|
Témaindító hozzászólás
|
2007.10.02. 06:05 - |
| >>Ideiglenes<< Tantermek sokaságát nyomorították be az első emeletre. Szünet a folyosókon töltendő, az órák általában 7:10kor kezdődnek. |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
*Biccent Kokoronak, ahogy Viktor megfogja a kezét egy sóhajjal, óvatosan feláll.*
- De de de sietnünk kell, irodalom lesz és beszélnem kell a tanárnővel, meg meg meg megígértem hogy segítek virágot locsolni, jajj és át kell olvasnom a fogalmakat meg a verseket, és és és..
*Kapkodja ide-oda a fejét, Viktor kérdésére egy sóhajjal felenged, és elmosolyodva csípőre teszi a kezeit.*
- Nem is vagyok nehéz! De szerintem nem bírsz el, ne is próbálkozz.. mit kezdjek veled, ha sérvet kapsz?
*Csóválja meg a fejét, összehúzott szemekkel lenéz a hasára, majd végigsimítva rajta megfogja ismét Viktor kezét.*
- Nemsokára ultrahang vizsgálat..
*Sóhajt fel, és az ajtó felé néz. A fiúba karol, némi segítségképp*
|
*Kimegy Yamakasival, Narumit meglátva sóhajt. S Yamakasi akár jön, akár nem megvonja vállait. Biccent Narunak, s kilépve az ajtón sietve a tanterem felé indul.*
|
*Átöleli a lányt, s aggódva végigsimít a hátán. A szavaira felnéz, s felszakad a tüdejéből egy sóhaj.*
- Minden rendben...
*Simít végig mérgegyszer a lány hátán, Kokoro kérdésére ránéz.*
- Nem kell, köszi
*Carmenre nézve megvonja vállait, s visszafordul Cornihoz. Elszakad tőle, s felül mellé a padra. Aggódva végigméri.*
- Remélem mostmár nem lesz baj.. gyere
*Megfogja a lány kezét, s ismét végigméri.*
- Hmm.. szerinted elbírlak még..?
*Vigyorodik el, s ismét végigméri a lányra.*
|
*Amint Kippei mellé áll felnéz rá, majd egy sóhajjal beúzza a táskáján a cibzárt. A hátára veszi, s körbenéz, hogy nem hagyott-e el valamit, majd egy sóhajjal bólint. Elindul az ajtó felé, lenyomja a kilincset, s kilép. Elindul a folyosón, s ekkor pillantja meg Narumit. Megtorpan, s lehajtja a fejét. Lassan indul csak tovább, s ha nem állítja meg, akkor a kifelé vezető ajtón távozik is, s célba veszi a következő tantermet.*
|
*Lehunyt szemmel mereng, mellkasa egyenletesen emelkedik. Fel-le. Fel-le. Érzi, ahogy az erő szétáramlik a testében. Ez most nem fizikai, vagy szellemi erő.. ez más. Teljesen más. Szemhéjai békésen ölelik át egymást, majd egy lelki ösztönzésre lassan felnéz. Kissé oldalra fordul a székkel, hogy lábai az asztalon maradhassanak, és ő is elérje térdficam nélkül a falat. Végighúzza egyik ujját Carmen fotóján, követi körmével a hajzuhatag vonalát, majd egy mosollyal a mellette levő képre néz. Végigsimít két ujjával Yamakasi képén is, majd a fotó mögé nyúlva kiemel egy másikat. Terepszín, katonai ruhás férfiak egy tank körül/tankon ülve, némelyiknél fegyver, arcuk maszatos, külsejük megviselt. Elmosolyodik, majd lehunyja a szemeit, és felsóhajt. Mennyi titok.. mennyi apró dolog, melyből összeáll életének 20 éve. Még igen fiatal, mégis annyi titka van, hogy sose fogynak el.. Carmennek is tudna újat mondani. Ó, de még mennyit. És nem csak magáról. Az apjáról, az öccséről, Yamáról, az anyjukról, az apjukról, és az apjuk számtalan családjáról.. de elhatározta, hogy nem fájdítja ezzel Yama szívét. És a sajátját se. Melankólikus sóhajjal illeszti vissza a képet a helyére, és ismét hátradől a széken. Lejjebb csúszva hátradönti a fejét, és lehunyja a szemeit. Annyi dolog történt.. és annyira tömve van a feje.. nem kéne más, csak egy kis szünet. Elfelejteni mindent, és csinálni a semmit egy nyugodt, békés helyen, harmadmagával. Elsandít a sarokba ledobott táskája felé, és elhúzza a száját. Nem lehet.. főleg most nem. Nem tudja mi baja az öccsének, de nem hagyja itt, mint ahogy Carment sem. Egy sóhajjal lehúzza lábait az asztal tetejéről, a térdeire dől, és a földet kezdi el fürkészni. Ökölbe szorul az egyik keze. Ki fog tartani.. minden áron! Ez még semmi.. gondolatait ugyan egyáltalán nem sikerült rendeznie, mégis úgy dönt, hogy kimegy. Feláll, ráérős léptekkel az ajtóhoz ballag, kilöki, majd becsukja maga után, s elindul a folyosón.*
|
*Viktor után nézve kifújja a levegőt, és felzárkózik mögé. Megáll az ajtóban és onnan néz aggódva Cornira, közben nagyokat is pislog. Amint lassan, de minden rendben lesz, egy sóhajjal a falnak veti a hátát, s hátrahajtja a fejét. Ahogy Carmen elmegy, utána pislog, majd a párra néz. Elkezd merengni, s sietve észbekap, hisz ő most felesleges tényező itt..*
- Tudok valahogy segíteni?
