|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.23. 20:24 - |
|
Egy nemrégiben nyílt étterem közvetlen az Akadémia mellett, ezért igen nagy bevételnek örvend. Maga a hely nem túl fényűző, de igen hangulatos, az árak sem túl drágák. A kínálat nagyon szélsőséges, a sült krumplitól a homárig meg lehet kapni mindent, mint ahogy a kakaótól a sörön át a legjobb pezsgőig mindent. Az étterem francia, de a pincérek rengeteg nyelven beszélnek turisztikai szempontból. |
[144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
*Elneveti magát a lány kijelentésén, és bólintva felegyenesedik.*
- Igen, ez igaz..
*A lány után nézve sóhajt. Saját tányérjára néz, majd hátra a lányra. Egy mosollyal feláll, hangtalanul Alexa mögé lépeget, és ha hagyja szorosan mögé áll, átkarolja a derekát és ujjait összefűzi a hasán. Állát a lány egyik vállára támasztja, a fejét pedig az övének dönti.*
- Mi a baj..?
|
*Ahogy meglátja az 5 pincért és a megpakolt tálakat kishíján lesüllyed az asztal alá. Elvörösödik.*
- Izé.. azthiszem ennyit mégsem kellett volna rendelnem...
*Harapja be alsó ajkát, s maga elé tartja a két kezét, majd a szájához emeli. Nézi, ahogy elvonulnak a pincérek, majd a fiúra néz. A kérdésre körbenéz az asztalon.*
- Szerintem semmi sem fér már el... bocsánat..
*Áll fel, s a korláthoz sétál. Megfogja a korlát szélét, s lenéz a mélybe. Mély levegőt vesz, s felnéz az égre. A csillagokat kezdi el figyelgetni.*
|
*A választ hallva hosszan az égre néz, majd bólint egyet. Már mondana valamit, mikor kinyílik a terasz ajtaja és 5 pincér jelenik meg telepakolva tányérokkal, poharakkal.*
- Amit a kisasszony rendelt..
*Teszi le a főfogást Alexa elé, és megpróbálnak a többinek is helyet csinálni, de egyszerűen annyi a tányér hogy nem fér rá az asztalra XD a pincérek töprengve egymásra néznek, majd nagy nehezen, de helyet zsugorítanak az összes tányérnak, viszont így még egy légynek sem marad hely leszállni.. végül Thomas elé rakják a bolognai spagettit is.*
- Parancsoljanak.. kedves egészségükre..
*Az utolsó előlép egy üveg pezsgővel és egy doboz narancslével, nézi egy darabig a teletömött asztalt, majd zavartan lerakja az asztal lábához az italokat, meghajolnak és elsietnek. Thomas kigúbadt szemekkel néz végig a kajaarzenálon, majd megköszörüli a torkát és kézbe veszi a villáját.*
- Hát akkor, jóétvágyat.. pezsgőt vagy narancslevet kérsz?
*Hajol le az üvegekhez*
|
*Mikor elengedi a kezeit odanéz, s ő is hátradől. Thomas szavait hallva elmosolyodik, s oldalra dönti a fejét.*
- Kedves szüleid lehettek
*Néz fel az égre, s ekkor hallja a következő szavakat. Elhúzza a száját, majd lassan elmosolyodik.*
- Nincs mit mesélnem.. az életemet leírtam, amit el is olvastál. Legyen annyi elég..
*Vonja meg vállat, s az égre néz. Némán figyelni kezdi a csillagokat.*
|
*Mosolyogva hallgatja a lány szavait, a pici szorítást ő is viszonozza, csak hogy éreztesse, itt van. *
- Nagyon szívesen.. én is szeretek veled lenni. Olyankor mintha nem lennék önmagam..
*Eltöpreng pár pillanatig. Eddig csak az élete legrosszabb pillanatait mesélte el.. na de mi van a többivel? Sóhajtva elengedi a lány kezét, hogy hátra tudjon dőlni a székében.*
- Az édesapám zongorista volt.. mindig is azt akarta, hogy én is az legyek, ezért persze csak az ő kedvéért megtanultam zongorázni, de rájöttem hogy ez nem az én világom. Édesanyám pedig zenetanárnő volt.. ha jókisfiúként viselkedtem, mindig bevitt az óráira. Imádtam ott lógni és hallgatni a többieket..
