*
- Rendben, akkor menjünk! Olyan nagy ez a ház.. folyton elfelejtem, hogy merre kell menni..
*Néz körbe tanácstalanul, de remélhetőleg David kisegíti. Ha megvan az alapirány, onnantól egyből célbatalál, hisz annyira rossz memóriája azért nincs. Elgondolkozik kicsit, és felnéz a fiúra.*
- De ha nagyon hideg lesz, bejövünk.. eszem ágában sincs tejben fürdetni, de ha már azért rendeltek ki, hogy vigyázzak rád, akkor szép is lenne, ha miattam fáznál meg
*Csóválja meg a fejét, és felballag a lépcsőn David szobája felé, a két üveget fogva.*
|
*Ahogy megfogják a kezét felkapja a fejét. Feláll és sóhajt egyet. A szavakra bólogat, a kérdésre pedig megrázza a fejét.*
- Nem, nem nagyon iszok.. inkább üdítőt vigyünk.
*Pillant a lány után, majd szusszanva félrenéz.*
- Amúgy nincs itthon alkohol.. legalábbis ha te nem vettél.
*Néz a szeme sarkából Carolinera, majd egy sóhajjal teljesen ránéz.*
- Az én szobámnak van csak erkélye.. szóval akár látni onnan, akár nem, ott kell lennünk. Ha már sétálni nem enged senki..
*Elhúzza a száját és végignéz magán.*
- Semmi bajom sincs..
*Jegyzi meg, majd megvonja mindkét vállát. Hát így van..*
- Én sem voltam jó földrajzban..
*Tér vissza az előző témához és elhúzza a száját. Lenéz, majd a lányra, végül el az ajtó felé. Mennek, nem mennek? Fordul kíváncsian Caroline felé.*
|
*A válaszra elgondolkozik. A férfiak hogy bírnak ilyen sokat aludni? xD Hát, végülis férfiak.. szóval a válaszon nem is gondolkozik annyit. Bólint egyet, lehúzza a fejéről a kék fejfedős hacukát és az asztalra teszi. Helyreigazítja a tincseit, majd megfogja David kezét, feláll és felhúzza.*
- Akkor ezt megbeszéltük! Hm, szoktál alkoholt inni, vagy inkább üdítőt vigyünk fel?
*Lépked a hűtőhöz, és kinyitja azt. Elkezdi felmérni a tartalmát, közben kíváncsian várja a választ. Nem nagy ivó, de különleges alkalmakkor belefér. Ez miért ne lehetne különleges alkalom? :P Felegyenesedik, és a fiúra néz.*
- Bár még azt is meg kell nézni, honnan lehet a legjobban látni a naplementét.. úgy rémlik, hogy talán a te erkélyed fele megy le a nap, de nem voltam sosem jó földrajzban
*Gondolkozik el, és sóhajt egy jó nagyot. Hát, ha ez így van :P nem az eszéért szeretik. Nem is tudom, miért.. *-)*
|
*A kacajra összevonja szemöldökét. Hé.. csak ne nevessen. A hosszú hallgatásra elgondolkodik, a kérdésre összehúzza szemeit és elgondolkodva az asztalra néz.*
- Nem.. akkoe javában alszok.. régebben sem láttam naplementét..
*Kisimít pár tincset az arcából és kíváncsian a lányra néz.*
- Programnak nem rossz ötlet..
*Eltöpreng kicsit, majd elnéz az ajtó felé. Látszólag elmereng, így ha a lány szól hozzá, nem biztos, hogy hallani is fogja.*
~Félek közel engedni magamhoz, de nem akarok tapló lenni.. egyszer ő is el fog menni.. és megint.. megint egyedül maradok. Ezért nem akartam, hogy bárki is idejöjjön..~
*Elhúzza a száját és felkönyökölve köröz egyik ujjával a terítőn.*
|
*A tiltakozásra gonoszul felkacag. Hihihii, pedig ő élvezte volna xD a sétás ötletre töprengve felnéz a plafonra. Ideküldik, hogy szögezze ágyhoz és segítse a felépülést.. erre ő gyorskaját rendel, nem erőltet rá semmit, csokitortát esznek és sétálni akarnak, jah de mindenáron meg kell óvnia ezt a melót, mert még egy baki és kicsapják. Csodás xD eszébe jut valami, így elnéz az ablak felé. A nap.. nem erről süt, tehát a másik oldal. Fent látott egy erkélyt.. talán David szobájánál? Vagy valahol mellette? Számolgat kicsit fejben, és bólint. Igen, a nap arra fog lebukni.. a hűtőre néz. Bevásárolt.. elmosolyodik, és Davidre néz.*
- Mondd csak, végignéztél valaha is egy naplementét? Mert tudok mutatni egyet
*Biccenti félre a fejét kicsit kihívó mosollyal*
|
- De ez már múlt idő..
*Csóválja meg a fejét, a szavakra elgondolkodik és végignéz magán. Ugyan.. a pihenés nem segít xD. A további ötletekre összehúzza a szemeit.*
- Nem vagyunk már gyerekek.. bújócska.. jesszus..