*Ha tud valahogy, akkor persze marad, de ha nem akkor biccentve felkapja a táskáját, és a földet nézve kiballag a folyosóra.*
|
*Ahogy Viktor is befut feláll, és elhátrál a falig. Aggódva nézi a párost, és amint Corni jobban lesz, megkönnyebbülten sóhajt. Elmosolyodva nézegeti őket, majd észbekapva sietve a vállára emeli a táskáját.*
- Fent megvárlak.. viszem a táskád
*Néz komoran Viktorra, jelezve hogy most csak azért is ő viszi!! A kövi szünetben lehet a fiúé a táska, most ő cipeli és punktum! A vállára is kapja, és az ajtó felé indul.*
|
*Próbálja követni Carmen utasításait, de nem jár nagyobb sikerrel. Ahogy Viktor is megjelenik, egy megkönnyebbült sóhajjal ül felé a padra. Oldalról nekidől, fejét a mellkasára hajtja, egyik kezét a hasára szorítja, a másikkal átöleli a fiú mellkasát.*
- Fáj.. annyira fáj..
*Suttogja elfojtott hangon, egy kicsit kapkodja a levegőt, majd mindkét karjával átöleli Viktort. Felsóhajt.*
- Már jobb.. azt hiszem megnyugodtak..
*Fúrja arcát a fiú ruhájába, de nem engedi el.*
|
*Felhúzza a cipőit, s indulásra készen feláll, táskávala hátán. AMint betörik" az ajtót odanéz, a szavakra rögtön Viktorra, majd a hült helyére. Bólint egyet, s Yamakasihoz ballagva megáll, s a falhoz dőlve vár.*
|
*Amint beront valaki összekapja magát, a szavakra elkerekden a szemei.*
- Cornelia..??
*Yamakasi szavaira bólint, s már rohan is ki az öltözőből, s megindul a lányoké felé. Az ajtóban megtorpan, s körbenéz. Lehajtja a fejét, s sóhajt.*
~Nem szabadna bemennem ide.. ez a lányok területe..~
*Felszegi a fejét, s lenyomja a kilincset, és máris Cornihoz rohan. Letérdel elé, s megfogva a két kezét segít neki a padhoz menni, s leülteti.*
- Mi történt? Vegyél mély levegőt, elmúlik..
*Simít végig a lány arcán, s aggódva fürkészni kezdi.*
|
*A szavakra felnéz, majd elhúzza a száját.*
- Ne törődjetek velem..
*Öltözik át, s ekkor ront be valaki az öltözőbe. Felkapja a fejét, s magára húzza a nadrágot. A szavakat meghallva Viktorra néz, majd feláll, belebújik a cipőibe.*
- Viktor! Szükség van rád, menj!
*Valószínűleg nem kell kétszer mondani, így sietve ő is feltöltözik teljesen. Kokorora néz, majd közelebb megy hozzá, s már mondana valamit, de nem teszi. Visszaballag a cuccaihoz, s pakolni kezd.*
|
*Carmen csapkodására sóhajtva átöltözik, ám amikor Corni rosszul lesz, aggódva, s kissé meglepve odanéz. A szavait hallva azonnal bólint, kirohan az ajtón, idegesen körbenéz, majd a folyosón végigfutva, kopogás nélkül ront be a fiúöltözőbe. Szinte beesik, nem érdekli hogy ki mennyire van felöltözve, körbekapja a pillantását, és elengedve a kilincset beljebb lép.*
- Viktor? Viktor!! Lia rosszul van, gőzöm sincs mi baja de téged akar.. a lány öltözőben van!
*Mutat ki sürgetve az ajtón, és idegesen toporog egy sort.*
|
- De néma gyereknek az anyja sem érti a szavát!!
*Vágja a falhoz a cipőjét dühében, majd egy sóhajjal lerúgja magáról a másikat, lecibálja magáról a felsőt, és duzzogva öltözni kezd.*
- Nem megoldás az, ha elfut.. és tudja, hogy mennyire aggódom.
*Húzza össze a szemeit, és egy sóhajjal átöltözik. Ekkor hallja meg az aggasztó hangokat Corni felől. Odakapja a pillantását, elkerekednek a szemei, és azonnal odarohan. Letérdel Corni mellé, és elkapja az egyik kezét.*
- Lia, mi a baj?! Hol fáj? Mit tegyünk??