*Lehunyja a szemeit az emlék felidézésére, s ahogy kinyitja őket csillognak a szemei. Alexa arcát fürkészve szólal meg ismét.*
- Most mesélj te. Ne aggódj, én ha megrázó dolgokat hallok nem fogok ennyit enni...
*Kacsint a lányra egy félmosollyal*
|
//Őszintén szólva megfordult a fejemben, hogy terhes... XDXD//
*Ő is a pincér után néz, de ő nem mond semmit. Mosolyogva megrázza a fejét, a bizonytalan kérdést hallva összehúzza szemeit.*
- Nem! Kitől lennék? Csak amint már mondtam, hogy ha megrázó sztorikat, vagyis a te múltadad hallom, akkor fel kell dolgoznom valahogy.. és ezt az evéssel teszem
*Oldalra dönti a fejét, s ekkor fogja meg a kezeit. Elmosolyodik, s ő is az égre emeli tekintetét.*
- Olyan jó veled lenni... végre érzem, hogy veled biztonságban lehetek.. igen.. mint régen..
*Oldalra dönti a fejét, s megszorítja a fiú kezét finoman, majd mosolyogva ránéz egy pillanatra, majd vissza az égre.*
- Csodálatos ez a hely.. köszönöm, hogy elhoztál ide..
|
*A felsorolást látva elkerekednek a szemei és sietve a pincér után szól.*
- Meggondoltam magam! Nekem elég lesz valami spagetti!
*Sóhajtva hátradől a széken, és összehúzott szemekkel elkezdi figyelni Alexát. Méregeti, majd bizonytalanul megszólal.*
- Csak nem vagy terhes..?
*Megrázza a fejét, és átnyúl az asztalon Alexa kezéért. Ha tudja megfogja, és felnéz az égre*
|
*A pincért meglátva összehúzza szemeit, Thomas szavait meghallva mély levegőt vesz. Elemel egy étlapot, s olvasni kezdi. Felemeli az egyik mutatóujját.*
- Kérnénk a főfogást! Egy palacsintát! Egy fagylaltkelyhet! Öö, egy salátát! Meg eegy.. á! Igen! A francia különlegességekből a tinezharmadikat! Akkor leszmég egy.. tartármártás a főfogáshoz! Áh, és a levest kihagytam! Akkor abból lesz pedig a-a-a-a-a, ez az! Az ötös szánú! Meg kérnék valami innivalót is!
*Vigyorodik el, s leteszi az étlapot, vagyis visszadaja a pincérnek. A kérdésre elmosolyodik, s bólint.*
- Azt mondtad, hogy csinos vagyok
*Oldalra dönti a fejét, s a gyertyafényeket kezdi el nézni.*
|
- Persze hogy én állom..
*Mosolyog, leteszi a lányt a székre, majd átmegy a saját térfelére és sietve leül. A lány szavaira nagyot bólint, és a pincér megjelenik az étlapokkal. Thomas pár pillanatig elmélyülten figyeli a gyertyákat, majd átvesz egy étlapot, felnyitja, de belenézés nélkül be is csukja és visszaadja.*
- Azt, amit a hölgy.. bármi is legyen az.
*Mosolyodik el Alexát figyelve. A pincér kíváncsian felé fordul, és ha megkapta a rendelést akkor bólintva elsiet.*
- Mondtam már, hogy gyönyörű vagy?
*Dönti oldalra a fejét Alexa arcát fürkészve, apró mosollyal.*
|
*Mikor elszakad tőle, leengedi kezeit. A szavakra és a kérésre eltöpreng, ekkor kapja a puszit. Elmosolyodik.*
- Vacsizhatunk.. ha te állod a vacsit!
*Vigyorodik el, s ekkor kapja a fiú a karjaiba. Sikít egyet, s átkarolja a fiú nyakát. A székbe kerülve sóhajt egyet.*
- Örülök, hogy elmondtál nekem mindent.. és hogy veled lehetek
*Dönti oldalra a fejét, s karbateszi kezeit.*
- És nem kellene elfelejtened! Oké?
*Mosolyog a fiúra, s mély levegőt véve körbenéz.*
|
*A csókot bizony hosszúra nyújtja, s csak lassacskán hajlandó elszakadni Alexa ajkaitól. Helyette végigsimít az arcán, és lassan elmosolyodik.*
- Azt mondtad, ha megrázó dolgot hallasz, sokat bírsz enni, és megnyugszol.. szerinted van még esélyem egy békés vacsorára, vagy vigyelek haza és felejtselek el?