*Néz félre, ahogy leül mellé ránéz. A szavakra elhúzza a száját, végigrágja a szavakat, majd erőteljesen megrázza a fejét.*
- Ezt elfelejtheted!
*Néz rá morgósan, majd a szájához emeli a kezét és elgondolkodik.*
- Ha választani kell, inkább a séta.. az eddig a legértelmesebb..
*Pislog párat és egy sóhajjal két kézbe fogja a tejes bögréjét. Belekortyol, majd visszateszi az asztalra. Carolinera pillant.*
- Akkor mi legyen?
|
*Kíváncsian hallgatja Davidet. Végre nem egyszavas válasz :P elmosolyodik, de ez le is fagy róla, és szúrós pillantást vet a fiúra.*
- Kérlek, ne használj múlt időt
*A napi programra eltöpreng. Az is izgi *-) semmi változatosság.. az ötletre felemeli, majd ahogy bevillan valami más, felkapja a fejét.*
- Menjünk el sétálni! Bár neked pihenned kell a műtét miatt.. *húzza el a száját, és felkönyököl* Hmm, jó nagy házad van, ki kéne használni. Bújócskázzunk.. vagy tanuljunk meg főzni! Vaaagy..
*Megfogja a székét, feláll vele együtt, és David mellett ül csak le. Ördögi vigyorral, sunyi szemekkel néz rá, s felkönyököl mellette az asztalon*
- Nézegessünk mesztelen gyerekkori képeket!
|
*A kérdésre összehúzza szemeit és félrenéz.*
- Öcsis.. egy testvérem volt. 13 éves volt..
*Elgondolkodik és elhúzza a száját. Megcsóválja lassan a fejét és kíváncsian a lányra néz. A szavakra elnéz az órára.*
- Ez egy jó kérdés.. én vagy alszok, vagy tvzek, vagy olvasok, esetleg édességet eszegetek.. ebből áll a napi programom.. a kórházban persze más a helyzet.. ott megszabják mit mikor hol csinál az ember..
*Húzza össze a szemeit, végül ráhatja fejét a felhúzott lábára. A lányt kezdi el figyelni, majd ásít egyet és ismét az órára néz.*
- 17 óra lesz 8 perc múlva.. izgi..
*Vág roppant értelmes arcot és elnéz a másik irányba, végül Carolinera.*
- Mesélhetnél.. akármit..
*Gondolkodik el, és inkább félrenéz. Töpreng valami más programon.*
|
*Kíváncsian hátranéz, de mivel a fiú nem folytatja, betudja a halk dünnyögést az idiótaságának. Pár pillanat múlva rá is lel az átlátszó csomagolós izére, így vidáman felmutatja és megfordul.*
- Megvaaan! *a torta felé fordul, és nekilát becsomagolni* Öcsis vagy húgis bátyó vagy?
*Néz hátra kíváncsian. Végigsimít a tányér alján, majd beteszi a hűtőbe és nyújtózik egy nagyot. Visszalépked a székhez, leül rá, majd az asztalra dől és a karjaira hajtja a fejét. Ásít egyet, s kómásan dünnyögve szólal meg.*
- Olyan álmosító idő van.. ráadásul az óra is lassan pereg.. csak lassan.. és lassan.. sosem tudom elütni az időt
*Nyüszül kislányos hangon, és szomorú szemekkel, gondolkozva felpillant Davidre, hátha ő orvosolni tudja ezt a szörnyű problémát*
|
*Caroline szavaira megcsóválja a fejét.*
- Lehet, hogy tényleg idióta vagyok..
*Gondolkozik el, ahogy mellé lépked lepillant rá. A szavakra tiltakozna, de már ölelik is. Most.. most ezt miért..? Néz értetlenül a lányra. Mély levegőt vesz, majd a lány után pillant. Elgondolkodva, merengve az asztalra tekint. Elhúzza a száját és Caroline után néz. Figyeli egy ideig, sőt, hosszú ideig, végül mély levegőt vesz.*
- Igazából..
*Kezd bele nem túl halkan, de nem is túl hangosan, majd legyint.*
- Mindegy..
*Felhúzza az egyik lábát és átkarolva rádől. A lányt kezdi el figyelni némán, merengve.*
|
*Davidet figyeli, az elmenős részre szusszanva félrefordítja a fejét. Na persze, ne is álmodjon róla! Ahogy feltámaszkodik, lepillant rá, a szavaira elhúzza a száját. Sokáig nem válaszol, utána is kicsit élesen, mégis valamivel viccelődösebb hangon szólal meg.*
- Csak egy idióta vagy..
*Lépked oda mellé, lehajolva a térdeire dől, és elmosolyodik. Kidugja a nyelvét és felkuncog*
- "Légy dühös, amikor dühös vagy". Az is jó, hogy felkaptad a vizet. Add ki azt, ami benned van. És most megölellek!