*A szavakat hallva Kokorora néz, és ha elvállalja visszafordul Corni felé. Yama iránt érzett aggodalma egy pillanat alatt elszáll az ijedtségtől.*
- Vegyél mély levegőket.. mindjárt elmúlik..
*Hajol közelebb a lányhoz, és az ajtóra pislog.*
|
*Bevárja a lányokat, és a másik oldalról karolja át Carmen vállait. Lábával becsukja maguk mögött az ajtót, és elengedve a lányokat leül egy padra.*
- Nyugi, hercegnő, a herceged biztos jól van. Már nagyfiú...és Szőke úgyis vele van, meg Kippei is.
*Mosolyodik el, és ahogy felállna, hogy beballagjon a mosdóba, megszédül és összegörnyedve megkapaszkodik a pad szélében. Hasába iszonyatos görcs mar bele, s söpör végig minden porcikáján, amitől térdei megremegnek. Mintha az egyik baba valamelyik szervét tépné.. nem bír talpon maradni, a földre rogyva összeszorítja a szemeit, egyik kezével görcsösen markolja a padot, a másikat a hasára szorítja. Levegőért kapkod, és hirtelen eléggé melege is lesz.*
- Viktor.. hívjátok.. Viktort..
*Sóhajt két görcs között, felpislog barátnői homályos sziluettjére, majd ismét összeszorítja a szemeit, és nyögve lehajtja a fejét.*
|
*Lehuppan a székére, leakasztja a nyakából a stoppert és az asztalra dobja. Felpakolja a lábait, keresztbe fekteti, ujjait összefűzi a tarkója mögött, és elkezd nézni ki a fejéből. Nosztalgiázik, mereng, de még velem sem hajlandó megosztani, hogy miről..*
- Á, Narumi.. milyen volt a banda?
*Lép be egy másik oktató, de nem igazán reagál. Szeme sarkából odanéz, majd ismét az asztala fölé kitűzőtt képre, melyen Yama és Carmen látható. Sóhajt egyet, lehunyja a szemeit, hátrahajtja a fejét és leengedi a karjait. Hallja becsukódni az ajtót, s gondolatai elvesznek a szoba csendjében.*
|
*Követi Viktort, s az öltözőbe érve sipp-supp átölzötik, s a cípőjét húzza, mikor nyílik az ajtó. Felkapja a fejét, s egy lábon ugrálva megy Yamakasi elé, s elvigyorodik.*
- Naaa!! Mi a baj? Hátha tudunk segíteni
*Karolja át Viktor nyakát, de csak támasztónak használja.. xD Rákacsint, majd Yamakasira néz.*
- Szerintem fel tudunk vidítani.. elviszünke egy jó kis helyre! Mit szólsz?
*Vigyorodik el, de lefagy arcáról a mosoly. Viktorra sandít aggódva, majd egy fejcsóválással elengedi, s visszaszökdécsel a helyére.*
|
*Elhúzza a száját, s az öltöző felé veszi az irányt. Megvárja Kippeit, s ránézve kérdezne valamit, de biztos benne, hogy nem tudja a választ. Az öltözőbe érve körbenéz, s leül a helyére. Elkezd átöltözni, mikor nyílik az ajtó. Felkapja a fejét, s meglepve pislog párat, majd elmosolyodik.*
- Yamakasi!
*Áll fel, de mivel a fiú nem reagál elhúzza a száját, s Kippeire néz.*
|
*Felnéz és lassan megnyugszik. Sóhajtva körbenéz, s elhúzza a száját.*
~Nem tudom mi van velem.. néha a régi érzések kerítenek hatalmukba.. néha meg teljesen más vagyok.. már azt sem tudom, hogy ki vagyok valójában..?~
*Feltápászkodik, s egyik kezével a falnál támaszkodik, s megcsóválja a fejét. Visszaindul a fiúk öltözője felé, belép, de valüszínűleg összefut Viktorékkal. Akármit is kérdeznek nem szólal meg, csendben elül és elkezd átöltözni.*
|
*Hát, ő is meglepődve, s értetlenül áll a történtek előtt. Narumi szavaira megértőn bólogat, és sietve Carmen mellé lépked. Egy bíztató mosollyal átkarolja a vállait, fejével az öltöző felé bök.*
- Ne aggódj..
*Súgja neki halkan, de hallhatóan, és a lányöltöző felé noszogatja.*
|
*Ahogy Yama elrohan felkapja a fejét, és már lép is utána, de Naru elállja az útját. Felpislog rá, majd lábujjhegyre emelkedve elnéz a válla felett. A figyelmeztetésre elhúzza a száját, és keserű arccal lehajtja a fejét. Bólogat.*
- Rendben..
*Ahogy Naru elmegy, aggódva utána néz, majd arra amerre Yama is eltűnt. Sóhajt egyet.*
~Yama..~
*Sietve észbekap, felzárkózik a lányok mellé, és a földet kezdi el fürkészni.*
|
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