*Dönti oldalra a fejét, de még a válasz előtt egy apró puszit nyom a lány szájára. Csak olyan lefizetés képpen ;) ha beleegyezik a vacsiba, akkor a karjaiba kapja és úgy viszi oda az asztalhoz.*
|
*Elmosolyodik, mikor a fiú kezei a vállára siklanak. Oldalra dönti a fejét.*
- Nem tettem semmit.. egymésnak adtunk erőt
*Mikor megfogja az állát nagyokat pislog, s a fiú szemeibe néz.*
- Nekem is rád van szükségem.. szeretlek.. az első perctől..
*Mosolyodik el, de azért csókra nem számított. Ám rögtön viszonozza, s kezeit a fiú nyaka köré tekeri, majd átkarolja.*
|
*Meglepve néz a lányra, ahogy átöleli. Sok dolgot várt tőle, de ezt nem. A szavait hallva lassan elmosolyodik, és két kezét Alexa két vállára teszi.*
- Köszönöm.. de, azt hiszem megváltoztam.. jöttél te, és reményt adtál nekem.. reményt és boldogságot.. el tudtam engedni a múltat, már csak lépnem kell egyet a jövő felé, de ehhez...
*Fordul a lány felé, gyengéden megfogja az állát és finoman felemeli, hogy a szemeibe tudjon nézni.*
- Rád van szükségem.. téged akarlak.. elcsavartad a fejem.. teljesen megbabonáztál..
*Halkítja le a hangját, de mostmár nem fogja vissza magát. Hirtelen odahajol a lányhoz, és hevesen, hosszan megcsókolja, közben az egyik karját a dereka köré fonja.*
|
*A töréntet hallva elhőzza a száját, mikor megáll és azt mondja, hogy rá hasonlít elmosolyodik, de le is fagyasztja magáról. Tovább hallgatja a történetet. Mikor a végére ér megrázza a fejét, oké.. eddig tartott az, hogy vissza tudta magát tartani. Összeszorítja szemeit, s lendületből átöleli a fiút.*
- Nekem sem volt könnyű.. nehogy azt hidd... de a te últad teljesen más..
*Szakad el tőle, s letörli könnyeit.*
- Nem tudom, hogy mivel érdemelted ki a múltad.. de.. hogy tudd, engem nem zavar. Segítek túllépni rajta, ha akarod.. vagy ha tudok..
*Hajtja le a fejét, s mély levegőt vesz.*
|
*A lány válasza meglepi. Sóhajt egyet, a dúdolgatásra meglepve elkerekednek, majd összeszűkülnek a szemei. Aprót bólint, háttal fordul a korlátnak és úgy dől neki. Hosszan maga elé mered.*
- Akkor most.. mesélek neked Alyssáról..
*Mély levegőt vesz, és lehunyja a szemeit. Erre még nem készült fel.. megrázza a fejét, és felnéz.*
- A szomszédunkban egy öreg házaspár élt, az ő lányuk szerelmes lett, majd terhes, és elköltözött, aztán évek múltán visszajött a gyerekkel. Egy iskolába jártunk, így elengedhetetlen volt, hogy ne ismerkedjünk össze.. persze akkor mindketten nagyon zárkózott, különc gyerekek voltunk. Először egymásra se néztünk. Aztán lassan elkezdtük nézegetni egymást.. a szobám ablaka az övére nézett. Aztán már mosolyogtunk egymásra.. végül jött az, hogy reggel köszöntünk egymásnak. Majd este.. ha kimentem gitározni ő is kijött rajzolni. Aztán elkezdett engem rajzolni, én meg elkezdtem neki gitározni. Lassan beszédbe is elegyedtünk egymással..fokozatosan..egyre többet.. csak szép apránként.. végül nagyon szoros barátok és komoly lelkitársak lettünk. Ebből az évek alatt szerelem lett. Lassan bontakozott ki, de gyönyörű volt. Én olyat még nem éreztem senki iránt.. tudod, nagyon hasonlít rád *néz egy pillanatra Alexára, majd vissza előre* Annyit nevetett, hogy a legrosszabb kedvem is elszállt, ha rám mosolygott. Imádott rajzolni és fotózni, gyakran voltam a modellje, én pedig csak neki írtam dalokat. Az volt az álma, hogy saját galériát nyithasson a fotóival és a rajzaival.. egyre többet is kérték fel fotózásokra. Pedig csak 14 éves volt.. aztán 15 évesen megkérték, hogy készítsen tájképeket. Csak egy sziklaszirt tetejéről le kellett volna fotóznia