*Bólint egy nagyot, de mielőtt felfoghatná a helyzetet, már zárja is a karjaiba. Vidám, szorongatós ölelésben részesíti, fejét nevetve odadörgöli az övéhez, s mielőtt szegényt megkínozza, elszakad tőle és felegyenesedik.*
- Rendben, keresnem kell olyan átlátszó izét a tortának..
*Lépked a pulthoz, és elkezdi sorban kihúzni a fiókokat. Belekukkant, visszatolja, és odébb lépve jön a következő*
|
*Ahogy az orrok összeér felnéz és inkább felegyenesedik. A szavakra összehúzza szemeit.*
- Ezért nem akarom, hogy idejöjjön bárki is.. foglalkozzon mindenki a saját dolgával! Az én életem, az ÉN dolgom!
*Néz most ő is szikrázó szemekkel a lányra, a további szavakra megvonja az egyik vállát.*
- Jó!
*Csap egy gyengét az asztalra, a végső mondatra megrázza a fejét.*
- Jobb lenne, ha elmennél. Utálok vitatkozni és.. áh
*Szemforgatva félrenéz és visszahuppan a székébe. Feltámaszkodik az asztalra, de még mindig nem néz Carolinera.*
- Nem veled van bajom.. csak a baleset óta megutáltam kicsit az egész világot.. nem tettem semmit, amivel ezt kiérdemeltem..
*Sóhajt egyet és elhúzza a száját. A hasára csúsztatja az egyik kezét és lehajtja a fejét.*
|
*A fiú mérgére meglepődik kicsikét, ahogy feláll felnéz rá, még a szája is kinyitva marad. Összehúzza a szemeit, s alighogy befejezi már pördül is meg, "finoman és nőiesen" az asztalra "támaszkodik" úgy, hogy az orruk is összeérhessen a közelségtől.*
- Igazad van, nem tudom, milyen mindenkit elveszíteni egy pillanat alatt!
*Szikrázó szemekkel néz, majd lassan felemeli a kezeit, behunyja a szemeit, hátradől, és ezzel a lendülettel lehuppan a székére. Megfogja a széke oldalát, és sóhajt egyet.*
- Valóban nem ismerlek, de ha nem engeded, nem is tudlak megismerni.. részben igazad is van, a szüleimet eleve nem ismertem, még csak azt sem tudom, hogy néz ki az édesanyám. De tudod mit?! *emeli fel a hangját miközben felpattan és újból vissza"támaszkodik" az asztalra.*
- Te szerencsésnek mondhatod magad, mert a családoddal nőttél fel! A kistestvéred ott volt veled, a szüleid minden nap itthon vártak suli után. Viszont én is szerencsés vagyok, mert nem maradtam egyedül! Vannak barátaim!
*Egyenesedik fel, de már normális hangerővel beszél, hisz teljesen higgadt. Rosszallón összehúzza, majd lehunyja a szemeit, és félrefordítja a fejét.*
- Ne hidd azt, hogy csak veled történhetnek rossz dolgok
|
*Rosszallón nézi, hogy a lány végig őt figyeli. A hasán összefűzi az ujjait és dobol rajta egy kicsit. Ahogy a lány belekezd a monológba összehúzza szemeit. Megcsóválja a fejét, s ugyan elgondolkodik a szavain, akkor is mérges egy kicsit, amit nem is rest magában tartani.*
- Azt se tudod ki vagyok, mi történt velem.. nem tudhatod, hogy milyen elveszíteni mindkenkit egy szempillantás alatt! Egyik nap még happy minden, másnap meg egyedül találod magad az elromlott világban..
*Áll fel és mérgesen összehúzott szemekkel félrenéz. Az asztalra támaszkodik és lehajtja lassan a fejét. Sötét tincsei beárnyékolják a szemeit.*
|
*Az egy szavas válaszra legalább annyira koppan, mint David a tortára. Egy nagy sóhajjal felkönyököl, s durcás arcot vágva a szájába nyomja a villáját. Elrágcsálja a falatot, de a villát nem húzza ki az ajkai közül. Mélyen merengve, összehúzott szemekkel fürkészi a fiút. Lassan lehunyja a szemeit, és a tejért nyúl. A villával a szájában feláll, visszaviszi a tejet a hűtőhöz, beteszi, majd lehuppan a helyére, és szel egy újabb falatot. Azt kezdi el ingatni a kezében miközben Davidet figyeli. Elhúzza a száját, megeszi a falatot, majd a szalvétával megtörli a száját és illedelmesen hátradől.*
- Tudod.. "Szórakozz, amikor szórakozni akarsz; légy dühös, amikor dühös vagy; és sírj, amikor sírni akarsz." Amikor magadban tartod a fájdalmat, az árt meg a legjobban.. legalábbis nekem ezt sokszor mondták. *vonja meg az egyik vállát* Biztos vagyok benne, hogy képes leszel megint mosolyogni
*Biccenti félre a fejét egy mosollyal, kézbeveszi a tányérokat, és feláll velük. A tányér a mosogatóban landol, a maradék tortához pedig valami csomagolót keres, miközben halkan motyog*
|
[179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