a hegyeket.. de ő megígérte, hogy madarakat fog nekem mutatni.. viszont én nem mehettem vele. A felvételimre készültem egy zenesuliban, és nagyon sokat kellett rá tanulnom. Győzködött, aztán feladta, és kijelentette hogy akkor lefotózza nekem a madarakat. Kicsit bemorcultam rá.. tudta, hogy ingerlékeny vagyok, mégis sikerült megbántanom. Elment fotózni, de dacból átbújt a védőkorláton, és kiállt a szirt legszélére, hogy közelebbről tudjon lefotózni egy sirálycsapatot. A beton leszakadt alatta.. *hunyja le a szemeit, és mély levegőt vesz* 120 métert zuhant, a testéből alig maradt valami. A szülei kiutáltak.. azon a véleményen voltak, hogy ha vele megyek, vagy ha nem bántom meg, akkor nem akar majd mindenáron mást is fotózni, nem mászik ki a legszélére, és nem történik meg ez a baleset.. ez tavaly történt, most lesz egy éve. Alyssa volt az, akit nem érdekelte, mi történt a bátyámmal, vagy hogy mennyien vetnek meg érte.. ő sosem kérdezett, mégis válaszokat szedett ki belőlem. Ő volt az.. *sóhajt, összeszorított szemekkel félrefordítja a fejét* ..szinte egyek voltunk.. kiegészítettük egymást.. ilyen földi kapcsolatról én még nem hallottam.. védeni akartam őt, vigyázni rá, mégis ő volt az, aki megvédett a bátyám emlékeitől. Teljesen egyedül maradtam a világban, és gyáva módon elfutottam. Az emlékek és a bűntudat elől.. te szembenéztél a múltaddal, én nem voltam rá képes.
*Hallgat el, és hosszan a csillagokra mered.*
|
*A szavakat hallva összeszorul a szíve, de nem mutat ki semmit sem. Összeszorítja szemeit, végül megmarkolja a korlátot. Megrázza a fejét, s mély levegőt vesz. Erőt merít, s tovább hallgatja a szavait. Megcsóválja a fejét, s ekkor lép a fiú. Felnéz rá, s pislog egyet.*
- Igen. Mindent akarok tudni
*Nyel egyet, hisz nem tudja, hogy helyesen döntött-e vagy sem..*
- Ha elmondod, neked is könnyebb lesz..
*Halkítja le a hangját Thomasra nézve. Mélyen a szemeibe néz. Halkan dúdolgatni kezd, amit Thomas is érthet.*
- Azt mondják a szíved, jégből van talán.. de ártatlan a szemed! Én látom csupán..
*Hangsúlyozza ki az én-t, s el is hallgat. Lehajtja a fejét.*
|
*Látja Alexán a megdöbbenést, és amint reagálást is kapott tőle, bólintva visszafordul, és tovább nézi a csillagokat.*
- Próbáltam elhitetni magammal, hogy baleset volt, csak hogy könnyebb legyen a lelkiismeretem, de ahogy a felesége szemeibe néztem, és láttam a két kisfiát, ez valahogy nem jött össze.. a harmadik gyermekük egy kislány lett..rá három hónappal született, és makk egészséges. Azt leszámítva, hogy sosem fogja megismerni az apját..
*Sóhajt fel és lenéz a mélybe. Szemei keserűen csillognak, de úgy érzi, már nem esik olyan nehezen erről mesélni.. Alexának nem..*
- Nagyon homályos már a múltam.. de évekig nem láttam, és végül apa halála után felkerestem. Az erkélyen beszélgettünk, mert a gyerekei már aludtak, és nem akarta felrázni őket. Az egész veszekedésbe fajult.. dulakodtunk, ő elkapta a vállam, én félresöpörtem a kezét és löktem rajta egyet.. ettől elvesztette az egyensúlyát, és átesett a korláton. Elkaptam a karját, de túl nehéz volt.. ő csúszott ki a kezeim közül, és éreztem hogy ha tovább tartom, akkor én is le fogok zuhanni.. persze szólt, hogy engedjem el. Hogy ne legyek hülye, mert így mindketten lezuhanunk.. egyszerűen nem bírtam tartani.. gyenge voltam.. *kezei ökölbe szorulnak, lehunyja a szemeit* csak azt éreztem, hogy a lábam elszakad a talajtól. Tudod te, mik futottak végig akkor a fejemen? 15 évesen.. az ember ilyenkor még fiatal..nagyon fiatal.. és vágyik az életre.... elengedtem.
*Egyenesedik fel, két kézzel kapaszkodik a korlátba, de nem néz Alexára.*
- A zuhanást nem élte túl.. azonnal meghalt. Mondhatjuk úgy, hogy ki lettem tagadva a családból..
*Néz Alexára, és odalép hozzá. Szorosan elé áll és mély, komor szemekkel néz le rá.*
- Akarod tudni az életem többi részletét is, vagy elég volt ennyi?
|
*Összehúzza szemeit, s oldalra dönti a fejét.*
- Akármit is fogsz mesélni, nem foglak elkerülni. Ezt jól vésd az eszedbe
*Bólint egyet. A képet meglátva elmosolyodik, de le is fagyasztja magáról. Thomasra néz.*
- Sajnálom
*Húzza el a száját, s mikor feláll, ő is feláll. Mellé lépeget, azt az egy szót hallva megáll benne az ütő egy pillanatra, s mellkasához emeli a kezét - olyan, mint amikor az animékben rossz hírt kapnak, fekete háttér és mozdulatlan. Döbbenten áll néhány másodpercig, végül Thomasra néz.*
~Nem. Nem. Ennél rosszabbat úgy sem tett.. nem hinném, hogy magától tette.. nem.. baleset volt.. biztos.. Thomas nem olyan.. aki ölne.. nem.. nem.. nem..~
*Bíztatgatja magát, s mély levegőt véve megfogja a korlát szélét, mindkét kezéveé. Tovább hallgatja a szavait.*
- Értem
*Mondja érzelemmentes hangon, s az arca sem fejez ki semmit. Lenéz a mélybe.*
|
~Vagy éppenséggel elmegy tőle az étvágyad..~
*Húzza el a száját, de gyorsan el is űzi a gondolatait, és leül Alexával szembe. Az erkély ajtajára néz, de az csukva van, tehát emiatt nem kell aggódnia. Kettesben vannak.. hátradől a széken.*
- Jól van.. kezdem azzal, amiért messziről el kell kerülnöd. Ne várj meseszép történetre, és megértem ha ezek után ki fogsz borulni. Már megszoktam a megvető pillantásokat..
*Elővesz a zsebéből egy képet amin egy rá hasonlító, felnőtt férfi áll, karjában egy mosolygó nő és mellettük két, 5-6 éves kisfiú. A nőnek nagy hasa van, és mindenki nagyon boldog a képen.*
- Ő a bátyám, meg a családja. A bátyám két éve meghalt...
*Áll fel egy sóhajjal és a korláthoz lépked. Lenéz a mélybe, majd hátra Alexára. Ha a lány nem jön oda akkor megfordul és a korlátnak dől, ha odajön akkor a korlátra könyökölve elnéz maga elé.*
- ...megöltem.
*Jelenti ki hangsúlytalanul, tagoltan de nem túl lassan, érzelemmentes hangon és kifürkészhetetlen arccal. Ha a lány ülve maradt, akkor elfordul tőle és a korlátra dől, ha odajött akkor csak maga elé néz egy pontot fürkészve.*
- 15 éves múltam akkor. Ugyanilyen este volt..
*Néz fel az égre, majd egy sóhajjal Alexára, de nem mondja tovább. Várja, hogy mit reagál.*
|
*A kérdésre rögtön visszatér a valóságba. A rózsát a vázába helyezi, majd a fiúra néz.*
- Előbb mesélj inkább.. mert ha annyira megrázó, akkor teletömöm magam kajával és lenyugszok..
*Húzza össze szemeit, s már épp húzná ki magának a széket, de Thomas megelőzi, felnéz rá egy mosollyal.*
- Milyen lovagias.. köszönöm
*Leül, majd a fiúra néz, ahogy leül a másik székre.*
|
[144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
